Gondolkodtató melankólia

Isten azért adta nekünk az Igéjét, hogy ismerjük meg azt, amink már megvan, — az örök életet — azután járjunk a világosságában.

május 26, 2010 havi archívum

PÁL ELSŐ LEVELE A KORINTUSIAKHOZ 8.

[1Kor. 8.1] A bálványáldozatok felől tudjuk, hogy mindnyájunknak van ismerete. Az ismeret felfuvalkodottá tesz, a szeretet ellenben épít.
[1Kor. 8.2] Ha valakinek úgy tűnik fel, hogy tud valamit, még nem szerzett úgy ismeretet, ahogy ismernie kell.
[1Kor. 8.3] Ám ha valaki szereti az Istent, az ismert az Istennél.
[1Kor. 8.4] A bálványáldozatok evését illetőleg tudjuk, hogy nincs bálvány a világon, és hogy nincs több Isten, csak egy.
[1Kor. 8.5] Vannak ugyan úgynevezett istenek égen is, földön is, aminthogy van sok isten és sok úr.
[1Kor. 8.6] Nekünk azonban egy az Istenünk, az Atya, akitől van a mindenség, mi meg ő reá nézve, és egy az Úr, a Krisztus Jézus, aki által van a mindenség, mi is őáltala.
[1Kor. 8.7] Ám nem mindenkiben van meg e tudás. Némelyek a bálványhoz való szokottság miatt a mai napig bálványáldozatként eszik az ilyen húst, s erőtelen lelkiismeretük lévén, az beszennyeződik.
[1Kor. 8.8] Étel bennünket nem állít Isten mellé. Még ha nem eszünk, akkor sincs hiányunk, ha eszünk, akkor sincs bőségünk.
[1Kor. 8.9] Vigyázzatok, hogy az, ahogy ti fölébe kerekedtek ennek a kérdésnek, az erőtleneknek botlására ne legyen.
[1Kor. 8.10] Ha valaki meglát téged, akinek ismereted van, a bálványtemplomban evéshez dőlve, vajon erőtelen létére a lelkiismerete nem abban épül-e (erősödik meg), hogy bálványoknak áldozottat egyék?
[1Kor. 8.11] Hiszen így elvész az erőtlen a te ismereted következtében, az a testvér, akiért a Krisztus meghalt.
[1Kor. 8.12] Mikor így vétkeztek a testvérek ellen, és megsebzitek azoknak erőtlen lelkiismeretét, a Krisztus ellen vétkeztek.
[1Kor. 8.13] Ha tehát étel botlásba viszi testvéremet, soha egyáltalán nem eszem húst, hogy testvéremet tőrbe ne ejtsem.

PÁL ELSŐ LEVELE A KORINTUSIAKHOZ 7.

[1Kor. 7.1] Afelől írtatok, hogy “jó az embernek asszonyhoz nem nyúlni.”
[1Kor. 7.2] Ám a paráznaság miatt kinek-kinek legyen tulajdon felesége, és minden nőnek legyen meg a maga férje.
[1Kor. 7.3] Az asszonynak adja meg a férj, amivel neki tartozik, hasonlóképpen az asszony a férjnek.
[1Kor. 7.4] Az asszony nem rendelkezik a maga testével, hanem a férfi, hasonlóképpen a férfi sem rendelkezik a maga testével, hanem az asszony. S Ne fosszátok meg egymást, hanem csak megegyezésből egy időre, hogy szabad időtök legyen az imádkozásra, azután újra együtt legyetek, hogy mértéktelenségetek miatt meg ne kísértsen a sátán.
[1Kor. 7.6] Ezt azonban engedményképpen mondom, nem parancsként.
[1Kor. 7.7] Azt akarom, hogy minden ember úgy legyen, ahogy én, ámde kinek-kinek Istentől van a maga külön kegyelemajándéka, egyiknek így, a másiknak úgy.
[1Kor. 7.8] Azoknak, akik nem házasok és özvegyek, azt mondom, hogy jó nekik, ha úgy maradnak, mint én is,
[1Kor. 7.9] de ha nem tartóztatják meg magukat, házasodjanak meg. Mert jobb megházasodni, mint égni.
[1Kor. 7.10] A házasoknak pedig azt rendelem, nem én, hanem az Úr, hogy az asszony ne váljék el a férjtől,
[1Kor. 7.11] ha mégis elválik, maradjon házasságon kívül, vagy engesztelődjék ki, továbbá, hogy a férj ne küldje el feleségét.
[1Kor. 7.12] A többieknek én mondom, nem az Úr, ha valamely testvérnek hitetlen felesége van és a feleség meg van elégedve, hogy együtt lakjék vele, ne küldje el a feleségét.
[1Kor. 7.13] S ha valamely asszonynak van hitetlen férje, s ez megelégszik azzal, hogy vele lakjék, ne küldje el a férjet.
[1Kor. 7.14] Mert megszentelődik a hitetlen asszony a testvér által, mert különben gyermekeik tisztátalanok volnának, pedig szentek.
[1Kor. 7.15] Ám ha a hitetlen válik, váljék. Nincs rabszolgaságra vetve a férfi vagy a nőtestvér az ily dolgokban. Békességre szólott az Isten hívása számotokra.
[1Kor. 7.16] Mert hát mit tudod te asszony, hogy megmentheted-e férjedet? Vagy mit tudod te férj, hogy megmentheted-e feleségedet?
[1Kor. 7.17] Csak ahogy az Úr kinek-kinek részéül adta, ahogy kit-kit elhívott az Isten, úgy járjon. ily rendelkezést adok az összes egyházakban.
[1Kor. 7.18] Körülmetélve hívtak el valakit? Ne csinálja vissza! Körülmetéletlenül hívták el? Ne metéltesse magát körül!
[1Kor. 7.19] A körülmetéltség semmit sem jelent, és a körülmetéletlenség sem jelent semmit, csak az Isten parancsolatainak megőrzése.
[1Kor. 7.20] Mindenki maradjon meg abban a hivatásban, amelyben elhívták.
[1Kor. 7.21] Rabszolgaként hívtak el? Ne törődj vele, sőt ha képes volnál szabaddá lenni, inkább azt használd.
[1Kor. 7.22] Mert az Úrban elhívott rabszolga az Úrnak szabadosa (szabadon bocsátottja). Hasonlóképpen az, akit szabadon hívtak el, a Krisztus rabszolgája.
[1Kor. 7.23] Áron vett meg titeket. Ne legyetek embereknek rabszolgái.
[1Kor. 7.24] Ki-ki, amiben elhívták testvéreim, abban maradjon meg az Úrnál.
[1Kor. 7.25] A szüzekre vonatkozólag nincs az Úrtól rendelkezésem, véleményt azonban adok, mint akit az Úr abban az irgalomban részesített, hogy megbízható legyek.
[1Kor. 7.26] Úgy vélekedem, hogy a jelenvaló kényszer miatt jó ez az állapot, hogy jó az embernek így lenni.
[1Kor. 7.27] Asszonyhoz vagy kötve, ne keress feloldást! Fel vagy oldva asszonytól? Ne keress asszonyt!
[1Kor. 7.28] De akkor sem vétkezel, ha megházasodol. Ha férjhez menne is a szűz, nem vétkezik. De az ilyenek húsukban nyomorúságot szenvednek, én pedig kíméllek titeket.
[1Kor. 7.29] Azt mondom testvéreim, hogy az idő meg van rövidítve. A jövőben azok, akiknek asszonyaik vannak, úgy legyenek, mintha nem volnának nekik,
[1Kor. 7.30] akik sírnak, mintha nem sírnának, akik örvendeznek, mint a nem örvendők, akik vásárolnak, mint akiknek nincs semmijük,
[1Kor. 7.31] s akik a világot élvezik, mint akik azt nem használják, mert elmúlik a világnak külső arculata.
[1Kor. 7.32] Azt akarom, hogy gondtalanok legyetek. Aki nem házas, az Úr dolgaival törődik, hogy mi módon tetszhetik az Úrnak.
[1Kor. 7.33] Aki megházasodott, a világ dolgaival törődik, hogy mint tetszhetik a feleségének,
[1Kor. 7.34] szét van szaggatva. A nem házas asszony és a szűz az Úr dolgaival törődik, hogy testben is, szellemben is szent legyen. Aki megházasodott, a világ dolgaival törődik, hogy kedvére legyen a férjnek.
[1Kor. 7.35] A ti magatok hasznáért mondom ezt, nem azért, hogy tőrt vessek nektek, hanem, hogy anélkül, hogy ide-oda rángatnának, illő és kitartó lehessen az életetek az Úr mellett.
[1Kor. 7.36] Ha azonban valaki szégyennek tartja, hogy felnőtt leánya szűz legyen, és szüksége is van rá, hogy megházasodjék, tegye meg amit akar, nem vétkezik, házasodjanak meg.
[1Kor. 7.37] Ám aki mozdíthatatlanul megáll szívében és nincs kényszere, hanem hatalma van akaratán s eldöntötte ezt szívében, hogy szűzét megőrzi, jól cselekszik.
[1Kor. 7.38] Így hát, aki férjhez adja szűzét, jól cselekszik, de aki nem adja férjhez, jobban cselekszik.
[1Kor. 7.39] Az asszony addig van kötve, ameddig férje él, ha elalszik a férj, szabad, férjhez mehet, akihez akar, ám csak az Úrban.
[1Kor. 7.40] Boldogabb azonban, ha úgy marad, már az én véleményem szerint. De úgy vélem, nálam is Isten Szelleme van.

PÁL ELSŐ LEVELE A KORINTUSIAKHOZ 6.

[1Kor. 6.1] Merészel közületek valaki, akinek a másik ellen pere van, az igazságtalanoknál pereskedni? És nem a szenteknél?
[1Kor. 6.2] Vagy nem tudjátok, hogy a szentek a világot fogják megítélni? És ha veletek ítéltetik meg a világot, arra méltatlanok vagytok, hogy a legkisebb dolgokban az ítélet mértékei legyetek?
[1Kor. 6.3] Nem tudjátok, hogy angyalokat fogunk ítélni, nem a mindennapi élet dolgait?
[1Kor. 6.4] Ha pedig a mindennapos élet dolgai felől kell ítélni, azokat ültetitek le, akiket a gyülekezetben megvetnek?
[1Kor. 6.5] Azért mondom, hogy megszégyenítselek titeket. Nincs köztetek egyetlen bölcs sem, aki ítéletet tarthatna a testvére között?
[1Kor. 6.6] Hanem testvér testvérrel pereskedik, éspedig hitetleneknél?
[1Kor. 6.7] Egyáltalában már az is vereség nálatok, hogy pereitek vannak egymással. Miért nem szendveditek el inkább az igazságtalanságot?
[1Kor. 6.8] Ellenkezőleg, ti követtek el igazságtalanságot, fosztogattok, éspedig testvéreteket.
[1Kor. 6.9] Vagy nem tudjátok, hogy igazságtalanok Isten királyságát nem fogják örökölni? Ne tévelyegjetek! Sem paráznák, sem bálványimádók, sem puhányok, sem férfifertőzők,
[1Kor. 6.10] sem tolvajok, sem kapzsik, sem iszákosok, sem szitkozódók, sem ragadozók Isten királyságát örökölni nem fogják.
[1Kor. 6.11] Ezek voltatok néhányan, de lemosakodtatok, de megszentelődtetek, de megigazultatok a Krisztus Úrnak neve és Istenünknek Szelleme által.
[1Kor. 6.12] Minden szabad nekem, de nem minden használ. Minden szabad nekem, csak azután le ne igázzon.
[1Kor. 6.13] Az ételek a hasnak és a has az ételeknek, de az Isten amazt is, emezeket is félre fogja tenni. A test azonban nem a paráznaságnak való, hanem az Úrnak és az Úr a testnek.
[1Kor. 6.14] Az Isten pedig az Urat is feltámasztotta, hatalma által minket is fel fog támasztani.
[1Kor. 6.15] Nem tudjátok, hogy testetek a Krisztusnak tagja? Vegyem el a Krisztus tagjait, és parázna tagjaivá tegyem? Meg ne történjék!
[1Kor. 6.16] Vagy nem tudjátok, hogy aki a paráznához ragaszkodik, egy test vele? “A kettő ugyanis – azt mondja az Írás – egy hússá lesz.”
[1Kor. 6.17] Aki ellenben az Úrhoz ragaszkodik, egy szellem vele.
[1Kor. 6.18] Meneküljetek a paráznaságtól! Minden vétek, melyet ember tesz, kívül van a testen, de aki paráználkodik, saját teste ellen vétkezik.
[1Kor. 6.19] Vagy nem tudjátok, hogy testetek a bennetek levő Szent Szellemnek a temploma, akit Istentől kaptatok? És hogy nem vagytok magatokéi?
[1Kor. 6.20] Áron vásároltak meg titeket. Magasztaljátok Istent testetekben!

PÁL ELSŐ LEVELE A KORINTUSIAKHOZ 5.

[1Kor. 5.1] Általánosságban is lehet köztetek paráznaságról hallani, de olyan paráznaság is előfordul, amilyen még a nemzetek között sem hallható: hogy valaki atyja feleségét bírja.
[1Kor. 5.2] Ti pedig felfuvalkodtatok, ahelyett hogy inkább gyászolnátok, hogy közületek kikerüljön az, aki ezt a tettet elkövette.
[1Kor. 5.3] Én ugyan, ki testben távol, de szellemben jelen vagyok, mint jelenlévő már ítéltem, hogy azt, aki ezt elkövette,
[1Kor. 5.4] míg ti az Úrnak, Jézusnak nevében az én szellememmel összejöttök, a mi Urunknak, Jézusnak hatalmával
[1Kor. 5.5] átadjuk az ilyent a sátánnak a hús romlására, hogy a szellem az Úrnak napján megmentessék.
[1Kor. 5.6] Nem jó a ti dicsekvéstek. Nem tudjátok, hogy kevés kovász az egész tésztát megkeleszti?
[1Kor. 5.7] Tisztítsátok ki a régi kovászt, hogy új tésztává legyetek annak megfelelően, hogy kovásztalanok vagytok. Hiszen a mi pászkabárányunk is megöletett már, a Krisztus.
[1Kor. 5.8] Ezért ne régi kovásszal ünnepeljünk hát, ne is gonoszságnak és rosszaságnak kovászával, hanem tisztaságnak és igazságnak kovásztalanságával.
[1Kor. 5.9] Megírtam nektek levelemben, hogy ne keveredjetek össze paráznákkal.
[1Kor. 5.10] Nem általában e világnak paráznáival vagy kapzsijaival és ragadozóival vagy bálványimádóival, különben még a világból is ki kellene mennetek.
[1Kor. 5.11] Nos azt írtam nektek, hogy ne keveredjetek össze olyannal, akit testvérnek neveznek és mégis parázna, vagy kapzsi, vagy bálványimádó, vagy szitkozódó, vagy részeges, vagy ragadozó, az ilyennel együtt se egyetek.
[1Kor. 5.12] Hiszen mit tartozik ez rám, hogy a kívülvalókat megítéljem? Nem a benn lévőket ítélitek-e meg?
[1Kor. 5.13] A kívülvalókat pedig Isten ítéli meg. Vessétek ki a gonoszt magatok közül.

2010. május 26. Néri Szent Fülöp áldozópap A nap liturgikus színe: fehér

Fülöp Firenzében született 1515. július 21-én. Szülei előkelőek voltak. Jól tanult, jámborsága nagyon komoly volt. Gyermekkorában az engedelmessége, fiatal korában a tisztasága volt feltűnő. Hátat fordított gazdag örökségének, keményen tanult, közben böjtölt és tanított. Filippo Neri vidám ember volt, szülei és társai “jó Pippó”-nak nevezték. A domonkos atyáknál tanult, náluk szerette meg az evangéliumi szegénységet.

A család kereskedőnek szerette volna nevelni. Nagybátyjához San Germanóba (Nápoly mellé) került, ő azonban nem vonzódott a várható gazdagsághoz. Sokat vívódott, mert nem tudta eldönteni, mi az igazi hivatása.
Sokat imádkozott, majd 18 évesen Rómába ment. Nevelőnek állt be, miközben őmaga szorgalmasan tanult. Maga köré gyűjtötte a fiatalokat, ácsorgókat, csavargókat. Merész elhatározással 25 éves korában nagyon aktívan és hatásosan kezdett Rómában téríteni.
Gyóntatója tanácsára, sőt parancsára 1551-ben pappá szenteltette magát. Papokból és világiakból közösséget gyűjtött maga köré, ez volt első oratóriumuk a Római San Girolamo della Caritá templom mellett. A fiatalok itt hittant, zenét, éneket és imádságot tanultak.
Igen sok önmegtagadást vállalt, sokat imádkozott. Mivel mise közben rendszeresen többórás elragadtatásba esett, engedélyt kapott, hogy magán kápolnában misézzen. Lelki gyermekeit a templom melletti papi házba gyűjtötte össze imára, lelki olvasásra, énekre, zenére. Mindig jókedvű, vidám ember volt, ifjaival rendszeresen játszott. Jelszava volt: megvetni a világot, de közben senkit meg nem vetni, csak önmagunkat és a megvettetést.
Mérhetetlenül alázatos volt. Pápai felszólításra megalapította az oratoriánusok papi társulatát, akik igehirdetéssel, neveléssel foglalkoztak. Mindenkinek őszintén megmondta véleményét, sokakat nevelt. Pápák és szentek lelki atyja volt.
Halálát előre megjövendölte. 1595. május 25-én, áldozócsütörtökön éjszaka megáldotta még fiait, majd hajnali háromkor csendesen lehunyta szemeit. Halála után már két hónappal megkezdődött a szentté avatási eljárása, 1622. május 14-én szentté avatták.
Példája:
Vidáman, játékosan, szentül haladj Isten Országa felé!

B év, évközi idő, 8. hét, szerda
1Pét 1,18-25

Tudva, hogy nem romlandó ezüstön vagy aranyon történt a megváltásotok az atyáitoktól rátok hagyományozott hiú életmódotokból [Iz 52,3], hanem a szeplőtlen és érintetlen Báránynak, Krisztusnak drága vérén, akit az Atya ugyan a világ alkotása előtt szemelt ki, de az utolsó időben jelentett ki tiértetek. Általa hisztek Istenben, aki őt feltámasztotta halottaiból, és dicsőséget adott neki, hogy Istenben legyen a hitetek és reményetek. Tisztítsátok meg tehát lelketeket az igazságnak engedelmeskedve, a nem színlelt testvéri szeretetben. Figyelmesebben, szívből szeressétek egymást, újjászületve nem romlandó, hanem romolhatatlan magból Isten élő és örökké megmaradó igéje által, mert minden test olyan, mint a fű, s minden dicsősége, mint a fű virága: elszárad a fű, és lehull a virága, az Úr igéje azonban örökre megmarad [Iz 40,6-8G]. Ez pedig az az ige, amelyet hirdettek nektek.
Mk 10,32-45

Mikor úton voltak, hogy fölmenjenek Jeruzsálembe, Jézus előttük ment, ők pedig félve és aggódva követték őt. Ekkor újra maga mellé vette a tizenkettőt, és elkezdett nekik beszélni mindarról, ami rá vár: ,,Íme, fölmegyünk Jeruzsálembe, és az Emberfiát át fogják adni a főpapoknak és az írástudóknak. Halálra ítélik őt, és átadják a pogányoknak. Azok kicsúfolják, leköpdösik, megostorozzák és megölik; de harmadnapra föltámad.” Ekkor eléje járultak Zebedeus fiai, Jakab és János, és így szóltak: ,,Mester! Azt akarjuk, hogy amit kérünk, tedd meg nekünk.” Ő megkérdezte tőlük: ,,Mit akartok, hogy megtegyek nektek?” Azt felelték: ,,Tedd meg nekünk, hogy egyikünk a jobbodon, másikunk pedig a bal oldaladon ülhessen a te dicsőségedben.” Jézus erre azt mondta nekik: ,,Nem tudjátok, mit kértek. Tudtok-e inni a pohárból, amelyből én iszom? Vagy meg tudtok-e keresztelkedni a keresztséggel, amellyel én megkeresztelkedem?” Ők azt felelték neki: ,,Meg tudunk.” Ekkor Jézus azt mondta nekik: ,,A pohárból, amelyből én iszom, inni fogtok ugyan, és a keresztséggel, amellyel én megkeresztelkedem, ti is meg fogtok keresztelkedni. De azt megadni, hogy a jobbomon vagy a balomon ki üljön, az nem az én dolgom. Az azoké lesz, akiknek készítették.” Amikor a tíz meghallotta ezt, haragudni kezdtek Jakabra és Jánosra. Jézus azonban magához hívta őket, és azt mondta nekik: ,,Tudjátok, hogy akiket a nemzetek fejedelmeknek tekintenek, azok uralkodnak rajtuk, és a nagyok hatalmaskodnak felettük. Köztetek azonban ez nem így van, hanem aki nagy akar lenni, az legyen a ti szolgátok; aki pedig első akar lenni köztetek, az a szolgája lesz mindenkinek. Hiszen az Emberfia sem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon, és életét adja váltságul sokakért.”

2010. május 26., szerda Elárasztott a tűz

Akkor a kultúra bennem egymás mellett álló darabjai mozogni kezdtek, megteltek lélekkel és élő testté álltak össze (…). Belém hatolt a szeretet, elárasztotta és az öröm pályájára állította gondolataimat. Így Istenről alkotott fogalmaim átadták helyüket Isten iránti szeretetemnek, Istenről alkotott eszmei képem az élő Istennek. (…)

A Szentlélek, aki teológiai műveltségemben másodlagos helyet foglalt el, (…) megelevenedett és hirtelen lelkem éltetőjévé vált: szeretetem melegévé, összekötő kapoccsá köztem és Isten között. (…)

Mivel ráleltem a Szeretetre, hirtelen a Szentháromság vonzáskörében találtam magam. Minden hitigazság, minden ismeret kiáradt emlékezetem zugaiból és élő valósággá vált: vérem vérévé. A könyvektől roskadozó könyvtártól elindultam a keresztények lakta Egyház felé. (…)

Akkor megértettem, hogy János evangéliumában mit akar kifejezni az Úr a fény, a szeretet, az újjászületés, a Lélek képeivel. Tűz gyúlt bennem. A Szentlélek heves szélként elsöpört ködöt és árnyat. Fuvallata nyomán a tűzvész tovább terjedt, s az új fényben felfedeztem Istent és a felebarátot.

Igino Giordani

2010. május 25., kedd Éltető Lélek

A Szentlélek nélkül
Isten távoli;
Krisztus a múlté;
az Evangélium holt betű;
az Egyház csupán szervezet;
a tekintély uralkodás;
a misszió propaganda;
a szentmise emlékek felidézése;
a keresztény erkölcs rabszolgamorál.
A Szentlélek által
Isten felragyog (a kozmosz fölemelkedik);
Isten Országa megszületik közöttünk;
a föltámadt Krisztus jelen van;
az Evangélium éltető erő;
az Egyház szentháromságos közösség;
a tekintély szabadító szolgálat;
a misszió új pünkösd;
a liturgia megelevenít és elővételez;
az emberi cselekvés megistenül.

Ignatius ortodox metropolita

2010. május 26. – Szerda

Abban az idoben: Jézus és a tanítványok úton voltak Jeruzsálem felé. Jézus
elöl ment, a tanítványok pedig aggódva követték ot.
Jézus ismét magához hívta a tizenkettot, és arról kezdett nekik beszélni,
hogy mi vár reá. “Íme, felmegyünk Jeruzsálembe, és az Emberfiát átadják a
fopapoknak és írástudóknak. Halálra ítélik, kiszolgáltatják a pogányoknak,
és azok kicsúfolják, leköpdösik, megostorozzák és megölik. De harmadnapra
feltámad.”
Akkor Zebedeus fiai, Jakab és János, odamentek Jézushoz, és ezt mondták
neki: “Mester, szeretnénk, ha megtennéd nekünk, amit kérünk!” O
megkérdezte: “Mit kívántok, mit tegyek nektek?” Ezt felelték: “Add meg
nekünk, hogy egyikünk a jobbodon, másikunk a bal oldaladon üljön a te
dicsoségedben.”
Jézus így válaszolt: “Nem tudjátok, mit kértek! Tudtok-e inni a kehelybol,
amelybol én iszom, vagy meg tudtok-e keresztelkedni a keresztséggel,
amellyel én megkeresztelkedem?” Azt felelték: “Meg tudjuk tenni!”
Jézus így folytatta: “A kehelybol, amelybol én iszom, ti is inni fogtok, s
a keresztséggel, amellyel megkeresztelkedem, ti is megkeresztelkedtek. De
hogy a jobb és a bal oldalamon ki üljön, azt nem én döntöm el. Az a hely
azokat illeti, akiknek készült.”
Amikor a többi tíz ezt meghallotta, megnehezteltek Jakabra és Jánosra.
Ezért Jézus odahívta oket magához, és így szólt hozzájuk: “Tudjátok, hogy
akiket a világ urainak tartanak, azok zsarnokoskodnak a népeken, és vezeto
embereik éreztetik velük hatalmukat. De köztetek ez ne így legyen! Ha
valaki közületek ki akar tunni, és ha valaki közületek elso akar lenni,
legyen mindenkinek a szolgája! Hisz az Emberfia nem azért jött, hogy
szolgáljanak neki, hanem hogy o szolgáljon, és életét adja váltságul
sokakért.”
Mk 10,32-45

Elmélkedés:

Szenvedésének és halálának megjövendölése egyáltalán nem rendíti meg az
apostolokat. Versengés támad inkább közöttük, amely lehetoséget ad
Jézusnak arra, hogy a szolgálatra nevelje oket. Jézus egész földi élete
szolgálat, az emberek szolgálata volt. Azért jött el emberi világba, hogy
életének feláldozásával a mi megváltásunkat és üdvösségünket szolgálja.
Szolgálatának és alázatának egyik jele az volt, amikor az utolsó vacsorán
megmosta tanítványai lábát. Ezt követoen parancsba adta, hogy tanítványai
utánozzák ot a szolgálatban. Ha elsok szeretnénk lenni, legyünk
mindenkinek a szolgája! Az alázatosan végzett szolgálat érdemszerzo
cselekedet számunkra.
(c) Horváth István Sándor

Imádság:

Istenünk, ha eljön a végso “átmenet” pillanata, add, hogy derus szívvel
induljunk, nem sajnálva azt, amit magunk mögött hagyunk, hiszen ha a
hosszú keresés után Veled találkozhatunk, újra megtalálunk minden igazi
értéket, amit itt a földön megismerhettünk.

26. szerda: NÉRI SZENT FÜLÖP

1Pét 1,18-25; Zs 147; Mk 10,32-45
Hitetek egyben Istenbe vetett remény is legyen

1Pét 1,18-25

tudva, hogy nem romlandó ezüstön vagy aranyon történt a megváltásotok az atyáitoktól rátok hagyományozott hiú életmódotokból [Iz 52,3], hanem a szeplőtlen és érintetlen Báránynak, Krisztusnak drága vérén, akit az Atya ugyan a világ alkotása előtt szemelt ki, de az utolsó időben jelentett ki tiértetek. Általa hisztek Istenben, aki őt feltámasztotta halottaiból, és dicsőséget adott neki, hogy Istenben legyen a hitetek és reményetek. Tisztítsátok meg tehát lelketeket az igazságnak engedelmeskedve, a nem színlelt testvéri szeretetben. Figyelmesebben, szívből szeressétek egymást, újjászületve nem romlandó, hanem romolhatatlan magból Isten élő és örökké megmaradó igéje által, mert minden test olyan, mint a fű, s minden dicsősége, mint a fű virága: elszárad a fű, és lehull a virága, az Úr igéje azonban örökre megmarad [Iz 40,6-8G]. Ez pedig az az ige, amelyet hirdettek nektek.

Zs 147

Dicsérd az Urat, Jeruzsálem, Dicsérd Sion, Istenedet, Mert ő erőssé teszi kapuid zárait, megáldja benned fiaidat. Békességet ad határaidnak, és a búza javával lakat jól téged. Elküldi szavát a földre, igéi gyorsan futnak. Olyan havat ad, mint a gyapjú, és mint a hamut, szórja a zúzmarát. Mint a morzsát, úgy hullatja jegét, ki tudja hidegét elviselni? De ha elküldi igéjét, felolvasztja azokat, a szele fúj, és folynak a vizek. Kihirdeti igéjét Jákobnak, törvényeit és rendeleteit Izraelnek. Nem tett így egyetlen nemzettel sem, nem ismertette meg őket rendeleteivel. ALLELUJA!

Mk 10,32-45

Mikor úton voltak, hogy fölmenjenek Jeruzsálembe, Jézus előttük ment, ők pedig félve és aggódva követték őt. Ekkor újra maga mellé vette a tizenkettőt, és elkezdett nekik beszélni mindarról, ami rá vár: ,,Íme, fölmegyünk Jeruzsálembe, és az Emberfiát át fogják adni a főpapoknak és az írástudóknak. Halálra ítélik őt, és átadják a pogányoknak. Azok kicsúfolják, leköpdösik, megostorozzák és megölik; de harmadnapra föltámad.’ Ekkor eléje járultak Zebedeus fiai, Jakab és János, és így szóltak: ,,Mester! Azt akarjuk, hogy amit kérünk, tedd meg nekünk.’ Ő megkérdezte tőlük: ,,Mit akartok, hogy megtegyek nektek?’ Azt felelték: ,,Tedd meg nekünk, hogy egyikünk a jobbodon, másikunk pedig a bal oldaladon ülhessen a te dicsőségedben.’ Jézus erre azt mondta nekik: ,,Nem tudjátok, mit kértek. Tudtok-e inni a pohárból, amelyből én iszom? Vagy meg tudtok-e keresztelkedni a keresztséggel, amellyel én megkeresztelkedem?’ Ők azt felelték neki: ,,Meg tudunk.’ Ekkor Jézus azt mondta nekik: ,,A pohárból, amelyből én iszom, inni fogtok ugyan, és a keresztséggel, amellyel én megkeresztelkedem, ti is meg fogtok keresztelkedni. De azt megadni, hogy a jobbomon vagy a balomon ki üljön, az nem az én dolgom. Az azoké lesz, akiknek készítették.’ Amikor a tíz meghallotta ezt, haragudni kezdtek Jakabra és Jánosra. Jézus azonban magához hívta őket, és azt mondta nekik: ,,Tudjátok, hogy akiket a nemzetek fejedelmeknek tekintenek, azok uralkodnak rajtuk, és a nagyok hatalmaskodnak felettük. Köztetek azonban ez nem így van, hanem aki nagy akar lenni, az legyen a ti szolgátok; aki pedig első akar lenni köztetek, az a szolgája lesz mindenkinek. Hiszen az Emberfia sem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon, és életét adja váltságul sokakért.’