Gondolkodtató melankólia

Isten azért adta nekünk az Igéjét, hogy ismerjük meg azt, amink már megvan, — az örök életet — azután járjunk a világosságában.

június 26, 2010 havi archívum

2010. június 26. B év, évközi idő, 12. hét, szombat (Alexandriai szent Ciril püspök, egyháztanító) A nap liturgikus színe: zöld

A kafarnauimi százados mondata bekerült a Szentmise imádságai közé. Mielőtt Jézus testét magunkhoz vennénk a szentáldozásban a századossal együtt mondjuk: Uram, nem vagyok méltó, hogy hajlékomba jöjj, hanem csak egy szóval mond, és meggyógyul az én lelkem. Szavaimban, imáimban ezzel a hittel szeretnék én is Jézushoz fordulni. Merjem elmondani kérésemet, forduljak bizalommal Jézushoz.
Éljen bennem mindig a hit, hogy Jézus megteszi, amit kérek. Lehet, hogy kicsit másképp, lehet, hogy nem azonnal, de válaszol, megerősít, támogat, tenyerén hordoz.

Fülöp Ákos plébános

Mária, Jézus anyja. Az Istenszülő kifejezéssel azt a hitünket valljuk meg, hogy Jézus az Isten Fia. Szent Ciril azért harcolt, azért hangoztatta ezt a kifejezést, hogy erősödjön a Jézus Istenségébe vetett hit. A kősziklára, Jézusra építjük életünket. Megvalljuk, hogy Jézus valóban az Isten Fia, valóságos Isten.

370-ben született. Szerzetesi életet élt. Pappá szentelése után segítőtársa volt nagybátyjának, Alexandria püspökének, akinek utóda is lett 412-ben. Szenvedélyes, lelkes és céltudatos lelkipásztor-hittudós. Neve összekapcsolódott a 431-es efezusi zsinattal, ahol hősiesen küzdött Nestorius tanítása ellen védve Mária istenanyai mivoltát. Sokat írt a katolikus hit kifejtésére és védelmére. Alexandriában halt meg 444. június 27-én.

Siral 2,2.10-14.18-19

Elpusztította az Úr kíméletlenül Jákob minden lakóhelyét; lerombolta haragjában Júda leányának erődítményeit. Földre sújtotta, beszennyezte a királyságot és fejedelmeit. A földön ülnek némán Sion leányának vénei; port hintettek a fejükre, zsákruhába öltöztek. A földig hajtották fejüket Jeruzsálem szűzei. Elgyengültek a könnyektől szemeim, háborog a bensőm; földre omlott a májam népem leányának romlása miatt; mert elalélt gyermek és csecsemő a város terein. Azt mondják anyjuknak: ,,Hol van gabona és bor?”, amikor elalélnak, mint a sebesültek a város terein; amikor kilehelik lelküket anyjuk ölében. Milyen példázatot mondjak rólad? Mivel vesselek össze, Jeruzsálem leánya? Mihez hasonlítsalak, hogy megvigasztaljalak, Sion szűz leánya? Mert nagy a te romlásod, mint a tenger, ki gyógyíthatna meg téged? Amit prófétáid láttak számodra, az hamisság és színlelés; nem tárták fel bűnödet, hogy megfordítsák sorsodat, hanem amiket láttak számodra, hamis és félrevezető kijelentések. Szívük az Úrhoz kiáltott. Sion leányának várfala, folyjon könnyed, mint a patak, éjjel és nappal! Ne engedj magadnak pihenőt, ne csillapodjék szemed bogara! Kelj föl, kiálts az éjszakában, az éjjeli őrségek kezdetén! Öntsd ki szívedet, mint a vizet, az Úr színe előtt! Emeld föl hozzá kezedet gyermekeid életéért, akik elaléltak az éhségtől minden utcasarkon!
Mt 8,5-17

Amikor pedig bement Kafarnaumba, odajött hozzá egy százados és kérlelte őt: ,,Uram, a szolgám a házamban fekszik bénán, és rettenetesen kínlódik.” Azt mondta neki: ,,Megyek és meggyógyítom.” De a százados így válaszolt: ,,Uram, nem vagyok méltó, hogy hajlékomba jöjj, hanem csak egy szóval mondd, és meggyógyul a szolgám. Mert én is hatalom alatt álló ember vagyok, beosztott katonák vannak alattam, és ha azt mondom az egyiknek: ,,Menj!”, elmegy, vagy a másiknak: ,,Gyere!”, odajön, a szolgámnak pedig: ,,Tedd ezt!”, megteszi.” Ennek hallatára Jézus elcsodálkozott, és azt mondta követőinek: ,,Bizony, mondom nektek: Izraelben nem találtam ekkora hitet senkinél. Mondom nektek: Sokan érkeznek majd keletről és nyugatról, s letelepszenek Ábrahámmal és Izsákkal és Jákobbal a mennyek országában. Az ország fiait pedig kivetik a külső sötétségre. Lesz majd ott sírás és fogcsikorgatás!” Ezután Jézus így szólt a századoshoz: ,,Menj, és legyen úgy, ahogyan hitted.” És meggyógyult a szolgája abban az órában. Mikor ezután Jézus bement Péter házába, látta, hogy annak anyósa fekszik és lázas. Megérintette a kezét, mire elhagyta a láz. Fölkelt és felszolgált neki. Amikor beesteledett, odahoztak hozzá sok ördögtől megszállottat. Kiűzte szavával a lelkeket, azokat pedig, akik rosszul voltak, meggyógyította, hogy így beteljesedjék, amit Izajás próféta mondott: ,,Ő a mi gyengeségeinket magára vette, és betegségeinket hordozta” [Iz 53,4].

Reklámok

2010. június 26. – Szombat

Abban az idoben, amikor Jézus bement Kafarnaumba, egy (pogány) százados
járult eléje, és így szólt: “Uram, szolgám bénán fekszik otthon, és
szörnyen kínlódik.” Jézus így felelt: “Megyek és meggyógyítom ot.” A
százados ezt válaszolta: “Uram, nem vagyok méltó, hogy hajlékomba jöjj,
hanem csak egy szóval mondd, és meggyógyul az én szolgám. Jómagam, bár
alárendelt ember vagyok, katonáknak parancsolok. Ha azt mondom az
egyiknek: Menj! – elmegy; a másiknak: Jöjj ide! – akkor hozzám jön; és
szolgámnak: Tedd ezt! – és megteszi.”
Amikor Jézus ezt hallotta, elcsodálkozott, és így szólt kíséroihez:
“Bizony, mondom nektek, ekkora hitet senkinél sem találtam Izraelben.
Ezért azt mondom nektek: Sokan jönnek majd napkeletrol és napnyugatról, és
asztalhoz telepednek Ábrahám, Izsák és Jákob mellé a mennyek országában, a
választott nép fiait pedig kivetik a külso sötétségre. Ott sírnak majd, és
fájdalmukban csikorgatják fogukat.” A századosnak pedig azt mondta Jézus:
“Menj, és legyen úgy, amint hitted.” És meggyógyult a szolga még abban az
órában.
Ezután Jézus Péter házába ment. Látta, hogy annak anyósa lázas betegen
fekszik. Megérintette kezét, mire a láz elhagyta ot. Fel is kelt, és
szolgált neki. Amikor beesteledett, sok, ördögtol-megszállott embert
vittek Jézushoz. Szavával kiuzte a gonosz lelkeket, és minden beteget
meggyógyított, hogy beteljesedjék Izajás próféta jövendölése:
“Gyengeségeinket magára vette, és betegségeinket o hordozta.”
Mt 8,5-17

Elmélkedés:

A százados szolgájának meggyógyításakor nincs szükséges semmilyen kötelezo
szertartásra, de még közvetlen jézusi cselekedetre sem, itt ugyanis nem
egy zsidó, hanem egy pogány szolgáról van szó. A pogány katonatiszt
tapintatosságáról tanúskodik, hogy nem ragaszkodik ahhoz, hogy a zsidó
Jézus belépjen házába, mert akkor tisztátalanná válna. Másrészt pedig
megvallja méltatlanságát.
Hitvallása olyannyira jelentos, hogy bekerült a szentmisébe, és a
szentáldozás elott ezeket a szavakat imádkozzuk. Méltatlanságunk ellenére
minden szentmisében eljön hozzánk Jézus. Hívom-e szívembe? Hogyan fogadom
ot?
(c) Horváth István Sándor

Imádság:

Amikor a mi Urunk látja, tiszta lelkek hogyan jönnek-sietnek, hogy
látogassák Ot az Áldott Szentségében, rájuk mosolyog. Oly egyenes
egyszeruséggel járulnak Ohozzá, hogy (kicsiny voltukban) nagy örömét leli.
Vianney Szent János

26. szombat (Alexandriai Szent Cirill, Szent János és Pál)

Siral 2,2.10-14.18-19; Zs 73; Mt 8,5-17
Szemem könnybe borult, bensőm háborog, a földre roskadtam

Siral 2,2.10-14.18-19

Elpusztította az Úr kíméletlenül Jákob minden lakóhelyét; lerombolta haragjában Júda leányának erődítményeit. Földre sújtotta, beszennyezte a királyságot és fejedelmeit. A földön ülnek némán Sion leányának vénei; port hintettek a fejükre, zsákruhába öltöztek. A földig hajtották fejüket Jeruzsálem szűzei. Elgyengültek a könnyektől szemeim, háborog a bensőm; földre omlott a májam népem leányának romlása miatt; mert elalélt gyermek és csecsemő a város terein. Azt mondják anyjuknak: ,,Hol van gabona és bor?’, amikor elalélnak, mint a sebesültek a város terein; amikor kilehelik lelküket anyjuk ölében. Milyen példázatot mondjak rólad? Mivel vesselek össze, Jeruzsálem leánya? Mihez hasonlítsalak, hogy megvigasztaljalak, Sion szűz leánya? Mert nagy a te romlásod, mint a tenger, ki gyógyíthatna meg téged? Amit prófétáid láttak számodra, az hamisság és színlelés; nem tárták fel bűnödet, hogy megfordítsák sorsodat, hanem amiket láttak számodra, hamis és félrevezető kijelentések. Szívük az Úrhoz kiáltott. Sion leányának várfala, folyjon könnyed, mint a patak, éjjel és nappal! Ne engedj magadnak pihenőt, ne csillapodjék szemed bogara! Kelj föl, kiálts az éjszakában, az éjjeli őrségek kezdetén! Öntsd ki szívedet, mint a vizet, az Úr színe előtt! Emeld föl hozzá kezedet gyermekeid életéért, akik elaléltak az éhségtől minden utcasarkon!

Zs 73

Maszkíl Ászáftól. Miért vetettél el, Isten, teljesen, miért gyúlt fel haragod legelőd juhai ellen? Emlékezzél meg gyülekezetedről, amelyet kezdettől fogva birtokodba vettél! Örökségedet, a törzset megváltottad, a Sion hegyét, amelyen laktál. Menj fel az ősi romokra: a szentélyben mindent feldúlt az ellenség! Azok ordítoznak gyülekezeted helyén, akik gyűlölnek téged, jelvényeiket kitűzték győzelmük jeléül. Olyanok, mint aki magasra emelt fejszéjét lengeti a sűrű erdőben. Minden ajtaját kidöntötték, baltával és bárddal rombolták. Lángba borították szentélyedet, neved hajlékát földig meggyalázták. Azt mondták szívükben: ,,Rohanjuk le őket együtt!’ Fölperzselték Isten minden szentélyét az országban. Jeleinket nem látjuk, nincs többé prófétánk, és nincs már köztünk, aki látna. Isten, meddig szidalmaz még az ellenség téged, örökké gyalázza az ellenség nevedet? Miért vonod vissza kezed és tartod öledben jobbodat? Hiszen Isten a mi királyunk ősidőktől fogva, aki szabadulást szerzett a föld közepén. Hatalmaddal a tengert ketté hasítottad, a sárkányok fejét a vizekben összetörted. A Leviátán fejeit összezúztad, eledelül adtad a tengeri szörnyeknek. Te fakasztottál forrásokat, patakokat, te szárítottad ki az állandó folyókat. Tied a nappal és tied az éjszaka, te hoztad létre a napot és a csillagokat. Te szabtad meg a föld minden határát, te teremtetted a nyarat és a telet. Emlékezz meg arról, hogy az Urat ellenség szidalmazza, s egy oktalan nép gyalázza nevedet. A benned bízó lelkeket ne engedd át a vadállatoknak, ne felejtsd el végképp a szegényeidet! Tekints szövetségedre, mert tele van az ország minden zuga a gonoszság sátraival. Ne távozzék tőled szégyennel a megalázott, hadd áldja nevedet a szegény és a szűkölködő! Kelj fel, Isten! Védd meg ügyedet! Emlékezz meg a gyalázatról, amellyel egész nap illet téged az esztelen! Ne feledd el ellenségeid lármáját; Szüntelen növekszik az ellened szegülők háborgása!

Mt 8,5-17

Amikor pedig bement Kafarnaumba, odajött hozzá egy százados és kérlelte őt: ,,Uram, a szolgám a házamban fekszik bénán, és rettenetesen kínlódik.’ Azt mondta neki: ,,Megyek és meggyógyítom.’ De a százados így válaszolt: ,,Uram, nem vagyok méltó, hogy hajlékomba jöjj, hanem csak egy szóval mondd, és meggyógyul a szolgám. Mert én is hatalom alatt álló ember vagyok, beosztott katonák vannak alattam, és ha azt mondom az egyiknek: ?,,Menj!?”, elmegy, vagy a másiknak: ?,,Gyere!?”, odajön, a szolgámnak pedig: ?,,Tedd ezt!?”, megteszi.’ Ennek hallatára Jézus elcsodálkozott, és azt mondta követőinek: ,,Bizony, mondom nektek: Izraelben nem találtam ekkora hitet senkinél. Mondom nektek: Sokan érkeznek majd keletről és nyugatról, s letelepszenek Ábrahámmal és Izsákkal és Jákobbal a mennyek országában. Az ország fiait pedig kivetik a külső sötétségre. Lesz majd ott sírás és fogcsikorgatás!’ Ezután Jézus így szólt a századoshoz: ,,Menj, és legyen úgy, ahogyan hitted.’ És meggyógyult a szolgája abban az órában. Mikor ezután Jézus bement Péter házába, látta, hogy annak anyósa fekszik és lázas. Megérintette a kezét, mire elhagyta a láz. Fölkelt és felszolgált neki. Amikor beesteledett, odahoztak hozzá sok ördögtől megszállottat. Kiűzte szavával a lelkeket, azokat pedig, akik rosszul voltak, meggyógyította, hogy így beteljesedjék, amit Izajás próféta mondott: ?,,Ő a mi gyengeségeinket magára vette, és betegségeinket hordozta?” [Iz 53,4].