Gondolkodtató melankólia

Isten azért adta nekünk az Igéjét, hogy ismerjük meg azt, amink már megvan, — az örök életet — azután járjunk a világosságában.

május, 2010 havi archívum

PÁL MÁSODIK LEVELE A KORINTUSIAKHOZ 13. RÉSZ

[2Kor. 13.1] Ez alkalommal harmadszor megyek hozzátok. Két vagy három tanú szája által megáll minden beszéd.
[2Kor. 13.2] Előre megmondtam, és most előre megmondom, másodszori jelenlétemben és most távollétemben azoknak, akik előbb vétkeztek és a többieknek is mindnek, hogy ha ismét odamegyek, nem fogok kímélni,
[2Kor. 13.3] miután próbáját keresitek annak, hogy bennem a Krisztus beszél, aki veletek szemben nem erőtlen, sőt hatalmas köztetek.
[2Kor. 13.4] Mert hiszen megfeszítették erőtlensége következtében, de él Istennek hatalmából. Persze mi is erőtlenek vagyunk őbenne, de élni fogunk vele együtt Isten hatalma alapján ellenetekre.
[2Kor. 13.5] Kísértsétek meg magatokat, hogy hitben vagytok-e, saját magatokat vessétek próba alá! Vagy nem ismertek magatokra, hogy a Krisztus Jézus bennetek van? Ha ugyan olyanok nem vagytok, akik a próbát ki nem fogjátok állani.
[2Kor. 13.6] Remélem, hogy felismeritek majd, hogy mi kiálljuk a próbát.
[2Kor. 13.7] Fohászkodunk az Istenhez, hogy semmi gonoszt ne tegyetek, nem azért, hogy mi kipróbáltaknak tűnjünk fel, hanem hogy ti a nemeset tegyétek, mi pedig úgy tűnjünk fel, mintha a próbát ki nem állnók.
[2Kor. 13.8] Hiszen semmit sem tehetünk az igazság ellen, csak az igazságért.
[2Kor. 13.9] Mert örülünk, mikor mi erőtlenek vagyunk, és ti hatalmasok vagytok. Ezért imádkozunk: a ti helyreállásotokért.
[2Kor. 13.10] Azért írom ezeket távollétemben, hogy mikor jelen leszek, ne ridegen használjam azt a hatalmat, melyet az Úr építésre és nem rombolásra adott nekem.
[2Kor. 13.11] Egyébiránt örvendezzetek testvéreim, igazodjatok helyre, bátorodjatok, ugyanarra törekedjetek, békességben legyetek, s a szeretetnek és békességnek Istene veletek lesz.
[2Kor. 13.12] Köszöntsétek egymást szent csókkal.
[2Kor. 13.13] A szentek mind köszöntenek titeket.
[2Kor. 13.14] Az Úrnak, a Krisztus Jézusnak kegyelme, az Istennek szeretete és a Szent Szellem közössége legyen mindnyájatokkal.

Reklámok

PÁL MÁSODIK LEVELE A KORINTUSIAKHOZ 12. RÉSZ

[2Kor. 12.1] Dicsekednem kell. Nem hasznos az nekem. Áttérek a látomásokra és az Úr lelepleződéseire.
[2Kor. 12.2] A Krisztusban ismerek egy embert, akit tizennégy évvel ezelőtt – hogy testben-e, nem tudom, hogy testen kívül-e, nem tudom, Isten tudja – elragadták a harmadik égig.
[2Kor. 12.3] Ismerem ezt az embert, – hogy testben-e, testen kívül-e, nem tudom, Isten tudja –
[2Kor. 12.4] akit elragadtak a paradicsomba, s ott kibeszélhetetlen szavakat hallott, melyeket nem szabad elbeszélnie embernek.
[2Kor. 12.5] Ilyesmivel fogok dicsekedni. Magamat illetőleg pedig nem fogok mással dicsekedni, csak erőtlenségeimmel.
[2Kor. 12.6] De még ha dicsekedni akarnék is, nem lennék esztelenné, mert az igazságot mondanám.
[2Kor. 12.7] De vonakodom ezt tenni, hogy valaki a leleplezések túl nagy volta miatt is többet ne tulajdonítson nekem, mint amit lát vagy hall tőlem. Hogy fel ne fuvalkodjam, azért hegyes karót helyeztek húsomba, sátán angyalát, hogy ököllel verjen engem, hogy fel ne fuvalkodjam.
[2Kor. 12.8] Emiatt háromszor kértem meg az Urat, hogy távozzék el tőlem,
[2Kor. 12.9] de azt mondotta nekem: “Kegyelmem elég neked, mert hatalmam erőtlenségben lesz teljessé.” Nagy örömmel dicsekszem hát erőtlenségeimmel, hogy a Krisztus hatalma sátorozhassék rajtam.
[2Kor. 12.10] Ezért gyönyörködöm a Krisztusért szenvedett erőtlenségekben, bántalmazásokban, kényszerítésekben, üldöztetésekben, szorult helyzetekben, mikor ugyanis erőtlen vagyok, akkor vagyok hatalmas.
[2Kor. 12.11] Esztelenné váltam. Ti kényszerítetek rá. Tinéktek kellett volna engem ajánlanotok. Mert semmivel sem állok hátrább a fő-főapostoloknál, még ha semmi vagyok is.
[2Kor. 12.12] Az apostolság jeleit teljesítettem közöttetek teljes állhatatossággal, jelekkel is, csodákkal is, hatalmas erőkkel is.
[2Kor. 12.13] Mi az, amiben a többi eklézsiákhoz képest megrövidültetek, ha csak nem abban, hogy én nem voltam terhetekre? Bocsássátok meg nekem ezt az igazságtalanságot.
[2Kor. 12.14] Lám, kész vagyok harmadszor menni hozzátok, és nem leszek terhetekre, mert nem a tiéteket keresem, hanem titeket. Mert nem a gyermekek tartoznak a szülőknek vagyont gyűjteni, hanem a szülők a gyermekeknek.
[2Kor. 12.15] Én pedig örömest költök rátok, és magamat is elköltöm a ti lelketekért. Ha jobban szeretlek titeket, én kevesebb szeretetet kapok?
[2Kor. 12.16] De legyen: nem raktam rátok terheket, hanem ravasz ember létemre ármánnyal fogtalak meg titeket.
[2Kor. 12.17] Vajon azok közül, akiket hozzátok küldtem, valaki által megzsaroltalak titeket?
[2Kor. 12.18] Megkértem Tituszt, vele küldöttem el a testvért: vajon megzsarolt titeket Titusz? Nem ugyanabban a Szellemben jártunk-e? Nem ugyanazokon a nyomokon?
[2Kor. 12.19] Már régen úgy tűnhetik fel nektek, hogy védekezünk veletek szemben. Isten előtt a Krisztusban beszélünk. És mindent a ti épüléstekért, szeretteim.
[2Kor. 12.20] Mert félek, hogy mikor odamegyek hozzátok, nem olyanoknak talállak titeket, amilyeneknek akarlak, s ti sem olyannak fogtok találni engem, mint amilyennek akartok, hogy valami módon civakodás, irigység, indulatok, veszekedések, megszólások, sugdosások, felfuvalkodások, felfordulás ne támadjanak köztetek,
[2Kor. 12.21] hogy mikor ismét hozzátok megyek, meg fog alázni engem az én Istenem nálatok, és én sokakat meg fogok gyászolni azok közül, kik korábban vétkeztek, de nem tértek más felismerésre, amiatt a tisztátalanság, paráznaság és kicsapongás miatt, amelyet elkövettek.

PÁL MÁSODIK LEVELE A KORINTUSIAKHOZ 11. RÉSZ

[2Kor. 11.1] Bárcsak tőlem is elviselnétek valami kis esztelenséget. De hiszen el is viseltek.
[2Kor. 11.2] Mert Isten buzgóságával buzgólkodom értetek. Mert egy férfival jegyeztelek el titeket, hogy majd szent, tiszta szűzként állítsalak benneteket a Krisztus mellé.
[2Kor. 11.3] Félek azonban, hogy mint ahogy a kígyó csalárdságával rászedte Évát, a ti szándékaitokat is megrontja azzal, hogy eltérít titeket a Krisztus iránt való őszinteségtől és tisztaságtól.
[2Kor. 11.4] Mert ha egy jövevény más Jézust hirdet, akit mi nem hirdettünk, vagy más szellemet kaptok, akit nem kaptatok, vagy más örömüzenetet, melyet nem fogadtatok el, szépen elviselitek.
[2Kor. 11.5] Úgy számítom, hogy semmivel sem vagyok hátrább a fő-főapostoloknál.
[2Kor. 11.6] Ha pedig járatlan vagyok is a beszédben, de nem az ismeretben, sőt azt közöttetek minden tekintetben és mindenben nyilvánvalóvá is tettük.
[2Kor. 11.7] Vagy vétket követtem el, mikor megaláztam magam, hogy ti felemelkedjetek, hogy ingyen hirdettem nektek az Isten örömüzenetét?
[2Kor. 11.8] Más egyházakat kifosztottam, zsoldot fogadván el, hogy titeket szolgálhassalak.
[2Kor. 11.9] Mikor nálatok voltam és szükséget szenvedtem, senkinek sem voltam terhére. Hiányomat azok a testvérek töltötték be, akik Macedóniából érkeztek. Mindenben megtartottam és meg fogom tartani, hogy ne legyek nektek terhes.
[2Kor. 11.10] A Krisztus igazsága bennem, hogy ezt a dicsekvésemet Ahája vidékein nem fogják elhallgattatni.
[2Kor. 11.11] Miért? Mert nem szeretlek titeket? Isten tudja.
[2Kor. 11.12] Amit teszek, tenni is fogom, hogy elvágjam az alkalmat az alkalomkeresőktől, hogy mialatt dicsekesznek, olyanoknak tűnjenek fel, amilyenek mi vagyunk.
[2Kor. 11.13] Hamis apostolok, cselszövő munkások az ilyenek, kik a Krisztus apostolaihoz hasonlóvá változtatják a külsejüket.
[2Kor. 11.14] Nem is csoda. Hiszen még maga a sátán is a világosság angyalának képére változik át.
[2Kor. 11.15] Nem nagy dolog hát, ha kiszolgálói is olyanokra változtatják át magukat, mintha az igazságosság szolgái volnának. Ezeknek vége meg fog felelni tetteiknek.
[2Kor. 11.16] Újra mondom, senki se tartson engem esztelennek. Ha pedig mégis annak vélnétek, akkor esztelenként fogadjatok el, hogy egy kicsit én is dicsekedhessem.
[2Kor. 11.17] Amit beszélek, nem az Úr módján beszélem, hanem mintegy bolondul, ha már a dicsekvésre vállalkoztam.
[2Kor. 11.18] Miután sokan dicsekednek hús módjára, dicsekszem én is.
[2Kor. 11.19] Okos létetekre ugyanis szívesen elviselitek a bolondokat.
[2Kor. 11.20] Elviselitek, ha valaki titeket rabszolgává tesz, ha felzabál, ha valaki fülön ragad titeket, ha valaki fölétek emelkedik, ha valaki arcul ver titeket.
[2Kor. 11.21] Megszégyenítésül mondom, minthogy mi magunk erőtlenségben élünk. Abban azonban, ami némelyeket merészségre csábít – esztelenül szólok – én is merész vagyok.
[2Kor. 11.22] Héberek ők? Én is. Izráeliták? Én is. Ábrahám magva? Én is.
[2Kor. 11.23] A Krisztus szolgái? Eszemen kívül mondom: Sokkal inkább én. Az voltam bőségesebben fáradozásokban, bőségesebben a börtönökben, túláradóan megbotoztatásokban, az voltam sokszor halálos veszedelmekben.
[2Kor. 11.24] A zsidóktól ötször kaptam egy híján negyvenet,
[2Kor. 11.25] háromszor megvesszőztek, egyszer megköveztek, háromszor hajótörött voltam, egy éjen és napon a mély vízen hánykódtam.
[2Kor. 11.26] Az voltam sokszor utazásokkal, folyók veszedelmeivel, rablók veszedelmeivel, saját fajom részéről érő veszedelmekkel, nemzetektől támasztott veszedelmekkel, városban keletkező veszedelmekkel, sivatagban érő veszedelmekkel, tengeri veszedelmekkel, hamis testvérek közt támadó veszedelmekkel,
[2Kor. 11.27] fáradsággal és vesződéssel, sokszoros virrasztással, éhezéssel és szomjazással, sokszoros böjtöléssel, hidegben és meztelenséggel,
[2Kor. 11.28] nem számítva mindennapi megtámadtatásomat, az összes eklézsiákért viselt gondot.
[2Kor. 11.29] Ki volna erőtelen, hogy én ne élnék erőtelenségben?! Ki gyötrődnék tőrbe jutva, hogy én nem égnék?
[2Kor. 11.30] Ha dicsekednem kell, erőtlenségeimmel fogok dicsekedni.
[2Kor. 11.31] Az Úrnak, Jézusnak Istene és Atyja, ki áldott az örök korokig, tudja, hogy nem hazudom.
[2Kor. 11.32] Damaszkuszban Aretász király helytartója őriztette a damaszkusziak városát, hogy engem elfoghasson,
[2Kor. 11.33] és ablakból gyümölcskosárba eresztettek alá a falon, úgy menekültem ki a kezéből.

PÁL MÁSODIK LEVELE A KORINTUSIAKHOZ 10. RÉSZ

[2Kor. 10.1] A Krisztusnak szelídsége és nyájassága által vezettetve én Pál magam intelek titeket, ki köztetek való jelenlétemben alázatos vagyok, távollétemben azonban bizakodva állok veletek szemben,
[2Kor. 10.2] kérlek, hogy jelenlétemben ne kelljen majd bizakodónak lennem annak a bizalomnak az alapján, amellyel úgy számítom, vakmerő is lehetek némelyekkel szemben, kik úgy tekintenek bennünket, hogy hús szerint járunk.
[2Kor. 10.3] Mert ha húsban járunk is, nem a hús módjára viseljük a harcot.
[2Kor. 10.4] Mert a mi harcviselésünk fegyverei nem a húsból valók. Ellenkezőleg! Isten által hatnak és arra képesek, hogy erősségeket romboljanak le, okoskodásokat bontsanak le,
[2Kor. 10.5] továbbá minden magaslatot lerontsanak, amely Isten ismerete ellen felemelkedik, sőt fogollyá tesznek minden gondolatot, hogy a Krisztusnak engedelmeskedjék,
[2Kor. 10.6] amellett készen állunk megtorolni minden engedetlenséget, mikor majd a ti engedelmességetek teljessé lesz.
[2Kor. 10.7] Ti a látszatra néztek. Ha valaki elhitte magáról, hogy a Krisztusé, következtessen tovább magából, hogy amint ő a Krisztusé, úgy mi is.
[2Kor. 10.8] Mert ha kissé túlságosan dicsekedném is azzal a felhatalmazással, melyet az Úr avégre adott nekünk, hogy építsünk titeket és nem azért, hogy romboljunk, nem fogok megszégyenülni,
[2Kor. 10.9] hogy úgy ne tűnjek fel, mint aki csak levelein keresztül akar titeket ijesztgetni.
[2Kor. 10.10] Mert úgy mondják: Levelei súlyosak és erősek, de testi jelenléte erőtelen és szava megvetendő.
[2Kor. 10.11] Az ilyen bíráló számoljon azonban azzal, hogy amilyenek vagyunk távollétünkben a leveleken át szóval, olyanok leszünk jelenlétünkben tettel is.
[2Kor. 10.12] Mert nem vagyunk oly vakmerők, hogy azok közé számítsuk magunkat, vagy azokkal vessük össze magunkat, akik maguk ajánlják magukat. Sőt, mikor ezek magukat magukkal mérik, és magukat magukkal hasonlítják össze, értelmetlenek.
[2Kor. 10.13] Mi azonban nem fogunk mértéktelenségig dicsekedni, hanem csak annak a mérővesszőnek mértékéig, amelyet Isten osztott ki nekünk akkor, amikor hozzátok is eljutottunk.
[2Kor. 10.14] Mert nem feszítjük túl magunkat, mint tennők, ha nem értünk volna el hozzátok. Mert hiszen egészen hozzátok vittük a Krisztus örömüzenetét.
[2Kor. 10.15] Mi nem dicsekszünk mértéktelenségig a mások fáradságának gyümölcsével, ellenkezőleg az a reménységünk, hogy hitetek növekedésével közöttetek a mi mérővesszőnkhöz képest még igen nagyra nőhetünk,
[2Kor. 10.16] hogy még rajtatok túl is fogjuk az örömüzenetet hirdetni, és nem fogunk másnak a mértékével, a már késszel dicsekedni.
[2Kor. 10.17] Aki pedig dicsekszik, az Úrban dicsekedjék.
[2Kor. 10.18] Mert nem az a kipróbált, aki magát ajánlgatja, hanem az, akit az Úr ajánl.

PÁL MÁSODIK LEVELE A KORINTUSIAKHOZ 9. RÉSZ

[2Kor. 9.1] A szentek iránt való szolgálatról pedig felesleges dolog nektek írnom.
[2Kor. 9.2] Ismerem ugyanis buzgóságotokat, mellyel rátok vonatkozólag a macedónoknak dicsekszem, hogy Ahája tavaly óta készen áll, úgyhogy buzgóságotok a legtöbbjüket feltüzelte.
[2Kor. 9.3] Mégis odaküldtem a testvéreket, hogy veletek való dicsekvésünk e dologban hiábavalónak ne bizonyuljon,
[2Kor. 9.4] hogy ha macedónok jönnek majd velem, és titeket készületlenül találnának, mi megszégyenüljünk, vagy – úgy is mondhatjuk – ti megszégyenüljetek ebben a vállalkozásban.
[2Kor. 9.5] Szükségesnek tartottam hát a testvéreket arra buzdítani, hogy előre menjenek hozzátok és készítsék elő az áldást, melyet ti előzőleg megígértetek, hogy az úgy legyen készen, mint áldás, és ne úgy, mint kapzsi haszonvárás.
[2Kor. 9.6] Ezt pedig vegyétek figyelembe: “Aki szűkösen vet, szűkösen fog aratni is, és aki áldással vet, áldással fog aratni is!”
[2Kor. 9.7] Ki-ki amint előre elszánta szívében, ne bánatból, ne is kényszer alatt tegye, mert Isten a vidám adakozót szereti.
[2Kor. 9.8] Hatalmas az Isten arra, hogy mindenféle kegyelmet bőségesen ontson rátok, hogy mindenben, mindenkor teljes megelégedésben minden jó cselekedetre bőségetek legyen,
[2Kor. 9.9] ahogy megírták: “Szórt, adott a szegényeknek, igazságossága örökké megmarad.”
[2Kor. 9.10] Aki maggal látja el a vetőt, az kenyeret is nyújt az evésre, megszaporítja a ti vetéseteket és felneveli igazságosságotok gyümölcseit,
[2Kor. 9.11] úgyhogy mindenben meg fogtok gazdagodni a teljes hűség kifejtésére, mely általunk hálaadást munkál Istennek.
[2Kor. 9.12] Mert ennek a vállalkozásnak szolgálata nemcsak a szentek hiányait tölti be, hanem sokak hálájától megsokasítva ömlik Isten felé.
[2Kor. 9.13] Mert szolgálatotokon keresztül, mellyel arról tesztek próbát, hogy magatokat a Krisztus örömüzenetének összhangzó lélekkel alávetitek, a ti egyszerűségetek, mely vagyonotokat velük és mindenkivel közössé teszi, arra indítja őket, hogy Istent dicsőítsék,
[2Kor. 9.14] amikor értetek könyörögve utánatok epekednek az Isten rátok kiárasztott kegyelmének láttára.
[2Kor. 9.15] Hála legyen Istennek az ő kimondhatatlan ajándékáért.

