Gondolkodtató melankólia

Isten azért adta nekünk az Igéjét, hogy ismerjük meg azt, amink már megvan, — az örök életet — azután járjunk a világosságában.

június 1, 2010 havi archívum

PÁL LEVELE A GALATÁKHOZ 6. RÉSZ

[Gal. 6.1] Testvéreim! Ha valakit rajta érnek valamely elesésen, az olyant ti, szellemiek, szelídség szellemével igazítsátok helyre. De tartsd magadon a szemedet, hogy te ne juss szintén kísértésbe.
[Gal. 6.2] Egymás terhét hordozzátok, és úgy töltsétek be a Krisztus törvényét.
[Gal. 6.3] Ha valaki valaminek véli magát, noha semmi, tévútra viszi saját eszét.
[Gal. 6.4] Ki-ki a saját munkáját próbálja meg és akkor csak saját maga felé lesz dicsekednivalója és nem a másik felé.
[Gal. 6.5] Mert mindenki a saját terhét fogja hordozni.
[Gal. 6.6] Akit az igére oktatnak, tegye közössé oktatójával minden javát.
[Gal. 6.7] Ne tévelyegjetek! Isten nem hagy csúfot űzni magából, mert amit vet az ember, azt fogja aratni is.
[Gal. 6.8] Aki a hús világába vet, saját húsából fog romlást aratni, aki ellenben a Szellembe vet, a Szellemből fog örök életet aratni.
[Gal. 6.9] A nemes dolgok tevésében hanyagokká ne váljunk. Mert ha ki nem dőlünk, a maga idejében aratni fogunk.
[Gal. 6.10] Következőleg, amint alkalmunk adódik rá, munkáljuk mindenki irányában a jót, de leginkább hitünk házanépével szemben.
[Gal. 6.11] Lássátok, mekkora betűkkel írok a saját kezemmel.
[Gal. 6.12] Mindazok, akik a hús vonalán akarnak tetszetős külsőt ölteni, arra kényszerítenek titeket, hogy metélkedjetek körül, csak hogy a Krisztus keresztjéért üldözést ne kelljen szenvedniük.
[Gal. 6.13] Mert hiszen maguk azok sem őrzik meg a törvényt, akik körülmetélkednek, hanem azért akarnak titeket körülmetélni, hogy húsotokkal dicsekedhessenek.
[Gal. 6.14] Nálam pedig szóba se jöjjön a dicsekedés, hacsak Urunknak, a Krisztus Jézusnak keresztjével nem, akin keresztül nekem a világ meg van feszítve, én pedig a világnak.
[Gal. 6.15] Mert sem a körülmetélés nem jelent semmit, sem a körülmetéletlenség, csak az új teremtés.
[Gal. 6.16] Mindazokra, akik ezzel a mértékmutatóval járnak, szálljon békesség és könyörület, meg az Isten Izráelére.
[Gal. 6.17] A jövőben pedig senki se zaklasson engem, mert én Jézus sebhelyeit viselem a testemen.
[Gal. 6.18] Urunknak, a Krisztus Jézusnak kegyelme legyen a ti szellemetekkel testvéreim. Ámen.

PÁL LEVELE A GALATÁKHOZ 5. RÉSZ

[Gal. 5.1] Szabad életre szabadított meg titeket a Krisztus, álljatok meg hát ebben , és ne tűrjétek magatokon újra a rabszolgaság igáját.
[Gal. 5.2] Íme én, Pál, mondom néktek, hogy ha körülmetélkedtek, a Krisztus semmit sem fog használni nektek.
[Gal. 5.3] Ismét bizonyságot teszek minden embernek, aki körülmetélkedik, hogy az ilyen tartozik az egész törvényt megtenni.
[Gal. 5.4] Nem használ nektek a Krisztus, akik a törvény által kerestek igazságot. Kiestetek a kegyelemből.
[Gal. 5.5] Mi ugyanis Szellem által hit alapján várjuk az igazságosság reménységét.
[Gal. 5.6] Mert a Krisztus Jézusban sem a körülmetélkedésnek, sem a körülmetéletlenségnek nincs semmi ereje, csak a szereteten át munkálkodó hitnek.
[Gal. 5.7] Szépen futottatok! Ki tartott fel, hogy az igazságnak ne engedelmeskedjetek?
[Gal. 5.8] Ez a rábeszélés nem attól van, aki elhívott titeket.
[Gal. 5.9] Kicsiny kovász az egész tésztát megkeleszti.
[Gal. 5.10] Én az Úrból rátok vonatkozólag azt a bizalmat merítettem, hogy nem fog az eszetek egyében járni. De az, aki megháborít titeket, hordozni fogja az ítéletet, bárki legyen is.
[Gal. 5.11] Ám ha így van, ha én még a körülmetélkedést hirdetem, testvéreim, miért üldöznek engem akkor? Ha így igaz, akkor megszűnt a kereszt botránya.
[Gal. 5.12] Bárcsak lemetszenék magukat azok, akik titeket fellázítanak.
[Gal. 5.13] Mert titeket szabadságra hívtak el, testvéreim, de nem olyan szabadságra, mely ugródeszka a húsnak. Ellenkezőleg. Szereteten át szolgáljátok egymást.
[Gal. 5.14] Mert az egész törvény egyetlen igében teljesül: “Szeresd felebarátodat, mint magadat.”
[Gal. 5.15] Ha azonban harapjátok és felfaljátok egymást, vigyázzatok, mert még elemésztitek egymást.
[Gal. 5.16] Azt mondom, Szellemtől ösztökélve járjatok, és a hús kívánságát véghez ne vigyétek.
[Gal. 5.17] Mert a hús kívánsága a Szellem kívánsága ellen fordít titeket, s a Szellem kívánsága a húsé ellen, ezek ugyanis egymással ellenkeznek, hogy ne azt tegyétek, amit akartok.
[Gal. 5.18] De ha a Szellem hajt, nem vagytok törvény alatt.
[Gal. 5.19] A hús tettei pedig nyilvánvalóak, ilyenfélék: paráznaság, tisztátalanság, kicsapongás,
[Gal. 5.20] bálványimádás, varázslás, ellenségeskedés, civakodás, féltékenység, indulatoskodás, veszekedések, meghasonlás, versengések,
[Gal. 5.21] irigykedés, részegeskedés, lakmározás és az ezekhez hasonlók. Akik ilyesmiket tesznek – előre megmondom nektek, mint ahogy már előre meg is mondtam -, Isten királyságát nem fogják örökrészül kapni.
[Gal. 5.22] A Szellemnek gyümölcse ellenben: szeretet, öröm, békesség, hosszútűrés, jóságosság, derékség, hűség (hit),
[Gal. 5.23] szelídség, önuralom. Az ilyenek ellen nincs törvény.
[Gal. 5.24] Azok, akik a Krisztus Jézuséi, a húst szenvedélyeivel és kívánságaival együtt megfeszítették.
[Gal. 5.25] Ha a Szellem életet ad nekünk, úgy is járjunk, ahogy a Szellem ösztökél.
[Gal. 5.26] Ne vágyódjunk üres tekintélyre, ne legyünk egymással szemben kihívók, ne irigykedjünk egymásra.

PÁL LEVELE A GALATÁKHOZ 4. RÉSZ

[Gal. 4.1] De azt mondom, ameddig az örökös kiskorú, semmivel sem különb a rabszolgánál, noha mindenek (mindennek) ura.
[Gal. 4.2] Mégis gyámok, és sáfárok alatt van az atyjától előre meghatározott időig.
[Gal. 4.3] Így mi is, mikor kiskorúak voltunk, a világ elemei alá voltunk vetve rabszolgasorsra.
[Gal. 4.4] Mikor azonban eljött az idő teljessége, Isten elküldte a Fiát, ki asszonytól lett, törvény alá került, ~ hogy a törvény alatt levőket kivásárolja, hogy a fiúvá fogadtatást elnyerjük.
[Gal. 4.6] Minthogy pedig fiak vagytok, Isten elküldte szívünkbe Fiának szellemét, aki így kiált: “Abba! Atya!”
[Gal. 4.7] Így hát nem vagy többé rabszolga, hanem fiú, ha pedig fiú, akkor Istenen át örökös is.
[Gal. 4.8] Mégis akkor, mikor Istent nem ismertétek, természettől oly dolgok rabszolgaságában éltetek, melyek nem istenek.
[Gal. 4.9] De most, hogy Istent megismertétek, helyesebben, hogy Isten megismert titeket, hogy fordulhattok ismét az erőtlen és szegényes elemekhez? Hogy akarhatjátok ugyanazt újra kezdeni? Ismét az elemek rabszolgái akartok lenni?
[Gal. 4.10] Napokra, hónapokra, időpontokra és évekre figyeltek. Féltelek titeket!
[Gal. 4.11] Csak nem volt hiábavaló az értetek való fáradozásom?
[Gal. 4.12] Legyetek olyanokká, mint én, mert én is olyanná lettem, amilyenek ti vagytok, testvéreim! Könyörgöm hozzátok! Ti nekem semmit sem ártottatok.
[Gal. 4.13] Tudjátok, hogy első ízben hústestem erőtlensége miatt hirdettem nektek az örömüzenetet.
[Gal. 4.14] Ti akkor arra a kísértésre, mely a húsomban kísértett, nem válaszoltatok megvetéssel, sem nem köptetek engem látva, hanem úgy fogadtatok, mint Istennek angyalát, mint magát a Krisztus Jézust.
[Gal. 4.15] Hova lett boldognak-magasztalásotok? Mert bizonyságot teszek, hogy ha lehetséges lett volna, szemeteket vájtátok volna ki, s adtátok volna nekem.
[Gal. 4.16] Hát azzal ellenségetekké lettem, hogy az igazat megmondtam nektek?
[Gal. 4.17] Nem szépen buzgólkodnak azok értetek, sőt ki akarnak rekeszteni titeket Isten kegyelméből, hogy körülöttük buzgólkodjatok.
[Gal. 4.18] Szép dolog az, ha mindenkor buzgók vagytok, és nemcsak akkor, mikor jelen vagyok nálatok.
[Gal. 4.19] Gyermekeim, kiket ismét fájdalommal szülök, míg kiformálódik bennetek a Krisztus,
[Gal. 4.20] szeretnék most nálatok lenni és változtatni a hangomon, mert zavarban vagyok veletek szemben.
[Gal. 4.21] Azt mondjátok meg nekem ti, kik a törvény alatt akartok lenni, hogy nem halljátok a törvényt?
[Gal. 4.22] Hiszen írva van benne, hogy Ábrahámnak két fia volt, egy a fiatal rabszolgálótól és egy a szabad nőtől.
[Gal. 4.23] Az egyik a rabszolgálótól a hús vonalán született, a másik az ígéreten át a szabadtól.
[Gal. 4.24] Ezek egy példázatnak a képei. A két nő tudniillik két szövetség: egy a Sina hegyéről való, rabszolgaságra szülő: ez Hágár
[Gal. 4.25] Hágár a Sina hegy Arábiában, egy vonalban van a mostani Jeruzsálemmel, mert gyermekeivel együtt rabszolgaságban él.
[Gal. 4.26] A felső Jeruzsálem ellenben szabad, ez a mi anyánk.
[Gal. 4.27] Hiszen meg van írva: “Vigadj te meddő, ki nem szülsz! Törj ki hangos kiáltásba, ki nem vajúdsz. Mert sokan vannak az elhagyottnak gyermekei, többen, mint a férjes asszonyéi!”
[Gal. 4.28] Ti testvéreim, Izsák vonalán ígéret gyermekei vagytok!
[Gal. 4.29] De mint ahogy a hús vonalán született üldözte a Szellem vonalán születőt, úgy van ma is.
[Gal. 4.30] Csakhogy mit mond az írás? “Vesd ki a rabszolgálót és annak fiát, mert rabszolgálónak fia nem fog szabadnak fiával együtt örökrészt kapni.”
[Gal. 4.31] Azért hát testvéreim, nem a rabszolgálónak, hanem a szabadnak gyermekei vagyunk.

