Gondolkodtató melankólia

Isten azért adta nekünk az Igéjét, hogy ismerjük meg azt, amink már megvan, — az örök életet — azután járjunk a világosságában.

június 1, 2010 havi archívum

PÁL LEVELE A GALATÁKHOZ 6. RÉSZ

[Gal. 6.1] Testvéreim! Ha valakit rajta érnek valamely elesésen, az olyant ti, szellemiek, szelídség szellemével igazítsátok helyre. De tartsd magadon a szemedet, hogy te ne juss szintén kísértésbe.
[Gal. 6.2] Egymás terhét hordozzátok, és úgy töltsétek be a Krisztus törvényét.
[Gal. 6.3] Ha valaki valaminek véli magát, noha semmi, tévútra viszi saját eszét.
[Gal. 6.4] Ki-ki a saját munkáját próbálja meg és akkor csak saját maga felé lesz dicsekednivalója és nem a másik felé.
[Gal. 6.5] Mert mindenki a saját terhét fogja hordozni.
[Gal. 6.6] Akit az igére oktatnak, tegye közössé oktatójával minden javát.
[Gal. 6.7] Ne tévelyegjetek! Isten nem hagy csúfot űzni magából, mert amit vet az ember, azt fogja aratni is.
[Gal. 6.8] Aki a hús világába vet, saját húsából fog romlást aratni, aki ellenben a Szellembe vet, a Szellemből fog örök életet aratni.
[Gal. 6.9] A nemes dolgok tevésében hanyagokká ne váljunk. Mert ha ki nem dőlünk, a maga idejében aratni fogunk.
[Gal. 6.10] Következőleg, amint alkalmunk adódik rá, munkáljuk mindenki irányában a jót, de leginkább hitünk házanépével szemben.
[Gal. 6.11] Lássátok, mekkora betűkkel írok a saját kezemmel.
[Gal. 6.12] Mindazok, akik a hús vonalán akarnak tetszetős külsőt ölteni, arra kényszerítenek titeket, hogy metélkedjetek körül, csak hogy a Krisztus keresztjéért üldözést ne kelljen szenvedniük.
[Gal. 6.13] Mert hiszen maguk azok sem őrzik meg a törvényt, akik körülmetélkednek, hanem azért akarnak titeket körülmetélni, hogy húsotokkal dicsekedhessenek.
[Gal. 6.14] Nálam pedig szóba se jöjjön a dicsekedés, hacsak Urunknak, a Krisztus Jézusnak keresztjével nem, akin keresztül nekem a világ meg van feszítve, én pedig a világnak.
[Gal. 6.15] Mert sem a körülmetélés nem jelent semmit, sem a körülmetéletlenség, csak az új teremtés.
[Gal. 6.16] Mindazokra, akik ezzel a mértékmutatóval járnak, szálljon békesség és könyörület, meg az Isten Izráelére.
[Gal. 6.17] A jövőben pedig senki se zaklasson engem, mert én Jézus sebhelyeit viselem a testemen.
[Gal. 6.18] Urunknak, a Krisztus Jézusnak kegyelme legyen a ti szellemetekkel testvéreim. Ámen.

PÁL LEVELE A GALATÁKHOZ 5. RÉSZ

[Gal. 5.1] Szabad életre szabadított meg titeket a Krisztus, álljatok meg hát ebben , és ne tűrjétek magatokon újra a rabszolgaság igáját.
[Gal. 5.2] Íme én, Pál, mondom néktek, hogy ha körülmetélkedtek, a Krisztus semmit sem fog használni nektek.
[Gal. 5.3] Ismét bizonyságot teszek minden embernek, aki körülmetélkedik, hogy az ilyen tartozik az egész törvényt megtenni.
[Gal. 5.4] Nem használ nektek a Krisztus, akik a törvény által kerestek igazságot. Kiestetek a kegyelemből.
[Gal. 5.5] Mi ugyanis Szellem által hit alapján várjuk az igazságosság reménységét.
[Gal. 5.6] Mert a Krisztus Jézusban sem a körülmetélkedésnek, sem a körülmetéletlenségnek nincs semmi ereje, csak a szereteten át munkálkodó hitnek.
[Gal. 5.7] Szépen futottatok! Ki tartott fel, hogy az igazságnak ne engedelmeskedjetek?
[Gal. 5.8] Ez a rábeszélés nem attól van, aki elhívott titeket.
[Gal. 5.9] Kicsiny kovász az egész tésztát megkeleszti.
[Gal. 5.10] Én az Úrból rátok vonatkozólag azt a bizalmat merítettem, hogy nem fog az eszetek egyében járni. De az, aki megháborít titeket, hordozni fogja az ítéletet, bárki legyen is.
[Gal. 5.11] Ám ha így van, ha én még a körülmetélkedést hirdetem, testvéreim, miért üldöznek engem akkor? Ha így igaz, akkor megszűnt a kereszt botránya.
[Gal. 5.12] Bárcsak lemetszenék magukat azok, akik titeket fellázítanak.
[Gal. 5.13] Mert titeket szabadságra hívtak el, testvéreim, de nem olyan szabadságra, mely ugródeszka a húsnak. Ellenkezőleg. Szereteten át szolgáljátok egymást.
[Gal. 5.14] Mert az egész törvény egyetlen igében teljesül: “Szeresd felebarátodat, mint magadat.”
[Gal. 5.15] Ha azonban harapjátok és felfaljátok egymást, vigyázzatok, mert még elemésztitek egymást.
[Gal. 5.16] Azt mondom, Szellemtől ösztökélve járjatok, és a hús kívánságát véghez ne vigyétek.
[Gal. 5.17] Mert a hús kívánsága a Szellem kívánsága ellen fordít titeket, s a Szellem kívánsága a húsé ellen, ezek ugyanis egymással ellenkeznek, hogy ne azt tegyétek, amit akartok.
[Gal. 5.18] De ha a Szellem hajt, nem vagytok törvény alatt.
[Gal. 5.19] A hús tettei pedig nyilvánvalóak, ilyenfélék: paráznaság, tisztátalanság, kicsapongás,
[Gal. 5.20] bálványimádás, varázslás, ellenségeskedés, civakodás, féltékenység, indulatoskodás, veszekedések, meghasonlás, versengések,
[Gal. 5.21] irigykedés, részegeskedés, lakmározás és az ezekhez hasonlók. Akik ilyesmiket tesznek – előre megmondom nektek, mint ahogy már előre meg is mondtam -, Isten királyságát nem fogják örökrészül kapni.
[Gal. 5.22] A Szellemnek gyümölcse ellenben: szeretet, öröm, békesség, hosszútűrés, jóságosság, derékség, hűség (hit),
[Gal. 5.23] szelídség, önuralom. Az ilyenek ellen nincs törvény.
[Gal. 5.24] Azok, akik a Krisztus Jézuséi, a húst szenvedélyeivel és kívánságaival együtt megfeszítették.
[Gal. 5.25] Ha a Szellem életet ad nekünk, úgy is járjunk, ahogy a Szellem ösztökél.
[Gal. 5.26] Ne vágyódjunk üres tekintélyre, ne legyünk egymással szemben kihívók, ne irigykedjünk egymásra.

