Gondolkodtató melankólia

Isten azért adta nekünk az Igéjét, hogy ismerjük meg azt, amink már megvan, — az örök életet — azután járjunk a világosságában.

2010. június 11. C év, évközi idő, Jézus Szentséges Szívének ünnepe (Szent Barnabás apostol) A nap liturgikus színe: fehér

A szív az élet központja. Sokféle szép jelkép kötődik a szívhez. Leginkább a szeretetet fejezzük ki, de sokszor a fájdalmat is. Jézus szívének ünnepén Isten szeretetét köszönjük meg. Úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta érte. Isten szeretete mindenek felett áll. Ebből a szeretetből fakad a szentek Isten iránti szeretete is. Szent László király is Isten erejéből merítve vált szent királlyá.

Oz 11, 1.3-4.8c-9
Gyermek volt még Izrael, amikor megszerettem.
Ef 3, 8-12.14-19
Meghajtom térdemet az Atya előtt.
Jn 19,3 31-37
Átszúrt oldalából vér és víz folyt ki.

Rossz, ha mindenünk megvan, ami szükséges! Csak nézzük a mi jóléti társadalmunkat, amely kapzsi vágy és rettegés közt rángatózva, legjobb úton van, hogy a csömör társadalma legyen. (Talán hamarosan ezt a mondatot nem is értik majd meg.) Akinek pénze van, elérhet valamit magának. Senkihez sem kell könyörögnie. Istenre sincs szüksége…

Istennek ,,nincs pénze”. Sokkal jobbja van: van Szíve, szerető és szeretetre szomjas Szíve. Ez Jézusban lett láthatóvá. Őbenne Isten Szíve jelent meg, a megsebzett és örökre szerető Szív.

Szentségre várva
Jézus Szíve ünnepe tulajdonképp nem különleges titok ünnepe: napról napra megüljük, valahányszor hitben és az Úr Szentségében találkozunk Vele, és az Ô teljességébôl életet merítünk.

Elmélkedés
Értelemmel nem tudja az ember fölfogni Istent, de szeretettel oly mélyen és teljesen bírhatja, hogy Avilai (Nagy) Szent Teréz igazán szólhatott így: Isten egymaga elegendô!

+

Óh tűz, mely folyvást lobog és soha ki nem alszik! Óh örökkön égô izzás, mely sosem hűl le; gyújts föl engem is, hogy a Te szeretetedben, csak Téged magadat szeresselek! (Sz Ágoston)

+

Jézus Szíve és az Egyház
Hogy az új Ádám, a kereszten alvó Krisztus oldalából kikeljen az Egyház, és beteljesüljön az Írás: ,,Látják majd azt, akit átaldöftek”, — megengedte az isteni rendelés, hogy egy a katonák közül lándzsával azt a szent mellet átdöfje, megnyissa és így vízzel keverve a szent Vér, a mi üdvösségünk ára kiömöljék. Ez pedig kitörvén a Forrásból, vagyis a Szív rejtekébôl, erôt sugározzon az Egyház szentségeibe, hogy az élet kegyelmét árasszák, hogy legyen már a Krisztusból élôk számára kelyhe élô vizeknek, melyek örök életbe szökellenek. Kelj föl azért, lélek, Krisztus szent jegyese, ébren ôrködni ne szűnjél! Tedd ajkad oda, hogy ,,fölüdülj az Üdvözítô forrásaiból.” (Sz Bonaventura: Élet fájának könyve)

+

Mivel egyszer már végre eljutottunk Urunk Jézus édességes Szívéhez, és jó nekünk itt lennünk, — ne szakadjunk el egykönnyen tôle! Óh milyen jó és kedves ebben a Szívben lakni! Jó kincs, drága gyöngy a Te Szíved, jóságos Jézus, gyöngy, amit megleltünk Tested földjébe szántva. Ki vetné el ezt a gyöngyöt? Sôt inkább elcserélek minden más gyöngyöt, minden gondolatom és érzelmeim átváltom, és megveszem ezt magamnak, belevetvén minden gondolatom és gondom a jóságos Jézus Szívébe, és a Szív hűségesen eltart engem. Így megtalálván a Te Szívedet és a magamét, édes Jézus, én Istenem, kérni foglak, bocsásd be könyörgésemet meghallgatásod szentélyébe, sôt egész valómat vond be a Szívedbe! Mert a végre döfték át a Te oldalad, hogy bejuthatás táruljon minekünk. Ezért sebzôdött meg a Szíved, hogy külsô háborgatásoktól mentve, ott benn lakhassunk. Bizonyára azért is megsebzôdött, hogy a látható seben át szerelmed láthatatlan sebét meglássuk… A testi seb a lélek sebét mutatja. Ki ne szeretné az így megsebzett szívet? Viszontszeretni ki ne tudná az ennyire szeretôt? Ki ne ölelné át az ennyire tisztát?… Mi tehát könyörögjünk, hogy szívünket, ezt az oly kemény és konok szívet méltóztassék szerelme kötelékével magához láncolni, tüzes dárdájával megsebezni. (Sz Bonaventura: A titkos szôlôtô)

+

Szeretet
Mármost a hű szeretet, a tartós barátság egyféle alkalmasságot kíván; az Urunk részérôl tudjuk, ez teljes, tökéletes. De minálunk: ádáz, érzéki, hálátlan a lélek — így nem tudjuk elérni, hogy úgy szeressük Ôt, ahogy Ô minket — mi: én, te, meg amaz — nem vagyunk rá képesek. (Nagy Sz Teréz)

+

Az isteni szeretet lehajló nagysága
,,Világ leggyöngébbjeit választotta” (1Kor 1,27). Ez itt szillogizmus. Szeretet (igazi, nem az önszeretet, sem az, mely kitűnôt, vonzót, gyönyörködtetôt szeret, vagyis, mely önszeretet szintén!), — a szeretet fordítva arányos a tárgya nagyságával, a ,,kiváló” voltával. Tehát ha végtelen, de végtelen kicsiny vagyok és jelentéktelen, maga a nyomorúság, — aminek érzem is magam: az emberfaj legalja, — akkor az örökre-örökre bizonyos, hogy Isten szeretni fog! Krisztus mondja: Veréb se hullhat le Ô akaratja nélkül. Én még alábbra ,,licitálnék”: ha Isten szemében kevesebb vagyok verébnél, akkor az Ô gondja-szeretete még sokkal biztosabb! [Embernyomor: a bűn maga alább vet minden állat s anyag voltnál!] Hiszem, az érvelés és folyománya is elég szilárd. Az orosz cár úgy érzi tán, hogy Isten ,,átnéz” fölötte, kinek oly sokra kell gondolnia, ügyeljen csak e ,,legfôbbre”? Veréb nem érzi, bár szeretet rá is száll. De fontos egy cár mégis, ha nem veréb is! Isten: Szeretet. A szeretet fordított arányában áll a tárgya nagy becsült voltával!

Elveszettnek látod magad nagy nyomorodban! ,,Veled senki nem törôdik!” S jaj rád tolul, hogy szív vergôdik: ,,Isten se gondol énvelem!” Bolond! Te kábolygó bolond! — ha így szólnál Uradhoz… Nem, nem! Ha van valaki, kirôl szó szerint áll, hogy legesettebb, legfeledtebb, s ha csöpp vigasz még élne benne, s az is füstbe menne, elrabolnák: — azon szent pillanatban megjelenne legbiztosabb bizonyság, hogy ráragyog most Isten végtelen szerelme! (Kierkegaard)

Sok névtelen hithirdető viszi az örömhírt. Ugyanakkor nélkülözhetetlen az Egyház, a közösség képviselője. Barnabás az apostolok küldötte, aki erősíti és továbbviszi az örömhír hirdetését. A jézusi küldetés örömének örülhetünk ezekben a napokban a papszentelésekben. Örüljünk együtt az Úr kegyelmének működéséért.

