Gondolkodtató melankólia

Isten azért adta nekünk az Igéjét, hogy ismerjük meg azt, amink már megvan, — az örök életet — azután járjunk a világosságában.

LEVÉL A HÉBEREKHEZ 4. RÉSZ

[Héb. 4.1] Hadd fogjon el hát minket a félelem attól, hogy mikor még fennáll ígérete, hogy be lehet menni az ő nyugalmába, közületek valaki esetleg úgy tűnhetik fel, mint aki elkésett abból.
[Héb. 4.2] Mert nekünk is éppen úgy hirdették az örömüzenetet, mint azoknak. De azoknak a hallott ige nem használt, mert a hallottakat nem kapcsolták össze hittel.
[Héb. 4.3] Mi tudniillik, akik hittünk, bemegyünk a nyugalomba, ahogy megmondotta: “Ahogy megesküdtem haragomban: Nem mennek be nyugalmamba,” ámbár munkái a világ megalapítása óta megtörténőben vannak.
[Héb. 4.4] Valahol ugyanis így szól a hetednapról: “S megnyugodott az Isten a hetedik napon minden munkájától,”
[Héb. 4.5] A következő helyen újra szól: “Nem fognak bemenni nyugalmamba.”
[Héb. 4.6] Miután tehát még hátra van, hogy némelyek abba bemenjenek, és azok, akik előzőleg hallották az örömüzenetet, engedetlenségük miatt nem mentek be,
[Héb. 4.7] ismét meghatároz egy napot: “Ma” – mondja Dávidnál, annyi idő elmúltával, ahogy előbb már mondottam: “Ma, ha szavát halljátok, meg ne keményítsétek szíveteket.”
[Héb. 4.8] Ha ugyanis Józsué nyugalomba vitte volna őket, azok után az Írás nem beszélne más napról.
[Héb. 4.9] Következőleg hátra van még az Isten népének egy szombati nyugalom.
[Héb. 4.10] Hiszen aki az ő nyugalmába bement, az szintén megnyugodott a maga munkáitól, amint Isten is a magáéitól.
[Héb. 4.11] Legyünk hát serényen rajta, hogy abba a nyugalomba bemehessünk, s hogy valaki az engedetlenségnek ugyanabba a példájába ne essék.
[Héb. 4.12] Mert az Isten igéje él és hatékony, élesebb bármely kétélű kardnál, és elhat a léleknek és szellemnek, az ízeknek és velőknek széjjeloszlásáig, megítélni képes a szív szenvedélyeit és gondolatait.
[Héb. 4.13] Nincs olyan teremtmény, mely előtte láthatatlan volna, minden meztelen és leleplezett annak szeme előtt, aki felé a mi beszédünk fordul.
[Héb. 4.14] Mivel tehát van nekünk főpapunk, aki áthatolt az egeken: Jézus, az Isten Fia, ragaszkodjunk a vallástételhez.
[Héb. 4.15] Hiszen nem olyan főpapunk van, aki nem képes erőtlenségeinkkel együtt szenvedni, ellenkezőleg, mindenben hasonlóan megkísértetett, a vétektől eltekintve.
[Héb. 4.16] Járuljunk hát a szabad szólás bátorságával a kegyelem trónjához, hogy könyörületet és kegyelmet találjunk kellő időben jövő segítségül.

No comments yet»

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt szereti: