Gondolkodtató melankólia

Isten azért adta nekünk az Igéjét, hogy ismerjük meg azt, amink már megvan, — az örök életet — azután járjunk a világosságában.

június 3, 2010 havi archívum

2010. június 3. – Csütörtök

Abban az idõben egy írástudó megkérdezte Jézustól: “Melyik az elsõ a
parancsok közül?” Jézus így válaszolt: “Ez az elsõ: Halld, Izrael! Az Úr,
a mi Istenünk, az egyetlen Úr. Szeresd Uradat, Istenedet teljes szívedbõl,
teljes lelkedbõl, teljes elmédbõl és minden erõdbõl! A második hasonló
ehhez: Szeresd felebarátodat, mint önmagadat! Ezeknél nincs nagyobb
parancsolat.”
Az írástudó erre azt válaszolta: “Valóban, jól mondtad, Mester, hogy õ az
Egyetlen, és hogy rajta kívül nincs más. És azt is, hogy õt teljes
szívünkbõl, teljes elménkbõl és teljes erõnkbõl szeretni, embertársunkat
pedig úgy szeretni, mint saját magunkat, többet ér minden égõ- vagy véres
áldozatnál.”
Jézus az okos felelet hallatára megdicsérte: “Nem jársz messze Isten
országától.” Ezután már több kérdést nem mertek neki föltenni.
Mk 12,28b-34

Elmélkedés:

Egy írástudó a legfõbb parancsról kérdezi a kiváló tanító hírében álló
Jézust, aki valóban jól ismeri a mózesi törvényeket. E részben –
ellentétben Máté és Lukács változatával – nem vitatkozás céljával, hanem
csak egyszerû érdeklõdéssel és tudásvággyal fordul az írástudó Jézushoz a
törvényben a legfontosabb parancsa tárgyában. A kérdezõ magatartása
egyáltalán nem elutasító vagy vitázó, hiszen a késõbbiekben is jóváhagyja
Jézus válaszát.
Jézus az Isten iránti szeretet parancsát idézi a Második Törvénykönyvbõl
(MTörv 6,4-5), majd ehhez hozzákapcsolja az emberszeretet követelményét
is, amely a Leviták könyvében található (Lev 19,18). E szorosan egymáshoz
tartozó két parancs elõírja az embernek, hogy szívével, lelkével, minden
erejével és akaratával a szeretet megvalósítására törekedjen. Olyan
törvények ezek, amelyek nem csak a törvénykönyvben szerepelnek, hanem
minden ember szívébe vannak írva. A szeretet kettõs törvénye keresztény
életünk alapjául szolgál.
(c) Horváth István Sándor

Imádság:

Ó jóságos Atya, hozzád jövök; amikor hív a szavad, befogadom lelkembe
szavadat és igazságodat, magamba foglalom mint ajándékodat. És kérlek
téged, Istennek tûzzel lángoló szeretete, amelyet Jézus Krisztus új
Szövetsége ajándékozott nekünk, gyújtsd lángra ezzel a szeretettel az én
szegény lelkemet is, hogy új életet nyerjen, új akaratra kapjon, és
megmeneküljön a haláltól.

PÁL LEVELE A FILIPPIEKHEZ 4. RÉSZ

[Fil. 4.1] Így hát szeretett testvéreim, kik után sóvárgok, én örömem és koronám, így álljatok meg az Úrban, ti szeretettek.
[Fil. 4.2] Evódiát kérlelem, Szintihét is kérlelem, hogy az Úrban egy észjáráson legyenek.
[Fil. 4.3] Igen, téged is kérlek, én igazi igavonó társam, fogadd őket együtt magadhoz, hiszen az örömüzenet szolgálatában bajtársaim voltak Kelemennel és többi munkatársaimmal együtt, kiknek neve be van írva az élet könyvébe.
[Fil. 4.4] Örüljetek az Úrban mindenkor, újra mondom, örüljetek.
[Fil. 4.5] Kíméletességeteket hadd ismerje meg minden ember. Közel az Úr.
[Fil. 4.6] Semmi gondot ne hordozzatok. Ellenkezőleg. Kéréseiteket minden imádságotokban hálaadásotokkal együtt ismerje meg az Isten.
[Fil. 4.7] Istennek békessége aztán, mely minden értelmet felülmúl, meg fogja őrizni szíveteket és gondolataitokat a Krisztus Jézusban.
[Fil. 4.8] Egyébiránt testvéreim, vegyétek számba mindazt, ami igaz, ami tisztességes, ami igazságos, ami szentül tiszta, ami barátságos, ami jóhírű, ha valami erény van, ha valami magasztalni való.
[Fil. 4.9] Amiket pedig megtanultatok, elfogadtatok, hallottatok és láttatok bennem, azokat cselekedjétek meg. A békességnek Istene aztán veletek lesz.
[Fil. 4.10] Igen nagy öröm fogott el az Úrban, hogy valahára újra felvirágoztatok annyira, hogy újra az én dolgaimon jártathattátok az eszeteket. Jártattátok ugyan eddig is, de hiányzott hozzá az alkalom.
[Fil. 4.11] Nem az elszenvedett hiány miatt beszélek erről, mert én megtanultam, hogy megelégedett legyek azzal, amiben vagyok.
[Fil. 4.12] Tudok alant élni, tudok bővelkedni is. Mindenbe, az élet összes formáiba be vagyok avatva, a jóllakásba és az éhezésbe, a bővelkedésbe és a nélkülözésbe.
[Fil. 4.13] Mindenre van erőm az által, aki hatalomra segít engem.
[Fil. 4.14] Mégis helyesen tettétek, hogy közösséget vállaltatok az én nyomorúságommal.
[Fil. 4.15] Ti, filippibeliek is tudjátok, hogy az örömüzenet útjának kezdetén, mikor Macedóniából kiindultam, egy eklézsia sem volt az adás-vevés közösségében velem, hanem csak ti,
[Fil. 4.16] hogy Tesszalonikába is küldtetek szükségemre egyszer-kétszer.
[Fil. 4.17] Nem arról van szó, hogy az ajándékot keresem, hanem a gyümölcsöt keresem, mely a ti számlátokon szaporulatot idéz elő.
[Fil. 4.18] Mindent kapok, feleslegem van, ki vagyok elégítve, miután Epafroditusztól a tőletek jövőt megkaptam, gyönyörűséges jó illatot, szívesen fogadható áldozatot, mely Istennek kedves.
[Fil. 4.19] Az én Istenem minden szükségeteket be fogja tölteni a Krisztus Jézusban elhelyezett dicsőséges gazdagságának mértékében.
[Fil. 4.20] A mi Istenünknek és Atyánknak dicsőséget az örök korok korain át. Ámen.
[Fil. 4.21] Köszöntsetek minden szentet a Krisztus Jézusban.
[Fil. 4.22] Köszöntenek titeket a velem lévő testvérek. Köszöntenek titeket mind a szentek, különösen a császár házából valók.
[Fil. 4.23] Az Úrnak, a Krisztus Jézusnak kegyelme a ti szellemetekkel.

PÁL LEVELE A FILIPPIEKHEZ 3. RÉSZ

[Fil. 3.1] Egyébként örüljetek az Úrban testvéreim! Nem terhes nekem ugyanazt írni nektek, tinéktek pedig biztonságot jelent.
[Fil. 3.2] Nézzétek a kutyákat, nézzétek a gonosz munkásokat, nézzétek az elmetélkedést.
[Fil. 3.3] A körülmetélkedés ugyanis mi vagyunk, akik az Isten Szellemétől hajtva szolgálunk, a Krisztus Jézussal dicsekszünk és nem a húsba vetettük bizalmunkat,
[Fil. 3.4] noha nekem volna a húsban is bizakodni valóm. Ha valaki más úgy véli, hogy a hús dolgaiban bizakodásra van oka, nekem még inkább van.
[Fil. 3.5] Körülmetéltek nyolcnapos koromban, Izráel nemzetségéből, Benjámin törzséből való vagyok, héberektől származó héber. A törvény előírásait tekintve farizeus,
[Fil. 3.6] a buzgóságot tekintve az eklézsia üldözője, a törvényben leírt igazságosság tekintetében elértem a feddhetetlenséget.
[Fil. 3.7] De ami nekem nyereség volt, azt én a Krisztusért kárnak tartottam,
[Fil. 3.8] sőt bizonyos, hogy mindent kárbaveszni hagyok Uramnak, a Krisztus Jézusnak mindent felülmúló ismerete mellett, kiért az egész mindenséget kárbaveszni hagytam, és szemétnek tartom, hogy a Krisztust megnyerhessem
[Fil. 3.9] és őbenne találjon az Isten, minthogy nincs nekem a törvény alapján felépített saját igazságosságom, hanem a Krisztusban való hiten át szerzett, Istenből születő, hiten alapuló igazságosságom,
[Fil. 3.10] hogy megismerjem őt, feltámadásának hatalmát, a szenvedéseiben való közösséget, hogy életem az ő halálához hasonló alakot öltsön,
[Fil. 3.11] ha így valami módon eljuthatnék a halottak közül való első feltámadásra.
[Fil. 3.12] Nem gondolom, hogy már megkaptam ezt, vagy hogy már elértem volna a bevégzettséget, de futok utána, hogy megragadjam, hiszen a Krisztus Jézus már megragadott erre engem.
[Fil. 3.13] Testvéreim, én nem olyannak számítom magam, mint aki már elérte azt, de egyet: azt, ami hátam mögött van, elfelejtettem, azután ami előttem van, kinyújtom kezemet
[Fil. 3.14] s célegyenest futok a pályadíj felé, melyre az Isten a Krisztus Jézusban oda felhívott.
[Fil. 3.15] Mindazoknak, akik bevégzettek vagyunk, ilyen észjárásunk van, és ha valamiben a ti észjárásotok más volna, Isten azt is le fogja előttetek leplezni.
[Fil. 3.16] Csak éppen, hogy ha valamire eljutottunk már, abban szilárdan meg kell állni.
[Fil. 3.17] Utánozzatok ebben engem, testvéreim. Tartsátok szemeteket azokon, akik akképpen járnak, ahogy mi is példaképetek vagyunk.
[Fil. 3.18] Mert sokan, akikről már sokszor beszéltem nektek és most sírva újra szólok, úgy járnak, mint a Krisztus keresztjének ellenségei.
[Fil. 3.19] Ezeknek vége veszedelem, ezeknek istene a hasuk, és dicsőségük gyalázatukban van, ezeknek esze a földieken jár.
[Fil. 3.20] De az az állam, melynek mi polgárai vagyunk, a mennyekben van, megmentőül is onnan várjuk az Urat, a Krisztus Jézust.
[Fil. 3.21] Ő a megalázottságban hordott testünket átidomítja majd az ő dicsőségben viselt testének alakjára azzal a munkával, mellyel ő képes a mindenséget is maga alá vetni.

PÁL LEVELE A FILIPPIEKHEZ 2. RÉSZ

[Fil. 2.1] Ha tehát van valami bátorítás a Krisztusban, ha telik belőle a szeretetnek valamilyen vigasztalása, a Szellemnek valamilyen közlése, ha tud irgalmat gerjeszteni bennetek,
[Fil. 2.2] tegyétek teljessé az én örömömet azzal, hogy ugyanazon a dolgon járjon az eszetek, ugyanaz a szeretet lakozzék bennetek, egy lélek legyen bennetek, egy észjárás
[Fil. 2.3] és hogy semmit se tegyetek versengésből vagy hiúságért, hanem mindenben alacsony helyzetre törekedve egymást magatok felett állóknak tekintsétek,
[Fil. 2.4] és hogy senki se tartsa szemét azon, ami az övé, hanem mindenki a másokét is szeme előtt tartsa.
[Fil. 2.5] Az az észjárás (törekvés) legyen bennetek, mely a Krisztus Jézusban is volt,
[Fil. 2.6] ki Isten alakjában nem tartotta azt rablott zsákmánynak, hogy Istennel egyenlő,
[Fil. 2.7] hanem azzal, hogy rabszolgai alakját öltötte fel, s emberi hasonmásba öltözött, üressé tette magát,
[Fil. 2.8] sőt még akkor is, mikor külső idomban olyan volt már, mint egy ember, megalázta magát azzal, hogy a halálig engedelmes lett, éspedig a kereszt haláláig.
[Fil. 2.9] Ezért azután Isten is felmagasztalta őt és kegyelme olyan névvel ajándékozta meg, mely minden név felett van,
[Fil. 2.10] hogy Jézus nevére minden térd meghajoljon, mennyeieknek, földieknek és földalattiaknak térde,
[Fil. 2.11] s hogy minden nyelv vallást tegyen arról, hogy a KRISZTUS JÉZUS ÚR, Istennek, az Atyának dicsőségére.
[Fil. 2.12] Így hát szeretteim, ahogy mindenkor engedelmeskedtetek, nemcsak jelenlétemben, hanem még sokkal inkább távollétemben: félve és rettegve munkáljátok ki megmenekülésteket.
[Fil. 2.13] Hiszen Isten munkálja bennetek az akarást is azért, mert ez az ő helyeslésével találkozik.
[Fil. 2.14] Mindent zúgolódás és számítgatás nélkül tegyetek,
[Fil. 2.15] hogy feddhetetlenek, épek lehessetek, Istennek ócsárlástól mentes gyermekei e fonák és kificamodott nemzedék között, kik, mint fénypontok ragyogtok közöttük (a világban),
[Fil. 2.16] kik azzal, hogy kitartotok az élet igéje mellett, az én dicsekvésem tárgya lesztek a Krisztusnak napján, hogy nem hiába futottam és nem hiába fáradoztam.
[Fil. 2.17] Sőt, még ha hitetek véres áldozata és papi hivatala fölé italáldozatul ki is öntenek engem, örülök, és együtt örülök mindnyájatokkal.
[Fil. 2.18] Ugyanannak ti is örüljetek, éspedig örüljetek velem együtt.
[Fil. 2.19] Reménységem van az Úrban, Jézusban, hogy Timóteust hamarosan hozzátok küldhetem, hogy dolgaitok megismerése engem is felüdíthessen.
[Fil. 2.20] Mert nincs nekem senkim, aki vele egyenlő lelkű volna, aki oly igazán viselné gondjaitokat.
[Fil. 2.21] Mert mindenki azt keresi, ami az övé, és nem azt, ami a Krisztus Jézusé.
[Fil. 2.22] Ismeritek az ő kipróbált voltát, hogy mint atyának a fiú, úgy szolgált nekem az örömüzenet rabszolgálatában.
[Fil. 2.23] Remélem pedig, hogy mihelyt áttekinthetem dolgaimat, tüstént elküldhetem őt.
[Fil. 2.24] Azt a bizalmat merítettem az Úrból, hogy én magam is hamarosan elmehetek.
[Fil. 2.25] Kényszerítve láttam magam arra, hogy hozzátok küldjem testvéremet, munkatársamat és harcostársamat, Epafrodituszt, ki nektek apostolotok, az én szükségleteimben pedig szolgálatteljesítő pap.
[Fil. 2.26] Kényszerítve láttam magam, miután nagyon vágyódott mindnyájatok után, s egészen nyugtalan volt már amiatt, hogy meghallottátok, hogy elerőtlenült.
[Fil. 2.27] Erőtlen is volt csakugyan, majdnem halálos erőtlenséggel. Ámde az Isten könyörült rajta, bár nemcsak rajta, hanem rajtam is, hogy bánat bánatra ne halmozódjék bennem.
[Fil. 2.28] Annál nagyobb sietséggel küldtem hát hozzátok, hogy láttára újra örüljetek, én pedig szabadabb legyek a bánattól.
[Fil. 2.29] Teljes örömmel fogadjátok őt az Úrban magatokhoz, és tiszteletben tartsátok az ilyeneket,
[Fil. 2.30] hiszen a Krisztus munkájáért a halálhoz jutott közel, s a lelkét tette ki veszélynek, hogy az értem végzett papi szolgálatban a ti hiányzástokat távollétetekben betöltse.

PÁL LEVELE A FILIPPIEKHEZ 1. RÉSZ

[Fil. 1.1] Pál és Timóteus, a Krisztus Jézus rabszolgái írják e levelet azoknak a Krisztus Jézusban élő szenteknek, akik Filippiben laknak a püspökökkel és diakónusokkal együtt.
[Fil. 1.2] Kegyelmet nektek és békességet Istentől, a mi Atyánktól és az Úrtól, a Krisztus Jézustól.
[Fil. 1.3] Valahányszor rátok emlékezem, hálát adok Istenemnek.
[Fil. 1.4] Mindnyájatokért mondott minden könyörgésemben mindenkor örömmel könyörgök,
[Fil. 1.5] arra gondolva, hogy az első naptól mostanig közösséget vállaltatok velem az örömüzenet dolgában.
[Fil. 1.6] Bízom is, hogy aki elkezdte bennetek a jó munkát, a Krisztus Jézus napjáig be fogja azt fejezni.
[Fil. 1.7] Mindannyiotok felől csak ilyen észjárás lehet részemről méltányos azért, mert szívembe foglaltalak titeket, akik mindannyian részestársaim lettetek a kegyelemben, társak bilincseimben, az örömüzenet védelmében és megszilárdításában.
[Fil. 1.8] Tanúm tudniillik az Isten, hogy a Krisztus Jézus gerjedelmével mennyire sóvárgok mindnyájatok után.
[Fil. 1.9] Azért imádkozom, hogy szeretetetek mindig jobban gyarapodjék megismerésben, mindenféle észlelésben,
[Fil. 1.10] míg az eltérő dolgokat meg tudjátok próbálni, hogy a Krisztus napjára napfénytiszták legyetek, olyanok, akikben senki meg nem botolhat,
[Fil. 1.11] hogy Isten dicsőségére és magasztalására telve legyetek a Krisztus Jézuson keresztül az igazságosság gyümölcsével.
[Fil. 1.12] Akarom, hogy megtudjátok testvéreim, hogy a körülöttem folyó dolgok mindig jobban az örömüzenet előrehaladását szolgálják,
[Fil. 1.13] úgyhogy az egész pretóriumban és másutt is mindenütt az emberek szemébe tűntek a Krisztusért viselt bilincseim
[Fil. 1.14] és a testvérek többsége az Úrban bizalmat merített bilincseimből, úgyhogy sokkal bátrabban, félelem nélkül szólták Istennek igéjét.
[Fil. 1.15] Némelyek ugyan irigységből és versengésből, némelyek azonban helyeselve hirdetik a Krisztust,
[Fil. 1.16] egyesek szeretetből, tudva, hagy az örömüzenet védelmére vagyok rendelve,
[Fil. 1.17] mások versengésből hirdetik a Krisztust, nem szent tisztasággal, abban a reményben, hogy bilincseimet még más nyomorúsággal toldhatják meg.
[Fil. 1.18] De hát mit jelent ez? Csakhogy minden módon, akár színből, akár őszintén a Krisztust hirdetik. S ennek én örülök. De fogok is örülni.
[Fil. 1.19] Tudom ugyanis, hogy ennek a dolognak a kimenetele az én megmenekülésem lesz a ti könyörgéseteken és Urunk, a Krisztus Jézus Szellemének szolgáltatásán keresztül,
[Fil. 1.20] s ez meg fog felelni az én feszült várakozásomnak és ama reményemnek, hogy semmiben sem fogok szégyent vallani, hanem mint mindenkor, most is teljes szólásszabadsággal fog testemben magasztalást nyerni a Krisztus, akár halálomon, akár életemen át.
[Fil. 1.21] Mert az én életem a Krisztus, a halálom pedig nyereség.
[Fil. 1.22] Ha azonban a húsban élést úgy tekinthetem, mint munkám gyümölcsét, nem tudom, hogy mit válasszak.
[Fil. 1.23] Két dolog szorongat: vágyom elköltözni, és a Krisztussal lenni: ez ugyanis sokkal-sokkal jobb,
[Fil. 1.24] a húsban maradni azonban kényszerítőbb rám nézve értetek.
[Fil. 1.25] És ezt bízvást tudom, meg fogok maradni, nálatok fogok maradni, mindnyájatokkal a ti előrehaladástokért és hitetek öröméért,
[Fil. 1.26] hogy a Krisztus Jézusban a velem való dicsekedéstek bőségessé váljék annak révén, hogy újra ott leszek nálatok.
[Fil. 1.27] Csak éppen arra ügyeljetek, hogy a ti mennyei polgárságban való forgolódásotok a Krisztus örömüzenetéhez méltó legyen, hogy akár ha elmegyek és látlak titeket, akár ha távol vagyok, azt halljam felőletek, hogy egy szellemben álltok, egy lélekkel bajtársian együtt küzdötök az örömüzenet hitéért,
[Fil. 1.28] hogy az ellenfelektől semmiben meg nem rettentek, ami nekik a veszedelem bizonyítéka lesz, nektek a menekülésé, s ez Istentől van így.
[Fil. 1.29] Mert nektek megadatott a Krisztusért az a kegyelem, hogy nemcsak hihettek benne, hanem szenvedhettek is érte,
[Fil. 1.30] mialatt ugyanazt a küzdelmet vívjátok, melyet nálam láttatok és most rólam hallotok.

2010. június 3. Lwanga szent Károly és társai vértanúk A nap liturgikus színe: piros

Károly 1865-ben született Ugandában. Húszéves korában keresztelkedett meg. Mwanga király szolgálatába került. A király őt és másik 12 apródját elevenen elégettette, mert hitükhöz ragaszkodva, nem engedelmeskedtek a király erkölcstelen kívánságainak. Károlyt 1886. június 3-án, a többi keresztényt, összesen 21-et, 1886. májusa és 1887. januárja közötti időben végezték ki. Ők az afrikai egyház első vértanúi. 1964-ben avatták őket szentté.

B év, évközi idő, 9. hét, csütörtök
2Tim 2,8-15

Gondolj Jézus Krisztusra, Dávid sarjára, aki feltámadt a halálból, mint ahogy hirdeti az én evangéliumom, amelyért a bilincseket is beleértve úgy szenvedek, mint egy gonosztevő. De Isten igéje nincs megbilincselve. Mindent elviselek tehát a választottakért, hogy ők is elnyerjék a Krisztus Jézusban levő üdvösséget, az örök dicsőséggel együtt. Igaz beszéd ez: ha vele együtt meghalunk, vele együtt élni is fogunk; ha vele együtt szenvedünk, vele együtt uralkodni is fogunk. Ha megtagadjuk őt, ő is megtagad minket, de ha hűtlenek leszünk, ő hű marad, mert önmagát meg nem tagadhatja. Erre figyelmeztess, kérve-kérj mindenkit Istenre. Szóvitát ne folytass; nem jó az semmire, csak a hallgatóság romlására. Azon légy tehát, hogy derék embernek bizonyulj az Úr előtt, olyan munkásnak, aki meg nem szégyenül, s aki helyesen munkálja az igazság igéjét.
Mk 12,28b-34

Ekkor odajárult hozzá az egyik írástudó, aki hallotta őket vitatkozni. Mivel látta, hogy jól megfelelt nekik, megkérdezte őt: ,,Melyik a legelső az összes parancs közül?” Jézus így felelt neki: ,,Az összes parancs közül a legelső ez: ,,Halld, Izrael! A mi Urunk, Istenünk az egyetlen Úr! Szeresd Uradat, Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből, teljes elmédből és minden erődből!” Ez az első parancsolat [MTörv 6,4-5]. A második hasonló ehhez: ,,Szeresd felebarátodat, mint önmagadat!” [Lev 19,18]. Ezeknél nincs nagyobb parancsolat.” Az írástudó ekkor azt mondta neki: ,,Jól van, Mester! Helyesen mondtad, hogy egy az Isten, és nincs más rajta kívül; és hogy őt szeretni teljes szívből és teljes értelemből és teljes lélekből és teljes erőből, a felebarátot pedig úgy szeretni, mint önmagunkat — többet ér minden égő és egyéb áldozatnál.” Amikor Jézus látta, hogy milyen okosan felelt, azt mondta neki: ,,Nem vagy messze az Isten országától.” Ezután senki sem merte őt többé kérdezni.

2010. június 3., csütörtök Az univerzum átistenülése

Az egész világ az Istennel való egységre vágyik, mégis egy áthághatatlan akadályba ütközik. Semmi sem juthat el Krisztushoz, ha maga Krisztus nem fogadja be, és nem vezeti magához. Így az univerzum sír, mivel szenvedélyes vágyakozása és a képtelensége két ellentétes irányba húzza. (…)

Ki mondja ki tehát a világ alaktalan tömege fölött azokat a szavakat, melyek lelket adnak neki? Milyen hang döntheti le az Isten és a Teremtés közötti falat, amely akadályozza a Teremtést, hogy eljusson Őhozzá? Újra és újra ismételni fogjuk az isteni Igéket, ma, holnap és mindig, amíg az átalakulás teljessé nem lesz: „Ez az én Testem”. Amikor Krisztus, kitágítva a Megtestesülés mozgásterét, a Kenyérben száll közénk, hogy szétossza magát nekünk, tevékenysége nem korlátozódik csupán az anyagi értelemben vett partikulára. (…) A transzszubsztanciáció kisugárzik az egész Univerzumra, bár gyöngítve, mint valódi átistenülés.

Teilhard de Chardin