ApCsel 11, 21b-26;13, 1-3
Barnabás derékember volt, telve Szentlélekkel és hittel.

Mt 10, 7-13
Menjetek, és hirdessétek: közel van az Isten Országa!

Barnabás szép jellemzést kap az Apostolok Cselekedeteiben: derék ember volt. Vajon rólam elmondható? Én is hallom a jézusi felszólítás: menjetek és hirdessétek az Isten Országát! Vajon merek-e nekivágni az igehirdetésnek a magam lehetőségei szerint.

A zsolozsma második olvasmánya az apostol ünnepén:
Szent Chromatius püspöknek Szent Máté evangéliumáról szóló fejtegetéseiből

(Tract. 5, 1. 3-4: CCL 9, 405-407)
Ti vagytok a világ világossága
Ti vagytok a világ világossága. A hegyen épült várost nem lehet elrejteni. S ha világosságot gyújtanak, nem rejtik véka alá, hanem a tartóra teszik, hogy mindenkinek világítson a házban (Mt 5, 14-15). Az Úr a föld sójának mondta tanítványait, mivel az ördög által elcsábított emberszíveket a mennyei bölcsességgel ők fűszerezték. Most a világ világosságának is nevezi őket, mivel ő maga, az örök és igazi világosság világítja meg tanítványait, s így ők is világossággá lettek a sötétségben.
Mivel Krisztus az igazság Napja, méltán nevezi tanítványait is a világ világosságának: rajtuk keresztül mint ragyogó sugarakon át árasztja az egész világra ismeretének a fényét. Ők az igazság fényét felragyogtatva, kiűzték az emberek szívéből a tévedés sötétségét.
Mi magunk is általuk nyertük a fényt, s lettünk világosság a sötétségből, ahogy az Apostol mondja: Valaha sötétség voltatok, most azonban világosság az Úrban. Éljetek úgy, mint a világosság fiai (Ef 5, 8). S máskor: Mindnyájan a világosság és a nappal fiai vagytok. Nem vagyunk az éjszakáé és a sötétségé (1 Tessz 5, 5).

Méltán tanúskodik Szent János is levelében: Az Isten világosság (1 Jn 1, 5), és aki Istenben marad, az világosságban van, amint Isten is fényben van. Ezért, mivel annak örvendünk, hogy megszabadultunk a sötétség tévedéseitől, mint a világosság fiainak, állandóan fényben kell járnunk. Emiatt mondja az Apostol: Úgy kell ragyognotok közöttük, mint a csillagoknak a mindenségben. Ragaszkodjatok az életet tápláló tanításhoz (Fil 2, 15-16).
Amit ha nem teszünk meg, olyanok leszünk, mint akik önmaguk és mások kárhozatára is hitetlenségük fátylával eltakarják és elhomályosítják az annyira szükséges fény áldásait. A Szentírásból olvassuk és tudjuk, hogy az az ember, aki a mennyei kamatoztatásra kapott talentumot inkább elrejtette, mint hogy a pénzváltó asztalára adja, megkapta megérdemelt büntetését.
Éppen ezért annak az égő lámpásnak, amely üdvösségünk javára gyulladt fel bennünk, állandóan világítania kell. A lelki kegyelem és a mennyei törvény lámpásának birtokában vagyunk, amelyről Dávid ezt mondta: Lámpás a te igéd lábam előtt, ösvényemen csak ez világít (Zsolt 118, 105). Salamon is azt mondja róla: Lámpás a törvény parancsa (vö. Péld 6, 23).
Nem szabad tehát elrejtenünk a törvény és a hit lámpását, hanem az Egyházban mindenki üdvösségére mintegy tartóra kell helyeznünk, hogy az igazság fényét mi magunk is élvezzük, és a többi hívőt is megvilágítsa.

No comments yet»

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt szereti: