Gondolkodtató melankólia

Isten azért adta nekünk az Igéjét, hogy ismerjük meg azt, amink már megvan, — az örök életet — azután járjunk a világosságában.

április 29, 2010 havi archívum

AZ ÖRÖMHÍR MÁTÉ SZERINT 28. RÉSZ

[Mt. 28.1] A szombat után, a hét első napjának felvirradásakor elment magdalai Mária és a másik Mária, hogy megnézzék a sírt.
[Mt. 28.2] Egyszerre nagy földrengés támadt. Az Úrnak angyala szállt ugyanis le az égből. Odament a sírhoz és elgördítette a követ, majd ráült.
[Mt. 28.3] Aki ránézett, mintha villámlást látott volna, öltözete fehér volt, mint a hó.
[Mt. 28.4] A tőle való félelemtől reszkettek az őrt állók és olyanokká lettek, mint a halottak.
[Mt. 28.5] Az asszonyoknak ellenben ezt mondta az angyal: “Ti ne féljetek! Tudom, hogy a megfeszített Jézust keresitek.
[Mt. 28.6] Nincs itt, mert feltámadott, amint megmondotta. Jertek, nézzétek meg a helyet, ahol feküdt.
[Mt. 28.7] Aztán sietve menjetek el és mondjátok meg tanítványainak, hogy feltámadt a halottak közül és hogy előttetek fog menni Galileába. Ott meg fogjátok látni őt. Íme, megmondta nektek.”
[Mt. 28.8] Azok félve, mégis nagy örömmel, sietve távoztak a sírtól, futottak, hogy a tanítványoknak hírt vihessenek.
[Mt. 28.9] Egyszerre csak Jézus szembe jött velük és ezt mondta: “Örvendjetek!” Ők odaléptek, megragadták a lábát és a földre borultak előtte.
[Mt. 28.10] Jézus ekkor így szólt hozzájuk: “Ne féljetek! Menjetek el s adjátok hírül testvéreimnek, hogy Galileába kell menniük, ott majd meglátnak engem.”
[Mt. 28.11] Míg az asszonyok útban voltak, az őrségből egyesek a városba mentek és a főpapoknak hírt vittek mindarról, ami történt.
[Mt. 28.12] Ezek a vénekkel összegyűltek és tanácsot tartottak, azután sok ezüstpénzt adtak a katonáknak,
[Mt. 28.13] azzal a kikötéssel: “Mondjátok azt, hogy éjjel eljöttek a tanítványai, s amíg mi aludtunk, ellopták őt.
[Mt. 28.14] Ha pedig a helytartónak a fülébe jutna a dolog, rábeszéljük őt és levesszük rólatok a gondot.”
[Mt. 28.15] Azok elfogadták a pénzt és úgy tettek, ahogy kitanították őket. Ezt a beszédet a mai napig híresztelik a zsidók között.
[Mt. 28.16] A tizenegy tanítvány aztán útra kelt Galileába, arra a hegyre, ahová Jézus rendelte őket.
[Mt. 28.17] Amikor meglátták őt, imádattal borultak le, de voltak, akik kételkedtek.
[Mt. 28.18] Jézus aztán hozzájuk lépett és így beszélt velük: “Mennyben és földön minden fennhatóságot nekem adtak.
[Mt. 28.19] Menjetek el azért és tegyétek tanítványokká az összes nemzeteket, bemerítve őket az Atyának, a Fiúnak és a Szent Szellemnek nevében,
[Mt. 28.20] s arra tanítva őket, hogy őrizzetek meg mindent, amit nektek parancsoltam. Íme én minden nap veletek leszek e kor célba érkezéséig!

AZ ÖRÖMHÍR MÁTÉ SZERINT 27. RÉSZ

[Mt. 27.1] Mikor reggeledett, a főpapok és a nép vénei valamennyien tanácsot tartottak Jézus ellen, hogy megöljék.
[Mt. 27.2] Aztán megkötözték, elvezették és átadták Pilátusnak, a helytartónak.
[Mt. 27.3] Akkor Júdás, aki elárulta őt, megtudta, hogy elítélték az Urat. Megbánta tettét s visszavitte a harminc ezüstöt a főpapoknak és véneknek.
[Mt. 27.4] “Vétkeztem, hogy elárultam az ártatlan vért!” – mondotta. De azok így feleltek: “Mit tartozik az ránk? Magad lássad!”
[Mt. 27.5] Erre a templomba hajította az ezüstöket és eltávozott. Aztán elment és felakasztotta magát.
[Mt. 27.6] A főpapok pedig felszedték a pénzt, de ezt mondták: “Nem szabad az áldozati adományok közé tennünk, mert vérnek ára.”
[Mt. 27.7] Tanácsot tartottak hát és megvásárolták rajta idegenek temetőjéül a fazekas mezejét.
[Mt. 27.8] Ezért aztán azt a mezőt a mai napig Vérmezőnek nevezik.
[Mt. 27.9] Ezzel teljesedett be az, amit Jeremiás prófétán át mondott a kijelentés: “Fogták a harminc ezüstöt, a megbecsültnek árát, kit Izráel fiai ennyire becsültek a szerint, ahogy az Úr nekem elrendelte,
[Mt. 27.10] odaadták a fazekas mezejére.”
[Mt. 27.11] Jézust pedig a helytartó elé állították. A helytartó megkérdezte tőle: “Te vagy a zsidók királya?” “Te mondod” – felelte Jézus.
[Mt. 27.12] Mialatt azonban a főpapok és a vének vádolták, semmit sem felelt.
[Mt. 27.13] Azután Pilátus szólt hozzá: “Nem hallod mekkora vádakat mondanak ellened?”
[Mt. 27.14] De semmire egyetlen szóval sem felelt, úgyhogy a helytartó nagyon csodálkozott.
[Mt. 27.15] Szokása volt a helytartónak, hogy ünnepenként egy foglyot, akit a tömeg akart, elbocsátott.
[Mt. 27.16] Volt akkor egy nevezetes foglyuk, akit Barabbásnak hívtak.
[Mt. 27.17] Mikor a tömeg összegyűlt, Pilátus megkérdezte tőlük: “Mit akartok, kit bocsássak el nektek? Barabbást vagy Jézust, akit Krisztusnak mondanak?”
[Mt. 27.18] Tudta ugyanis, hogy féltékenységből adták kézre.
[Mt. 27.19] Mialatt az ítélőszéken ült, felesége hozzá küldött ezzel az üzenettel: “Semmivel se ártsd magadat annak az igazságos embernek a dolgába. Ma sokat szenvedtem álmomban miatta.”
[Mt. 27.20] A főpapok és vének azonban rábeszélték a tömeget, hogy Barabbást kérjék ki, Jézust ellenben veszítsék el.
[Mt. 27.21] A helytartó megkérdezte tőlük: “Mit akartok, a kettő közül melyiket bocsássam el nektek?” “Barabbást!” – mondották azok.
[Mt. 27.22] “Mit tegyek hát Jézussal, akit Krisztusnak mondanak?” “Feszítsék meg!” – mondották mindannyian.
[Mt. 27.23] “De hát mi rosszat tett?” – kérdezte Pilátus. Ám azok annál inkább kiáltozták: “Feszítsék meg!”
[Mt. 27.24] Mikor Pilátus látta, hogy rábeszélése semmit sem használ, sőt csak nagyobb lesz a zavar, vizet hozatott, a tömeg elé állt, megmosta kezét, és ezt mondta: “Ártatlan vagyok ennek az igazságos embernek vérétől. Ti lássátok!”
[Mt. 27.25] Az egész nép felelte: “A vére ránk és gyermekeinkre szálljon!”
[Mt. 27.26] Ekkor elbocsátotta nekik Barabbást, Jézust pedig megostoroztatta s átadta, hogy megfeszítsék.
[Mt. 27.27] Akkor a helytartó katonái magukkal vitték Jézust a kaszárnyába s összegyűjtötték hozzá az egész helyőrséget.
[Mt. 27.28] Levetkőztették, és veres katonaköpenyt adtak rá,
[Mt. 27.29] tövisekből koszorút fontak és fejére tették, nádszálat adtak a jobb kezébe, térdreborultak előtte és csúfolódva mondták: “Örvendj! Zsidóknak királya!”
[Mt. 27.30] Azután leköpdösték, elvették tőle a nádszálat és fejéhez verték.
[Mt. 27.31] Miután kigúnyolták, levették róla a köpenyt, felöltöztették a saját ruhájába és elvezették, hogy megfeszítsék.
[Mt. 27.32] Mikor kijutottak a városból, egy Simon nevű cirénei emberre találtak s rákényszerítették, hogy Jézus keresztjét vigye.
[Mt. 27.33] Ahogy egy Golgota nevű helyre jutottak, ami annyit jelent, mint Koponya helye,
[Mt. 27.34] epével kevert bort adtak innia, de ahogy megkóstolta, nem akart belőle inni.
[Mt. 27.35] Miután megfeszítették, sorsvetéssel elosztották ruházatát,
[Mt. 27.36] azután leültek, és ott őrizték.
[Mt. 27.37] Majd az ellene emelt vádat írásban a feje fölé helyezték: “EZ JÉZUS A ZSIDÓK KIRÁLYA!”
[Mt. 27.38] Azután jobb keze felől és bal keze felől két haramiát feszítettek melléje.
[Mt. 27.39] Az arra elmenők a fejüket csóválták
[Mt. 27.40] s így szóltak: ” Te, ki lerombolod, s három nap alatt felépíted a templomot – mondták -, mentsd meg magadat, ha Isten Fia vagy, szállj le a keresztről!”
[Mt. 27.41] Ugyanúgy szóltak csúfolódva a főpapok az írástudókkal és vénekkel együtt:
[Mt. 27.42] “Másokat megmentett, magát nincs hatalma megmenteni. Izráel királya, szálljon le most a keresztről, s majd hiszünk benne.
[Mt. 27.43] Istenben bízott: hát ragadja ki most Ő a bajból, ha ugyan akarja. Hiszen ezt mondta: Isten Fia vagyok.”
[Mt. 27.44] Ugyanúgy ócsárolták őt a haramiák is, akiket vele együtt megfeszítettek.
[Mt. 27.45] A hatodik órától kezdve sötétség borult az egész földre a kilencedik óráig.
[Mt. 27.46] A kilencedik óra körül Jézus nagy hangon felkiáltott: “Éli, Éli, lamá szabachtani!” Azaz: “Istenem, Istenem, miért hagytál el?”
[Mt. 27.47] Mikor az ott állók közül egyesek meghallották a kiáltást, azt mondották, hogy Illést szólítja.
[Mt. 27.48] Közülük az egyik hirtelen odafutott hozzá, fogott egy spongyát, megtöltötte ecettel, és nádszálra tűzve megitatta vele.
[Mt. 27.49] A többiek azt mondották: “Lássuk, eljön-e Illés, hogy megmentse.”
[Mt. 27.50] Jézus azonban, miután újra nagy hangon kiáltott, elbocsátotta szellemét.
[Mt. 27.51] Ekkor egyszerre a templom függönye felülről az aljáig kettészakadt, a föld megrendült, a sziklák meghasadtak,
[Mt. 27.52] a sírok megnyíltak és sok alvó szentnek a teste feltámadott.
[Mt. 27.53] Miután a sírokból az Úr feltámadása után előjöttek, bementek a szent városba és sokaknak láthatókká lettek.
[Mt. 27.54] A százados, és akik vele őrizték Jézust, miután a földrengést és az eseményeket látták, nagyon megrémültek, és ezt mondották: “Valóban az Isten Fia volt.”
[Mt. 27.55] Sok asszony volt ott, kik messziről figyelték a dolgokat. Ezek Galileából követték Jézust, hogy kiszolgálják őt.
[Mt. 27.56] Köztük volt magdalai Mária, Mária Jakab és József anyja, továbbá Zebedeus fiainak anyja.
[Mt. 27.57] Mikor beesteledett, eljött egy Arimátiából való gazdag ember, név szerint József, ki maga is Jézus tanítványa volt.
[Mt. 27.58] Ez a József elment Pilátushoz és elkérte Jézus testét. Pilátus erre megparancsolta, hogy adják oda neki.
[Mt. 27.59] József aztán átvette a testet, tiszta gyolcsba göngyölte
[Mt. 27.60] s a saját új sírjába helyezte el, melyet sziklába vágatott. Miután nagy követ hengeríttetett a sír bejáratába, elment.
[Mt. 27.61] Ott voltak éppen magdalai Mária s a másik Mária, kik a sírral szemközt ültek.
[Mt. 27.62] Másnap, mely az előkészületet követő nap volt, Pilátusnál összegyűltek a főpapok és farizeusok
[Mt. 27.63] és így szóltak: “Uram, eszünkbe jutott, hogy ez a tévelyítő még életében megmondta: Harmadnapon feltámadok.
[Mt. 27.64] Parancsold meg hát, hogy vegyék a harmadik napig a sírt biztos őrizet alá, hogy tanítványai oda ne mehessenek, s el ne lopják őt, hogy aztán azt ne mondhassák a népnek: Feltámadt a halottak közül, hogy így az utolsó tévelyítés gonoszabb ne legyen az elsőnél.”
[Mt. 27.65] Pilátus ezt felelte nekik: “Van őrségetek, menjetek, gondoskodjatok a biztonságról, ahogy tudtok.”
[Mt. 27.66] Azok elmentek, a követ lepecsételték, és a sírt őrséggel biztosították.

AZ ÖRÖMHÍR MÁTÉ SZERINT 26. RÉSZ

[Mt. 26.1] Történt, hogy mikor Jézus mindezeket a beszédeket befejezte, így szólt tanítványaihoz:
[Mt. 26.2] “Tudjátok, hogy két nap múlva lesz a pászka ünnepe, és az ember Fiát kiszolgáltatják majd, hogy megfeszítsék.”
[Mt. 26.3] Ekkoriban annak a főpapnak udvarába, akit Kajafásnak hívnak, összegyűltek a főpapok és a nép vénei
[Mt. 26.4] és tanácsot tartottak, hogy hogyan foghatnák el Jézust csellel, és hogyan ölhetnék meg.
[Mt. 26.5] “De – azt mondták ne az ünnepen, hogy a nép között zavargás ne támadjon.”
[Mt. 26.6] Mialatt Jézus Betániában a poklos Simon házában volt,
[Mt. 26.7] hozzálépett egy asszony, akinél alabástrom korsócska volt, tele nagy értékű kenettel. Ezt, mikor éppen az asztalnál feküdt, a fejére töltötte.
[Mt. 26.8] A tanítványok, ahogy ezt meglátták, bosszankodtak és ily szavakra fakadtak: “Mire ez a pazarlás?
[Mt. 26.9] Nem lehetett volna ezt drága pénzen eladni, és a szegényeknek juttatni?”
[Mt. 26.10] Jézus azonban, amikor észrevette, mit akarnak, így szólt hozzájuk: “Miért zaklatjátok ezt az asszonyt? Hiszen nemesen cselekedett velem.
[Mt. 26.11] A szegények ugyanis mindenkor veletek lesznek, én azonban nem leszek mindig veletek.
[Mt. 26.12] Hiszen azzal, hogy testemre öntötte ezt a kenetet, már a temetésemre készülődött.
[Mt. 26.13] Bizony azt mondom nektek, hogy ahol csak az egész világon hirdetni fogják az örömhírt, őróla is megemlékeznek, elbeszélve azt, amit ő tett.”
[Mt. 26.14] Ekkor a tizenkettő közül az egyik, akit Júdásnak, a karióti férfinak neveznek, elment a főpapokhoz
[Mt. 26.15] és így szólt: “Mit szándékoztok nekem adni? Én átadom őt nektek.” Azok harminc ezüstöt rendeltek neki.
[Mt. 26.16] Akkortól kezdve kereste a kedvező alkalmat, hogy átadhassa őt.
[Mt. 26.17] A kovásztalan kenyerek ünnepének első napján a tanítványok Jézushoz mentek és megkérdezték: “Mit akarsz, hol készítsük el a pászkát, hogy aztán megehesd?”
[Mt. 26.18] Ő ezt felelte: “Menjetek el a városba ehhez meg ahhoz és mondjátok meg neki: A tanító üzeni: Időm közel! Tanítványaimmal együtt nálad ülöm meg a pászkát.”
[Mt. 26.19] A tanítványok úgy tettek, ahogy Jézus rendelte nekik és elkészítették a pászkát.
[Mt. 26.20] Mikor aztán este lett, Jézus a tizenkét tanítvánnyal együtt asztalhoz dőlt.
[Mt. 26.21] Mialatt ettek, így szólt: “Bizony azt mondom nektek, hogy közületek egy el fog engem árulni.”
[Mt. 26.22] Igen elszomorodtak, s egyenként kérdezgették tőle: “Csak nem én Uram?”
[Mt. 26.23] Mire ő azt felelte: “Aki velem együtt mártotta kezét a tálba, az fog engem elárulni.
[Mt. 26.24] Az embernek Fia elmegy ugyan, ahogy róla írva van, de jaj annak az embernek, akivel az embernek Fiát elárultatják. Jobb volna annak, ha nem született volna.”
[Mt. 26.25] Megszólalt Júdás is, aki őt elárulta: “Csak nem én vagyok az Mester?” Mire Jézus ezt mondta neki: “Te mondtad.”
[Mt. 26.26] Mialatt ettek, Jézus fogta a kenyeret, hálát adott, megtörte s ily szóval adta oda a tanítványoknak: “Fogjátok, egyétek, ez az én testem!”
[Mt. 26.27] Aztán a poharat fogta kezébe, hálát adott, odaadta nekik, s ezt mondta: “Igyatok belőle mindnyájan!
[Mt. 26.28] Mert ez az én vérem, a szövetség vére – mely a vétkek megbocsátása végett -, sokakért ömlik ki.
[Mt. 26.29] De azt is mondom nektek, hogy mostantól fogva a szőlőnek ebből a terméséből nem fogok inni addig a napig, melyen majd veletek együtt annak új terméséből fogok inni Atyám királyságában.”
[Mt. 26.30] Énekeltek s aztán kimentek az Olajfák hegyére. Akkor mondotta nekik ezt Jézus: “Ezen az éjszakán valamennyien megbotlotok bennem és tőrbe estek.
[Mt. 26.31] Hiszen megírták: Megverem majd a pásztort és szétszóródnak a nyájnak juhai.
[Mt. 26.32] Feltámadásom után azonban előttetek megyek Galileába.”
[Mt. 26.33] Ámde megszólalt Péter: “Ha mindannyian megütköznek is benned, én soha meg nem ütközöm.”
[Mt. 26.34] “Bizony azt mondom neked – felelte neki Jézus -, ezen az éjszakán, még mielőtt a kakas megszólalna, háromszor megtagadsz engem.”
[Mt. 26.35] “Még, ha veled együtt kellene meghalnom is – mondta neki Péter -, én meg nem tagadlak téged.” Hasonlóképpen szóltak a tanítványok mind.
[Mt. 26.36] Ekkor Jézus arra a telekre ment, melyet Gecsemánénak hívnak. Ott így szólt a tanítványokhoz: “Üljetek itt le, míg én elmegyek amoda, hogy imádkozzam.”
[Mt. 26.37] Magával vitte Pétert és Zebedeus két fiát s aztán bánat, és otthontalanság kezdték gyötörni.
[Mt. 26.38] Így szólt hozzájuk: “Bánat fogja körül lelkemet, míg csak a halál el nem jön. Maradjatok itt és legyetek velem ébren.”
[Mt. 26.39] Kicsit előbbre ment, arcára borulva imádkozott és ezt mondta: “Atyám, ha lehetséges, távozzék tőlem ez a pohár!”
[Mt. 26.40] Aztán odament a tanítványokhoz, de őket szunnyadva találta.” Hát ennyire nem volt erőtök arra, hogy egy óráig ébren legyetek velem? – szólt Péterhez.
[Mt. 26.41] Maradjatok ébren és imádkozzatok, hogy kísértésbe ne jussatok! A szellem hajlandó ugyan, de a hús erőtlen.”
[Mt. 26.42] Újra másodszor is elment és ily szóval imádkozott: “Atyám, ha nem lehet, hogy ez eltávozzék tőlem, hogy ki ne igyam: Legyen meg akaratod!”
[Mt. 26.43] Mikor odament, megint szunnyadva találta őket, mert szemükre álom súlya nehezedett.
[Mt. 26.44] Aztán újra elhagyta őket, elment és harmadszor is imádkozott és megint ugyanazt mondotta.
[Mt. 26.45] Ekkor tanítványaihoz ment és ezt mondta nekik: “Most már szunnyadhattok! Csak nyugodjatok! Ím eljött már az óra, hogy az embernek Fiát odaadják a vétkezők kezébe.
[Mt. 26.46] Keljetek fel, menjünk! Lám, itt van már az, aki elárul engem.”
[Mt. 26.47] Még szólt, mikor a tizenkettő közül az egyik, Júdás, odaérkezett és vele nagy tömeg, mely kardokkal és botokkal felfegyverkezve a főpapoktól és a nép véneitől jött.
[Mt. 26.48] Az, aki elárulta őt, jelt adott nekik: “Az lesz az, akit meg fogok csókolni. Ragadjátok meg!”
[Mt. 26.49] Tüstént oda is lépett Jézushoz és így szólt: “Örvendj Rabbi!” – s azzal összecsókolta.
[Mt. 26.50] “Társam – mondta neki Jézus -, ezért vagy hát itt!” Akkor a fegyveresek hozzáléptek, rávetették kezüket és elfogták őt.
[Mt. 26.51] Egyszer csak azok közül egy, akik Jézussal voltak, karját kinyújtva, kihúzta a kardját és rásújtott a főpap rabszolgájára. Leszelte annak fülét.
[Mt. 26.52] De Jézus rászólt: “Tedd vissza kardodat a helyére, mert kardtól vesznek el mindazok, akik kardot fognak.
[Mt. 26.53] Hát úgy véled, hogy nincs nekem hatalmam rá, hogy magam mellé szólítsam Atyámat, hogy Ő tizenkét légió angyalnál is többet állítson mellém?
[Mt. 26.54] De hát akkor hogyan teljesülnének be az írások, melyek szerint a történetnek így kell bekövetkeznie?”
[Mt. 26.55] Ugyanabban az órában Jézus így szólt a tömeghez: “Mint egy haramiára úgy törtök rám, hogy megfogjatok, kardokkal és botokkal felfegyverkezve? Napról-napra ott ültem a templomban és tanítottam, de ott nem tartóztattatok le.
[Mt. 26.56] Ez az egész azért történt így, hogy beteljesedjenek a próféták írásai.” Ekkor tanítványai mind magára hagyták őt és elfutottak.
[Mt. 26.57] Akik Jézust letartóztatták, Kajafás főpaphoz vezették el, hová az írástudók és vének is összegyűltek.
[Mt. 26.58] Péter távolról követte őt egész a főpap udvaráig, ott bement s leült a szolgák közé, hogy lássa a végét.
[Mt. 26.59] A főpapok, valamint az egész nagytanács hamis tanúkat kerestek Jézus ellen, hogy megölhessék,
[Mt. 26.60] de bár sok hamis tanú jött, nem találtak megfelelő vallomást. Végre jött két tanú,
[Mt. 26.61] akik így szóltak: “Azt mondotta, hatalmam van arra, hogy az Isten templomát leromboljam, és három nap alatt felépítsem.”
[Mt. 26.62] Erre a főpap felállt és megkérdezte tőle: “Semmit sem felelsz? Micsoda tanúságot tesznek ezek ellened?”
[Mt. 26.63] De Jézus hallgatott. Ám szólt a főpap: “Az élő Istenre kényszerítelek, mondd meg nekünk: Te vagy-e a Krisztus, az Isten Fia?”
[Mt. 26.64] “Te mondtad – felelte Jézus. Ezen felül még azt is mondom nektek: Mostantól fogva majd a hatalomnak jobbján látjátok ülni az embernek Fiát, és látni fogjátok őt az ég felhőin eljönni.”
[Mt. 26.65] Erre a főpap megszaggatta köpenyét és így szólt: “Káromolt! Mi szükségünk van még tanúkra? Íme most hallottátok a káromlást.
[Mt. 26.66] Mi az ítéletetek?” “Halálra méltó” – felelték azok.
[Mt. 26.67] Ekkor szembe köpdösték, arcul verték, bottal ütötték
[Mt. 26.68] és azt kérdezték: “Prófétáld meg nekünk Krisztus, ki volt, aki megütött?”
[Mt. 26.69] Péter ez alatt az udvarban ült. Hozzálépett az egyik rabszolgáló s megszólította: “Te is a galileai Jézussal voltál.”
[Mt. 26.70] Ő azonban mindenki előtt letagadta, s azt mondta: “Nem tudom, mit beszélsz.”
[Mt. 26.71] Kiment a kapuba, ott meglátta egy másik szolgáló és így szólt az ott levőkhöz: “Ez is a názáreti Jézussal volt.”
[Mt. 26.72] Ekkor újra esküvel tagadta: “Nem ismerem azt az embert.”
[Mt. 26.73] Kis idő múlva az ott állók hozzáléptek, és ezt mondták Péternek: “Való igaz, hogy te is közülük való vagy. Beszéded is elárul téged.”
[Mt. 26.74] Erre átkozódni és esküdözni kezdett: “Nem ismerem ezt az embert.” És azonnal megszólalt a kakas.
[Mt. 26.75] Péter pedig ráemlékezett Jézus beszédére, hogy azt mondotta: “Mielőtt a kakas megszólalna, háromszor megtagadsz engem.” Ekkor kiment és keservesen sírt.

AZ ÖRÖMHÍR MÁTÉ SZERINT 25. RÉSZ

[Mt. 25.1] Akkor a mennyek királysága tíz olyan szűzhöz lesz hasonló, kik fogták fáklyáikat és kimentek a vőlegény elé.
[Mt. 25.2] Közülük öt ostoba volt, öt pedig eszes.
[Mt. 25.3] Ostobák voltak ugyanis azok, akik fáklyát fogtak ugyan, de nem vittek magukkal olajat.
[Mt. 25.4] Az eszesek ellenben a fáklyákkal együtt olajat is vittek edényeikben.
[Mt. 25.5] Miután a vőlegény késett, mindannyian elszunnyadtak és aludtak.
[Mt. 25.6] Éjfélkor kiáltás hangzott: Ni, a vőlegény! Jertek ki elébe!
[Mt. 25.7] Akkor a szüzek mind felkeltek és felszerelték fáklyáikat.
[Mt. 25.8] De az ostobák így szóltak az eszesekhez: Adjatok nekünk olajotokból, mert fáklyáink kialusznak.
[Mt. 25.9] Csakhogy az eszesek így feleltek: Soha! Nekünk is, nektek is, nem lesz elég! Menjetek inkább az árusokhoz és vásároljatok magatoknak!
[Mt. 25.10] De míg azok vásárolni jártak, megjött a vőlegény, és akik készen voltak, bementek vele a lakodalomba. Aztán bezárták az ajtót.
[Mt. 25.11] Utólag megjött a többi szűz is és így szólt: Uram, uram, nyisd meg nékünk!
[Mt. 25.12] De az így felelt nékik: Bizony azt mondom nektek, nem ismerlek titeket.
[Mt. 25.13] Ébren legyetek hát, mert sem a napot, sem az órát nem ismeritek!
[Mt. 25.14] Ugyanígy hívja magához egy külföldre induló ember a rabszolgáit, rájuk bízva a vagyonát.
[Mt. 25.15] Egyiknek öt talentumot adott, a másiknak kettőt, a harmadiknak egyet, mindenkinek képességéhez mérten. Azután elutazott.
[Mt. 25.16] Elutazása után az, aki öt talentumot kapott, tüstént elővette, dolgozni kezdett a talentumokkal és szerzett hozzájuk még ötöt.
[Mt. 25.17] Ugyanúgy a két talentumos szerzett még kettőt.
[Mt. 25.18] De az, aki egyet kapott, elment, gödröt ásott a földbe és belerejtette urának ezüstjét.
[Mt. 25.19] Sok idő múltán megjött azoknak a rabszolgáknak az uruk s leszámoltatta őket.
[Mt. 25.20] Eléje járult az, aki öt talentumot kapott és vitt neki még öt talentumot. Uram – mondta -, öt talentumot adtál ide nekem, lásd, szereztem még öt talentumot.
[Mt. 25.21] Ura ezt mondta neki: Jól van derék, hűséges rabszolgám, kevesen hű voltál, sokak fölé foglak állítani! Eredj be uradnak örömébe!
[Mt. 25.22] A két talentumos is hozzáment és így szólt: Uram, két talentumot adtál ide nékem, nézd, még két talentumot szereztem.
[Mt. 25.23] Ura ezt mondta neki: Jól van derék, hűséges rabszolgám! Kevesen hű voltál, sokak fölé foglak állítani! Menj be urad örömébe!
[Mt. 25.24] Odajött az is, aki egy talentumot kapott és így szólt: Uram, úgy ismertelek meg téged, hogy kemény ember vagy, ott is aratsz, ahol nem vetettél, onnan is gyűjtesz, ahová magot nem szórtál!
[Mt. 25.25] Féltemben elmentem és földben elrejtettem a talentumodat. Lásd, megvan neked, ami a tiéd!
[Mt. 25.26] Ura ezt felelte neki: Lomha, rossz rabszolga! Tudtad, hogy ott is aratok, ahol nem vetettem, onnan is gyűjtök, hová magot nem szórtam!
[Mt. 25.27] A pénzváltók asztalára kellett volna hát pénzemet adnod, hogy mikor megjövök, nyereséggel kaptam volna meg azt, ami az enyém.
[Mt. 25.28] Vegyétek el azért tőle a talentumot s adjátok oda annak, akinek tíz van.
[Mt. 25.29] Mert mindenkinek, akinek van, adni fognak, úgyhogy feleslege lesz, de akinek nincs, attól azt is elveszik majd, amije van.
[Mt. 25.30] Ezt a hasznavehetetlen rabszolgát pedig vessétek ki a külső sötétségre! Ott lesz csak sírás és fogcsikorgatás.
[Mt. 25.31] Mikor pedig az embernek Fia eljön majd dicsőségével, és vele jön valamennyi angyal, akkor ott fog ülni dicsőséges trónusán
[Mt. 25.32] és eléje gyűjtik a nemzeteket mind. Akkor ő különválasztja majd őket egymástól, mint a pásztor különválasztja a juhokat a bakoktól.
[Mt. 25.33] A juhokat jobbfelől fogja állítani, a gödölyéket pedig balfelől.
[Mt. 25.34] Azután ezt fogja mondani a király a jobbfelől állóknak: Jertek Atyámnak áldottai, vegyétek örök birtokul azt a királyságot, mely a világ megalapítása óta nektek készült.
[Mt. 25.35] Mert megéheztem s ti ennem adtatok, megszomjaztam s innom adtatok, jövevény voltam s körötökbe fogadtatok,
[Mt. 25.36] meztelen voltam és felruháztatok, elerőtlenedtem és meglátogattatok, tömlöcben voltam és hozzám jöttetek.
[Mt. 25.37] Erre az igazságosak ezt fogják neki felelni: Uram, mikor láttunk éhezni téged, hogy tápláltunk volna, vagy szomjazni, hogy megitattunk volna?
[Mt. 25.38] Mikor láttunk téged jövevényként, hogy körünkbe fogadtunk volna, vagy meztelennek, hogy felruháztunk volna?
[Mt. 25.39] Mikor láttunk téged elerőtlenedve, vagy tömlöcben, hogy hozzád mentünk volna?
[Mt. 25.40] Ám a király ezt fogja mondani nekik: Bizony azt mondom nektek, mindazt, amit e legkisebb testvéreim közül eggyel tettetek, velem tettétek.
[Mt. 25.41] Azután így fog szólni a balfelől állókhoz: Átkozottak, menjetek előlem az örök tűzre, mely a vádlónak és angyalainak készült.
[Mt. 25.42] Mert megéheztem, de ennem nem adtatok, megszomjaztam, de innom nem adtatok,
[Mt. 25.43] jövevény voltam, körötökbe be nem fogadtatok, meztelen voltam, fel nem ruháztatok, elerőtlenedtem, tömlöcbe kerültem, meg nem látogattatok.
[Mt. 25.44] Akkor azok is felelni fognak. Uram – fogják mondani -, mikor láttuk, hogy éheztél, szomjaztál, jövevény, meztelen, vagy elerőtlenült, vagy tömlöcben lettél volna, hogy kiszolgálhattunk volna?
[Mt. 25.45] Erre ezt fogja felelni nekik: Bizony azt mondom nektek, amit e legkisebbek közül eggyel nem tettetek, azt velem nem tettétek.
[Mt. 25.46] Akkor ezek el fognak menni örök büntetésre, az igazságosak pedig az örök életre.”

2010. április 29. Sziénai Szent Katalin egyháztanító A nap liturgikus színe: fehér

A véges ember hogyan ismerhetné meg a végtelen Isten titkát, ha nem fedte volna fel azokat Jézus. Akik megelégednek sajátbölcsességükkel, elzárják magukat Isten kinyilatkoztatott titkai elől. Akik alázattal közelednek Istenhez, azok az élet megpróbáltatásai közepette sem veszítik el reményüket, sőt megerősödnek abban a hitben, hogy az Isten végtelenül szereti őket.

Domonkos harmadrendiként írásaival és tanácsaival a vallásos élet megújítását és a béke ügyét mozdította elő. Európa társ védőszentjeként kérjük közbenjárását, hogy Európában megújuljon és megerősödjön az Istenbe vetett hit, és a világban a béke ügyét tudjuk szolgálni.
forrás: Hankovszky Miklós
1347. március 25-én született mint anyjának 25. gyermeke. Hét éves korában szüzességi fogadalmat tett. nyolc éves korában kapta első látomását. Szent Domonkos rendjébe lépett. Rendkívüli aszkéta, és egyben tevékeny életet élt: kongregációkat szervezett, betegeket ápolt, szegényeket segített, bűnösöket térített. Fejedelmekkel, püspökökkel, sőt a pápával is levelezett. Rábírta XI. Gergely pápát, hogy visszatérjen Avignonból. Levelezését és “Dialogus” című munkáját a Krisztussal való szoros kapcsolat hatotta át. Testén Krisztus sebhelyeit viselte. VI. Orbán pápa Rómába hívta, és Szent Katalin ott halt meg 33 éves korában, 1380. április 29-én.
Méltán alkalmazható rá a szentmise Kezdőénekében a Szentírás szava:

Íme, a bölcs szűz, az okos szüzek közül való.
aki égő lámpával ment Krisztus elé.
Alleluja.
FELHÍVÁS A BŰNBÁNATRA
Testvéreim! Isten bölcsessége csak a tisztaszívűeknek nyilatkozik meg. Vizsgáljuk meg azért lelkiismeretünket és bánjuk meg bűneinket, hogy megtisztult szívvel befogadhassuk Isten teremtetlen örök Bölcsességét.
KYRIE-LITÁNIA
Jézus Krisztus, Aki nem tekintetted az ember méltóságát, csak szíve tisztaságát:
Uram, irgalmazz!
Jézus Krisztus, Aki példát adtál nekünk, mert szelíd vagy és alázatos szívű:
Krisztus, kegyelmezz!
Jézus Krisztus, Aki a kevélyeknek ellenállsz, de az alázatosakat felemeled:
Uram, irgalmazz!
A SZENTLECKÉHEZ (1 Jn 1, – 2,2)
Ádám átkos öröksége: a bűn. Ha személyes bűn nem is árnyékolná be lelkünket, az eredeti bűn átka elfordít Istentől. Jézus Krisztus Vére megtisztít minden bűntől. Akik Jézusért ontják vérüket, szorosan egybenőnek az értünk szenvedő és váltságunkért Vérét ontó Krisztussal.
AZ EVANGÉLIUMHOZ (Mt 11, 25-30)
Isten mindent átadott a Fiúnak: Övé a világ fölötti uralom. De hatalmát nem az önkény jellemzi, hanem a szelídség és az alázatos szívűség. Így bátran mehetünk Hozzá, és tanulhatunk Tőle, mert példája életet ad a világnak.
EGYETEMES KÖNYÖRGÉSEK
Kérjük, Testvéreim a szüzesség kedvelőjét, Urunkat, Jézus Krisztust, hogy ajándékozzon Egyházának bölcs és önfeláldozó szüzeket, akik életüket engesztelésül ajánlják.

1. Adj, Urunk, hogy a szentek példáját követve mi is eljussunk a tökéletes szeretetre.
2. Add, hogy gondolatainkat áthassa tanításod, és üdvöt hozó szenvedésed.
3. Add, hogy naponként gondoljunk és imádkozzunk Egyházad egységéért.
4. Add, Urunk, hogy minden szavunk sugározza Evangéliumod bölcsességét.
5. Add, hogy szentjeid közbenjárásával eljussunk az élet teljességére.

Urunk, Jézus Krisztus! Te Sziénai Szent Katalinban egész Egyházadnak példaképet, és isteni bölcsességtől ihletett tanítót adtál. Kérünk, add hogy közbenjárására és tanítása nyomán napról napra növekedjünk ismeretedben és szeretetedben, Aki élsz és uralkodol mindörökkön örökké.

1Jn 1,5 – 2,2

Ez az üzenet, amelyet tőle hallottunk és hirdetünk nektek, hogy Isten világosság, és nincs benne semmi sötétség. Ha azt mondjuk, hogy közösségben vagyunk vele és sötétségben járunk, hazudunk, és nem cselekszünk igazságot. Ha azonban világosságban járunk, mint ahogy ő is világosságban van, akkor közösségben vagyunk egymással, és Jézusnak, az ő Fiának vére megtisztít minket minden bűntől. Ha azt mondjuk, hogy nincsen bűnünk, megcsaljuk magunkat, és nincs bennünk igazság. Ha megvalljuk bűneinket, ő hű és igazságos, hogy megbocsássa a bűnöket, és megtisztítson minket minden gonoszságtól. Ha azt mondjuk, hogy nem vétkeztünk, hazuggá tesszük őt, és az ő igéje nincs bennünk. Fiacskáim, ezeket azért írom nektek, hogy ne vétkezzetek. De ha valaki vétkezett is, van szószólónk az Atyánál, Jézus Krisztus, az igaz. Ő az engesztelés a mi bűneinkért, de nemcsak a mieinkért, hanem az egész világ bűneiért is.
Mt 11,25-30

Abban az időben így szólt Jézus: ,,Áldalak téged Atyám, menny és föld ura, mert elrejtetted ezeket a bölcsek és okosak elől, és kinyilatkoztattad a kicsinyeknek. Igen, Atyám, így tetszett ez neked! Mindent nekem adott át az én Atyám, és senki sem ismeri a Fiút, csak az Atya, s az Atyát sem ismeri senki, csak a Fiú, és akinek a Fiú ki akarja nyilatkoztatni. Jöjjetek hozzám mind, akik fáradtak vagytok és terhet hordoztok, és én felüdítelek titeket. Vegyétek magatokra igámat, és tanuljatok tőlem, mert én szelíd vagyok és alázatos szívű — és nyugalmat találtok lelketeknek [Jer 6,16]. Mert az én igám édes és az én terhem könnyű.”

2010. április 29., csütörtök Angyali teremtmények

Kérlek Téged, végtelen Jóság, kimondhatatlan Istenség, hallgasd meg szolgádat, és ne tekints bűneim sokaságára!

Kérlek, fordítsd magad felé Jegyesed, a szent Egyház szolgáinak akaratát és szívét, hogy Téged, a szenvedő, szegény, alázatos és szelíd Bárányt kövessenek a szent kereszt útján, úgy ahogy Te szeretnéd, nem pedig ahogy ők!

Legyenek angyali teremtmények, a földön élő angyalok ebben az életben, mert szolgálniuk kell a Szeplőtelen Báránynak, Egyszülött Fiadnak Testét.

Isteni kegyesség, egyesítsd őket, füröszd meg őket jóságod nyugodt tengerében, hogy ne várjanak tovább, mert így elveszítik azt, amijük van azért, amijük nincs.

Sziénai Szent Katalin

2010. április 29. – Csütörtök, Sienai Szent Katalin szuz és egyháztanító, Európa társvédoszentje

Abban az idoben Jézus megszólalt, és ezt mondta: Magasztallak téged,
Atyám, ég és föld Ura, mert elrejtetted mindezt a bölcsek és okosak elol,
és kinyilatkoztattad a kicsinyeknek! Igen, Atyám, így tetszett ez neked!
Az én Atyám mindent átadott nekem, és nem ismeri a Fiút senki más, csak az
Atya, s az Atyát sem ismeri más, csak a Fiú, és akinek a Fiú ki akarja
nyilatkoztatni. Jöjjetek hozzám mindnyájan, akik fáradtak vagytok, és
terhek alatt görnyedtek: én felüdítlek titeket! Vegyétek magatokra igámat,
és tanuljatok tolem, mert én szelíd vagyok és alázatos szívu, és nyugalmat
talál lelketek. Mert az én igám édes, s az én terhem könnyu.
Mt 11,25-30

Elmélkedés:

Jézus biztatása egyaránt szól egykori tanítványainak és mai követoinek,
azaz nekünk: tanuljatok tolem, mert szelíd vagyok és alázatos szívu. A
keresztény élet ezek szerint nem hittételek megtanulását vagy az isteni és
egyházi parancsok ismeretét jelenti, hanem Jézus életmódjának a
megtanulását. Nyilvánvaló, hogy tisztában kell lenni az elozoekkel is, de
még ennél is nagyobb hangsúlyt kell helyeznünk arra, hogy a szelídségben,
a békességszeretetben, az irgalmasság és az alázatosságban egyre jobban
hasonlítsunk mesterünkhöz, Jézushoz. A Krisztustól való tanulás
életmódjának elsajátítását jelenti, amelynek az a célja, hogy megismerjük
és megszeressük Istent. Jézusnak az Atya iránti engedelmességét és
szeretetét megtanulni: ez számunkra az üdvösség lehetosége.
(c) Horváth István Sándor

Imádság:

Add Uram, hogy lelkem szüntelenül Krisztus békéjének örvendjen;
hogy mindig nyugodtan és tiszta tekintettel nézhessek az emberek szemébe;
hogy számból csak tiszta beszéd, bátorító szó hangozzék;
hogy lépéseim biztosak, útjaim mindig egyenesek, határozottak legyenek;
hogy kezemet mindig szívesen nyújtsam, ha adni, segíteni kell;
hogy szívem kitáruljon, s az emberek szükségét megérezzem;
hogy értelmem éber és friss legyen az igazság – csak az igazság –
befogadására;
hogy akaratom mindig afelé vezesse gondolataimat, szavaimat, tetteimet,
ami fölemel!

