Gondolkodtató melankólia

Isten azért adta nekünk az Igéjét, hogy ismerjük meg azt, amink már megvan, — az örök életet — azután járjunk a világosságában.

június 13, 2010 havi archívum

2010. június 13., vasárnap Egység és egymást kiegészítő adományok

A karizmák, egyházi tisztségek és szolgálatok különbözősége megnyitja a horizontot a kommunió mindennapi gyakorlása felé, így a Lélek ajándékai mások rendelkezésére is állnak, hogy a szeretet bőséges legyen (vö. 1Kor 12,4-11).

Ugyanis minden megkeresztelt adományokat hordoz. Ezeket egységben és mások adományaival összhangban kell fejlesztenie, hogy létrejöjjön Krisztus egyetlen Teste, mely ajándék a világ életéért.

A szerves egység gyakorlati elismerése és a feladatok különbözősége nagyobb missziós lendületet ad, a népek között pedig a kiengesztelődés és béke jele és eszköze lesz.

Minden közösség meghívást kap arra, hogy felfedezze és beépítse azokat a csendes, rejtett talentumokat, melyeket a Lélek a híveknek ajándékoz.

Az aparecidai konferencia záródokumentuma (2007)

JAKAB LEVELE 5. RÉSZ

[Jak. 5.1] Nos hát, ti gazdagok, hangos sírásban törjetek ki, rágondolva nyomorúságaitokra, melyek rátok jönnek.
[Jak. 5.2] Gazdagságotok már rothadásban van, ruháitok molytól rágottak,
[Jak. 5.3] aranyotokat, ezüstötöket rozsda emészti, s a belőlük terjedő méreg tanúbizonyság lesz egyszer ellenetek, és meg fogja emészteni húsotokat, mint a a tűz. Az utolsó napokban halmoztatok fel kincseket.
[Jak. 5.4] Íme, a földjeiteket lekaszáló munkások bére, melyet tőlük elvontatok, kiált, s az aratók kiáltásai bementek a Seregek Urának fülébe.
[Jak. 5.5] Dőzsöltetek, bujálkodtatok a földön, a levágás napjára hizlaltátok szíveteket.
[Jak. 5.6] Elítéltettétek, meggyilkoltátok az igazságost. Senki sem szegül nektek ellen.
[Jak. 5.7] Legyetek hosszútűrőek, testvéreim, az Úr megjelenéséig. Lám a földműves is várakozik a föld drága termésére, hosszan tűr, míg megkapja a korai és késői esőt.
[Jak. 5.8] Ti is legyetek hosszútűrők, szilárdítsátok meg szíveteket, mert az Úr megjelenése már közel.
[Jak. 5.9] Testvéreim, ne sóhajtozzatok egymás ellen, hogy ti ne jussatok ítélet alá. Íme a bíró az ajtó előtt áll.
[Jak. 5.10] Vegyetek abból példát testvéreim, hogy a próféták, kik az Úr nevében szóltak, hogyan szenvedték a gonoszt és milyen hosszútűrők voltak.
[Jak. 5.11] Íme, boldogoknak mondjuk azokat, akik állhatatosak voltak. Jób állhatatosságáról hallottatok. Az Úrnak végét láttátok. Mert nagy irgalmú és könyörülő az Úr.
[Jak. 5.12] Mindenekelőtt azonban ne esküdjetek testvéreim se az égre, se a földre, sem más valami esküvéssel, hanem a ti igenetek igen legyen, és a nemetek nem, hogy ítélet alá ne essetek.
[Jak. 5.13] Gonoszat szenved valaki közületek? Imádkozzék! Jó kedve van valakinek? Pengesse a lantot!
[Jak. 5.14] Elerőtlenült valaki köztetek? Hivassa el az eklézsia véneit, s azok imádkozzanak felőle (felette) azután, hogy az Úr nevében megkenték olajjal.
[Jak. 5.15] A hívő esedezés egészségessé fogja tenni a betegségben elfáradót, majd felkelti őt az Úr, s ha vétkeket követett volna el, el fogja engedni neki.
[Jak. 5.16] Valljátok meg egymásnak eleséseiteket s esdekeljetek egymásért, hogy meggyógyuljatok. Nagy ereje van az igazságos ember könyörgésének, és az munkában is van.
[Jak. 5.17] Illés ember volt, hozzánk hasonló szenvedélyekkel, erős imádsággal imádkozott, hogy ne essék és nem is esett eső a földre három esztendeig és hat hónapig.
[Jak. 5.18] Majd újra imádkozott, az ég esőt adott és a föld megtermette gyümölcsét.
[Jak. 5.19] Testvéreim, ha közületek valaki eltévelyedik az igazságtól, és ha valaki megtéríti őt,
[Jak. 5.20] tudjátok meg, hogy aki vétkezőt térített meg a tévelygés útjáról, lelket fog kimenteni a halálból és vétkek tömegét leplezi el.

JAKAB LEVELE 4. RÉSZ

[Jak. 4.1] Honnan a háborúk, honnan a harcok köztetek? Nem innen van-e? Nem tagjaitokban harcoló kéjvágyaitokból jönnek-e?
[Jak. 4.2] Kívántok és nincs nektek, gyilkoltok, irigykedtek, de amit kívántok, el nem éritek: harcoltok, háborút viseltek. Nincs nektek azért, mert nem kértek,
[Jak. 4.3] kértek, de nem kaptok, mert gonoszul kéritek, azért, hogy kéjelgéseitekre költsétek el.
[Jak. 4.4] Ti házasságtörő nők, nem tudjátok, hogy ha a világ kedves nektek, ellenségeivé lesztek Istennek? (Ha tehát valaki a világ barátja akar lenni, Isten ellenségévé lesz.)
[Jak. 4.5] Vagy úgy vélitek, hogy hiába mondja az írás: “Féltékenyen kíván minket a Szellem, akit belénk telepített?”
[Jak. 4.6] De aztán annál nagyobb kegyelmet ad. Ezért mondja az írás: “Az Isten a fennhéjázóknak ellenszegül, de az alázatosoknak kegyelmet ad.”
[Jak. 4.7] Vessétek hát magatokat Isten alá! Álljatok ellen a vádlónak, és az elfut tőletek.
[Jak. 4.8] Közeledjetek Istenhez, és majd ő is közelít hozzátok. Tisztítsátok meg kezeteket, ti vétkesek! Tisztítsátok szentté szíveteket, ti kétlelkűek.
[Jak. 4.9] Gyötörjétek meg magatokat, gyászoljatok, sírjatok! Nevetéstek gyászra forduljon, örömötök szomorúságra.
[Jak. 4.10] Alázzátok meg magatokat az Úr előtt, s majd ő felmagasztal titeket.
[Jak. 4.11] Ne szóljátok meg egymást, testvéreim. Aki testvérét megszólja vagy megítéli, a törvényt szólja meg, s a törvényt ítéli meg. Ha a törvényt megítéled, már nem megtevője vagy a törvénynek, hanem bírája.
[Jak. 4.12] Egy a törvényadó és bíró: Az, akinek hatalma van a megmentésre és elvesztésre. De ki vagy te, hogy a felebarátodon ítélkezel?
[Jak. 4.13] Nos hát, emberek, kik így beszéltek: Ma vagy holnap elmegyünk ebbe vagy abba a városba, ott eltöltünk egy esztendőt, kereskedünk és nyerészkedünk.
[Jak. 4.14] Nem tudjátok, hogy holnap hogy alapul majd életetek. Hiszen olyanok vagytok, mint a pára, mely egy ideig látszik, azután elenyészik.
[Jak. 4.15] Ahelyett, hogy ezt mondanátok: Ha az Úr akarja és élni fogunk, akkor ezt vagy azt fogjuk tenni.
[Jak. 4.16] Ti nyegle kijelentésekkel kérkedtek. Minden ilyen kérkedés rossz.
[Jak. 4.17] Aki tudja, hogy nemesen kell cselekednie, és nem teszi, vétke az annak.

JAKAB LEVELE 3. RÉSZ

[Jak. 3.1] Ne legyetek sokan szóval tanítók testvéreim, mivel tudjuk, hogy szigorúbb ítéletet fogunk kapni.
[Jak. 3.2] Mert mindannyian sokban botlunk. Az, aki szóban nem botlik, bevégezett férfi: képes egész testét is megzabolázni.
[Jak. 3.3] Ha a lovaknak zablát teszünk a szájukba, hogy engedelmeskedjenek nekünk, akár egész testüket is elvezethetjük.
[Jak. 3.4] Lám, a hajók is mekkorák, amellett erőszakos szelek is sodorják őket, de egy igen kicsiny kormány oda vezetheti őket, ahová a kormányos kedve akarja. [Jak. 3.5] Így a nyelv is kicsiny tag, de nagy dolgokkal kérkedik. Lám egészen kicsiny tűz mekkora erdőt gyújthat fel.
[Jak. 3.6] A nyelv is tűz. Egész világ a hamisságból. A nyelv befészkelődik tagjaink közé, bemocskolja a testet, lángra gyújtja az élet körforgását, míg őt magát a gyehenna gyújtja lángra.
[Jak. 3.7] Meg lehet fékezni minden természetet, a barmokét, madarakét, csúszómászókét, a tengeri állatokét is, féken tartja őket az emberi természet,
[Jak. 3.8] de a nyelvet senki sem képes megfékezni, örökké állhatatlan gonosz az, telve halált hozó méreggel.
[Jak. 3.9] Vele áldjuk az Urat és Atyát, és vele átkozzuk az Isten hasonmására teremtett embereket.
[Jak. 3.10] A szájból jön az áldás és az átok. Testvéreim, nem kellene ennek így lennie.
[Jak. 3.11] Vajon a forrás ugyanabból az egy nyílásból bugyogtatja elő az édeset és a keserűt?
[Jak. 3.12] Vajon teremhet-e a fügefa olajbogyókat és a szőlőtőke fügét? A sós forrás nem adhat édes vizet.
[Jak. 3.13] Ki a bölcs és tapasztalt férfi köztetek? Nemes magaviseletéből mutassa meg szelíd bölcsességgel a tetteit.
[Jak. 3.14] De ha keserű irigység tölt meg, és viszálykodás van a szívetekben, ne kérkedjetek, és ne hazudjatok az igazság ellen.
[Jak. 3.15] Nem felülről száll alá az ilyen bölcsesség, hanem földi, lelki, ördögi az.
[Jak. 3.16] Ahol ugyanis irigység és civódás van, ott felfordulás és mindenféle hitvány cselekmény is van.
[Jak. 3.17] A felülről jövő bölcsesség ellenben mindenek előtt szentül tiszta, amellett békés, kíméletes, engedékeny, teli könyörülettel és jó gyümölcsökkel, nem ítélkező és nem képmutató.
[Jak. 3.18] Az igazságosság gyümölcsét a békesség készítői békességben vetik el.

JAKAB LEVELE 2. RÉSZ

[Jak. 2.1] Testvéreim, azt a hitet, melyet a dicsőség Urába, a mi Urunkba, a Krisztus Jézusba vetettetek, tisztán tartsátok a személyválogatástól.
[Jak. 2.2] Ha például fényes ruhában, aranygyűrűvel az ujján bemegy összejöveteletekre egy férfi, aztán piszkos ruhában bemegy egy szegény is,
[Jak. 2.3] ti meg ránéztek a fényes ruhát viselőre, és azt mondjátok: Ülj le ide szépen, a szegénynek meg azt mondjátok: Állj oda, vagy ülj zsámolyom lábához.
[Jak. 2.4] Akkor vajon nem lettetek-e ezzel magatokban személyválogatókká, s nem lettetek-e olyan bírákká, akikben rosszindulatú számítgatások élnek?
[Jak. 2.5] Hallgassatok ide szeretett testvéreim. Nem Isten választotta-e ki magának azokat, akiket szegényekké tett a világ, de akik hitben gazdagok és ama királyságnak örökösei, melyet Isten ígért az őt szeretőknek,
[Jak. 2.6] ti pedig megbecstelenítettétek a szegényt? Nem a hatalmaskodó gazdagok tipornak-e le titeket? Nem ők hurcolnak-e törvényszékek elé?
[Jak. 2.7] Nem ők káromolják-e azt a nemes nevet, melyet értetek segítségül hívtak?
[Jak. 2.8] Ha az Írást követve valóban azon fáradtok, hogy ezt a királyi törvényt: “Szeresd felebarátodat mint magadat” megvalósítsátok, nemesen cselekesztek.
[Jak. 2.9] Ha azonban személyt válogattok, a vétket művelitek, s a törvény rátok bizonyítja, hogy áthágjátok azt.
[Jak. 2.10] Ha valaki az egész törvényt megőrzi, egyetlen egyben azonban megbotlik, minden parancs áthágásában vétkes.
[Jak. 2.11] Mert aki azt mondja: “Ne törj házasságot.” Azt is mondja: “Ne ölj!” Ha nem törsz házasságot, de ölsz, a törvény áthágója vagy.
[Jak. 2.12] Úgy beszéljetek, és úgy cselekedjetek, hogy titeket a szabadság törvényével fognak megítélni.
[Jak. 2.13] A törvény (az ítélet) tudniillik könyörtelen azzal szemben, aki nem cselekedett könyörületet. A könyörületnek van dicsekedni valója a törvény (ítélet) ellenében.
[Jak. 2.14] Mi a haszon abból, testvéreim, ha valaki azt mondja, hogy hite van, de tettei nincsenek? Képes-e a hit megmenteni őt?
[Jak. 2.15] Tegyük fel, hogy egy férfi-, vagy nőtestvér mezítelen s hiányzik a mindennapi eledele,
[Jak. 2.16] aztán azt mondja nekik közületek valaki: “Menjetek el békével! Melegedjetek meg, lakjatok jól!” Ámde nem adjátok meg nekik, ami a testnek szükséges, mi a haszon belőle?
[Jak. 2.17] Így van a hittel is, ha tettei nincsenek, magára marad holtan.
[Jak. 2.18] De így szól valaki: Neked hited van, nekem pedig tetteim vannak. Mutasd elő a hitedet a tettek nélkül. Én majd előmutatom a hitemet a tetteimből.
[Jak. 2.19] Te hiszed, hogy egy az Isten. Nemesen teszed. Az ördögi szellemek is hisznek ennyit, és borzadályban élnek.
[Jak. 2.20] Fel akarod ismerni haszontalan ember, hogy a hit tettek nélkül tehetetlen?
[Jak. 2.21] Atyánk, Ábrahám nem tettek alapján lett igazságossá azután, hogy fiát, Izsákot az oltárra vitte?
[Jak. 2.22] Látod, hogy a hit a tettekkel összedolgozik? S hogy a hit befejezettsége a tettekből folyik?
[Jak. 2.23] Izsák áldozatul vitelekor teljesedett be az írás: “Ábrahám hitt az Istennek, és azt igazságosságul számították be neki”, úgyhogy “Isten barátjának” is nevezték.
[Jak. 2.24] Lássátok meg hát, hogy tettek alapján válik igazságossá az ember, s nem egyedül a hit alapján.
[Jak. 2.25] Ugyanúgy történt a parázna Ráhábbal is, hát nem tettek alapján lett igazságossá azzal, hogy befogadta a kémeket, és más úton indította el őket?
[Jak. 2.26] Miként ugyanis a test szellem nélkül halott, ugyanúgy a hit is halott tettek nélkül.

JAKAB LEVELE 1. RÉSZ

[Jak. 1.1] Jakab, Istennek és az Úrnak, a Krisztus Jézusnak rabszolgája a szétszórtságban élő tizenkét törzsnek üdvözletét küldi.
[Jak. 1.2] Teljes örömnek tartsátok testvéreim, ha sokféle kísértésbe estek,
[Jak. 1.3] hiszen tudjátok, hogy hiteteknek próbatétele állhatatosságot munkál.
[Jak. 1.4] Az állhatatosságnak pedig bevégzett munkája kell, hogy legyen, hogy ti is bevégzettek és mindenestől épek lehessetek, és semmiben fogyatékosak ne legyetek.
[Jak. 1.5] Ha valakinek bölcsessége hiányos, kérje Istentől, aki mindenkinek egyszerűen, szemrehányás nélkül ad, s majd kapni fog ő is.
[Jak. 1.6] De kérje hittel, semmit sem kételkedve. Mert aki kételkedik, az a tengernek szélfújta, ide-oda hánykódó hullámához hasonlít.
[Jak. 1.7] Az ilyen ember aztán ne vélje, hogy valamit is kaphat az Úrtól,
[Jak. 1.8] az ilyen kétlelkű, minden útján állhatatlan ember.
[Jak. 1.9] A megalázott ember magasságával dicsekedjék,
[Jak. 1.10] a gazdag ellenben alacsony voltával, mert elmúlik, mint a fű virága.
[Jak. 1.11] Mert felkel a nap izzó hevével, kiszárítja a füvet, annak virága pedig elhull és alakjának kecsessége elvész, így a gazdag is el fog sorvadni a saját útján.
[Jak. 1.12] Boldog az az ember, aki állhatatos a kísértésben, mert ha kipróbálttá lett, elnyeri az élet koszorúját, melyet Isten az őt szeretőknek ígért meg.
[Jak. 1.13] Senki, ha kísértetik, ne mondja: Isten kísért engem. Mert Istenig nem hat el a gonoszok kísértése. Ő maga pedig senkit sem kísért.
[Jak. 1.14] Ellenkezőleg, mindenkit saját vágya kísért, mely őt húzza, csalogatja.
[Jak. 1.15] Az ébredő vágy aztán fogan, s azután vétket szül, a vétek pedig, ha teljesen kifejlődik, halált vetél.
[Jak. 1.16] Ne tévelyegjetek szeretett testvéreim.
[Jak. 1.17] Minden jó adomány és minden bevégzett ajándék felülről száll alá a világosságok Atyjától, kinél nincs változás, sem folyton forduló árnyék.
[Jak. 1.18] Akaratából szült minket az igazság igéje által, hogy mi teremtményeinek valamelyes zsengéje legyünk.
[Jak. 1.19] Tudjátok ti azt jól, szeretett testvéreim. Legyen minden ember gyors a hallásra és késedelmes a beszédre, késedelmes a haragra.
[Jak. 1.20] Mert ember haragja Isten igazságosságát nem munkálja.
[Jak. 1.21] Azért hát, félre tévén minden szennyet és a gonoszság áradatát, fogadjátok be szelídséggel a veletek összenövő igét, melynek hatalma van arra, hogy lelketeket megmentse.
[Jak. 1.22] Legyetek az igének megtevői s nem csupán hallgatói, mert aztán hamis következtetésekkel eltévesztitek az igazságot.
[Jak. 1.23] Mert az, aki az igének hallgatója és nem megtevője, olyan emberhez hasonlít, aki megnézte természetes arcát a tükörben,
[Jak. 1.24] szóval megvizsgálta magát, de ahogy eljött onnan, elfelejtette, milyen volt.
[Jak. 1.25] Ám, aki beletekintett a szabadság bevégezett törvényébe és meg is maradt mellette, aki nemcsak feledékeny hallgató, hanem tettnek cselekvője, az boldog, amikor cselekedhet.
[Jak. 1.26] Az olyan embernek, aki azt hiszi magáról, hogy az istentiszteleti formákat pontosan teljesíti, azonban a nyelvét nem zabolázza meg, hanem megcsalja szívét, az istentisztelete hiábavaló.
[Jak. 1.27] Az Istennél és az Atyánál tiszta és szeplőtlen istentiszteletnek ez számít: Látogasd meg nyomorúságukban az árvákat és özvegyeket, őrizd meg magadat, hogy a világ be ne mocskoljon.

2010. június 13. C év, évközi idő, 11. vasárnap (Páduai Szent Antal áldozópap, egyháztanító) A nap liturgikus színe: zöld

Szent Antal a segítő szent. Sokan kérik segítségét, rajta keresztül sokat segítenek a szegényeken adományaikkal. Minden prédikáció erősít abban, hogy őrizzük hitünket, és segítsünk másokat a jézusi úton.

Rövid életrajz a zsolozsmáskönyvből:
A portugáliai Lisszabonban született a XII. század vége felé. Előbb az Ágoston-rendi kanonokok közé lépett be, majd pappá szentelése után a ferencesekhez ment át, hogy Afrika népei között hirdesse az evangéliumot. Franciaországban és Itáliában vándorprédikátorként gyümölcsözően tevékenykedett, sok eretneket megtérített, és rendjében elsőként tanította hittudományra a testvéreket. Tudománytól és kedvességtől átjárt beszédeket írt. Páduában halt meg 1231. június 13-án.
forrás: Rieth József: Szentjeink ( Pázmány Péter e-könyvtár)
PÁDUAI SZENT ANTAL 1195-ben született Lisszabonban, Portugália fővárosában. A Ferdinánd nevet kapta a keresztségben. Apja előkelő lovag volt, anyja pedig igen jámbor nő. Iskoláit a helyi káptalani iskolában kezdte meg, koraérett, világoseszű és erősakaratú volt. Mint ifjú diadalmasan uralkodott minden szenvedélyén. 15 évesen már ágoston-rendi kanonok, majd pappá szentelése után ferences szerzetes lett.
1220 nyarán ugyanis Marokkóból Koimbrába hozták öt ferences vértanú földi maradványait. A látvány indította őt a szegénységre, és ébresztette fel vágyát a mártíromság iránt. Afrikában szeretett volna misszionárius lenni. Remete Szent Antal nevét vette fel. Tudatosan elnyomta tudományos ambícióit is, pedig nagyon ismerte a Szentírást, ezt a tudását azonban évekig titkolta. Afrikába indult, de betegen szállt partra.
Kissé felerősödve haza akart térni, ám egy vihar Szicilia partjára sodorta. Itt értesült rendje 1221-es egyetemes káptalanjáról, így Assisibe indult. Innen remeteségbe vezényelték. Tanultságát alázatosságból most is sikerült eltitkolnia. Amikor parancsra helyettesítenie kellett egy szónokot, a rögtönzött szentbeszéd mindenkit ámulatba ejtett. Tudatlannak nézték eddig, de most tanújelét adta nagy, alapos és széleskörű ismereteinek, csodás hatású szónoki képességének.
Franciaországban és Itáliában volt vándorprédikátor. Az eretnekek térítésében nagyon eredményes volt. Elsőként tanította rendjében rendtársait hittudományra. Még a romagnai rendtartomány főnökségét is rábízták. Pár év után sikerült ettől a megbízatástól megszabadulnia. Ettől kezdve Páduában apostolkodott egészen haláláig. Tömegek hallgatták, főpapok, kereskedők, még álruhás banditák is, főképp azonban az egyszerű emberek. Antal mindenkit szeretett, a gazdagok iránt részvéttel volt, a szegényekért azonban minden lehetőt megpróbált.
Elhasznált szervezete, szívbaja idő előtt elnyűtte, a kényszerű pihenés sem használt, érezte halála közeledtét. Páduában szeretett volna meghalni, menni már nem tudott, a sietség miatt az utolsó útszakaszt egy rozzant taligán tette meg. 1231. június 13-án, fiatalon, 36 évesen halt meg Pádua elővárosában, Szent Klára leányainak Arcella nevű kolostorában. A Páduai Maria Maggiore-templomban temették el. Már életében szentként (“Il Santo”) tisztelték. IX. Gergely pápa már 1232 májusában szentté avatta. 1263-ban átvitték az ő tiszteletére emelt hatalmas bazilikába. Ekkor felnyitották koporsóját, és testét elporladva, de nyelvét épségben találták. 1946. január 16-án XII. Piusz pápa Szent Antalt egyháztanítóvá tette.
IV. Béla 1253-as házioltára (a diptichon) az Árpád-ház szentjei közt együtt ábrázolja Szent Ferencet és Szent Antalt, mivel a király testvére, Erzsébet szinte egyszerre lett szentté avatva Ferenccel és Antallal. XIII. Leó pápa Szent Antalt a világ szentjének nevezte. 1946-ban XII. Piusz pápa az egyházdoktorok közé iktatta.
Temetése napját, a keddi napot tisztelői azóta is Szent Antal tiszteletére szentelik. A koldusok pártfogója, de közbenjárását szokás kérni elveszett tárgyak megtalálásáért és mindennapi bajokban is. Az utasok, szobrászok, agyagmunkások és porcelánkészítők védőszentje.
Példája:
Tehetségedet használd Isten nagyobb dicsőségére.

2Sám 12,7-10.13

Azt mondta erre Nátán Dávidnak: ,,Te vagy az az ember! Ezt üzeni az Úr, Izrael Istene: Én felkentelek Izrael királyává, megszabadítottalak Saul kezéből, neked adtam urad házát, öledbe adtam urad feleségeit, neked adtam Izrael és Júda házát, s ha ez még kevés volt, sokkal többet is adtam volna neked. Miért vetted hát semmibe az Úr szavát, olyasmit cselekedve, ami gonosz az én színem előtt?! A hetita Uriást megöletted karddal, feleségét feleségül vetted, Ammon fiainak kardja által ölted meg őt! Ne távozzék tehát a kard sohasem házadtól, mivel semmibe sem vettél engem, s elvetted a hetita Uriás feleségét, hogy a te feleséged legyen. Azt mondta ekkor Dávid Nátánnak: ,,Vétkeztem az Úr ellen!” Azt mondta erre Nátán Dávidnak: ,,Az Úr meg is bocsátotta bűnödet: nem lakolsz halállal;
Gal 2,16.19-21

Mivel pedig tudjuk, hogy az ember nem a törvény cselekedeteiből igazul meg, hanem a Jézus Krisztusba vetett hit által, mi is Krisztus Jézusban hittünk, hogy megigazuljunk Krisztus hite, és nem a törvény cselekedetei által, mert a törvény cselekedeteiből egy ember sem igazul meg. Mert a törvény által meghaltam a törvénynek, hogy Istennek éljek. Krisztussal együtt keresztre vagyok szegezve: élek én, de már nem én, hanem Krisztus él bennem. Amit pedig most a testben élek, azt az Isten Fiában való hitben élem, aki szeretett engem, és önmagát adta értem. Nem érvénytelenítem Isten kegyelmét, mert ha a megigazulás a törvény által van, akkor Krisztus hiába halt meg.
Lk 7,36-8,3

Egy farizeus meghívta, hogy egyen nála. Bement a farizeus házába és asztalhoz telepedett. És íme, egy asszony, aki bűnös volt a városban, amint megtudta, hogy a farizeus házában étkezik, kenetet hozott egy alabástrom edényben. Megállt hátul a lábainál, elkezdte könnyeivel öntözni a lábait, és megtörölte hajával, csókolgatta azokat, és megkente a kenettel. Amikor a farizeus, aki meghívta, látta ezt, így szólt magában: ,,Ha ez próféta volna, bizonyára tudná, kicsoda és miféle asszony ez, aki őt érinti, vagyis hogy bűnös.” Jézus ezt válaszolta neki: ,,Simon! Mondanék neked valamit.” Az így szólt: ,,Mester, szólj!” ,,Két adósa volt egy hitelezőnek. Az egyik ötszáz dénárral tartozott, a másik ötvennel. Nem lévén nekik miből megfizetni, elengedte mind a kettőnek. Melyik fogja őt közülük jobban szeretni?” Simon ezt felelte: ,,Úgy vélem, az, akinek többet engedett el.” Ő pedig ezt mondta neki: ,,Helyesen ítéltél.” Majd az asszony felé fordulva ezt mondta Simonnak: ,,Látod ezt az asszonyt? Bejöttem a házadba, és nem adtál vizet lábaimra; ez meg könnyeivel öntözte lábaimat, és a hajával törölte meg. Csókot nem adtál nekem; ez meg, amióta bejött, nem szűnt meg csókolgatni lábaimat. Olajjal nem kented meg fejemet; ez meg kenettel kente meg a lábaimat. Azért mondom neked: Sok bűne bocsánatot nyert, mert nagyon szeretett. Akinek keveset bocsátanak meg, kevéssé szeret.” Aztán így szólt az asszonyhoz: ,,Bocsánatot nyertek bűneid.” Erre az asztaltársak ezt kezdték mondogatni magukban: ,,Kicsoda ez, hogy még a bűnöket is megbocsátja?” Ő pedig így szólt az asszonyhoz: ,,A hited megszabadított téged; menj békével.” Történt azután, hogy bejárta a városokat és a falvakat, prédikálta és hirdette az Isten országát. Vele volt a tizenkettő, és néhány asszony, akiket meggyógyított a gonosz lelkektől és a betegségekből: Mária, akit Magdolnának hívnak, akiből hét ördög ment ki, és Johanna, Kúzának, Heródes helytartójának a felesége, valamint Zsuzsanna, és sokan mások, akik segítették őt vagyonukból.

2010. június 13. – Évközi 11. vasárnap

Abban az idoben: Egy farizeus meghívta Jézust, hogy étkezzék nála. Betért
hát a farizeus házába, és ott asztalhoz ült. Élt a városban egy bunös no.
Amikor megtudta, hogy Jézus a farizeus házában van vendégségben,
alabástromedényben illatos olajat hozott. Megállt hátul, Jézus lábánál.
Sírt, könnyeivel öntözte Jézus lábát, majd hajával megtörölte, és
csókolgatta. Végül pedig megkente illatos olajjal.
Ennek láttára a vendéglátó farizeus így szólt magában: “Ha ez próféta
volna, tudná, hogy ki és miféle, aki érinti ot: hogy ez egy bunös no.”
Jézus akkor hozzá fordult: “Simon, mondanék neked valamit.” Az így
válaszolt: “Mester, beszélj!” “Egy hitelezonek két adósa volt. Az egyik
ötszáz dénárral tartozott neki, a másik ötvennel. Nem volt mibol
fizetniük, hát elengedte mindkettonek. Melyikük szereti most jobban?” “Úgy
gondolom az, akinek többet engedett el” – felelte Simon. “Helyesen
ítéltél” – válaszolta.
Majd az asszony felé fordulva így szólt Simonhoz: “Látod ezt az asszonyt?
Betértem házadba, s te nem adtál vizet a lábamra. Ez viszont könnyeivel
öntözte a lábamat, és hajával törölte meg. Csókot sem adtál nekem, ez meg
szüntelenül csókolgatja lábamat, amióta csak bejött. Aztán te nem kented
meg fejemet olajjal. Ez meg kenetet öntött a lábamra. Azt mondom hát
neked, sok bune bocsánatot nyer, mert nagyon szeretett. Akinek keveset
bocsátanak meg, az kevésbé szeret.” Aztán így szólt az asszonyhoz:
“Bocsánatot nyertek buneid. Menj békével!”
Erre a vendégek kezdték mondogatni magukban: “Ki ez, hogy még a bunöket is
megbocsátja?” O pedig ismét az asszonyhoz fordult: “A hited megszabadított
téged. Menj békével!”
Ezután bejárta a városokat és a falvakat, tanított és hirdette az Isten
országát. Vele volt a tizenketto és néhány asszony, akiket a gonosz
lelkektol és a különféle betegségektol megszabadított: Mária, melléknevén
Magdalai, akibol hét ördög ment ki, Johanna, Heródes intézojének, Kuzának
a felesége, Zsuzsanna és még sokan mások, akik vagyonukból gondoskodtak
róla.
Lk 7,36-8,3

Elmélkedés:

Az Atya nevében, a Fiú személyében, a Szentlélek erejében
XVI. Benedek pápa egy esztendovel ezelott, 2009. június 19-én, Jézus szent
szívének ünnepén nyitotta meg a Papság évét Rómában. A Szentatya azzal a
szándékkal hirdette meg ezt a tematikus évet, hogy új módon mutassuk be a
papi szolgálat nagyságát és szépségét, valamint az esztendo erosítse meg
szolgálatukban a lelkipásztorokat és adjon nekik új örömöket. A Papság éve
lehetoséget adott nekünk, papoknak arra, hogy megújítsuk
elkötelezettségünket papi hivatásunkban, a híveket pedig arra ösztönözte,
hogy még buzgóbban imádkozzanak papjaikért és új papi hivatásokért. Miután
a mögöttünk álló hét péntekén, szintén Jézus szent szívének ünnepén a
Szentatya a világ minden részébol érkezo mintegy tizenhétezer pap
jelenlétében bezárta a Papság évét, a mai vasárnap szentmiséjén most mi is
lezárjuk ezt az évet, hálát adva Istennek az esztendo lelki gyümölcseiért.

Néhány héttel ezelott elso lelkipásztori helyemre, egy kis zalai faluba,
Tótszentmártonba hívtak szentmisét tartani, s délután volt alkalmam arra,
hogy meglátogassak néhány családot. Ellátogattam többek között egykori
tanítványom, Eszter családjához. Nevezhetném ot máshogyan is, de akkor oda
volna a történet hitelessége. Szóval, Eszterékhez megérkezve a nagypapát a
tornácon, egy nagy karosszékben ülve találtam. Jakab bácsi, aki annak
idején közel járt a nyolcvanhoz, s most már 95 éves, rongyosra imádkozott
könyvekkel volt körülvéve. Mások bizonyára félreértenék, de én tudtam,
hogy kicsorduló könnye a boldogság jele. A számomra leghasználtabbnak tuno
könyvbol egy kis szentképet vett elo, majd láthatóan sokszor megtett
mozdulattal a megfakult képecskével keresztet vetett. Jakab bácsi már
nehezen beszél, de ez a mozdulat mindennél többet mondott számomra, hiszen
az erosen megkopott szentkép az én egykori újmisés papi képem volt. Jakab
bácsi tizenhat éve imádkozik értem, a papért, s meg merem kockáztatni a
kijelentést, hogy nála többet csak az édesanyám imádkozhat pap fiáért.

A múlt vasárnap kértem, hogy a mostani szentmisére mindenki hozzon magával
egy újmisés papi képet. Köszönöm, hogy megtették. Vegyük most elo, fogjuk
a kezünkbe! A kép bizonyára a papságra vagy a legfontosabb papi feladatra
a szentmisére utal, de ábrázolhat mást is. Ha most megfordítjuk, a
hátoldalán az újmisés jelmondatot olvashatjuk, azt a többnyire szentírási
idézetet, amellyel egykor elindult, s amelynek fényében lezajlott egy papi
élet. Az újmisés nevét olvasva feltunik elottünk a pap arca, s talán hozzá
kapcsolódó emlékek jutnak eszünkbe. Egészen biztos vagyok benne, hogy
amikor az újmisés áldással együtt megkaptuk ezt a képet, elhangzott az a
kérés, hogy imádkozzunk majd azért a papért, akinek elso szentmiséjén
kaptuk. Megtettük ezt? Imádkoztunk érte? Lehet ugyanis a papokról
kritikákat mondani, lehet rosszalló megjegyzésekkel illetni oket, ki lehet
beszélni hibáikat, de mi értelme volna ennek? Sokkal nagyobb szükség van
arra, hogy a hívek imádkozzanak a papokért, mindenekelott saját
plébánosukért és lelkipásztoraikért, hogy valamennyien Istennek tetszo
módon végezzék papi szolgálatukat! Engem nagyon megnyugtat, hogy az
édesanyámon kívül él legalább egy ember, Eszter nagypapája, az idos Jakab
bácsi, aki biztosan imádkozik értem minden nap. Nagyon örülök annak, ha
valaki imádkozik azért a papért, akinek újmisés szentképét most a kezében
tartja. Akik megfeledkeztek errol, azokat pedig bátorítom, hogy a jövoben
imádkozzanak érte! A hívek buzgó imádsága nagy eroforrás minden pap
számára.
A papság éve befejezése kapcsán imádkozzunk azért, hogy minden pap a
mennyei Atya nevében, Jézus Krisztus személyében és a Szentlélek erejével
végezze szolgálatát!
(c) Horváth István Sándor

Imádság:

Hívok imája a papokért
Mennyei Atyánk! Papjaid életük minden napján a Te nevedben végzik
szolgálatukat. Adj nekik erot, hogy szüntelenül a Te jelenléted
képviseloi, a Te szereteted küldöttei, a Te gondviselésed eszközei és a Te
irgalmad közvetítoi legyenek számunkra!
Urunk, Jézus Krisztus! A papok egész életük során a Te szeretetedben
szeretnének élni. Segítsd oket, hogy mindig a Te személyedben cselekedve
mutassák be a szentmisét, a Te küldöttedként hirdessék az örök élet
tanítását és a Te megbízottadként szolgáltassák ki az nekünk a Te életet
adó és életünket megújító szentségeidet!
Szentlélek Isten! Te nem csak az Egyházban, hanem minden papban is élsz.
Segítsd a papokat sugallataiddal, ötleteiddel és tanácsaiddal, hogy papi
életükkel jó példát mutassanak a fiataloknak és az evangélium hirdetésével
Isten felé vezessenek minket!

Pap imája
Mennyei Atyám! Életem minden napján a Te nevedben akarom végezni papi
szolgálatomat. Adj nekem erot, hogy szüntelenül a Te jelenléted
képviseloje, a Te szereteted küldötte, a Te gondviselésed eszköze és a Te
irgalmad közvetítoje legyek az emberek számára!
Uram, Jézus Krisztus! Egész életem során a Te szeretetedben szeretnék
élni. Segíts engem, hogy mindig a Te személyedben cselekedve mutassam be a
szentmisét, a Te küldöttedként hirdessem az örök élet tanítását és a Te
megbízottadként szolgáltassam ki az embereknek életet adó és életüket
megújító szentségeidet!
Szentlélek Isten! Te nem csak az Egyházban, hanem minden papban, így
bennem is élsz. Segíts sugallataiddal, ötleteiddel és tanácsaiddal, hogy
papi életemmel jó példát mutassak a fiataloknak és az evangélium
hirdetésével sokakat vezessek Isten felé!

2010. június 13.

Az isteni Eucharisztia nélkül nem volna vigasztalás a földön, az élet nem volna többé elviselhető. Amikor a szentáldozáshoz járulunk, örömünket és boldogságunkat fogadjuk magunkba.

13. vasárnap: ÉVKÖZI 11. VASÁRNAP (PÁDUAI SZENT ANTAL)

2Sám 12,7-10.13; Zs 31; Gal 2,16.19-21; Lk 7,36 – 8,3
Az Úr elengedte vétkedet, nem halsz meg

2Sám 12,7-10.13

Azt mondta erre Nátán Dávidnak: ,,Te vagy az az ember! Ezt üzeni az Úr, Izrael Istene: Én felkentelek Izrael királyává, megszabadítottalak Saul kezéből, neked adtam urad házát, öledbe adtam urad feleségeit, neked adtam Izrael és Júda házát, s ha ez még kevés volt, sokkal többet is adtam volna neked. Miért vetted hát semmibe az Úr szavát, olyasmit cselekedve, ami gonosz az én színem előtt?! A hetita Uriást megöletted karddal, feleségét feleségül vetted, Ammon fiainak kardja által ölted meg őt! Ne távozzék tehát a kard sohasem házadtól, mivel semmibe sem vettél engem, s elvetted a hetita Uriás feleségét, hogy a te feleséged legyen. Azt mondta ekkor Dávid Nátánnak: ,,Vétkeztem az Úr ellen!’ Azt mondta erre Nátán Dávidnak: ,,Az Úr meg is bocsátotta bűnödet: nem lakolsz halállal;

Zs 31

Maszkíl Dávidtól. Boldog, akinek gonoszsága bocsánatot nyert, és akiknek bűne el van takarva. Boldog az, akinek az Úr nem tudja be vétkét, s akinek lelkében nincsen csalárdság. Amíg hallgattam, csontjaim megöregedtek, s egész nap jajgattam. Mert éjjel-nappal rám nehezedett kezed, ellankadt erőm, mint a nyár hevében. Megvallottam előtted bűnömet, gonoszságomat el nem rejtettem. Elhatároztam: ,,Megvallom magam ellen hűtlenségemet az Úrnak.’ És te vétkem gonoszságát megbocsátottad. Hozzád fohászkodjon tehát minden szent alkalmas időben, akkor áradjanak bár a vizek, el nem érik őket. Te vagy menedékem, megőrzöl a veszedelemtől; Körülveszel a szabadulás örömével. Értelmet adok neked és megtanítlak az útra, amelyen járnod kell; Rajtad tartom szemem. Ne legyetek értelmetlenek, mint a ló és az öszvér: amelyeknek fékkel és zablával kell szorítani az állát, másként nem közelednek hozzád. Sok csapás éri a bűnöst, ám az Úrban remélőt irgalom övezi. Örvendjetek az Úrban és vigadjatok, igazak, ujjongjatok mindnyájan egyenes szívűek!

Gal 2,16.19-21

Mivel pedig tudjuk, hogy az ember nem a törvény cselekedeteiből igazul meg, hanem a Jézus Krisztusba vetett hit által, mi is Krisztus Jézusban hittünk, hogy megigazuljunk Krisztus hite, és nem a törvény cselekedetei által, mert a törvény cselekedeteiből egy ember sem igazul meg. Mert a törvény által meghaltam a törvénynek, hogy Istennek éljek. Krisztussal együtt keresztre vagyok szegezve: élek én, de már nem én, hanem Krisztus él bennem. Amit pedig most a testben élek, azt az Isten Fiában való hitben élem, aki szeretett engem, és önmagát adta értem. Nem érvénytelenítem Isten kegyelmét, mert ha a megigazulás a törvény által van, akkor Krisztus hiába halt meg.

Lk 7,36 – 8,3

Egy farizeus meghívta, hogy egyen nála. Bement a farizeus házába és asztalhoz telepedett. És íme, egy asszony, aki bűnös volt a városban, amint megtudta, hogy a farizeus házában étkezik, kenetet hozott egy alabástrom edényben. Megállt hátul a lábainál, elkezdte könnyeivel öntözni a lábait, és megtörölte hajával, csókolgatta azokat, és megkente a kenettel. Amikor a farizeus, aki meghívta, látta ezt, így szólt magában: ,,Ha ez próféta volna, bizonyára tudná, kicsoda és miféle asszony ez, aki őt érinti, vagyis hogy bűnös.’ Jézus ezt válaszolta neki: ,,Simon! Mondanék neked valamit.’ Az így szólt: ,,Mester, szólj!’ ,,Két adósa volt egy hitelezőnek. Az egyik ötszáz dénárral tartozott, a másik ötvennel. Nem lévén nekik miből megfizetni, elengedte mind a kettőnek. Melyik fogja őt közülük jobban szeretni?’ Simon ezt felelte: ,,Úgy vélem, az, akinek többet engedett el.’ Ő pedig ezt mondta neki: ,,Helyesen ítéltél.’ Majd az asszony felé fordulva ezt mondta Simonnak: ,,Látod ezt az asszonyt? Bejöttem a házadba, és nem adtál vizet lábaimra; ez meg könnyeivel öntözte lábaimat, és a hajával törölte meg. Csókot nem adtál nekem; ez meg, amióta bejött, nem szűnt meg csókolgatni lábaimat. Olajjal nem kented meg fejemet; ez meg kenettel kente meg a lábaimat. Azért mondom neked: Sok bűne bocsánatot nyert, mert nagyon szeretett. Akinek keveset bocsátanak meg, kevéssé szeret.’ Aztán így szólt az asszonyhoz: ,,Bocsánatot nyertek bűneid.’ Erre az asztaltársak ezt kezdték mondogatni magukban: ,,Kicsoda ez, hogy még a bűnöket is megbocsátja?’ Ő pedig így szólt az asszonyhoz: ,,A hited megszabadított téged; menj békével.’ Történt azután, hogy bejárta a városokat és a falvakat, prédikálta és hirdette az Isten országát. Vele volt a tizenkettő, és néhány asszony, akiket meggyógyított a gonosz lelkektől és a betegségekből: Mária, akit Magdolnának hívnak, akiből hét ördög ment ki, és Johanna, Kúzának, Heródes helytartójának a felesége, valamint Zsuzsanna, és sokan mások, akik segítették őt vagyonukból.