PÁL LEVELE A GALATÁKHOZ 3. RÉSZ

[Gal. 3.1] Óh, értelmetlen galaták, ki igézett meg éppen titeket, akiknek szeme elé úgy rajzolódott előzőleg a Krisztus Jézus, mint megfeszített.
[Gal. 3.2] Csak azt az egyet akarom megtudni tőletek, hogy a Szellemet a törvény előírta tettek alapján kaptátok-e? Vagy hitnek hallásán át?
[Gal. 3.3] Ennyire értelmetlenek vagytok? Szellemmel kezdtétek el, és most hússal végzitek be?
[Gal. 3.4] Akkora élményt éltetek át – hiába? Ha csakugyan hiába.
[Gal. 3.5] Az, aki a Szellemet szolgáltatja nektek, és hatalmas erőket munkál bennetek, törvény tettei alapján vagy hitbeli engedelmesség alapján teszi-e ezt?
[Gal. 3.6] Így hitt Ábrahám is az Istennek, és igazságosságul számították azt be neki.
[Gal. 3.7] Ismerjétek fel hát, hogy akik a hitből valók, azok az Ábrahám fiai.
[Gal. 3.8] Miután az Írás előre látta, hogy az Isten a nemzeteket a hit alapján teszi igazságossá, előre hirdette Ábrahámnak ezt az örömhírt: “Benned fognak áldást kapni az összes nemzetek.”
[Gal. 3.9] Így hát a hitből valók kapnak áldást a hívő Ábrahámmal együtt.
[Gal. 3.10] Hiszen akik a törvény tettei alapján állnak, mind átok alatt vannak, mert meg írva: “Átkozott mindenki, aki nem marad meg abban, amit a törvény könyvében megírtak, hogy azt megtegye.”
[Gal. 3.11] Hogy pedig a törvény által senki sem válik igazságossá Istennél, nyilvánvaló, mert az igazságos hit alapján fog élni.
[Gal. 3.12] A törvény pedig nem a hit alapján követelőzik, hanem aki megtette, amit követel, azáltal fog élni.
[Gal. 3.13] A Krisztus azzal, hogy átokká lett értünk, kivásárolt bennünket a törvény átka alól, hiszen meg van írva: “Átkozott mindenki, aki fán függ.”
[Gal. 3.14] Így azután Ábrahám áldása a Krisztus Jézusban száll a nemzetekre, hogy a Szellem ígéretét a hiten keresztül nyerjük el.
[Gal. 3.15] Testvéreim, ember módjára szólok: Még egy emberi végrendeletet sem tehet senki félre, ha hitelesítve van, sem nem fűzhet hozzá más rendelkezést.
[Gal. 3.16] Már most az ígéreteket Ábrahámnak tették és magvának. Nem azt mondja: “magvainak”, mintha sokról szólna, hanem úgy szól, mint egyről: “és magvának”, aki a Krisztus.
[Gal. 3.17] Mondom tehát: Az Istentől előzőleg hitelesítve adott rendelkezést a négyszázharminc évvel később előálló törvény nem érvénytelenítheti, hogy az ígéretet hatályától fossza meg.
[Gal. 3.18] Ha ugyanis a törvény alapján nyernénk el az örökséget, többé nem az ígéret alapján kapnánk. Ábrahámnak azonban az ígéreten keresztül adta azt Istennek kegyelme.
[Gal. 3.19] Mire való tehát a törvény? Az áthágások miatt toldották meg vele az ígéretet, s addig tart érvénye, míg eljön a Mag, akinek az ígéretet adták. Az angyalok adták parancsba, közbenjáró kezén át.
[Gal. 3.20] A közbenjáró pedig nem egyhez tartozik, ellenben az Isten egy.
[Gal. 3.21] Ellene szól tehát a törvény az ígéreteknek? Szó sem lehet róla! Hiszen ha olyan törvényt adtak volna, melynek hatalma van arra, hogy megelevenítsen, valóban a törvény megtartásából származnék az igazságosság.
[Gal. 3.22] Ámde az írás vétek alá zárt mindent, hogy az ígéretet a Krisztus Jézusba vetett hit alapján kapják meg a hívők.
[Gal. 3.23] Mielőtt azonban a hit eljött volna, törvény alá összezárva őriztek minket, míg a hit le nem lepleződik.
[Gal. 3.24] Így hát a törvény nevelőnkké (gyermekvezetőnkké) lett a Krisztushoz, hogy azután hit alapján legyünk igazságosakká.
[Gal. 3.25] Miután azonban a hit eljött, többé nem vagyunk a nevelő alatt.
[Gal. 3.26] A Krisztus Jézusba vetett hiten keresztül ugyanis mindnyájan Isten fiai vagytok.
[Gal. 3.27] Ahányan csak a Krisztusba bemerítkeztetek, a Krisztust öltöttétek fel.
[Gal. 3.28] Nincs hát többé zsidó, sem hellén, nincs rabszolga, sem szabad, nincs férfi és nő, mert mindnyájan egyek vagytok a Krisztus Jézusban.
[Gal. 3.29] Ha pedig a Krisztuséi vagytok, következőleg Ábrahám magva vagytok, ígéret vonalán örökösök.

PÁL LEVELE A GALATÁKHOZ 2. RÉSZ

[Gal. 2.1] Tizennégy esztendő elmúltával Barnabással együtt újra felmentem Jeruzsálembe, de Tituszt is magammal vittem.
[Gal. 2.2] Kijelentés következtében mentem fel, és ott eléjük tártam azt az örömüzenetet, melyet a nemzetek között hirdetek, azonban külön a tekintélyesek elé, hogy hiába ne fussak, vagy ne váljék hiábavalóvá eddigi futásom.
[Gal. 2.3] De még csak a velem lévő Tituszt sem kényszerítették körülmetélkedésre
[Gal. 2.4] – noha hellén volt, tekintettel a hamis atyafiakra, akik azért lopakodtak be, hogy kikémleljék a Krisztus Jézusban kapott szabadságunkat, hogy bennünket rabszolgákká tehessenek.
[Gal. 2.5] Ezeknek mégcsak egy óráig sem engedtünk, hogy magunkat alájuk vetettük volna, hogy az örömüzenet igazsága számotokra megmaradjon.
[Gal. 2.6] Azok, akiket valami nagynak néznek – bármilyenek voltak is egykor, nekem semmit sem jelentenek, – Isten nem nézi az ember személyét, – szóval a tekintélyesek az előttem leleplezett örömüzenethez semmivel hozzá nem járultak,
[Gal. 2.7] sőt ellenkezőleg, mikor meglátták, hogy a körülmetéletlenek között az örömüzenet hirdetésével engem bízott meg Isten, mint Pétert a körülmetéltek között –
[Gal. 2.8] mert aki Péterben munkálkodott, hogy a körülmetéltek apostolságát végezhesse, az munkált bennem is a nemzetek között -,
[Gal. 2.9] szóval, mikor Jakab, Kéfás és János, akiket oszlopoknak tekintenek, felismerték a nekem adott kegyelmet, a közösség kifejezésére jobbjukat nyújtották nekem és Barnabásnak, hogy mi a nemzetek közé menjünk, ők meg a körülmetéltek közé,
[Gal. 2.10] csak azt kötötték ki, hogy a szegényekről megemlékezzünk, amit nagyon is serénykedtem megtenni.
[Gal. 2.11] Mikor azonban Kéfás eljött Antióhiába, szemtől szembe ellene álltam, mert ítélet alá esett.
[Gal. 2.12] Mielőtt ugyanis némelyek Jakabtól odajöttek volna, a nemzetekkel együtt evett, de mikor azok megérkeztek, visszavonult és elkülönítette magát, mivel félt a körülmetéltek közül valóktól.
[Gal. 2.13] Együtt képmutatóskodtak azután vele a többi zsidók is, úgyhogy még Barnabást is magával ragadta képmutatásuk.
[Gal. 2.14] Mikor azonban megláttam, hogy az örömüzenet igazságához mérten nem járnak egyenes úton, mindenki füle hallatára ezt mondtam Kéfásnak: Ha te zsidó létedre a pogányok módjára élsz és nem zsidó módra, hogyan kényszerítheted a nemzeteket zsidóskodásra?
[Gal. 2.15] Mi, akik természettől zsidók vagyunk és nem nemzetek közül való vétkezők,
[Gal. 2.16] miután tudjuk, hogy az ember a törvény tettei alapján nem lesz igazságossá, csak a Krisztus Jézusba vetett hiten keresztül, mi is hittünk a Krisztus Jézusban, hogy a Krisztusba vetett hit alapján és ne a törvény tettei alapján váljunk igazságosakká, mert hiszen a törvény mutatta tettek alapján egy hús sem lehet igazságossá.
[Gal. 2.17] Ha azonban bennünket magunkat is, kik a Krisztusban keresünk megigazulást, azon kapnak rajta, hogy vétkezők vagyunk, ebből az következik, hogy a Krisztus a vétek kiszolgálója? Szó se legyen róla.
[Gal. 2.18] Mert ha újra felépítem azt, amit már lerontottam, magamra állítom ki a bizonyítványt magamról, hogy a lerontott törvény áthágója vagyok.
[Gal. 2.19] Mert engem a törvényen keresztül ölt meg a törvény, hogy Istentől legyen az életem. A Krisztussal együtt függök megfeszítve.
[Gal. 2.20] Élek. De többé nem én, hanem a Krisztus él bennem. Amely életet pedig most húsban élek, az Isten Fiába vetett hitben élem, aki szeretett engem és önmagát adta értem.
[Gal. 2.21] Nem vetem félre az Isten kegyelmét. Ha ugyanis a törvényen keresztül valósulna meg az igazságosság, ebből az következnék, hogy a Krisztus hiába halt meg.

PÁL LEVELE A GALATÁKHOZ 1. RÉSZ

[Gal. 1.1] Pál apostol, kit nem emberek küldtek, kit nem ember tett apostollá, hanem a Krisztus Jézus és Isten, az Atya, ki Jézust a halottak közül feltámasztotta
[Gal. 1.2] és a velem levő összes testvérek írjuk ezt a levelet Galácia eklézsiáinak:
[Gal. 1.3] Kegyelem és békesség szálljon rátok Atyánktól, az Istentől és az Úrtól, a Krisztus Jézustól,
[Gal. 1.4] aki vétkeinkért odaadta magát, hogy a jelenvaló rossz korból kivegyen bennünket magának, ahogy azt Isten, a mi Atyánk akarta.
[Gal. 1.5] Övé legyen a dicsőség az örök korok korain át! Ámen.
[Gal. 1.6] Csodálkozom, hogy attól, aki a Krisztus kegyelmével elhívott titeket, ilyen hamar másféle örömüzenethez pártoltatok.
[Gal. 1.7] Örömüzenet ugyan nincs más, de vannak némelyek, akik nyugtalanítanak titeket, és akik át (ki) akarják forgatni a Krisztus örömüzenetét.
[Gal. 1.8] De, még ha mi, vagy mennyből való ember hirdetnénk is valamit néktek azon kívül, amit előbb örömüzenetként hirdettünk: Átok legyen!
[Gal. 1.9] Ahogy előzőleg megmondtuk, és most újra mondom, ha valaki amellett, amit már elfogadtatok, még valami más örömüzenetet hirdetne nektek, átok legyen.
[Gal. 1.10] Vajon most embereket igyekszem megnyerni vagy az Istent? Vajon embereknek igyekszem tetszeni? Ha még embereknek tetszelegnék, a Krisztus rabszolgája nem volnék.
[Gal. 1.11] Tudtotokra akarom adni ugyanis nektek, testvéreim, hogy az az örömüzenet, melyet én vittem nektek, nem emberekhez volt szabva.
[Gal. 1.12] Mert sem embertől nem kaptam, sem nem tanítottak rá, hanem a Krisztus Jézus leleplezésén át jutottam hozzá.
[Gal. 1.13] Hiszen hallottatok arról, hogy én egykor hogyan viselkedtem a zsidóságban, hogy mértéken felül üldöztem és pusztítottam az Isten eklézsiáját.
[Gal. 1.14] Nemzetségemből sok kortársamat felülmúltam a zsidóskodásban, amennyiben az atyai hagyományoknak náluk sokkal buzgóbb követője voltam.
[Gal. 1.15] Mikor azonban az, aki engem anyám méhétől különválasztott és kegyelmével elhívott; helyesnek látta, hogy
[Gal. 1.16] Fiát leleplezze bennem, hogy azután örömüzenetül hirdessem őt a nemzetek között, azonnal abbahagytam, hogy húsra és vérre támaszkodjam,
[Gal. 1.17] Jeruzsálembe sem mentem fel azokhoz, akik előttem voltak apostolok, hanem elutaztam Arábiába, majd újra visszatértem Damaszkuszba.
[Gal. 1.18] Három évvel később felmentem Jeruzsálembe, hogy Kéfást meglátogassam, és nála maradtam tizenöt napig.
[Gal. 1.19] Az apostolok közül mást nem láttam, csak az Úr testvérét, Jakabot.
[Gal. 1.20] Amit írok nektek, lám Isten előtt írom, nem hazudom.
[Gal. 1.21] Utóbb Szíria és Cilicia tájaira mentem.
[Gal. 1.22] Júdeának a Krisztusban élő eklézsiái előtt arcra nézve ismeretlen voltam.
[Gal. 1.23] Csak hallották, hogy az, aki egykor üldözött bennünket, örömüzenetként hirdeti a hitet, melyet egykor pusztított.
[Gal. 1.24] Dicsőítették azonban az Istent azért, ami történt bennem.

2010. június 1. Szent Jusztinusz vértanú A nap liturgikus színe: piros

100 körül született, a szamariai Szichemben (ma Nablus). Szülei görög származású pogányok voltak. A művelt Jusztínusz a filozófusoknál kereste az igazságot, de a kereszténységben találta meg “az egyedül megbízható és igaz filozófiát”. Megtérése után fáradhatatlanul tanított és írt. Két Apológiája és a Dialógus a zsidó Trifonnal című párbeszéde maradt csak fenn. Tőle maradt ránk egy leírás arról, hogy hogyan ünnepelték még 165 táján Rómában a vasárnapi misét.

B év, évközi idő, 9. hét, kedd
2Pét 3,12-15a.17-18

akik várjátok és epedve óhajtjátok Isten napjának eljövetelét, amikor az egek elégnek és szétfoszlanak, az elemek pedig a tűz hevétől elolvadnak? Mi azonban — az ő ígérete szerint — új eget és új földet várunk [Iz 65,17], ahol igazság lakik. Ha tehát, szeretteim, ezeket várjátok, azon legyetek, hogy szeplőtelenül és feddhetetlenül találjon titeket békességben. Tekintsétek a mi Urunk hosszútűrését rátok nézve üdvösségnek, amint a mi szeretett testvérünk, Pál is megírta azt nektek a neki adott bölcsesség szerint. Ti tehát, szeretteim, miután mindezt előre tudjátok, vigyázzatok, hogy az istentelenek tévelygése magával ne ragadjon titeket, és el ne veszítsétek saját szilárdságotokat. Sőt, inkább növekedjetek a kegyelemben és a mi Urunk és üdvözítő Jézus Krisztusunk ismeretében. Neki legyen dicsőség most és az örökkévalóság napján! Ámen.
Mk 12,13-17

Később odaküldtek hozzá a farizeusok és Heródes-pártiak közül néhányat, hogy megfogják őt beszédében. Akik odajöttek, azt mondták neki: ,,Mester! Tudjuk, hogy igaz vagy, és nem nézed az emberek személyét, hanem az Isten útját igazságban tanítod. Szabad-e adót fizetni a császárnak, vagy nem? Fizessünk vagy ne fizessünk?” Ő azonban tisztában volt képmutatásukkal, ezért azt mondta nekik: ,,Miért kísértetek engem? Hozzatok nekem egy dénárt, hadd lássam!” Azok hoztak egyet. Ekkor megkérdezte tőlük: ,,Kié ez a kép és a felirat?” Azt felelték neki: ,,A császáré.” Erre Jézus azt mondta nekik: ,,Adjátok meg tehát a császárnak, ami a császáré, és az Istennek, ami az Istené.” És csodálkoztak rajta.

2010. június 1., kedd Az önmegvalósítás útja: a „mi”

A teljes keresztény aszketika felfedezhető a „valakiért élni”, a „valakivel együttműködni” kifejezésekben, mert ezek a közösség és a kölcsönös szeretet elérését szolgálják. Ez az aszketika pedig a személlyé válás legmagasabbrendű formája, mert azt jelenti, hogy a Szentháromság mintájára éljük az életet. Azt jelenti, hogy egy test vagyunk (Krisztusé), amit egy lélek jár át (a Szentlélektől belénk oltott charitas); azt jelenti, hogy Egyház vagyunk. Azt is jelenti ez az aszketika, hogy megvalósítjuk magunkat, mivel valójában akkor vagyunk önmagunk, amikor azt mondhatjuk ki: „Mi”.

Ez az a keresztény filozófia, amiről Szent Jusztinosz és Alexandriai Szent Kelemen beszélt, és amit Nazianszi Szent Gergely így határozott meg: „megélt filozófia” (6. beszéd). A személyiség kibontakozásához nem elegendőek a teológiai, filozófiai, történelmi, exegetikai és morális tanulmányok. Nem elegendő az individualista aszketika – legyen bár imával és áldozatokkal teli –, hogy a személyiség teljes kibontakozásához vezessen. Az válik új emberré, aki átmegy a halálból az életre, mivel Krisztus tagjává vált, és Krisztus testének többi tagját szeretve él.

Silvano Cola

2010. június 1. – Kedd

Egyszer néhány farizeust és Heródes-párti embert küldtek Jézushoz, hogy
szaván fogják ot. Azok odamentek hozzá, és megszólították: “Mester,
tudjuk, hogy igazmondó vagy. Nem befolyásol a mások véleménye, és nem
nézed az emberek személyét, hanem az igazsághoz híven tanítod az Isten
útját. Szabad-e adót fizetni a császárnak, vagy nem? Fizessünk, vagy ne
fizessünk?” Jézus azonban átlátott álnokságukon, és ezért így szólt:
“Miért akartok torbe csalni? Hozzatok ide egy dénárt, hadd lássam!” Erre
odavittek egyet. O pedig megkérdezte tolük: “Kinek a képe és felirata ez?”
Azok ezt felelték: “A császáré.” Jézus pedig így folytatta: “Adjátok meg
tehát a császárnak, ami a császáré, és az Istennek, ami az Istené!” Azok
igen elcsodálkoztak (Jézus feleletén).
Mk 12,13-17

Elmélkedés:

Jézus idejében akár mindennapos kérdés is lehetett, hogy kell-e adót
fizetni a római császárnak, aki egy elnyomó hatalom képviseloje volt a
zsidók számára. Azok a zsidó emberek, akik elfogadták, hogy az ország a
Római Birodalom tartománya, egyetértettek az adófizetéssel. Azok ellenben,
akik elutasították a római fennhatóságot és önálló királyságot akartak,
nem fogadták el, hogy a császár adót szed tolük. Bármelyik vélemény
mellett foglal állást Jézus, azonnal szemben találja magát a másik csoport
képviseloivel: ha azt mondja szabad adót fizetni, akkor szemére vetik,
hogy zsidó létére az idegen elnyomókat támogatja, ha viszont az adófizetés
ellen szól, akkor lázítással fogják megvádolni. A bölcs felelet Jézus
isteni bölcsességét igazolja.
(c) Horváth István Sándor

Imádság:

Krisztus Jézus! Veled lehetové válik, hogy megismerjük Istent, csak
engednünk kell, hogy átjárja életünket, ami már befogadtunk az
Evangéliumból – bármily kevés legyen is az. Ez a kevés éppen elég ahhoz,
hogy napról napra elorébb jussunk, hisz Te nem “megérkezett embereknek”
szeretnél minket. Krisztus, a Te szegényeid maradunk egész életünkben,
emberek, akik a maguk egyszeruségében igyekszünk bizalmunkat a hit titkába
vetni.

