Gondolkodtató melankólia

Isten azért adta nekünk az Igéjét, hogy ismerjük meg azt, amink már megvan, — az örök életet — azután járjunk a világosságában.

JELENÉSEK KÖNYVE 19. RÉSZ

[Jel. 19.1] Amit ezek után hallottam, olyan volt, mintha óriási tömeg nagy hangon szólna a mennyben: “Hallelujah! A megmentés, a dicsőség és a hatalom Istenünké!
[Jel. 19.2] Mert igazak és igazságosak az ő ítéletei. Mert elítélte a nagy paráznát, aki paráznaságával megrontotta a földet. Rab­szolgáinak vérét megtorolta annak kezén.”
[Jel. 19.3] Másodszor is szóltak: “Hallelujah! Füstje felszáll az örök korok korain át!”
[Jel. 19.4] Erre a huszonnégy vén és a négy élőlény leborult és imádta a trónon ülő Istent. “Ámen! Hallelujah!” – mondták.
[Jel. 19.5] Ekkor a tróntól szózat hallatszott: “Magasz­taljátok a mi Istenünket ti rabszolgái mind, ti, kik félitek őt, kicsinyek és nagyok.”
[Jel. 19.6] Majd úgy hallottam, mintha nagy tömeg szólna, mintha sok víz zúgna, mintha erős mennydörgések hangja szólna. “Hallelujah! Mert királyságra lépett az Úr, a mi Istenünk, a mindeneken uralkodó.
[Jel. 19.7] Örüljünk, ujjongjunk, adjunk dicsőséget neki. Mert eljött a Bárány menyegzője, s asszonya felkészítette magát.
[Jel. 19.8] Megadták neki, hogy fénylő, tiszta gyolcsba burkolózzék.” A gyolcs a szentek igazságos viselkedése.
[Jel. 19.9] “Írd meg: Boldogok, akik a Bárány menyegzői lakomájára hivatalosak!” – mondta nekem. Azután így szólt hozzám: “Ezek az Isten igaz beszédei.”
[Jel. 19.10] Én erre lábához borultam, hogy imádjam őt, de ő így szólt hozzám: “Vigyázz! Ne tedd! Rabszolga­társad vagyok, meg testvéreidé, akiknél Jézus bizonyság­tétele van. Az Istent imádd! Mert Jézus bizonyságtétele a prófétaság szelleme.”
[Jel. 19.11] Láttam. Megnyílt az ég és egyszerre egy fehér ló tűnt fel, a rajta ülőt Hűségesnek és Igaznak nevezik. Igazságosan ítél és hadakozik.
[Jel. 19.12] Szeme tűzláng, fején sok korona. Írott név van rajta, melyet senki sem ismer, csak ő.
[Jel. 19.13] Köpeny burkolja be, mely vérben ázott. Neve így hangzik: az Isten igéje.
[Jel. 19.14] Fehér lovakon követték, fényes, tiszta gyolcsba öltözötten a mennybeli seregek.
[Jel. 19.15] Szájából éles pallos jön ki, hogy azzal vágja a nemze­teket. Vasvesszővel fogja őket terelgetni. Ő tapossa majd a Mindeneken Uralkodó Isten haragos indulata borának sajtóját.
[Jel. 19.16] Köpenyére, éspedig tomporára, egy név van írva: “Királyoknak Királya és Uraknak Ura.”
[Jel. 19.17] Láttam! Egy angyal állt a napban és nagy hangon kiáltotta az összes madaraknak, melyek az ég delelőjén repültek: “Jertek, gyűljetek össze az Isten nagy lakomá­jára,
[Jel. 19.18] hogy királyok húsát, ezredesek húsát, erősek húsát, lovak húsát, rajtuk ülők húsát, az összes szabado­sok, rabszolgák, kicsinyek és nagyok húsát egyétek.”
[Jel. 19.19] Láttam. A fenevad, a föld királyai és azok seregei összegyűltek, hogy harcba szálljanak a lovon ülővel és annak seregével.
[Jel. 19.20] De megfogták a fenevadat és vele a hamis prófétát, ki a jeleket tette előtte, melyekkel eltéve­lyítette azokat, akik a fenevad jegyét vették magukra, és képmása előtt leborultak. Élve vetették őket (mindkettőt) az égő tüzes, kénköves mocsárba.
[Jel. 19.21] A többieket megölte a lovon ülőnek pallosa, mely szájából jön ki. Húsukkal valamennyi madár jóllakott.

No comments yet»

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt szereti: