Gondolkodtató melankólia

Isten azért adta nekünk az Igéjét, hogy ismerjük meg azt, amink már megvan, — az örök életet — azután járjunk a világosságában.

június 19, 2010 havi archívum

2010. június 19. B év, évközi idő, 11. hét, szombat (Szent Romuald apát) A nap liturgikus színe: zöld

Szent Romuáld apátot arra választotta ki az Isten, hogy remeteként az imádságnak szentelje életét. Minket is imádkozni tanít, imádkozni hív Jézus. Alakítsuk életünket úgy, hogy a napi imádság fontos helyet kapjon mindennapjainkban.

Ravennában született 952-ben. Húszéves volt, amikor megrendülve látta, hogy apja hogyan ölte meg egyik embertársát. Ekkor kolostorba lépett. Több helyen megpróbált szigorítani a kolostori életen. Ezzel az volt a célja, hogy összhangba hozza a remeteség vezeklését a kolostori közös élettel. Camaldoliban alapított kolostora 1012-től anyaháza lett az általa alapított kamalduli szerzetnek. 1027. június 19-én halt meg.

Rieth József: Szentjeink ( Pázmány Péter e-könyvtár)

SZENT ROMUALD Ravenában született a 10. század közepe táján, a Honesti hercegi családból. Ifjúsága játékkal, lovaglással, vadászattal telt, Isten dolgaira se ideje, se kedve nem jutott. Már csaknem húsz éves volt amikor apjának egy párbaját kellett végignéznie. Apja győzött, és az ellenfél, egy vidám, életerős rokon meghalt. Az esemény nagyon megrázta Romualdot, negyvennapos böjtre és vezeklésre kolostorba vonult.
Egy laikus testvér biztatására, és hosszú önvizsgálat után bencés szerzetes lett, szíve azonban a remeteség iránt vonzódott. Sikerült is engedélyt kapnia az elvonulásra, társak is csatlakoztak hozzá, akiket nagy türelemmel és megértéssel vezetett be az önmegtagadás és vezeklés rejtelmeibe.
Apja is szerzetes lett azonban nem bírta a kemény életet. Gyorsan utazott oda Romuald, hogy meggyőzze apját a kilépés végzetességéről. Eredményesen működött, apja szerzetes maradt, békésen megnyugodva hunyt el, Romuald pedig visszatért a remete élethez. Kedvenc olvasmánya a szentek élete volt.
Többfelé épített kis kolostort a remeteélet magánya céljára. Ennek az időszaknak szerzetesi hibái ellen küzdött , de a saját tökéletlenségei ellen is eredményesen küzdött az erények gyakorlásával. Magyarországon keresztül a pogányok térítésére indult, azonban betegség akadályozta meg útja folytatásában. Az Arnó folyó közelében Casentinoban megkapta egy gróf birtokát és Ca’ Maldoli nevű vadászkastélyát. Itt alakította ki a kamalduli remeterendet, Szent Benedek Reguláját alapul véve.
Meghalt 1027. június 19-én, a Val-de-Castroban építet templomocskából és cellából álló telepecskéjén, nagy-nagy alázatosságban. Damjáni Szent Péter szerint 120 éves korában hunyt el, mások szerint 75 éves volt. Teteme Fabrianoban nyugszik. Halála után már 5 évvel szentté avatták.
Példája:
Az erények segítenek a mindég szentebb életre.

2Krón 24, 17-25

Jojáda halála után aztán bementek s leborultak Júda fejedelmei a király elé s az hódolatuk hatása alatt szabadjára engedte őket. Erre ők elhagyták az Úrnak, atyáik Istenének templomát s a berkeknek meg a faragott képeknek szolgáltak. Erre az Úr megharagudott Júdára és Jeruzsálemre emiatt a vétek miatt. Prófétákat küldött hozzájuk, hogy térjenek vissza az Úrhoz. De bárhogy tiltakoztak is azok, ők nem hallgattak rájuk. Ekkor Isten lelke megszállta Zakariás papot, Jojáda fiát, ő megállt a nép színe előtt s azt mondta nekik: ,,Ezt üzeni az Úr Isten: Miért szegtétek meg az Úr parancsait? Nem fog az javatokra válni! Elhagytátok az Urat, hogy ő is elhagyjon titeket?” Erre ők egybesereglettek ellene s megkövezték őt a király parancsára, az Úr házának udvarán. Joás király nem emlékezett meg arról az irgalmasságról, amelyet az ő atyja, Jojáda vele cselekedett, hanem megölette fiát. Ez, amikor meghalt, így szólt: ,,Lássa és torolja meg ezt az Úr!” Az esztendő fordultával aztán felvonult ellene Szíria hadserege, behatolt Júdába és Jeruzsálembe s megölte a nép valamennyi főemberét, a zsákmányt pedig mind elküldte királyának, Damaszkuszba. Bár csak igen csekély számú szír jött, az Úr a kezükbe adta a végtelen nagy sokaságot, mert elhagyták az Urat, atyáik Istenét. Joáson is bosszút álltak, gyalázatos módon, úgy, hogy amikor elvonultak, súlyos betegségben hagyták hátra. Ekkor felkeltek ellene szolgái, hogy megbosszulják Jojáda pap fiának vérét és megölték őt ágyában. Így halt meg. Ekkor eltemették őt a Dávid-városban, de nem a királyok sírboltjában.
Mt 6, 24-34

Senki sem szolgálhat két úrnak; mert vagy gyűlöli az egyiket, a másikat pedig szereti, vagy tiszteli az egyiket, a másikat pedig megveti. Nem szolgálhattok Istennek és a mammonnak. Ezért azt mondom nektek: Ne aggódjatok az életetekért, hogy mit egyetek, se a testetekért, hogy mibe öltözködjetek. Nem több az élet az ételnél, a test pedig a ruhánál? Nézzétek az ég madarait: nem vetnek, nem aratnak, csűrökbe sem gyűjtenek, és a ti mennyei Atyátok táplálja őket. Nem értek ti sokkal többet ezeknél? Ki az közületek, aki aggodalmaskodásával képes az életkorához egyetlen könyöknyit hozzátenni? És a ruha miatt miért aggódtok? Nézzétek a mezők liliomait, hogyan növekszenek: nem fáradoznak és nem fonnak; mégis, mondom nektek: még Salamon sem volt dicsősége teljében úgy felöltözve, mint egy ezek közül. Ha pedig a mezei füvet, amely ma van, és holnap a kemencébe vetik, Isten így felöltözteti, nem sokkal inkább titeket, kishitűek? Ne aggódjatok tehát és ne mondogassátok: ,,Mit együnk?”, vagy: ,,Mit igyunk?”, vagy: ,,Mibe öltözködjünk?” Mert ezeket a pogányok keresik. Hiszen tudja a ti mennyei Atyátok, hogy mindezekre szükségetek van. Ti keressétek először az Isten országát és annak igazságát, és mindezt megkapjátok hozzá. Ne aggódjatok tehát a holnapért; a holnap majd aggódik önmagáért. Elég a napnak a maga baja.

2010. június 19. – Szombat

Jézus a hegyi beszédben ezt mondta tanítványainak: “Senki sem szolgálhat
két úrnak: vagy gyulöli az egyiket, a másikat pedig szereti, vagy
ragaszkodik az egyikhez, a másikat pedig megveti. Nem szolgálhattok az
Istennek is, a mammonnak is. Ezért azt mondom nektek: ne aggódjatok az
életetek miatt, hogy mit esztek vagy mit isztok, sem testetek miatt, hogy
mibe öltöztök. Nem több az élet az ételnél, és a test a ruhánál? Nézzétek
az ég madarait! Nem vetnek, nem is aratnak, és magtárakba sem gyujtenek,
hanem a ti mennyei Atyátok táplálja oket. Nem értek ti sokkal többet
azoknál? Ti aggodalmaskodók, melyiktek tudja életét egyetlen lépésnyivel
is megtoldani? És a ruházat miatt miért aggodalmaskodtok? Figyeljétek a
mezok liliomait, hogyan nonek, pedig nem fáradoznak és nem is szonek.
Mondom nektek: Salamon még dicsosége teljében sem öltözött úgy, mint egy
ezek közül! Ha a mezei virágot, amely ma virul és holnap a kemencébe
kerül, így öltözteti az Isten, akkor titeket nem sokkal inkább,
kicsinyhituek? Ne aggodalmaskodjatok hát, hogy Mit együnk? vagy: Mit
igyunk? vagy: Mibe öltözzünk?! Ezeket a pogányok keresik. Mert a ti
mennyei Atyátok jól tudja, hogy minderre szükségetek van. Ti elsosorban az
Isten országát és annak igazságát keressétek, és ezeket mind megkapjátok
hozzá. Ne aggódjatok hát a holnap miatt! A holnap majd gondoskodik
magáról! Elég a mának a maga baja.”
Mt 6,24-34

