Gondolkodtató melankólia

Isten azért adta nekünk az Igéjét, hogy ismerjük meg azt, amink már megvan, — az örök életet — azután járjunk a világosságában.

május 29, 2010 havi archívum

2010. május 29. B év, évközi idő, 8. hét, szombat A nap liturgikus színe: zöld

Jézus hatalma az égből való hatalom. Isten erejével tesz tanúságot az Atyáról, akinek Fia Ő. Jézus által részesülünk mi is ebből a hatalomból. Ez a hatalom a szeretet hatalma. Isten szeretetében akarunk megerősödni.

Júdás 1,17-25

Szeretteim, gondoljatok arra, amit Urunknak, Jézus Krisztusnak apostolai megjövendöltek. Megmondták nektek, hogy az utolsó időben lesznek majd, akik gúnyolódnak, akik istentelen szenvedélyeiktől vezettetve élnek. Ezek azok, akik szakadást okoznak, akik érzékiek, akikben nem él a Lélek. De ti szeretteim, ti szent hitetek alapján épüljetek fel; imádkozzatok a Szentlélekben, tartsatok ki az Isten szeretetében, és várjatok Urunknak, Jézus Krisztusnak örök életet szerző irgalmára. Némelyeket utasítsatok rendre, mert még bukdácsolnak; másokat mentsetek meg, kiragadva őket a tűzből; a többieket pedig rettegve szánjátok, s még a testük megfertőzte ruhát is gyűlöljétek. Annak, akinek hatalma van, hogy megóvjon benneteket a bűntől, bűntelen és örömtől ujjongó lélekkel odaállítson dicsőségének színe elé, a mi egyedül üdvözítő Istenünknek legyen Urunkban, Jézus Krisztusban dicsőség, magasztalás, erő és hatalom minden idő előtt, most és mindörökké! Amen.
Mk 11,27-33

Ezután ismét Jeruzsálembe mentek. Amint a templomban járt, odajárultak hozzá a főpapok, az írástudók és a vének, és azt mondták neki: ,,Milyen hatalommal teszed mindezt? Ki adta neked a hatalmat, hogy mindezt megtedd?’ Jézus így felelt nekik: ,,Én is kérdezek valamit tőletek. Feleljetek meg nekem, s akkor én is megmondom nektek, milyen hatalommal teszem mindezt. János keresztsége a mennyből volt vagy az emberektől? Feleljetek nekem!’ Azok így tanakodtak egymás közt: ,,Ha azt mondjuk, a mennyből, azt fogja felelni: akkor miért nem hittetek neki? Ha pedig azt mondjuk, az emberektől, félnünk kell a néptől.’ Mert mindnyájan azt tartották Jánosról, hogy valóban próféta volt. Azt felelték tehát Jézusnak: ,,Nem tudjuk.’ Jézus erre azt mondta nekik: ,,Én sem mondom meg nektek, miféle hatalommal teszem mindezt.’

Reklámok

PÁL MÁSODIK LEVELE A KORINTUSIAKHOZ 4. RÉSZ

[2Kor. 4.1] Ezért, minthogy ezt a szolgálatot ahhoz a könyörülethez mérten végezzük, amelyben mi részesültünk, nem restelkedünk,
[2Kor. 4.2] ellenkezőleg, lemondunk a szégyellni való titkokról, sem nem járunk ravaszkodva, sem az Isten igéjét meg nem hamisítjuk, hanem az igazságnak láthatóvá tételével ajánljuk magunkat Isten előtt minden ember lelkiismeretének.
[2Kor. 4.3] De, még ha leplezett volna is a mi örömüzenetünk, az elveszők között leplezett,
[2Kor. 4.4] akikben e kor istene vakká tette a hitetlen gondolkodást, hogy a Krisztus dicsőséges örömüzenetének fénye, aki Istennek képe, rájuk ne ragyoghasson.
[2Kor. 4.5] Mert nem magunkat hirdetjük, hanem a Krisztus Jézus Urat, magunkat legfeljebb úgy, mint Jézusért a ti rabszolgáitokat.
[2Kor. 4.6] Mert az Isten volt az, aki azt mondta, hogy a sötétségből fény ragyogjon elő, aki szívünkben is világosságot gyújtott annak a dicsőséges felismerésnek sugároztatására, mely Istennek a Krisztus orcáján megjelenő fénye.
[2Kor. 4.7] Ezt a kincset azonban cserépedényekben bírjuk, hogy annak mindent felülmúló hatalma Istentől eredőnek tűnjék fel, s ne belőlünk eredőnek.
[2Kor. 4.8] Amikor mindenben nyomorgatnak minket, de meg nem szorítanak, zavarba hoznak, de kétségbe nem ejtenek,
[2Kor. 4.9] üldöznek, de cserbenhagyottakká nem leszünk, levernek, de el nem veszítenek,
[2Kor. 4.10] Jézus elhaltságát mindenkor testünkben hordozzuk, hogy Jézus élete is látható legyen testünkben.
[2Kor. 4.11] Minket, kik bár élünk, szüntelenül halálra adnak Jézusért, hogy halandó húsunkon Jézus élete is látható legyen.
[2Kor. 4.12] Úgyhogy a halál bennünk munkálkodik, az élet meg bennetek.
[2Kor. 4.13] Mivel azonban bennünk is a hitnek ugyanaz a szelleme van, ennek az írásnak megfelelően: “Hittem, azért szóltam”, mi is hiszünk, s annak megfelelően szólunk is.
[2Kor. 4.14] Mert tudjuk, hogy aki az Urat, Jézust feltámasztotta, Jézussal együtt minket is fel fog támasztani.
[2Kor. 4.15] Veletek együtt, mert minden értetek van, hogy a kegyelem, mely sokakon általmenve megsokasodik, Isten dicsőségére a hálát is túláradóvá tegye.
[2Kor. 4.16] Innen van az, hogy nem csüggedünk el, hanem, ha külső emberünk megromlik is, belső emberünk napról napra megújul.
[2Kor. 4.17] Mert egy pillanatig tartó könnyű nyomorúság mindent felülmúló örök súlyú dicsőséget munkál ki számunkra,
[2Kor. 4.18] kik nem a láthatókon tartjuk szemünket, hanem a láthatatlanokon. A láthatók tudniillik ideig tartók, a láthatatlanok pedig örökkévalók.

PÁL MÁSODIK LEVELE A KORINTUSIAKHOZ 3. RÉSZ

[2Kor. 3.1] Újra ajánlgatni kezdjük magunkat? Vagy talán ajánlólevelekre van szükségünk hozzátok vagy tőletek, mint ahogy némelyeknek szükségük van ilyesmire.
[2Kor. 3.2] A mi levelünk ti vagytok saját szívünkbe írva, melyet minden ember ismer és olvas,
[2Kor. 3.3] nyilvánvalóvá lévén, hogy a Krisztus levele vagytok a mi szolgálatunkkal, nem tintával, hanem élő Isten Szellemével írva, nem kőtáblákra, hanem hússzív táblákra.
[2Kor. 3.4] Ekkora bizalmunk a Krisztus által van Isten irányában.
[2Kor. 3.5] Nem mintha a magunk rátermettsége alapján ébredhetnének ilyen gondolataink, ellenkezőleg a mi rátermettségünk Istentől való,
[2Kor. 3.6] aki bennünket elégségeseknek talált arra, hogy új szövetségnek, nem betűnek, hanem szellemnek kiszolgálóivá legyünk, hiszen a betű megöl, a szellem ellenben megelevenít.
[2Kor. 3.7] Ha pedig a halál szolgálatát, melyet betűkkel kövekbe véstek, dicsőség vette körül, úgyhogy arcának elmúló dicsősége miatt Izráel fiai nem tudtak merőn Mózes arcába nézni,
[2Kor. 3.8] mennyivel inkább dicsőség övezi a Szellem szolgálatát.
[2Kor. 3.9] Mert ha a kárhoztatás szolgálata dicsőség, mennyivel gazdagabb dicsőségben az igazságosság szolgálata.
[2Kor. 3.10] Mert hiszen e szempontból nem is lehet dicsőíteni a megdicsőültet az őt felülhaladó dicsőség miatt.
[2Kor. 3.11] Mert ha az elvesző dicsőségen át jő, mennyivel több dicsőség veszi körül a megmaradót.
[2Kor. 3.12] Ily nagy reménység birtokában nagy szabadsággal élünk,
[2Kor. 3.13] nem úgy, mint Mózes, aki lepelt borított arcára, hogy Izráel fiai az elmúló dicsőségnek még a végére se tekinthessenek.
[2Kor. 3.14] De bele is kövesedtek gondolkodásukba. Mert az ószövetség olvasásakor a mai napig rajtuk van a lepel, s nem hull le róluk, mert csak a Krisztusban veszti hatályát.
[2Kor. 3.15] Sőt a mai napig, valahányszor csak Mózest olvassák, lepel van a szívükön.
[2Kor. 3.16] De amikor megtér valamelyikük az Úrhoz, lehull körüle a lepel.
[2Kor. 3.17] Az Úr a Szellem, s ahol az Úr Szelleme, ott szabadság van.
[2Kor. 3.18] Mi pedig mindannyian, míg felfedett arccal visszatükrözzük az Úr dicsőségét, dicsőségről dicsőségre átváltozunk úgy, ahogy az Úr Szelleme hat.

PÁL MÁSODIK LEVELE A KORINTUSIAKHOZ 2. RÉSZ

[2Kor. 2.1] Elvégeztem magamban, hogy szomorúsággal nem megyek újra hozzátok.
[2Kor. 2.2] Mert ha én megszomorítlak titeket, ki lesz, aki engem megörvendeztet, ha csak az nem, akit én szomorítok meg?
[2Kor. 2.3] Ezt pedig azért írom, hogy mikor odamegyek majd, szomorúság ne érjen azok részéről, akiknek örülnöm kellene, bizalommal lévén mindnyájatok iránt, hogy az én örömömet mindnyájan osztjátok.
[2Kor. 2.4] Mert nagy nyomorúságból és szívszorongásból sok könnyhullatással írok nektek, nem azért, hogy megszomorodjatok, hanem hogy megismerjétek azt a nagy szeretetet, mely bennem különösen irántatok van.
[2Kor. 2.5] Ha pedig valaki meg is szomorított engem, nem éppen engem szomorított meg, hanem részben, hogy túl sokat ne mondjak, titeket, mindnyájatokat.
[2Kor. 2.6] Elég az ilyennek az a korholás, mely a többség részéről érte,
[2Kor. 2.7] úgyhogy inkább nektek kell neki megkegyelmeznetek s őt megbátorítanotok, hogy a túláradó szomorúság el ne nyelje az ilyent.
[2Kor. 2.8] Ezért kérlellek titeket, hogy fokozzátok a szeretetet iránta.
[2Kor. 2.9] Hiszen evégett írtam is, hadd ismerjem meg abban kipróbált voltotokat, hogy mindenben szófogadók vagytok.
[2Kor. 2.10] Akinek pedig ti megkegyelmeztek, annak én is. Ha pedig valamiben én kegyelmeztem, ha ugyan adtam valamiben kegyelmet, értetek történt a Krisztus orcája előtt, hogy még nagyobb nyeresége ne legyen belőlünk a sátánnak.
[2Kor. 2.11] Hiszen nem ismeretlenek nekünk az ő szándékai.
[2Kor. 2.12] Amikor a Krisztus örömüzenetét hirdetni Tróászba érkeztem, bár ajtó nyílt meg előttem az Úrban,
[2Kor. 2.13] semmi nyugtot nem hagyott a szellemem amiatt, hogy nem találtam rá testvéremre, Tituszra, búcsút vettem hát tőlük és Macedóniába távoztam.
[2Kor. 2.14] De hála legyen Istennek, hogy a Krisztusban mindenkor diadalmenetben hordoz bennünket, és ismeretének jó illatját rajtunk keresztül minden helyen érezhetővé teszi.
[2Kor. 2.15] Mert Isten a Krisztus jóillatává tett bennünket mind a megmenekülők, mind az elveszők között,
[2Kor. 2.16] némelyeknek olyan illattá, mely halálból halált támaszt, némelyeknek olyan illattá, mely életből életre kelt. S ugyan ki elégséges az ilyen életre?
[2Kor. 2.17] Mert lám mi nem vagyunk olyanok, mint a többség, akik szatócskodnak Isten igéjével, hanem mintegy napfénytisztaságból, hanem mintegy Istenből Isten előtt a Krisztusban szólunk.

PÁL MÁSODIK LEVELE A KORINTUSIAKHOZ 1. RÉSZ

[2Kor. 1.1] Pál, a Krisztus Jézusnak Isten akarata által apostola és Timóteus testvér az Isten Korintusban lévő egyházának az egész Ahájában lakó összes szentekkel együtt.
[2Kor. 1.2] Kegyelem és békesség nektek Atyánktól, az Istentől és Krisztus Jézus Úrtól.
[2Kor. 1.3] Áldott az Isten és Urunknak a Krisztus Jézusnak Atyja, az irgalmazások Atyja és mindenféle vigasztalásnak Istene,
[2Kor. 1.4] ki minden szorongattatásunkban megvigasztal bennünket, hogy mi meg azzal a vigasztalással, mellyel bennünket, magunkat Isten vigasztal, a mindenféle szorongattatásban levőket vigasztalhassuk.
[2Kor. 1.5] Mert mint ahogy a Krisztus szenvedése irányunkban túláradó mértékű, úgy a Krisztus által vigasztalásunk is túláradó.
[2Kor. 1.6] Akár szorongatnak minket, az a ti vigasztalástokért és szabadulástokért van, akár vigasztalnak, a ti vigasztalástokért van, ami ugyanazoknak a szenvedéseknek állhatatos elviselését munkálja bennetek, amelyeket mi is szenvedünk.
[2Kor. 1.7] A rátok vonatkozó reménységünk pedig szilárd, tudván, hogy amint a szenvedésekben részestársak vagytok, úgy a vigasztalásban is.
[2Kor. 1.8] Azt akarjuk ugyanis testvéreim, hogy tudjatok szorongattatásunkról, mely Ázsiában esett rajtunk, hogy képességünket messze felülmúló teher nehezedett reánk, úgyhogy még életben maradásunk felől is kétségben voltunk.
[2Kor. 1.9] Sőt kimondtuk már magunkban a halálos ítéletet is magunk felől, hogy bizodalmunk ne magunkban legyen, hanem abban az Istenben, aki a halottakat feltámasztja.
[2Kor. 1.10] Ő ragadott ki bennünket ekkor a halálból, s ki is fog ragadni. Benne van a reményünk, hogy ezután is ki fog ragadni,
[2Kor. 1.11] ha imádságotokkal ti is segítségünkre lesztek, hogy azért a kegyelemért, mely sokakért esett reánk, sok személyből fakadjon hála mi miattunk.
[2Kor. 1.12] Mert a mi dicsekedésünk, a mi lelkiismeretünk bizonyságtétele abban áll, hogy isteni szentségben és napfénytiszta őszinteséggel nem a hús bölcsességével, hanem Isten kegyelmével forgolódtunk a világban, leginkább nálatok.
[2Kor. 1.13] Mert nem írunk egyébről nektek, mint amit pontosan ismertek, sőt, amire ráismertek és remélem, hogy mindvégig felismeritek majd,
[2Kor. 1.14] mint ahogy legalább részben már kiismertetek minket, mert hiszen dicsekesztek velünk, mint ahogy mi is fogunk veletek Urunknak, Jézusnak napján.
[2Kor. 1.15] Azzal a bizakodással szándékoztam én korábban hozzátok menni, hogy második kegyelemben részesüljetek,
[2Kor. 1.16] hogy rajtatok keresztül elmehetek Macedóniába és Macedóniából újra hozzátok mehetek, hogy azután ti indítsatok útnak Júdeába.
[2Kor. 1.17] Mikor ez a szándék bennem volt, vajon könnyelműség vezetett? Vagy amit szándékozom, a hús indítására szándékozom? Hogy nálam az “igen-igen” “nem-nem” is lehet?
[2Kor. 1.18] De hű az Isten, aki tanú rá, hogy hozzátok intézett szavunk nem igen és nem volt.
[2Kor. 1.19] Mert az Isten Fia, a Krisztus Jézus, akit mi, én, Szilvánusz és Timóteus köztetek hirdettünk, nem lett Igenné és Nemmé, hanem az Igen valósult meg benne.
[2Kor. 1.20] Mert ahány ígérete van az Istennek, az mind igenné lett őbenne, azért Ámen is ő általa lesz meg, Istennek dicsőségül, rajtunk keresztül.
[2Kor. 1.21] Az pedig, aki bennünket veletek együtt a Krisztusban megszilárdít, és aki fel is kent bennünket, Isten maga.
[2Kor. 1.22] Ő az, aki el is pecsételt minket és szívünkbe adta a Szellem foglalóját.
[2Kor. 1.23] Istent hívom tanúul a lelkem mellé, hogy csak azért nem mentem még el Korintusba, mert kíméltelek titeket.
[2Kor. 1.24] Mert mi nem uralkodunk hiteteken, hanem örömötöknek vagyunk munkatársai, mert hisz hit által álltok.

2010. május 29., szombat Ki vagy?

Ki vagy te, édes fény, aki betöltesz
és megvilágosítod szívem sötétjét?
Vezetsz, mint anyám keze, mégis szabadon hagysz.
Te vagy a tér, mely lényemet
körülveszi és magába zárja.
Tőled elhagyatva a semmi mélyébe zuhanna,
ahonnan létbe emelted.
Te, aki önmagamnál is közelebb vagy hozzám,
és bensőmnél is bensőbb,
és mégis megfoghatatlan és felfoghatatlan,
aki szétfeszítesz minden nevet:
Szentlélek, örök Szeretet.

Edith Stein

2010. május 29. – Szombat

Abban az idoben: Jézus ismét Jeruzsálembe ment tanítványaival. Amikor a
templomban járt, odaléptek hozzá a fopapok, az írástudók meg a nép
elöljárói, és megkérdezték tole: “Miféle hatalommal teszed ezeket? Ki adta
neked a hatalmat, hogy ilyeneket tegyél?”
Jézus így válaszolt: “Én is kérdezek toletek valamit. Feleljetek rá, és
akkor majd én is megmondom nektek, hogy milyen hatalommal cselekszem.
János keresztsége a mennybol volt-e vagy az emberektol? Válaszoljatok
nekem!”
Erre tanakodni kezdtek egymás között. Így okoskodtak: “Ha azt mondjuk: “A
mennybol volt”, azt fogja felelni: “Hát akkor miért nem hittetek neki?”
Mondjuk talán azt, hogy Az emberektol?” Féltek azonban a néptol, mert
mindenki azt tartotta, hogy János valóban próféta volt. Végül is ezt
válaszolták: “Nem tudjuk.” Jézus erre azt felelte: “Akkor én sem mondom
meg, milyen hatalommal cselekszem ezeket.”
Mk 11,27-33

Elmélkedés:

Honnan való Jézus hatalma? – kérdezik a farizeusok, de o nem mondja meg
nekik. Bár tanítványainak többször beszélt arról, hogy Istentol jött, és
azt a küldetést tejesíti, amit az Atya rábízott, a farizeusoknak most
mégsem árulja el, honnan kapta hatalmát, hiszen ok sokszor kifejezetten
ellenséges szándékkal kérdezik ot, s ezért nem méltók arra, hogy
megismerjék Isten Országának titkait. Jézusnak hatalma van a bunök
megbocsátására. Hatalma van a betegségek meggyógyítására és a gonosz
lelkek kiuzésére. Képes arra, hogy odaadja áldozatul életét minden ember
megváltásáért. Képes valóságosan jelen lenni az Oltáriszentségben. Hatalma
van ahhoz, hogy elküldje a Szentlelket. Jézusnak nem gazdasági, politikai
vagy katonai hatalma van, hanem isteni hatalommal rendelkezik a lelkek
felett. Elfogadom-e Krisztus lelki hatalmát életemen? Szeretném-e egyre
jobban megismerni ot, s rajta keresztül az Atyát? Törekszem-e Isten
országát megismerni a Szentlélek vezetésével?
(c) Horváth István Sándor

Imádság:

Uram, te azt mondtad tanítványaidnak: Ti vagytok a világ világossága. A
fény világít, szórja sugarát és eluzi a sötétséget. Engedd, Uram, hogy én
is fénysugár lehessek! Hadd vigyem az öröm fényét az emberek közé, hiszen
én is a te kegyelmed fényességében élek! Hadd legyek akaratod szerint a
világosság gyermeke! Világítson az én életem is, hogy a téged kereso,
utánad vágyó lelkek általam hozzád találjanak.