Gondolkodtató melankólia

Isten azért adta nekünk az Igéjét, hogy ismerjük meg azt, amink már megvan, — az örök életet — azután járjunk a világosságában.

június, 2010 havi archívum

2010. június 30. B év, évközi idő, 13. hét, szerda (A római egyház első vértanúi) A nap liturgikus színe: zöld

A Néró császár által kezdeményezett üldözés áldozataira emlékezünk. A vértanúk áldozata nem elriasztotta, hanem vonzotta az embereket a keresztény hithez. Mai életünk vajon mennyire vonzó a világban. Életünk példája nyomán hány ember sóhajt fel, hogy bárcsak én is köztetek lehetnék?

* Mai szentmisénkben a római őskeresztény egyházközség legelső szent vértanúira emlékezünk, akiket Néró császár alaptalanul nyilvánított a nagy római tűzvész okozóinak. 64. október 13-án, a császár trónra lépésének tizedik évfordulója alkalmával egy népünnepély látványosságai között cirkuszban keresztre feszítették, vagy cirkuszi játékok keretében meggyilkolták, vagy szurokba mártva és fához kötözve égő fáklyaként meggyújtották őket. Erről a pogány történetíró Tacitus Annaleseiben és Kelemen, római püspök a korintusiakhoz írt levelében tanúskodik.
* Esztergom-Budapest: Lékai László bíboros érsek halálának évfordulója (1986)
* Hívek könyörgése:

1. Amikor imádságunkkal mások érdekében közbenjárunk, hallgass meg, Urunk!
2. Kérünk ennek a városnak sok-sok lakójáért, a sok ártatlan csecsemőért, és a sokat szenvedett öregekért: vonzzad őket magadhoz, tégy bennünket eszközeiddé, hogy segítsünk nekik rád találni! Hallgass meg, Urunk!
3. Hogy annyi ellenséges körülmény, annyi rossz közepette, belőlünk sose haljon ki a remény és a szeretet! Hallgass meg, Urunk!
4. Erősíts meg a senkinek föl nem tűnő, hétköznapi helytállásban! Minden hétfőn légy velünk, amikor nekifeszülünk a heti kereszthordozásnak! Hallgass meg, Urunk!
5. Köszönjük, hogy a római vértanúk annyira szerettek téged, hogy életüket se sajnálták barátságodért. Bocsásd meg a mi közömbösségünket még barátaink iránt is, és a reménytelen szeretetlenséget a legkisebben iránt, akikkel Te azonosítottad magad! Hallgass meg, Urunk!
6. Hogy ne csak a szorongattatások és a bajok, hanem még a jólét meg a siker se szakítson el minket a Te szeretetedtől! Hallgass meg, Urunk!

Ám 5,14-15.21-24

A jót keressétek, ne a rosszat, és akkor éltek; és veletek lesz az Úr, a Seregek Istene, úgy, amint mondtátok. Gyűlöljétek a rosszat, szeressétek a jót, állítsátok helyre az igazságot a kapuban; talán megkönyörül az Úr, a Seregek Istene József maradványain. ,,Gyűlölöm és elvetem ünnepeiteket, ünnepségeitek nem tetszenek nekem. Ha egészen elégő áldozatokat mutattok be nekem: ajándékaitokat el nem fogadom; kövér békeáldozataitokra nem tekintek. Vidd el előlem énekeid zaját, hárfád zenéjét meg nem hallgatom. Törjön elő inkább a jog, úgy, mint a víz, és az igazság, mint a sebes patak.
Mt 8,28-34

Amikor a túlpartra értek, a gadaraiak vidékére, elébe jött két megszállott. A sírokból jöttek ki, nagyon veszélyesek voltak, ezért senki sem mert azon az úton járni. S azok íme, így kiáltottak: ,,Mi közünk hozzád, Isten Fia? Azért jöttél ide, hogy idő előtt gyötörj minket?” Messze tőlük egy nagy disznócsorda legelészett. A démonok kérlelték őt: ,,Ha kiűzöl minket, küldj a disznócsordába.” Azt mondta nekik: ,,Menjetek.” Azok kimentek és belebújtak a disznókba. És íme, lezúdult az egész konda, le a meredekről a tengerbe, és megfulladtak a vízben. A kondások pedig elfutottak a városba, és hírül vittek mindent, a megszállottakkal történteket is. És íme, az egész város kijött Jézus elé. Amikor meglátták őt, kérlelték, hogy menjen máshová a határukból.

Reklámok

2010. június 30. – Szerda

Amikor Jézus a Genezáreti-tó keleti partján Gadara vidékére ért, két
ördögtol megszállott ember jött vele szemben. A sírboltokból bújtak elo.
Már annyira elvadultak, hogy senki se mert arra járni. A megszállottak
kiáltozni kezdtek: “Mi közünk hozzád, Isten Fia? Azért jöttél ide, hogy
ido elott gyötörj minket?” Tolük távol nagy sertéskonda legelészett. Az
ördögök arra kérték Jézust: “Ha kiuzöl minket, küldj a sertéskondába.”
Erre ezt mondta nekik: “Menjetek!” Azok ki is mentek, és megszállták a
sertéseket, mire az egész konda a meredek partról a tóba rohant, és
odaveszett. azt is, ami a megszállottakkal történt. Akkor az egész város
kiment Jézus elé, és amint meglátták, kérték, hogy távozzék határukból.
Mt 8,28-34

Elmélkedés:

A tengeri vihar lecsendesítésének természeti csodáját követoen Jézus
gonosz lelkeket uz ki két emberbol, s ezzel azt bizonyítja, hogy hatalma
van felettük. Érdekes, hogy a gonosz lelkek azonnal felismerik Jézus
kilétét, és Isten Fiának nevezik. Természetesen jól tudjuk, hogy Jézust
felismerni és nevén szólítani nem elegendo, hanem el is kell fogadni az o
személyét, mint életünk Urát. A gonosz szellemek, bár ismerik Jézust,
nincs hozzá semmi közük, nem akarnak személyes kapcsolatba kerülnek vele.
Az ördöguzés történetébol láthatjuk, hogy Jézus küldetése az emberekhez
szól, azért jött, hogy megszabadítson miket a gonosz ártó befolyásától. Az
üdvösséget és a szabadulást hozzá el számunkra, hogy szabad lélekkel
követhessük ot. Vajon felismerjük-e Jézust, amikor a hétköznapokban
hozzánk jön? Vajon van-e személyes kapcsolatom vele?
(c) Horváth István Sándor

Imádság:

Hálát adunk neked, Atyánknak,
az életért és az ismeretért,
amelyet nekünk, szolgáidnak
Krisztus által kinyilatkoztattál;
dicsoség legyen neked mindörökké!
Ókeresztény ima

30. szerda (A római egyház első szent vértanúi)

Ám 5,14-15.21-24; Zs 49; Mt 8,28-34
A jóra törekedjetek, ne a rosszra, akkor veletek lesz az Úr

Ám 5,14-15.21-24

A jót keressétek, ne a rosszat, és akkor éltek; és veletek lesz az Úr, a Seregek Istene, úgy, amint mondtátok. Gyűlöljétek a rosszat, szeressétek a jót, állítsátok helyre az igazságot a kapuban; talán megkönyörül az Úr, a Seregek Istene József maradványain. ,,Gyűlölöm és elvetem ünnepeiteket, ünnepségeitek nem tetszenek nekem. Ha egészen elégő áldozatokat mutattok be nekem: ajándékaitokat el nem fogadom; kövér békeáldozataitokra nem tekintek. Vidd el előlem énekeid zaját, hárfád zenéjét meg nem hallgatom. Törjön elő inkább a jog, úgy, mint a víz, és az igazság, mint a sebes patak.

Zs 49

Ászáf zsoltára. Szól az Úr, az istenek Istene, és szólítja a földet napkelettől napnyugatig. Felragyog Sionból ékes szépséggel az Isten. Jön íme, Isten, íme, jön a mi Istenünk és nem hallgat: színe előtt emésztő tűz, körülötte hatalmas förgeteg. Szólítja onnan felülről az eget s a földet, hogy népe fölött ítélkezzék: ,,Gyűjtsétek elém szentjeimet, akik az áldozatban szövetségre léptek velem.’ Igazságát hirdetik az egek, mert Isten tart ítéletet. ,,Halljad én népem, hadd beszéljek, Izrael, hadd tegyek bizonyságot ellened: Én Isten, a te Istened vagyok. Nem áldozataidért perelek veled, hisz égő áldozataid folyton előttem vannak. Nem veszek el házadból fiatal bikákat, sem nyájaidból kecskebakokat. Mert enyém az erdő minden vadja, az állatok ezrei a hegyekben. Ismerem az ég minden madarát, és ami csak mozog a mezőn, az enyém. Ha éheznék, nem kellene neked szólnom, mert enyém a földkereksége, s mindaz, ami betölti. Eszem-e én a bikák húsát, iszom-e én a kecskebakok vérét? Dicséretet mutass be áldozatul Istennek, és teljesítsd fogadalmaidat a Fölségesnek; Hívj segítségül a szorongatás napján: megmentelek, és te dicsérni fogsz engem.’ A bűnöshöz azonban így szól az Isten: ,,Miért beszélsz te parancsolataimról, s miért veszed szádra szövetségemet? Hiszen te gyűlölöd a fegyelmet, és hátad mögé veted szavaimat. Ha tolvajt láttál, vele tartottál, házasságtörőkkel közösködtél. Szád gonoszságot árasztott, és nyelved csalárdságot szőtt. Leültél és testvéred ellen beszéltél, és gáncsot vetettél anyád fia elé. Így cselekedtél, s mivel én hallgattam, azt hitted, hogy olyan vagyok, mint te. Pedig perbeszállok veled és mindezt felhozom ellened. Értsétek meg ezt ti, akik megfeledkeztek Istenről, nehogy védtelenek legyetek, amikor elragadlak titeket! Aki a dicséret áldozatát mutatja be, az tisztel engem, és aki bűntelenül jár az úton, annak mutatom meg Isten üdvösségét.’

Mt 8,28-34

Amikor a túlpartra értek, a gadaraiak vidékére, elébe jött két megszállott. A sírokból jöttek ki, nagyon veszélyesek voltak, ezért senki sem mert azon az úton járni. S azok íme, így kiáltottak: ,,Mi közünk hozzád, Isten Fia? Azért jöttél ide, hogy idő előtt gyötörj minket?’ Messze tőlük egy nagy disznócsorda legelészett. A démonok kérlelték őt: ,,Ha kiűzöl minket, küldj a disznócsordába.’ Azt mondta nekik: ,,Menjetek.’ Azok kimentek és belebújtak a disznókba. És íme, lezúdult az egész konda, le a meredekről a tengerbe, és megfulladtak a vízben. A kondások pedig elfutottak a városba, és hírül vittek mindent, a megszállottakkal történteket is. És íme, az egész város kijött Jézus elé. Amikor meglátták őt, kérlelték, hogy menjen máshová a határukból.

2010. június 29. Szent Péter és Pál apostol A nap liturgikus színe: piros

Te Péter vagy, és én erre a sziklára építem egyházamat. Esendő, elbukó emberre, de olyan emberre, aki kész a hitvallásra. Ránk is számít, ránk is építeni akar Krisztus. Ezért hív bennünket, hogy megerősítsen a Szentmise által, és küld, hogy tanúságot tegyünk Róla, szeretetéről.

Simon Péter testvérével Andrással az elsők között kapott meghívást Jézus tanítványai közé. Kősziklaként ő lett az apostolok feje. Antióchia, majd Róma püspöke lett. Pál a damaszkuszi úton találkozott Jézussal, és ettől kezdve minden erejével Jézus örömhírét hirdette. A népek apostolává vált. Mindketten a Néró féle üldözés során 64 körül szenvedtek vértanúhalált Rómában.

„Te Péter vagy..”

