Gondolkodtató melankólia

Isten azért adta nekünk az Igéjét, hogy ismerjük meg azt, amink már megvan, — az örök életet — azután járjunk a világosságában.

április 28, 2010 havi archívum

2010. április 28., szerda Szabadon szárnyaló emberek

Mit kérek Tőled? Liberos! A Te szabadságod szerinti szabad papokat, mindentől elszakadottakat, a test szerinti apától, anyától, testvérektől, szülőktől, a világ szerinti barátoktól szabadokat. Akadályok és aggodalmak nélküli, sőt saját akaratukhoz sem ragaszkodó papokat.

Liberos! Szeretetből teljesen Neked szentelt és akaratodat megtenni kész embereket, a Te szíved szerint való embereket. Saját terveik ne térítsék el és ne állítsák meg őket (…), s mint új Dávidoknak, kezükben legyen ott a kereszt és a rózsafüzér.

Liberos! Embereket, akik mint a földről felszállt felhők, mennyei harmattal vannak tele, és készek oda repülni, ahová a Szentlélek fuvallata viszi őket.

Liberos! Olyan embereket, akik mindig rendelkezésedre állnak, mindig készek a feljebbvalók parancsában engedelmeskedni neked, ahogy Sámuel (…), akik mindig készek nekiiramodni és mint az apostolok, mindent elviselni Veled és Érted. (…)

Liberos! Mária igaz gyermekeit, akik az ő szeretetéből fogantak és teremtettek, ő hordozta őket méhében, ő táplálta és tanította, támogatta és kegyelmével gazdagította őket.

Mikor jön már el a tiszta szeretet tüzének lángja, amelynek mindenütt fel kell lobbannia a földön?

Montforti Grignion Szent Lajos

AZ ÖRÖMHÍR MÁTÉ SZERINT 24. RÉSZ

[Mt. 24.1] Jézus aztán eltávozott a templomból. Mialatt az úton ment, hozzáléptek tanítványai, hogy a templom épületeit mutogassák neki.
[Mt. 24.2] Ő erre beszélni kezdett hozzájuk: “Látjátok-e mindezeket? – mondotta – Bizony azt mordom nektek, hogy kő kövön nem fog itt maradni, melyet le nem rombolnak.”
[Mt. 24.3] Mikor később az Olajfák hegyén ült, hozzámentek a tanítványai magukban és megkérdezték: “Mondd meg nekünk, mikor történnek meg ezek s mi lesz a te megérkezésednek és a kor befejeződésének jele?”
[Mt. 24.4] Jézus így válaszolt nekik: “Vigyázzatok, hogy valaki el ne tévelyítsen benneteket!
[Mt. 24.5] Mert sokan jönnek majd el az én nevemmel, és ezt mondják: Én vagyok a Krisztus! És ezzel sokakat el fognak tévelyíteni.
[Mt. 24.6] Háborúkról, háborús hírekről is kell majd hallanotok. Vigyázzatok, meg ne riadjatok! Ezeknek meg kell lenniük, de velük még nem jön el a vég.
[Mt. 24.7] Mert nemzet nemzet ellen, és királyság királyság ellen fog felkelni, helyenként éhínségek és földindulások lesznek.
[Mt. 24.8] Mindezzel azonban csak kezdődnek a vajúdás fájdalmai.
[Mt. 24.9] Akkor lesz majd, hogy nyomorúságra adnak s megölnek titeket és az én nevemért az összes nemzetek gyűlölete ér titeket.
[Mt. 24.10] Akkor sokan megbotlanak majd, s tőr fogja meg őket, egymást árulják majd el, és egymást gyűlölni fogják.
[Mt. 24.11] Sok hamis próféta is támad és sokakat eltévelyítenek.
[Mt. 24.12] Annak következtében, hogy törvényrontással telik meg a világ, a legtöbb emberben elhidegül a szeretet.
[Mt. 24.13] De aki végig állhatatos marad, megmenekül.
[Mt. 24.14] A királyságnak ezt az örömhírét a nemzeteknek tanúságtételül az egész lakott földön hirdetni fogják, és csak akkor érkezik el a vég.
[Mt. 24.15] Ha aztán meglátjátok, hogy a Dániel prófétán át kijelentett utálatos pusztítás a szent helyen áll – aki olvassa, értse meg -,
[Mt. 24.16] akkor, akik Júdeában lesznek, fussanak a hegyekre,
[Mt. 24.17] aki a háztetőn lesz, ne szálljon alá, hogy házából valamit elvigyen,
[Mt. 24.18] aki a mezőn lesz, ne térjen vissza, hogy köpenyét felvegye.
[Mt. 24.19] Jaj lesz azokban a napokban a várandósoknak és a szoptatós anyáknak.
[Mt. 24.20] Imádkozzatok, hogy futásotok ne télen legyen, se szombaton.
[Mt. 24.21] Mert akkor nagy szorongás lesz, amilyen a világ kezdetétől fogva mostanáig nem volt és többé nem is lesz.
[Mt. 24.22] Ha azokat a napokat meg nem rövidítenék, egyetlen hús sem menekülne meg. De a kiválogatottakért azokat a napokat megrövidítik majd.
[Mt. 24.23] Akkor, ha valaki ezt mondaná: Ni! Itt van a Krisztus! Vagy: Ott van! Ne higgyétek!
[Mt. 24.24] Mert hamis felkentek és hamis próféták fognak támadni, nagy jeleket, csodákat fognak tenni, hogy – ha lehetséges – még a kiválogatottakat is eltévelyítsék.
[Mt. 24.25] Lám, előre megmondottam nektek.
[Mt. 24.26] Ha tehát azt mondják majd nektek: Ni, a pusztában van! Ne menjetek ki! Ni, a kamrákban! Ne higgyétek!
[Mt. 24.27] Mert ahogy a villámlás napkeleten támad, s napnyugatig ellátszik, úgy lesz az ember Fiának megérkezése is.
[Mt. 24.28] Ahol a hulla lesz, oda gyűlnek majd a saskeselyűk.
[Mt. 24.29] Ama napok nyomorúságát követően tüstént elsötétül majd a nap, a hold nem sugároz fényt, a csillagok az égből lehullanak, és a mennyei hatalmak meginognak.
[Mt. 24.30] Akkor aztán láthatóvá lesz az égen az ember Fiának jele. Akkor gyászolni fognak a föld összes törzsei, és meg fogják látni az embernek Fiát, ahogy az ég felhőin nagy hatalommal és dicsőséggel eljön.
[Mt. 24.31] Akkor hangos kürtszóval szét fogja küldeni angyalait, hogy az ég egyik szélétől a másik széléig a négy szél irányából őhozzá gyűjtsék kiválogatottait.
[Mt. 24.32] A fügefától tanuljátok el ezt a példázatot. Ha a fügefa ága kizsendül, és levelek hajtanak ki rajta, tudjátok, hogy közel a nyár.
[Mt. 24.33] Így akkor is, mikor majd mindezeket beteljesülni látjátok, tudni fogjátok, hogy közel van ő már a küszöbön.
[Mt. 24.34] Bizony azt mondom nektek, hogy az a nemzedék nem múlik el addig, amíg mindezek meg nem történnek.
[Mt. 24.35] A menny és a föld el fognak múlni, de az én beszédeim el nem múlnak.
[Mt. 24.36] Ama nap és amaz óra felől pedig senki sem tud semmit, a mennyek angyalai sem, a Fiú sem, egyedül csak az Atya.
[Mt. 24.37] Mert amilyenek Noé napjai voltak, olyan lesz az ember Fiának megérkezése.
[Mt. 24.38] Mint ahogy az özönvizet megelőző napokban ettek, ittak, nősültek, férjhez mentek az emberek, ameddig csak Noé be nem ment a bárkába
[Mt. 24.39] és nem ismerték fel a veszélyt, amíg el nem jött az és el nem ragadta valamennyiüket: úgy lesz az ember Fiának megérkezése is.
[Mt. 24.40] Akkor ketten lesznek a mezőn: egyiket magukhoz veszik, a másikat otthagyják.
[Mt. 24.41] Két asszony őröl egy malommal: az egyiket magukhoz veszik, a másikat otthagyják.
[Mt. 24.42] Legyetek hát ébren, mert nem tudjátok, hogy melyik napon jön el Uratok!
[Mt. 24.43] Azt meg tudjátok, hogy a ház gazdája, ha tudná, hogy melyik őrváltáskor jön a tolvaj, ébren maradna, és nem engedné, hogy házát keresztülvájja.
[Mt. 24.44] Ezért legyetek ti is készen, mert az ember Fia abban az órában jő el, melyben nem is gondoljátok!
[Mt. 24.45] Ki bizonyul hát akkor hűséges és eszes rabszolgának? Az ilyet ura azért állította cselédsége fölé, hogy azoknak a maga idejében kiadja a táplálékot.
[Mt. 24.46] Az a rabszolga lesz boldog, akit ura, mikor megjön, ebben a munkában talál.
[Mt. 24.47] Bizony azt mondom nektek, hogy mindene fölé fogja helyezni őt.
[Mt. 24.48] Ám ha az a rabszolga gonosz és azt gondolja szívében: Elidőzik még az én uram.
[Mt. 24.49] És aztán elkezdi verni rabszolgatársait, és a részegekkel együtt eszik, iszik:
[Mt. 24.50] majd azon a napon, melyen nem várja s abban az órában, melyet nem is sejt, megérkezik annak arabszolgának az ura,
[Mt. 24.51] s kettévágatja őt, s részét a képmutatók között jelöli ki majd. Ott lesz csak sírás és fogcsikorgatás.

AZ ÖRÖMHÍR MÁTÉ SZERINT 23. RÉSZ

[Mt. 23.1] Ekkoriban Jézus a sokasághoz és tanítványaihoz
[Mt. 23.2] a következő beszéddel fordult: “Az írástudók és farizeusok Mózes székébe ültek.
[Mt. 23.3] Tegyetek meg, őrizzetek meg mindent, amit csak mondanak nektek, de ne cselekedjetek úgy, ahogy ők cselekszenek! Mondják ugyanis, de nem teszik meg.
[Mt. 23.4] Súlyos terheket kötöznek össze, s az emberek vállára rakják, ám ők maguk egy ujjal sem akarnak mozdítani rajtuk.
[Mt. 23.5] Minden cselekedetüket azért teszik, hogy az emberek bámulják őket: széles imaszíjakat, hosszú bojtokat raknak magukra,
[Mt. 23.6] a lakomákon az első helyeket s a zsinagógákban az első üléseket,
[Mt. 23.7] a piacokon a köszöntéseket kedvelik és szeretik, ha az emberek rabbinak szólítják őket.
[Mt. 23.8] Ti azonban ne hivassátok magatokat rabbinak, mert egy tanítótok van, ti meg mind testvérek vagytok.
[Mt. 23.9] Atyának se szólítsanak közületek senkit a földön, mert egy a ti Atyátok a mennybéli.
[Mt. 23.10] Oktatónak se hivassátok magatokat, mert csak egy oktatótok van, a Krisztus.
[Mt. 23.11] Az, aki nagyobb közöttetek, szolgáljon ki titeket.
[Mt. 23.12] Azt, aki magát magasra emeli, meg fogják alázni, de azt, aki magát megalázza, magasra emelik.
[Mt. 23.13] Jaj néktek, képmutató írástudók és farizeusok, hogy a mennyek királyságát elzárjátok az emberek elől. Magatok ugyanis nem mentek be, de a bemenni akarókat sem hagyjátok bemenni.
[Mt. 23.14] Jaj nektek, képmutató írástudók és farizeusok, mert felemésztitek az özvegyek házát, és színlelésből hosszasan imádkoztok: ezzel súlyosabb ítéletet vontok magatokra.
[Mt. 23.15] Jaj nektek képmutató írástudók és farizeusok, hogy bebarangoljátok a tengert és a szárazföldet, hogy egyetlen csatlakozót szerezzetek, ám ha megszerzitek, magatoknál kétszerte inkább a gyehenna fiává teszitek.
[Mt. 23.16] Jaj nektek vak vezetők, akik így beszéltek: Semmi az, ha valaki a templomra esküszik, de ha valaki a templom aranyára esküszik, az kötelezve van.
[Mt. 23.17] Ostobák, vakok, hát mi nagyobb, az arany, vagy a templom, mely szentté teszi az aranyat?
[Mt. 23.18] Továbbá semmi az, ha valaki az oltárra esküszik, de ha valaki az áldozati adományra esküszik, mely rajta van, kötelezve van.
[Mt. 23.19] Vakok, hát ugyan mi nagyobb, az adomány, vagy az oltár, mely az adományt szentté teszi?
[Mt. 23.20] Hiszen, aki az oltárra tesz esküt, nemcsak az oltárra esküszik, hanem mindenre, ami rajta van.
[Mt. 23.21] S aki a templomra tesz esküt, a templomra is esküszik, meg arra is, aki benne lakik.
[Mt. 23.22] Aki pedig a mennyre tesz esküt, az az Isten trónjára esküszik és arra, aki rajta ül.
[Mt. 23.23] Jaj nektek képmutató írástudók és farizeusok, hogy tizedet adtok a mentából, a kaporból és köményből, de elhagyjátok azt, ami a törvényben súlyosabb: Az ítéletet, a könyörületet és a hűséget. Ezeket tennetek kellene, azokat el nem hagynotok.
[Mt. 23.24] Vak vezetők! Megszűritek a szúnyogot, a tevét meg elnyelitek.
[Mt. 23.25] Jaj nektek képmutató írástudók és farizeusok, hogy a pohár és tál külsejét megtisztítjátok, a belseje ellenben hemzseg a ragadozástól és mértéktelenségtől.
[Mt. 23.26] Vak farizeus, tisztítsd meg előbb a pohár belsejét, hogy így a külseje is tiszta legyen.
[Mt. 23.27] Jaj nektek képmutató írástudók és farizeusok, hogy a meszelt sírokhoz hasonlítotok, melyek kívülről szépeknek látszanak, de melyek belül holt csontokkal és mindenféle tisztátalansággal vannak tele.
[Mt. 23.28] Így ti is kívülről igazságosaknak látszotok az embereknek, belülről azonban képmutatással és törvényrontással vagytok tele.
[Mt. 23.29] Jaj nektek képmutató írástudók és farizeusok, hogy a próféták sírjait építgetitek, az igazságosak síremlékeit díszítitek
[Mt. 23.30] és azt mondogatjátok: Ha atyáink idejében éltünk volna, a próféták vérének kiontásában nem vállaltunk volna velük közösséget.
[Mt. 23.31] Így hát magatok tesztek tanúságot magatok ellen: ti azoknak fiai vagytok, akik a prófétákat meggyilkolták.
[Mt. 23.32] Ti is betöltöttétek atyáitok mértékét.
[Mt. 23.33] Kígyók, viperák fajzatai, hogy menekednétek meg a gyehenna ítéletétől?
[Mt. 23.34] Azért úgy lesz, hogy én prófétákat, bölcseket és írástudókat fogok hozzátok küldeni, s ezek közül ti némelyeket meg fogtok ölni, és meg fogtok feszíteni, közülük egyeseket zsinagógáitokban meg fogtok ostoroztatni, és városról városra fogtok üldözni,
[Mt. 23.35] hogy az igazságos Ábel vérétől Barakiás fiának Zakariásnak véréig, kit a templom és az oltár között gyilkoltatok le, rátok szálljon minden igazságos vér, melyet a földön kiontottak.
[Mt. 23.36] Bizony azt mondom nektek, mindezek elkövetkeznek erre a nemzedékre.
[Mt. 23.37] Jeruzsálem, Jeruzsálem, ki megölöd a prófétákat és megkövezed azokat, akiket hozzád küldtek, hányszor akartam gyermekeidet magamhoz összegyűjteni, ahogy a tyúk gyűjti csibéit szárnya alá, ti azonban nem akartátok.
[Mt. 23.38] Lám, puszta lesz a házatok.
[Mt. 23.39] Azt mondom nektek: Meg nem láttok engem addig, amíg azt nem mondjátok: Áldott, aki az Úr nevében jő!”

AZ ÖRÖMHÍR MÁTÉ SZERINT 22. RÉSZ

[Mt. 22.1] Jézus újra beszélni kezdett s példázatokban mondta nekik a következőket:
[Mt. 22.2] “A mennyek királysága olyan emberhez, éspedig olyan királyhoz hasonlít, aki fiának lakodalmat készített.
[Mt. 22.3] Elküldte rabszolgáit, hogy hívják el a lakodalomba a hivatalosokat, de azok nem akartak eljönni.
[Mt. 22.4] Újra elküldött ezúttal más rabszolgákat s azt üzente: Mondjátok meg a hivatalosoknak: Ebédemet elkészítettem: tulkaim, hizlalt állataim le vannak vágva, minden készen, jertek el a lakodalomba!
[Mt. 22.5] Azok azonban nem törődtek a hívással, egyik szántóföldjére ment ki, a másik kereskedése után,
[Mt. 22.6] a többiek pedig megragadták a király rabszolgáit, bántalmazták és megölték őket.
[Mt. 22.7] A király erre haragra gyulladt, majd elküldte hadait, ama gyilkosokat elveszítette, s városukat felégette.
[Mt. 22.8] Azután így szólt rabszolgáihoz: A lakoma kész, de a hivatalosak nem voltak rá méltók,
[Mt. 22.9] menjetek el hát az utak keresztezéseire, s akiket éppen előtaláltok, azokat hívjátok el a lakodalomra.
[Mt. 22.10] Azok a rabszolgák szét is mentek az utakra, összegyűjtöttek mindenkit, akit csak találtak, rosszakat is, jókat is, úgyhogy vendégekkel telt meg a lakodalmas ház.
[Mt. 22.11] Mikor azonban a király bement megnézni a vendégeket, észrevett ott egy embert, aki nem volt lakodalmas ruhába öltözve.
[Mt. 22.12] Pajtás – mondotta neki -, ide jöttél, holott nincs lakodalmas ruhád? Az néma maradt.
[Mt. 22.13] Ekkor a király ezt mondta a felszolgálóknak: Kötözzétek meg kezét, lábát és vessétek ki a külső sötétségre, hol sírás és fogcsikorgatás lesz.
[Mt. 22.14] Mert sokan vannak a meghívottak, de kevesen a kiválogatottak.”
[Mt. 22.15] Akkor a farizeusok elmentek és tanácsot tartottak, hogy beszédben hogyan csalhatnák őt kelepcébe.
[Mt. 22.16] Elküldték hát hozzá tanítványaikat a Heródes-pártiakkal együtt. Így szóltak hozzá: “Tanító! Tudjuk, hogy igaz vagy s hogy az Isten útját a valóságnak megfelelően tanítod. Nem törődsz senkivel, nem nézed az emberek személyét.
[Mt. 22.17] Mondd meg hát nekünk, mi a véleményed: szabad-e a császárnak adót fizetni, vagy sem?”
[Mt. 22.18] Jézus felismervén azok gonoszságát, így szólt: “Miért kísértettek képmutatók?
[Mt. 22.19] Mutassatok egy törvényes adópénzt.” Azok odavittek neki egy dénárt.
[Mt. 22.20] “Kinek a képe ez és kinek a felirata?” – kérdezte tőlük.
[Mt. 22.21] “A császáré” – felelték.” Nahát – mondotta erre nekik – adjátok oda a császárét a császárnak és az Istenét az Istennek.”
[Mt. 22.22] Ahogy ezt hallották, elcsodálkoztak, azután otthagyták őt és eltávoztak.
[Mt. 22.23] Aznap szadduceusok mentek hozzá, kik azt állítják, hogy nincs feltámadás.
[Mt. 22.24] “Tanító – kérdezték tőle – Mózes azt mondta: Ha valaki gyermekek nélkül hal meg, a testvére lépjen sógorházasságra a testvér feleségével és támasszon a testvérének magot.
[Mt. 22.25] Volt nálunk hét testvér. Az első miután megházasodott, gyermektelenül fejezte be életét, s feleségét a testvérére hagyta.
[Mt. 22.26] Hasonlóan cselekedett a második, a harmadik, sőt mind a hét.
[Mt. 22.27] Mindnyájuk után pedig meghalt az asszony.
[Mt. 22.28] A feltámadáskor mármost a hét közül kié lesz az asszony? Hiszen mindegyiké volt.”
[Mt. 22.29] Jézus válasza így hangzott: “Tévelyegtek, mert sem az írásokat nem ismeritek, sem az Isten hatalmát.
[Mt. 22.30] Feltámadt testben ugyanis nem házasodnak, sem férjhez nem mennek, úgy lesznek az égben, mint az Isten angyalai.
[Mt. 22.31] A halottak feltámadása felől pedig nem olvastátok azt, amit Isten mondott nektek:
[Mt. 22.32] Én vagyok Ábrahám Istene, Izsáknak Istene és Jákób Istene? Nem holtak Istene az Isten, hanem élőké.”
[Mt. 22.33] Mikor a sokaság ezt hallotta, tanítása megdöbbentette őket.
[Mt. 22.34] Mikor a farizeusok meghallották, hogy a szadduceusokat elnémította, összegyűltek ugyanott
[Mt. 22.35] s közülük az egyik törvénytudó a következő kérdéssel kísértette meg Jézust:
[Mt. 22.36] “Tanító, melyik a törvényben a legnagyobb parancsolat?”
[Mt. 22.37] Ő így felelt: “Egész szíveddel, egész lelkeddel és egész gondolkodásoddal szeresd Istenedet, az Urat!
[Mt. 22.38] Ez a legnagyobb és az első parancsolat.
[Mt. 22.39] A második hozzá hasonló: Úgy szeresd felebarátodat, mint magadat!
[Mt. 22.40] E két parancsolaton fordul meg az egész törvény és a próféták is.”
[Mt. 22.41] Mikor a farizeusok összegyűltek, Jézus megkérdezte őket.
[Mt. 22.42] “Hogy vélekedtek a Krisztus felől? Kinek a fia?” Azok így feleltek: “Dávidé.”
[Mt. 22.43] “Hát akkor – kérdezte tőlük -, hogy hívhatja őt Dávid a Szellem által urának, amikor ezt mondja:
[Mt. 22.44] Szólt az Úr az én uramnak: Ülj le jobbomra, míg ellenségeidet lábad alá nem vetem?
[Mt. 22.45] Ha tehát Dávid urának hívja, hogy lehet fia neki?”
[Mt. 22.46] Ám senki egyetlen szóval sem volt képes neki felelni, s attól a naptól fogva többé kérdéssel sem mert senki fordulni hozzá.

AZ ÖRÖMHÍR MÁTÉ SZERINT 21. RÉSZ

[Mt. 21.1] Mikor Jeruzsálemhez közel jutottak s az Olajfák hegyére, Betfagéba elérkeztek, akkor Jézus elküldött két tanítványt.
[Mt. 21.2] “Menjetek a szemközt levő faluba – mondta nekik – s ott azonnal leltek egy megkötött szamarat és vele csikaját. Oldjátok el azokat és vezessétek hozzám.
[Mt. 21.3] Ha pedig valaki valamit szólna nektek, csak mondjátok: Az Úrnak van szüksége rájuk! Azonnal el fogja bocsátani őket.”
[Mt. 21.4] Azért történt ez így, hogy beteljesedjék a prófétán át szólt ige:
[Mt. 21.5] “Mondjátok meg Sion leányának: Nézd, királyod érkezik hozzád szelíden, szamárháton, járomba tört állat csikóján ülve.”
[Mt. 21.6] A tanítványok elmentek és úgy cselekedtek, ahogy Jézus elrendelte nekik,
[Mt. 21.7] elhozták a szamarat és a csikót, ráhelyezték köpenyeiket, ő meg felült azokra.
[Mt. 21.8] A tömeg legnagyobb része pedig köpenyét terítette az útra, mások ágakat tördeltek a fákról és beszórták velük az utat.
[Mt. 21.9] A sokaság pedig, mely részben előtte ment, részben követte, ezt kiáltozta: “Hozsánna Dávid Fiának! Áldott, ki az Úr nevében jő! Hozsánna a magasságokban!”
[Mt. 21.10] Mikor aztán Jézus bement Jeruzsálembe, az egész város megmozdult és azt kérdezték: “Ki ez?”
[Mt. 21.11] A sokaság ezt felelte rá: “Ő a próféta, a galileai Názáretből való Jézus.”
[Mt. 21.12] Jézus aztán bement a templomba s kiűzte onnan mindazokat, akik a templomban adtak és vettek, a pénzváltók asztalait felforgatta, úgyszintén a galambárusok székeit
[Mt. 21.13] és ezt mondta: “Meg van írva: Házamat imádság házának fogják hívni. Ám ti azt latrok barlangjává teszitek.”
[Mt. 21.14] Majd vakok és sánták mentek hozzá a szent helyen s ő gyógyította őket.
[Mt. 21.15] Mikor a főpapok és írástudók meglátták azokat a csodálatos dolgokat, melyeket tett, és látták a fiúkat, akik a szent helyen így kiáltoztak: “Hozsánna a Dávid Fiának!” – bosszankodtak
[Mt. 21.16] és így szóltak hozzá: “Hallod mit mondanak ezek?” De Jézus ezt felelte nekik: “Csakugyan! Sohasem olvastátok még: Kiskorúak és szopós gyermekek szájával fogom helyreállítani Isten dicséretét?”
[Mt. 21.17] Azzal otthagyta őket, kiment a városból Betániába és ott szabad ég alatt töltötte az éjszakát.
[Mt. 21.18] Reggel, mikor a városba felment, megéhezett.
[Mt. 21.19] Ahogy az út mentén meglátott egy fügefát, hozzáment, de semmit sem talált rajta, csak leveleket. Ezt mondta neki: “Amíg csak a kor tart, gyümölcs rajtad ne teremjen!” A fügefa azonnal kiszáradt!
[Mt. 21.20] Mikor a tanítványok ezt látták, csodálkozva szóltak: “Mily hirtelen kiszáradt a fügefa.”
[Mt. 21.21] Jézus pedig így szólt hozzájuk: “Bizony azt mondom nektek: Ha hitetek volna, s nem kételkednétek, nemcsak azt tehetnétek meg, ami a fügefával történt, hanem ha ennek a hegynek azt mondanátok: Emeljenek fel s vessenek a tengerbe, megtörténnék.
[Mt. 21.22] Meg is fogtok kapni mindent, amit csak hittel imádságban kértek.”
[Mt. 21.23] Miután a templomba bement, mialatt tanított, hozzámentek a főpapok a nép véneivel s megkérdezték: “Micsoda felhatalmazással cselekszed ezeket? S ki adta neked ezt a felhatalmazást?”
[Mt. 21.24] Jézus ezt felelte nekik: “Én is kérdezek tőletek egy dolgot. Ha azt megmondjátok nekem, én is megmondom nektek, hogy micsoda jogon cselekszem ezeket.
[Mt. 21.25] János bemerítése honnan eredt? Mennyből-e, vagy emberektől?” Azok fontolgatni kezdték magukban: “Ha így szólunk: Mennyből, azt mondja majd nekünk: Miért nem hittetek hát neki?
[Mt. 21.26] Ha azt mondjuk: Emberektől, félnünk kell a tömegtől. Hisz mindenki úgy tartja Jánost, mint egy prófétát.”
[Mt. 21.27] Ezt felelték hát Jézusnak: “Nem tudjuk.” “Én sem mondom meg nektek, micsoda felhatalmazással cselekszem ezeket” – mondta nekik Jézus.
[Mt. 21.28] “Mi a véleményetek? Egy embernek volt két fia. Odament az elsőhöz és ezt mondta: Gyermekem, menj el ma, dolgozz a szőlőben.
[Mt. 21.29] Az azt felelte: Elmegyek uram. De nem ment el.
[Mt. 21.30] Aztán odament a másodikhoz és hasonlóképpen szólt. Az azt felelte: Nem akarok. Utólag azonban megbánta s elment.
[Mt. 21.31] E kettő közül melyik tette meg az atya akaratát?” “Az utóbbi” – felelték.” Bizony azt mondom nektek – mondta nekik Jézus -, hogy a vámszedők és parázna asszonyok megelőznek titeket a mennyek királyságában.
[Mt. 21.32] Mert eljött az igazságosság útján hozzátok János és nem hittetek neki, a vámszedők és parázna asszonyok ellenben hittek neki. Ti azonban azután, hogy láttátok már amazok hitét, utólag sem bántátok meg, hogy hittetek volna neki.”
[Mt. 21.33] “Halljatok más példázatot. Volt egy gazda, aki szőlőt ültetett, fallal vette körül, sajtót vésett le benne s tornyot épített belé, aztán kiadta azt szőlőműveseknek és külföldre utazott.
[Mt. 21.34] Mikor a gyümölcsérés ideje elközeledett, rabszolgáit elküldte a földművesekhez, hogy a kert gyümölcsét átvegyék.
[Mt. 21.35] Ám a földművesek megfogták rabszolgáit s megverték őket, kit megvertek, kit megöltek, kit megköveztek.
[Mt. 21.36] Újra más rabszolgákat küldött, többeket az előzőeknél, de ugyanúgy bántak el velük.
[Mt. 21.37] Utoljára a fiát küldte el hozzájuk. Azt mondta: A fiammal szemben csak elszégyellik magukat.
[Mt. 21.38] A munkások azonban, mikor a fiút meglátták, így beszéltek egymás között: Ez az örökös! Jertek öljük meg s tartsuk meg az örökrészét!
[Mt. 21.39] Megfogták azért, kivetették a szőlőből és megölték.
[Mt. 21.40] Ha most már a szőlő ura megjön, mit fog tenni azokkal a munkásokkal?”
[Mt. 21.41] “Mivel gonoszok, gonoszul elveszti majd őket – mondták neki -, a szőlőt pedig más munkásoknak adja ki, kik a gyümölcsét idejében beadják.”
[Mt. 21.42] “Nos hát – kérdezte erre Jézus -, sohasem olvastátok az Írásokban: Az a kő lett a szeglet fejévé, melyet az építők a próbán elvetettek. Az Úrtól származott ez, bár a mi szemünkben csodálatos.
[Mt. 21.43] – Ezért azt mondom nektek, hogy az Isten királyságát el fogják venni tőletek, s oly nemzetnek adják, mely megtermi gyümölcsét.
[Mt. 21.44] Aki erre a kőre ráesik, szétzúzódik, akire meg az a kő esik rá, azt a kő széjjel fogja morzsolni.”
[Mt. 21.45] Mikor a főpapok és a farizeusok az Úr példázatait meghallották, rájöttek, hogy róluk beszélt,
[Mt. 21.46] Igyekeztek elfogni őt, féltek azonban a sokaságtól, mivel prófétának tartották őt.

2010. április 28. Húsvét, 4. hét, szerda (Chanel Szent Péter vértanú, Tiszteletreméltó Kelemen Didák szerzetes) A nap liturgikus színe: fehér

Ha Jézust látjuk, látjuk az Atyát is, aki Őt küldte a világba és hozzánk. Krisztusban láthatóvá válik számiunkra a láthatatlan élő Isten. Mindannak szemlélése, amit az Atya krisztus személyében véghezvitt, annak látása, amit Jézus tett földi életében, és amit a Szentlélek tesz napjainkban, felhívás a hitre. Ne a látásért, inkább a hitért imádkozzunk. Boldogok, akik nem látnak, és mégis hisznek.

Isten csodálatos terve volt, hogy a történelem folyamán egyre jobban kifejtse az üdvösség titokzatos tervét. Egyszülött Fiára bízta az egész emberiséget, és Ő vérében váltságot hozott. Üdvözítő művének folytatását azonban híveire bízta

Jeruzsálemben üldözik az Egyházat. Ez látszólagos negatívum azonban gyümölcsöt is rejt: az Egyház elterjed az egész akkor ismert világon. Erejét Istenből meríti, és ez elegendő. Aki Istenben bízik, az a nehézségek láttán sem esik kétségbe. Emberileg sikertelennek tűnő helyzetek a kegyelem diadalát jelentik.

forrás: Hankovszky Miklós
Franciaországban született 1803-ban. A Mária társaságba lépett, és mint misszionárius Polinéziába ment. Sok nehézséggel kellett megküzdenie, de sokakat vezetett a Krisztus-hit igazságára. 1841 április 28-án Futuna szigetén vértanúhalált halt. Kiömlő vére pedig a hit magva lett a misszióban, számára pedig Krisztus országát nyitotta meg.
Ezt tanúsítja a szentmise Kezdőéneke:

Szentjeidet, Urunk,
örök világosságod világába vezetted.
Övék a boldog örökkévalóság.
FELHÍVÁS A BŰNBÁNATRA
Testvéreim! A vértanúk életüket adák Krisztus iránti szeretetből. Vizsgáljuk meg azért lelkiismeretünket és bánjuk meg bűneinket, hogy egész szeretettel szolgáljuk Urunkat a szentmise áldozatban.
KYRIE-LITÁNIA
Jézus Krisztus, Aki jó hírt hoztál az emberiségnek:
Uram, irgalmazz!
Jézus Krisztus, Aki Véredben szabadulást szereztél:
Krisztus, kegyelmezz!
Jézus Krisztus, Aki mindig azt hirdetted, amit a mennyei Atya bízott Reád:
Uram, irgalmazz!
A SZENTLECKÉHEZ (1 Kor 1, 18-25)
Az igazi Bölcsességet Istenben lehet megtalálni. Ez a Bölcsesség Krisztusban jelent meg közöttünk, és az Ő keresztje nyilvánvalóvá tette, hogy Isten “gyengesége” erősebb az embereknél, és az Ő “oktalansága” bölcsebb az embereknél.
AZ EVANGÉLIUMHOZ (Mk 1, 14-20)
Jézus teljesítette küldetését, amit a mennyei Atya bízott Reá: körüljárt, gyógyított testi-lelki betegségeket és hirdette: Tartsatok bűnbánatot, és higgyetek az evangéliumban. – Ezt a küldetést bízta követőire is.
EGYETEMES KÖNYÖRGÉSEK
Testvéreim! A kereszténység magva a vértanúk vére. Kérjük a vértanúk Urát, Jézus Krisztust, terjessze ki Egyházát az egész világra. Imádkozzunk közösen:

1. Urunk! A vértanúk bátor hitvallása erősítse meg a mi hitünket.
2. Adj, Urunk, új papi és szerzetesi hivatásokat, akik vinni tudják evangéliumod örömhírét az emberek közé.
3. Olts szívünkbe missziós lelkületet, hogy az evangélium terjesztését imánkkal és áldozatainkkal segítsük.
4. Add, hogy a vértanúk erejével tegyünk mi is tanúságot Rólad.
5. Engedd, hogy helyet kapjunk mi is vértanúid és szentjeid mellett Országodban.

Urunk, Jézus Krisztus! Te megadtad, hogy megváltó szenvedésedből részt vállalhassunk. Kérünk, Szent Péter közbenjárására erősöítsd hitünket, szilárdítsd akaratunkat, növeld szeretetünket, hogy Téged mindenek felett szeressünk, és bátran megvalljunk az emberek között. Aki élsz és uralkodol mindörökkön örökké.

forrás: Hankovszky Miklós
Székely szülőktől származott, Háromszék megyéből, Baksafalváról (ma Kézdialmás). A keresztségben a Sámuel nevet kapta. Kézdivásárhelyen tanult a minoritáknál, és 1702-ben belépett a rendbe. Eperjesen 1708-ban pappá szentelték. Apostolkodásban és tudásban egyaránt kitűnt. Szatmárban, Biharban, Szilágyságban, Hevesben, Borsodban, Csanádban apostolkodott. 1717-ben tartományfőnökké választották meg. Egész életét a vándorló apostolkodás, a felebaráti szeretet, az irgalmasság cselekedetei töltötték ki. Sokat imádkozott. Készségesen ment misézni, szentségeket kiszolgáltatni, prédikálni. 1744. április 21-én még elnökölt a miskolci tartományi gyűlésen, súlyos betegen. Rá egy hétre, április 28-án meghalt.
Apostoli munkájáért alkalmazzuk rá a Zsoltáros szavát:

Hirdessétek a pogányok között Isten dicsőségét,
minden nép előtt az Ő nagy tetteit,
mert nagy az Úr, és minden dicséretre méltó.
FELHÍVÁS A BŰNBÁNATRA
Testvéreim! Keresztény életünk teljes elkötelezettséget kíván. Vizsgáljuk meg azért lelkiismeretünket és bánjuk meg bűneinket, hogy egész lélekkel szolgáljuk Urunkat a szentmise áldozatban, sőt egész életünkben.
KYRIE-LITÁNIA
Jézus Krisztus, Aki körüljártál, hogy városokban és falvakban hirdesd az igét:
Uram, irgalmazz!
Jézus Krisztus, Aki szívesen meghallgattad mindazokat, akik Hozzád mentek:
Krisztus, kegyelmezz!
Jézus Krisztus, Aki az önfeláldozó szeretetet adtad az Újszövetség parancsául:
Uram, irgalmazz!
A SZENTLECKÉHEZ (Ef 3, 8-12)
Csodálatra méltó hivatás, hidretni a pogányok között Krisztus felfoghatatlan gazdagságát, és meghirdetni azt a titkot, melyre öröktől fogva homály borult.
AZ EVANGÉLIUMHOZ (Jn 15, 9-17)
Urunk, Jézus Krisztus új szövetséget kötött az egész emberiséggel, A szövetség egyetlen parancsául a szeretet parancsát adta. Mindazok, akik egybenőttel Vele, a szeretet parancsának teljesítésével nyerik el a mennyei Atya Országát.
EGYETEMES KÖNYÖRGÉSEK
Testvéreim! Nemzetünk nehéz korszakaiban Isten szentéletű és tudós papokat és szerzeteseket adott, hogy az életszentségre tanítsanak minket. Új tanítókért és példaadó szentekért imádkozzunk közösen:

1. Adj, Urunk, szentéletű és tudós papokat és főpapokat, akik életük példájával vezetnek minket.
2. Adj új hivatásokat, akik szívük egész szeretetével áldozattá válnak népünkért.
3. Teremtsd meg az egységet a Krisztus-hívő magyarok között, hogy egy akol legyen és egy pásztor.
4. Szüntess meg népünk fiai között minden káros vetélkedést és széthúzást.
5. A magyar szentek közbenjárására vezess Országodba minket.

Urunk, Jézus Krisztus! Te szolgádnak, Kelemen Didáknak szívébe Érted égő szeretetet és apostoli buzgóságot öntöttél. Kérünk, add hogy mi is apostolai legyünk a Krisztus-hívők egységének; munkánk és imádságaink nyomán népünk fiai egyesüljenek Benned, Aki élsz és uralkodol mindörökkön örökké.

ApCsel 12,24 – 13,5a

Az Úr igéje pedig növekedett és terjedt. Barnabás és Saul visszatértek Jeruzsálemből, miután elvégezték a szeretetszolgálatot. Jánost, akit Márknak is neveznek, magukhoz vették. Az antióchiai egyházban több próféta és tanító is volt, köztük Barnabás és Simon, akit Nigernek neveztek, a cirenei Lúciusz, továbbá Manaén, Heródes negyedes fejedelem tejtestvére, és Saul. Miközben ezek az Úr szolgálatát végezték és böjtöltek, a Szentlélek azt mondta nekik: ,,Különítsétek el nekem Sault és Barnabást a munkára, amelyre meghívtam őket!” Erre böjtöt tartottak, imádkoztak, rájuk tették kezüket, azután útnak indították őket. Ők tehát a Szentlélektől küldve lementek Szeleukiába, onnan pedig Ciprusba hajóztak. Eljutottak Szalamiszba, és hirdették Isten igéjét a zsidók zsinagógáiban. János is a szolgálatukban volt.
Jn 12,44-50

Jézus pedig felkiáltott, és így szólt: ,,Aki hisz bennem, nem bennem hisz, hanem abban, aki küldött engem. És aki engem lát, azt látja, aki küldött engem. Azért jöttem a világba, hogy világosság legyek, hogy mindaz, aki hisz bennem, sötétségben ne maradjon. Ha pedig valaki hallja az én igéimet, de nem tartja meg, azt nem ítélem el. Mert nem azért jöttem, hogy a világot elítéljem, hanem hogy megmentsem a világot. Van, aki megítélje azt, aki megvet engem, és nem fogadja el igéimet: az ige, amelyet szóltam, az ítéli el őt az utolsó napon. Mert nem magamtól beszéltem, hanem aki küldött engem, az Atya, ő parancsolta meg nekem, hogy mit mondjak és mit beszéljek. Tudom, hogy az ő parancsa örök élet. Amit tehát én beszélek, úgy mondom el, ahogy az Atya mondta nekem.”

2010. április 28. – Szerda

Abban az idoben Jézus hangos szóval hirdette: Aki bennem hisz, nem
énbennem hisz, hanem abban, aki küldött engem. Aki engem lát, azt látja,
aki küldött engem. Én világosságul jöttem e világra, hogy aki bennem hisz,
ne maradjon sötétségben. Aki hallgatja ugyan tanításomat, de nem tartja
meg, azt nem én ítélem el, mert hiszen nem azért jöttem, hogy elítéljem a
világot, hanem hogy megváltsam a világot. Van bírája annak, aki megvet, és
nem fogadja el tanításomat. A tolem hirdetett ige ítéli el ot az utolsó
napon. Mert én nem magamtól beszéltem, hanem az Atya, aki küldött engem,
hagyta meg nekem, hogy mit mondjak és mit hirdessek. Tudom, hogy az o
parancsa örök élet. Amit tehát hirdetek, úgy hirdetem, amint az Atya
mondta nekem.
Jn 12,44-50

Elmélkedés:

Jézus több alkalommal is megerosítette tanítványainak, hogy o a mennyei
Atya küldötte. Jézus személyében az Atya van jelen a világban,
cselekedeteiben az irgalmas Atya muködése fedezheto fel, tanítása által
pedig az Atya szól az emberekhez. Aki Jézust elutasítja, az tulajdonképpen
az Atya szeretetét utasítja vissza. Jézus többször is tanít az Atyával
való egységérol, bár észrevette, hogy ez a vallási vezetok
szembefordulását váltja ki. Mégsem hallgat errol, hogy tanítványai és
követoi legalább részben megismerjék és megértsék a Fiú és az Atya
egységét. Jézus megismerteti velünk az igaz Istent, aki kapcsolatra,
szeretetkapcsolatra akar velünk lépni. Ne utasítsuk vissza Isten
szeretetét!
(c) Horváth István Sándor

Imádság:

Uram, te imádkoztál tanítványaidért, hogy mind az idok végéig egyek
legyenek, amint te egy vagy az Atyával és az Atya veled. Nézz le, Uram,
részvéttel arra a sok szakadásra, mely azok között éktelenkedik, akik
tiednek vallják magukat, és vezesd haza oket abba a közösségbe, amelyet te
alapítottál kezdetben: szent, katolikus, apostoli Egyházadba. Hogy amint
az égben egy a szentek egysége, idelenn is csak egy legyen, szentséges
neved megvallásában és dicséretében.
Newman bíboros