Gondolkodtató melankólia

Isten azért adta nekünk az Igéjét, hogy ismerjük meg azt, amink már megvan, — az örök életet — azután járjunk a világosságában.

2010. június 26. – Szombat

Abban az idoben, amikor Jézus bement Kafarnaumba, egy (pogány) százados
járult eléje, és így szólt: “Uram, szolgám bénán fekszik otthon, és
szörnyen kínlódik.” Jézus így felelt: “Megyek és meggyógyítom ot.” A
százados ezt válaszolta: “Uram, nem vagyok méltó, hogy hajlékomba jöjj,
hanem csak egy szóval mondd, és meggyógyul az én szolgám. Jómagam, bár
alárendelt ember vagyok, katonáknak parancsolok. Ha azt mondom az
egyiknek: Menj! – elmegy; a másiknak: Jöjj ide! – akkor hozzám jön; és
szolgámnak: Tedd ezt! – és megteszi.”
Amikor Jézus ezt hallotta, elcsodálkozott, és így szólt kíséroihez:
“Bizony, mondom nektek, ekkora hitet senkinél sem találtam Izraelben.
Ezért azt mondom nektek: Sokan jönnek majd napkeletrol és napnyugatról, és
asztalhoz telepednek Ábrahám, Izsák és Jákob mellé a mennyek országában, a
választott nép fiait pedig kivetik a külso sötétségre. Ott sírnak majd, és
fájdalmukban csikorgatják fogukat.” A századosnak pedig azt mondta Jézus:
“Menj, és legyen úgy, amint hitted.” És meggyógyult a szolga még abban az
órában.
Ezután Jézus Péter házába ment. Látta, hogy annak anyósa lázas betegen
fekszik. Megérintette kezét, mire a láz elhagyta ot. Fel is kelt, és
szolgált neki. Amikor beesteledett, sok, ördögtol-megszállott embert
vittek Jézushoz. Szavával kiuzte a gonosz lelkeket, és minden beteget
meggyógyított, hogy beteljesedjék Izajás próféta jövendölése:
“Gyengeségeinket magára vette, és betegségeinket o hordozta.”
Mt 8,5-17

Elmélkedés:

A százados szolgájának meggyógyításakor nincs szükséges semmilyen kötelezo
szertartásra, de még közvetlen jézusi cselekedetre sem, itt ugyanis nem
egy zsidó, hanem egy pogány szolgáról van szó. A pogány katonatiszt
tapintatosságáról tanúskodik, hogy nem ragaszkodik ahhoz, hogy a zsidó
Jézus belépjen házába, mert akkor tisztátalanná válna. Másrészt pedig
megvallja méltatlanságát.
Hitvallása olyannyira jelentos, hogy bekerült a szentmisébe, és a
szentáldozás elott ezeket a szavakat imádkozzuk. Méltatlanságunk ellenére
minden szentmisében eljön hozzánk Jézus. Hívom-e szívembe? Hogyan fogadom
ot?
(c) Horváth István Sándor

Imádság:

Amikor a mi Urunk látja, tiszta lelkek hogyan jönnek-sietnek, hogy
látogassák Ot az Áldott Szentségében, rájuk mosolyog. Oly egyenes
egyszeruséggel járulnak Ohozzá, hogy (kicsiny voltukban) nagy örömét leli.
Vianney Szent János

No comments yet»

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt szereti: