Gondolkodtató melankólia

Isten azért adta nekünk az Igéjét, hogy ismerjük meg azt, amink már megvan, — az örök életet — azután járjunk a világosságában.

JELENÉSEK KÖNYVE 18. RÉSZ

[Jel. 18.1] Ezek után azt láttam, hogy egy másik angyal szállt alá az égből, akinek nagy hatalomkört adtak, és akinek dicsősége elsötétítette (bevilágította) a földet.
[Jel. 18.2] Erős hangon kiál­totta: “Leomlott, leomlott a nagy Babilon, ördögi szelle­mnek lakóhelyévé vált, mindenféle tisztátalan szellemnek tömlöcévé, mindenféle tisztátalan és gyűlöletes madárnak tömlöcévé,
[Jel. 18.3] mivel parázna indulatának borával itatta meg az összes nemzeteket, és a föld királyai vele paráznál­kodtak. A föld kalmárai is abból a hatalomból gazda­godtak meg, melyet az ő túltengő jóléte teremtett.”
[Jel. 18.4] Majd más szózatot hallottam az égből, mely így szólt: “Én népem, jöjjetek ki közüle, hogy ne legyetek majd vétkeivel közösségben, és hogy csapásaiból ne kapjatok!
[Jel. 18.5] Mert vétkei az égig tornyosodtak és Isten megemlékezett hamisságaikról.
[Jel. 18.6] Fizessetek úgy neki, ahogy ő is fizetett, tetteihez mérten a kétszeresnek kétszeresét adjátok meg neki, abba a pohárba, melyet ő kevert, kétszereset kever­jetek neki!
[Jel. 18.7] Amekkora volt dicsekedése és túltengő jóléte, akkora kínt és gyászt adjatok neki. Mert így gondolkodott szívében: Mint egy királynő úgy ülök tró­nomon, özvegy nem vagyok, gyászt nem látok soha.
[Jel. 18.8] Ezért egy napon fognak megérkezni csapásai: halál, gyász, ínség. És tűzzel fogják megégetni. Mert erős az Úr, az Isten, ki elítélte őt.”
[Jel. 18.9] “Siratni, gyászolni fogják őt a föld királyai – kik paráználkodtak, és vele dúskálkodtak -, mikor égésének füstjét fogják látni.
[Jel. 18.10] A parázna kínja keltette félelem miatt távol fognak állni, és ezt mondják: Jaj! Jaj! Te nagy város Babilon, te erős város, hogy egy órában jött el ítéleted.
[Jel. 18.11] A föld kereskedői siratják és gyászolják, mert hajórakományukat senki sem vásárolja többé,
[Jel. 18.12] nem vásárolják aranyból, ezüstből, drágakőből, gyöngyökből, gyolcsból, bíborból, selyemből, skarlátból álló hajó­rakományukat, semmiféle citromfát, semmiféle elefánt­csont eszközt, semmiféle drága fafajtákból, ércből, vasból, márványból készített eszközt,
[Jel. 18.13] sem fahajat, sem bal­zsamot, sem füstölőszert, sem mirhát, sem tömjént, sem bort, sem olajat, sem lisztlángot, sem gabonát, sem bar­mokat, sem juhokat, lovakból, kocsikból, rabszolga­testekből álló árut, sem emberi lelkeket.
[Jel. 18.14] Eltűnt előled a gyümölcs, melyre lelked vágyott. Minden, ami zsíros, minden, ami fényes, elveszett számodra. Azokra többé senki rá nem talál.
[Jel. 18.15] Akik ezekkel kereskedtek, akik belőled gazdagodtak meg, kínjaidtól félve messzire állnak majd tőled, sírva, gyászban
[Jel. 18.16] szólnak: Jaj, Jaj! Te nagy város, ki gyolcsba, bíborba, skarlátba burkolóztál, ki arannyal, drágakővel, gyönggyel ékesítetted magad,
[Jel. 18.17] hogy elpusztult ennyi gazdagság egy órában. Minden kormányos, minden tengeren utazó, a matrózok, ahányan csak a tengeren dolgoznak, messzire álltak
[Jel. 18.18] és fel­kiáltottak, mikor égésének füstjét látták, és így szóltak: Ki hasonlítható ehhez a nagy városhoz?
[Jel. 18.19] Hamut szórtak a fejükre, sírva, gyászolva, úgy kiáltották: Jaj! te nagy város, melynek gazdagságából meggazdagodtak mindazok, akiknek a tengeren hajóik vannak, egy órában, hogy elpusztultál!
[Jel. 18.20] Vigadj rajta ég, örvendezzetek, ti szentek, apostolok és próféták, mert elítélte őt az Isten ti­érettetek.”
[Jel. 18.21] Erre egy erős angyal felemelt egy akkora követ, mint egy malomkő, és belevetette a tengerbe ilyen szóval: “Ilyen zuhanással vetik le Babilont, a nagy várost, és többé rá nem találnak.
[Jel. 18.22] Citerásoknak, zenészeknek, fuvo­lásoknak, kürtösöknek hangját többé nem hallják benned, műremekeknek semmiféle készítőjét benned többé meg nem lelik, malomzörgést nem hallanak többé benned,
[Jel. 18.23] mécsnek fénye nem fénylik többé benned, vőlegénynek és menyasszonynak a szavát nem hallják többé benned. Mert kalmáraid voltak a föld nagyjai, varázslásod té­velyítette el mind a nemzeteket,
[Jel. 18.24] prófétáknak és szenteknek vérét találták benned, mindazokét, akiket megöltek a földön.”

No comments yet»

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt szereti: