Gondolkodtató melankólia

Isten azért adta nekünk az Igéjét, hogy ismerjük meg azt, amink már megvan, — az örök életet — azután járjunk a világosságában.

június 9, 2010 havi archívum

PÁL LEVELE FILEMONHOZ

[Filem. 1] Pál, a Krisztus Jézus foglya és Timóteus testvér írják e levelet a szeretett Filemonnak, munkatársunknak,
[Filem. 2] továbbá Appia nőtestvérnek, Arhipposznak a harcostársunknak és a házadnál lévő eklézsiának.
[Filem. 3] Kegyelem legyen részetek és békesség Atyánktól, az Istentől és az Úrtól, a Krisztus Jézustól.
[Filem. 4] Mindenkor hálával említlek meg Istenemnek imádságaimban,
[Filem. 5] mikor szeretetedről és arról a hűségről hallok, melyet az Úrhoz, Jézushoz és az összes szentek iránt ápolsz magadban,
[Filem. 6] hogy a hiteddel való közösség hatékony legyen minden olyan jónak felismerésére, ami bennünk a Krisztus iránt ébred.
[Filem. 7] Mert sok örömet és bátorítást leltem a te szeretetedben, mert a szentek lelkére megnyugatólag hat a te jelenléted, testvérem.
[Filem. 8] Ezért, bár a Krisztusban sok bátorságot nyertem arra, hogy elrendeljem neked azt, ami illik hozzád,
[Filem. 9] de a szeretetért inkább kérlellek én, minthogy olyan ember vagyok, amilyen vagyok: vén és most még hozzá a Krisztus Jézus foglya is.
[Filem. 10] Én kérlellek hát gyermekemért, akit fogságomban nemzettem, Onézimoszért,
[Filem. 11] akinek valamikor nem tudtad hasznát venni, de aki most neked is, nekem is hasznos.
[Filem. 12] Most visszaküldöm hozzád őt, az én lelkemnek belsejét.
[Filem. 13] Magamnál akartam őt tartani, hogy helyetted szolgáljon nekem az örömüzenetért viselt bilincseimben.
[Filem. 14] Mégis a te szándékod megismerése nélkül semmit sem akartam tenni, hogy ne úgy tedd a jót, mintha kényszerülve volnál rá, hanem önként.
[Filem. 15] Hiszen alighanem azért váltál el tőle egy kis időre, hogy örökre megmaradónak nyerd őt vissza,
[Filem. 16] többé nem rabszolgának, hanem rabszolgánál többnek, szeretett testvérnek, főképpen nekem, de mennyivel inkább neked a húsban is, az Úrban is.
[Filem. 17] Ha már most a közösségben társadnak tartasz engem, úgy vedd őt pártfogásodba, mintha én volnék a helyében.
[Filem. 18] Ha valamit ártott volna vagy tartoznék neked, nekem rójad fel.
[Filem. 19] Én, Pál, írom a saját kezemmel: Én megfizetem, hogy azt ne mondjam neked: Te rajtad kívül még magaddal is tartozol nekem.
[Filem. 20] Bizony testvérem, én az Úrban hasznot akarok belőled húzni. A Krisztusban csillapítsd le az én bensőmet.
[Filem. 21] Úgy írtam neked, hogy bíztam engedelmességedben, sőt, hogy többet teszel annál, mint amit mondok.
[Filem. 22] Egyúttal azonban készíts nekem is szállást, mert remélem, hogy imádságaitokon át a kegyelem nektek fog engem ajándékozni.
[Filem. 23] Köszöntenek téged a Krisztus Jézusban
[Filem. 24] fogolytársam Epafrász, Márk, Arisztarhosz, Démnász, Lukács, az én munkatársaim.
[Filem. 25] Az Úrnak, a Krisztus Jézusnak kegyelme legyen a ti szellemetekkel!

PÁL LEVELE TITUSZHOZ 3. RÉSZ

[Tit. 3.1] Hozd emlékezetükbe, hogy a fejedelemségeknek, hatóságoknak vessék magukat alá, a felsőbbségnek engedelmeskedjenek, minden jó munkára készen legyenek,
[Tit. 3.2] senkit rossz hírbe ne hozzanak, ne legyenek harciasak, legyenek kíméletesek, minden ember iránt szelídséget tanúsítók.
[Tit. 3.3] Hiszen egykor mi is esztelenek, engedetlenek, tévelygők, sokféle kívánságnak és kéjnek rabszolgái voltunk, gonoszságban és irigységben töltöttük életünket, utálatosak voltunk, egymást gyűlöltük.
[Tit. 3.4] Mikor azonban megmentő Istenünk jóságos volta és az emberekhez való kedvessége felragyogott,
[Tit. 3.5] kimentett bennünket, nem igazságosságban véghezvitt tettek alapján, melyeket állítólag mi tettünk, hanem könyörületének következményeképpen az újonnan születés fürdőjén és a Szent Szellem megújításán keresztül,
[Tit. 3.6] akit Megmentőnkön, a Krisztus Jézuson át gazdagon kiöntött ránk.
[Tit. 3.7] Hogy miután kegyelme igazságosakká tett, az örökélet reménységének megfelelően örök sorsrész elnyerői lehessünk.
[Tit. 3.8] Megbízható az ige, s azt akarom, hogy e dolgok felől teljes biztonságot nyújts hallgatóidnak, hogy azok, akik Istenben hívőkké lettek, azon jártassák eszüket, hogy hogyan lehet nemes tettekkel a többiek élére kerülni. Ezek szépek és hasznosak az embereknek.
[Tit. 3.9] Az ostoba vitatkozások, a leszármazási táblázatok, a civódás és harcok elől ellenben térj ki, mert hasznuk nincs, hiábavalók.
[Tit. 3.10] A szakadár embert egy vagy két intés után utasítsd el,
[Tit. 3.11] azt tudva, hogy az ilyen ki van ficamodva és vétkezik, mialatt magában hordja ítéletét.
[Tit. 3.12] Mikor majd Artemászt vagy Tihikuszt elküldöm hozzád, siess, jöjj hozzám Nikopoliszba, mert úgy határoztam, hogy ott telelek át.
[Tit. 3.13] A törvénytudó Zénászt és Apollóst sietve készítsd el az útra, hogy semmi hiányuk ne legyen.
[Tit. 3.14] Tanulják meg a mieink is, hogy a kényszerteremtette szükségekkel szemben nemes tettekkel álljanak az élre, hogy gyümölcstelenek ne legyenek.
[Tit. 3.15] Köszöntenek téged mind a velem levők. Köszöntsd azokat, akik hűségben kedvelnek minket. A kegyelem legyen mindnyájatokkal!

PÁL LEVELE TITUSZHOZ 2. RÉSZ

[Tit. 2.1] Te ellenben azt beszéld, ami az egészséges tanításhoz illik:
[Tit. 2.2] Az öreg férfiak józanok legyenek, tisztességesek, épeszűek, hitben, szeretetben, állhatatosságban egészségesek.
[Tit. 2.3] Éppen úgy az öregasszonyok szentekhez illő állapotban éljenek, ne legyenek vádaskodók, se sok borvak rabszolgái, nemes szokásokat tanítsanak,
[Tit. 2.4] tegyék a fiatalasszonyokat józanokká, férjükhöz, gyermekeikhez kedvesekké,
[Tit. 2.5] épeszűekké, szentül-tisztákká, háziasokká, jókká, saját férjüknek alávetettekké, hogy miattuk az Isten igéjét ne káromolják.
[Tit. 2.6] Éppen úgy kérleld a fiatalabb férfiakat, hogy ép ésszel járjanak.
[Tit. 2.7] Minden dolgodban magadat add nemes tettek példaképéül, a tanításban romlatlanságot, tisztességet,
[Tit. 2.8] egészséges, gyanútól mentes beszédet nyújts, hogy az ellenfél megszégyenüljön, ha semmi hitványat nem mondhat felőlünk.
[Tit. 2.9] A rabszolgák a nekik parancsolóknak mindenben alávessék magukat, kedvüket keressék, ellent ne mondjanak,
[Tit. 2.10] semmit el ne csenjenek, hanem teljes derekas hűséget tanúsítsanak, hogy életükkel megmentő Istenünknek tanítását mindenben ékesítsék.
[Tit. 2.11] Mert Istenünk megmentő kegyelme minden ember számára ragyogott fel,
[Tit. 2.12] s ez arra nevel bennünket, hogy az istentelenséget és a világi vágyakat megtagadjuk, hogy ép ésszel, igazságosan és istenfélelemmel éljünk a mostani korban,
[Tit. 2.13] s úgy várjuk a boldog reménységet, hogy a nagy Istennek és Megmentőnknek, a Krisztus Jézusnak dicsősége felragyogjon,
[Tit. 2.14] aki magát odaadta értünk, hogy a törvény mindenfajta megrontásából megváltson bennünket és így egy gazdag, nemes munkákban buzogó népet tisztítson magának.
[Tit. 2.15] Ezeket szóljad, bátoríts, feddj teljes tekintéllyel, senki az eszével túl ne járjon rajtad.

PÁL LEVELE TITUSZHOZ 1. RÉSZ

[Tit. 1.1] Én Pál, Isten rabszolgája, a Krisztus Jézus apostola, azt írom ebben a levélben az én valódi gyermekemnek, Titusznak, ami az Isten kiválogatottai hitéből és az istenfélelemmel megegyező igazság felismeréséből következik.
[Tit. 1.2] Ez a felismerés az örök élet reménységén alapul, melyet az örök korok előtt megígért az az Isten, aki nem hazudik,
[Tit. 1.3] aki igéjét az igehirdetésben az ő saját időpontjaiban láthatóan kijelentette abban az igehirdetésben, mellyel a mi megmentő Istenünknek rendelkezése engem bízott meg.
[Tit. 1.4] Kegyelem és békesség neked Istentől, az Atyától és Megmentőnktől, a Krisztus Jézustól.
[Tit. 1.5] Amiatt hagytalak Krétában, hogy a még el nem intézett dolgokat eligazítsad, hogy városonként véneket rendelj, ahogy én azt neked elrendeltem,
[Tit. 1.6] megválogatva, hogy ki feddhetetlen, egyfeleségű férfi, hogy hűséges gyermekei vannak-e, hogy nincs-e romlottsággal vádolva vagy nem engedetlen-é.
[Tit. 1.7] Mert a felügyelőnek, mint Isten sáfárának, feddhetetlennek kell lennie, nem önhittnek, nem hirtelen haragúnak, nem bor mellett ülőnek, nem civakodónak, nem rút nyereséghajhászónak,
[Tit. 1.8] hanem vendégekhez kedvesnek, a jó kedvelőjének, meggondoltnak, igazságosnak, jámbornak, önmegtartóztatónak,
[Tit. 1.9] olyannak, aki ragaszkodik a tanítással megegyező megbízható igéhez, hogy képes legyen bátorítani is az egészséges tanítással, de meggyőzni is vele az ellentmondókat.
[Tit. 1.10] Mert sokan vannak engedetlenek, hiábavalóságokat fecsegők, és félrevezetők, leginkább a körülmetélkedésből valók,
[Tit. 1.11] kikre szájkosarat kell tenni, kik egész házakat felforgatnak, mikor gyalázatos nyereség kedvéért oly dolgokat tanítanak, melyeket nem kellene.
[Tit. 1.12] Közülük valaki, saját prófétájuk mondta: “A krétaiak folyton hazudnak, gonosz vadak, rest hasak.”
[Tit. 1.13] Ez a tanúságtétel igaz. Ez okból kímélet nélkül bizonyíts rájuk, hogy a hitben egészségesek legyenek
[Tit. 1.14] és ne figyeljenek zsidó mesékre s az igazságot elforgató emberek parancsolataira.
[Tit. 1.15] A tisztáknak minden tiszta, de a fertőzötteknek és hitetleneknek semmi sem tiszta, ellenkezőleg, fertőzött mind az értelmük, mind a lelkiismeretük.
[Tit. 1.16] Azt vallják, hogy ismerik Istent, de tetteikkel megtagadják, amennyiben utálatosak, engedetlenek és semmi jó munkában ki nem állják a próbát.

2010. június 9. B év, évközi idő, 10. hét, szerda (Szent Efrém diakónus, egyháztanító) A nap liturgikus színe: zöld

Az ember földi élete állandó küzdelem a jó és a rossz, a bűn és a megigazulás között. Az Ószövetség törvényei és parancsai még nyilvánvalóbbá tették az ember esendő voltát. Krisztus beteljesíti a Törvényt, hogy az ember igazzá lehessen Isten előtt.

Szent Efrém diakónus prédikációival az isteni vigasztalást igyekezett megmutatni az embereknek. Az Istentől jövő vigasztalás az igazi boldogság forrása. Jézus a hegyi beszédben arról beszél, hogy minden földi nehézség ellenére, és mellett is boldogok lehetünk, ha Istenben bízva járjuk életünk útját.
306-ban született keresztény családból. Szerpapként hazájában és Edesszában működött, ahol teológiai iskolát alapított. Aszketikus életet élt, nem szűnt meg prédikálni és könyveket írni kora tévedései ellen. 373-ban halt meg. A szolgálat szelleme erősödjék bennünk életpéldájából.

Szent Efrém diakónus beszédeiből
(forrás. zsolozsma – olvasmányos imaóra)
Tudásod nappali fényével űzd el, Urunk, értelmünk éji sötétjét, hogy megvilágosult értelmünk legyen szolgálatodra tisztaságunk megújításában. Napkeltével kezdődik a halandók munkaideje; készíts, Urunk, szívünkben lakást magadnak arra a napra, amely nem ér véget. Add meg, hogy meglássuk magunkban a feltámadás életét, és semmi se vonja el lelkünket a benned való örömtől. Vésd belénk, Urunk, irántad való buzgóságunk által annak az örökké tartó napnak a jelét, amely nem napfelkeltével kezdődik.
Szentségeidben naponkénttéged ölelünk át, és magunkba fogadunk; tégy méltókká minket, hogy megtapasztaljuk magunkban a remélt feltámadást. Ezt a kincsedet testünkbe rejtjük el a keresztség kegyelmével; gazdagodjék e kincs szentségeid asztalánál. Add, hogy örvendjünk a te kegyelmedben. Mennyei asztalod emlékvacsorájában a nekünk megfelelő módon részesülünk, birtokoljuk azt majd valóságban az eljövendő megújuláskor.

Hogy milyen földöntúli szépségre vagyunk hivatva, segítse megértenünk a belső öröm és béke, amelyet már itt, e halandó életünkben ébreszt bennünk a te halhatatlan akaratod.
Keresztre feszítésed, ó, Üdvözítőnk, a testi élet befejezése lett; add, hogy keresztre feszítsük gondolkodásmódunkat a szellemi élet alakjában. A te feltámadásod, ó, Jézus, adja meg a nagyszerűséget a mi szellemi emberségünknek; az üdvösség misztériumainak szemlélése szolgáljon tükörként annak felismerésére.
A te isteni üdvrended, ó, Üdvözítőnk, a szellemi világ bemutatása, add, hogy szellemi emberként éljünk benne.
Ne foszd meg, Urunk, lelki megvilágosodásodtól értelmünk világát, és szereteted melegét ne vond el tőlünk. A testünkben rejlő halandóság a megromlás rémével riaszt minket; lelki szereteted kiáradása törölje ki szívünkből a halandóság e hatalmát. Add, Urunk, hogy egyre jobban siessünk örök hazánk felé, és – miként Mózes a hegy tetejéről – a te kinyilatkoztatásod szerint birtokba vegyük azt.

1Kir 18,20-39

Ácháb elküldött Izrael valamennyi fiához, s egybegyűjtötte a prófétákat a Kármel hegyére. Ekkor Illés odalépett az egész nép elé és azt mondta: ,,Meddig sántikáltok kétfelé? Ha az Úr az Isten, kövessétek őt, ha pedig Baál, kövessétek azt.” A nép azonban egy szót sem felelt neki. Erre Illés azt mondta a népnek: ,,Én maradtam meg egyedül az Úr prófétái közül: Baál prófétái pedig négyszázötvenen vannak. Adjatok nekünk két fiatal bikát, aztán ők válasszák ki maguknak az egyik bikát, s vágják darabokra, s tegyék a fára, de tüzet ne tegyenek alája: én pedig majd a másik bikát készítem el és teszem a fára, s tüzet szintén nem teszek alája. Hívjátok segítségül isteneitek nevét, én meg majd segítségül hívom az én Uram nevét, s amelyik Isten tűz által meghallgat, az legyen az Isten.” Erre az egész nép azt felelte: ,,Helyes indítvány!” Azt mondta tehát Illés Baál prófétáinak: ,,Válasszátok ki magatoknak az egyik bikát, s készítsétek el — elsőknek, mert ti vagytok többen –, s hívjátok segítségül isteneitek nevét, de tüzet ne tegyetek alája.” Miután ők átvették a bikát, amelyet nekik odaadott, elkészítették, s reggeltől délig hívogatták Baál nevét, s azt mondták: ,,Baál, hallgass meg minket.” De nem jött egy hang sem, s nem felelt senki sem, hiába ugrándoztak az oltár körül, amelyet készítettek. Amikor aztán már délre járt, így gúnyolódott velük Illés: ,,Hangosabban kiáltsatok, hiszen isten ő!Talán éppen beszélget, vagy a fogadóban van, vagy úton, vagy bizony tán alszik, hadd ébredjen fel.” Hangosabban kiáltoztak tehát és szokásuk szerint késekkel s tőrökkel vagdalták magukat, amíg el nem borította őket a vér. Amikor aztán elmúlt a dél és prófétálásuk közben eljött az az idő, amikor az ételáldozatot szokták bemutatni, s nem hallatszott egy hang sem és nem felelt és nem hallgatta meg az imádkozókat senki sem, azt mondta Illés az egész népnek: ,,Gyertek hozzám.” Amikor aztán a nép eléje járult, helyreállította az Úr lerombolt oltárát — vett ugyanis tizenkét követ, Jákob fiai törzseinek száma szerint, akihez szólt az Úr szava: ,,Izrael legyen a neved,” és oltárt épített e kövekből az Úr nevében — s mintegy két barázda széles vízárkot készített az oltár köré, aztán elrendezte a fát, földarabolta a bikát, rátette a fára és azt mondta: ,,Töltsetek meg négy vedret vízzel, s öntsétek rá az egészen elégetendő áldozatra, meg a fára.” Aztán ismét azt mondta: ,,Másodszor is tegyétek meg ezt.” Amikor másodszor is megtették, azt mondta: ,,Harmadszor is tegyétek meg ugyanezt.” Megtették harmadszor is, úgyhogy folyt a víz az oltár körül, s az árok medre is megtelt. Amikor aztán eljött az egészen elégő áldozat bemutatásának ideje, odalépett Illés próféta, s azt mondta: ,,Uram, Ábrahámnak, Izsáknak s Izraelnek Istene, mutasd meg ma, hogy te vagy Izrael Istene, meg hogy én a te szolgád vagyok és hogy a te parancsodra cselekedtem mindezt. Hallgass meg, Uram, hallgass meg engem, hogy megtanulja e nép, hogy te, az Úr, vagy az Isten, s hogy te térítetted vissza ismét szívüket.” Ekkor lecsapott az Úr tüze, és megemésztette az egészen elégő áldozatot, meg a fát, a köveket és a port, s felitta a vizet, amely az árokban volt. Amikor látta ezt az egész nép, arcára borult, s azt mondta: ,,Az Úr az Isten, az Úr az Isten!”
Mt 5,17-19

Ne gondoljátok, hogy azért jöttem, hogy visszavonjam a törvényt vagy a prófétákat; nem azért jöttem, hogy megszüntessem, hanem hogy beteljesítsem. Mert bizony, mondom nektek: amíg el nem múlik az ég és a föld, egy ióta vagy egy vesszőcske sem marad el a törvényből, amíg minden be nem teljesedik. Aki tehát egyet is elhagy e legkisebb parancsok közül és úgy tanítja az embereket, azt a legkisebbnek fogják hívni a mennyek országában; aki pedig megteszi és tanítja, azt nagynak fogják hívni a mennyek országában.

2010. június 9., szerda Az Egyház hatalmas kertje

Az Egyház egy hatalmas kert, ahol ritkább és közönségesebb, értékesebb és egyszerűbb virágok együtt ontják illatukat.

Élnek benne szerzetescsaládok, rendek, mozgalmak, melyeknek kettős szerepük van: egyrészt újra átélni azt a kort, amelyet az őskeresztény közösségek megéltek, másrészt létükkel emlékeztetni a világot Jézus egy-egy szavára, magatartására, tettére, mert a kor, amelyben élnek, különösen is igényli, hogy újra megismerje ezeket. (…)

Ebben a kertben jelen vannak a keresztény élet különböző stílusai, amelyek azonban mind hitelesek és a teljességre törekednek. Jelen vannak azok az emberek, akik az Evangélium „szakértőiként” lelki orvosságot kínálnak a világnak.

Chiara Lubich: A pap ma, a szerzetes ma

2010. június 9. – Szerda

Jézus a hegyi beszédben ezt mondta tanítványainak: Ne gondoljátok, hogy
azért jöttem, hogy megszüntessem a törvényt vagy a prófétákat. Nem
megszüntetni jöttem, hanem tökéletessé tenni. Bizony, mondom nektek, amíg
az ég és föld el nem múlik, nem vész el a törvénybol egy “í” betu sem, sot
egy vesszo sem, amíg minden be nem teljesedik. Aki tehát csak egyet is
eltöröl akár a legkisebb parancsok közül is, és úgy tanítja az embereket,
azt nagyon kicsinek fogják hívni a mennyek országában. És mindaz, aki
megtartja és tanítja oket, igen nagy lesz a mennyek országában.
Mt 5,17-19

Elmélkedés:

A hegyi beszéd következo részében Jézus a törvények megtartásáról beszél.
Saját szavai szerint o nem megszünteti a régi törvényeket, hanem a
korábbiakat tökéletessé téve ad új törvényt. Máté evangéliumában ez a rész
az egyik legellentmondásosabb szakasz. A probléma abban áll, hogy ha a
szavak köznapi értelmében Jézus megerosíti az ószövetségi törvényeket,
akkor a keresztény egyházak miért nem tartják meg ezeket? Miért nem
tartjuk meg az összes ószövetségi törvényt? A szentírástudósok ez idáig
nem tudtak megegyezni a kérdésben, egyesek teljesen újraértelmezik a
mondást, mások tagadják hitelességét. Úgy tunik, hogy ez az újszövetségi
tanítás nem a szertartásokra és a vallási élet külso formáira vonatkozó
ószövetségi törvényre vonatkozhat, hanem inkább az erkölcsi törvényre,
amelynek foglalata a tízparancsolat, valamint az Isten és felebaráti
szeretet, melyeket minden keresztény egyház megtart. Istennek ezt a
szívünkbe írt törvényét kell megvalósítani életünkben és erre kell
tanítanunk másokat.
(c) Horváth István Sándor

Imádság:

Úr Jézus, aki Palesztina útjain vándorolva kiválasztottad és meghívtad
apostolaidat, majd rájuk bíztad az igehirdetést, a hívek táplálását és az
istentisztelet rendjét! Add, hogy Egyházad ma se szukölködjék szent
papokban, akik minden embernek elviszik halálod és feltámadásod
gyümölcseit.
II. János Pál pápa