Elmélkedés:

Az Istenben bízó embernek nem kell féltenie az életét, nem kell
aggodalmaskodnia a jövo miatt, hiszen Isten mindig tudja, hogy mire van
szükségünk és mi válik a javunkra. Ez a tudat állandóan erosíti
bizalmunkat, s foleg a megpróbáltatások idején van rá szükségünk. A nehéz
helyzetekben is megtapasztaljuk, hogy Isten nem hagy magunkra, s ilyenkor
arra nevel bennünket, hogy mindenkor nagy bizalommal forduljunk felé. A
gondviselés megtapasztalása arra indít minket, hogy legyünk huségesek
Istenhez, aki védelmez minket. Az isteni gondviselés nem valamiféle
végzetszeruséget jelent, mintha az embernek nem kellene semmit sem tennie,
hiszen minden Isten akaratától függ. De nem is arról van szó, hogy az
embert nem érheti semmilyen baleset vagy baj, mert Isten ezektol is
tökéletesen megvéd bennünket.
(c) Horváth István Sándor

Imádság:

Rajongás
Jóságos Istenünk, te felékesítettél minket, embereket a rajongás
képességének adományával. Mi valóban tudunk lelkesedni azokért a
dolgokért, elképzelésekért, személyekért, akikkel és amikkel találkozunk.
Ez a sportban sincs másképp. Léteznek sugárzó sportoló példaképek, akik
befolyásolják életünket. Vannak olyan sportteljesítmények, amelyek minden
eddig létezot felülmúlnak és lenyugöznek minket. És létezik a testmozgás
öröme, ami az embereknek testileg jó és értékes.
Küldj nekünk, Urunk, újra és újra példaképeket, akik ezt megértik, és
személyiségükkel, szolgálatukkal, valamint erkölcsi érzékükkel valódi
lelkesedést tudnak kiváltani az emberekbol egy jó ügyért, a te “ügyedért”.

19. szombat (Szent Romuáld apát, Szent Gyárfás és Protáz)

2Krón 24,17-25; Zs 88,4-34; Mt 6,24-34
Mivel elhagytátok az Urat, Ő is elhagyott benneteket

2Krón 24,17-25

Jojáda halála után aztán bementek s leborultak Júda fejedelmei a király elé s az hódolatuk hatása alatt szabadjára engedte őket. Erre ők elhagyták az Úrnak, atyáik Istenének templomát s a berkeknek meg a faragott képeknek szolgáltak. Erre az Úr megharagudott Júdára és Jeruzsálemre emiatt a vétek miatt. Prófétákat küldött hozzájuk, hogy térjenek vissza az Úrhoz. De bárhogy tiltakoztak is azok, ők nem hallgattak rájuk. Ekkor Isten lelke megszállta Zakariás papot, Jojáda fiát, ő megállt a nép színe előtt s azt mondta nekik: ,,Ezt üzeni az Úr Isten: Miért szegtétek meg az Úr parancsait? Nem fog az javatokra válni! Elhagytátok az Urat, hogy ő is elhagyjon titeket?’ Erre ők egybesereglettek ellene s megkövezték őt a király parancsára, az Úr házának udvarán. Joás király nem emlékezett meg arról az irgalmasságról, amelyet az ő atyja, Jojáda vele cselekedett, hanem megölette fiát. Ez, amikor meghalt, így szólt: ,,Lássa és torolja meg ezt az Úr!’ Az esztendő fordultával aztán felvonult ellene Szíria hadserege, behatolt Júdába és Jeruzsálembe s megölte a nép valamennyi főemberét, a zsákmányt pedig mind elküldte királyának, Damaszkuszba. Bár csak igen csekély számú szír jött, az Úr a kezükbe adta a végtelen nagy sokaságot, mert elhagyták az Urat, atyáik Istenét. Joáson is bosszút álltak, gyalázatos módon, úgy, hogy amikor elvonultak, súlyos betegségben hagyták hátra. Ekkor felkeltek ellene szolgái, hogy megbosszulják Jojáda pap fiának vérét és megölték őt ágyában. Így halt meg. Ekkor eltemették őt a Dávid-városban, de nem a királyok sírboltjában.

Zs 88,4-34

,,Szövetségre léptem választottammal, megesküdtem szolgámnak, Dávidnak: örökre megszilárdítom utódodat, nemzedékről nemzedékre építem trónodat.’ Csodáidat, Uram, magasztalják az egek, és hűségedet az egybegyűlt szentek. Mert ki hasonló az Úrhoz a fellegek közt ki olyan az Isten fiai között, mint Isten? Isten, akit rettegnek a szentek tanácsában, aki nagyobb és félelmetesebb mindazoknál, akik körülötte vannak. Uram, Seregek Istene, ki hasonló hozzád? Hatalmas vagy, Uram, és hűséged övez téged. Te uralkodsz a tenger erején és háborgó hullámait te fékezed meg. Te tapostad el Ráhábot, halálra sebezve, hatalmas karoddal szétszórtad ellenségeidet. Tiéd az ég, és tiéd a föld, te alkottad a föld kerekségét és mindazt, ami rajta van. Te teremtetted északot és délt, nevedben örvendezik a Tábor és a Hermon. Karod hatalmas, kezed erős, jobbod diadalmas. Igazságosság és jog trónod alapja, irgalom és igazság vonulnak előtted. Boldog az a nép, amely tud ünnepelni. Az ilyenek arcod világosságánál járnak, Uram. Nevedben egész nap ujjonganak, s felmagasztalódnak igazságosságodban. Mert te vagy erejük és ékességük és jóságod emeli magasra fejünket. Mert az Úré a pajzsunk, s Izrael Szentjéé a királyunk. Egykor látomásban szóltál szentjeidhez és azt mondtad: ,,Segítséget nyújtottam egy hősnek, felemeltem népemből egy választottat. Megtaláltam szolgámat, Dávidot, felkentem őt szent olajommal. Vele lesz erős kezem és karom megerőssíti őt. Semmit sem tehet vele az ellenség, és nem árthat majd neki a gonoszság fia. Kiirtom előle ellenségeit, és gyűlölőit megfutamítom. Vele lesz hűségem és kegyelmem, és hatalma magasra emelkedik nevemben. Ráteszem kezét a tengerre és jobbját a folyóvizekre. Így szól majd hozzám: ,,Atyám vagy te, én Istenem, és szabadításom kősziklája!’ S én elsőszülöttemmé teszem őt, legfölségesebbé a föld királyai között. Örökre megőrzöm irgalmamat iránta, és szövetségem mindig vele marad. Örökkévalóvá teszem nemzetségét, s fenntartom trónját, amíg az ég áll. De ha fiai elhagyják törvényemet és nem járnak parancsaim szerint, ha bemocskolják rendeleteimet, és parancsaimat nem teljesítik: vesszővel büntetem meg vétkeiket, és veréssel bűneiket. De nem vonom meg tőle kegyelmemet, és hűségemet nem hazudtolom meg.

Mt 6,24-34

Senki sem szolgálhat két úrnak; mert vagy gyűlöli az egyiket, a másikat pedig szereti, vagy tiszteli az egyiket, a másikat pedig megveti. Nem szolgálhattok Istennek és a mammonnak. Ezért azt mondom nektek: Ne aggódjatok az életetekért, hogy mit egyetek, se a testetekért, hogy mibe öltözködjetek. Nem több az élet az ételnél, a test pedig a ruhánál? Nézzétek az ég madarait: nem vetnek, nem aratnak, csűrökbe sem gyűjtenek, és a ti mennyei Atyátok táplálja őket. Nem értek ti sokkal többet ezeknél? Ki az közületek, aki aggodalmaskodásával képes az életkorához egyetlen könyöknyit hozzátenni? És a ruha miatt miért aggódtok? Nézzétek a mezők liliomait, hogyan növekszenek: nem fáradoznak és nem fonnak; mégis, mondom nektek: még Salamon sem volt dicsősége teljében úgy felöltözve, mint egy ezek közül. Ha pedig a mezei füvet, amely ma van, és holnap a kemencébe vetik, Isten így felöltözteti, nem sokkal inkább titeket, kishitűek? Ne aggódjatok tehát és ne mondogassátok: ?,,Mit együnk??”, vagy: ?,,Mit igyunk??”, vagy: ?,,Mibe öltözködjünk??” Mert ezeket a pogányok keresik. Hiszen tudja a ti mennyei Atyátok, hogy mindezekre szükségetek van. Ti keressétek először az Isten országát és annak igazságát, és mindezt megkapjátok hozzá. Ne aggódjatok tehát a holnapért; a holnap majd aggódik önmagáért. Elég a napnak a maga baja.