Gondolkodtató melankólia

Isten azért adta nekünk az Igéjét, hogy ismerjük meg azt, amink már megvan, — az örök életet — azután járjunk a világosságában.

június 2, 2010 havi archívum

PÁL LEVE LEVELE AZ EFÉZUSIAKHOZ 6. RÉSZ

[Ef. 6.1] Gyermekek! Vessétek magatokat szüleitek alá, ha az Úrban vagytok, mert ez így igazságos.
[Ef. 6.2] Tiszteld atyádat és anyádat – ez az első parancsolat ígérettel -,
[Ef. 6.3] hogy jól legyen dolgod és hosszú életű légy a földön.
[Ef. 6.4] Atyák, ti se haragítsátok fel gyermekeiteket, hanem az Úr nevelésével és intésével tápláljátok fel őket.
[Ef. 6.5] Rabszolgák! Félelemmel és reszketéssel, szívetek egyszerűségével engedelmeskedjetek hús szerint való uratoknak, akárcsak a Krisztusnak.
[Ef. 6.6] Ne szem előtt való szolgálattal, mint akik emberek tetszését keresik, hanem ahogy a Krisztus rabszolgáihoz illik: Isten akaratát lélekből cselekedjétek,
[Ef. 6.7] jószándékkal végezve rabszolgálatotokat, mintha az Úrnak, s nem embereknek szolgálnátok:
[Ef. 6.8] tudva, hogy ki-ki azt fogja kapni az Úrnál, ami jót tesz, szabad is, rabszolga is.
[Ef. 6.9] És ti urak is ugyanazt tegyétek ővelük, hagyjátok el a fenyegetést, tudva, hogy nekik is, nektek is a mennyekben uratok van, és hogy nála nincs személyválogatás.
[Ef. 6.10] Egyébiránt tegyetek szert több hatalomra az Úr által és az ő uralkodó ereje által.
[Ef. 6.11] Öltsétek fel az Isten teljes fegyverzetét, hogy hatalmatok legyen megállni a vádló fogásaival szemben,
[Ef. 6.12] mert a mi küzdelmünk nem vér és hús ellen folyik, hanem a mostani sötétségnek fejedelemségei, fennhatóságai és világuralkodói ellen, a rosszaság szellemi lényei ellen, kik a mennyeiekben vannak.
[Ef. 6.13] Ezért vegyétek fel az Isten teljes fegyverzetét, hogy ama rossz napon képesek legyetek ellenállni, és miután minden munkátokat elvégeztétek, megállni.
[Ef. 6.14] Álljatok meg hát! Csípőtöket igazsággal övezzétek fel, öltsétek fel az igazságosság páncélját,
[Ef. 6.15] Lábatokra húzzátok fel sarunak a békesség örömüzenetének készségét,
[Ef. 6.16] ragadjátok meg minden esetben a hitnek pajzsát, mellyel ama rossznak tüzes nyilait mind kiolthatjátok.
[Ef. 6.17] Vegyétek fel a megmenekülés sisakját és mindenféle imádságon és könyörgésen át a Szellem kardját, mely az Isten beszéde.
[Ef. 6.18] Imádkozzatok minden időben a Szellem által, és evégett virrasszatok teljes állhatatossággal, a szentekért mondott könyörgéssel,
[Ef. 6.19] értem is, hogy szájam felnyitásakor szó adassék nékem, hogy a szólás szabadságával ismertethessem meg az örömüzenet titkát,
[Ef. 6.20] melyért bilincsben járok követséget, hogy olyan szabadon szólhassak felőle, ahogy beszélnem kell.
[Ef. 6.21] Hogy pedig ti is tudjatok az én dolgaimról, hogy mit cselekszem, majd tudósítást ad nektek az én szeretett testvérem Tihikusz, aki hű szolga az Úrban,
[Ef. 6.22] akit éppen evégett küldtem hozzátok, hogy megtudjátok a körülöttem folyó dolgokat, és azért, hogy felbátorítsa szíveteket.
[Ef. 6.23] Békességet a testvéreknek és szeretetet, hittel együtt Atyánktól, Istentől és az Úrtól, a Krisztus Jézustól.
[Ef. 6.24] A kegyelem legyen mindazokkal, akik romolhatatlaságban szeretik Urunkat, a Krisztus Jézust.

Reklámok

PÁL LEVE LEVELE AZ EFÉZUSIAKHOZ 5. RÉSZ

[Ef. 5.1] Legyetek szeretett gyermekként Isten utánzói,
[Ef. 5.2] járjatok szeretetben, mint a Krisztus is szeretett minket s odaadta magát értünk, hogy felajánlás, véres áldozat, jó illat legyen az Istennek.
[Ef. 5.3] Semmiféle paráznaságot és tisztátalanságot vagy haszonlesést még csak ne is említsenek köztetek, mint ez szentekhez illik,
[Ef. 5.4] se szégyenletes, se ostoba vagy szellemeskedő beszéd ne hangozzék, melyek nem illenek hozzánk, hanem inkább hálaadás.
[Ef. 5.5] Mert azt tudjátok, hogy sem paráznának, sem tisztátalannak, sem kapzsinak, aki bálványimádó, nincs örökrésze a Krisztusnak és Istennek királyságában.
[Ef. 5.6] Üres szavakkal senki el ne csaljon titeket, hiszen az ilyen dolgokért jön az Isten haragja az engedetlenség fiaira.
[Ef. 5.7] Ne legyetek részestársak az ilyenekkel.
[Ef. 5.8] Mert egykor sötétség voltatok, most azonban világosság vagytok az Úrban. Világosság gyermekeiként járjatok
[Ef. 5.9] – a világosság gyümölcse ugyanis mindenféle rátermettségben, igazságosságban és igazságban mutatkozik,
[Ef. 5.10] – egyúttal próbálgassátok, hogy mi kedves az Úrnak.
[Ef. 5.11] Ne vállaljatok közösséget a sötétség gyümölcstelen tetteivel, inkább feddjétek meg őket.
[Ef. 5.12] Mert arról, ami alattomban kikerül tőlük, szégyen még beszélni is.
[Ef. 5.13] Ámde minden láthatóvá lesz, mikor a világosság megfeddi, mert minden, ami láthatóvá válik, világosság.
[Ef. 5.14] Ezért mondja: “Kelj fel szunnyadó, támadj fel a halottak közül! S majd rád veti fényét a Krisztus.”
[Ef. 5.15] Pontosan nézzetek utána, hogy hogyan viselkedtek, ne botorul hanem bölcsen,
[Ef. 5.16] áron is megvásároljátok az alkalmat, mert rosszak a napok.
[Ef. 5.17] Azért hát ne legyetek esztelenek, hanem lássátok be, mi az Úrnak akarata.
[Ef. 5.18] S ne részegedjetek le bortól, amiben menthetetlen romlás van (aszótia: fényűzés, bujálkodás), teljetek be inkább Szellemmel,
[Ef. 5.19] szellemi dallamokkal, énekekkel és dalokkal beszéljetek egymásnak, szívetekkel daloljatok és zengjetek az Úrnak,
[Ef. 5.20] a Krisztus Jézusnak nevével mindenért mindenkor hálát adjatok Istennek és az Atyának.
[Ef. 5.21] Egymásnak a Krisztus félelmében magatokat alávessétek.
[Ef. 5.22] Az asszonyok is saját férjüknek magukat alárendeljék, mintha csak az Úrnak tennék.
[Ef. 5.23] Mert a férfi feje az asszonynak, mint a Krisztus is az eklézsiának. Ő megmentője a testnek.
[Ef. 5.24] De mint ahogy az eklézsia aláveti magát a Krisztusnak, úgy tegyenek az asszonyok is mindenben a férjekkel.
[Ef. 5.25] Férjek, szeressétek feleségeteket, miként a Krisztus is szerette az eklézsiát és odaadta magát érte,
[Ef. 5.26] hogy azt megtisztítsa az igében levő vízfürdővel,
[Ef. 5.27] hogy megdicsőülve állítsa maga mellé az eklézsiát, hogy azon ne legyen szennyfolt, ránc, vagy valami efféle, hanem, hogy szent legyen és kifogástalan.
[Ef. 5.28] Így a férjek is tartoznak szeretni a feleségüket, akárcsak a saját testüket. Aki a feleségét szereti, magát szereti.
[Ef. 5.29] Hiszen még senki sohasem gyűlölte a saját húsát, ellenkezőleg, feltáplálja, melengeti azt, mint a Krisztus is az eklézsiát,
[Ef. 5.30] hisz az ő testének tagjai vagyunk.
[Ef. 5.31] Ennek felel az meg, hogy az ember elhagyja atyját és anyját és a feleségéhez ragaszkodik, úgyhogy a kettő egy hússá lesz.
[Ef. 5.32] Nagy ez a titok. Én azonban a Krisztusról és az eklézsiáról beszélek.
[Ef. 5.33] Mindenesetre ti is egyenként úgy szeressétek a feleségeteket, mint magatokat, s az asszony félje a férjét.

PÁL LEVE LEVELE AZ EFÉZUSIAKHOZ 4. RÉSZ

[Ef. 4.1] Arra buzdítalak titeket az Úrban én, a fogoly, hogy ahhoz az elhíváshoz, mellyel elhívtak titeket, méltóan járjatok,
[Ef. 4.2] mindenben alázatosságot, szelídséget és hosszútűrést tanúsítsatok, egymást szeretettel elviseljétek
[Ef. 4.3] és abban serénykedjetek, hogy békességben egybekötve a Szellem egységét megőrizzétek.
[Ef. 4.4] Hogy legyen egy test és egy Szellem, miként elhivatásotoknak is egy reménységével hívtak el titeket,
[Ef. 4.5] legyen egy Úr, egy hit, egy bemerítés,
[Ef. 4.6] egy Istene és Atyja mindeneknek, s aki mindeneken uralkodik, mindeneket áthat , és mindenekben bent lakik.
[Ef. 4.7] A Krisztus ajándékának mértékében minden egyesünk kapott kegyelmet,
[Ef. 4.8] ezért mondja: “Felhágott a magasságba és foglyokat vitt fogságba, megajándékozta az embereket.”
[Ef. 4.9] Az hogy felment, mi egyebet jelent, mint hogy le is szállt a föld alsóbb részeibe,
[Ef. 4.10] aki leszállt, ugyanaz, mint aki fel is ment, fölébe minden egeknek, hogy a mindenséget betöltse.
[Ef. 4.11] Ő volt az is, aki némelyeket apostolokul rendelt, némelyeket prófétákul, némelyeket örömhirdetőkül, némelyeket pásztorokul és tanítókul
[Ef. 4.12] a szentek helyreigazítására, kiszolgálás munkájára, a Krisztus testének építésére,
[Ef. 4.13] míg csak mind el nem jutunk a hitnek és az Isten Fia megismerésének egységére, míg férfiasságunk bevégzetté nem lesz, s a Krisztussal való teljes beteltség korának mértékéig el nem jutunk,
[Ef. 4.14] hogy ne legyünk tovább kiskorúak, kiket hullámok sodornak el, s a tanítás akármi szele találomra ide-oda hajt, úgy ahogy azt az emberi szeszély és ravasz tévelygők fogásai diktálják,
[Ef. 4.15] ellenkezőleg, igazságban élve, szeretetben járva, nőjünk bele minden ponton abba, aki a fej, a Krisztusba,
[Ef. 4.16] kiből kiindulva az ízek összeillesztésével, a kölcsönös szolgáltatás mindenféle kapcsán át összekötöződve, amin minden egyes tag saját mértékében munkálkodik, végzi a test a test növekedését szeretetben saját felépítésére.
[Ef. 4.17] Azt mondom tehát, és emellett tanúként lépek fel az Úrban, hogy többé ne járjatok úgy, amint a nemzetek járnak, hiábavalóvá lett értelemmel,
[Ef. 4.18] elsötétült gondolatokkal, s minthogy a bennük levő értelmetlenség szívüket megkövesítette, az isteni élettől elidegenültek,
[Ef. 4.19] kik elfásultan és tehetetlenül magukat kicsapongásnak adták oda mindenféle tisztátalan tevékenységre.
[Ef. 4.20] Ti nem így ismertétek meg a Krisztust,
[Ef. 4.21] ha ugyan hallottatok róla, és úgy kaptatok tanítást őbenne, amint az a Jézusban megvalósult igazságnak megfelel,
[Ef. 4.22] hogy levessétek az óembert, mely magát korábbi forgolódástokhoz szabja, mely a csalárd kívánságok útján megromlik,
[Ef. 4.23] de értelmetek szelleme által megújuljatok,
[Ef. 4.24] és felöltsétek azt az új embert, mely Isten útján igazságosságban és igaz jámborságban teremtetett.
[Ef. 4.25] Azért vessétek le a hazugságot és szóljon ki-ki igazságot a felebarátjával, mert egymásnak vagyunk tagjai.
[Ef. 4.26] Haragudjatok, de ne vétkezzetek, a nap le ne menjen felindult haragotokon,
[Ef. 4.27] se helyet ne adjatok a vádlónak.
[Ef. 4.28] A tolvaj többé ne lopjon, fáradjon inkább, saját két kezével munkálja a jót, hogy legyen miből adakoznia a szűkölködőknek.
[Ef. 4.29] Semmiféle romlott beszéd szájatokból ki ne jöjjön, hanem csak ami jó a szükségszerű építésre, hogy kedves legyen azoknak, akik hallják.
[Ef. 4.30] Az Istennek Szent Szellemét, kivel a megváltás napjára elpecsételtek titeket, meg ne szomorítsátok.
[Ef. 4.31] Tűnjék el belőletek minden keserűség, indulat, harag, kiáltás és káromlás, minden gonoszsággal egyetemben,
[Ef. 4.32] legyetek egymás iránt jóságosak, irgalmasak, egymásnak megkegyelmezők, ahogy Isten is a Krisztusban megkegyelmezett nektek.

PÁL LEVE LEVELE AZ EFÉZUSIAKHOZ 3. RÉSZ

[Ef. 3.1] Ezért fordulok hát hozzátok én, Pál, ki a Krisztus Jézusnak értetek, a nemzetekért vagyok foglya,
[Ef. 3.2] – ha ugyan hallottatok az Isten kegyelmének arról a sáfárságáról, melyet tiértetek adtak nekem.
[Ef. 3.3] Mert leleplezés útján jutott tudomásomra a titok úgy, ahogy röviden már megírtam,
[Ef. 3.4] melyből, ha elolvassátok, képesek lesztek megérteni, micsoda belátást kaptam én a Krisztus titkába,
[Ef. 3.5] melyet más nemzedékekben nem ismertettek meg az emberek fiaival úgy, ahogy most a szent apostolok és próféták előtt a Szellem által a leplet levonták róla,
[Ef. 3.6] hogy a nemzetek örököstársak, egy testbe vannak szerkesztve, s az ígéret részestársaivá téve a Krisztus Jézus által az örömüzeneten keresztül,
[Ef. 3.7] melynek kiszolgálója lettem az Isten kegyelemajándékához mérten, melyet az ő hatalmas munkásságának mértékében adtak nékem.
[Ef. 3.8] Nékem, az összes szentek közül a legkisebbnek adták azt a kegyelmet, hogy a nemzeteknek örömüzenetül hirdethetem a Krisztus kinyomozhatatlan gazdagságát
[Ef. 3.9] és megvilágíthatom, hogy miben áll annak a titoknak sáfársága, mely örök korok óta el volt rejtve Istenben, aki a mindenséget azért teremtette,
[Ef. 3.10] hogy most a mennyei fejedelemségekkel és fennhatóságokkal az eklézsián keresztül megismertethesse az Isten sokféle bölcsességét
[Ef. 3.11] az örök korokban előzetesen tett elhatározásának megfelelően, mely Urunkban, a Krisztus Jézusban született meg,
[Ef. 3.12] akiben az őbelé vetett hiten át mi is szabadon szólhatunk, és bizalommal járulhatunk az Atyához.
[Ef. 3.13] Ezért kérem, hogy értetek viselt nyomorúságaim el ne gyengítsenek titeket, ami a ti dicsőségetek lesz.
[Ef. 3.14] Ez okból meghajtom térdemet az Atya előtt,
[Ef. 3.15] akiről a mennyekben és földön minden atyafiság a nevét kapta,
[Ef. 3.16] s kérem, adja meg nektek, hogy dicső gazdagságának mértékében belső emberetek úgy elhatalmasodjék, hogy ti az Isten Szellemén át uralomra juthassatok,
[Ef. 3.17] hogy a Krisztus a hiten át szívetekben lakozhassék, és ti szeretetben úgy meggyökerezzetek és megalapozódjatok,
[Ef. 3.18] hogy az összes szentekkel együtt erőt nyerjetek annak felfogására, hogy a szeretetben mennyi a szélesség, hosszúság, magasság és mélység
[Ef. 3.19] és megismerhessétek a Krisztusnak ismeretet felülmúló szeretetét is, hogy így az Istennek egész teljességéig betelhessetek.
[Ef. 3.20] Annak pedig, aki az ő bennünk ható hatalma szerint mindannál, amit kérünk vagy gondolunk sokkal-sokkal többet képes cselekedni,
[Ef. 3.21] legyen része a dicsőség az egyházban és Krisztus Jézusban a korszakok korszakának minden nemzedékéig. Ámen.

