Gondolkodtató melankólia

Isten azért adta nekünk az Igéjét, hogy ismerjük meg azt, amink már megvan, — az örök életet — azután járjunk a világosságában.

június 7, 2010 havi archívum

PÁL ELSŐ LEVELE TIMÓTEUSHOZ 6. RÉSZ

[1Tim. 6.1] Mindazok a rabszolgák, akik iga alatt vannak, saját gazdáikat, mint teljes megbecsülésre méltóknak tekintsék, hogy az Isten nevét és a tanítást káromlás ne érje.
[1Tim. 6.2] Ha valakiknek hívő parancsolóik vannak, ne vessék meg azokat azért, mert testvérek, hanem inkább végezzék szolgai munkájukat éppen azért, mert hívek és szeretettek, és mert ahhoz tartják magukat, hogy a jót munkálják. Ezeket tanítsd, és ezekre buzdíts!
[1Tim. 6.3] Ha valaki mást tanít, és nem járul hozzá a mi Urunknak, a Krisztus Jézusnak egészséges beszédeihez, sem az istenfélelemre oktató tanításhoz,
[1Tim. 6.4] az olyan elvakult semmihez sem ért, hanem a vitatkozásnak és a szavakkal való csatározásnak betegségében szenved. Ilyesmiből támadnak az irigység, civódás, káromlások, rossz gyanakvások,
[1Tim. 6.5] értelmükben megromlott s az igazságtól megfosztott emberek szüntelen súrlódásai, akik úgy vélekednek, hogy az istenfélelem a nyerészkedésre való.
[1Tim. 6.6] És tényleg nagy nyereség az istenfélelem, ha megelégedés kíséri.
[1Tim. 6.7] Mint ahogy ugyanis semmit sem hoztunk ebbe a világba, abból semmit ki sem vihetünk.
[1Tim. 6.8] Ám ha van eledelünk és hajlékunk, elégedjünk meg vele.
[1Tim. 6.9] Akik ellenben meg akarnak gazdagodni, kísértésbe, tőrbe és sok értelmetlen és káros kívánságba esnek. Az ilyenek az embereket a veszedelem és pusztulás mélységébe taszítják.
[1Tim. 6.10] Mert az összes gonosz dolgok gyökere a pénz kedvelése. Némelyek, mikor ez után futottak, eltévelyedtek a hittől, és sokféle kínnal szúrták át magukat.
[1Tim. 6.11] Ám te, Istennek embere, menekülj ezektől. Fuss az igazságosság, istenfélelem, hűség, szeretet, állhatatosság, nyájasság után.
[1Tim. 6.12] Küzdd a hitnek nemes harcát, ragadd meg az örökéletet, melyre elhívtak, amelyről ama szép vallástételt letetted sok tanú előtt.
[1Tim. 6.13] A mindeneket életre szülő Isten előtt és a Krisztus Jézus előtt, ki Poncius Pilátus idején ama szép vallástétellel tanúságot tett, parancsolom neked, hogy
[1Tim. 6.14] mocsoktalanul s feddhetetlenül őrizd meg a parancsolatot Urunknak, a Krisztus Jézusnak előtűnéséig,
[1Tim. 6.15] melyet a maga idejében meg fog mutatni ama boldog, a Hatalom egyetlen Birtokosa, királyoknak Királya és uraknak Ura,
[1Tim. 6.16] kinek egyedül van halhatatlansága, ki megközelíthetetlen világosságban lakik, kit még egy ember sem látott s nem is képes meglátni. Kié a megbecsülés és az örök uralom, Ámen.
[1Tim. 6.17] Azoknak, akik a mostani korban gazdagok, parancsold meg, hogy ne jártassák fenn a magasban az eszüket, s ne vessék reménységüket a bizonytalan gazdagságba, hanem Istenbe, aki mindent, ami élvezetünket szolgálja, gazdagon nyújt nekünk
[1Tim. 6.18] avégre, hogy a jót munkáljuk, nemes munkákban gazdagodjunk, szívesen adakozók, vagyonukat másokkal közlők legyünk
[1Tim. 6.19] és így nemes alapot tegyünk félre magunknak a jövőre, hogy megragadhassuk a valóságos életet.
[1Tim. 6.20] Óh Timóteus! Őrizd meg, amit rád bíztak és kerüld a szentségtelen, üres szavakat, fordulj el a hamisan tudománynak nevezett álismeret ellenvetéseitől,
[1Tim. 6.21] melyet hirdetnek némelyek, kik a hitet elhibázták. A kegyelem legyen veletek!

PÁL ELSŐ LEVELE TIMÓTEUSHOZ 5. RÉSZ

[1Tim. 5.1] Vén embert ne korholj, hanem kérleld, mint atyádat, a fiatalabbakat, mint testvéreket,
[1Tim. 5.2] az öreg nőket, mint anyákat, a fiatalabb nőket, mint húgokat, teljes szentséggel.
[1Tim. 5.3] Az özvegyeket tiszteld, a valóban özvegyeket.
[1Tim. 5.4] Ha pedig valamely özvegynek gyermekei vagy ivadékai vannak, tanítsák meg először a saját házukat az istenfélelemre és arra, hogy szüleiknek viszontgondoskodással fizessenek, mert ez kedves az Istennek.
[1Tim. 5.5] Annak, aki valóban özvegy és egyedül maradt, reménysége az Úrban van, az ilyen éjjel-nappal a könyörgések, és imádkozások mellett marad,
[1Tim. 5.6] a bujálkodó ellenben már élve halott.
[1Tim. 5.7] Ezeket parancsold meg, hogy feddhetetlenek legyenek.
[1Tim. 5.8] Ha pedig valaki az övéiről s főleg házanépéről nem gondoskodik, az olyan a hitet megtagadta s rosszabb a hitetlennél.
[1Tim. 5.9] Özvegyül ne írjanak be senkit hatvan éven alul, csak olyant, akinek egy férje volt,
[1Tim. 5.10] aki mellett nemes tettek tesznek tanúságot, aki gyermeket nevelt, idegeneket megvendégelt, szentek lábát mosta, szorongatottakat megsegített, minden jó munkának nyomában volt.
[1Tim. 5.11] A fiatalabb özvegyeket utasítsd el, mert ha a Krisztus ellenére túlteng bennük az indulat, s férjhez akarnak menni,
[1Tim. 5.12] az az ítélet éri őket, hogy az első hitet félretették,
[1Tim. 5.13] egyúttal, minthogy henyék, megtanulják a házról-házra őgyelgést, s nemcsak henyékké lesznek, hanem fecsegőkké, kandi népséggé, kik azt beszélik, amit nem kellene.
[1Tim. 5.14] Azt akarom, hogy a fiatalok menjenek férjhez, szüljenek gyermekeket, házukat igazgassák, s az ellenfélnek semmi alkalmat ne adjanak a gyalázkodásra.
[1Tim. 5.15] Némelyek le is tértek már az útról a sátánt követve.
[1Tim. 5.16] Ha egy hívő asszonynak özvegyei vannak, tartsa el őket, és ne az eklézsiát terheljék, hogy a valóban özvegyeket lehessen megsegíteni.
[1Tim. 5.17] Azokat a véneket, akik jó elöljárók voltak, kétszeres megbecsülésre kell méltatni, kiváltképpen azokat, akik az igével és tanítással fáradoztak.
[1Tim. 5.18] Azt mondja ugyanis az írás: “Ne kösd be a nyomtató ökör száját!” továbbá: “Méltó a munkás a bérére.”
[1Tim. 5.19] Vén ellen vádat ne fogadj el, csak két vagy három tanú mellett.
[1Tim. 5.20] A vétkezőkre mindenki előtt bizonyíts rá, hogy a többiek is féljenek.
[1Tim. 5.21] Erős bizonyságot teszek Isten, a Krisztus Jézus és a kiválogatott angyalok előtt, hogy e tanításokat meg kell őrizned előítélet nélkül és semmit részrehajlással nem szabad cselekedned.
[1Tim. 5.22] Elhamarkodva senkire se tedd fel kezed, ne vállalj közösséget mások vétkeivel, szentül, (tisztán) őrizd meg magadat.
[1Tim. 5.23] Ne légy vízivó tovább, hanem gyomrod miatt és gyakori erőtlenségedre való tekintettel használj kevés bort.
[1Tim. 5.24] Vannak emberek, akiknek vétkeik mindenki előtt nyilvánosak és előttük mennek ítéletre. Vannak némelyek, akiket követnek vétkeik.
[1Tim. 5.25] Éppen így a nemes tettek is nyilvánvalóak mindenki előtt és lehetetlen, hogy elrejthető legyen az, ami másképp van.

PÁL ELSŐ LEVELE TIMÓTEUSHOZ 4. RÉSZ

[1Tim. 4.1] A Szellem pedig kifejezetten mondja, hogy a késői időkben némelyek elpártolnak majd a hittől, s tévelyítő szellemekre és ördögök tanításaira fognak figyelni,
[1Tim. 4.2] hazug, saját lelkiismeretükben kiégett emberek képmutatásával.
[1Tim. 4.3] Ezek tiltani fogják a házasságot, olyan eledelektől tartózkodnak majd, melyeket Isten hálaadással való fogyasztásra teremtett azoknak, akik hívek és az igazság felismerésére eljutottak.
[1Tim. 4.4] Mert az Isten minden teremtménye hasznos és semmi sem elvetendő, amit hálaadással veszünk magunkhoz,
[1Tim. 4.5] mert Isten igéje és az Istennel való társalgás megszenteli.
[1Tim. 4.6] Ha ezeket a testvérek elé tárod, a Krisztus Jézusnak hasznos kiszolgálója leszel, akiről látszik, hogy a hitnek és a hasznos tanításnak beszédein nőtt fel, mely tanításnak te is követője voltál.
[1Tim. 4.7] A közönséges és vénasszonyos meséket azonban utasítsd el. Ellenben gyakorold magad az istenfélelem elérésében.
[1Tim. 4.8] Mert a testtel folytatott gyakorlásnak kevés a haszna, az istenfélelem ellenben mindenre hasznos, mert mind a mostani, mind a következő élet ígérete benne van.
[1Tim. 4.9] Megbízható az ige és elfogadásra mindenképpen méltó.
[1Tim. 4.10] Hiszen azért fáradunk és küzdünk, mert reménységünk az élő Istenben van, aki minden ember megmentője, leginkább a hívőknek.
[1Tim. 4.11] Parancsold meg és tanítsd ezeket!
[1Tim. 4.12] Ifjúságodat senki meg ne vesse, hanem mintaképe légy a híveknek szóban, forgolódásban, szeretetben, hűségben, szent tisztaságban.
[1Tim. 4.13] Amíg odamegyek, gondod legyen a felolvasásra, a bátorításra, a tanításra.
[1Tim. 4.14] El ne hanyagold a benned levő kegyelemajándékot, mely prófétáláson át a vének kezének rád vetésével adatott néked.
[1Tim. 4.15] Ezekre legyen gondod. Ezekben benne élj, hogy előrehaladásod mindeneknek látható legyen.
[1Tim. 4.16] Ügyelj magadra és a tanításra. Maradj meg bennük. Mert ha ezt teszed, magadat is megmented, hallgatóidat is.

PÁL ELSŐ LEVELE TIMÓTEUSHOZ 3. RÉSZ

[1Tim. 3.1] Megbízható az ige. Ha valaki püspökségre törekszik, nemes munkára vágyik.
[1Tim. 3.2] A püspöknek feddhetetlennek kell lennie, egy asszony férjének, józannak, megfontoltnak, erkölcsösnek, vendéget szívesen látónak, tanításra késznek,
[1Tim. 3.3] nem bor mellett ülőnek, nem civakodónak, hanem kíméletesnek, nem harciasnak, nem pénzsóvárnak,
[1Tim. 3.4] saját házát helyesen kormányzónak, gyermekeit teljesen tisztességben és alávetettségben tartónak.
[1Tim. 3.5] Ha valaki a saját házát nem tudja elkormányozni, hogyan akarja az Isten eklézsiájának gondját viselni?
[1Tim. 3.6] Nem szabad újonnan került embernek lennie, hogy fel ne fuvalkodjék, s a vádló ítéletébe ne essék,
[1Tim. 3.7] a kívülvalóktól szép tanúságtételt kell kapnia, hogy ne gyalázhassák, s a vádló tőrébe ne essék.
[1Tim. 3.8] A diakónusok hasonlóképpen tisztességesek legyenek, ne kétnyelvűek, ne sok borivásba merültek, ne piszkos nyereséget hajhászók,
[1Tim. 3.9] a hitnek titkát tiszta lelkiismerettel őrzők.
[1Tim. 3.10] Ezeket ki kell próbálni előbb, azután szolgáljanak, ha vád nem éri őket.
[1Tim. 3.11] Asszonyaik hasonlóképpen tisztességesek legyenek, ne vádaskodók, meggondoltak, mindenben hűek.
[1Tim. 3.12] A diakónusok egy feleségű férfiak legyenek, gyermekeiket és saját házukat szépen vezetők.
[1Tim. 3.13] Ha ugyanis szépen szolgáltak, szép fokozatot nyernek maguknak és sok szabadságot a szólásra a Krisztus Jézusba vetett hiten át.
[1Tim. 3.14] Ezeket abban a reménységben írom neked, hogy hamarosan elmehetek hozzád,
[1Tim. 3.15] ha mégis késném, hogy megtudd, miképp kell az Isten házában forgolódnod, mely az élő Isten eklézsiája, az igazság oszlopa és szilárd támasza.
[1Tim. 3.16] Elismerten nagy az istenfélelem titka: Aki láthatóvá lett húsban, igazságosnak bizonyult szellemben, meglátták angyalok, hirdették a nemzeteknek, hitelt talált a világban, felvétetett dicsőségben.

PÁL ELSŐ LEVELE TIMÓTEUSHOZ 2. RÉSZ

[1Tim. 2.1] Mindenekelőtt kérlellek hát titeket, hogy tartsatok könyörgéseket, imádkozásokat, Istennel való társalgásokat és hálaadásokat minden emberért,
[1Tim. 2.2] királyokért és minden felettesért, hogy nyugodt és csendes életet élhessünk teljes istenfélelemmel és tisztességgel.
[1Tim. 2.3] Ezt látja nemesnek, ezt fogadja szívesen a mi Megmentőnk, az Isten,
[1Tim. 2.4] aki minden embert meg akar menteni, és az igazság ismeretére eljuttatni.
[1Tim. 2.5] Mert egy az Isten. Egy a közbenjáró is Isten és emberek között az (ember) Krisztus Jézus.
[1Tim. 2.6] Egy ember, ki magát mindenekért odaadta váltságul a kellő időben, tanúságtételül.
[1Tim. 2.7] Ugyanerre rendeltek engem is hírnöknek és apostolnak, igazságot mondok, nem hazudom, hűséggel és igazsággal nemzetek tanítójának.
[1Tim. 2.8] Akarom, hogy a férfiak minden helyen imádkozzanak, jámbor kezeket emelve az égre, haragtól és számítgatástól mentesen.
[1Tim. 2.9] Hasonlóképpen a nők is szemérmetesen és józanul, szerény ruhával ékesítsék magukat, ne hajberakásokkal, arannyal, gyöngyökkel, költséges ruházattal,
[1Tim. 2.10] hanem mint ahogy asszonyokhoz illik, kik jótetteken át az istenfélelemmel jegyezték el magukat.
[1Tim. 2.11] A nő teljes alávetettségben, csendességben tanuljon.
[1Tim. 2.12] A tanítást nőnek nem engedem meg, sem azt, hogy férfin önkényeskedjék, hanem hogy csendességben legyen.
[1Tim. 2.13] Mert először Ádámot formálták, azután Évát.
[1Tim. 2.14] Meg aztán nem Ádámot tévelyítették el, hanem azután, hogy félrevezették, az asszony lett a parancs áthágójává.
[1Tim. 2.15] De meg fog menekülni a gyermekszülésen át, ha a többi asszonnyal együtt megmarad hűségben, szeretetben, józansággal párosuló szentségben.

PÁL ELSŐ LEVELE TIMÓTEUSHOZ 1. RÉSZ

[1Tim. 1.1] Pál, a Krisztus Jézus apostola, megmentő Istenünknek és reménységünknek, a Krisztus Jézusnak rendeletére írja e levelet
[1Tim. 1.2] hitben valódi gyermekének Timóteusnak. Kegyelmet, könyörületet, békességet kívánok neked Istentől, az Atyától és Urunktól, a Krisztus Jézustól.
[1Tim. 1.3] Mint ahogy Macedóniába utaztomban megkértelek, maradj Efézusban, hogy ott megparancsold, hogy egyebet ne tanítsanak,
[1Tim. 1.4] se ne figyeljenek mesékre és végnélküli nemzedéksorozatokra, melyek inkább vitatkozásokra adnak alkalmat, mint Isten hitbeli sáfárságának gyakorlására.
[1Tim. 1.5] A parancsolat csúcspontja a tiszta szívből, jó lelkiismeretből és képmutatástól mentes hitből fakadó szeretet.
[1Tim. 1.6] Ezeket azonban némelyek elhibázták és letértek az útról, hogy hiábavalóságokat fecsegjenek.
[1Tim. 1.7] Törvénytanítók akarnak lenni, noha sem azt nem értik, amit fecsegnek, sem azt, amiért bizonykodnak.
[1Tim. 1.8] Tudjuk pedig, hogy hasznos a törvény, ha azt valaki törvényszerűen használja,
[1Tim. 1.9] azzal a tudattal, hogy a törvény nem az igazságos emberre van kiszabva, hanem a törvénytiprókra és engedetlenekre, az istentelenekre és vétkezőkre, az elvetemültekre és szentségtelenekre, apagyilkosokra, anyagyilkosokra, emberölőkre,
[1Tim. 1.10] paráznákra, férfifertőztetőkre, emberrablókra, hazugokra, hamisan esküvőkre, és még ha valami az egészséges tanításnak ellenáll.
[1Tim. 1.11] Így felel meg ez a boldog Isten dicsőségéről szóló örömüzenetnek, mellyel engem megbíztak.
[1Tim. 1.12] Hálás vagyok annak, aki engem hatalommal felruházott, Urunknak, a Krisztus Jézusnak, aki hűnek tartott engem, mikor szolgálatára rendelt,
[1Tim. 1.13] noha előbb káromló, üldöző és erőszakos voltam, ámde könyörületet nyertem, mert hitetlenségemben tudatlanul cselekedtem,
[1Tim. 1.14] s túláradt rajtam Urunknak kegyelmi a Krisztus Jézusban található hűséggel és szeretettel együtt.
[1Tim. 1.15] Megbízható és elfogadásra mindenképpen méltó az az ige, hogy a Krisztus Jézus vétkeseket menteni jött a világra, akik közül az első én vagyok.
[1Tim. 1.16] De azért nyertem könyörületet, hogy a Krisztus Jézus először rajtam bizonyítsa be egész hosszútűrését, azok mintaképévé legyek, akik hinni fognak, hogy örök életre jussanak.
[1Tim. 1.17] Az örök korok királyának pedig, a romolhatatlan, láthatatlan, egyetlen Istennek megbecsülés és dicsőség szálljon az örök korok korain át! Ámen.
[1Tim. 1.18] A rólad megelőzőleg hallott prófétálásokra gondolva, azt a parancsot teszem letétbe nálad, gyermekem Timóteus, hogy e próféciákon állva harcold meg ama nemes harcot,
[1Tim. 1.19] hittel és jó lelkiismerettel, melyet némelyek eltaszítottak maguktól és a hit dolgában hajótörést szenvedtek.
[1Tim. 1.20] Közülük való Himenajosz és Alekszander, kiket átadtam a sátánnak, hogy megnevelődjenek, és többé ne káromoljanak.