1. kedd: SZENT JUSZTINUSZ

2Pét 3,12-15a.17-18; Zs 89; Mk 12,13-17
Mi új égre és új földre várunk, mely az igazság otthona

2Pét 3,12-15a.17-18

akik várjátok és epedve óhajtjátok Isten napjának eljövetelét, amikor az egek elégnek és szétfoszlanak, az elemek pedig a tűz hevétől elolvadnak? Mi azonban — az ő ígérete szerint — új eget és új földet várunk [Iz 65,17], ahol igazság lakik. Ha tehát, szeretteim, ezeket várjátok, azon legyetek, hogy szeplőtelenül és feddhetetlenül találjon titeket békességben. Tekintsétek a mi Urunk hosszútűrését rátok nézve üdvösségnek, amint a mi szeretett testvérünk, Pál is megírta azt nektek a neki adott bölcsesség szerint. Ti tehát, szeretteim, miután mindezt előre tudjátok, vigyázzatok, hogy az istentelenek tévelygése magával ne ragadjon titeket, és el ne veszítsétek saját szilárdságotokat. Sőt, inkább növekedjetek a kegyelemben és a mi Urunk és üdvözítő Jézus Krisztusunk ismeretében. Neki legyen dicsőség most és az örökkévalóság napján! Ámen.

Zs 89

Mózesnek, az Isten emberének imádsága. Uram, te lettél a mi menedékünk nemzedékről nemzedékre. Mielőtt hegyek lettek, a föld és a világ születtek, te öröktől fogva és mindörökké vagy, Isten! Te visszatéríted az embert a porba, azt mondod: ,,Térjetek oda vissza, emberek fiai.’ Hiszen szemed előtt ezer esztendő olyan, mint az eltűnt tegnapi nap, vagy mint egy őrváltásnyi idő éjszaka. Elragadod őket, olyanok mint az álom, mint a reggel kiviruló fű: reggel kihajt és virágzik, estére lehull és elszárad. Elenyészünk ugyanis neheztelésed miatt, rettegjük haragod. Magad elé állítod gonoszságainkat, titkainkat arcod világossága elé. Napjaink mind elmúlnak haragodban, éveinket, mint egy sóhajtást, bevégezzük. Éveink száma a hetven esztendőt ha eléri, vagy az erőseké a nyolcvanat, és azok nagyrésze is munka és fájdalom, gyorsan elmúlnak és mi elmegyünk. Ki ismeri haragod erejét és félelmetes felindulásodat? Taníts meg számba venni napjainkat úgy, hogy bölcsességgel telítsük szívünket. Fordulj meg, Uram, végre valahára, légy irgalmas szolgáidhoz. Tölts el minket kora reggel irgalmaddal, hogy ujjongjunk és vigadjunk egész életünkben. Örvendeztess minket annyi napig, mint amennyin megaláztál minket, s annyi évig, mint amennyin nyomorúságot láttunk. Nyilvánuljon meg műved szolgáidon és dicsőséged az ő fiaikon. Derüljön ránk a mi Urunk, Istenünk fényessége, kezünk munkáját erősítsd meg, és áldd meg kezünk munkáját!

Mk 12,13-17

Később odaküldtek hozzá a farizeusok és Heródes-pártiak közül néhányat, hogy megfogják őt beszédében. Akik odajöttek, azt mondták neki: ,,Mester! Tudjuk, hogy igaz vagy, és nem nézed az emberek személyét, hanem az Isten útját igazságban tanítod. Szabad-e adót fizetni a császárnak, vagy nem? Fizessünk vagy ne fizessünk?’ Ő azonban tisztában volt képmutatásukkal, ezért azt mondta nekik: ,,Miért kísértetek engem? Hozzatok nekem egy dénárt, hadd lássam!’ Azok hoztak egyet. Ekkor megkérdezte tőlük: ,,Kié ez a kép és a felirat?’ Azt felelték neki: ,,A császáré.’ Erre Jézus azt mondta nekik: ,,Adjátok meg tehát a császárnak, ami a császáré, és az Istennek, ami az Istené.’ És csodálkoztak rajta.