29. csütörtök: SZIÉNAI SZENT KATALIN (ünnep)

1Jn 1,5 – 2,2; Zs 102 ; Mt 11,25-30
Ha világosságban élünk, akkor közösségben vagyunk egymással

1Jn 1,5 – 2,2

Ez az üzenet, amelyet tőle hallottunk és hirdetünk nektek, hogy Isten világosság, és nincs benne semmi sötétség. Ha azt mondjuk, hogy közösségben vagyunk vele és sötétségben járunk, hazudunk, és nem cselekszünk igazságot. Ha azonban világosságban járunk, mint ahogy ő is világosságban van, akkor közösségben vagyunk egymással, és Jézusnak, az ő Fiának vére megtisztít minket minden bűntől. Ha azt mondjuk, hogy nincsen bűnünk, megcsaljuk magunkat, és nincs bennünk igazság. Ha megvalljuk bűneinket, ő hű és igazságos, hogy megbocsássa a bűnöket, és megtisztítson minket minden gonoszságtól. Ha azt mondjuk, hogy nem vétkeztünk, hazuggá tesszük őt, és az ő igéje nincs bennünk. Fiacskáim, ezeket azért írom nektek, hogy ne vétkezzetek. De ha valaki vétkezett is, van szószólónk az Atyánál, Jézus Krisztus, az igaz. Ő az engesztelés a mi bűneinkért, de nemcsak a mieinkért, hanem az egész világ bűneiért is.

Zs 102

Fiacskáim, ezeket azért írom nektek, hogy ne vétkezzetek. De ha valaki vétkezett is, van szószólónk az Atyánál, Jézus Krisztus, az igaz. Ő az engesztelés a mi bűneinkért, de nemcsak a mieinkért, hanem az egész világ bűneiért is. Abból tudjuk meg, hogy ismerjük őt, ha megtartjuk parancsait. Aki azt mondja: ,,Ismerem őt’, de parancsait nem tartja meg, az hazug, és nincs benne igazság. Aki azonban megtartja az ő igéjét, abban Isten szeretete valóban tökéletes, és ebből tudjuk meg, hogy őbenne vagyunk. Aki azt mondja, hogy őbenne lakik, annak úgy is kell élnie, ahogyan ő élt. Szeretteim! Nem új parancsot írok nektek, hanem régi parancsot, amelyet kezdettől fogva ismertek. A régi parancs az ige, amelyet hallottatok. De új parancsot is írok nektek, s ez rá is, rátok is vonatkozik, mert a sötétség elmúlt, és az igaz világosság világít már. Aki azt mondja, hogy világosságban van, és testvérét gyűlöli, az még most is a sötétségben van. Aki szereti testvérét, az a világosságban marad, és nincs benne botránkozás. De aki gyűlöli testvérét, az sötétben van, a sötétben jár, és nem tudja, hova megy, mert a sötétség megvakította a szemét. Írok nektek, fiacskáim, mert bocsánatot nyernek bűneitek az ő nevéért. Írok nektek, apák, mert megismertétek azt, aki kezdettől fogva van. Írok nektek, ifjak, mert legyőztétek a gonoszt. Írok nektek, kisdedek, mert megismertétek az Atyát. Írok nektek, fiatalok, mert erősek vagytok, Isten igéje megmarad bennetek, és a gonoszt legyőztétek. Ne szeressétek a világot, sem azokat, amik ebben a világban vannak. Ha valaki szereti a világot, abban nincs meg az Atya szeretete, mert minden, ami a világon van, a test kívánsága, a szemek kívánsága és az élet kevélysége. Ez nem az Atyától, hanem a világtól van. Ez a világ elmúlik, és elmúlik a kívánsága is. Aki Isten akaratát cselekszi, megmarad örökké. Fiacskáim, itt az utolsó óra! És amint hallottátok, hogy jön az Antikrisztus, már most is sok antikrisztus támadt, amiből tudjuk, hogy itt az utolsó óra. Közülünk jöttek elő, de nem voltak közülünk valók. Ha közülünk valók lettek volna, bizonyára velünk maradtak volna; de ki kellett derülnie annak, hogy nem mindnyájan közülünk valók. Ti azonban fel vagytok kenve a Szent által, és mindent tudtok. Nem is azért írtam nektek, mintha nem ismernétek az igazságot, hanem mint olyanoknak, akik ismerik, és azt is, hogy semmi hazugság nem származik az igazságból. Ki a hazug, ha nem az, aki tagadja, hogy Jézus a Krisztus? Az Antikrisztus az, ő tagadja az Atyát és a Fiút. Ha valaki tagadja a Fiút, akkor az Atya sem az övé; ha valaki vallja a Fiút, akkor az Atya is az övé. Amit kezdettől fogva hallottatok, maradjon meg bennetek. Ha megmarad bennetek, amit kezdettől fogva hallottatok, ti is megmaradtok a Fiúban és az Atyában. Ez az ígéret, amelyet ő ígért nekünk: az örök élet. Mindezt azokkal kapcsolatban írtam nektek, akik félrevezetnek titeket. Ti azonban legyetek rajta, hogy a kenet, amelyet tőle nyertetek, megmaradjon bennetek. Nincs szükségetek arra, hogy valaki tanítson titeket. Ahogy az ő kenete megtanít titeket mindenre, úgy ez is igaz, és nem hazugság. Amint ő tanított titeket: maradjatok őbenne! Igen, fiacskáim, maradjatok őbenne, hogy amikor meg fog jelenni, bizalommal legyünk, és meg ne szégyenüljünk általa, amikor eljön. Ha tudjátok, hogy ő igaz, akkor azt is tudjátok, hogy mindaz, aki igazságot cselekszik, tőle született.

Mt 11,25-30

Abban az időben így szólt Jézus: ,,Áldalak téged Atyám, menny és föld ura, mert elrejtetted ezeket a bölcsek és okosak elől, és kinyilatkoztattad a kicsinyeknek. Igen, Atyám, így tetszett ez neked! Mindent nekem adott át az én Atyám, és senki sem ismeri a Fiút, csak az Atya, s az Atyát sem ismeri senki, csak a Fiú, és akinek a Fiú ki akarja nyilatkoztatni. Jöjjetek hozzám mind, akik fáradtak vagytok és terhet hordoztok, és én felüdítelek titeket. Vegyétek magatokra igámat, és tanuljatok tőlem, mert én szelíd vagyok és alázatos szívű — és nyugalmat találtok lelketeknek [Jer 6,16]. Mert az én igám édes és az én terhem könnyű.’