Gondolkodtató melankólia

Isten azért adta nekünk az Igéjét, hogy ismerjük meg azt, amink már megvan, — az örök életet — azután járjunk a világosságában.

június 7, 2010 havi archívum

PÁL ELSŐ LEVELE TIMÓTEUSHOZ 6. RÉSZ

[1Tim. 6.1] Mindazok a rabszolgák, akik iga alatt vannak, saját gazdáikat, mint teljes megbecsülésre méltóknak tekintsék, hogy az Isten nevét és a tanítást káromlás ne érje.
[1Tim. 6.2] Ha valakiknek hívő parancsolóik vannak, ne vessék meg azokat azért, mert testvérek, hanem inkább végezzék szolgai munkájukat éppen azért, mert hívek és szeretettek, és mert ahhoz tartják magukat, hogy a jót munkálják. Ezeket tanítsd, és ezekre buzdíts!
[1Tim. 6.3] Ha valaki mást tanít, és nem járul hozzá a mi Urunknak, a Krisztus Jézusnak egészséges beszédeihez, sem az istenfélelemre oktató tanításhoz,
[1Tim. 6.4] az olyan elvakult semmihez sem ért, hanem a vitatkozásnak és a szavakkal való csatározásnak betegségében szenved. Ilyesmiből támadnak az irigység, civódás, káromlások, rossz gyanakvások,
[1Tim. 6.5] értelmükben megromlott s az igazságtól megfosztott emberek szüntelen súrlódásai, akik úgy vélekednek, hogy az istenfélelem a nyerészkedésre való.
[1Tim. 6.6] És tényleg nagy nyereség az istenfélelem, ha megelégedés kíséri.
[1Tim. 6.7] Mint ahogy ugyanis semmit sem hoztunk ebbe a világba, abból semmit ki sem vihetünk.
[1Tim. 6.8] Ám ha van eledelünk és hajlékunk, elégedjünk meg vele.
[1Tim. 6.9] Akik ellenben meg akarnak gazdagodni, kísértésbe, tőrbe és sok értelmetlen és káros kívánságba esnek. Az ilyenek az embereket a veszedelem és pusztulás mélységébe taszítják.
[1Tim. 6.10] Mert az összes gonosz dolgok gyökere a pénz kedvelése. Némelyek, mikor ez után futottak, eltévelyedtek a hittől, és sokféle kínnal szúrták át magukat.
[1Tim. 6.11] Ám te, Istennek embere, menekülj ezektől. Fuss az igazságosság, istenfélelem, hűség, szeretet, állhatatosság, nyájasság után.
[1Tim. 6.12] Küzdd a hitnek nemes harcát, ragadd meg az örökéletet, melyre elhívtak, amelyről ama szép vallástételt letetted sok tanú előtt.
[1Tim. 6.13] A mindeneket életre szülő Isten előtt és a Krisztus Jézus előtt, ki Poncius Pilátus idején ama szép vallástétellel tanúságot tett, parancsolom neked, hogy
[1Tim. 6.14] mocsoktalanul s feddhetetlenül őrizd meg a parancsolatot Urunknak, a Krisztus Jézusnak előtűnéséig,
[1Tim. 6.15] melyet a maga idejében meg fog mutatni ama boldog, a Hatalom egyetlen Birtokosa, királyoknak Királya és uraknak Ura,
[1Tim. 6.16] kinek egyedül van halhatatlansága, ki megközelíthetetlen világosságban lakik, kit még egy ember sem látott s nem is képes meglátni. Kié a megbecsülés és az örök uralom, Ámen.
[1Tim. 6.17] Azoknak, akik a mostani korban gazdagok, parancsold meg, hogy ne jártassák fenn a magasban az eszüket, s ne vessék reménységüket a bizonytalan gazdagságba, hanem Istenbe, aki mindent, ami élvezetünket szolgálja, gazdagon nyújt nekünk
[1Tim. 6.18] avégre, hogy a jót munkáljuk, nemes munkákban gazdagodjunk, szívesen adakozók, vagyonukat másokkal közlők legyünk
[1Tim. 6.19] és így nemes alapot tegyünk félre magunknak a jövőre, hogy megragadhassuk a valóságos életet.
[1Tim. 6.20] Óh Timóteus! Őrizd meg, amit rád bíztak és kerüld a szentségtelen, üres szavakat, fordulj el a hamisan tudománynak nevezett álismeret ellenvetéseitől,
[1Tim. 6.21] melyet hirdetnek némelyek, kik a hitet elhibázták. A kegyelem legyen veletek!

PÁL ELSŐ LEVELE TIMÓTEUSHOZ 5. RÉSZ

[1Tim. 5.1] Vén embert ne korholj, hanem kérleld, mint atyádat, a fiatalabbakat, mint testvéreket,
[1Tim. 5.2] az öreg nőket, mint anyákat, a fiatalabb nőket, mint húgokat, teljes szentséggel.
[1Tim. 5.3] Az özvegyeket tiszteld, a valóban özvegyeket.
[1Tim. 5.4] Ha pedig valamely özvegynek gyermekei vagy ivadékai vannak, tanítsák meg először a saját házukat az istenfélelemre és arra, hogy szüleiknek viszontgondoskodással fizessenek, mert ez kedves az Istennek.
[1Tim. 5.5] Annak, aki valóban özvegy és egyedül maradt, reménysége az Úrban van, az ilyen éjjel-nappal a könyörgések, és imádkozások mellett marad,
[1Tim. 5.6] a bujálkodó ellenben már élve halott.
[1Tim. 5.7] Ezeket parancsold meg, hogy feddhetetlenek legyenek.
[1Tim. 5.8] Ha pedig valaki az övéiről s főleg házanépéről nem gondoskodik, az olyan a hitet megtagadta s rosszabb a hitetlennél.
[1Tim. 5.9] Özvegyül ne írjanak be senkit hatvan éven alul, csak olyant, akinek egy férje volt,
[1Tim. 5.10] aki mellett nemes tettek tesznek tanúságot, aki gyermeket nevelt, idegeneket megvendégelt, szentek lábát mosta, szorongatottakat megsegített, minden jó munkának nyomában volt.
[1Tim. 5.11] A fiatalabb özvegyeket utasítsd el, mert ha a Krisztus ellenére túlteng bennük az indulat, s férjhez akarnak menni,
[1Tim. 5.12] az az ítélet éri őket, hogy az első hitet félretették,
[1Tim. 5.13] egyúttal, minthogy henyék, megtanulják a házról-házra őgyelgést, s nemcsak henyékké lesznek, hanem fecsegőkké, kandi népséggé, kik azt beszélik, amit nem kellene.
[1Tim. 5.14] Azt akarom, hogy a fiatalok menjenek férjhez, szüljenek gyermekeket, házukat igazgassák, s az ellenfélnek semmi alkalmat ne adjanak a gyalázkodásra.
[1Tim. 5.15] Némelyek le is tértek már az útról a sátánt követve.
[1Tim. 5.16] Ha egy hívő asszonynak özvegyei vannak, tartsa el őket, és ne az eklézsiát terheljék, hogy a valóban özvegyeket lehessen megsegíteni.
[1Tim. 5.17] Azokat a véneket, akik jó elöljárók voltak, kétszeres megbecsülésre kell méltatni, kiváltképpen azokat, akik az igével és tanítással fáradoztak.
[1Tim. 5.18] Azt mondja ugyanis az írás: “Ne kösd be a nyomtató ökör száját!” továbbá: “Méltó a munkás a bérére.”
[1Tim. 5.19] Vén ellen vádat ne fogadj el, csak két vagy három tanú mellett.
[1Tim. 5.20] A vétkezőkre mindenki előtt bizonyíts rá, hogy a többiek is féljenek.
[1Tim. 5.21] Erős bizonyságot teszek Isten, a Krisztus Jézus és a kiválogatott angyalok előtt, hogy e tanításokat meg kell őrizned előítélet nélkül és semmit részrehajlással nem szabad cselekedned.
[1Tim. 5.22] Elhamarkodva senkire se tedd fel kezed, ne vállalj közösséget mások vétkeivel, szentül, (tisztán) őrizd meg magadat.
[1Tim. 5.23] Ne légy vízivó tovább, hanem gyomrod miatt és gyakori erőtlenségedre való tekintettel használj kevés bort.
[1Tim. 5.24] Vannak emberek, akiknek vétkeik mindenki előtt nyilvánosak és előttük mennek ítéletre. Vannak némelyek, akiket követnek vétkeik.
[1Tim. 5.25] Éppen így a nemes tettek is nyilvánvalóak mindenki előtt és lehetetlen, hogy elrejthető legyen az, ami másképp van.

PÁL ELSŐ LEVELE TIMÓTEUSHOZ 4. RÉSZ

[1Tim. 4.1] A Szellem pedig kifejezetten mondja, hogy a késői időkben némelyek elpártolnak majd a hittől, s tévelyítő szellemekre és ördögök tanításaira fognak figyelni,
[1Tim. 4.2] hazug, saját lelkiismeretükben kiégett emberek képmutatásával.
[1Tim. 4.3] Ezek tiltani fogják a házasságot, olyan eledelektől tartózkodnak majd, melyeket Isten hálaadással való fogyasztásra teremtett azoknak, akik hívek és az igazság felismerésére eljutottak.
[1Tim. 4.4] Mert az Isten minden teremtménye hasznos és semmi sem elvetendő, amit hálaadással veszünk magunkhoz,
[1Tim. 4.5] mert Isten igéje és az Istennel való társalgás megszenteli.
[1Tim. 4.6] Ha ezeket a testvérek elé tárod, a Krisztus Jézusnak hasznos kiszolgálója leszel, akiről látszik, hogy a hitnek és a hasznos tanításnak beszédein nőtt fel, mely tanításnak te is követője voltál.
[1Tim. 4.7] A közönséges és vénasszonyos meséket azonban utasítsd el. Ellenben gyakorold magad az istenfélelem elérésében.
[1Tim. 4.8] Mert a testtel folytatott gyakorlásnak kevés a haszna, az istenfélelem ellenben mindenre hasznos, mert mind a mostani, mind a következő élet ígérete benne van.
[1Tim. 4.9] Megbízható az ige és elfogadásra mindenképpen méltó.
[1Tim. 4.10] Hiszen azért fáradunk és küzdünk, mert reménységünk az élő Istenben van, aki minden ember megmentője, leginkább a hívőknek.
[1Tim. 4.11] Parancsold meg és tanítsd ezeket!
[1Tim. 4.12] Ifjúságodat senki meg ne vesse, hanem mintaképe légy a híveknek szóban, forgolódásban, szeretetben, hűségben, szent tisztaságban.
[1Tim. 4.13] Amíg odamegyek, gondod legyen a felolvasásra, a bátorításra, a tanításra.
[1Tim. 4.14] El ne hanyagold a benned levő kegyelemajándékot, mely prófétáláson át a vének kezének rád vetésével adatott néked.
[1Tim. 4.15] Ezekre legyen gondod. Ezekben benne élj, hogy előrehaladásod mindeneknek látható legyen.
[1Tim. 4.16] Ügyelj magadra és a tanításra. Maradj meg bennük. Mert ha ezt teszed, magadat is megmented, hallgatóidat is.

PÁL ELSŐ LEVELE TIMÓTEUSHOZ 3. RÉSZ

[1Tim. 3.1] Megbízható az ige. Ha valaki püspökségre törekszik, nemes munkára vágyik.
[1Tim. 3.2] A püspöknek feddhetetlennek kell lennie, egy asszony férjének, józannak, megfontoltnak, erkölcsösnek, vendéget szívesen látónak, tanításra késznek,
[1Tim. 3.3] nem bor mellett ülőnek, nem civakodónak, hanem kíméletesnek, nem harciasnak, nem pénzsóvárnak,
[1Tim. 3.4] saját házát helyesen kormányzónak, gyermekeit teljesen tisztességben és alávetettségben tartónak.
[1Tim. 3.5] Ha valaki a saját házát nem tudja elkormányozni, hogyan akarja az Isten eklézsiájának gondját viselni?
[1Tim. 3.6] Nem szabad újonnan került embernek lennie, hogy fel ne fuvalkodjék, s a vádló ítéletébe ne essék,
[1Tim. 3.7] a kívülvalóktól szép tanúságtételt kell kapnia, hogy ne gyalázhassák, s a vádló tőrébe ne essék.
[1Tim. 3.8] A diakónusok hasonlóképpen tisztességesek legyenek, ne kétnyelvűek, ne sok borivásba merültek, ne piszkos nyereséget hajhászók,
[1Tim. 3.9] a hitnek titkát tiszta lelkiismerettel őrzők.
[1Tim. 3.10] Ezeket ki kell próbálni előbb, azután szolgáljanak, ha vád nem éri őket.
[1Tim. 3.11] Asszonyaik hasonlóképpen tisztességesek legyenek, ne vádaskodók, meggondoltak, mindenben hűek.
[1Tim. 3.12] A diakónusok egy feleségű férfiak legyenek, gyermekeiket és saját házukat szépen vezetők.
[1Tim. 3.13] Ha ugyanis szépen szolgáltak, szép fokozatot nyernek maguknak és sok szabadságot a szólásra a Krisztus Jézusba vetett hiten át.
[1Tim. 3.14] Ezeket abban a reménységben írom neked, hogy hamarosan elmehetek hozzád,
[1Tim. 3.15] ha mégis késném, hogy megtudd, miképp kell az Isten házában forgolódnod, mely az élő Isten eklézsiája, az igazság oszlopa és szilárd támasza.
[1Tim. 3.16] Elismerten nagy az istenfélelem titka: Aki láthatóvá lett húsban, igazságosnak bizonyult szellemben, meglátták angyalok, hirdették a nemzeteknek, hitelt talált a világban, felvétetett dicsőségben.

PÁL ELSŐ LEVELE TIMÓTEUSHOZ 2. RÉSZ

[1Tim. 2.1] Mindenekelőtt kérlellek hát titeket, hogy tartsatok könyörgéseket, imádkozásokat, Istennel való társalgásokat és hálaadásokat minden emberért,
[1Tim. 2.2] királyokért és minden felettesért, hogy nyugodt és csendes életet élhessünk teljes istenfélelemmel és tisztességgel.
[1Tim. 2.3] Ezt látja nemesnek, ezt fogadja szívesen a mi Megmentőnk, az Isten,
[1Tim. 2.4] aki minden embert meg akar menteni, és az igazság ismeretére eljuttatni.
[1Tim. 2.5] Mert egy az Isten. Egy a közbenjáró is Isten és emberek között az (ember) Krisztus Jézus.
[1Tim. 2.6] Egy ember, ki magát mindenekért odaadta váltságul a kellő időben, tanúságtételül.
[1Tim. 2.7] Ugyanerre rendeltek engem is hírnöknek és apostolnak, igazságot mondok, nem hazudom, hűséggel és igazsággal nemzetek tanítójának.
[1Tim. 2.8] Akarom, hogy a férfiak minden helyen imádkozzanak, jámbor kezeket emelve az égre, haragtól és számítgatástól mentesen.
[1Tim. 2.9] Hasonlóképpen a nők is szemérmetesen és józanul, szerény ruhával ékesítsék magukat, ne hajberakásokkal, arannyal, gyöngyökkel, költséges ruházattal,
[1Tim. 2.10] hanem mint ahogy asszonyokhoz illik, kik jótetteken át az istenfélelemmel jegyezték el magukat.
[1Tim. 2.11] A nő teljes alávetettségben, csendességben tanuljon.
[1Tim. 2.12] A tanítást nőnek nem engedem meg, sem azt, hogy férfin önkényeskedjék, hanem hogy csendességben legyen.
[1Tim. 2.13] Mert először Ádámot formálták, azután Évát.
[1Tim. 2.14] Meg aztán nem Ádámot tévelyítették el, hanem azután, hogy félrevezették, az asszony lett a parancs áthágójává.
[1Tim. 2.15] De meg fog menekülni a gyermekszülésen át, ha a többi asszonnyal együtt megmarad hűségben, szeretetben, józansággal párosuló szentségben.

PÁL ELSŐ LEVELE TIMÓTEUSHOZ 1. RÉSZ

[1Tim. 1.1] Pál, a Krisztus Jézus apostola, megmentő Istenünknek és reménységünknek, a Krisztus Jézusnak rendeletére írja e levelet
[1Tim. 1.2] hitben valódi gyermekének Timóteusnak. Kegyelmet, könyörületet, békességet kívánok neked Istentől, az Atyától és Urunktól, a Krisztus Jézustól.
[1Tim. 1.3] Mint ahogy Macedóniába utaztomban megkértelek, maradj Efézusban, hogy ott megparancsold, hogy egyebet ne tanítsanak,
[1Tim. 1.4] se ne figyeljenek mesékre és végnélküli nemzedéksorozatokra, melyek inkább vitatkozásokra adnak alkalmat, mint Isten hitbeli sáfárságának gyakorlására.
[1Tim. 1.5] A parancsolat csúcspontja a tiszta szívből, jó lelkiismeretből és képmutatástól mentes hitből fakadó szeretet.
[1Tim. 1.6] Ezeket azonban némelyek elhibázták és letértek az útról, hogy hiábavalóságokat fecsegjenek.
[1Tim. 1.7] Törvénytanítók akarnak lenni, noha sem azt nem értik, amit fecsegnek, sem azt, amiért bizonykodnak.
[1Tim. 1.8] Tudjuk pedig, hogy hasznos a törvény, ha azt valaki törvényszerűen használja,
[1Tim. 1.9] azzal a tudattal, hogy a törvény nem az igazságos emberre van kiszabva, hanem a törvénytiprókra és engedetlenekre, az istentelenekre és vétkezőkre, az elvetemültekre és szentségtelenekre, apagyilkosokra, anyagyilkosokra, emberölőkre,
[1Tim. 1.10] paráznákra, férfifertőztetőkre, emberrablókra, hazugokra, hamisan esküvőkre, és még ha valami az egészséges tanításnak ellenáll.
[1Tim. 1.11] Így felel meg ez a boldog Isten dicsőségéről szóló örömüzenetnek, mellyel engem megbíztak.
[1Tim. 1.12] Hálás vagyok annak, aki engem hatalommal felruházott, Urunknak, a Krisztus Jézusnak, aki hűnek tartott engem, mikor szolgálatára rendelt,
[1Tim. 1.13] noha előbb káromló, üldöző és erőszakos voltam, ámde könyörületet nyertem, mert hitetlenségemben tudatlanul cselekedtem,
[1Tim. 1.14] s túláradt rajtam Urunknak kegyelmi a Krisztus Jézusban található hűséggel és szeretettel együtt.
[1Tim. 1.15] Megbízható és elfogadásra mindenképpen méltó az az ige, hogy a Krisztus Jézus vétkeseket menteni jött a világra, akik közül az első én vagyok.
[1Tim. 1.16] De azért nyertem könyörületet, hogy a Krisztus Jézus először rajtam bizonyítsa be egész hosszútűrését, azok mintaképévé legyek, akik hinni fognak, hogy örök életre jussanak.
[1Tim. 1.17] Az örök korok királyának pedig, a romolhatatlan, láthatatlan, egyetlen Istennek megbecsülés és dicsőség szálljon az örök korok korain át! Ámen.
[1Tim. 1.18] A rólad megelőzőleg hallott prófétálásokra gondolva, azt a parancsot teszem letétbe nálad, gyermekem Timóteus, hogy e próféciákon állva harcold meg ama nemes harcot,
[1Tim. 1.19] hittel és jó lelkiismerettel, melyet némelyek eltaszítottak maguktól és a hit dolgában hajótörést szenvedtek.
[1Tim. 1.20] Közülük való Himenajosz és Alekszander, kiket átadtam a sátánnak, hogy megnevelődjenek, és többé ne káromoljanak.

2010. június 7. B év, évközi idő, 10. hét, hétfő A nap liturgikus színe: zöld

A tömeg követte Jézust. Ő pedig fölment egy hegyre, leült, és a boldogság útjaira tanította övéit. A Nyolc Boldogság az Újszövetség alkotmánya. Jézus követése nem mentes a kereszthordozástól, ugyanakkor mégis a boldogság útja. Aki befogadja Őt, azé lesz az élet teljessége, és már itt a földi életben megtapasztalja a maradandó boldogság előízét.

Mit jelent a boldogság az életemben? Illés életét nézzük, akkor üldöztetés, nélkülözés, harc. Mégis Illés kiemeli, hogy az Isten szolgálatában áll. Isten szolgálata boldoggá teszi az embert, függetlenül a körülményeitől.

1Kir 17,1-6

Majd azt mondta a Tesbiből, Gileád lakói közül való Illés Áchábnak: ,,Az Úrnak, Izrael Istenének életére mondom, akinek színe előtt szolgálok, hogy nem lesz ezekben az esztendőkben sem harmat, sem eső, csak majd szám szavára.” Ekkor az Úr szózatot intézett hozzá, ezekkel a szavakkal: ,,Távozz innen, s eredj napkeletre, s rejtőzz el a Kárit-pataknál, amely a Jordán felé van. A patakból lesz ott italod, s a hollóknak hagytam meg, hogy tápláljanak ott téged.” Elment tehát, s az Úr szava szerint cselekedett, s amikor odaért, megtelepedett a Kárit-pataknál, amely a Jordán felé van. A hollók hoztak is neki kenyeret és húst reggel, valamint kenyeret s húst este, s a patakból ivott.
Mt 5,1-12

A tömeget látva fölment a hegyre. Leült, a tanítványai odajöttek hozzá, ő pedig szólásra nyitva ajkát így tanította őket: ,,Boldogok a lélekben szegények, mert övék a mennyek országa. Boldogok, akik sírnak, mert ők majd vigasztalást nyernek. Boldogok a szelídek, mert ők öröklik a földet. Boldogok, akik éhezik és szomjazzák az igazságot, mert ők majd jóllaknak. Boldogok az irgalmasok, mert ők majd irgalomra találnak. Boldogok a szívükben tiszták, mert ők látni fogják Istent. Boldogok a békeszerzők, mert őket Isten fiainak fogják hívni. Boldogok, akiket az igazság miatt üldöznek, mert övék a mennyek országa. Boldogok vagytok, amikor gyaláznak és üldöznek titeket, és hazudozva minden rosszat mondanak rátok miattam. Örüljetek és ujjongjatok, mert jutalmatok nagy a mennyekben; így üldözték ugyanis a prófétákat is, akik előttetek voltak.