Amikor ezt a szöveget olvassuk, akkor már a Liszt Ferenc „Tu es Petrus” oratóriumot is hallgathatjuk és a katolikusok, rendesen úgy olvassák ezt a szöveget, mint evangéliumi bizonyítékát annak, hogy a római pápa az egész világ egyház számára a hit szikla alapja. Ha valaki kicsit is ismeri ennek a szakasznak a gazdag biblikus irodalmát, az tudja, másként kell ehhez a szöveghez közelíteni. Nem mintha kételkednék abban, hogy II. János Pál pápának milyen nagy szerepe van az egyház egységének munkálásában, hanem arról van szó, hogy a szinoptikusok közül csak Máté ismeri ezt a szöveget, és arról az ősegyházi tényről, hogy az evangélium megformálódásának időszakában János apostol, és Jakab apostol nagyobb lelki, tekintélynek örvendett, mint maga Péter. Sőt a római centrummal megszervezett „iuris dictios primátusak”, vagyis a római püspök jogi elsőségének kérdése még fel sem vetődött ebben az időben.
Szélsőséges lenne azt a nézetet vallani, hogy Máté evangéliumához a későbbi hatalmi ideológia megteremtésének szándékával egyszerűen beírták ezt a szöveget az evangéliumba. A szöveg mondafűzése arám eredetre utal, és nem görögre, amely azt mutatja, hogy Palesztinában, valamely közösségben őrizték ezt a történetet, Péternek ezt a megnyilatkozását és Jézusnak ezt a prófétai kijelentését.
Péter nagysága abban állt, hogy kimondta: Te vagy a Krisztus. Persze ennek a teológiailag igen fontos kijelentésnek ellentmond, hogy a szenvedés történetben Péter letagadja, hogy ismerte volna Jézust. Ebből csak arra érdemes következtetni, hogy Péter, amikor bizonyos teológiai fogalmakat használt, akkor annak inkább a népi jelentésére gondolt, mint a jézusi értelmére. Csak a feltámadás után vált világosság, kicsoda Jézus, mit ért ő megváltáson, milyen értelemben „szenvedő messiás, vagy szolga”. Az evangélium szövege, nem a történések magnó felvételének írott változata, hanem a fejlődő egyházban formát öltő emlékezésé, amely 15-20 év alatt szilárdult tanná.
Mi volt ebben a történetben az érdekes és értékes akkor, amikor még Péter nem volt pápa, amikor még Róma nem volt a kereszténység központja? Jézus messiási voltának a kimondása. Jézust nem tarthatták a tanítványok csupán éles elméjű vándor rabbinak. Nem is tekinthették csak olyan karizmatikus tanítónak mint, kortársát Hanina ben Dosza rabbit. Vissza kell utasítanunk a Renan óta újra és újra megjelenő nézetet, hogy a rendkívüli vallási tanító közül Jézust a tanítványok mitizáló emlékezete ragadta ki és tette Isten fiává. Inkább az az igazság, hogy a Jézussal átélt tapasztalat miatt bontakozott a tanítványokban Jézus különleges istenségének sejtelme, és a tanítványi küldetés kulcsfontossága is körvonalazódott a 12 körében.
Mint Jézus tanításának fizikai örökösei, – hiszen még semmi nem volt írásba foglalva abból, amit Jézus mondott, – tudatában voltak egyedi és megismételhetetlen szerepükkel. Így Péter is és az evangélista is tudta, mindazt, amit megtart Jézus tanításából, az nem mese, hanem egyben evangéliumi törvény is lesz. A zsinagógától elkülönülő keresztény házaknak mindennapos kérdése volt, mit tartanak meg a zsidó vallásból, és mit vetnek el. Az első un. jeruzsálemi zsinaton, már a hivatalos deklarációt sem lehetett elkerülni ebben a kérdésben. Jézust nem lehetett reform rabbivá fokozni, ha egyszer a Messiás. Nem lehetett jólelkű eszkatológikus álmodozássá oldani tanítását, ha az Isten fia. Ezt a feladatot egy palesztinai közösség emléke szerint Péter kapta. Talán maga sem tudta akkor, hogy mire vállalkozott.
Persze, amikor mi ezt a szöveget olvassuk, gyakorta annyira megtiszteljük, történeti és teológiai okfejtés alapján, hogy a szöveg mondandója és üzenete csak Péter magánügyévé silányul. Az övé az oldás és a kötés hatalma, bajlódjék vele, vagy vegyék vállukra ennek terhét a történelmi utódai a pápák!
Pedig minden körben, amelyben, mint keresztények képviselünk valamilyen életvitelt, hívőknek és hitetleneknek, jogosan vagy jogtalanul péteri pozícióba sodródunk. Oldjuk, vagy megtartjuk a kereszténységet. Megvalljuk, hogy mi sem vagyunk tökéletes keresztények, de akkor is áll egy-egy morális és teológiai követelmény, vagy azt mondjuk, ezen a plébánián, ebben a házban én vagyok a keresztény, én vagyok a pápa. Amit megtartok az a keresztény, amit elvetek az nem igazán fontos. Ezek számára szeretném idézni Jézus tanítását az „i” betűről és a vesszőcskéről, amely nem veszhet el, hanem be kell teljesedni az egésznek, de aki egy jottányit is enged az igen kicsi lesz a mennyek országában, akármilyen nagy volt itt a földön és az egyházban.

Az egyén azonosságának kérdése kétségtelenül a legizgalmasabb, amellyel csak szembesülhet. Nem véletlenül foglalkoztat mindnyájunkat, hogy ki is vagyok én? Jézus ebben a különös párbeszédben először is arra tanít minket, hogy a választ csakis párbeszédben, kommunikációban tudhatjuk meg. Másodszor arra is tanít, hogy a jó kérdés a helyes válasz nyitja. Paradox módon ezért egy „rossz kérdéssel” kezdi: „ Kinek tartják az emberek az Emberfiát?” E mondat minden szava „hibás”! Mert énemet nem a társadalom elképzelései – a tudomány itt szerepekről beszél – hanem küldetésem határozza meg. Az „emberek”, a vox populi, a római birodalom „közvéleménye” megmutathatja, milyen „népszerű” vagy – érdemes a szót elemezni: nép-szerű (sic!) – és mai politikusaink is egyre illegetik magukat a bűvös tükör előtt: „Ki a legszebb (legokosabb stb.) az országban…„ Népszerűséged vagy annak hiánya, mennyiben érinti személyiséged lényegét? Különben talán még a helyszín kiválasztása Jézus részéről sem véletlen: a vidék a talpnyaló Fülöp jóvoltából a cézár nevét hordozza – ráismerünk Sztálinvárosra? – mert a negyedes-fejedelem mindenek előtt a császár barátja akart lenni. Finom irónia rejlik abban, hogy Jézus épp itt nyilatkoztatja ki egy egyszerű halásszal, hogy Ő a Felkent, az igazi Úr! Ez lenne a harmadik tanulság: nem a szerepek határoznak meg, azok csak járulékok. De árulkodó a mondat személytelen jellege is: nem az a kérdés, kinek tartanak engem, hanem hogy kinek tartják az Emberfiát, és itt persze Jézus még nem árul el semmit abból, hogy kinek kellene őt tartani! Hisz mindnyájan ember fiai vagyunk, igaz, nem nagybetűvel… A helyes kérdés már személyes lesz – és ez lenne a negyedik tanulság: „ Kinek tartotok ti engem” – ez már vallomást igényel, bár lehetne, első hallásra egy csoportvélemény is, amolyan belső, egyházi közvélemény. Nem véletlen hát, hogy egy válaszol, nem a csoport, nem egy kórus; és válasza közvetlen, világos és egyértelmű: „ Te vagy a Krisztus”. A válasz azonosítja a kérdezőt, mint a Nép reménységét, a várva vártat. De még nincs vége: Krisztust Péter az élő Isten Fia-ként azonosítja, új minőséget adva a titulusnak: nem a múltból merít, hanem a jövőbe mutat. S Jézus dicsérete tartalmazza az ötödik, és talán legfontosabb felismerést: valódi énünket csak a Teremtő ismeri, ő kell, hogy kinyilatkoztassa. Aki ismeri Istent, az viszont ismeri, megismeri, felfedezi valódi énét, önmagát is. Ezt fejezi ki a névadás: Simon már nem Jónás fia – nem hús és vér, a zsidóságnak, és a környező népeknek mai napig legfontosabb identitáseleme – hanem egy Szikla, amelyre egy egyetemes közösséget lehet építeni.

ApCsel 12,1-11

Ugyanebben az időben Heródes király felemelte kezét, hogy az egyházból néhány emberre lesújtson. Így karddal kivégeztette Jakabot, János testvérét. Mivel pedig látta, hogy a zsidóknak tetszik ez, még tovább ment, és elfogatta Pétert. Éppen a kovásztalan kenyerek napjai voltak. Miután elfogatta őt, börtönbe vetette, és őrizetbe adta négy, egyenként négyszemélyes katonai őrségnek. Az volt a szándéka, hogy Húsvét után a nép elé vezetteti. Pétert tehát a börtönben őrizték, az egyház pedig szüntelenül könyörgött érte Istenhez. Amikor Heródes éppen arra készült, hogy elővezetteti, azon az éjszakán Péter két katona között aludt kettős lánccal megbilincselve, az őrök pedig az ajtó előtt őrizték a börtönt. De íme, megjelent mellette az Úr angyala, és fény ragyogott fel a cellában. Az angyal meglökte Péter oldalát, fölkeltette, és így szólt: ,,Kelj fel gyorsan!” Erre a láncok lehullottak a kezéről. Az angyal pedig azt mondta neki: ,,Övezd fel magad és vedd fel saruidat!” Ő megtette, az angyal pedig azt mondta neki: ,,Vedd magadra a ruhádat, és kövess engem!” Péter az angyal nyomában kiment, és nem tudta, hogy valóság-e az, ami az angyal által történik. Azt hitte, látomása van. Miután átmentek az első és a második őrségen, a vaskapuhoz jutottak, amely a városba vezetett. Ez magától kinyílt előttük. Kimentek, végigmentek egy utcán, s ekkor az angyal hirtelen eltűnt mellőle. Péter pedig magához térve azt mondta: ,,Most már igazán tudom, hogy az Úr elküldte angyalát, és kimentett engem Heródes kezéből és mindabból, amire a zsidó nép számított.”
2Tim 4,6-8.17-18

Engem ugyanis már kiöntenek, mint italáldozatot, elköltözésem ideje közel van. A jó harcot megharcoltam, a pályát végigfutottam, a hitet megtartottam. Készen vár már rám az igazság koszorúja, amelyet azon a napon megad nekem az Úr, az igazságos bíró, sőt nemcsak nekem, hanem mindazoknak, akik sóvárogva várják az ő eljövetelét. De az Úr mellém állt, és erőt adott nekem, hogy az igehirdetés befejeződjék általam, s tudomást szerezzen róla az összes pogány. Ezért megszabadultam az oroszlán torkából [Zsolt 22,22]. Az Úr megszabadít minden gonosz ármánytól, és meg fog menteni mennyei országa számára. Dicsőség neki mindörökkön örökké! Ámen!
Mt 16,13-19

Amikor Jézus Fülöp Cézáreájának vidékére ment, megkérdezte tanítványait: ,,Kinek tartják az emberek az Emberfiát?” Ők ezt felelték: ,,Egyesek Keresztelő Jánosnak, mások Illésnek, mások meg Jeremiásnak, vagy egynek a próféták közül.” Erre megkérdezte őket: ,,És ti kinek tartotok engem?” Simon Péter válaszolt: ,,Te vagy a Krisztus, az élő Isten Fia.” Jézus azt felelte neki: ,,Boldog vagy, Simon, Jónás fia! Mert nem a test és vér nyilatkoztatta ki ezt neked, hanem az én Atyám, aki a mennyekben van. És mondom neked: Te Péter vagy, és én erre a kősziklára fogom építeni egyházamat, s az alvilág kapui nem vesznek erőt rajta. Neked adom a mennyek országának kulcsait. Amit megkötsz a földön, meg lesz kötve a mennyekben is, és amit feloldasz a földön, föl lesz oldva a mennyekben is.”

2010. június 29. – Kedd, Szent Péter és Szent Pál apostolok

Abban az idoben, amikor Jézus Fülöp Cezáreájának vidékére ért, megkérdezte
tanítványaitól: “Kinek tartják az emberek az Emberfiát?”
Ezt válaszolták: “Van, aki Keresztelo Jánosnak, van, aki Illésnek, mások
Jeremiásnak vagy valamelyik prófétának.” O tovább kérdezte oket: “Hát ti
kinek tartotok engem?” Simon Péter válaszolt: “Te vagy a Krisztus, az élo
Isten Fia.”
Erre Jézus azt mondta neki: “Boldog vagy, Simon Jónás fia, mert nem a test
és a vér nyilatkoztatta ki ezt neked, hanem az én mennyei Atyám. Ezért
mondom neked, hogy te Péter vagy, és én erre a sziklára építem Egyházamat,
s a pokol kapui nem vesznek erot rajta. Neked adom a mennyek országának
kulcsait: Amit megkötsz a földön, meg lesz kötve a mennyben is, és amit
feloldasz a földön, fel lesz oldva a mennyben is.”
Mt 16,13-19

Elmélkedés:

Szent Péter apostol életének egyik legjelentosebb eseményérol olvashatunk
a mai evangéliumban. Jézus kérdésére a többiek nevében is válaszolva Péter
tesz hitvallást arról, hogy mesterüket Isten Fiának tartják. E hitvallást
követoen az apostol Jézustól új nevet, s ezzel új megbízatást kap,
tudniillik a krisztusi közösség vezetését. Péter hitvallásával
kapcsolatban Máté evangélista fontosnak tartja rögzíteni Jézus
kijelentését, amely szerint e vallomás nem az apostol emberi
gondolkozásából született, hanem isteni sugallatra, kinyilatkoztatásra. Az
isteni kegyelem muködése nem csupán itt, hanem Péter egész életében
felfedezheto. Emberi képességeink segítségével nagyszeru dolgokat
tehetünk, de Isten kegyelme még ezeknél is nagyobb küldetések sikerét
hozza.
(c) Horváth István Sándor

Imádság:

Aranysugárral és vérpiros rózsával
feldíszítetted földünket, Fényszülte Fény,
e szent napon, mert vértanúkra lelt az ég,
s a vétkes is most bunbocsánatot talál.

Mennynek kulcsára, föld tanítómestere,
világ bírái, mindenség fáklyái ok;
kereszten ez, a másik kard által dicso,
s az égi karban vannak már babérosan.

Ó, boldog Róma, két ily drága vértanú
ruházta rád saját királyi bíborát;
nem hírneved, az o kiváló érdemük
tesz téged minden földi híresség elé.

Két szent Olajfa huségnek közös tövén,
kérjétek Istent, hogy legyen szilárd hitünk,
eros reményünk, és a kettos szeretet
forrását lelve éljünk a halál után!

A Háromságnak örök dicsoség legyen,
és tisztelet és ujjongás és hatalom
az Egységben, ki mindenen uralkodik
az öröklétnek minden századain át. Ámen.

29. kedd: SZENT PÉTER ÉS PÁL APOSTOLOK (főünnep)

ApCsel 12,1-11; Zs 33; 2Tim 4,6-8.17-18; Mt 16,13-19
Most már tudom: az Úr elküldte angyalát, hogy kiszabadítson

ApCsel 12,1-11

Ugyanebben az időben Heródes király felemelte kezét, hogy az egyházból néhány emberre lesújtson. Így karddal kivégeztette Jakabot, János testvérét. Mivel pedig látta, hogy a zsidóknak tetszik ez, még tovább ment, és elfogatta Pétert. Éppen a kovásztalan kenyerek napjai voltak. Miután elfogatta őt, börtönbe vetette, és őrizetbe adta négy, egyenként négyszemélyes katonai őrségnek. Az volt a szándéka, hogy Húsvét után a nép elé vezetteti. Pétert tehát a börtönben őrizték, az egyház pedig szüntelenül könyörgött érte Istenhez. Amikor Heródes éppen arra készült, hogy elővezetteti, azon az éjszakán Péter két katona között aludt kettős lánccal megbilincselve, az őrök pedig az ajtó előtt őrizték a börtönt. De íme, megjelent mellette az Úr angyala, és fény ragyogott fel a cellában. Az angyal meglökte Péter oldalát, fölkeltette, és így szólt: ,,Kelj fel gyorsan!’ Erre a láncok lehullottak a kezéről. Az angyal pedig azt mondta neki: ,,Övezd fel magad és vedd fel saruidat!’ Ő megtette, az angyal pedig azt mondta neki: ,,Vedd magadra a ruhádat, és kövess engem!’ Péter az angyal nyomában kiment, és nem tudta, hogy valóság-e az, ami az angyal által történik. Azt hitte, látomása van. Miután átmentek az első és a második őrségen, a vaskapuhoz jutottak, amely a városba vezetett. Ez magától kinyílt előttük. Kimentek, végigmentek egy utcán, s ekkor az angyal hirtelen eltűnt mellőle. Péter pedig magához térve azt mondta: ,,Most már igazán tudom, hogy az Úr elküldte angyalát, és kimentett engem Heródes kezéből és mindabból, amire a zsidó nép számított.’

Zs 33

Dávidtól, amikor őrültséget színlelt Abimelek előtt, és az továbbengedte őt. Áldom az Urat minden időben, ajkamon van dicsérete szüntelen. Az Úrban dicsekszik lelkem, hallják meg a szelídek s örvendezzenek. Magasztaljátok az Urat velem, dicsérjük együtt az ő nevét. Kerestem az Urat és meghallgatott, minden rettegésből kiragadott engem. Nézzetek rá és megvilágosultok, és arcotok meg nem szégyenül. Íme ez a szegény kiáltott, az Úr meghallgatta, és kiszabadította minden szorongatásából. Az Úr angyala az őt félőket körülsáncolja, és kiragadja őket. Ízleljétek meg és lássátok, milyen édes az Úr, boldog az az ember, aki őbenne bízik! Féljétek az Urat, szentjei mind, mert nem szenvednek szükséget, akik őt félik! Gazdagok nyomorba juthatnak s éhezhetnek, de akik az Urat keresik, semmi jót sem nélkülöznek. Jöjjetek, fiaim, hallgassatok rám, az Úr félelmére tanítlak titeket. Ki az, aki élni akar, s jó napokat kíván látni? Őrizd meg nyelvedet a gonosztól, s ajkad ne beszéljen csalárdságot! Fordulj el a rossztól és tégy jót, keresd a békét és azt kövesd! Az Úr szemmel tartja az igazakat, és imádságukat meghallgatja. De az Úr tekintete ott a gonosztevőkön is, hogy eltörölje emléküket a földön. Kiáltottak az igazak és az Úr meghallgatta, és minden szorongatásukból kiszabadította őket. Közel van az Úr a megtört szívűekhez, és megmenti az alázatos lelkűeket. Sok nyomorúság éri az igazakat, de az Úr valamennyiből kimenti őket. Megőrzi minden csontjukat, egy sem törik el belőlük. Gonoszságuk öli meg a bűnösöket, s megbűnhődnek akik gyűlölik az igazat. De szolgáit az Úr megszabadítja, és senki sem bűnhődik, aki benne bízik.

2Tim 4,6-8.17-18

Engem ugyanis már kiöntenek, mint italáldozatot, elköltözésem ideje közel van. A jó harcot megharcoltam, a pályát végigfutottam, a hitet megtartottam. Készen vár már rám az igazság koszorúja, amelyet azon a napon megad nekem az Úr, az igazságos bíró, sőt nemcsak nekem, hanem mindazoknak, akik sóvárogva várják az ő eljövetelét. De az Úr mellém állt, és erőt adott nekem, hogy az igehirdetés befejeződjék általam, s tudomást szerezzen róla az összes pogány. Ezért megszabadultam az oroszlán torkából [Zsolt 22,22]. Az Úr megszabadít minden gonosz ármánytól, és meg fog menteni mennyei országa számára. Dicsőség neki mindörökkön örökké! Ámen!

Mt 16,13-19

Amikor Jézus Fülöp Cézáreájának vidékére ment, megkérdezte tanítványait: ,,Kinek tartják az emberek az Emberfiát?’ Ők ezt felelték: ,,Egyesek Keresztelő Jánosnak, mások Illésnek, mások meg Jeremiásnak, vagy egynek a próféták közül.’ Erre megkérdezte őket: ,,És ti kinek tartotok engem?’ Simon Péter válaszolt: ,,Te vagy a Krisztus, az élő Isten Fia.’ Jézus azt felelte neki: ,,Boldog vagy, Simon, Jónás fia! Mert nem a test és vér nyilatkoztatta ki ezt neked, hanem az én Atyám, aki a mennyekben van. És mondom neked: Te Péter vagy, és én erre a kősziklára fogom építeni egyházamat, s az alvilág kapui nem vesznek erőt rajta. Neked adom a mennyek országának kulcsait. Amit megkötsz a földön, meg lesz kötve a mennyekben is, és amit feloldasz a földön, föl lesz oldva a mennyekben is.’

2010. június 28. – Hétfo

Amikor Jézus látta, hogy nagy tömeg veszi körül, meghagyta tanítványainak,
hogy hajózzanak át a Genezáreti-tó túlsó partjára.
Ekkor egy írástudó lépett hozzá, és így szólította meg: Mester, követlek
téged, bárhová mégy.” Jézus figyelmeztette: “A rókáknak odújuk van, az ég
madarainak fészkük, de az Emberfiának nincs hová lehajtania fejét.”
Egy másik tanítványa pedig ezt kérte tole: “Uram, engedd meg, hogy elobb
elmenjek és eltemessem apámat.” Jézus azonban így válaszolt: “Kövess
engem, és hagyd a holtakra, hogy eltemessék halottaikat!”
Mt 8,18-22

Elmélkedés:

Idonként elfog minket a lelkesedés. Idonként nagy elhatározásokat teszünk.
Idonként fáradhatatlan lendülettel vágunk neki új utaknak. De aztán valami
mégis visszahúz. Egy titokzatos ero fékezi lendületünket. Emelkedésünket
megakadályozza valami, ami a földhöz köt. Jó szándékainkat néha egészen
apró dolgok semmisítik meg.
Krisztus követéséhez nem elegendo a szándék. Nem elegendo, ha
kinyilvánítjuk akaratunkat követésére. Egész életünket neki kell adnunk,
mindenben azt a sorsot kell vállalnunk, amit Krisztus is vállalt.
Felismerem-e, meg tudom-e nevezni azt, ami gátol abban, hogy teljesen
Jézusért éljek? S vajon le tudom-e küzdeni ezt az akadályt?
(c) Horváth István Sándor

Imádság:

Ó Krisztus, élo Isten Fia, szent angyalaid vigyázzák álmunkat,
pihenésünket, fehérlo ágyunkat.
Mutassanak nekünk szendergésünkben igaz álomképeket, világmindenség
fenséges fejedelme, nagy, titokzatos Király!
Sem démonok; sem baj vagy pusztulás, sem gonosz álmok ne zavarhassák
pihenésünket, mély, zavartalan álmunkat.
Szent legyen ébredésünk, munkánk és egész napunk, amint az álmunk és
pihenésünk zavartalan és szüntelen.