Gondolkodtató melankólia

Isten azért adta nekünk az Igéjét, hogy ismerjük meg azt, amink már megvan, — az örök életet — azután járjunk a világosságában.

június 8, 2010 havi archívum

PÁL MÁSODIK LEVELE TIMÓTEUSHOZ 4. RÉSZ

[2Tim. 4.1] Erős bizonyságot teszek Isten és a Krisztus Jézus előtt, ki eleveneket és holtakat fog ítélni, arról, hogy ő meg fog jelenni és királyságra lép.
[2Tim. 4.2] Hirdesd az igét, állj ki, akár alkalmas az idő rá, akár nem, győzz meg, dorgálj, bátoríts teljes hosszútűréssel és tanítással.
[2Tim. 4.3] Mert olyan idő jön, mikor az egészséges tanítást nem fogják elviselni, hanem saját kívánságaik szerint fognak felhalmozni maguknak tanítókat, mert viszket a fülük.
[2Tim. 4.4] Mert az igazságtól elfordítják fülüket, és mesékhez fordulnak.
[2Tim. 4.5] Te azonban légy mindenekben józan, szenvedd el a gonoszt, tedd az örömhirdető munkáját, töltsd be egészen szolgálatodat.
[2Tim. 4.6] Mert engem már italáldozatként öntenek ki, elköltözésem ideje beállott.
[2Tim. 4.7] A nemes harcot megküzdöttem, futásomnak végére érkeztem, a hűséget megőriztem.
[2Tim. 4.8] A jövendőre félretették nekem az igazságosság koszorúját és azt ama napon az Úr, az igazságos bíró meg fogja nekem adni, de nemcsak nekem, hanem mindazoknak, akik szeretettel várják az ő megjelenését.
[2Tim. 4.9] Siess, jöjj el hamar hozzám.
[2Tim. 4.10] Démász, miután a mostani kort megszerette, magamra hagyott engem, elment Tesszalonikába, Kreszcensz Galáciába ment, Titusz Dalmáciába.
[2Tim. 4.11] Lukács van velem egyedül. Márkuszt vedd magadhoz és hozd magaddal avégre, hogy engem kiszolgáljon, nagyon hasznos nekem.
[2Tim. 4.12] Tihikuszt Efézusba küldtem.
[2Tim. 4.13] Ha jössz, azt a köpenyt, melyet Troászba Kárpusznál hagytam, hozd magaddal, a könyveket is, különösen a pergameneket.
[2Tim. 4.14] Az ércműves Sándor sok gonoszt tanúsított irányomban, fizessen meg neki az Úr tette szerint.
[2Tim. 4.15] Óvakodj te is tőle, mert nagyon ellene állott beszédeinknek.
[2Tim. 4.16] Első védekezésemkor senki a jelenlétével nem támogatott, hanem mindannyian magamra hagytak. Ne számítsák be nekik.
[2Tim. 4.17] Ám mellém állt az Úr s hatalomhoz juttatott, hogy rajtam keresztül teljes célját elérje az igehirdetés és meghallják ezt a nemzetek mind. Engem az Úr kiragadott az oroszlán szájából.
[2Tim. 4.18] Ki is fog ragadni minden rossz munkából, s át fog menteni mennyei királyságába. Övé legyen a dicsőség, el az örök korok korain át. Ámen.
[2Tim. 4.19] Köszöntsd Priszkát és Akvilát és Onéziforosz házanépét.
[2Tim. 4.20] Erasztoszt Korintuszban hagytam, Trofimoszt Milétoszban elerőtlenülten.
[2Tim. 4.21] Serénykedj, hogy a tél előtt eljöhess. Köszöntenek téged Eubulosz, Pudensz, Linosz. Klaudia és az összes testvérek.
[2Tim. 4.22] Az Úr legyen szellemeddel. A kegyelem legyen veletek.

PÁL MÁSODIK LEVELE TIMÓTEUSHOZ 3. RÉSZ

[2Tim. 3.1] Azt pedig tudd meg, hogy az utolsó napokban nehéz idők állanak be,
[2Tim. 3.2] tudniillik magukat és a pénzt kedvelők, kérkedők, fennhéjázók, káromlók, szüleik iráni engedetlenek, hálátlanok, elvetelmültek,
[2Tim. 3.3] szeretetlenek, engesztelhetetlenek, vádaskodók, mértéktelenek, fékezhetetlenek, a jót nem kedvelők,
[2Tim. 3.4] árulók, vakmerők, felfuvalkodottak, inkább kéjkedvelők, mint Isten kedvelői lesznek az emberek.
[2Tim. 3.5] Olyanok, akiknél megvan az istenfélelem külső látszata, de annak hatalmát megtagadják. Fordulj el tőlük.
[2Tim. 3.6] Közülük valók tudniillik azok, akik beférkőznek a házakba, s foglyul ejtik a vétkektől elhalmozott, sokféle kívánságtól űzött asszonykákat,
[2Tim. 3.7] kik mindig tanulnak, de soha az igazság megismerésére eljutni nem képesek.
[2Tim. 3.8] Amilyen módon Jannész és Jambrész állottak ellene Mózesnek, úgy állnak ellene ezek is az igazságnak, értelmükben megromlott, a hit dolgában próbát nem álló emberek.
[2Tim. 3.9] De tovább előretörni nem tudnak, mert esztelenségük mindenki előtt kiviláglik, amint amazokkal is történt.
[2Tim. 3.10] Te azonban az én tanításomat követted, az én életutamat, az én célkitűzéseimet, az én hűségemet, hosszútűrésemet, szeretetemet, állhatatosságomat,
[2Tim. 3.11] üldöztetéseimet, szenvedéseimet, melyek Antióhiában, Ikóniumban, Lisztrában estek rajtam. Milyen üldözéseket viseltem el. De mindegyikből kiragadott az Úr.
[2Tim. 3.12] Akik a Krisztus Jézusban istenfélelemmel akarnak élni, azokat mind üldözni fogják.
[2Tim. 3.13] Szemfényvesztő, rossz emberek előre törik magukat, hogy még rosszabbra jussanak. Tévelyítenek és eltévelyednek.
[2Tim. 3.14] Te azonban maradj meg azokban, amiket tanultál, s amikben hívővé lettél, tudva kitől tanultad,
[2Tim. 3.15] és mert kisgyermek korodtól ismered a szent írásokat, melyek képesek bölccsé tenni téged annak a menekülésnek dolgában, mely a Krisztus Jézusba vetett hiten keresztül lelhető.
[2Tim. 3.16] Az egész írást Isten sugallta s hasznos az a tanításra, meggyőzésre, helyreállításra, igazságosságban való nevelésre,
[2Tim. 3.17] hogy az Isten embere az eklézsiába beilleszthető legyen (Isten embere tökéletes legyen), minden jó munkára felkészített.

PÁL MÁSODIK LEVELE TIMÓTEUSHOZ 2. RÉSZ

[2Tim. 2.1] Te azért gyermekem, meríts hatalmat a Krisztus Jézusban megjelent kegyelemből,
[2Tim. 2.2] s amiket tőlem sok tanún át hallottál, bízd rá azokat megbízható emberekre, akik megfelelőek lesznek arra, hogy másokat is megtanítsanak.
[2Tim. 2.3] A Krisztus Jézus nemes harcosaként szenvedd el velem együtt a gonoszt.
[2Tim. 2.4] Senki, aki táborba száll, nem elegyedik a testi élet foglalatosságaiba, hogy annak megnyerje tetszését, aki őt katonának fogadta. S Ha valaki a versenypályán küzd, meg nem koszorúzzák, ha törvényszerűen nem küzd.
[2Tim. 2.6] A gyümölcsökből először a földművesnek kell részesednie, aki fáradt érte.
[2Tim. 2.7] Értsd meg, amit mondok: az Úr mindenben belátást fog neked adni.
[2Tim. 2.8] Tartsd emlékezetedben a Krisztus Jézust, aki a halottak közül feltámadt és Dávid magvából való, ahogy az én örömüzenetem mondja.
[2Tim. 2.9] Ez az örömüzenet szenvedteti el velem a gonoszt, mint egy gonosztevővel egész a bilincsekig. Ám Isten igéje nincs bilincsbe verve,
[2Tim. 2.10] ezért van, hogy mindent állhatatosan eltűrök a kiválogatottakért, hogy ők is elnyerjék a Krisztus Jézusban nyíló menekülést, örök dicsőséggel együtt.
[2Tim. 2.11] Megbízható az ige. Ha ugyanis vele együtt meghaltunk, vele együtt fogunk élni is.
[2Tim. 2.12] Ha állhatatosak vagyunk, vele együtt királyságra fogunk jutni mi is. Ha megtagadjuk őt, ő is megtagad majd minket,
[2Tim. 2.13] ha hitetlenkedünk, ő hű marad, hiszen magát meg nem tagadhatja.
[2Tim. 2.14] Ezekre emlékeztess, Isten előtt tett erős bizonyságtétellel, hogy ne legyenek szócsaták, melyek semmire sem hasznosak, csak a hallgatók felforgatására.
[2Tim. 2.15] Serényen igyekezz arra, hogy kipróbáltan állhass egykor (majd) az Isten elé, olyan munkás gyanánt, akinek nem kell szégyent vallania, aki helyesen hasogatja az igazság beszédét.
[2Tim. 2.16] A közönséges, üres locsogások elől térj ki, hiszen mindig több istentelenségre haladnak előre,
[2Tim. 2.17] beszédjük, mint a rákfene, pusztít maga körül. Közülük való Himenajosz és Filétosz,
[2Tim. 2.18] kik az igazságot elhibázták, mikor azt beszélték, hogy a feltámadás már megtörtént és ezzel felforgatják némelyek hitét.
[2Tim. 2.19] Mindamellett szilárdan áll az isteni alap és ez a pecsétje: “Ismeri az Úr, kik az övéi” és: “Álljon el a hamisságtól mindenki, ki a Krisztus nevét ajkára veszi.”
[2Tim. 2.20] Nagy házban nemcsak arany és ezüst edények vannak, hanem fák és cserepek is és némelyik edény megbecsült, más becstelen célt szolgál.
[2Tim. 2.21] Ha valaki e dologtól megtisztítja magát, tisztes célra való edénnyé lesz, megszentelt, gazdájának jól használható, minden jó munkára kész.
[2Tim. 2.22] Az ifjúkori vágyaktól menekülj. Fuss az igazságosság, hűség, szeretet, békesség után azokkal együtt, akik az Urat tiszta szívből segítségül hívják.
[2Tim. 2.23] Az ostoba és nevelésre alkalmatlan vitatkozásokat utasítsd el, tudva, hogy harcokat szülnek.
[2Tim. 2.24] Aki az Úr rabszolgája, annak nem hadakoznia kell, hanem mindenki iránt nyájasnak lennie, tanításra képesnek, gonoszat eltűrőnek, az ellenszegülőket szelíden nevelőnek,
[2Tim. 2.25] mert hátha még más felismerésre térést ad nekik az Isten, az igazság megismerését,
[2Tim. 2.26] talán kijózanodnak (feleszmélnek) a vádló tőréből, ki élve fogta meg őket, hogy akaratának engedelmeskedjenek.

PÁL MÁSODIK LEVELE TIMÓTEUSHOZ 1. RÉSZ

[2Tim. 1.1] Pál, ki az Isten akaratából a Krisztus Jézusban adott élet ígérete alapján a Krisztus Jézus apostola lett, írja e levelet.
[2Tim. 1.2] szeretett gyermekének, Timóteusnak. Kegyelmet, könyörületet, békességet kívánok néked Istentől, az Atyától és Urunktól, a Krisztus Jézustól.
[2Tim. 1.3] Hálás vagyok Istennek, kinek apáim óta tiszta lelkiismerettel szolgálok, hogy éjjel és nappal szakadatlanul rád emlékezem könyörgéseimben.
[2Tim. 1.4] Epekedek azért, hogy lássalak. Könnyeidre is visszaemlékezem, hogy örömmel teljek meg
[2Tim. 1.5] s emlékezetembe idézem azt a képmutatástól mentes hitet, mely benned van, mely először nagyanyádban, Loiszban, azután anyádban, Eunikében lakozott, végül – meg vagyok győződve – benned is.
[2Tim. 1.6] Ez okból emlékeztetlek arra, hogy az Istennek ezt a kegyelemajándékát, mely az én kézrátételemen keresztül van rajtad, újra lángra kell lobbantanod,
[2Tim. 1.7] mert Isten nem gyávaság szellemét adta nékünk, hanem hatalomnak, szeretetnek és józanságnak szellemét.
[2Tim. 1.8] Ne szégyellj hát Urunk mellett tanúságot tenni, ne szégyellj engem, ki érte vagyok fogoly, hanem szenvedd el a gonoszt velem együtt az örömüzenetért, annak az Istennek hatalmából,
[2Tim. 1.9] aki megmentett és előzetes határozatának megfelelően szent hívással elhívott bennünket, nem tetteink alapján, hanem kegyelmének következményeképpen, melyet a Krisztus Jézusban örök idők előtt adott már nekünk,
[2Tim. 1.10] de csak most tett láthatóvá Megmentőnknek, a Krisztus Jézusnak megjelenésén keresztül, ki örömüzenetén át hatálytalanná tette a halált s megvilágította az életet és a romolhatatlanságot.
[2Tim. 1.11] Ennek az örömüzenetnek hirdetőjévé, apostolává és tanítójává rendeltek engem.
[2Tim. 1.13] Ez az oka annak is, hogy ezeket szenvedem, de nem szégyenlem, mert tudom, kinek hittem s meg vagyok győződve, hogy van hatalma arra, hogy azt, amit nála letettem, ama napig megőrizze.
[2Tim. 1.13] Mintakép gyanánt tartsd magad előtt azokat az egészséges beszédeket, melyeket a Krisztus Jézusban található hűségben és szeretetben éntőlem hallottál.
[2Tim. 1.14] A bennünk lakó Szent Szellemen át őrizd meg azt a nemes letétet, melyet reád bíztak.
[2Tim. 1.15] Tudod azt, hogy az ázsiaibeliek mindannyian elfordultak tőlem. Ezek közül valók Figellosz és Hermogenész.
[2Tim. 1.16] Könyörüljön az Úr Onéziforosz házán, mert sokszor felüdített engem és nem szégyellte bilincseimet,
[2Tim. 1.17] sőt, mikor Rómába került, serényen keresett és megtalált engem.
[2Tim. 1.18] Adja meg neki az Úr, hogy ama napon könyörületet találjon az Úrnál. Hogy pedig Onéziforosz milyen szolgálatot tett Efézusban, jobban tudod te.

2010. június 8. B év, évközi idő, 10. hét, kedd (Prágai Szent Ágnes szűz) A nap liturgikus színe: zöld

Prágában született 1205-ben. Szülei I. Ottokár cseh király és Konstancia, III. Bála magyar király leánya voltak. II. Frigyes császár házassági ajánlatát elutasította, mert elhatározta, hogy Krisztusnak szenteli magát. 1234-ben belépett a Klarisszák prágai kolostorába. Assisi Szent Klárával igen jó barátságban volt, levelet is váltottak egymással. Ágnes buzgólkodása folytán templom és kórház is épült; az egykori nyomornegyedből karitatív központ lett. Nővértársainak idősebb nővére és lelki édesanyja, a szegényeknek és szűkölködőknek jótevője, torzsalkodó családtagjainak pedig békítője volt. Prágában halt meg 1282. március 2-án. Sírját 1930-ban tárták fel. II. János Pál pápa avatta szentté 1989. november 12-én.

1Kir 17,7-16

Napok múltával azonban kiszáradt a patak, mert nem volt eső az országban. Ezért az Úr szózatot intézett hozzá, ezekkel a szavakkal: ,,Kelj fel, s eredj a szidoniak Száreftájába, s tartózkodj ott: íme, meghagytam ott egy özvegyasszonynak, hogy tápláljon téged.” Felkelt és elment Száreftába. Amikor a város kapujához ért, meglátott egy özvegyasszonyt, aki fát szedegetett. Megszólította, s azt mondta neki: ,,Adj nekem egy kis vizet valami edényben, hadd igyam.” Amikor aztán az elment, hogy hozzon, ő így kiáltott utána: ,,Hozz nekem, kérlek, egy falat kenyeret is kezedben.” Az ezt felelte: ,,Az Úrnak, a te Istenednek életére mondom, hogy nincs semmiféle kenyerem, csak egy maroknyi lisztem a vékában s egy kis olajam a korsóban: éppen egy pár darabka fát szedek, hogy elkészítsem azt magamnak s fiamnak, hogy megegyük, s azután meghaljunk.” Azt mondta neki Illés: ,,Ne félj, csak eredj, s tégy, ahogy mondtad. Először azonban nekem készíts abból a lisztecskéből egy kis hamuban sült lepényt, s hozd ki azt nekem. Magadnak és fiadnak azután csinálj. Ezt üzeni ugyanis az Úr, Izrael Istene: ,,Nem ürül ki lisztes vékád, s nem apad el olajos korsód mindaddig, amíg esőt nem ad az Úr a föld színére.”” Erre az elment, s Illés szava szerint cselekedett, és evett ő s az asszony s egész házanépe, s attól a naptól kezdve nem ürült ki a lisztes véka, s nem apadt el az olajos korsó — az Úr szava szerint, amelyet Illés által szólt.
Mt 5,13-16

Ti vagytok a föld sója. De ha a só ízetlenné válik, mivel sózzák meg? Semmire sem jó többé, mint hogy kidobják és eltapossák az emberek. Ti vagytok a világ világossága. Nem lehet elrejteni a hegyre épült várost. Lámpát sem azért gyújtanak, hogy aztán a véka alá tegyék, hanem a lámpatartóra, hogy világítson mindenkinek, aki a házban van. Úgy világítson a ti világosságotok az emberek előtt, hogy lássák jótetteiteket és dicsőítsék Atyátokat, aki a mennyekben van.

2010. június 8., kedd A Szentlélek szót kér

Csodálatos élmény volt számomra, amikor a hetvenes évek elején először kerültem szorosabb kapcsolatba olyan mozgalmakkal, mint a Neokatekumenális Út, a Comunione e Liberazione vagy a Fokoláre, s megtapasztalhattam azt a lelkesedést és lendületet, amellyel megélték hitüket, s ennek a hitnek az öröméből fakadóan szükségét érezték, hogy másoknak is továbbadják, amit ajándékul kaptak.

Ez idő tájt (…) úgy tűnt, mintha a Zsinat nagy virágzása után a tavasz helyett beköszöntött volna a fagy, s mintha az új dinamizmust fáradtság váltotta volna fel. (…) De hol volt Isten? És az Egyház, az új struktúrák létrehozását kísérő számtalan vita és erőfeszítés után nem volt-e fáradt és erőtlen? (…)

S ekkor hirtelen történt valami, amit senki nem tervezett meg előre. A Szentlélek, úgymond, ismét szót kért, és a fiatalokban újra növekedésnek indult a hit. Válaszuk nem menekült a „ha” és a „de” fedezékébe, nem keresett kiutat, hitüket teljes egészében életet adó ajándékként élték meg.

Joseph Ratzinger

2010. június 8. – Kedd

Jézus így tanított a hegyi beszédben: “Ti vagytok a föld sója. De ha a só
ízét veszti, mivel sózzák meg? Nem való az egyébre, mint hogy kidobják, s
eltapossák az emberek. Ti vagytok a világ világossága. A hegyen épült
várost nem lehet elrejteni. Lámpát sem azért gyújtanak, hogy a véka alá
rejtsék, hanem a lámpatartóra teszik, hogy világítson mindenkinek a
házban. Úgy világítson a ti világosságtok az emberek elott, hogy látva
jótetteiteket, magasztalják mennyei Atyátokat!”
Mt 5,13-16

Elmélkedés:

A mai evangéliumi szakaszban a sóról és a világosságról van szó. Mindkét
hasonlat azt fejezi ki, hogy a világ üldözései ellenére Krisztus
tanítványainak küldetése ehhez a világhoz szól, itt kell tanúságot
tenniük, itt kell ízt és világosságot adni a világnak. Az a hivatásuk,
hogy miként a só ízesít és tartósít, tanítóként és tanúságtevoként jó ízt
adjanak a világnak a krisztusi tanítás hirdetésével. Értelemszeruen ez
csak akkor lehetséges, ha megorizzük, azaz tartósítjuk magunkban az
igazság tanítását. A világosság hasonlata a hiteles keresztény életpélda
felmutatását jelenti. Nem öntelt gog, hivalkodás vagy magamutogatás ez,
hanem Krisztus szerény és szelíd képviselete a világban. Olyan
tanúságtétel, amelynek eredménye nem az, hogy az érintett személy
elismerést kap a világtól, hanem az, hogy az általa tett jótetteket látva
Istent fogják magasztalni az emberek.
(c) Horváth István Sándor

Imádság:

Szent Atyánk, az élet és szeretet örök forrása, Aki az élo emberben
mutatod meg dicsoséged ragyogását, és Aki szívébe vetetted el a hívásod
magját, ne engedd hogy hanyagságunk miatt bárki is szem elol tévessze vagy
elveszítse ezt az ajándékot. Add, hogy mindegyikük egész szívvel haladjon
a Te szereteted megvalósításának az útján.
II. János Pál pápa