Gondolkodtató melankólia

Isten azért adta nekünk az Igéjét, hogy ismerjük meg azt, amink már megvan, — az örök életet — azután járjunk a világosságában.

június 25, 2010 havi archívum

2010. június 25. B év, évközi idő, 12. hét, péntek A nap liturgikus színe: zöld

Jézus úgy tanított, mint akinek hatalma van, jegyzik meg azok, akik hallgatják, de nem csak nagy hatású prédikátor, hanem csodákkal igazolja tanítását. Aki bizalommal és hittel közeledik hozzá, az nem csalatkozik. A leprás hitvallására: ha akarod, megtisztíthatsz, Jézus az ő küldetésének igazi szándékát mondja el válaszul: akarom, tisztulj meg. Ez a változhatatlan Isteni akarat ad mindnyájunknak megújult életet, ha bizalommal feltárjuk lelkünk nyomorúságát.

Péntek van, Jézus Krisztus szenvedésének és halálának napja, bűnbánati nap. Mai napunk imádságai, áldozatvállalásai, böjtjei erősítsék meg Krisztushoz való tartozásunkat, Isten iránti szeretetünket.

2Kir 25,1-12

Ezért aztán az történt, hogy uralkodásának kilencedik esztendejében, a tizedik hónapban, a hó tizedik napján felvonult Nebukadnezár, Babilon királya és egész serege, Jeruzsálem ellen, és körülvette a várost és ostromműveket épített köréje. Így tartották elzárva és körülvéve a várost Cidkija király tizenegyedik esztendejéig, a hó kilencedik napjáig, úgyhogy a városban elhatalmasodott az éhség, s nem volt kenyere a föld népének. Ekkor rést ütöttek a városon, mire éjszaka az összes harcos futásnak eredt, azon a kapun át, amely a két kőfal között, a király kertje mellett van (a kaldeusok körös-körül megszállva tartották a várost). Így futott el Cidkija is, azon az úton, amely a puszta mezőségére vezet. Ám a kaldeusok serege üldözőbe vette a királyt és Jerikó síkján utol is érte. Ekkor az összes harcos, aki vele volt, elszéledt s magára hagyták. Megfogták tehát a királyt és elvitték Babilon királya elé, Reblátába. Miután az ítéletet tartott felette, Cidkija fiait szeme láttára megölette, aztán szemét kivájatta, őt magát láncra verette, s elvitette Babilonba. Az ötödik hónapban, a hó hetedik napján, azaz Babilon királyának tizenkilencedik esztendejében eljött Nebuzaradán, a testőrök kapitánya, Babilon királyának szolgája Jeruzsálembe és felgyújtotta az Úr házát és a király házát és Jeruzsálem házait és minden házat elégetett tűzzel. Jeruzsálem falait körös-körül lerombolta a kaldeusok egész serege, amely a testőrök kapitányával volt, a nép maradékát pedig, amely megmaradt a városban, valamint a szökevényeket, akik átszöktek Babilon királyához, meg a többi népet elhurcolta Nebuzaradán, a testőrök kapitánya, csak a föld szegényeiből hagyott ott néhány szőlőművest és földművest.
Mt 8,1-4

Amikor pedig lejött a hegyről, nagy tömeg követte őt. És íme, odajött egy leprás, leborult előtte és azt mondta: ,,Uram, ha akarod, megtisztíthatsz engem!” Jézus kinyújtotta a kezét, megérintette őt, és így szólt: ,,Akarom, tisztulj meg!” Erre az mindjárt megtisztult a leprától. Ekkor Jézus azt mondta neki: ,,Vigyázz, senkinek se szólj erről, hanem eredj, mutasd meg magadat a papnak [Lev 13,49] és ajánld föl az adományt, amelyet Mózes rendelt, bizonyságul nekik.”

Reklámok

2010. június 25. – Péntek

Amikor Jézus befejezte a hegyi beszédet és lejött a hegyrol, nagy sokaság
követte. Ekkor odament hozzá egy leprás, leborult elotte, és így kérlelte:
“Uram, ha akarod, megtisztíthatsz engem.” Jézus kinyújtotta kezét,
megérintette ot, és így szólt: “Akarom, tisztulj meg!” Erre a leprás
azonnal megtisztult. Akkor Jézus így szólt hozzá: “Nézd, ne mondd el ezt
senkinek se, hanem menj, mutasd meg magadat a papnak, és ajánld föl azt az
áldozatot, amelyet Mózes rendelt, bizonyságul a gyógyulásról!”
Mt 8,1-4

Elmélkedés:

A mai evangélium szerint Jézus egy leprás embert gyógyított meg. Jézus
korában mindenféle borbetegséget leprának tekintettek, és a betegség
terjedésének megakadályozása céljából tilos volt a leprás emberekkel való
érintkezés. Az evangéliumból ugyan nem derül ki, hogy milyen súlyos
lehetett az ember betegsége, de biztos, hogy nem szabadott volna
emberekkel találkoznia. Bizonyára csodát tehetett volna Jézus úgy is, hogy
nem érinti meg a beteget, csupán imádkozik érte, de o ezen érintéssel
jelzi a gyógyító isteni kegyelem és szeretet közvetlenségét és
emberközelségét. A csodát az tette lehetové, hogy a leprás hitt Jézus
isteni erejében és volt hozzá bátorsága, hogy a törvények eloírásai
ellenére személyes kapcsolatba lépjen leendo gyógyítójával.
Jézus csak akkor tud bennünket megtisztítani buneiktol, ha hiszünk
bunbocsátó irgalmában és keressük a vele való személyes találkozást.
(c) Horváth István Sándor

Imádság:

Ó, Istenem, te mérhetetlen szelídség és irgalom, ki ne szolgálna téged
teljes szívébol, aki csak egy kicsit is megismerte atyai szeretetedet? Ki
ne viselné szívesen igádat, amely nem teher, hanem édes; ki ne hordozná
terhedet, amely nem kínos, hanem erossé tesz?
Magad mondottad: Vegyétek magatokra az én igámat, amely könnyu és édes, s
így nyugalmat találtok lelketeknek. Igen, Uram, ez a gyümölcse nagy
parancsodnak, hogy téged teljes szívünkbol szeressünk; ez a szeretet s a
neked való szolgálat nemcsak jóvá tesz bennünket, hanem túlontúl boldoggá
is!
Bellarmin Szent Róbert

25. péntek (Aquitániai Szent Prosper, Vercelli Szent Vilmos, Szent Dorottya)

2Kir 25,1-12; Zs 136; Mt 8,1-4
Lerombolta Jeruzsálem falait, a népet pedig fogságba hurcolta

2Kir 25,1-12

Ezért aztán az történt, hogy uralkodásának kilencedik esztendejében, a tizedik hónapban, a hó tizedik napján felvonult Nebukadnezár, Babilon királya és egész serege, Jeruzsálem ellen, és körülvette a várost és ostromműveket épített köréje. Így tartották elzárva és körülvéve a várost Cidkija király tizenegyedik esztendejéig, a hó kilencedik napjáig, úgyhogy a városban elhatalmasodott az éhség, s nem volt kenyere a föld népének. Ekkor rést ütöttek a városon, mire éjszaka az összes harcos futásnak eredt, azon a kapun át, amely a két kőfal között, a király kertje mellett van (a kaldeusok körös-körül megszállva tartották a várost). Így futott el Cidkija is, azon az úton, amely a puszta mezőségére vezet. Ám a kaldeusok serege üldözőbe vette a királyt és Jerikó síkján utol is érte. Ekkor az összes harcos, aki vele volt, elszéledt s magára hagyták. Megfogták tehát a királyt és elvitték Babilon királya elé, Reblátába. Miután az ítéletet tartott felette, Cidkija fiait szeme láttára megölette, aztán szemét kivájatta, őt magát láncra verette, s elvitette Babilonba. Az ötödik hónapban, a hó hetedik napján, azaz Babilon királyának tizenkilencedik esztendejében eljött Nebuzaradán, a testőrök kapitánya, Babilon királyának szolgája Jeruzsálembe és felgyújtotta az Úr házát és a király házát és Jeruzsálem házait és minden házat elégetett tűzzel. Jeruzsálem falait körös-körül lerombolta a kaldeusok egész serege, amely a testőrök kapitányával volt, a nép maradékát pedig, amely megmaradt a városban, valamint a szökevényeket, akik átszöktek Babilon királyához, meg a többi népet elhurcolta Nebuzaradán, a testőrök kapitánya, csak a föld szegényeiből hagyott ott néhány szőlőművest és földművest.

Zs 136

Ott ültünk Babilon folyóvizei mellett, és sírtunk, amikor Sionra gondoltunk. A fűzfákra akasztottuk ott hangszereinket, mert énekszót kívántak tőlünk, akik foglyul ejtettek minket: ,,Zengjetek dalt nekünk Sion dalaiból’, mondták, akik elhurcoltak minket. Hogyan énekelhetnénk az Úr énekét idegen földön? Ha megfeledkezem rólad, Jeruzsálem, bénuljon meg a jobb kezem! Ragadjon a torkomhoz a nyelvem, ha rólad meg nem emlékezem, ha nem tartom Jeruzsálemet legfőbb örömömnek! Emlékezzél meg, Uram, Edom fiairól, Jeruzsálemnek arról a napjáról, amikor ők ezt mondták: ,,Rontsátok le! Rontsátok le, egész az alapjáig!’ Babilon leánya, te nyomorult, boldog, aki megfizet neked rajtunk elkövetett tetteidért! Boldog, aki megragadja és sziklához vágja kisdedeidet!

Mt 8,1-4

Amikor pedig lejött a hegyről, nagy tömeg követte őt. És íme, odajött egy leprás, leborult előtte és azt mondta: ,,Uram, ha akarod, megtisztíthatsz engem!’ Jézus kinyújtotta a kezét, megérintette őt, és így szólt: ,,Akarom, tisztulj meg!’ Erre az mindjárt megtisztult a leprától. Ekkor Jézus azt mondta neki: ,,Vigyázz, senkinek se szólj erről, hanem eredj, mutasd meg magadat a papnak [Lev 13,49] és ajánld föl az adományt, amelyet Mózes rendelt, bizonyságul nekik.’