Gondolkodtató melankólia

Isten azért adta nekünk az Igéjét, hogy ismerjük meg azt, amink már megvan, — az örök életet — azután járjunk a világosságában.

április 24, 2010 havi archívum

AZ ÖRÖMHÍR MÁTÉ SZERINT 8. RÉSZ

[Mt. 8.1] Ahogy lejött a hegyről, nagy tömeg követte.
[Mt. 8.2] Egyszer csak egy bőrpoklos futott hozzá, lábához borult és megszólította: “Uram, ha csak akarnád, volna hatalmad, hogy engem megtisztíts.”
[Mt. 8.3] Erre kinyújtotta kezét, megfogta és így szólt: “Akarom! Tisztulj meg!” Azonnal le is tisztult annak poklossága.
[Mt. 8.4] Majd így szólt hozzá Jézus: “Vigyázz, senkinek ne szólj, hanem eredj, mutasd meg magadat a papnak és vidd fel tanúbizonyság-tételül nekik azt az adományt, melyet Mózes rendelt.”
[Mt. 8.5] Bement Kapernaumba és egy százados lépett hozzá.
[Mt. 8.6] “Uram! – esengett -, odahaza a legényemet ágyba döntötte a gutaütés, és borzasztóan kínlódik.”
[Mt. 8.7] “Elmegyek, és gyógyítani fogom” – mondotta neki Jézus.
[Mt. 8.8] De a százados ezt felelte: “Uram, nem vagyok én arra elég méltó, hogy fedelem alá jöjj, hanem csak szóval mondd, s legényem meggyógyul.
[Mt. 8.9] Hiszen magam is fennhatóság alatt álló ember vagyok, alattam katonák vannak. Ha ezt mondom egyiknek: Indulj útnak, elindul, a másiknak: Jer csak! Eljön, s a rabszolgámnak: Tedd meg ezt! Megteszi.”
[Mt. 8.10] Mikor Jézus ezt hallotta, elcsodálkozott és ezt mondotta azoknak, akik őt követték: “Bizony azt mondom nektek, Izráelben senkinél ekkora hitet nem találtam.
[Mt. 8.11] Azt mondom nektek, hogy a mennyek királyságában napkeletről is, napnyugatról is sokan fognak érkezni s Ábrahámmal, Izsákkal és Jákóbbal asztalhoz dőlni.
[Mt. 8.12] E királyság fiait ellenben ki fogják dobni a külső sötétségbe, ott lesz aztán csak sírás és fogcsikorgatás.”
[Mt. 8.13] A századoshoz pedig így szólt Jézus: “Eredj! Ahogy hittél, úgy történjék veled!” S még abban az órában meggyógyult a legénye.
[Mt. 8.14] Jézus aztán Péter házába ment be. Ott meglátta, hogy a Péter napa fekszik és lázban ég.
[Mt. 8.15] Megfogta kezét, s arra elhagyta azt a láz. Aztán felkelt az asszony és felszolgált nekik.
[Mt. 8.16] Ahogy beesteledett, sok ördöngőst vittek hozzá és ő szavával sok szellemet kiűzött. Sokakat gyógyított, akik gonoszul szenvedtek,
[Mt. 8.17] hogy beteljesedjék az Ézsaiás prófétán át szólt ige: “Erőtlenségeinket elvette, és betegségeinket elhordozta!”
[Mt. 8.18] Mikor Jézus tömeget látott maga körül, megparancsolta, hogy menjenek el a túlsó partra.
[Mt. 8.19] Ott hozzálépett egy írástudó és megszólította: “Tanító, követni foglak téged bárhová mégy is.”
[Mt. 8.20] De Jézus ezt felelte neki: “A rókáknak van barlangjuk, az égi madaraknak fészkük, de az ember Fiának nincs hova lehajtania fejét.”
[Mt. 8.21] Egy másik tanítvány így szólt hozzá: “Uram, engedd meg nekem, hogy elmenjek előbb s eltemessem apámat,”
[Mt. 8.22] Jézus azonban ezt felelte: “Kövess engem s hagyd, hogy a holtak temessék el halottaikat!”
[Mt. 8.23] Majd beszállt egy hajóba s tanítványai követték.
[Mt. 8.24] Egyszerre nagy rengés támadt a tavon, úgyhogy a hajót már-már elborították a hullámok. Ő meg szunnyadott.
[Mt. 8.25] Hozzáléptek, s ilyen szóval keltették fel: “Uram, ments meg, mert elveszünk!”
[Mt. 8.26] De ő azt kérdezte tőlük: “Miért vagytok gyávák, ti kishitűek?” Azzal felkelt s megdorgálta a szeleket és a tavat. Nagy csend támadt,
[Mt. 8.27] az emberek pedig csodálkozva kérdezték: “Honnan való ő, hogy a szelek és a tó engednek neki?”
[Mt. 8.28] Mikor átment a túlsó partra, a gadarénusok tartományába, két ördöngős jött szembe vele, akik a sírokból jöttek elő. Nagyon veszélyesek voltak, úgyhogy olyan erős ember nem akadt, aki arra elmehetett volna.
[Mt. 8.29] Egyszer csak felkiáltottak: “Mi dolgunk van nekünk egymással te Istennek Fia? Eljöttél, hogy idő előtt megkínozz bennünket?”
[Mt. 8.30] Messze tőlük nagy disznócsürhe legelészett s
[Mt. 8.31] az ördögök esengve kérték: “Ha kiűzöl minket, küldj bennünket a disznócsürhébe!”
[Mt. 8.32] “Menjetek!” – mondta nekik. Azok meg, ahogy kijöttek, bementek a disznókba. Egyszer csak az egész csürhe a meredélyen át a tóba rohant alá s elpusztultak a hullámok között.
[Mt. 8.33] A pásztorok pedig elfutottak, bementek a városba s hírt adtak mindenről, az ördöngősök dolgáról is.
[Mt. 8.34] Egyszerre az egész város kiment Jézus elé, s ahogy meglátták, azért esengtek, hogy határaikból menjen máshová.

AZ ÖRÖMHÍR MÁTÉ SZERINT 7. RÉSZ

[Mt. 7.1] Ne ítéljetek, hogy titeket se ítéljenek!
[Mt. 7.2] Azzal az ítélettel fognak titeket megítélni, amellyel ti ítéltek, azzal a mértékkel fognak mérni nektek, mellyel ti mértek.
[Mt. 7.3] Miért nézegeted a testvéred szemében levő szálkát, mikor a saját szemedben a gerendát sem veszed észre?
[Mt. 7.4] Vagy hogy mondhatod testvérednek: Hadd vegyem ki szemedből a szálkát! Mikor a te szemedben ott a gerenda?
[Mt. 7.5] Képmutató! Vesd ki előbb saját szemedből a gerendát, aztán láss hozzá, hogy testvéred szeméből a szálkát kivesd.
[Mt. 7.6] Ne adjátok oda azt, ami szent a kutyáknak, és ne dobjátok gyöngyeiteket a disznók elé, mert talán a lábukkal tapossák majd szét, s aztán visszafordulnak, és belétek hasítanak!
[Mt. 7.7] Kérjetek s adnak majd nektek, keressetek és találni fogtok, zörgessetek és megnyitnak majd nektek.
[Mt. 7.8] Mert minden kérő kap, minden kereső talál, és minden zörgetőnek megnyitnak majd.
[Mt. 7.9] Vagy talán van olyan ember közöttetek, aki ha fia kenyeret kér, követ ad neki?
[Mt. 7.10] Vagy ha halat kér, kígyót ad neki?
[Mt. 7.11] Ha tehát ti, noha rosszak vagytok, tudtok jó ajándékokat adni gyermekeiteknek, mennyivel inkább fog adni mennybéli Atyátok jókat azoknak, akik őt arra kérik!
[Mt. 7.12] Mindenben úgy tegyetek hát az emberekkel, ahogy akarjátok, hogy ők tegyenek veletek! Mert ez az, amit a törvény és a próféták kívánnak.
[Mt. 7.13] A szűk kapun át menjetek be! Mert tágas kapu és széles út, félre, a veszedelembe visznek, és sokan vannak, akik rajta mennek be.
[Mt. 7.14] Mert szűk kapu és szoros út visz el az életre, csak éppen kevesen találnak rája.
[Mt. 7.15] Óvakodjatok a hamis prófétáktól, akik juhok ruhájában mennek hozzátok, de belül ragadozó farkasok!
[Mt. 7.16] Gyümölcseikről ismeritek fel őket. Vajon szednek-e tövisbokorról szőlőt és a tüskéről fügét?
[Mt. 7.17] Így hát minden jó fa nemes gyümölcsöket terem s minden hitvány fa rossz gyümölcsöket terem.
[Mt. 7.18] Jó fa nem képes rossz gyümölcsöket teremni, sem hitvány fa nem teremhet nemes gyümölcsöket.
[Mt. 7.19] Kivágnak, és tűzre vetnek minden fát, mely nem terem nemes gyümölcsöt.
[Mt. 7.20] Tehát gyümölcseikről ismeritek fel azokat is.
[Mt. 7.21] Nem mindenki fog a mennyek királyságába bemenni, aki nekem azt mondja: Uram, Uram! Csak, aki mennybéli Atyám akaratát teszi.
[Mt. 7.22] Azon a napon sokan szólnak majd így hozzám: Uram, Uram! Hát nem a te neveddel prófétáltunk-e? Nem a te neveddel űztünk-e ki ördögöket? Nem a te neveddel tettünk-e sok hatalmas csodát?
[Mt. 7.23] Én akkor ilyen vallomást fogok nekik tenni: Sohasem ismertelek titeket! Távozzatok tőlem ti, akik a törvény megrontásán munkálkodtok.
[Mt. 7.24] Így hát mindenki, aki meghallgatja beszédeimet és megteszi azokat, hasonló lesz az olyan eszes emberhez, aki házát sziklára építette.
[Mt. 7.25] Felhőszakadás támadt, áradások jöttek, szelek fújtak, rázúdultak a házra, de az nem omlott le, mert alapja sziklára volt vetve.
[Mt. 7.26] Ám mindenki, aki meghallgatja beszédeimet, de nem teszi meg, hasonló lesz az olyan ostoba emberhez, aki házát fövenyre építette.
[Mt. 7.27] Felhőszakadás támadt, áradások jöttek, szelek fújtak, rázúdultak arra a házra, az leomlott nagy zúdulással.”
[Mt. 7.28] Úgy történt, hogy mikor Jézus befejezte ezeket a beszédeket, tanításán megdöbbentek a tömegek,
[Mt. 7.29] mert úgy tanította őket, mint akinek fennhatósága van az embereken és nem úgy, mint írástudóik.

AZ ÖRÖMHÍR MÁTÉ SZERINT 6. RÉSZ

[Mt. 6.1] Ügyeljetek arra, hogy igazságos tetteiteket ne az emberek előtt műveljétek, hogy azok nézzenek titeket, ha mégis azt teszitek, nem kaptok jutalmat mennybéli Atyátoktól.
[Mt. 6.2] Ha könyöradományt osztanál, ne kürtöltess magad előtt a zsinagógákban és az utcákon, ahogy a képmutatók teszik, hogy az emberek dicsőítsék őket! Bizony azt mondom nektek, elesnek jutalmuktól.
[Mt. 6.3] Mikor könyöradományt adsz, balkezed ne tudja, mit tesz a jobb,
[Mt. 6.4] hogy könyörületességed rejtve maradjon s Atyád, aki rejtve néz, visszafizesse azt neked!
[Mt. 6.5] Mikor imádkoztok, akkor se legyetek olyanok, mint a képmutatók, mert ezeknek az kedves, ha a zsinagógákban és a piacok szegletein állva úgy imádkozhatnak, hogy az emberek látják őket. Én azonban azt mondom, elveszítik jutalmukat.
[Mt. 6.6] Te ellenben mikor imádkozol, eredj be kamrádba, zárd be az ajtót, s úgy imádkozz rejtve levő Atyádhoz és Atyád, aki rejtve néz, visszafizeti majd neked.
[Mt. 6.7] Mikor imádkoztok, ne fecsegjetek, mint a pogányok, azok ugyanis úgy vélekednek, hogy sok beszédükért hallgatják meg őket.
[Mt. 6.8] Ne legyetek hozzájuk hasonlók! Hiszen Atyátok, még mielőtt kérnétek Őt, tudja már, mire van szükségetek!
[Mt. 6.9] Ti hát így imádkozzatok: Mennybéli Atyánk! Megszentelt legyen neved,
[Mt. 6.10] jöjjön el királyi uralkodásod, történjék meg akaratod, a földön éppúgy, mint a mennyben!
[Mt. 6.11] Naponkénti kenyerünket add meg ma is!
[Mt. 6.12] Engedd el tartozásainkat, ahogy mi is elengedtük azokat a nekünk tartozóknak!
[Mt. 6.13] Ne vígy bennünket kísértésbe, hanem ragadj ki a rosszból!
[Mt. 6.14] Ha ugyanis elengeditek az embereknek eleséseiket, nektek is elengedi mennyei Atyátok azokat.
[Mt. 6.15] De ha ti nem engeditek el az embereknek, nektek sem fogja elengedni Atyátok a ti eleséseiteket.
[Mt. 6.16] Mikor böjtöltök, ne járjatok sötét arccal, mint a képmutatók! Eltorzítják ugyanis az arcukat, hogy az emberek lássák, hogy ők böjtölnek. Bizony azt mondom nektek, hogy elestek jutalmuktól.
[Mt. 6.17] Te ellenben, ha böjtölsz, kend meg fejedet, mosd meg arcodat,
[Mt. 6.18] hogy az emberek ne lássák, hogy böjtölsz, csak rejtve levő Atyád. És Atyád, aki rejtve néz, meg fog fizetni neked!
[Mt. 6.19] Ne gyűjtsetek magatoknak kincseket a földön, hol azokat moly és rozsda eszi meg, hol tolvajok átássák a falat, és azokat ellopják,
[Mt. 6.20] hanem a mennyben gyűjtsetek magatoknak kincseket, hol sem moly, sem rozsda azokat el nem emészti, hol tolvajok falat nem ásnak át, és azokat el nem lopják!
[Mt. 6.21] Mert ahol a kincsetek, ott lesz a szívetek is.
[Mt. 6.22] A test mécsese a szem. Ha tehát szemed egyszerű, az egész tested világos lesz,
[Mt. 6.23] de ha rossz a szemed, az egész tested sötét lesz. Ha aztán a benned levő világosság sötétség, mekkora lesz a sötétség!
[Mt. 6.24] Senki sem lehet két úr rabszolgája, mert vagy gyűlölni fogja az egyiket és szeretni a másikat, vagy az egyikhez ragaszkodik, és a másikat megveti majd. Nem szolgálhattok egyszerre Istennek és a mammonnak!
[Mt. 6.25] Azért azt mondom nektek: Ne aggodalmaskodjatok lelketekért, hogy mit egyetek, vagy mit igyatok, se testetekért, hogy mibe öltözzetek! Nem több-e a lélek, mint az eledel s a test, mint az öltözet?
[Mt. 6.26] Tekintsetek az égi madarakra, hogy nem vetnek, nem aratnak, csűrbe sem takarnak, mennyei Atyátok mégis táplálja őket! Nem vagytok-e különbek azoknál?
[Mt. 6.27] Ki az közületek, aki- azzal, hogy gondot hordoz, egy arasszal meg tudja nyújtani életét?
[Mt. 6.28] Az öltözet felől is miért viseltek gondot? Tanuljátok el a mező liliomaitól, hogyan növekednek! Nem fáradnak, nem szőnek,
[Mt. 6.29] mégis azt mondom nektek, hogy Salamon minden dicsőségében sem öltözködött úgy, mint közülük egy!
[Mt. 6.30] Ha pedig Isten így ruházza a mező füvét, mely ma van, holnap a kemencébe vetik, mennyivel inkább titeket, ti kishitűek!
[Mt. 6.31] Ne vegyetek hát gondot magatokra ilyen beszéddel: Mit együnk? Mit igyunk? Mivel ruházkodjunk?
[Mt. 6.32] Mert mindezekre a pogányok törekszenek. Hiszen mennyei Atyátok tudja, hogy mindezekre szükségetek van.
[Mt. 6.33] A királyságot és az Isten igazságosságát keressétek előbb, és azokhoz ezeket is hozzáadják majd nektek!
[Mt. 6.34] Ne viseljetek hát gondot a holnapért, a holnapnak ugyanis meg lesz a maga gondja, elég minden napra annyi a bajból, amennyi reá jut.

AZ ÖRÖMHÍR MÁTÉ SZERINT 5. RÉSZ

[Mt. 5.1] Ahogy a tömegeket meglátta, felment a hegyre. Ott leült és hozzámentek tanítványai.
[Mt. 5.2] Ekkor megnyitotta száját és így tanította őket:
[Mt. 5.3] “Boldogok a Szellem által a szegények, mert övék a mennyek királyi uralma!
[Mt. 5.4] Boldogok, akik sírnak, mert meg fogják bátorítani őket!
[Mt. 5.5] Boldogok a szelídek, mert örökrészül fogják kapni a földet!
[Mt. 5.6] Boldogok azok, akik az igazságosságra éheznek és szomjaznak, mert majd kielégítik őket!
[Mt. 5.7] Boldogok a könyörülők, mert rajtuk is könyörülni fognak!
[Mt. 5.8] Boldogok a tisztaszívűek, mert látni fogják az Istent.
[Mt. 5.9] Boldogok a békességet készítők, mert majd Isten fiainak hívják őket!
[Mt. 5.10] Boldogok azok, akiket az igazságosságért üldöznek, mert övék a mennyek királyi uralma!
[Mt. 5.11] Boldogok lesztek, még ha gyaláznak is titeket, ha énérettem üldöznek, és hazugul mindenféle rosszat mondanak majd ellenetek!
[Mt. 5.12] Örüljetek, ujjongjatok ilyenkor, mert nagy a béretek a mennyekben! Hiszen már a prófétákat is így üldözték, akik előttetek éltek!
[Mt. 5.13] Ti vagytok a föld sava! Ha a só ízét vesztené, mivel sóznak azután? Semmi ereje nincs többé, másra nem való, minthogy kivessék, és az emberek rajta tapossanak.
[Mt. 5.14] Ti vagytok a világ világossága. Lehetetlen elrejteni a hegyen épített várost.
[Mt. 5.15] Mécsest sem azért gyújtanak, hogy véka alá tegyék, hanem a mécslábra, onnan világít mindenkinek, aki a házban van.
[Mt. 5.16] A ti világosságotok is úgy ragyogjon fel az emberek előtt, hogy mikor nemes tetteiteket látják, mennyekben lakó Atyátokat dicsőítsék!
[Mt. 5.17] Ne gondoljátok, hogy a törvényt, vagy a prófétákat eltörölni jöttem. Nem eltörölni, hanem betölteni jöttem őket.
[Mt. 5.18] Bizony azt mondom nektek, hogy amíg a menny és a föld elmúlnak, a törvényből egy i betű vagy egy vesszőcske sem múlik el, amíg csak minden meg nem történik.
[Mt. 5.19] Ha tehát valaki a legkisebb parancsolatok közül egyet megront, és úgy tanítja az embereket, azt a mennyek királyságában a legkisebbnek fogják nevezni. Azt ellenben, aki megteszi és tanítja is, nagynak fogják nevezni a mennyek királyságában.
[Mt. 5.20] Mert azt mondom nektek, hogyha igazságosságotok felül nem fogja múlni az írástudókét és farizeusokét, semmiképp be nem mehettek a mennyek királyságába.
[Mt. 5.21] Hallottátok, hogy az ősöknek azt mondották: Ne ölj! Aki öl, az ítéletre kerül!
[Mt. 5.22] Én azonban azt mondom nektek: Mindenki ítéletre kerül, aki testvérével haragot tart. Annak, aki testvérének azt mondja: Bolond, a nagy tanács elé kell kerülnie! Azt pedig, aki azt mondja: Ostoba, megfogta már a tüzes gyehenna.
[Mt. 5.23] Ha tehát adományodat oltárra viszed, és ott eszedbe jut, hogy testvérednek valami panasza van ellened,
[Mt. 5.24] hagyd az adományt az oltár előtt, eredj el, békülj ki előbb testvéreddel, és csak aztán jöjj el és vidd fel adományodat.
[Mt. 5.25] Siess megegyezni ellenfeleddel, míg az úton együtt vagy vele, hogy ellenfeled valahogy a bírónak ne adjon át, a bíró meg a törvényszolgának és a börtönbe ne vessenek! ?
[Mt. 5.26] Bizony azt mondom neked, elő nem jössz onnan, amíg meg nem fizetsz az utolsó fillérig.
[Mt. 5.27] Hallottátok, hogy azt mondták: Ne törj házasságot!
[Mt. 5.28] De én azt mondom nektek, hogy szívében már házasságot tört az is mind, aki úgy nézett asszonyra, hogy megkívánta azt.
[Mt. 5.29] Ha jobb szemed tőrbe ejt, vájd ki, vesd el magadtól! Hasznosabb neked, hogy tagjaid közül egy vesszen el, mint hogy egész testedet a gyehennára vessék!
[Mt. 5.30] És ha jobb kezed ejt tőrbe, vágd le, dobd el magadtól! Hasznosabb neked, ha tagjaid közül egy vész el és nem egész tested jut a gyehennára!
[Mt. 5.31] Azt mondták, aki feleségét elbocsátja, adjon válólevelet neki!
[Mt. 5.32] Én azonban azt mondom néktek: Maga hajtja házasságtörésbe feleségét mindenki, aki azt paráznaság okán kívül elbocsátja és házasságtörő az, aki elbocsátottal összeházasodik.
[Mt. 5.33] Azt is hallottátok, hogy az ősöknek azt mondták: Hamisan ne esküdj! Add meg, amire megesküdtél az Úrnak!
[Mt. 5.34] De én azt mondom nektek, hogy egyáltalán ne esküdjetek! Se az égre, mert az az Isten trónusa!
[Mt. 5.35] Se a földre, mert az lábának zsámolya. Se Jeruzsálemre, mert az ama nagy Királynak városa!
[Mt. 5.36] Fejedre se esküdj, mert hajad egyetlen szálát sem tudod fehérré, vagy feketévé tenni!
[Mt. 5.37] Beszédetek igen-igen, nem-nem legyen! Ami ennél több, az a rossztól való.
[Mt. 5.38] Hallottátok, hogy azt mondták: Szemet szemért és fogat fogért!
[Mt. 5.39] De én azt mondom nektek: Ne álljatok ellene a rossznak, hanem ha valaki jobb felől arcul üt, fordítsd oda a másik arcodat is,
[Mt. 5.40] annak pedig, aki el akarja perelni a köntösödet, add oda neki a köpenyedet is.
[Mt. 5.41] Ha valaki egy mérföldnyi futárszolgálatra kényszerít, menj el neki kettőre!
[Mt. 5.42] Adj annak, aki kér tőled, s el ne fordulj attól, aki kölcsönt akar tőled!
[Mt. 5.43] Hallottátok, hogy azt mondták: Szeresd felebarátodat, gyűlöld ellenségedet!
[Mt. 5.44] De én azt mondom nektek: Szeressétek ellenségeiteket, imádkozzatok üldözőitekért,
[Mt. 5.45] hogy mennybéli Atyátok fiaivá lehessetek, mert ő napját rosszakra is, jókra is felhozza, esőt ad igazságosoknak is, hamisaknak is.
[Mt. 5.46] Ha csak azokat fogjátok szeretni, akik szeretnek titeket, micsoda béretek lesz? Hát a vámszedők nem ugyanazt cselekszik-e?
[Mt. 5.47] Ha csak testvéreiteket köszöntitek, mivel tesztek többet? Hát a pogányok nem ugyanazt teszik-e?
[Mt. 5.48] Legyetek tökéletesekké, ahogy mennyei Atyátok is tökéletes (célját betöltött).

