Gondolkodtató melankólia

Isten azért adta nekünk az Igéjét, hogy ismerjük meg azt, amink már megvan, — az örök életet — azután járjunk a világosságában.

május 1, 2010 havi archívum

AZ ÖRÖHÍR MÁRK SZERINT 8. RÉSZ

[Mk. 8.1] Miután azokban a napokban ismét igen nagy volt a tömeg és nem volt mit enniük, magához hívta a tanítványokat és így szólt hozzájuk:
[Mk. 8.2] “Szánalmat érzek a tömeg iránt, mert már három napja nálam vannak s nincs mit enniük.
[Mk. 8.3] Ha étlen bocsátom őket haza, elernyednek az úton. Amellett közülük némelyek messziről érkeztek.”
[Mk. 8.4] “Honnan volna képes valaki itt a pusztában jóllakatni ezeket?” – szólaltak meg tanítványai. S “Hány kenyeretek van?” – kérdezte őket Jézus.” Hét” – felelték.
[Mk. 8.6] Erre megparancsolta a tömegnek, hogy dőljenek le a földre. Majd fogta a hét kenyeret, hálát adott, megtörte és tanítványainak adta, hogy a tömeg elé helyezzék. Azok eléjük tették.
[Mk. 8.7] Volt kevés haluk is. Megáldotta azokat is, és azt mondta, hogy azokat is tegyék eléjük.
[Mk. 8.8] Ettek, jóllaktak, és hét kosárral szedték fel a megmaradt darabokat.
[Mk. 8.9] Mintegy négyezren voltak. Aztán elbocsátotta őket.
[Mk. 8.10] Azonnal hajóba szállt és tanítványaival együtt Dalmanuta vidékére érkezett.
[Mk. 8.11] Ott előjöttek a farizeusok és közösen vitába szálltak vele. Égből való jelt kívántak tőle, azzal kísértették őt.
[Mk. 8.12] Ekkor szelleme sóhajt váltott ki belőle: “Miért keres jelt ez a nemzedék?” – szólt.” Bizony azt mondom nektek, nem fog jelt kapni ez a nemzedék.”
[Mk. 8.13] Azzal otthagyta őket, újra hajóba szállt és a túlsó partra távozott.
[Mk. 8.14] Elfelejtettek azonban kenyereket vinni s egy kenyéren kívül más nem volt velük a hajóban.
[Mk. 8.15] Ugyanakkor Jézus szigorú parancsot adott nekik: “Vigyázzatok, óvakodjatok a farizeusok kovászától és Heródes kovászától.”
[Mk. 8.16] Azok azt fontolgatták egymás között, hogy nincs kenyerük.
[Mk. 8.17] Mikor észrevette, így szólt hozzájuk: “Mit fontolgatjátok, hogy nincs kenyeretek? Még most sem értitek, és nem látjátok be? Megkövesedett szívvel jártok?
[Mk. 8.18] Szemetek van s nem láttok, fületek van s nem hallotok? Nem emlékeztek rá,
[Mk. 8.19] hogy amikor öt kenyeret törtem meg ötezer embernek, hány telt kosárral vittétek el a megmaradt darabokat?” “Tizenkettővel” – felelték.
[Mk. 8.20] “S mikor a hetet törtem meg a négyezernek, hány tele kosár darabot vittetek el?” “Hetet” – válaszolták.
[Mk. 8.21] “S még most sem láttok a dolgokba be?” – kérdezte.
[Mk. 8.22] Betszaidába érkeztek. Egy vakot hoztak hozzá, s kérlelni kezdték, hogy érintse azt.
[Mk. 8.23] Ő a vakot kézen fogva kivezette a faluból, szemére köpött, kezét rávetette s megkérdezte: “Látsz-e valamit?”
[Mk. 8.24] Az felnyitotta szemét és így szólt: “Látom az embereket. Úgy látom őket járni, mintha fák volnának.”
[Mk. 8.25] Ekkor újra a szemére tette a kezét, mire annak látása mindenen áthatott és helyreállt, úgyhogy messzire mindent látott.
[Mk. 8.26] Ekkor hazaküldte őt ezzel a szóval: “Még csak be se menj a faluba! ”
[Mk. 8.27] Jézus és tanítványai elmentek Fülöp Cézáreájának falvaiba. Az úton kérdést intézett tanítványaihoz: “Kinek mondanak engem az emberek?”
[Mk. 8.28] Azok azt felelték, hogy “Bemerítő Jánosnak, mások Illésnek, mások meg, hogy a próféták közül vagy az egyik.”
[Mk. 8.29] Ekkor megkérdezte őket: “Hát ti mit mondotok, ki vagyok én?” Megszólalt Péter s ezt felelte neki: “Te vagy a Krisztus!”
[Mk. 8.30] Ekkor keményen rájuk szólt, hogy senkinek se mondják.
[Mk. 8.31] Elkezdte aztán oktatni őket, hogy az ember Fiának sokat kell szenvednie, kell, hogy a vének, főpapok, írástudók elvessék, mint próba nem állót, kell, hogy megöljék, de három nappal azután fel fog támadni.
[Mk. 8.32] Nyíltan beszélt velük a dologról. Péter azonban pártfogolni s korholni kezdte őt.
[Mk. 8.33] Jézus erre megfordult, ránézett tanítványaira s aztán megdorgálta Pétert: “Eredj mögém sátán, mert nem az Isten dolgain jár az eszed, hanem az emberek dolgain.”
[Mk. 8.34] Azután a tömeget tanítványaival együtt magához szólította, és ezeket mondta nekik: “Ha valaki utánam akar jönni, tagadja meg magát, vegye fel keresztjét, és úgy kövessen engem.
[Mk. 8.35] Aki ugyanis meg akarja menteni lelkét, el fogja veszteni azt, de aki énérettem és az örömüzenetért elveszti lelkét, meg fogja menteni azt.
[Mk. 8.36] Mert mit használ az embernek, ha megnyeri az egész világot, de a lelkét veszni hagyja?
[Mk. 8.37] Hát mit is adhatna az ember lelkéért cserébe?
[Mk. 8.38] Mert ha valaki szégyell engem s beszédeimet e házasságtörő és vétkes nemzetségben, az embernek Fia is szégyellni fogja azt, ha majd eljön Atyjának dicsőségében a szent angyalokkal.”

Reklámok

AZ ÖRÖHÍR MÁRK SZERINT 7. RÉSZ

[Mk. 7.1] Összegyűltek nála a farizeusok és néhány írástudó, akik Jeruzsálemből jöttek.
[Mk. 7.2] Ezek meglátták, hogy Jézusnak néhány tanítványa megszenteletlen, azaz mosdatlan kézzel ebédel.
[Mk. 7.3] A farizeusok ugyanis, sőt az összes zsidók nem esznek addig, míg kezüket tenyérnyi vízzel meg nem mossák, mivel a vének hagyományához ragaszkodnak.
[Mk. 7.4] Nem esznek a piacról sem semmit, ha csak azt le nem loccsantják. Sok más dolog is van, melyeket átvettek, ragaszkodva hozzájuk: poharakat, korsókat, rézedényeket mártogatnak be.
[Mk. 7.5] A nála összegyűlő farizeusok és írástudók megkérdezték őt: “Tanítványaid miért nem viselkednek a vének hagyományainak megfelelően? Ellenkezőleg tesznek: megszenteletlen kézzel ebédelnek.”
[Mk. 7.6] Ám ő így felelt nekik: “Igen helyesen prófétált felőletek, képmutatók felől Ézsaiás, amint az írva áll: Ez a nép ajkával tisztel engem, de szíve távol van tőlem.
[Mk. 7.7] Hiába tisztelnek engem, mikor tanítás közben emberi parancsolatokat hirdetnek.
[Mk. 7.8] Ti elhagyjátok az Isten parancsolatát, s emberek hagyományaihoz ragaszkodtok.”
[Mk. 7.9] Majd ezt mondta nekik: “Ti ugyan szépen félreteszitek Isten parancsolatát, hogy a saját hagyományotokat őrizgessétek!
[Mk. 7.10] Mert Mózes ezt mondta: Tiszteld atyádat és anyádat! Továbbá: Aki atyjának vagy anyjának gonoszat mond, annak vége biztos halál legyen!
[Mk. 7.11] Ti ellenben ezt mondjátok: Ha egy ember azt mondta atyjának, vagy anyjának: Korbán. Azaz oltári ajándék. Ezzel lehetek csak hasznodra.
[Mk. 7.12] Ti az ilyennek meg sem engeditek, hogy valamit tegyen atyjáért, vagy anyjáért
[Mk. 7.13] s így hagyományotokkal, melyet utódaitoknak átadtok, erőtlenné teszitek Isten beszédét. Sok hasonlót cselekesztek.”
[Mk. 7.14] Ezután magához szólította a tömeget és így szólt hozzájuk: “Hallgassatok rám mindannyian és legyetek belátók.
[Mk. 7.15] Abból, ami az emberen kívül van, semmi olyan nem megy be az emberbe, ami megszentségtelenítené őt, csak olyan dolgok teszik szentségtelenné az embert, melyek az emberből jönnek elő.”
[Mk. 7.16] “Ha valakinek van füle a hallásra, hallja!”
[Mk. 7.17] Mikor utóbb a tömegtől elvált és bement a házba, tanítványai kérdést intéztek hozzá ama példázat felől.
[Mk. 7.18] Ő ezt felelte nekik: “Hát ti is ennyire belátás nélküliek vagytok? Nem értitek, hogy semmi sem képes megszentségteleníteni az embert, ami kívülről megy belé?
[Mk. 7.19] Mert az ilyesmi nem a szívbe megy be, hanem a hasba, onnan meg kikerül az árnyékszékre, mely minden ételt megtisztít.”
[Mk. 7.20] Úgy mondotta, hogy ami az emberből jön ki, az teszi szentségtelenné az embert.
[Mk. 7.21] “Ugyanis belülről, az emberek szívéből jönnek elő a gonosz megfontolások, paráználkodás, lopás, gyilkolás,
[Mk. 7.22] házasságtörés, kapzsiság, rosszaságok, ármány, kicsapongás, rossz szem, káromlás, fennhéjázás, esztelenség!
[Mk. 7.23] Mindezek a rossz dolgok belülről jönnek elő, és úgy teszik szentségtelenné az embert!”
[Mk. 7.24] Felkelt, s aztán elment onnan Tírusz határába. Ott bement egy házba és azt akarta, hogy senki se tudja meg, de nem tudott rejtve maradni.
[Mk. 7.25] Ellenkezőleg, egy asszony, kinek leányában tisztátalan szellem volt, azonnal, ahogy hallott róla, eljött és lábához borult.
[Mk. 7.26] Az asszony hellén volt, sziro-feníciai eredetű. Megkérte Jézust, hogy űzze ki leányából az ördögi szellemet.
[Mk. 7.27] “Hagyd, hogy előbb a gyermekek lakjanak jól! – mondotta neki az Úr -, mert nem szép dolog a gyermekek kenyerét elvenni, s az ölebeknek dobni oda.”
[Mk. 7.28] De az asszony ezt felelte néki: “Így van Uram. De a kutyácskák is esznek az asztal alatt a gyermekek morzsáiból.”
[Mk. 7.29] “Ezért a beszédért – mondotta neki Jézus – eredj el, kiment leányodból az ördögi szellem! ”
[Mk. 7.30] Mikor az asszony hazaért, a gyermeket az ágyon fekve találta, az ördögi szellem kiment már belőle.
[Mk. 7.31] Miután Tírusz határából eltávozott, Szidonon keresztül s a Tízváros területén menve át, újra a Galileai tóhoz érkezett.
[Mk. 7.32] Egy nehezen beszélő süketet vittek hozzá s kérlelték, hogy vesse rá kezét.
[Mk. 7.33] Jézus ekkor kivitte őt egyedül a tömegből, bedugta ujját a fülébe, köpött s nyálával érintette a nyelvét,
[Mk. 7.34] aztán feltekintett az égre és sóhajtott.” Effáta!” – mondotta – ami azt jelenti: “Nyílj meg!”
[Mk. 7.35] S megnyílt a hallása! Tüstént feloldódott nyelvének bilincse és helyesen beszélt.
[Mk. 7.36] Majd szigorúan megparancsolta nekik, hogy senkinek se szóljanak róla. De minél inkább tiltotta, azok annál inkább elhíresztelték.
[Mk. 7.37] S minden mértéket felülmúló döbbenettel mondták: “Mindent helyesen tett! A süketeket is hallókká teszi, a némákat is beszélőkké.”

AZ ÖRÖHÍR MÁRK SZERINT 6. RÉSZ

[Mk. 6.1] Azután eltávozott onnan és a hazájába ment. Tanítványai követték.
[Mk. 6.2] Szombat lett és elkezdett tanítani zsinagógájukban. Hallgatói közül sokan megdöbbenve szóltak: “Honnan kapta ez ezeket az adományokat? Micsoda tudomány az, melyet kapott, hogy az isteni hatalomnak ekkora megnyilvánulásai támadnak kezétől?
[Mk. 6.3] Nem az ácsmester ő, Máriának a fia? Jakabnak, Józsénak, Júdásnak, Simonnak a testvére? Nincsenek-e nálunk férjnél a húgai?” És belé ütköztek, kelepce fogta meg őket.
[Mk. 6.4] Jézus pedig ezt mondta nekik: “Csak hazájában, a rokonai közt, saját családjában nincs becsülete a prófétának!”
[Mk. 6.5] Nem is mutathatta meg ott egy csodában sem hatalmát, csak kevés gyengélkedőre vetette rá kezét, hogy gyógyítsa őket.
[Mk. 6.6] Hitetlenségükön azonban elcsodálkozott. Aztán a tanyákat járta be és tanított.
[Mk. 6.7] Majd magához szólította a tizenkettőt és elkezdte azokat kettesével szétküldeni. Felhatalmazást adott nekik a tisztátalan szellemeken
[Mk. 6.8] s megparancsolta nekik, hogy semmit se vigyenek az útra, csak egy botot.” Ne vigyetek kenyeret, tarisznyát, övetekben rézpénzt.
[Mk. 6.9] Hanem húzzatok sarut. Ne öltsetek két köntöst!”
[Mk. 6.10] Majd ezt mondta nekik: “Ha valahol egy házba bementek, ott maradjatok, amíg ki nem mentek onnan!
[Mk. 6.11] S ha valamely hely nem fogad be titeket, és nem hallgatnak rátok, mikor onnan kimentek, még a port is rázzátok le, mely lábatokhoz tapadt, ellenük szóló tanúságtételül.”
[Mk. 6.12] Azok el is mentek. Kihirdették, hogy más felismerésre kell térni.
[Mk. 6.13] Sok ördögi szellemet űztek ki, sok gyengélkedőt megkentek olajjal s azok meggyógyultak.
[Mk. 6.14] Mindezt meghallotta Heródes király is. Hiszen Jézus neve már ismertté vált. Azt beszélték, hogy Bemerítő János támadt fel a halottak közül, azért hatnak általa azok a hatalmas erők.
[Mk. 6.15] Mások azt mondták róla, hogy Illés ő, megint mások azt beszélték, hogy próféta, a próféták közül volna az egyik.
[Mk. 6.16] Heródes, miután hallott róla, ezt mondotta: “Az támadt fel, akit én lefejeztettem, János.”
[Mk. 6.17] Mert ez a Heródes volt az, aki Jánost elhozatta, letartóztatta, majd megkötözve börtönben tartotta Heródiásért, testvérének Fülöpnek feleségéért, mert feleségévé tette.
[Mk. 6.18] János tudniillik azt mondta Heródesnek: “Nem szabad neked a testvéred feleségét magadnál tartani.”
[Mk. 6.19] Heródiás neheztelt Jánosra s meg akarta öletni őt, de nem tehette.
[Mk. 6.20] Mert Heródes félt Jánostól, minthogy tudta, hogy igazságos és szent ember, azért arra igyekezett, hogy megőrizze őt. Sok mindenben hallgatott rá. Ezért tanácstalanul állt vele szemben annál inkább, mert szívesen hallgatta őt.
[Mk. 6.21] Jött azonban egy alkalmas nap, melyen Heródes születésnapi ebédet adott nagyjainak, az ezredeseknek és Galilea előkelőinek.
[Mk. 6.22] Bement a vendégségbe az asszonynak, Heródiásnak lánya is és táncot lejtett. Heródesnek és a vendégeknek megtetszett a tánc.” Kérj tőlem, amit akarsz! – mondta a király a leánynak – Megadom neked.”
[Mk. 6.23] Meg is esküdött neki: “Amit kérsz, megadom neked, még ha a fele királyságomat is.”
[Mk. 6.24] A leány kiment és megkérdezte anyját: “Mit kérjek?” Az így felelt: “Bemerítő Jánosnak a fejét.”
[Mk. 6.25] A leány tüstént nagy sietséggel ment be a királyhoz és ezt kérte: “Azt akarom, hogy azonnal add ide nekem egy tálban Bemerítő Jánosnak a fejét!”
[Mk. 6.26] A királyt bánat fogta el, de esküje miatt és a vendégek miatt nem akarta őt elutasítani.
[Mk. 6.27] Így a király rögtön elküldte a hóhért s elrendelte, hogy hozza el annak fejét.
[Mk. 6.28] A hóhér elment, a börtönben lefejezte őt, aztán egy tálban elhozta János fejét és odaadta a leánynak, a leány odaadta az anyjának.
[Mk. 6.29] Ahogy János tanítványai a történteket meghallották, eljöttek, elvitték a holttestet, és sírba helyezték.
[Mk. 6.30] Azután Jézusnál gyülekeztek az apostolok, és hírt adtak neki mindenről, amit tettek és tanítottak.
[Mk. 6.31] Jézus így szólt hozzájuk: “Jöjjetek el ti egyedül egy puszta helyre s nyugodjatok le egy kissé!” Sok volt ugyanis a jövő-menő s evésre sem volt alkalmas idejük.
[Mk. 6.32] Elmentek hát külön egy hajóval egy puszta helyre.
[Mk. 6.33] De meglátták őket az arra járók, sokan felismerték őket, úgyhogy gyalogszerrel az összes városokból összefutottak oda az emberek és megelőzték őket.
[Mk. 6.34] Mikor Jézus kilépett, nagy tömeget látott. Szánalomra gerjedt irántuk, mert olyanok voltak, mint a pásztortalan juhok. Aztán hozzáfogott, hogy sok mindenre tanítsa őket.
[Mk. 6.35] Már későre járt az idő, mikor a tanítványai hozzáléptek és így szóltak: “Puszta a hely és már késő az óra!
[Mk. 6.36] Bocsásd el őket, hadd menjenek el a környező földekre és falvakba, hadd vásároljanak valamit maguknak, hogy ehessenek.”
[Mk. 6.37] Ő azonban ezt felelte nekik: “Adjatok nekik ti enni!” “Elmenjünk és vásároljunk kétszáz dénár árú kenyeret, hogy enni adhassunk nekik?” – kérdezték azok.
[Mk. 6.38] “Hány kenyeretek van? Menjetek, nézzétek meg!” – szólt nekik Jézus. Ahogy megtudták, így szóltak: “Öt kenyerünk van és két halunk!”
[Mk. 6.39] Ekkor Jézus elrendelte, hogy fektessenek le mindenkit a friss fűbe, társaságonként külön.
[Mk. 6.40] Le is telepedtek százas, ötvenes csoportokban.
[Mk. 6.41] Ekkor fogta az öt kenyeret és két halat, feltekintett az égre, áldást mondott, aztán megtörte a kenyereket és tanítványainak adta, hogy azok a tömeg elé tegyék, a két halat is elosztotta mindnyájuknak.
[Mk. 6.42] Mind ettek és jóllaktak.
[Mk. 6.43] Azután összeszedték a darabokat és azok tizenkét kosarat töltöttek meg, szedtek halakat is.
[Mk. 6.44] Ötezer férfi volt, aki a kenyerekből evett.
[Mk. 6.45] Tüstént azután arra kényszerítette tanítványait, hogy szálljanak be a hajóba s menjenek át előtte a túlsó partra Betszaidába, míg ő a tömeget elbocsátja.
[Mk. 6.46] Miután elbúcsúzott tőlük, a hegyre ment imádkozni.
[Mk. 6.47] Késő este lett s a hajó a tó közepén volt, míg ő egyedül a szárazföldön.
[Mk. 6.48] Aztán meglátta őket, hogy az evezéssel kínlódtak amiatt, hogy a szél ellenükbe fújt. Azért az éjszaka negyedik őrségének idején a tavon járva hozzájuk indult. Mikor el akart menni mellettük,
[Mk. 6.49] azok, ahogy meglátták, hogy a tengeren jár, azt vélték, hogy kísértet és felkiáltottak.
[Mk. 6.50] Mert mind látták őt és nyugtalanság fogta el őket. Ám ő azonnal beszélni kezdett hozzájuk.” Bízzatok! Én vagyok! – mondotta nekik – Ne féljetek!”
[Mk. 6.51] Majd beszállt hozzájuk a hajóba. Ekkor alábbhagyott a szél. Azok bensejét az eset rendkívül felzavarta, úgyhogy egészen magukon kívül voltak.
[Mk. 6.52] A kenyerek történetéből ugyanis nem merítettek belátást, meg volt kövesedve a szívük.
[Mk. 6.53] Mikor átkeltek, Genezáret földjére tartottak s ott vetettek horgonyt.
[Mk. 6.54] Ahogy kiléptek a bárkából, azonnal felismerték őt,
[Mk. 6.55] sietve bejárták azt az egész vidéket s elkezdték azokat, akik gonoszul szenvedtek, ide is, oda is hordozni, ahol csak hallották, hogy jelen van.
[Mk. 6.56] Ahová csak bement, falvakba, városokba, tanyahelyekre, a terekre kitették az elerőtlenülteket és kérlelték, hogy csak a köpenyének bojtját megérinthessék. S akik megérintették, megmenekültek.

AZ ÖRÖHÍR MÁRK SZERINT 5. RÉSZ

[Mk. 5.1] Átértek a tó túlsó partjára a gerazénusok vidékére.
[Mk. 5.2] Miután a hajóból kiszállt, a sírokból azonnal szembe jött vele egy ember, aki tisztátalan szellemben volt.
[Mk. 5.3] Ennek lakása a sírokban volt és soha senki sem volt képes lánccal megkötözni,
[Mk. 5.4] mert bár sokszor kötözték meg már béklyókkal és láncokkal, ő a láncokat lehúzta magáról, a béklyókat összetörte és senkinek sem volt annyi ereje, hogy megfékezhette volna.
[Mk. 5.5] Egész éjen és egész napon át a sírokban tartózkodott, a hegyek közt kiáltozott és kövekkel vagdalta magát.
[Mk. 5.6] De mikor Jézust messziről meglátta, odafutott, földreborult előtte
[Mk. 5.7] és nagy hangon kiáltott: “Mi dolgunk van egymással Jézus, a magasságos Istennek Fia? Az Istenre kényszerítlek, ne kínozz engem!”
[Mk. 5.8] Mert Jézus azt mondta neki: “Te tisztátalan szellem, eredj ki az emberből!”
[Mk. 5.9] Most megkérdezte őt: “Mi a neved?” “Légió a nevem – felelte neki -, mert sokan vagyunk!”
[Mk. 5.10] Aztán nagyon rimánkodott neki, hogy ne küldje őt el arról a vidékről.
[Mk. 5.11] Ott legelészett a hegy lábánál egy nagy disznócsürhe.
[Mk. 5.12] Rimánkodtak neki: “Küldj minket a disznókba, hadd mehessünk beléjük!”
[Mk. 5.13] Megengedte nekik. A tisztátalan szellemek, ahogy az emberből kimentek, bementek a disznókba, azzal mintegy kétezer darabból álló csürhe a meredélyen alárohant a tóba s a tóba belefulladt.
[Mk. 5.14] Pásztoraik erre elfutottak s hírt vittek a városba és a tanyákra. Majd jöttek az emberek- megnézni, hogy mi történt.
[Mk. 5.15] Odaértek Jézushoz és látták, hogy az ördöngős, akiben a légió volt, felöltözötten ott ül, és észnél van.
[Mk. 5.16] Azok aztán akik látták, elbeszélték nekik, mi történt az ördöngőssel és a disznókkal.
[Mk. 5.17] Ekkor esengeni kezdtek, hogy távozzék el a határaikból.
[Mk. 5.18] Mikor Jézus beszállt a hajóba, a volt ördöngős kérlelte, hogy vele lehessen.
[Mk. 5.19] De nem engedte meg neki, hanem így szólt hozzá: “Eredj haza a tieidhez és hirdesd nekik mindazt, amit az Úr veled tett, s hogy hogyan könyörült rajtad.”
[Mk. 5.20] Az el is ment és hirdetni kezdte a Tízvárosban mindazt, amit Jézus vele tett, úgyhogy mindenki csodálkozott.
[Mk. 5.21] Miután Jézus a hajóval újra átkelt a túlsó partra, nagy tömeg gyűlt hozzá. Még a tóparton volt,
[Mk. 5.22] mikor eljött az egyik zsinagógafő, Jairus nevű. Ahogy meglátta őt, a lábához esett
[Mk. 5.23] és igen kérlelte őt: “Mivel a lányom a végét járja, jöjj el, vesd rá kezedet, hogy megmeneküljön és éljen.”
[Mk. 5.24] El is ment vele. De nagy tömeg követte és szorongatták.
[Mk. 5.25] Ekkor hozzáment egy asszony, akinek tizenkét éve vérfolyása volt,
[Mk. 5.26] aki sok orvostól igen sokat szenvedett s mindenét, amije volt, rájuk költötte, de belőlük semmi haszna nem volt, hanem csak rosszabbul lett.
[Mk. 5.27] Ez az asszony, miután a Jézus dolgairól hallott, hozzáment a tömegben és hátulról megérintette a köpenyét.
[Mk. 5.28] Azt gondolta ugyanis: “Ha csak érinthetem a köpenyét, megmenekülök.”
[Mk. 5.29] Vérének forrása azonnal ki is száradt s észrevette testén, hogy az őt verő betegség ostorától meggyógyult.
[Mk. 5.30] Jézus is azonnal felismerte magán, hogy hatalmas erő távozott el tőle. Megfordult hát a tömegben és így szólt: “Ki fogta meg a köpenyemet?”
[Mk. 5.31] “Látod, hogy a tömeg szorongat – szóltak tanítványai – s mégis azt kérded, ki fogott meg?”
[Mk. 5.32] De ő körültekintett, hogy lássa azt, aki így tett vele.
[Mk. 5.33] Az asszony, aki tudta, hogy mi történik vele, ijedten és remegve odament, lábához borult és megmondta neki a teljes igazságot,
[Mk. 5.34] mire Jézus így szólt hozzá: “Leányom, hited megmentett! Eredj el békességben s légy egészséges, a téged verő ostortól szabad.”
[Mk. 5.35] Még beszélt, mikor emberek érkeztek a zsinagógafőtől és ezt mondották: “Leányod meghalt! Miért zaklatod még tovább a Tanítót?”
[Mk. 5.36] De Jézus, aki meghallotta a szót, melyet mondtak, így szólt a zsinagógafőhöz: “Ne félj, csak higgy!”
[Mk. 5.37] Aztán nem engedte meg senkinek, hogy bemenjen vele, csak Péternek, Jakabnak és Jánosnak a Jakab testvérének.
[Mk. 5.38] Mikor bementek a zsinagógafő házába, zajongó tömeget pillantott meg, mely sírt, jajveszékelt és igen kiáltozott.
[Mk. 5.39] Ahogy belépett, megszólította, őket: “Miért zajongtok és sírtok? A gyermek nem halt meg, hanem szunnyad.”
[Mk. 5.40] Erre kinevették. Ő azonban, miután mindannyijukat kiűzte, csak a gyermek atyját, anyját és a vele tartókat vitte magával s bement oda, ahol a gyermek feküdt.
[Mk. 5.41] Ott megragadta a gyermek kezét és rászólt: “Talitha kum! Aminek fordítása: Leánykám azt mondom neked: Kelj fel.”
[Mk. 5.42] A leányka rögtön felkelt és járt, mert tizenkét esztendős volt. A nagy döbbenettől azonnal magukon kívül jutottak.
[Mk. 5.43] Ő meg szigorúan megparancsolta nekik, hogy senki ne tudjon a dologról. Aztán szólt, hogy adjanak a leánykának enni.

2010. május 1., szombat Evangéliumi forradalom

A keresztény társadalmi tanítás Magna Chartája Mária énekével kezdődik: „Letaszította trónjukról a hatalmasokat, az alázatosakat pedig fölemelte. Az éhezőket javakkal töltötte el, de a gazdagokat üres kézzel küldte el” (Lk 1,52-53).

Az evangéliumban rejlik a legnagyobb és legradikálisabb forradalom. Isten terve az, hogy napjainkban is, amikor számos társadalmi problémát kell megoldanunk, Mária segítsen nekünk, keresztényeknek, hogy olyan új társadalmat építsünk, szilárdítsunk meg, és mutassunk meg a világnak, melyben a Magnificat visszhangzik.

Chiara Lubich: Mária, Isten áttetszősége

2010. május 1. – Szombat, Szent József, a munkás

Tanító körútján Jézus az o városába, Názáretbe érkezett, és ott tanított a
zsinagógában. Hallgatói csodálkoztak, és így beszéltek róla: “Honnan van
ennek a bölcsessége és csodatevo ereje? Hát nem az ács fia ez? És nem
Mária az anyja? Nemde Jakab, József, Simon és Júdás az (unoka)fivérei? És
nem itt élnek-e közöttünk az (unoka)novérei is? Honnét vette hát mindezt?”
És csak botránkoztak rajta. Jézus erre így szólt: “Sehol sem becsülik
kevesebbre a prófétát, mint szüloföldjén és otthonában.” Hitetlenségük
miatt nem is muvelt ott sok csodát.
Mt 13,54-58

Elmélkedés:

A mai napon Szent Józsefre emlékezünk, aki mindennapi munkájával
gondoskodott Máriáról és a gyermek Jézusról, s e munka az o szeretetének
volt a kifejezése. A becsületesen végzett munkával mi is nem csupán magunk
számára biztosítjuk a megélhetést, hanem mindazoknak is, akiket Isten
bízott ránk. Miként Szent József élete is egészen egyszeru és csendes
volt, ugyanígy hétköznapi feladataink és kötelességeink végzésével
igyekezzünk Isten kedvében járni és az o teremtot munkáját folytatni. Ne
csak az elismerését, a megbecsülésért vagy az anyagi ellenszolgáltatásért
dolgozzunk, hanem találjuk meg örömünket a szorgalmas és becsületes
munkában.
(c) Horváth István Sándor

Imádság:

Megfeszített és föltámadt Urunk! Taníts meg minket arra, hogyan küzdjük
meg a mindennapi élet harcait, és így teljesebbé váljon életünk. Te
türelmesen és alázatosan viseled az emberi élet terheit, miként
kereszthalálod és szenvedésed kínjait.
Segíts, hogy napi fájdalmainkat és konfliktusainkat, mint növekedésre
kapott lehetoségeket fogadjuk, és így egyre hasonlóbbá váljunk Hozzád.
Add, hogy türelmesen és bátran viseljük a szenvedéseket, bízva abban, hogy
Te támogatsz.
Boldog Kalkuttai Teréz

1. szombat (Szent József, a munkás, Szent Zsigmond, Szent Jeremiás)

ApCsel 13,44-52; Zs 97; Jn 14,7-14
Az Úr igéje elterjedt az egész vidéken

ApCsel 13,44-52

A következő szombaton azután majdnem az egész város összegyűlt, hogy hallja Isten igéjét. Mikor azonban a zsidók a sokaságot látták, elfogta őket a féltékenység, s káromlások között ellentmondtak annak, amit Pál mondott. Erre Pál és Barnabás egész bátran kijelentették: ,,Először nektek kellett hirdetnünk Isten igéjét, mivel azonban ti visszautasítjátok azt, s nem tartjátok magatokat méltóknak az örök életre, íme, a pogányokhoz fordulunk, mert így parancsolta nekünk az Úr: ?,,A pogányok világosságává tettelek téged, hogy szolgáld az üdvösséget a föld végső határáig?”’ [Iz 49,6]. Mikor a pogányok meghallották ezt, megörültek, és magasztalták az Úr igéjét. Hittek is mindnyájan, akik az örök életre voltak rendelve. Az Úr igéje pedig elterjedt az egész tartományban. A zsidók azonban felizgatták a vallásos és előkelő asszonyokat, s a város első embereit. Üldözést szítottak Pál és Barnabás ellen, és kiűzték őket határukból. Ezek lerázták ellenük lábuk porát, és elmentek Ikóniumba. A tanítványok pedig elteltek örömmel és a Szentlélekkel.

Zs 97

Zsoltár. Énekeljetek az Úrnak új éneket, mert csodálatos dolgokat cselekedett. Győzelmet szerzett jobbja, az ő szentséges karja. Megismertette szabadítását az Úr, megmutatta igazságosságát a nemzetek előtt. Megemlékezett irgalmáról, Izrael házához való hűségéről. A föld minden határa látta Istenünk szabadítását. Ujjongjatok Istennek, minden földek, énekeljetek, örvendjetek, zengjetek! Zengjetek az Úrnak lanttal, lanttal és a zsoltár szavával; Trombitával és kürtszóval, ujjongjatok az Úr, a király előtt! Zúgjon a tenger s ami betölti azt, a földkerekség és lakói. Tapsoljanak a folyóvizek, és a hegyek is mind ujjongjanak az Úr előtt, mert eljön megítélni a földet. Igazságban ítéli meg a földkerekséget, és méltányosan a népeket.

Jn 14,7-14

Ha engem megismertetek volna, Atyámat is ismernétek. De mostantól fogva ismeritek és láttátok őt.’ Ekkor Fülöp kérte őt: ,,Uram, mutasd meg nekünk az Atyát, és az elég nekünk!’ Jézus így válaszolt neki: ,,Annyi idő óta veletek vagyok, és nem ismertél meg engem, Fülöp? Aki engem látott, látta az Atyát is. Hogyan mondhatod hát: ?,,Mutasd meg nekünk az Atyát?”? Nem hiszed, hogy én az Atyában vagyok, és az Atya énbennem? Az igéket, amelyeket én mondok nektek, nem magamtól mondom, hanem az Atya, aki bennem lakik, ő cselekszi a tetteit. Higgyetek nekem, hogy én az Atyában vagyok, és az Atya énbennem. Ha másért nem, hát legalább a tetteimért higgyetek. Bizony, bizony mondom nektek: Aki hisz bennem, ugyanazokat a tetteket viszi majd végbe, amelyeket én teszek, sőt nagyobbakat is tesz majd azoknál, mert én az Atyához megyek. Bármit kértek az én nevemben, megteszem azt, hogy az Atya megdicsőüljön a Fiúban. Ha valamit kértek tőlem az én nevemben, megteszem azt.