PÁL LEVE LEVELE AZ EFÉZUSIAKHOZ 2. RÉSZ

[Ef. 2.1] Vele együtt titeket is feltámasztott, kik eleséseitektől és vétkeitektől megölötten holtak voltatok,
[Ef. 2.2] miután egykor e világ korának rendjéhez, a levegőbeli fennhatóságnak az engedetlenség fiaiban most munkálkodó szellemnek fejedelméhez igazodva jártatok.
[Ef. 2.3] Ezekben az elesésekben és vétkekben jártunk mi is mindannyian, egykor húsunk kívánságaiban élve, mikor a húsból és gondolatokból feltörő akarásokat vittük véghez, és természettől a harag gyermekei voltunk, mint a többiek.
[Ef. 2.4] Ámde az Isten, minthogy gazdag könyörületben, nagy szeretetéért, mellyel minket akkor szeretett meg,
[Ef. 2.5] amikor eleséseink miatt még holtak voltunk, a Krisztussal együtt megelevenített – a kegyelem mentett meg titeket.
[Ef. 2.6] Vele együtt fel is támasztott, és vele együtt a Krisztus Jézusban beültetett a mennyeiekben,
[Ef. 2.7] hogy jóságos voltában az ezután következő korokban kegyelmének mindent felülmúló gazdagságát a Krisztus Jézusban megmutassa rajtunk.
[Ef. 2.8] A kegyelem mentett meg titeket a hiten keresztül. És ez nem tőletek van, Isten adománya.
[Ef. 2.9] Nem tettek alapján jött, hogy senki se kérkedjék.
[Ef. 2.10] Hiszen az ő alkotása vagyunk, a Krisztus Jézusban jó munkákra teremtve, melyeket Isten előre elkészített, hogy azokban járjunk.
[Ef. 2.11] Azért emlékezzetek meg arról, hogy valamikor, mikor még a húsban éltünk, ti pogány nemzetek voltatok, s titeket körülmetéletlenségnek mondott a húson kézzel végzett körülmetélkedés,
[Ef. 2.12] emlékezzetek, hogy ti abban az időben a Krisztuson kívül voltatok, Izráel polgárjogától elidegenültek, az ígéret szövetségeit tekintve jövevények, nem volt reményetek s Isten nélkül éltetek a világban.
[Ef. 2.13] Most azonban, hogy a Krisztus Jézusban éltek, ti, akik messze voltatok, a Krisztus vére által közeliekké lettetek.
[Ef. 2.14] Mert ő a mi békességünk, aki a kettőt eggyé tette, s azzal, hogy az ellenségeskedést, ezt az elválasztó közfalat saját húsában lebontotta,
[Ef. 2.15] a parancsolatoknak rendeletekben adott törvényét hatályon kívül helyezte, hogy magában a kettőt egy új emberré teremtse azzal, hogy békességet csinál,
[Ef. 2.16] s mindkettőt egy testbe foglalva a kereszten át kiengeszteli Istennel, miután önmagában az ellenségeskedést megölte.
[Ef. 2.17] Eljött, a békesség örömhírét hirdette nektek, távoliaknak, és békességet hirdetett a közelieknek.
[Ef. 2.18] Mert mindketten egy Szellemben őrajta keresztül nyertük el, hogy az Atyához járulhatunk.
[Ef. 2.19] Így hát nem vagytok többé jövevények és zsellérek, hanem a szentek polgártársai és Istennek házanépe,
[Ef. 2.20] miután az apostolok és próféták fundamentumán Isten házává épültetek, melyben a szegletkő maga a Krisztus Jézus,
[Ef. 2.21] kiben egymásba illesztve az egész épület szent templommá növekszik az Úrban,
[Ef. 2.22] kiben Szellem által ti is együtt épültök Isten lakóhelyévé.

PÁL LEVE LEVELE AZ EFÉZUSIAKHOZ 1. RÉSZ

[Ef. 1.1] Pál, ki Isten akaratával a Krisztus Jézus apostola, ír az Efézusban lakó szenteknek és a Krisztus Jézusban élő hűségeseknek.
[Ef. 1.2] Atyánktól, Istentől és Urunktól, a Krisztus Jézustól kegyelem és békesség szálljon rátok.
[Ef. 1.3] Áldott a mi Urunknak, a Krisztus Jézusnak Istene és Atyja, ki a Krisztusban, a mennyeiekben található minden szellemi áldással megáldott minket annak megfelelően,
[Ef. 1.4] ahogy a világ megalapozása előtt őbenne kiválogatott bennünket magának, hogy őelőtte szentek és kifogástalanok legyünk.
[Ef. 1.5] Szeretetéből indítva azonban már eleve különválasztott minket a maga számára a Krisztus Jézuson keresztül, avégre, hogy fiaivá tegyen, ahogyan ezt akarata is helyeselte.
[Ef. 1.6] Tette ezt kegyelmének magasztalására, mellyel bennünket abban a Szerelmesben megajándékozott.
[Ef. 1.7] Ebben a Szerelmesben lett ugyanis mienk a váltság, és engedte el az eleséseket az ő vérén keresztül kegyelmének gazdag voltához mérten,
[Ef. 1.8] mely kegyelmet mindenféle bölcsességben és eszünk járásának igazgatásában nagy bőséggel öntött ki ránk,
[Ef. 1.9] miután titkos akaratát velünk megismertette. Így felelt meg ez az ő jótetszésének, melyet őbenne
[Ef. 1.10] az idők teljességének háztartására már eleve kitűzött: hogy a mindenség, mindaz, ami a mennyekben van, és ami a földön van, a Krisztusban egy fő alatt egyesüljön.
[Ef. 1.11] Egyesüljön abban, akiben sorsrészünket is megkaptuk, ahogyan erre a többi embertől eleve különválasztott minket az, aki a tőle akart terv szerint munkásságával a mindenséget áthatja
[Ef. 1.12] s azon munkálkodik, hogy mi, akik reménységünket eleve a Krisztusba vetettük, az ő dicsőségének magasztalására legyünk.
[Ef. 1.13] Őbenne titeket is, miután az igazságnak szavát, megmenekülésetek örömüzenetét meghallottátok és abban hittetek, az ígéret Szent Szellemével elpecsételt,
[Ef. 1.14] aki a mi örökrészünknek foglalója, s feladata az Istennek megtartott nép megváltása és ezzel az Isten dicsőségének magasztalása.
[Ef. 1.15] Ezért miután hallottam arról a hitről, mely nálatok szerte az Úrban, Jézusban van, és arról a szeretetről, melyet az összes szentek iránt tanúsítotok,
[Ef. 1.16] én sem szűnök meg hálát adni értetek, és imádságaimban megemlítelek titeket,
[Ef. 1.17] hogy Urunknak, a Krisztus Jézusnak Istene, a dicsőségnek Atyja, annak a bölcsességnek és leleplezésnek szellemét adja néktek, melyet az ő megismerése nyújt,
[Ef. 1.18] adja néktek a szívnek megvilágosított szemét, hogy tudhassátok, micsoda reménységre hívott ő el, hogy mily gazdag dicsőségű a tőle adandó örökrész a szentek között,
[Ef. 1.19] mennyire felülmúl mindent az ő nagy hatalma a mi életünkben, akik abban a mértékben hittünk, ahogy az ő erejének uralkodó hatalmát a Krisztus életében munkálkodni láttuk.
[Ef. 1.20] Ez az erő hatott a Krisztusban, mikor Isten őt a halottak közül feltámasztotta, a mennyeiekben jobbjára ültette,
[Ef. 1.21] minden fejedelemség, fennhatóság, hatalom, uraság és minden név fölé, melyet nemcsak ebben a korban, hanem az elkövetkezőben is neveznek,
[Ef. 1.22] és amikor mindent lába alá rendelt, és amikor messze mindenek fölött őt adta fejül az eklézsiának, mely az ő teste, amely telítve van azzal, aki mindenben mindent kitölt.

2010. június 2. B év, évközi idő, 9. hét, szerda (Szent Marcellinusz és Szent Péter vértanúk) A nap liturgikus színe: zöld

A nem hívők sokszor próbálják zavarba hozni, nevetségessé tenni a hívőket. Ezt tették a szadduceusok is Jézussal. Ők nem hittek a feltámadásban, mégis arról kérdezték Jézust, milyen lesz a sorsuk majd a feltámadás után. Válaszában Jézus ismételten megerősíti övéit az örök élet hitében. A túlvilági életről pedig azt tanítja: ez részesedés lesz Isten életéből. Ezért földi kategóriákban hiába is gondolkodunk róla.

A Diocletianus-féle üldözéskor (304) Rómában szenvedett vértanúságukról Szent Damazusz pápa tanúskodik. Kivégzésük történetét a hóhértól hallotta, és márványtáblába vésett költeményben örökítette meg az eseményt a pápa. Egy berekben fejezték le őket, de testüket átvitték a Via Labicanán lévő két babérfához. Sírjuk körül híres temető alakult ki, ahol a keresztény Nagy Konstantin császár bazilikát emelt tiszteletükre. Itt volt eltemetve Szent Heléna (Ilona) a császár édesanyja is.

2Tim 1,1-3.6-12

Pál, Isten akaratából, a Krisztus Jézusban való élet ígérete szerint Krisztus Jézus apostola, Timóteusnak, szeretett fiának. Kegyelem, irgalom és béke az Atyaistentől, és Krisztus Jézustól, a mi Urunktól! Hálát adok Istennek — akinek, miként őseim, tiszta lelkiismerettel szolgálok –, szüntelenül, amikor éjjel-nappal megemlékezem rólad imádságaimban. Éppen ezért figyelmeztetlek, szítsd fel magadban Isten kegyelmét, amely kézrátételem által benned van. Hiszen Isten nem a félénkség lelkét adta nekünk, hanem az erőét, a szeretetét és a józanságét. Ne szégyenkezz hát az Úrról való tanúságtétel miatt, sem énmiattam, aki őérte bilincseket hordok, hanem szenvedj velem az evangéliumért Isten erejének segítségével. Ő megmentett és szent hívással meghívott minket, nem tetteink alapján, hanem saját elhatározása és kegyelme által, amelyet örök idők előtt adott nekünk Krisztus Jézusban. Ez most nyilvánvalóvá lett a mi Üdvözítőnknek, Jézus Krisztusnak megjelenése által, aki a halált legyőzte, az életet pedig és halhatatlanságot felragyogtatta az evangélium által. Ennek lettem hírnöke, apostola és tanítója. Ezt is emiatt szenvedem, de nem szégyenkezem, mert tudom, kinek hittem, s biztos vagyok abban, hogy ő meg tudja őrizni rábízott kincsemet addig a napig.
Mk 12,18-27

Ekkor odamentek hozzá a szaddúceusok, akik azt mondják, hogy nincs feltámadás. Megkérdezték őt: ,,Mester! Mózes megírta nekünk, hogy ha valakinek a testvére meghal és hátrahagyja feleségét gyermek nélkül, akkor a testvér vegye el annak a feleségét, és támasszon utódot testvérének [MTörv 25,5-6; Ter 38,8]. Volt egyszer hét testvér. Az első feleséget vett magának és meghalt, nem hagyva utódot. Akkor a második vette el azt, de ez is meghalt, és nem hagyott utódot. Éppúgy a harmadik. Elvette az asszonyt hasonlóképpen mind a hét, és nem hagytak utódot. Mindezek után végül meghalt az asszony is. A feltámadáskor tehát, amikor feltámadnak, ezek közül melyiknek lesz a felesége? Mert hétnek volt a felesége.” Jézus azt felelte nekik: ,,Nyilván azért tévelyegtek, mert nem ismeritek az Írásokat, sem az Isten hatalmát! Hiszen amikor a halottak föltámadnak, nem házasodnak, sem férjhez nem mennek, hanem olyanok lesznek, mint az angyalok a mennyben. A halottak felől pedig, mármint hogy feltámadnak, nem olvastátok Mózes könyvében a csipkebokornál, hogy miként mondta neki Isten, amikor szólt: ,,Én vagyok Ábrahám Istene és Izsák Istene és Jákob Istene?” [Kiv 3,6] Ő nem a halottak Istene, hanem az élőké. Így tehát nagyon tévedtek.”