2010. április 24. Húsvét, 3. hét, szombat (Sigmaringeni Szent Fidél pap, vértanú, Szent György vértanú) A nap liturgikus színe: fehér

Jézus feltámadása feltámadásunk biztosítéka. A föltámadt Krisztus hitet követel tőlünk, és a hit cselekedetei a természetfeletti életet szilárdítják meg bennünk. A természetfeletti élet teljes meghalást jelent a bűnnek, és Krisztussal egyesült életet ad.

ApCsel 9, 31-42
Az Egyház az Úr félelmében élt.
Jn 6, 61-70
Uram, kihez menjünk, tiéd az örök életet adó tanítás.

Jézus feltámadása feltámadásunk biztosítéka. A föltámadt Krisztus hitet követel tőlünk, és a hit cselekedetei a természetfeletti életet szilárdítják meg bennünk. A természetfeletti élet teljes meghalást jelent a bűnnek, és Krisztussal egyesült életet ad.

ApCsel 9,31-42

Az egyház ekkor egész Júdeában, Galileában és Szamariában békében élt és gyarapodott, az Úr félelmében járt, s telve volt a Szentlélek vigasztalásával. Történt egyszer, hogy Péter, amikor mindenkit fölkeresett, eljutott azokhoz a szentekhez is, akik Liddában laktak. Talált ott egy Éneász nevű embert, aki nyolc év óta ágyban feküdt, mert béna volt. Péter így szólt hozzá: ,,Éneász, Jézus Krisztus meggyógyít téged! Kelj föl, vesd be ágyadat!” Erre ő azonnal fölkelt. Lidda és Száron lakói mind látták őt, és megtértek az Úrhoz. Joppéban a tanítványok közt volt egy asszony, a neve Tabíta volt, ami azt jelenti: Dorkász. Teljesen a jócselekedeteknek és az alamizsnálkodásnak szentelte életét. Történt pedig azokban a napokban, hogy megbetegedett és meghalt. Miután megmosták, lefektették a felső teremben. Mivel Lidda közel van Joppéhoz, s a tanítványok meghallották, hogy Péter ott van, elküldtek hozzá két férfit, és kérték: ,,Ne késlekedj hozzánk jönni!” Péter erre útrakelt, és elment velük. Amikor megérkeztek, felvezették őt a felső terembe. Az özvegyek mind körülvették őt sírva, és a köntösöket és ruhákat mutogatták, amelyeket Dorkász készített nekik, amíg velük volt. Péter azonban mindnyájukat kiparancsolta, azután térdre borulva imádkozott, majd a holttesthez fordulva így szólt: ,,Tabíta, kelj föl!” Erre az kinyitotta a szemét, meglátta Pétert, és felült. Ő pedig odanyújtotta neki a kezét és felsegítette. Azután odahívta a szenteket és az özvegyeket, és megmutatta nekik őt, hogy él. Híre ment ennek egész Joppéban, és sokan hittek az Úrban.
Jn 6,60-69

