Gondolkodtató melankólia

Isten azért adta nekünk az Igéjét, hogy ismerjük meg azt, amink már megvan, — az örök életet — azután járjunk a világosságában.

JELENÉSEK KÖNYVE 22. RÉSZ

[Jel. 22.1] Azután megmutatta nekem az élet vizének fénylő folyamát, mely olyan mint a kristály, amely Istennek és a Báránynak trónjából jön elő.
[Jel. 22.2] Piacának közepén, a folya­mon innen és túl az élet ligete van, mely tizenkétszer terem gyümölcsöt, havonként adja meg gyümölcsét. A liget levelei a nemzetek gyógyítására valók.
[Jel. 22.3] Ott többé nem lesz semmi átkozott. Istennek és a Báránynak trónja lesz benne, és rabszolgái ott szolgálnak majd neki.
[Jel. 22.4] Látni fogják orcáját és neve homlokukon lesz.
[Jel. 22.5] Éjszaka nem lesz ott, nem lesz szükségük lámpafényre, sem napfényre, mert az Úr, az Isten világossága fogja beragyogni őket. Királyokként fognak uralkodni az örök korok korain át.
[Jel. 22.6] Majd így szólt hozzám: “Ezek a beszédek meg­bízhatók és igazak.” Az Úr, a próféták szellemeinek Istene, küldte el angyalát, hogy rabszolgáinak megmutassa azokat a dolgokat, melyeknek sietve kell megtörténniük.
[Jel. 22.7] “Hirtelen megyek (jövök) el. Boldog az, aki megőrzi e könyv prófétáló beszédeit.”
[Jel. 22.8] Én, János vagyok az, aki hallom és látom e dol­gokat. Mikor meghallottam és megláttam ezeket, földre estem, hogy a lábát csókolva imádjam azt az angyalt, aki nekem e dolgokat mutatta.
[Jel. 22.9] De ő így szólt: “Vigyázz! Ne tedd! Rabszolgatársad vagyok neked is, testvéreidnek is és mindazoknak, akik őrzik e könyv beszédeit. Istent imádd!”
[Jel. 22.10] Majd így szólt hozzám: “Ne pecsételd le a könyv prófétáló beszédeit, mert az idő közel!
[Jel. 22.11] Aki hamis, ártson ezután is, a mocskos mocskolódjék tovább, az igazságos legyen tovább is igazságos, és a szent szente­lődjék meg.
[Jel. 22.12] Lám, sietve megyek (jövök)! A bér velem, hogy kinek-kinek megfizessek aszerint, amilyen a csele­kedete.
[Jel. 22.13] Én vagyok az Alfa és az Omega, az első és utolsó, a kezdet és a vég.
[Jel. 22.14] Boldogok, akik megmossák ruháikat, hogy joguk legyen az élet ligetéhez és ahhoz, hogy a kapukon át bemenjenek a városba.
[Jel. 22.15] Kívül maradnak az ebek, a varázslók, a paráznák, a gyilkosok, a bálványimádók s mindenki, aki kedveli és teszi a hazugságot.
[Jel. 22.16] Én, Jézus, elküldtem angyalomat, hogy az eklé­zsiákban tanúskodjék előttetek e dolgokról. Én vagyok Dávid gyökere és nemzetsége, ama fénylő hajnali csillag.”
[Jel. 22.17] A Szellem és a menyasszony ezt mondják: “Jövel!” Aki hallgatja, mondja ezt: “Jövel!” Aki szomjazik, jöjjön el, és aki akarja, vegye az élet vizét ingyen.
[Jel. 22.18] Bizonyságot teszek mindenkinek, aki e könyv prófétáló beszédeit hallgatja: “Ha valaki hozzátesz ezek­hez, az Isten is rárakja arra e könyvben megírt csapásokat,
[Jel. 22.19] ha valaki elvesz e prófétáló könyv beszédeiből, annak részét az Isten is el fogja venni az élet ligetéből és a szent városból, azokból a dolgokból, melyek e könyvben megí­rattak.”
[Jel. 22.20] Azt mondja az, aki e dolgok mellett tanús­kodik: “Csakugyan! Sietve megyek (jövök) el!” Ámen! Jövel Uram Jézus!
[Jel. 22.21] Az Úrnak, Jézusnak kegyelme mindenekkel!

No comments yet»

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt szereti: