Gondolkodtató melankólia

Isten azért adta nekünk az Igéjét, hogy ismerjük meg azt, amink már megvan, — az örök életet — azután járjunk a világosságában.

április 26, 2010 havi archívum

AZ ÖRÖMHÍR MÁTÉ SZERINT 16. RÉSZ

[Mt. 16.1] Magdala vidékeire érkezett és ott farizeusok és szadduceusok mentek hozzá, hogy kísértsék őt. Azt kívánták tőle, hogy a mennyből jelt mutasson nekik.
[Mt. 16.2] De ő ezt a nyilatkozatot tette előttük: “Mikor jön az este, azt mondjátok: Tiszta idő lesz, mert tűzpiros az ég!
[Mt. 16.3] Kora reggel meg: Ma vihar lesz, mert piros és amellett borult az ég! Annyi tudásotok van, hogy az ég arcát megítéljétek, de az idők jeleit nem vagytok képesek megítélni.
[Mt. 16.4] Rossz, házasságtörő nemzedék jelt keres, mégsem adnak neki más jelt, mint Jónás jelét.” Azzal otthagyta őket és odábbment.
[Mt. 16.5] A tanítványok átkeltek a túlsó partra, de elfelejtettek kenyeret vinni magukkal.
[Mt. 16.6] Jézus rájuk szólt: “Vigyázzatok! Őrizkedjetek a farizeusok és szadduceusok kovászától!”
[Mt. 16.7] Azok meg, ahogy fontolgatták magukban a dolgot, így szóltak: “Mert nem hoztunk kenyeret magunkkal?”
[Mt. 16.8] Jézus észrevette s megkérdezte: “Mit fontolgattok magatokban, ti kishitűek? Hogy nincs kenyeretek?
[Mt. 16.9] Még most sem értitek? Nem emlékeztek az ötezernek öt kenyerére, s hogy hány kosárral kaptatok?
[Mt. 16.10] Sem a négyezer hét kenyerére s hogy hány kosárral kaptatok?
[Mt. 16.11] Hogy lehet, hogy mégsem értitek, hogy nem kenyerekről szóltam nektek? Hát csak őrizkedjetek a farizeusok és szadduceusok kovászától!”
[Mt. 16.12] Akkor látták be, hogy nem kenyérkovászról szólt, hanem arról, hogy a farizeusok és szadduceusok tanításától őrizkedjenek.
[Mt. 16.13] Mikor pedig Jézus Fülöp Cézáreájának környékére érkezett, megkérdezte tanítványait: “Mit mondanak az emberek, ki az embernek Fia?”
[Mt. 16.14] Azok ezt válaszolták: “Némelyek Bemerítő Jánosnak mondják, mások Illésnek, egyesek Jeremiásnak, vagy a próféták közül egynek.”
[Mt. 16.15] “Hát ti kinek mondtok engem?” – kérdezte tovább tőlük.
[Mt. 16.16] Mire Simon Péter ezt felelte: “Te vagy a Krisztus, az élő Istennek Fia!”
[Mt. 16.17] Mire Jézus a következőt felelte neki: “Boldog vagy Simon, Jónás fia, mert hús és vér nem leplezhette le előtted ezt, csak az én mennybéli Atyám.
[Mt. 16.18] Én meg azt mondom neked: Te Péter (kőszikla) vagy! Én ezen a kősziklán építem fel majd az én eklézsiámat s azon még a láthatatlan ország (Hádész) kapui sem vehetnek majd erőt.
[Mt. 16.19] Odaadom majd neked a mennyek királyságának kulcsait, úgyhogy ha valamit a földön megkötnél, az a mennyekben is kötve lesz, s ha valamit a földön feloldanál, a mennyekben is oldva lesz.”
[Mt. 16.20] Azután keményen rászólt a tanítványokra, hogy senkinek meg ne mondják, hogy ő a Krisztus.
[Mt. 16.21] Akkortól fogva kezdett Jézus tanítványai előtt arra célozgatni, hogy neki Jeruzsálembe kell mennie, s ott a vének, főpapok és írástudók részéről sok szenvedést eltűrnie, megölettetnie, de harmadnapon feltámadnia.
[Mt. 16.22] Erre Péter magához vonta Jézust és korholni kezdte őt: “Irgalmat neked, Uram! Nem fog ez megtörténni veled.”
[Mt. 16.23] Erre ő visszafordult s azt mondta Péternek: “Eredj a hátam mögé sátán. Kelepce vagy nekem, mert nem az Isten dolgain jár az eszed, hanem az emberek dolgain.”
[Mt. 16.24] Akkortájt így szólt Jézus tanítványaihoz: “Ha valaki utánam akar jönni, tagadja meg magát, vegye fel keresztjét és kövessen.
[Mt. 16.25] Mert aki lelkét meg akarná menteni, el fogja veszíteni, ha pedig valaki érettem elveszítené lelkét, meg fogja találni azt.
[Mt. 16.26] Ugyan mi haszna lenne az embernek abból, ha az egész világot megnyerné, lelke pedig kárba veszne? Vagy mit adhat majd az ember cserébe a lelkéért?
[Mt. 16.27] Mert kell, hogy az ember Fia eljöjjön angyalaival Atyjának dicsőségében, s akkor kinek-kinek megfizet majd cselekvéséhez mérten.
[Mt. 16.28] Bizony azt mondom nektek, hogy vannak némelyek az itt állók közül olyanok, akik halált nem kóstolnak addig, amíg meg nem látják az embernek Fiát királyként eljönni.”

Reklámok

AZ ÖRÖMHÍR MÁTÉ SZERINT 15. RÉSZ

[Mt. 15.1] Akkoriban Jeruzsálemből farizeusok és írástudók mentek Jézushoz és megkérdezték:
[Mt. 15.2] “Tanítványaid miért hágják át a vének hagyományát azzal, hogy evéskor a kezüket nem mossák meg?”
[Mt. 15.3] Jézus ezt felelte nekik: “Miért hágjátok át ti is Istennek parancsolatát hagyományaitokért?
[Mt. 15.4] Az Isten ugyanis ezt mondta: Tiszteld atyádat és anyádat! Továbbá: Azt, aki gonoszat mond atyjára vagy anyjára, ki kell végezni!
[Mt. 15.5] Ezzel szemben ti ezt mondjátok: Aki így szól atyjához vagy anyjához: Áldozati adománnyal tudok csak használni neked,
[Mt. 15.6] annak már nem kell tisztelnie sem atyját, sem anyját. Isten szavát erőtlenné tettétek hagyományotokért.
[Mt. 15.7] Képmutatók! Helyesen prófétálta felőletek Ézsaiás:
[Mt. 15.8] Ez a nép ajkával tisztel engem, de a szívük messze távol van tőlem.
[Mt. 15.9] Hiábavaló a nekem adott tiszteletük, ha emberi parancsolatokat foglalnak tanításaikba.”
[Mt. 15.10] Majd magához szólította a sokaságot és így szólt hozzájuk: “Halljátok és lássátok be,
[Mt. 15.11] Nem az fertőzi meg az embert, ami a száján bemegy, hanem az, ami kijön a száján, az fertőzi meg az embert.”
[Mt. 15.12] Akkor hozzámentek a tanítványok és így szóltak: “Tudod-e, hogy a farizeusok belebotlottak a beszédedbe és tőrbe estek, amikor azt meghallották?”
[Mt. 15.13] Ő ezt felelte rá: “Gyökerestől kivész majd minden ültetés, melyet nem mennyei Atyám ültetett.
[Mt. 15.14] Hagyjátok őket! Vakoknak vak vezetői ők. Ha pedig vak vezet világtalant, mindkettő verembe esik.”
[Mt. 15.15] Majd Péter szólította meg őt: “Magyarázd meg nekünk a példázatot!”
[Mt. 15.16] – “Még belőletek is ennyire hiányzik a belátás – mondotta -,
[Mt. 15.17] nem értitek, hogy ami a szájon bemegy, a hasba jut, azután meg az árnyékszékre vetik ki?
[Mt. 15.18] Ellenben ami a szájon kijön, a szívből kerül elő s ez az, ami fertőzi az embert.
[Mt. 15.19] Mert gonosz fontolgatások, gyilkos, házasságtörő, parázna, tolvaj szándékok, hamis tanúskodások, káromlások a szívből kerülnek elő.
[Mt. 15.20] Ezek fertőzik az embert, ellenben a mosdatlan kézzel evés nem fertőzi az embert.”
[Mt. 15.21] Jézus aztán elment onnan s Tírusz és Szidon vidékére vonult vissza.
[Mt. 15.22] Egyszer csak azokról a vidékekről egy kananita asszony jött elő s kiáltva szólott: “Könyörülj rajtam Uram, Dávidnak Fia! Lányom ördöngős és gonoszul szenved.”
[Mt. 15.23] De ő nem felelt neki egy szóval sem. Tanítványai hozzáléptek és kérték: “Bocsásd el, mert kiáltozik utánunk!”
[Mt. 15.24] Ám ő így szólt: “Nem küldtek engem másokhoz, csak Izráel házának elveszett juhaihoz.”
[Mt. 15.25] Az asszony mégis odament, földreborult előtte s úgy kérte: “Uram segíts rajtam!”
[Mt. 15.26] Ám ő ezt felelte: “Nem szép dolog a kenyeret a gyermekektől elvenni, s az ölebeknek vetni oda.”
[Mt. 15.27] “Uram! – válaszolta az asszony -, az ölebek is esznek az uruk asztaláról aláhulló morzsákból.”
[Mt. 15.28] Ekkor megszólalt Jézus: “Asszony – mondta neki – nagy a hited. Legyen neked, ahogy akarod!” És leánya abban az órában meggyógyult.
[Mt. 15.29] Ezután Jézus onnan eltávozóban a galileai tó partjára érkezett. Ott felment egy hegyre és leült.
[Mt. 15.30] Nagy tömeg ment hozzá, sánták, bénák, vakok, némák és sok másféle beteg volt velük, s odatették őket az Úr lábához. Ő pedig gyógyította őket,
[Mt. 15.31] úgyhogy a sokaság csodálkozva látta, hogy a némák beszélnek, a bénák épekké lesznek, a sánták járnak, a vakok látnak, s dicsőítették Izráel Istenét.
[Mt. 15.32] Jézus aztán magához hívta tanítványait és megszólalt: “Megszántam a tömeget, mert három nap óta vannak már velem és nincs mit enniük, nem akarom őket étlen elbocsátani, hátha kidőlnek az úton.”
[Mt. 15.33] A tanítványok azt mondották: “Honnan volna nekünk a pusztaságban annyi kenyerünk, hogy ekkora tömeget jóllakassunk?”
[Mt. 15.34] “Hány kenyeretek van?” – kérdezte tőlük Jézus.” Hét és egy kevés halacskánk” – felelték azok.
[Mt. 15.35] Erre megparancsolta, hogy a sokaság telepedjék a földre,
[Mt. 15.36] aztán fogta a hét kenyeret és a halakat, hálát adott, megtörte s odaadta a tanítványoknak, a tanítványok pedig a sokaságnak.
[Mt. 15.37] Mind ettek, jól is laktak, majd hét tele kosárral szedték fel a megmaradó darabokat.
[Mt. 15.38] Négyezren voltak a férfiak, akik ettek, asszonyokon és gyermekeken kívül.
[Mt. 15.39] Aztán elbocsátotta a sokaságot és beszállt a hajóba.

AZ ÖRÖMHÍR MÁTÉ SZERINT 14. RÉSZ

[Mt. 14.1] Abban az időben hallott Heródes negyedes fejedelem Jézusról.
[Mt. 14.2] Azt mondta róla szolgáinak: Bemerítő János ez az ember. Ő kelt fel a halottak közül. Azért működnek benne e hatalmas erők.”
[Mt. 14.3] Mert Heródes fogatta el Jánost, ő bilincseltette meg s vetette tömlöcre, saját testvérbátyjának, Fülöpnek feleségéért, Heródiásért.
[Mt. 14.4] János ugyanis azt mondta neki: “Nem szabad őt megtartanod.”
[Mt. 14.5] Mikor meg akarta őt ölni, megijedt a tömegtől, mert prófétának tartották.
[Mt. 14.6] Mikor azonban Heródesnek születésnapja lett, Heródiás lánya táncolni kezdett a terem közepén s úgy megtetszett Heródesnek,
[Mt. 14.7] hogy esküvel fogadta, hogy odaad neki mindent, amit csak kér tőle.
[Mt. 14.8] A leány, akit anyja előzőleg rávett a dologra, így szólt: “Add ide nekem egy tálban Bemerítő János fejét!”
[Mt. 14.9] A király elszomorodott, de esküje miatt s a vendégekért megparancsolta, hogy adják meg neki.
[Mt. 14.10] Így küldött el a király s fejeztette le Jánost a tömlöcben.
[Mt. 14.11] Mikor aztán a fejét elhozták egy tálban, odaadta a leánynak, az meg elvitte anyjának.
[Mt. 14.12] János tanítványai erre odamentek, elvitték a holttestet és eltemették. Azután útra keltek és Jézusnak is hírül adták a dolgot.
[Mt. 14.13] Mikor Jézus meghallotta a hírt, hajón félrevonult onnan egyedül egy puszta helyre. Ahogy azonban a sokaság ezt meghallotta, a városból gyalog utánamentek.
[Mt. 14.14] Úgyhogy, mikor Jézus a bárkából kilépett, nagy tömeget látott. Szánalomra gerjedt irántuk, s akik közülük gyengék voltak, azokat gyógyítani kezdte.
[Mt. 14.15] Mikor már későre járt az idő, hozzáléptek a tanítványok és így szóltak: “Puszta ez a hely, az idő is elmúlt már, bocsásd el hát a tömeget, hadd menjenek el a falvakba, hadd vásároljanak maguknak ennivalót.”
[Mt. 14.16] Jézus azonban ezt felelte nekik: “Nincs szükségük arra, hogy elmenjenek, adjatok nekik ti enni.”
[Mt. 14.17] “Nincs egyéb nálunk, mint öt kenyér és két hal” – felelték azok neki.
[Mt. 14.18] “Hozzátok ide!” – felelte Jézus.
[Mt. 14.19] Aztán parancsot adott, hogy ültessék le a sokaságot a fűbe. Azután fogta az öt kenyeret és a két halat, az égre tekintett s megáldotta azokat. Majd megtörve a kenyereket, odaadta a tanítványoknak, azok meg a sokaságnak.
[Mt. 14.20] Mindannyian ettek és jóllaktak, végül tizenkét tele kosárral szedték össze a fennmaradt darabokat.
[Mt. 14.21] Az étkező férfiak mintegy ötezren voltak, asszonyokon és gyermekeken kívül.
[Mt. 14.22] Ezután mindjárt arra kényszerítette tanítványait, hogy szálljanak be a hajóba, és amíg majd ő a sokaságot elbocsátja, előtte menjenek át a túlsó partra.
[Mt. 14.23] Azonban miután elbocsátotta a tömeget, egyedül felment a hegyre imádkozni. Már késő volt és egyedül tartózkodott ott.
[Mt. 14.24] A hajó pedig már sok stádiumnyira volt a száraztól, s a hullámoktól hányt-vetetten, mivel ellenükbe fújt a szél.
[Mt. 14.25] Az éjszaka negyedik őrsége idején aztán Jézus a tavon járva hozzájuk ment.
[Mt. 14.26] A tanítványok azonban, ahogy a tavon járva meglátták őt, megriadtak. Azt mondták, hogy kísértet és a félelemtől felkiáltottak.
[Mt. 14.27] Jézus azonban azonnal szólni kezdett hozzájuk.” Bízzatok! Én vagyok! Ne féljetek!” – mondta.
[Mt. 14.28] Erre megszólalt Péter és így beszélt hozzá: “Uram, ha te vagy, parancsold meg, hogy hozzád mehessek a habokon!”
[Mt. 14.29] “Jöjj!” – mondotta ő. Péter ekkor leszállt a hajóról s a habokon járva Jézushoz ment.
[Mt. 14.30] De mikor a szelet nézte, megijedt, süllyedni kezdett és felkiáltott: “Uram, ments meg!”
[Mt. 14.31] Jézus rögtön kinyújtotta a kezét, megkapta őt, és ezt mondta neki: “Kishitű, miért kételkedtél?”
[Mt. 14.32] Mikor a hajóba felhágtak, alábbhagyott a szél.
[Mt. 14.33] Akik pedig a hajóban voltak, eléje borultak és így szóltak: “Te valóban Isten Fia vagy!”
[Mt. 14.34] Átkelés után kiléptek Genezáretben a szárazra.
[Mt. 14.35] Mikor annak a helynek lakói felismerték őt, szétküldtek az egész környékre, odavittek mindenkit, aki gonoszul szenvedett
[Mt. 14.36] s rimánkodva kérték, engedje meg, hogy csak köpenyének bojtját érinthessék, s akik csak megérintették, megmenekedtek a bajból.

AZ ÖRÖMHÍR MÁTÉ SZERINT 13. RÉSZ

[Mt. 13.1] Azon a napon Jézus elment hazulról és a tó partján leült.
[Mt. 13.2] Nagy tömeg gyűlt hozzá, úgyhogy hajóba kellett szállnia s abban ülnie. Ezalatt az egész tömeg kinn állt a parton.
[Mt. 13.3] Sokat beszélt nekik példázatokban.” Egyszer – szólott – elment a magvető vetni.
[Mt. 13.4] Mialatt vetett, volt olyan mag, mely az útfélre esett, jöttek is a madarak és felcsipegették.
[Mt. 13.5] Más mag sziklás talajra esett, ahol nem volt sok föld, az hamar ki is hajtott, mert nem volt mély földje,
[Mt. 13.6] de amikor a nap felkelt, elperzselődött s mivel nem volt gyökere, elszáradt.
[Mt. 13.7] Megint más mag tövis közé esett, s amikor a tövis felnőtt, elfojtotta.
[Mt. 13.8] Más mag végre termő földbe esett és megtermette gyümölcsét, egyik százannyit, a más a hatvanszorosát, megint más harmincannyit.
[Mt. 13.9] Kinek van füle, hallja meg!”
[Mt. 13.10] Ekkor tanítványai hozzámentek s megkérdezték: “Miért beszélsz nekik példázatokban?”
[Mt. 13.11] Ezt felelte: “Mert néktek adták meg, hogy a mennyek királyságának titkait megismerjétek, azoknak nincs megadva.
[Mt. 13.12] Mert akinek van, annak adni fognak, úgyhogy feleslege lesz, de attól, akinek nincs, még amije volna, azt is elveszik.
[Mt. 13.13] Azért beszéltem nekik példázatokban, hogy nézzék, és mégse lássák, hallgassák, de mégse hallják, hogy belátásra ne jussanak,
[Mt. 13.14] hanem beteljesedjék rajtuk Ézsaiás prófétálása, mely így hangzik: Jól odahallgattok majd, mégsem látjátok be, jól megnézitek majd, s nem veszitek észre,
[Mt. 13.15] mert háj nőtte be e nép szívét, fülük nehezen hallóvá lett, és szemüket behunyták, hogy valahogyan ne lássanak szemükkel, ne halljanak fülükkel, szívükkel belátásra ne jussanak, hogy meg ne térhessenek, és én meg ne gyógyítsam őket.
[Mt. 13.16] Ám boldog a ti szemetek, hogy láthat és fületek, hogy hallhat.
[Mt. 13.17] Bizony azt mondom nektek: Sok próféta és igazságos kívánkozott arra, hogy meglássa, amit ti nézhettek és meghallja, amit ti hallhattok, de nem hallották meg.
[Mt. 13.18] Ti hát halljátok meg a magvető példázatát.
[Mt. 13.19] Ha bárki hallja a királyság igéjét, de nem jut belátáshoz, eljön a rossz és elragadja a szívébe vetett magot. Ez az a mag, melyet az útfélre vetettek.
[Mt. 13.20] Az, akinél a mag sziklás talajra esett, olyan ember, aki az igét hallja, tüstént örömmel fogadja,
[Mt. 13.21] de nincs saját magában gyökere, hanem csak ideig-óráig tart ki s mikor az ige miatt szorongatás vagy üldözés támad, tüstént megbotlik.
[Mt. 13.22] Akinél tövis közé esik a mag, olyan ember, aki hallja az igét, de a kor gondja s a gazdagság csalárd volta megfojtják az igét, úgyhogy nem terem gyümölcsöt.
[Mt. 13.23] Az ellenben, akinél hasznos földre esett a mag, olyan ember, aki az igét hallja, belátásra jut, aki bizonyára gyümölcsöt is terem s meghozza a százszorosat, a hatvanszorosat, a harmincszorosat.”
[Mt. 13.24] Más példázatot tárt eléjük. “A mennyek királyságát – szólt – olyan emberhez hasonlítom, aki nemes magot vetett ugyan szántóföldjébe,
[Mt. 13.25] de mialatt az emberek szunnyadtak, eljött ellensége, gyomot vetett a búza közé, majd odébbállt.
[Mt. 13.26] Mikor aztán szárba szökött és gyümölcsöt termett, akkor láthatóvá lett a gyom is.
[Mt. 13.27] Ekkor odamentek a gazdához a rabszolgái s így szóltak hozzá: Uram, hiszen te nemes magot vetettél szántóföldedbe, honnan van hát benne a gyom?
[Mt. 13.28] Valamilyen ellenséges indulatú ember tette ezt – mondta a gazda -, mire a rabszolgák megkérdezték: Akarod-e, hogy elmenjünk és összeszedjük?
[Mt. 13.29] De ő így szólt: Nem. Esetleg mikor a gyomot szeditek, vele együtt a búzát is gyökerestül kihúznátok.
[Mt. 13.30] Hagyjátok, hadd nőjön aratásig a kettő együtt! Aratás idején majd megmondom az aratóknak: Először a gyomot szedjétek össze és kössétek kévébe, hogy megégjen, a búzát pedig csűrömbe gyűjtsétek!”
[Mt. 13.31] Más példázatot is adott eléjük: “A mennyeknek királysága mustármaghoz hasonló, melyet fog és szántóföldjébe vet az ember.
[Mt. 13.32] A mustármag valamennyi magnál kisebb, de ha megnő, nagyobb a veteményeknél, sőt fává lesz, úgyhogy az ég madarai rászállnak, és ágai között fészkelnek.”
[Mt. 13.33] Más példázatot mondott nekik: “A mennyek királysága kovászhoz hasonló, melyet elővesz, és három mérce liszt közé rejt az asszony, s várja, hogy az egész megkeljen.”
[Mt. 13.34] Mindezeket Jézus példázatokban mondta a sokaságnak, példázat nélkül semmit sem szólt nekik,
[Mt. 13.35] hogy beteljesedjék a prófétán át kimondott ige. A próféta így szólt: “Példázatokra nyitom ajkamat, kimondom a föld megalapítása óta elrejtett titkokat.”
[Mt. 13.36] Ezután Jézus ott elbocsátotta a sokaságot és hazament. Tanítványai hozzájárultak és így szóltak: “Világosítsd meg nekünk a szántóföldbe vetett gyom példázatát!”
[Mt. 13.37] “Az, aki a nemes magot veti – felelte ő – az embernek Fia.
[Mt. 13.38] A szántóföld a világ. A nemes mag jelenti a királyság fiait, a gyom a rossznak fiait.
[Mt. 13.39] Az ellenség, aki a gyomot vetette, a vádló. Az aratás a kornak befejezéséhez jutása, az aratók az angyalok.
[Mt. 13.40] Mármost, ahogy a gyomot összeszedik, és tűzben elégetik, úgy lesz a kornak befejezésekor is.
[Mt. 13.41] Az embernek Fia elküldi majd angyalait, s azok az ő királyságából összeszednek minden kelepcét, azokkal együtt, akik a törvényt megrontják
[Mt. 13.42] és a tüzes kemencébe vetik őket. Ott lesz csak sírás és fogcsikorgatás.
[Mt. 13.43] Akkor az igazságosak, mint a nap fognak felragyogni Atyjuknak királyságában. Akinek füle van, hallja meg!
[Mt. 13.44] A mennyek királysága hasonló a szántóföldben elrejtett kincshez, melyet megtalált egy ember, aztán elrejtette, majd örömében elment, eladta mindenét, amije volt és megvásárolta azt a szántóföldet.
[Mt. 13.45] Ismét csak hasonló a mennyek királysága egy kereskedőhöz, aki szép gyöngyöket keresett
[Mt. 13.46] és mikor talált egy nagy értékű gyöngyöt, elment, eladta mindenét, amije volt és megvette azt.
[Mt. 13.47] Újra csak hasonló a mennyek királysága a kerítőhálóhoz, mely mikor a tóba vetik, mindenfajta halat összefog,
[Mt. 13.48] mikor aztán megtelik, kivonják a partra, leülnek, s a használhatókat edényekbe szedik, a hitványakat kivetik.
[Mt. 13.49] Ekképpen lesz a kornak befejezésekor: az angyalok kimennek, a rosszakat az igazságosaktól különválasztják,
[Mt. 13.50] majd a tüzes kemencébe vetik őket, ott lesz csak sírás és fogcsikorgatás.”
[Mt. 13.51] “Nyertetek-e belátást mind e dolgokba?” “Nyertünk” – felelték neki -,
[Mt. 13.52] mire ezt mondta nekik: “Ezért minden írástudó, akit a mennyek királyságára megtanítottak, hasonló a gazdaemberhez, aki kincsei közül hol új, hol régi dolgokat hoz elő.”
[Mt. 13.53] Az történt, hogy amikor Jézus e példázatoknak végére jutott, eltávozott onnan.
[Mt. 13.54] Szülővárosába ment és ott zsinagógájukban úgy tanította őket, hogy megdöbbenve szóltak: “Honnan kapta ez ezt a tudományt? Honnan vannak hatalmas tettei?
[Mt. 13.55] Hát nem az építőmester fia ez? Nem Máriának hívják az anyját? Ugye hogy Jakab, József, Simon, Júdás a testvérei?
[Mt. 13.56] S a húgai is mind nálunk vannak? Honnan kapta mind e hatalmat?”
[Mt. 13.57] És belebotolva tőrbe estek. Jézus pedig ezt mondta nekik: “Sehol sincs a próféta megbecsülés híján, csak a saját szülővárosában, a saját házában.”
[Mt. 13.58] Hitetlenségük miatt nem is mutatta ott meg hatalmának egy jelét sem.

2010. április 26. Húsvét, 4. hét, hétfő A nap liturgikus színe: fehér

Krisztus keresztáldozata az egész világ bűneiért hozott áldozat. Feltámadásában minden embernek megadta az üdvösség zálogát. A Szentlélek kiáradása minden embert Krisztusba akart kapcsolni.

ApCsel 11, 1-18
Isten a pogányoknak is megadta a bűnbánatot az életre.
Jn 10, 11-18
Én vagyok a jó pásztor

Isten minden embert üdvözíteni akar. Krisztus keresztáldozata az egész világ bűneiért hozott áldozat. Feltámadásában minden embernek megadta az üdvösség zálogát. A Szentlélek kiáradása minden embert Krisztusba akart kapcsolni.

forrás. Magvető lista 2003

Jn 10,1 – 10.

Ma sokan vallják magukat pásztornak. Gondoljunk csak a sok szektára, illetve a százat jóval meghaladó bejegyzett ún. egyházra. Sokan vannak tehát, akik jogot formálnak arra, hogy ők legyenek a vezetők, rájuk hallgassanak az emberek. És ennek érdekében bármilyen eszközt készek bevetni. Különféle trükkökkel próbálják megszerezni az emberek bizalmát, próbálnak felettük hatalmat gyakorolni.
Jézus azonban már kétezer évvel ezelőtt megmondta, csak az a pásztor, aki az ajtón megy be. Aki nem különféle csalafintaságokat alkalmaz az emberek megnyerése céljából, hanem pusztán csak teszi a dolgát; azaz hirdeti az evangéliumot “akár alkalmas, akár alkalmatlan”. A jó pásztor ugyanis nem becserkészni, megszerezni akarja a nyáj juhait, hanem szolgálni. Hiszen Jézus is azért jött, hogy Ő szolgáljon. A jó pásztor egyik legfőbb ismérve tehát a szolgálatkészség. Az, amikor nem a saját dolgait akarja érvényre juttatni, hanem csak a rábízottak javát keresi (néha még azok ellenállásával vagy akaratával szemben is).
Melletted is ott van egy jó pásztor, csak fel kell ismerned! Nézd meg kit, és hogyan szolgál! Nézd meg önmagát adja e, és az evangéliumot hirdeti e! Aztán – KÖVESD ŐT!

ApCsel 11,1-18

Az apostolok és a júdeai testvérek meghallották, hogy a pogányok is befogadták Isten igéjét. Mikor tehát Péter feljött Jeruzsálembe, a körülmetéltségből valók nekitámadtak, és azt mondták: ,,Bementél a körülmetéletlen férfiakhoz, és ettél velük!” Erre Péter hozzáfogott, hogy sorjában elmondja a történteket: ,,Joppe városában voltam és imádkoztam, amikor lelkem elragadtatásában látomást láttam. Valami edény ereszkedett le, mint egy nagy lepedő, a négy sarkánál fogva az égből, úgyhogy egészen elém ért. Mikor szemügyre vettem és beletekintettem, négylábú földi állatokat és vadakat, csúszó-mászókat és égi szárnyasokat láttam. Szózatot is hallottam, amely felszólított: ,,Kelj föl Péter, öld meg és edd!” Én azonban azt mondtam: ,,Távol legyen tőlem, Uram, mert közönséges vagy tisztátalan sohasem jutott a számba!” Erre másodszor is megszólalt a szózat az égből: ,,Amit Isten tisztává tett, azt te ne mondd közönségesnek.” Ez pedig három ízben történt, mire az egész újból visszaemelkedett az égbe. Akkor nyomban három férfi állt ott a házban, amelyben voltam. Cézáreából küldték őket hozzám. Ekkor a Lélek azt mondta nekem, hogy menjek velük minden habozás nélkül. Velem jött ez a hat testvér is, és beléptünk Kornéliusz házába. Ő elbeszélte nekünk, hogyan látta az angyalt, aki megállt házában, és így szólt hozzá: ,,Küldj Joppéba, és hivasd el Simont, akit Péternek is hívnak; ő olyan igéket hirdet majd neked, amelyek által üdvözülsz, te és egész házad.” Amikor aztán beszélni kezdtem, a Szentlélek leszállt rájuk, ahogyan miránk is kezdetben. Ekkor megemlékeztem az Úr szaváról, amely megmondta: ,,János csak vízzel keresztelt, titeket azonban Szentlélekkel fognak megkeresztelni” [1,5; Lk 3,16]. Ha tehát Isten ugyanazt a kegyelmet adta nekik, mint nekünk, akik hittünk az Úr Jézus Krisztusban, ki vagyok én, hogy útjába állhattam volna Istennek?” Mikor ezeket meghallották, megnyugodtak, és így magasztalták Istent: ,,Tehát a pogányoknak is megadta Isten a bűnbánatot, hogy ők is életet nyerjenek!”
Jn 10,11-18

Én vagyok a jó pásztor. A jó pásztor életét adja a juhokért. A béres azonban, aki nem pásztor, akinek a juhok nem tulajdonai, amikor látja, hogy jön a farkas, elhagyja a juhokat és elfut — a farkas pedig elragadja és szétszéleszti azokat –, mert béres, és nem törődik a juhokkal. Én vagyok a jó pásztor: ismerem enyéimet, és enyéim ismernek engem, amint engem ismer az Atya, és én is ismerem az Atyát; és én életemet adom a juhokért. Más juhaim is vannak, amelyek nem ebből az akolból valók. Azokat is vezetnem kell. Hallgatni fognak szavamra, és egy akol lesz, és egy pásztor. Azért szeret engem az Atya, mert odaadom az életemet, hogy ismét visszavegyem azt. Senki sem veszi el tőlem: én adom oda magamtól. Hatalmam van odaadni, és hatalmam van újra visszavenni. Ezt a parancsot kaptam Atyámtól.”

2010. április 26., hétfő Krisztus kitölti a mi semminket

A remény erénye – ami abban a bizonyosságban áll, hogy Isten kormányoz bennünket gondviselő mindenhatóságával, és megadja mindazt, amire szükségünk van – Istennek az emberek (te meg én) iránti folytonos jóságáról beszél. Mindig készen áll arra, hogy meghallgasson bennünket, hiszen soha nem fárad el a meghallgatásban.

Érdeklik örömeid, sikereid, szereteted, de gyötrelmeid, fájdalmaid és kudarcaid is. Ezért ne csak gyengeségeid közepette remélj benne: fordulj Mennyei Atyádhoz kedvező és balszerencsés körülmények között egyaránt, húzódj irgalmas védelme alá.

A bizonyosság, hogy semmik vagyunk (nem kell sok alázat annak felismeréséhez, hogy nem vagyunk más, mint egy nagy nulla) ellenállhatatlan erővé változik, mert a sok „nulla” elé Krisztus áll majd, s ebből egy végtelen üzenet bontakozik ki: „Isten az én világosságom és üdvösségem, kitől félnék?” (Zsolt 26,1)

Szent Josemaría Escrivá De Balaguer

2010. április 26. – Hétfo

Abban az idoben így szólt Jézus: “Bizony, bizony, mondom nektek: Aki nem a
kapun megy be a juhok aklába, hanem máshol, az tolvaj és rabló. Aki
viszont az ajtón megy be, az a juhok pásztora. Az or ajtót nyit neki, a
juhok pedig hallgatnak szavára. Nevükön szólítja juhait, és kivezeti oket.
Miután mind kivezette, elottük halad, és a juhok követik, mert ismerik a
hangját. Az idegent nem követik, sot elfutnak tole, mert az idegen hangját
nem ismerik.”
Jézus ezt a hasonlatot mondta nekik, de ok nem értették meg, hogy mirol
beszél. Jézus ezért így folytatta: “Bizony, bizony, mondom nektek: Én
vagyok az ajtó a juhok számára. Akik elottem jöttek, azok tolvajok és
rablók. Nem is hallgattak rájuk a juhok. Én vagyok az ajtó: aki rajtam
keresztül megy be, az üdvözül, ki- és bejár, s legelore talál. A tolvaj
csak azért jön, hogy lopjon, öljön és pusztítson. Én azért jöttem, hogy
életük legyen, és boségben legyen.”
Jn 10,1-10

Elmélkedés:

Jézus, a jó pásztor arra hívja a papokat, hogy kövessék ot, hozzá váljanak
hasonlóvá és egész életükkel megmutassák a világnak az O szeretetét. A
világnak, s az embereknek szüksége van a papokra. Nem csupán a papok
szolgálatára, munkájára és tevékenységére, hanem a papok személyére. Olyan
papi személyekre, akik hiteles jelenítik meg az emberek elott Jézusnak, a
jó pásztornak alakját, s azon fáradoznak, hogy összegyujtsék és Isten felé
vezessék az embereket. A pap csak akkor képes Isten szeretetét továbbadni,
ha egész életét áthatja ez a szeretet, s csak akkor tudja eredményesen
hirdetni az Evangéliumot, ha o maga is a krisztusi örömhír szerint él.
(c) Horváth István Sándor

Imádság:

Add Uram, hogy lelkem szüntelenül Krisztus békéjének örvendjen;
hogy mindig nyugodtan és tiszta tekintettel nézhessek az emberek szemébe;
hogy számból csak tiszta beszéd, bátorító szó hangozzék;
hogy lépéseim biztosak, útjaim mindig egyenesek, határozottak legyenek;
hogy kezemet mindig szívesen nyújtsam, ha adni, segíteni kell;
hogy szívem kitáruljon, s az emberek szükségét megérezzem;
hogy értelmem éber és friss legyen az igazság – csak az igazság –
befogadására;
hogy akaratom mindig afelé vezesse gondolataimat, szavaimat, tetteimet,
ami fölemel!