Amikor ezt meghallották, a tanítványai közül sokan azt mondták: ,,Kemény beszéd ez! Ki hallgathatja ezt?” Jézus tudta magában, hogy tanítványai emiatt zúgolódnak, ezért azt mondta nekik: ,,Megbotránkoztat ez titeket? Hát ha majd látjátok az Emberfiát fölmenni oda, ahol azelőtt volt? A lélek az, ami éltet, a test nem használ semmit. Az igék, amelyeket én mondtam nektek, lélek és élet. De vannak közületek egyesek, akik nem hisznek.” Mert Jézus kezdettől fogva tudta, hogy kik azok, akik nem hisznek, és hogy ki fogja őt elárulni. Majd hozzátette: ,,Ezért mondtam nektek: Senki nem jöhet hozzám, hacsak az Atya meg nem adja neki.” Ettől fogva a tanítványai közül sokan visszahúzódtak, és már nem jártak vele. Jézus azért így szólt a tizenkettőhöz: ,,Talán ti is el akartok menni?” Simon Péter azt felelte: ,,Uram, kihez mennénk? Az örök élet igéi nálad vannak. Mi hittünk, és megismertük, hogy te vagy az Isten Szentje.”

2010. április 24., szombat Újraértékelni a szeretetet a társadalomban

A társadalom emberibbé, az emberi személy méltóságteljesebbé tétele érdekében politikai, gazdasági és kulturális szinten újra kell értékelni és a cselekvés legfontosabb normájává kell emelnünk a szeretet szerepét a társadalmi életben. Ha az igazságosság önmagában arra alkalmas, hogy „az emberek között kölcsönös csere alapján és a méltányosság szerint ítélve osszon el anyagi javakat, akkor a szeretet, és csak a szeretet (minden olyan szeretet is, amelyet ’irgalomnak’ nevezünk) képes arra, hogy az embereknek visszaadja önmagukat”. Az emberi viszonyokat nem lehet egyszerűen csak igazságossággal szabályozni: „A keresztény tudja, hogy a szeretet az az ok, amiért maga Isten kapcsolatra lép az emberrel, és amit maga is vár tőle feleletként. Ezért a szeretet a legmagasabb rendű és legnemesebb kapcsolati forma az emberek között is, amelynek az emberi élet valamennyi területét be kell töltenie, s ki kell terjednie a nemzetközi rendre is. Csak olyan emberiség örvendhet valódi és tartós békének, amelyet a ’szeretet civilizációja’ ural.”

Az Egyház társadalmi tanításának kompendiuma 582.

2010. április 24. – Szombat

Abban az idoben, amikor Jézus Kafarnaumban az élet kenyerérol beszélt,
tanítványai közül, akik (szavait) hallották, többen azt mondták: “Kemény
beszéd ez. Ugyan ki hallgatja?” Jézus tudta, hogy tanítványai
méltatlankodtak miatta, azért így szól hozzájuk: “Ez megbotránkoztat
titeket? Hát ha majd azt látjátok, hogy az Emberfia fölmegy oda, ahol
azelott volt! A Lélek az, ami életre kelt, a test nem használ semmit. A
szavak, amelyeket nektek mondok, Lélek és élet. De vannak közöttetek, akik
nem hisznek.” Jézus ugyanis kezdettol fogva tudta, hogy kik nem hisznek
benne, és hogy ki fogja ot elárulni. Aztán így folytatta: “Ezért mondtam
nektek, hogy senki sem jöhet hozzám, hacsak az Atya meg nem adja neki.”
Ettol kezdve tanítványai közül sokan visszahúzódtak, és többé nem jártak
vele. Jézus ezért a tizenkettohöz fordult: “Ti is el akartok menni?” Simon
Péter ezt válaszolta neki: “Uram, kihez menjünk? Az örök élet igéi nálad
vannak. Mi hittünk, és tudjuk, hogy te vagy az Isten Szentje.”
Jn 6,60-69

Elmélkedés:

János evangélista nem titkolja el, hogy Jézus beszéde az élet kenyerérol,
azaz saját testérol megoszlást kelt az emberek között. Egyesek hittel
elfogadják a hallottakat, mások viszont elfordulnak Jézustól. Bár minden
bizonnyal ez utóbbiak is látták a kenyérszaporítást, s ettek is a Jézus
által adott kenyérbol, a lelki táplálékról szóló tanítást nem értik meg, s
nem fogadják el. Talán jobban vágyakoztak a testi éhséget megszünteto
földi kenyérre, mint a lelki ételre. Nem vágyakoznak a Jézussal való
közösségre, nem akarnak élni az Atya ajándékával, nem fogadják el a
szeretet kenyerét. Hiszem-e, hogy Krisztus jelen van valóságosan az
átváltoztatott kenyérben? Élek-e a szentáldozás lehetoségével?
(c) Horváth István Sándor

Imádság:

Ó, végtelen Szeretet, aki az Atyától és a Fiútól származol, add meg nekem
az istengyermekség szellemét, taníts meg arra, hogyan kell mindig Isten
gyermekéhez méltóan cselekednem! Maradj bennem! Add, hogy én is mindig
benned maradjak, és úgy szerethesselek, ahogyan te szeretsz engem!
Nálad nélkül semmi vagyok. Magamtól semmire sem megyek. De egyesíts
önmagaddal, tölts el szereteteddel, hogy általad az Atyával és a Fiúval
mindig egyesüljek!

24. szombat (Szent György, Sigmaringeni Szent Fidél)

ApCsel 9,31-42; Zs 115; Jn 6,60-69
Az egyház a Szentlélek vigaszával telt el

ApCsel 9,31-42

Az egyház ekkor egész Júdeában, Galileában és Szamariában békében élt és gyarapodott, az Úr félelmében járt, s telve volt a Szentlélek vigasztalásával. Történt egyszer, hogy Péter, amikor mindenkit fölkeresett, eljutott azokhoz a szentekhez is, akik Liddában laktak. Talált ott egy Éneász nevű embert, aki nyolc év óta ágyban feküdt, mert béna volt. Péter így szólt hozzá: ,,Éneász, Jézus Krisztus meggyógyít téged! Kelj föl, vesd be ágyadat!’ Erre ő azonnal fölkelt. Lidda és Száron lakói mind látták őt, és megtértek az Úrhoz. Joppéban a tanítványok közt volt egy asszony, a neve Tabíta volt, ami azt jelenti: Dorkász. Teljesen a jócselekedeteknek és az alamizsnálkodásnak szentelte életét. Történt pedig azokban a napokban, hogy megbetegedett és meghalt. Miután megmosták, lefektették a felső teremben. Mivel Lidda közel van Joppéhoz, s a tanítványok meghallották, hogy Péter ott van, elküldtek hozzá két férfit, és kérték: ,,Ne késlekedj hozzánk jönni!’ Péter erre útrakelt, és elment velük. Amikor megérkeztek, felvezették őt a felső terembe. Az özvegyek mind körülvették őt sírva, és a köntösöket és ruhákat mutogatták, amelyeket Dorkász készített nekik, amíg velük volt. Péter azonban mindnyájukat kiparancsolta, azután térdre borulva imádkozott, majd a holttesthez fordulva így szólt: ,,Tabíta, kelj föl!’ Erre az kinyitotta a szemét, meglátta Pétert, és felült. Ő pedig odanyújtotta neki a kezét és felsegítette. Azután odahívta a szenteket és az özvegyeket, és megmutatta nekik őt, hogy él. Híre ment ennek egész Joppéban, és sokan hittek az Úrban.

Zs 115

Az Úr kedvében járok az élők földjén. Hittem, még ha így is szóltam: ,,Nagyon nagy megalázás ért!’ Elkeseredésemben azt mondtam: ,,Hazug minden ember!’ Mivel viszonozzam az Úrnak mindazt, amit velem cselekedett? Fölemelem a szabadulás kelyhét, és segítségül hívom az Úr nevét. Teljesítem az Úrnak tett fogadalmaimat egész népe előtt. Az Úr szemében drága dolog, szentjeinek halála. Én is, Uram, a te szolgád vagyok, szolgád vagyok és szolgálód fia. Széttörted bilincseimet: a hála áldozatát mutatom be neked, és segítségül hívom az Úr nevét. Teljesítem az Úrnak tett fogadalmaimat egész népe előtt az Úr házának udvaraiban, tebenned, Jeruzsálem.

Jn 6,60-69

Amikor ezt meghallották, a tanítványai közül sokan azt mondták: ,,Kemény beszéd ez! Ki hallgathatja ezt?’ Jézus tudta magában, hogy tanítványai emiatt zúgolódnak, ezért azt mondta nekik: ,,Megbotránkoztat ez titeket? Hát ha majd látjátok az Emberfiát fölmenni oda, ahol azelőtt volt? A lélek az, ami éltet, a test nem használ semmit. Az igék, amelyeket én mondtam nektek, lélek és élet. De vannak közületek egyesek, akik nem hisznek.’ Mert Jézus kezdettől fogva tudta, hogy kik azok, akik nem hisznek, és hogy ki fogja őt elárulni. Majd hozzátette: ,,Ezért mondtam nektek: Senki nem jöhet hozzám, hacsak az Atya meg nem adja neki.’ Ettől fogva a tanítványai közül sokan visszahúzódtak, és már nem jártak vele. Jézus azért így szólt a tizenkettőhöz: ,,Talán ti is el akartok menni?’ Simon Péter azt felelte: ,,Uram, kihez mennénk? Az örök élet igéi nálad vannak. Mi hittünk, és megismertük, hogy te vagy az Isten Szentje.’