Gondolkodtató melankólia

Isten azért adta nekünk az Igéjét, hogy ismerjük meg azt, amink már megvan, — az örök életet — azután járjunk a világosságában.

május 28, 2010 havi archívum

PÁL ELSŐ LEVELE A KORINTUSIAKHOZ 16.

[1Kor. 16.1] Ami pedig a szentek számára rendezett gyűjtést illeti, úgy tegyetek ti is, amiképpen Galácia egyházainál rendelkeztem.
[1Kor. 16.2] A hét első napján ki-ki tegye félre magánál, amit hét közben sikerült összegyűjtenie, hogy ne akkor legyenek gyűjtések, mikor odamegyek.
[1Kor. 16.3] Mikor pedig már ott leszek, azoktól fogom Jeruzsálembe elküldeni kedvességeteket, akiket kipróbáltaknak ítéltetek.
[1Kor. 16.4] Ha azután méltó lesz a gyűjtés arra, hogy én is elutazzam, velem fognak menni.
[1Kor. 16.5] Akkor fogok elmenni hozzátok, mikor Macedónián átmegyek.
[1Kor. 16.6] Macedónián ugyanis csak általmegyek, de nálatok esetleg ott is maradok, talán a telet is ott töltöm, hogy majd ti kísérjetek el oda, ahová menni fogok.
[1Kor. 16.7] Mert most nemcsak úgy átmenőben akarlak titeket látni, mert remélem, hogy bizonyos időt nálatok tölthetek, ha az Úr megengedi.
[1Kor. 16.8] Pünkösdig azonban Efézusban maradok,
[1Kor. 16.9] nagy és munkában gazdag kapu nyílt meg ugyanis előttem, de sok az ellenfél is.
[1Kor. 16.10] Ha Timóteus odamegy, lássatok utána, hogy félelem nélkül lehessen nálatok, mert az Úr munkáját végzi, mint én is.
[1Kor. 16.11] Meg ne vesse hát senki se őt! Bocsássátok el őt békességgel, hogy hozzám jöhessen, mert várom őt a testvérekkel egyben.
[1Kor. 16.12] Ami Apollós testvért illeti, igen kértem őt, hogy a testvérekkel együtt menjen el hozzátok, de semmiképp sem volt rá akarata, hogy most menjen. Elmegy majd, ha kedvező alkalma lesz rá.
[1Kor. 16.13] Legyetek éberek, álljatok meg a hitben, legyetek férfiak, győzedelmeskedjetek.
[1Kor. 16.14] Minden dolgotok szeretetben történjék!
[1Kor. 16.15] Intelek titeket testvéreim, miután Stefanász házanépéről tudjátok, hogy ők Ahája zsengéje, s hogy a szenteknek szolgálatára rendelték magukat,
[1Kor. 16.16] hogy ti is alájuk rendeljétek magatokat az ilyeneknek s mindenkinek, aki velük együtt munkálkodik és fárad.
[1Kor. 16.17] Örülök Stefanász, Fortunátusz és Ahaikusz jelenlétének, mert a miattatok érzett hiányt töltötték be,
[1Kor. 16.18] mert megnyugtatták az én szellememet és a tiéteket. Ismerjétek el hát az ilyeneket.
[1Kor. 16.19] Üdvözölnek titeket Ázsia egyházai. Sokszor üdvözöl titeket Akvila és Priszka, a házunkban levő egyházzal együtt.
[1Kor. 16.20] A testvérek mind üdvözölnek titeket. Köszöntsétek egymást szent csókkal!
[1Kor. 16.21] Az üdvözlést az én kezem írta, a Pálé.
[1Kor. 16.22] Ha valakinek nem kedves az Úr, legyen átok! Maran Atha!
[1Kor. 16.23] Az Úrnak Jézusnak kegyelme veletek!
[1Kor. 16.24] Szeretetem együtt van mindnyájatokkal az Úrban, a Krisztus Jézusban.

PÁL ELSŐ LEVELE A KORINTUSIAKHOZ 15.

[1Kor. 15.1] Testvéreim, hadd ismertessem meg veletek, hogy az örömhírt, melyet vittem nektek, melyet el is fogadtatok, melyben állotok is,
[1Kor. 15.2] mely által meg is fogtok szabadulni, milyen igével hirdettem nektek, ha ugyan ragaszkodtok még hozzá, ha ugyan nem hiába hittetek.
[1Kor. 15.3] Elsősorban azt adtam át nektek, amit én is úgy kaptam, hogy a Krisztus az írások szerint vétkeinkért meghalt,
[1Kor. 15.4] el is temették, fel is támadt az írások szerint a harmadik napon,
[1Kor. 15.5] hogy megjelent Kéfásnak, azután a tizenkettőnek,
[1Kor. 15.6] azután ötszáznál több testvér látta egyszerre, kik közül a többség mai napig él, bár némelyek elaludtak,
[1Kor. 15.7] azután Jakabnak jelent meg, azután az összes apostolnak,
[1Kor. 15.8] mindenki közül utolsónak pedig, mint egy idétlennek, nekem magamnak is láthatóvá lett.
[1Kor. 15.9] Én vagyok ugyanis legkisebb az apostolok között, ki nem vagyok arra elég, hogy apostolnak nevezzenek, azért mert az Isten egyházát üldöztem.
[1Kor. 15.10] De az Isten kegyelme által az vagyok, ami vagyok és az ő hozzám való kegyelme nem lett hiábavalóvá, sőt mindazoknál többet fáradtam, ugyan nem én, hanem az Istennek velem levő kegyelme.
[1Kor. 15.11] Akár én, akár pedig amazok, ekképp hirdetjük, s ti ekképp hittetek.
[1Kor. 15.12] Ha pedig a Krisztusról azt hirdetjük, hogy a halottak közül feltámadott, hogyan mondhatják némelyek, hogy halottak feltámadása nincs?
[1Kor. 15.13] Ha nincs halottak feltámadása, akkor a Krisztus sem támadt fel.
[1Kor. 15.14] Ha pedig a Krisztus fel nem támadt, akkor hiábavaló a mi igehirdetésünk, és hiábavaló a ti hitetek.
[1Kor. 15.15] Sőt Isten hamis tanúinak találnak bennünket, mert Isten ellenére arról tettünk tanúságot, hogy a Krisztust feltámasztotta, holott nem támasztotta fel, ha halottak csakugyan nem támadnak fel.
[1Kor. 15.16] Mert ha a halottak nem támadnak fel, a Krisztus sem támadott fel.
[1Kor. 15.17] Ha pedig a Krisztus fel nem támadott, hiábavaló a hitetek, még vétkeitekben vagytok.
[1Kor. 15.18] Akkor azok is elvesztek, akik a Krisztusban aludtak el.
[1Kor. 15.19] Ha egyedül ebben az életben vetettük reményünket a Krisztusba, szánalmasabbak vagyunk minden embernél.
[1Kor. 15.20] Az igazság azonban az, hogy a Krisztus feltámadott a halottak közül az elaludtak zsengéjeként.
[1Kor. 15.21] Miután ugyanis emberen át jött a halál, emberen át jött a halottak feltámadása is.
[1Kor. 15.22] Mint ahogy ugyanis Ádámban mindnyájan együtt halnak meg, úgy a Krisztusban mindannyian együtt elevenednek majd meg.
[1Kor. 15.23] Ki-ki azonban a maga rendjében: zsenge a Krisztus, azután a Krisztuséi, mikor megérkezik,
[1Kor. 15.24] azután a vég, mikor a királyságot átadja az Istennek és Atyának, mikor félretesz minden fejedelemséget, minden fennhatóságot és hatalmat.
[1Kor. 15.25] Addig kell ugyanis királynak lennie, míg lába alá nem veti mind az ellenségeit.
[1Kor. 15.26] Utolsó ellenségeként teszi félre a halált.
[1Kor. 15.27] Hiszen az Atya mindent lába alá vetett. Mikor pedig azt mondja, hogy mindent alája vetett, világos, hogy azt kivéve, aki a mindenséget alája vetette.
[1Kor. 15.28] Mikor pedig alája veti majd a mindenséget, akkor majd ő maga a Fiú is alája veti magát annak, aki a mindenséget alája vetette, hogy Isten legyen minden mindenekben.
[1Kor. 15.29] Ugyan hát mit is csinálnak azok, akik halottakért merítkeznek be? Ha halottak egyáltalán fel nem támadnak, miért is merítkeznek be értük?
[1Kor. 15.30] Mi is miért megyünk veszélybe minden órában?
[1Kor. 15.31] A veletek való dicsekvésre mondom testvéreim, mely a Krisztus Jézusban, a mi Urunkban az enyém, hogy napról-napra halál révén vagyok.
[1Kor. 15.32] Ha Efézusban ember módjára harcoltam a fenevadakkal, mi hasznom belőle? Ha a halottak nem támadnak fel, akkor együnk, igyunk, holnap úgyis meghalunk.
[1Kor. 15.33] Ne tévelyegjetek. Gonosz beszédek megrontanak jó erkölcsöket.
[1Kor. 15.34] Az igazságosságnak megfelelően józanodjatok ki, s többé ne vétkezzetek. Némelyeknek ugyanis nincs Isten-ismeretük. Azért mondom, hogy megszégyenüljetek.
[1Kor. 15.35] Kérdi azonban valaki: Hogyan támadnak fel a halottak? Milyen testtel jönnek elő?
[1Kor. 15.36] Esztelen! Amit te elvetsz, az sem elevenedik meg, csak ha meghal.
[1Kor. 15.37] És mikor elveted, nem a leendő testet veted el, hanem puszta magot vagy búzáét, vagy a többiek közül valamelyikét.
[1Kor. 15.38] Azután az Isten adja neki a testet, úgy, ahogy akarta, éspedig minden egyes magnak külön a maga testét.
[1Kor. 15.39] Nem minden hús ugyanaz a hús, hanem más az emberek, más a barmok húsa, más a madarak húsa, más a halaké.
[1Kor. 15.40] Vannak mennyei testek és vannak földi testek. De más a mennyeiek dicsősége és más a földieké.
[1Kor. 15.41] Más a nap dicsősége, más a hold dicsősége és más a csillagok dicsősége.
[1Kor. 15.42] Így van a holtak feltámadásával is. Elvetik a testet rothadó állapotban, feltámad romolhatatlanságban,
[1Kor. 15.43] elvetik gyalázatban, feltámad dicsőségben, elvetik erőtlenségben, feltámad hatalomban.
[1Kor. 15.44] Elvetnek lelki testet, feltámad szellemi test. Ha van lelki test, van szellemi test is.
[1Kor. 15.45] Így is írták meg: “Lett az első ember, Ádám, élő lélekké, az utolsó Ádám megelevenítő szellemmé.”
[1Kor. 15.46] De nem a szellemi az első, hanem a lelki, azután a szellemi.
[1Kor. 15.47] Az első ember földből formált por-ember, a második ember mennyből eredő.
[1Kor. 15.48] Amilyen a porember, olyanok a porból valók is, amilyen a mennyei ember, olyanok a mennyeiek is.
[1Kor. 15.49] Amint viseltük a porember képét, úgy fogjuk viselni a mennyei ember képét is.
[1Kor. 15.50] Ezt pedig azért mondom el testvéreim, mert hús és vér Isten királyságát nem örökölheti, sem a romlás nem örököl romolhatatlanságot.
[1Kor. 15.51] Íme, egy titkot mondok nektek: Nem fogunk mindnyájan elaludni, de mindnyájan át fogunk változni
[1Kor. 15.52] egy oszthatatlan időben, egy szempillantásban, az utolsó kürtszókor, – mert kürtölni fognak – s a halottak romolhatatlanságban feltámadnak, mi pedig átváltozunk majd.
[1Kor. 15.53] Kell ugyanis, hogy ez a megromló test romolhatatlanságot öltsön fel, és ez a halandó test halhatatlanságot öltsön fel.
[1Kor. 15.54] Mikor pedig ez a megromló test romolhatatlanságot ölt fel és ez a halandó test halhatatlanságot ölt fel, akkor bekövetkezik a megírt ige: “Győzelem nyelte el a halált!
[1Kor. 15.55] Halál, hol a győzedelmed? Halál, hol a fullánkod?”
[1Kor. 15.56] A halál fullánkja pedig a vétek, hatalma pedig a törvény.
[1Kor. 15.57] Hála legyen az Istennek, aki Urunkon, a Krisztus Jézuson keresztül a győzelmet adja nekünk.
[1Kor. 15.58] Így hát szeretett testvéreim, szilárdak legyetek, mozdíthatatlanok, az Úr munkájának mindenkor bőviben levők, tudva azt, hogy fáradozásunk az Úrban nem hiábavaló.

PÁL ELSŐ LEVELE A KORINTUSIAKHOZ 14.

[1Kor. 14.1] Fussatok a szeretet után. Buzogjatok a szellemi ajándékokért, bár inkább azért, hogy prófétáljatok!
[1Kor. 14.2] Hiszen, aki nyelven szól, nem embereknek beszél, hanem Istennek, hisz senki sem hallgat rá, hanem a Szellem által szól titkokat.
[1Kor. 14.3] Aki prófétál, embereknek beszél épülést, vígasztatást, buzdítást.
[1Kor. 14.4] Aki nyelveken szól, magát építi, aki prófétál, az egyházat építi.
[1Kor. 14.5] Akarom, hogy mindnyájan szóljatok nyelveken, de inkább, hogy prófétáljatok. Nagyobb a prófétáló, mint a nyelveken szóló, kivéve, ha tolmácsolja, hogy az egyház épülést nyerjen.
[1Kor. 14.6] Lám testvéreim, ha nyelveken szólva megyek hozzátok, mi hasznotok belőle? Ha nem szólok nektek leleplezéssel, ismerettel, prófétálással vagy tanítással?
[1Kor. 14.7] Hiszen így van még a lélektelen dolgokkal is, melyek hangot adnak, a fuvolával, a citerával, de ha a hangok közt különbséget nem teszek, hogyan ismerik fel, hogy mit fuvolázok vagy citerázok.
[1Kor. 14.8] Hát, ha a kürt nem ad világos hangot, ki készül csatára?
[1Kor. 14.9] Éppen így, ha a nyelvvel nem adtok ki jól felismerhető beszédet, miképp értik majd, amit mondtok? A levegőbe fogtok beszélni.
[1Kor. 14.10] Ki tudná a hangoknak hány neme van a világon, és egy sem jelentéstelen.
[1Kor. 14.11] Ha a hang hatalmát nem ismerem, a beszélőnek olyan leszek, mint egy barbár, a beszélő pedig nekem lesz barbár.
[1Kor. 14.12] Így ti is, minthogy szellemek után buzogtok, azon legyetek, hogy abban bővelkedjetek, ami az egyház építésére szolgál.
[1Kor. 14.13] Azért, aki nyelveken szól, imádkozzék, hogy tolmácsolhassa.
[1Kor. 14.14] Ha ugyanis nyelven imádkozom, szellemem imádkozik, értelmem azonban gyümölcstelen.
[1Kor. 14.15] Mi hát a feladatom? Imádkozni fogok a szellemmel, de imádkozni fogok az értelemmel is, zsoltárt fogok énekelni a szellemmel, de énekelni fogok az értelemmel is.
[1Kor. 14.16] Mert hiszen ha a szellemmel mondasz áldást, hogy fog áment mondani hálaadásodra az, aki a be nem avatottak helyét tölti be? Hisz amit mondasz, nem érti.
[1Kor. 14.17] Mert ugyan te jól adsz hálát, de a másik nem épül.
[1Kor. 14.18] Hálát adok Istennek, hogy mindnyájatoknál jobban beszélek nyelveken.
[1Kor. 14.19] Mégis az egyházban inkább akarok szólni öt szót értelemmel, hogy másokat is taníthassak, mint tízezer szót nyelven.
[1Kor. 14.20] Testvéreim, az okosságban ne legyetek gyermekek! A gonoszságban legyetek kiskorúak, az okosságban teljesek legyetek!
[1Kor. 14.21] Írva áll a törvényben, hogy “más nyelven beszélőkkel és idegen ajakkal fogok beszélni ehhez a néphez, de még így sem fognak rám hallgatni” – mondja az Úr.
[1Kor. 14.22] Így hát a nyelvek jelül vannak nem a hívőknek, hanem a hitetleneknek, a prófétálás ellenben nem a hitetleneknek, hanem a hívőknek.
[1Kor. 14.23] Ha tehát az egész egyház összegyűl egy helyen, és mindenki nyelveken szól, azután bemennek oda be nem avatottak vagy hitetlenek, nem azt fogják-e mondani, hogy őrjöngtök?
[1Kor. 14.24] De ha mindannyian prófétálnak, s úgy megy be valamely hitetlen vagy be nem avatott, azt mindenki megfeddi, azt mindenki megítéli,
[1Kor. 14.25] szívének rejtett dolgai láthatókká válnak, úgyhogy arcára borulva imádni fogja az Istent, s vallást tesz róla, hogy: Valóban az Isten van köztetek.
[1Kor. 14.26] Mi hát a követendő testvéreim? Az, hogy mikor összegyűltök, s kinek-kinek van zsoltára, tanítása, leleplezése, nyelve, tolmácsolása, minden az épülést szolgálja.
[1Kor. 14.27] Ha nyelven szól valaki, ketten vagy legfeljebb hárman szóljanak , éspedig egymásután, és egy tolmácsolja.
[1Kor. 14.28] Ám ha nincs tolmács, hallgasson az egyházban, magának beszéljen és Istennek.
[1Kor. 14.29] Próféta kettő vagy három szóljon, s a többiek ítéljék meg.
[1Kor. 14.30] Ha egy másik ott ülő kap leleplezést, az első hallgasson!
[1Kor. 14.31] Így egyenként mindnyájan prófétálhattok, hogy mindenki tanuljon, és mindenki bátorítást kapjon.
[1Kor. 14.32] Próféták szellemei a prófétáknak alávetik magukat.
[1Kor. 14.33] Isten ugyanis nem a felforgatás barátja, hanem a békességé. Mint a szenteknek minden egyházában,
[1Kor. 14.34] a nők az egyházakban hallgassanak. Nincs megengedve nekik, hogy beszéljenek, hanem legyenek alávetettek, amint a törvény is mondja.
[1Kor. 14.35] Ha pedig tanulni akarnak, otthon saját férjüket kérdezzék meg: szégyenletes dolog ugyanis nőnek az egyházban beszélnie.
[1Kor. 14.36] Vagy talán tőletek indult ki az Istennek beszéde? Vagy egyedül hozzátok érkezett el?
[1Kor. 14.37] Ha valaki úgy véli, hogy ő próféta vagy szellemi ember, ismerje fel, hogy amiket nektek írok, az az Úr parancsolata.
[1Kor. 14.38] Ha pedig valaki nem ismeri ezt fel, hát ne ismerje fel.
[1Kor. 14.39] Így hát testvéreim buzogjatok azért, hogy prófétáljatok, és a nyelveken szólást se akadályozzátok!
[1Kor. 14.40] Minden szép külső renddel történjék.

PÁL ELSŐ LEVELE A KORINTUSIAKHOZ 13.

[1Kor. 13.1] Még egy mindent felülmúló utat mutatok nektek. Ha embereknek vagy angyaloknak nyelvén szólok is, de szeretetem nincs, zengő érccé vagy pengő cimbalommá lettem.
[1Kor. 13.2] S ha bennem van a prófétálás ajándéka, s a titkokat ismerem mind, úgyhogy teljes ismeretem van, és ha teljes a hitem, úgyhogy hegyeket mozdíthatok el, de szeretetem nincs, semmi vagyok.
[1Kor. 13.3] És ha felétetem minden vagyonomat, s ha odaadom testemet, hogy megégessenek, szeretetem azonban nincs, nincs hasznom belőle.
[1Kor. 13.4] A szeretet hosszan tűr, jóságos a szeretet, nem irigykedik, a szeretet nem kérkedik, nem fújja fel magát,
[1Kor. 13.5] nem illetlenkedik, nem keresi a magáét, nem keseredik el, nem rója fel a gonoszt,
[1Kor. 13.6] nem örül az igazságtalanságnak, de együtt örül az igazsággal,
[1Kor. 13.7] mindent elfedez, mindent hisz, mindent remél, mindenben állhatatos.
[1Kor. 13.8] A szeretet soha alább nem hagy. A prófétálások elvesztik hatásukat, a nyelvek megszűnnek, az ismeret hatását veszti,
[1Kor. 13.9] hiszen csak egy részt ismerünk, csak részleges a prófétálásunk.
[1Kor. 13.10] Mikor pedig eljön a teljes, a részleges feleslegessé válik.
[1Kor. 13.11] Mikor kiskorú voltam, úgy beszéltem, mint kiskorú, olyan törekvéseim voltak, mint egy kiskorúnak, úgy számítottam, mint egy kiskorú. De amikor férfivá lettem, félretettem a kiskorúság dolgait.
[1Kor. 13.12] Most ugyanis tükrön át, képes beszédben látunk, akkor színről-színre. Most részt (töredékesen) ismerek, akkor úgy ismerek rá a dolgokra, mint ahogy én rám ismert az Isten.
[1Kor. 13.13] Így hát megmarad a hit, remény, szeretet, ez a három, közülük azonban legnagyobb a szeretet.

2010. május 28. B év, évközi idő, 8. hét, péntek A nap liturgikus színe: zöld

Istenünk, Atyánk a templomban vár bennünket. Tanít, táplál, megbocsát. Isten ellen vétkezik, aki megszentségteleníti a templomot. Krisztus nem engedte meg, hogy az alkudozás és az üzletelés hangja háttérbe szorítsa az imádság hangját.

1Pét 4, 7-13
Szeressétek egymást, mert a szeretet leplet borít rengeteg bűnre.

Mk 11, 11-26
Az én házam az imádság háza.

Istenünk, Atyánk a templomban vár bennünket. Tanít, táplál, megbocsát. Isten ellen vétkezik, aki megszentségteleníti a templomot. Krisztus nem engedte meg, hogy az alkudozás és az üzletelés hangja háttérbe szorítsa az imádság hangját.

Kiszáradt fügefa

Hogyan történhet? Jézus parancsára olyan titokzatos erők léptek munkába, amelyek tanítványainak is rendelkezésére állnak, ha van bennük hit.

Mikor van bennünk ez a hit? Az imádság által. Ami az emberi erő számára lehetetlen, azt Őtőle lehet és kell bízva kérni. Imádságban szólal meg és imádság által teljesedik ki a hit.

Milyen ez az ima? Csak a bűnbocsánatból élhet. Tudom, hogy nekem az Úr megbocsátott, én sem tehetek mást, mint megbocsátok. Szeretet kell hogy uralkodjék bennem mindenki felé. (Szeretet himnusz szavai ide csengenek!)

Szeretetlen szívnek a hite nem hit!
B.L.

Forrás: Bárdosy Éva

1. Legyen a te házad minden templom, minden imádságra szentelt hely valóban az imádság, a veled mindig mélyülő titokzatos kapcsolatunk misztikus szentélye! Hallgass meg, Urunk!
2. A szent év mint a bűnbánat és bűnbocsánat kegyelmi ideje késztessen minket őszinte és tartós megtérésre! Hallgass meg, Urunk!
3. Kérjük ma az egyházban szolgálók számára különösen is, hogy legyenek sokféle kegyelmed hű közvetítői! Hallgass meg, Urunk!
4. Adj erőt László püspökünknek kinevezésének évfordulóján, hogy fölszítsa magában a kegyelmet, amelyet az egyházi rendben kapott! Hallgass meg, Urunk!
5. Amikor tőled bűneink bocsánatát kérjük, ne feledkezzünk el elintézetlen emberi kapcsolatainkról! Segíts megbocsátanunk az ellenünk vétkezőknek, és saját magunknak is! Hallgass meg, Urunk!
6. Hogy a farsang utolsó napjaiban is elmélyüljünk az irgalmadba, gondviselésedbe vetett hitben, és imádságunk szívből dicsőítsen Téged! Hallgass meg, Urunk!

1Pét 4,7-13

Közel van mindennek a vége. Legyetek tehát okosak, és virrasszatok imádságokban! Mindenekelőtt pedig kölcsönös szeretettel legyetek egymás iránt szüntelenül, mert a szeretet sok bűnt eltakar [Péld 10,12]! Legyetek vendégszeretők egymás iránt zúgolódás nélkül! Mindegyiktek, ahogy kapta a kegyelmet, úgy adja tovább másnak is, mint jó intézői az Isten sokféle kegyelmének. Ha valaki beszél, mintegy Isten szavaival beszéljen; ha valaki szolgálatot tesz, mintha azzal az erővel tenné, amelyet Isten oszt ki, hogy mindenben Isten dicsősége valósuljon meg Jézus Krisztus által, akinek dicsőség és hatalom mindörökkön örökké! Ámen. Szeretteim, ne lepődjetek meg azokon a perzselő szorongatásokon, amelyek megpróbáltatásul értek benneteket, mintha valami hallatlan dolog esett volna veletek. Inkább örüljetek, hogy részetek lehet Krisztus szenvedéseiben, hogy amikor dicsősége kinyilvánul, vigadozva örvendezzetek.
Mk 11,11-26

Ő pedig bement Jeruzsálembe, a templomba. Mindent megnézett, de mivel már estére járt az idő, kiment Betániába a tizenkettővel. Másnap, amikor kimentek Betániából, megéhezett. Meglátott messziről egy lombos fügefát. Elindult feléje, hátha talál rajta valamit. Mikor azonban odaért, semmit sem talált rajta, csak leveleket; ekkor még nem volt fügeérés ideje. Erre megszólalt, és azt mondta neki: ,,Senki ne egyen rólad többé soha gyümölcsöt!’ A tanítványai hallották ezt. Azután Jeruzsálembe értek. Bement a templomba, és kezdte kiűzni azokat, akik adtak és vettek a templomban. A pénzváltók asztalait és a galambárusok székeit fölforgatta, s nem engedte meg, hogy valaki bármilyen edényt átvigyen a templomtéren. Azután így tanította őket: ,,Nincs talán megírva, hogy az én házam az imádság háza lesz minden nemzet számára? [Iz 56,7] Ti pedig rablók barlangjává tettétek azt.’ [Jer 7,11] Mikor a főpapok és az írástudók meghallották ezt, azon törték a fejüket, hogy mi módon veszítsék el őt. Féltek ugyanis tőle, mert az egész tömeg csodálkozott a tanításán. Amikor beesteledett, kiment a városból. Másnap reggel, amikor elmentek a fügefa mellett, látták, hogy tőből kiszáradt. Péter visszaemlékezett, és azt mondta neki: ,,Rabbi, nézd, a fügefa, amelyet megátkoztál, kiszáradt.’ Jézus ezt felelte nekik: ,,Higgyetek Istenben! Bizony, mondom nektek: ha valaki azt mondja ennek hegynek: ,,Emelkedj fel és vesd magad a tengerbe!”, és nem kételkedik szívében, hanem hiszi, hogy megtörténik, amit mond, akkor az meg is fog történni. Azért mondom nektek: Higgyétek, hogy mindazt, amit imádkozva kértek, elnyeritek, és meglesz nektek. Amikor azonban felálltok, hogy imádkozzatok, bocsássátok meg, ha valami sérelmetek van valaki ellen, hogy a ti Atyátok is, aki a mennyekben van, megbocsássa nektek vétkeiteket.

2010. május 28., péntek A „tanácsadó”* tulajdonságai (Az egyháztanács tagjainak erényei)

Képes jóindulattal/szeretettel tekinteni az élet komplexitására, az egyházon belül és azon kívül egyaránt. A rideg, irgalom nélküli tanácsokból, még ha az evangéliumra hivatkoznak is (“ezt írja elő az Evangélium, tehát meg kell tenni!”), hiányzik ez az alapvető képesség. Nem veszik tekintetbe az emberi gyarlóságot, a fokozatosság elvét. (…)

Annak mély átérzése, hogy a tanács: ajándék. Mivel ajándék, imádságban kell kérni és nem szabad feltételezni, hogy már eleve birtokoljuk. Mivel ajándék, nem ragaszkodhatunk hozzá. A tanács nem fegyver, amivel a magam javára falhoz állíthatok másokat, hanem a közösséget szolgáló ajándék. (…)

A tanácsadás a keresés és a kreativitás pillanata. A szóban forgó kérdést sietség nélkül meg kell vizsgálni, elmondani az első gondolatot, ami eszünkbe jut, tekintetbe véve ugyanakkor más, korábbi eseteket illetve körülményeket és azok megoldásait. (…)

Jézus arcát és a hozzá hasonuló Egyház arcát szemléli. (…) Az Egyházban a döntések célja az, hogy az Egyház minél inkább Urának képmására alakuljon. (…) Az Egyház testvéri formája Jézus arcának visszatükröződése, s minden egyházi útkeresés célja.

Carlo Maria Martini

2010. május 28. – Péntek

Miután Jézus a tömeg örömujjongása közben bevonult Jeruzsálembe, fölment a
templomba. Ott körülnézett, és mindent szemügyre vett. Mivel már
esteledett, a tizenkét apostollal együtt kiment Betániába. Amikor másnap
eljöttek Betániából, Jézus megéhezett. Messzirol látott egy zöldello
fügefát. Elindult feléje, hátha talál rajta valami gyümölcsöt. De amikor
odaért, csak leveleket talált rajta, mert még nem érkezett el a fügeérés
ideje. Ekkor így szólt: “Senki se egyék rólad gyümölcsöt soha többé!”
Tanítványai is hallották ezt.
Nemsokára Jeruzsálembe érkeztek. Jézus bement a templomba, és kezdte
kiuzni azokat, akik a templomban adtak-vettek. A pénzváltók asztalait és a
galambárusok székeit felforgatta, és senkinek sem engedte meg, hogy bármit
is keresztülvigyen a templom területén. Azután megmagyarázta: “Hát nem azt
tanítja az Írás: “Az én házamat minden nép az imádság házának nevezi
majd?” Ti pedig rablók barlangjává tettétek.” Amikor a fopapok és az
írástudók értesültek errol, azon tanakodtak, miképpen okozzák vesztét.
Féltek ugyanis tole, mert az egész nép lelkesedett tanításáért. Amikor
beesteledett, Jézus tanítványaival együtt elhagyta a várost.
Másnap reggel, amikor a fügefa mellett vitt el az útjuk, látták, hogy
tövestül elszáradt. Péter visszaemlékezve Jézus szavaira, így szólt hozzá:
“Mester, nézd, a fügefa, amelyet megátkoztál, elszáradt!” Jézus ezt
válaszolta nekik: “Higgyetek az Istenben! Bizony mondom nektek, ha valaki
azt mondja a hegynek: “Emelkedjél föl, és vesd magad a tengerbe”, és nem
kételkedik szívében, hanem hiszi, hogy amit mond, megtörténik, az valóban
úgy is lesz. Azért mondom nektek, bármit kértek imádsággal, higgyétek,
hogy megkapjátok, és el is nyeritek. Amikor pedig imádkozni készültök,
bocsássatok meg annak, akire nehezteltek, hogy mennyei Atyátok is
megbocsássa buneiteket! Mert ha ti nem bocsátotok meg egymásnak, mennyei
Atyátok sem bocsátja meg buneiteket.”
Mk 11,11-26

Elmélkedés:

Jézus életének utolsó eseményeihez, a megváltás napjaihoz közeledve
történt a fügefa megátkozása és a kereskedok kiuzése a templomból. Mindez
szükséges Jézus magatartásának megértéséhez. Jézus jogosan gondolja, hogy
nem volna helyénvaló tovább turni a templomban a helytelen cselekedeteket,
amelyek szégyent hoznak e szent helyre. A mennyei Atya akarata fog
érvényesülni és megvalósulni, amikor a Fiú feláldozza életét. A megváltás
új korszakot nyit, új idot kezd az emberiség életében. Elérkezett az
isteni számonkérés ideje, amelyet nem az ember határoz meg. Vajon készen
állunk-e állandóan arra, hogy Istennek elszámoljunk lelki életünk
gyümölcsirol?
(c) Horváth István Sándor

Imádság:

Szentséges Szuz Mária, Isten Anyja, Te ajándékoztad a világnak az igaz
világosságot, Jézust, a te Fiadat – Isten Fiát. Te teljesen ráhagyatkoztál
Isten meghívására, s így a jóság forrásává lettél, mely Istenbol fakad.
Mutasd meg nekünk Jézust. Vezess minket Ohozzá. Taníts meg minket
megismerni és szeretni Ot, hogy mi magunk is valóban szereto emberek és az
élo víz forrásai lehessünk egy szomjazó világban.
XVI. Benedek pápa

28. péntek

1Pét 4,7-13; Zs 95; Mk 11,11-26
Krisztus által dicsőüljön meg az Isten mindenben

1Pét 4,7-13

Közel van mindennek a vége. Legyetek tehát okosak, és virrasszatok imádságokban! Mindenekelőtt pedig kölcsönös szeretettel legyetek egymás iránt szüntelenül, mert a szeretet sok bűnt eltakar [Péld 10,12]! Legyetek vendégszeretők egymás iránt zúgolódás nélkül! Mindegyiktek, ahogy kapta a kegyelmet, úgy adja tovább másnak is, mint jó intézői az Isten sokféle kegyelmének. Ha valaki beszél, mintegy Isten szavaival beszéljen; ha valaki szolgálatot tesz, mintha azzal az erővel tenné, amelyet Isten oszt ki, hogy mindenben Isten dicsősége valósuljon meg Jézus Krisztus által, akinek dicsőség és hatalom mindörökkön örökké! Ámen. Szeretteim, ne lepődjetek meg azokon a perzselő szorongatásokon, amelyek megpróbáltatásul értek benneteket, mintha valami hallatlan dolog esett volna veletek. Inkább örüljetek, hogy részetek lehet Krisztus szenvedéseiben, hogy amikor dicsősége kinyilvánul, vigadozva örvendezzetek.

Zs 95

Énekeljetek az Úrnak új éneket, énekeljetek az Úrnak minden földek! Énekeljetek az Úrnak, áldjátok nevét, hirdessétek napról-napra szabadítását! Hirdessétek dicsőségét a nemzetek között, csodatetteit minden népnek! Mert nagy az Úr, méltó a dicséretre, minden istennél félelmetesebb. Mert a nemzetek istenei mind csak hamis istenek, az Úr azonban egeket alkotott. Színe előtt fenség van és szépség, szentélyében ékesség és hatalom. Ünnepeljétek az Urat, népek családjai, ünnepeljétek az Úr dicsőségét és hatalmát. Adjátok meg az Úr nevének a dicsőséget, hozzatok áldozati ajándékokat és jöjjetek udvaraiba. Boruljatok le szent pompával az Úr előtt, rettegjen előtte az egész föld! Hirdessétek a nemzetek közt: ,,Király az Úr!’ Megerősítette a föld kerekségét, hogy ne ingadozzék, s igazságosan ítéli a népeket. Örvendjenek az egek, ujjongjon a föld, zúgjon a tenger s ami betölti azt; Vigadjanak a mezők és minden, ami rajtuk van! Ujjongjon akkor az erdő minden fája az Úr előtt, mert eljön, eljön hogy megítélje a földet. Igazságban ítéli meg a föld kerekségét, s a népeket hűsége szerint.

Mk 11,11-26

Ő pedig bement Jeruzsálembe, a templomba. Mindent megnézett, de mivel már estére járt az idő, kiment Betániába a tizenkettővel. Másnap, amikor kimentek Betániából, megéhezett. Meglátott messziről egy lombos fügefát. Elindult feléje, hátha talál rajta valamit. Mikor azonban odaért, semmit sem talált rajta, csak leveleket; ekkor még nem volt fügeérés ideje. Erre megszólalt, és azt mondta neki: ,,Senki ne egyen rólad többé soha gyümölcsöt!’ A tanítványai hallották ezt. Azután Jeruzsálembe értek. Bement a templomba, és kezdte kiűzni azokat, akik adtak és vettek a templomban. A pénzváltók asztalait és a galambárusok székeit fölforgatta, s nem engedte meg, hogy valaki bármilyen edényt átvigyen a templomtéren. Azután így tanította őket: ,,Nincs talán megírva, hogy az én házam az imádság háza lesz minden nemzet számára? [Iz 56,7] Ti pedig rablók barlangjává tettétek azt.’ [Jer 7,11] Mikor a főpapok és az írástudók meghallották ezt, azon törték a fejüket, hogy mi módon veszítsék el őt. Féltek ugyanis tőle, mert az egész tömeg csodálkozott a tanításán. Amikor beesteledett, kiment a városból. Másnap reggel, amikor elmentek a fügefa mellett, látták, hogy tőből kiszáradt. Péter visszaemlékezett, és azt mondta neki: ,,Rabbi, nézd, a fügefa, amelyet megátkoztál, kiszáradt.’ Jézus ezt felelte nekik: ,,Higgyetek Istenben! Bizony, mondom nektek: ha valaki azt mondja ennek hegynek: ?,,Emelkedj fel és vesd magad a tengerbe!?”, és nem kételkedik szívében, hanem hiszi, hogy megtörténik, amit mond, akkor az meg is fog történni. Azért mondom nektek: Higgyétek, hogy mindazt, amit imádkozva kértek, elnyeritek, és meglesz nektek. Amikor azonban felálltok, hogy imádkozzatok, bocsássátok meg, ha valami sérelmetek van valaki ellen, hogy a ti Atyátok is, aki a mennyekben van, megbocsássa nektek vétkeiteket.