PÁL LEVELE A GALATÁKHOZ 4. RÉSZ

[Gal. 4.1] De azt mondom, ameddig az örökös kiskorú, semmivel sem különb a rabszolgánál, noha mindenek (mindennek) ura.
[Gal. 4.2] Mégis gyámok, és sáfárok alatt van az atyjától előre meghatározott időig.
[Gal. 4.3] Így mi is, mikor kiskorúak voltunk, a világ elemei alá voltunk vetve rabszolgasorsra.
[Gal. 4.4] Mikor azonban eljött az idő teljessége, Isten elküldte a Fiát, ki asszonytól lett, törvény alá került, ~ hogy a törvény alatt levőket kivásárolja, hogy a fiúvá fogadtatást elnyerjük.
[Gal. 4.6] Minthogy pedig fiak vagytok, Isten elküldte szívünkbe Fiának szellemét, aki így kiált: “Abba! Atya!”
[Gal. 4.7] Így hát nem vagy többé rabszolga, hanem fiú, ha pedig fiú, akkor Istenen át örökös is.
[Gal. 4.8] Mégis akkor, mikor Istent nem ismertétek, természettől oly dolgok rabszolgaságában éltetek, melyek nem istenek.
[Gal. 4.9] De most, hogy Istent megismertétek, helyesebben, hogy Isten megismert titeket, hogy fordulhattok ismét az erőtlen és szegényes elemekhez? Hogy akarhatjátok ugyanazt újra kezdeni? Ismét az elemek rabszolgái akartok lenni?
[Gal. 4.10] Napokra, hónapokra, időpontokra és évekre figyeltek. Féltelek titeket!
[Gal. 4.11] Csak nem volt hiábavaló az értetek való fáradozásom?
[Gal. 4.12] Legyetek olyanokká, mint én, mert én is olyanná lettem, amilyenek ti vagytok, testvéreim! Könyörgöm hozzátok! Ti nekem semmit sem ártottatok.
[Gal. 4.13] Tudjátok, hogy első ízben hústestem erőtlensége miatt hirdettem nektek az örömüzenetet.
[Gal. 4.14] Ti akkor arra a kísértésre, mely a húsomban kísértett, nem válaszoltatok megvetéssel, sem nem köptetek engem látva, hanem úgy fogadtatok, mint Istennek angyalát, mint magát a Krisztus Jézust.
[Gal. 4.15] Hova lett boldognak-magasztalásotok? Mert bizonyságot teszek, hogy ha lehetséges lett volna, szemeteket vájtátok volna ki, s adtátok volna nekem.
[Gal. 4.16] Hát azzal ellenségetekké lettem, hogy az igazat megmondtam nektek?
[Gal. 4.17] Nem szépen buzgólkodnak azok értetek, sőt ki akarnak rekeszteni titeket Isten kegyelméből, hogy körülöttük buzgólkodjatok.
[Gal. 4.18] Szép dolog az, ha mindenkor buzgók vagytok, és nemcsak akkor, mikor jelen vagyok nálatok.
[Gal. 4.19] Gyermekeim, kiket ismét fájdalommal szülök, míg kiformálódik bennetek a Krisztus,
[Gal. 4.20] szeretnék most nálatok lenni és változtatni a hangomon, mert zavarban vagyok veletek szemben.
[Gal. 4.21] Azt mondjátok meg nekem ti, kik a törvény alatt akartok lenni, hogy nem halljátok a törvényt?
[Gal. 4.22] Hiszen írva van benne, hogy Ábrahámnak két fia volt, egy a fiatal rabszolgálótól és egy a szabad nőtől.
[Gal. 4.23] Az egyik a rabszolgálótól a hús vonalán született, a másik az ígéreten át a szabadtól.
[Gal. 4.24] Ezek egy példázatnak a képei. A két nő tudniillik két szövetség: egy a Sina hegyéről való, rabszolgaságra szülő: ez Hágár
[Gal. 4.25] Hágár a Sina hegy Arábiában, egy vonalban van a mostani Jeruzsálemmel, mert gyermekeivel együtt rabszolgaságban él.
[Gal. 4.26] A felső Jeruzsálem ellenben szabad, ez a mi anyánk.
[Gal. 4.27] Hiszen meg van írva: “Vigadj te meddő, ki nem szülsz! Törj ki hangos kiáltásba, ki nem vajúdsz. Mert sokan vannak az elhagyottnak gyermekei, többen, mint a férjes asszonyéi!”
[Gal. 4.28] Ti testvéreim, Izsák vonalán ígéret gyermekei vagytok!
[Gal. 4.29] De mint ahogy a hús vonalán született üldözte a Szellem vonalán születőt, úgy van ma is.
[Gal. 4.30] Csakhogy mit mond az írás? “Vesd ki a rabszolgálót és annak fiát, mert rabszolgálónak fia nem fog szabadnak fiával együtt örökrészt kapni.”
[Gal. 4.31] Azért hát testvéreim, nem a rabszolgálónak, hanem a szabadnak gyermekei vagyunk.

PÁL LEVELE A GALATÁKHOZ 3. RÉSZ

[Gal. 3.1] Óh, értelmetlen galaták, ki igézett meg éppen titeket, akiknek szeme elé úgy rajzolódott előzőleg a Krisztus Jézus, mint megfeszített.
[Gal. 3.2] Csak azt az egyet akarom megtudni tőletek, hogy a Szellemet a törvény előírta tettek alapján kaptátok-e? Vagy hitnek hallásán át?
[Gal. 3.3] Ennyire értelmetlenek vagytok? Szellemmel kezdtétek el, és most hússal végzitek be?
[Gal. 3.4] Akkora élményt éltetek át – hiába? Ha csakugyan hiába.
[Gal. 3.5] Az, aki a Szellemet szolgáltatja nektek, és hatalmas erőket munkál bennetek, törvény tettei alapján vagy hitbeli engedelmesség alapján teszi-e ezt?
[Gal. 3.6] Így hitt Ábrahám is az Istennek, és igazságosságul számították azt be neki.
[Gal. 3.7] Ismerjétek fel hát, hogy akik a hitből valók, azok az Ábrahám fiai.
[Gal. 3.8] Miután az Írás előre látta, hogy az Isten a nemzeteket a hit alapján teszi igazságossá, előre hirdette Ábrahámnak ezt az örömhírt: “Benned fognak áldást kapni az összes nemzetek.”
[Gal. 3.9] Így hát a hitből valók kapnak áldást a hívő Ábrahámmal együtt.
[Gal. 3.10] Hiszen akik a törvény tettei alapján állnak, mind átok alatt vannak, mert meg írva: “Átkozott mindenki, aki nem marad meg abban, amit a törvény könyvében megírtak, hogy azt megtegye.”
[Gal. 3.11] Hogy pedig a törvény által senki sem válik igazságossá Istennél, nyilvánvaló, mert az igazságos hit alapján fog élni.
[Gal. 3.12] A törvény pedig nem a hit alapján követelőzik, hanem aki megtette, amit követel, azáltal fog élni.
[Gal. 3.13] A Krisztus azzal, hogy átokká lett értünk, kivásárolt bennünket a törvény átka alól, hiszen meg van írva: “Átkozott mindenki, aki fán függ.”
[Gal. 3.14] Így azután Ábrahám áldása a Krisztus Jézusban száll a nemzetekre, hogy a Szellem ígéretét a hiten keresztül nyerjük el.
[Gal. 3.15] Testvéreim, ember módjára szólok: Még egy emberi végrendeletet sem tehet senki félre, ha hitelesítve van, sem nem fűzhet hozzá más rendelkezést.
[Gal. 3.16] Már most az ígéreteket Ábrahámnak tették és magvának. Nem azt mondja: “magvainak”, mintha sokról szólna, hanem úgy szól, mint egyről: “és magvának”, aki a Krisztus.
[Gal. 3.17] Mondom tehát: Az Istentől előzőleg hitelesítve adott rendelkezést a négyszázharminc évvel később előálló törvény nem érvénytelenítheti, hogy az ígéretet hatályától fossza meg.
[Gal. 3.18] Ha ugyanis a törvény alapján nyernénk el az örökséget, többé nem az ígéret alapján kapnánk. Ábrahámnak azonban az ígéreten keresztül adta azt Istennek kegyelme.
[Gal. 3.19] Mire való tehát a törvény? Az áthágások miatt toldották meg vele az ígéretet, s addig tart érvénye, míg eljön a Mag, akinek az ígéretet adták. Az angyalok adták parancsba, közbenjáró kezén át.
[Gal. 3.20] A közbenjáró pedig nem egyhez tartozik, ellenben az Isten egy.
[Gal. 3.21] Ellene szól tehát a törvény az ígéreteknek? Szó sem lehet róla! Hiszen ha olyan törvényt adtak volna, melynek hatalma van arra, hogy megelevenítsen, valóban a törvény megtartásából származnék az igazságosság.
[Gal. 3.22] Ámde az írás vétek alá zárt mindent, hogy az ígéretet a Krisztus Jézusba vetett hit alapján kapják meg a hívők.
[Gal. 3.23] Mielőtt azonban a hit eljött volna, törvény alá összezárva őriztek minket, míg a hit le nem lepleződik.
[Gal. 3.24] Így hát a törvény nevelőnkké (gyermekvezetőnkké) lett a Krisztushoz, hogy azután hit alapján legyünk igazságosakká.
[Gal. 3.25] Miután azonban a hit eljött, többé nem vagyunk a nevelő alatt.
[Gal. 3.26] A Krisztus Jézusba vetett hiten keresztül ugyanis mindnyájan Isten fiai vagytok.
[Gal. 3.27] Ahányan csak a Krisztusba bemerítkeztetek, a Krisztust öltöttétek fel.
[Gal. 3.28] Nincs hát többé zsidó, sem hellén, nincs rabszolga, sem szabad, nincs férfi és nő, mert mindnyájan egyek vagytok a Krisztus Jézusban.
[Gal. 3.29] Ha pedig a Krisztuséi vagytok, következőleg Ábrahám magva vagytok, ígéret vonalán örökösök.

PÁL LEVELE A GALATÁKHOZ 2. RÉSZ

[Gal. 2.1] Tizennégy esztendő elmúltával Barnabással együtt újra felmentem Jeruzsálembe, de Tituszt is magammal vittem.
[Gal. 2.2] Kijelentés következtében mentem fel, és ott eléjük tártam azt az örömüzenetet, melyet a nemzetek között hirdetek, azonban külön a tekintélyesek elé, hogy hiába ne fussak, vagy ne váljék hiábavalóvá eddigi futásom.
[Gal. 2.3] De még csak a velem lévő Tituszt sem kényszerítették körülmetélkedésre
[Gal. 2.4] – noha hellén volt, tekintettel a hamis atyafiakra, akik azért lopakodtak be, hogy kikémleljék a Krisztus Jézusban kapott szabadságunkat, hogy bennünket rabszolgákká tehessenek.
[Gal. 2.5] Ezeknek mégcsak egy óráig sem engedtünk, hogy magunkat alájuk vetettük volna, hogy az örömüzenet igazsága számotokra megmaradjon.
[Gal. 2.6] Azok, akiket valami nagynak néznek – bármilyenek voltak is egykor, nekem semmit sem jelentenek, – Isten nem nézi az ember személyét, – szóval a tekintélyesek az előttem leleplezett örömüzenethez semmivel hozzá nem járultak,
[Gal. 2.7] sőt ellenkezőleg, mikor meglátták, hogy a körülmetéletlenek között az örömüzenet hirdetésével engem bízott meg Isten, mint Pétert a körülmetéltek között –
[Gal. 2.8] mert aki Péterben munkálkodott, hogy a körülmetéltek apostolságát végezhesse, az munkált bennem is a nemzetek között -,
[Gal. 2.9] szóval, mikor Jakab, Kéfás és János, akiket oszlopoknak tekintenek, felismerték a nekem adott kegyelmet, a közösség kifejezésére jobbjukat nyújtották nekem és Barnabásnak, hogy mi a nemzetek közé menjünk, ők meg a körülmetéltek közé,
[Gal. 2.10] csak azt kötötték ki, hogy a szegényekről megemlékezzünk, amit nagyon is serénykedtem megtenni.
[Gal. 2.11] Mikor azonban Kéfás eljött Antióhiába, szemtől szembe ellene álltam, mert ítélet alá esett.
[Gal. 2.12] Mielőtt ugyanis némelyek Jakabtól odajöttek volna, a nemzetekkel együtt evett, de mikor azok megérkeztek, visszavonult és elkülönítette magát, mivel félt a körülmetéltek közül valóktól.
[Gal. 2.13] Együtt képmutatóskodtak azután vele a többi zsidók is, úgyhogy még Barnabást is magával ragadta képmutatásuk.
[Gal. 2.14] Mikor azonban megláttam, hogy az örömüzenet igazságához mérten nem járnak egyenes úton, mindenki füle hallatára ezt mondtam Kéfásnak: Ha te zsidó létedre a pogányok módjára élsz és nem zsidó módra, hogyan kényszerítheted a nemzeteket zsidóskodásra?
[Gal. 2.15] Mi, akik természettől zsidók vagyunk és nem nemzetek közül való vétkezők,
[Gal. 2.16] miután tudjuk, hogy az ember a törvény tettei alapján nem lesz igazságossá, csak a Krisztus Jézusba vetett hiten keresztül, mi is hittünk a Krisztus Jézusban, hogy a Krisztusba vetett hit alapján és ne a törvény tettei alapján váljunk igazságosakká, mert hiszen a törvény mutatta tettek alapján egy hús sem lehet igazságossá.
[Gal. 2.17] Ha azonban bennünket magunkat is, kik a Krisztusban keresünk megigazulást, azon kapnak rajta, hogy vétkezők vagyunk, ebből az következik, hogy a Krisztus a vétek kiszolgálója? Szó se legyen róla.
[Gal. 2.18] Mert ha újra felépítem azt, amit már lerontottam, magamra állítom ki a bizonyítványt magamról, hogy a lerontott törvény áthágója vagyok.
[Gal. 2.19] Mert engem a törvényen keresztül ölt meg a törvény, hogy Istentől legyen az életem. A Krisztussal együtt függök megfeszítve.
[Gal. 2.20] Élek. De többé nem én, hanem a Krisztus él bennem. Amely életet pedig most húsban élek, az Isten Fiába vetett hitben élem, aki szeretett engem és önmagát adta értem.
[Gal. 2.21] Nem vetem félre az Isten kegyelmét. Ha ugyanis a törvényen keresztül valósulna meg az igazságosság, ebből az következnék, hogy a Krisztus hiába halt meg.

PÁL LEVELE A GALATÁKHOZ 1. RÉSZ

[Gal. 1.1] Pál apostol, kit nem emberek küldtek, kit nem ember tett apostollá, hanem a Krisztus Jézus és Isten, az Atya, ki Jézust a halottak közül feltámasztotta
[Gal. 1.2] és a velem levő összes testvérek írjuk ezt a levelet Galácia eklézsiáinak:
[Gal. 1.3] Kegyelem és békesség szálljon rátok Atyánktól, az Istentől és az Úrtól, a Krisztus Jézustól,
[Gal. 1.4] aki vétkeinkért odaadta magát, hogy a jelenvaló rossz korból kivegyen bennünket magának, ahogy azt Isten, a mi Atyánk akarta.
[Gal. 1.5] Övé legyen a dicsőség az örök korok korain át! Ámen.
[Gal. 1.6] Csodálkozom, hogy attól, aki a Krisztus kegyelmével elhívott titeket, ilyen hamar másféle örömüzenethez pártoltatok.
[Gal. 1.7] Örömüzenet ugyan nincs más, de vannak némelyek, akik nyugtalanítanak titeket, és akik át (ki) akarják forgatni a Krisztus örömüzenetét.
[Gal. 1.8] De, még ha mi, vagy mennyből való ember hirdetnénk is valamit néktek azon kívül, amit előbb örömüzenetként hirdettünk: Átok legyen!
[Gal. 1.9] Ahogy előzőleg megmondtuk, és most újra mondom, ha valaki amellett, amit már elfogadtatok, még valami más örömüzenetet hirdetne nektek, átok legyen.
[Gal. 1.10] Vajon most embereket igyekszem megnyerni vagy az Istent? Vajon embereknek igyekszem tetszeni? Ha még embereknek tetszelegnék, a Krisztus rabszolgája nem volnék.
[Gal. 1.11] Tudtotokra akarom adni ugyanis nektek, testvéreim, hogy az az örömüzenet, melyet én vittem nektek, nem emberekhez volt szabva.
[Gal. 1.12] Mert sem embertől nem kaptam, sem nem tanítottak rá, hanem a Krisztus Jézus leleplezésén át jutottam hozzá.
[Gal. 1.13] Hiszen hallottatok arról, hogy én egykor hogyan viselkedtem a zsidóságban, hogy mértéken felül üldöztem és pusztítottam az Isten eklézsiáját.
[Gal. 1.14] Nemzetségemből sok kortársamat felülmúltam a zsidóskodásban, amennyiben az atyai hagyományoknak náluk sokkal buzgóbb követője voltam.
[Gal. 1.15] Mikor azonban az, aki engem anyám méhétől különválasztott és kegyelmével elhívott; helyesnek látta, hogy
[Gal. 1.16] Fiát leleplezze bennem, hogy azután örömüzenetül hirdessem őt a nemzetek között, azonnal abbahagytam, hogy húsra és vérre támaszkodjam,
[Gal. 1.17] Jeruzsálembe sem mentem fel azokhoz, akik előttem voltak apostolok, hanem elutaztam Arábiába, majd újra visszatértem Damaszkuszba.
[Gal. 1.18] Három évvel később felmentem Jeruzsálembe, hogy Kéfást meglátogassam, és nála maradtam tizenöt napig.
[Gal. 1.19] Az apostolok közül mást nem láttam, csak az Úr testvérét, Jakabot.
[Gal. 1.20] Amit írok nektek, lám Isten előtt írom, nem hazudom.
[Gal. 1.21] Utóbb Szíria és Cilicia tájaira mentem.
[Gal. 1.22] Júdeának a Krisztusban élő eklézsiái előtt arcra nézve ismeretlen voltam.
[Gal. 1.23] Csak hallották, hogy az, aki egykor üldözött bennünket, örömüzenetként hirdeti a hitet, melyet egykor pusztított.
[Gal. 1.24] Dicsőítették azonban az Istent azért, ami történt bennem.