2010. május 31. B év, évközi idő, 9. hét, hétfő A nap liturgikus színe: zöld

Az Isten országára csak az méltó, aki az ő akarata szerint él. Mindnyájan megkapjuk az ehhez szükséges kegyelmet is. Csak az a kérdés: elfogadjuk-e és felhasználjuk-e? Erről egyszer mindenkinek számot kell majd adnia.

2Pét 1,2-7

Kegyelem és békesség töltsön el benneteket Isten és a mi Urunk Jézus ismeretében! Mindazokat a javakat, amelyek az élethez és az istenfélelemhez szükségesek, az isteni hatalom ajándékozta nekünk azáltal, aki minket saját dicsőségével és erejével meghívott. Általa nekünk ajándékozta a rendkívül nagy és értékes ígéreteket, hogy ezek által részeseivé legyetek az isteni természetnek, és megmeneküljetek a világban uralkodó vágyak romlottságától. Fordítsátok tehát ti is minden gondotokat arra, hogy hitetekkel szolgáljátok az erényt, az erénnyel a tudományt, a tudománnyal a mértékletességet, a mértékletességgel a béketűrést, a béketűréssel az istenfélelmet, az istenfélelemmel a testvéri szeretetet, a testvéri szeretettel pedig a felebaráti szeretetet.
Mk 12,1-12

Ezután példabeszédekben kezdett szólni hozzájuk: ,,Egy ember szőlőt ültetett, bekerítette sövénnyel, présgödröt ásott és őrtornyot épített [Iz 5,1-2]. Aztán kiadta azt bérlőknek, és idegen földre utazott. Amikor elérkezett az ideje, elküldött egy szolgát a bérlőkhöz, hogy hozzon tőlük a szőlő terméséből. Azok megragadták őt, megverték, és üres kézzel bocsátották el. Erre másik szolgát küldött hozzájuk; ennek még a fejét is betörték és gyalázattal illették. Majd ismét másikat küldött, de azt is megölték, azután még másokat is. Ezek közül némelyeket megvertek, a többieket pedig megölték. Volt neki egy igen kedves fia, utoljára azt küldte el hozzájuk. Azt gondolta ugyanis: ,,A fiamat tiszteletben fogják tartani.” A bérlők azonban így szóltak egymáshoz: ,,Itt az örökös! Gyertek, öljük meg, és miénk lesz az örökség!” Megragadták, megölték és kidobták a szőlőn kívülre. Mit fog ezután tenni a szőlő ura? Eljön, megöli a bérlőket, a szőlőt pedig másoknak adja. Vagy nem olvastátok az Írást: ,,A kő, amelyet az építők elvetettek, szegletkővé lett; az Úr tette azzá, és csodálatos ez a mi szemünkben”?” [Zsolt 118,22-23] Ekkor el akarták őt fogni, de féltek a tömegtől. Megértették ugyanis, hogy róluk mondta ezt a példabeszédet. Otthagyták hát őt, és elmentek.

2010. május 31., hétfő A Magnificat tanítása

Mária elmondta Erzsébetnek rendkívüli tapasztalatát. A Magnificatban – amelyben ezt megosztotta – már látható, hogyan ad értelmet a Máriában már élő Krisztus az elmúlt századoknak, a jelennek és a jövő évszázadoknak (…).

Máriának ez a látogatása azonban nem csak azért történt, hogy kifejezze szeretetét, és nem is csak azért, hogy elénekelje a Magnificatot. Krisztus jelenléte benne megszentelte Erzsébet méhében annak fiát, Keresztelő Jánost.

Szem előtt tartva a kellő arányosságot, valami hasonló történik, amikor valaki (…) alázattal, tárgyilagosan és meggyőződéssel elmond valamit Krisztus jelenlétéről saját lelkében, s megosztja saját természetfölötti tapasztalatát. Gyakran előfordul, hogy aki ezt hallja, azt megérinti a kegyelem, megtér. Egy ilyen elbeszélésben ugyanis van valami, ami messzebbre nyúlik az illető egyszerű történeténél. Benne megláthatjuk egy több évszázados fa most nyíló virágát, amely ennek a fának, vagyis az Egyháznak az életerejét tanúsítja.

Chiara Lubich