2010. június 7. B év, évközi idő, 10. hét, hétfő A nap liturgikus színe: zöld

A tömeg követte Jézust. Ő pedig fölment egy hegyre, leült, és a boldogság útjaira tanította övéit. A Nyolc Boldogság az Újszövetség alkotmánya. Jézus követése nem mentes a kereszthordozástól, ugyanakkor mégis a boldogság útja. Aki befogadja Őt, azé lesz az élet teljessége, és már itt a földi életben megtapasztalja a maradandó boldogság előízét.

Mit jelent a boldogság az életemben? Illés életét nézzük, akkor üldöztetés, nélkülözés, harc. Mégis Illés kiemeli, hogy az Isten szolgálatában áll. Isten szolgálata boldoggá teszi az embert, függetlenül a körülményeitől.

1Kir 17,1-6

Majd azt mondta a Tesbiből, Gileád lakói közül való Illés Áchábnak: ,,Az Úrnak, Izrael Istenének életére mondom, akinek színe előtt szolgálok, hogy nem lesz ezekben az esztendőkben sem harmat, sem eső, csak majd szám szavára.” Ekkor az Úr szózatot intézett hozzá, ezekkel a szavakkal: ,,Távozz innen, s eredj napkeletre, s rejtőzz el a Kárit-pataknál, amely a Jordán felé van. A patakból lesz ott italod, s a hollóknak hagytam meg, hogy tápláljanak ott téged.” Elment tehát, s az Úr szava szerint cselekedett, s amikor odaért, megtelepedett a Kárit-pataknál, amely a Jordán felé van. A hollók hoztak is neki kenyeret és húst reggel, valamint kenyeret s húst este, s a patakból ivott.
Mt 5,1-12

A tömeget látva fölment a hegyre. Leült, a tanítványai odajöttek hozzá, ő pedig szólásra nyitva ajkát így tanította őket: ,,Boldogok a lélekben szegények, mert övék a mennyek országa. Boldogok, akik sírnak, mert ők majd vigasztalást nyernek. Boldogok a szelídek, mert ők öröklik a földet. Boldogok, akik éhezik és szomjazzák az igazságot, mert ők majd jóllaknak. Boldogok az irgalmasok, mert ők majd irgalomra találnak. Boldogok a szívükben tiszták, mert ők látni fogják Istent. Boldogok a békeszerzők, mert őket Isten fiainak fogják hívni. Boldogok, akiket az igazság miatt üldöznek, mert övék a mennyek országa. Boldogok vagytok, amikor gyaláznak és üldöznek titeket, és hazudozva minden rosszat mondanak rátok miattam. Örüljetek és ujjongjatok, mert jutalmatok nagy a mennyekben; így üldözték ugyanis a prófétákat is, akik előttetek voltak.

2010. június 7. – Hétfo

Abban az idoben, Jézus látva a tömeget, fölment a hegyre, leült,
tanítványai pedig köréje gyultek. Akkor szólásra nyitotta ajkát, és így
tanította oket:
“Boldogok a lélekben szegények, mert övék a mennyek országa.
Boldogok, akik sírnak, mert ok vigasztalást nyernek.
Boldogok a szelídek, mert ok öröklik a földet.
Boldogok, akik éhezik és szomjazzák az igazságot, mert ok kielégítést
nyernek.
Boldogok az irgalmasok, mert nekik is irgalmaznak.
Boldogok a tiszta szívuek, mert ok meglátják Istent.
Boldogok a békességszerzok, mert oket Isten fiainak fogják hívni.
Boldogok, akiket üldöznek az igazságért, mert övék a mennyek országa.
Boldogok vagytok, ha miattam gyaláznak titeket és üldöznek, ha hazudozva
mindenféle gonoszsággal vádolnak titeket. Örüljetek és ujjongjatok, mert
nagy lesz a ti jutalmatok az égben”
Mt 5,1-12

Elmélkedés:

Jézus hegyi beszédét a nyolc boldogság vezeti be, amely elso pillantásra
ellentmondásos módon a szegényeket, a szomorúakat és az üldözötteket
nevezi boldogoknak, valamint a szelídeket, az irgalmasokat és a
békességszerzoket. A Jézus által hirdetett boldogságok megvalósítása az
ember számára oszinte és tiszta gyermeki lelkületet és Isten felé való
nyitottságot eredményez. Az ellentmondásosnak tuno kijelentések arra
ösztönöznek minket, hogy valósítsuk meg mindazt, amit magukban foglalnak.
Aki ezek szerint alakítja életét, függetlenné válva a földi dolgoktól nem
azokban keresi boldogulását, hanem képessé válik az Isten által adott
igazi boldogság befogadására.
(c) Horváth István Sándor

Imádság:

Tegyük jóvá, amit tudatlanságunkban vétkeztünk,
nehogy váratlanul érjen minket a halál órája.
Akkor már hiába keresünk rá módot,
nem lesz már idonk bunbánatra.
Tekints ránk, Istenünk, könyörülj rajtunk;
megbántottunk, Urunk, téged.
Segíts rajtunk, üdvözíto Istenünk,
szent neved dicsoségéért, Urunk, szabadíts meg minket.

7. hétfő

1Kir 17,1-6; Zs 120; Mt 5,1-12
Illés az Úr igéje szerint járt el

1Kir 17,1-6

Majd azt mondta a Tesbiből, Gileád lakói közül való Illés Áchábnak: ,,Az Úrnak, Izrael Istenének életére mondom, akinek színe előtt szolgálok, hogy nem lesz ezekben az esztendőkben sem harmat, sem eső, csak majd szám szavára.’ Ekkor az Úr szózatot intézett hozzá, ezekkel a szavakkal: ,,Távozz innen, s eredj napkeletre, s rejtőzz el a Kárit-pataknál, amely a Jordán felé van. A patakból lesz ott italod, s a hollóknak hagytam meg, hogy tápláljanak ott téged.’ Elment tehát, s az Úr szava szerint cselekedett, s amikor odaért, megtelepedett a Kárit-pataknál, amely a Jordán felé van. A hollók hoztak is neki kenyeret és húst reggel, valamint kenyeret s húst este, s a patakból ivott.

Zs 120

Zarándok-ének. Szememet a hegyekre emelem: honnan jön segítségem? Az Úr ad nekem segítséget, aki az eget és a földet alkotta. Ne engedje meginogni lábadat, és ne szunnyadjon, aki téged őriz! Bizony nem szunnyad és nem alszik, aki Izraelt őrzi. Az Úr a te őrződ, az Úr oltalmaz téged, ő áll jobbod felől. Nem árt neked nappal a nap, sem éjszaka a hold. Megőriz téged az Úr minden bajtól, megőrzi az Úr lelkedet, Megőrzi az Úr jártadat-keltedet most és mindörökké.

Mt 5,1-12

A tömeget látva fölment a hegyre. Leült, a tanítványai odajöttek hozzá, ő pedig szólásra nyitva ajkát így tanította őket: ,,Boldogok a lélekben szegények, mert övék a mennyek országa. Boldogok, akik sírnak, mert ők majd vigasztalást nyernek. Boldogok a szelídek, mert ők öröklik a földet. Boldogok, akik éhezik és szomjazzák az igazságot, mert ők majd jóllaknak. Boldogok az irgalmasok, mert ők majd irgalomra találnak. Boldogok a szívükben tiszták, mert ők látni fogják Istent. Boldogok a békeszerzők, mert őket Isten fiainak fogják hívni. Boldogok, akiket az igazság miatt üldöznek, mert övék a mennyek országa. Boldogok vagytok, amikor gyaláznak és üldöznek titeket, és hazudozva minden rosszat mondanak rátok miattam. Örüljetek és ujjongjatok, mert jutalmatok nagy a mennyekben; így üldözték ugyanis a prófétákat is, akik előttetek voltak.