2010. június 1. Szent Jusztinusz vértanú A nap liturgikus színe: piros

100 körül született, a szamariai Szichemben (ma Nablus). Szülei görög származású pogányok voltak. A művelt Jusztínusz a filozófusoknál kereste az igazságot, de a kereszténységben találta meg “az egyedül megbízható és igaz filozófiát”. Megtérése után fáradhatatlanul tanított és írt. Két Apológiája és a Dialógus a zsidó Trifonnal című párbeszéde maradt csak fenn. Tőle maradt ránk egy leírás arról, hogy hogyan ünnepelték még 165 táján Rómában a vasárnapi misét.

B év, évközi idő, 9. hét, kedd
2Pét 3,12-15a.17-18

akik várjátok és epedve óhajtjátok Isten napjának eljövetelét, amikor az egek elégnek és szétfoszlanak, az elemek pedig a tűz hevétől elolvadnak? Mi azonban — az ő ígérete szerint — új eget és új földet várunk [Iz 65,17], ahol igazság lakik. Ha tehát, szeretteim, ezeket várjátok, azon legyetek, hogy szeplőtelenül és feddhetetlenül találjon titeket békességben. Tekintsétek a mi Urunk hosszútűrését rátok nézve üdvösségnek, amint a mi szeretett testvérünk, Pál is megírta azt nektek a neki adott bölcsesség szerint. Ti tehát, szeretteim, miután mindezt előre tudjátok, vigyázzatok, hogy az istentelenek tévelygése magával ne ragadjon titeket, és el ne veszítsétek saját szilárdságotokat. Sőt, inkább növekedjetek a kegyelemben és a mi Urunk és üdvözítő Jézus Krisztusunk ismeretében. Neki legyen dicsőség most és az örökkévalóság napján! Ámen.
Mk 12,13-17

Később odaküldtek hozzá a farizeusok és Heródes-pártiak közül néhányat, hogy megfogják őt beszédében. Akik odajöttek, azt mondták neki: ,,Mester! Tudjuk, hogy igaz vagy, és nem nézed az emberek személyét, hanem az Isten útját igazságban tanítod. Szabad-e adót fizetni a császárnak, vagy nem? Fizessünk vagy ne fizessünk?” Ő azonban tisztában volt képmutatásukkal, ezért azt mondta nekik: ,,Miért kísértetek engem? Hozzatok nekem egy dénárt, hadd lássam!” Azok hoztak egyet. Ekkor megkérdezte tőlük: ,,Kié ez a kép és a felirat?” Azt felelték neki: ,,A császáré.” Erre Jézus azt mondta nekik: ,,Adjátok meg tehát a császárnak, ami a császáré, és az Istennek, ami az Istené.” És csodálkoztak rajta.