Gondolkodtató melankólia
Isten azért adta nekünk az Igéjét, hogy ismerjük meg azt, amink már megvan, — az örök életet — azután járjunk a világosságában.június 27, 2010 havi archívum
2010. június 27. C év, évközi idő, 13. vasárnap (Szent László király) A nap liturgikus színe: zöld
Az Úr megoltalmazza népét, kemény harcaiban győzelemre segíti. Isten bölcsessége Jézus Krisztusban nyilatkozott meg minden nép számára. A nemzetek a Teremtő terve szerint jöttek létre. Történelmi tapasztalataik, kulturális gazdagságuk érték az egész emberiség számára és kedves Isten előtt. Szent László ünnepén ezért adunk hálát hazánkért, szentjeinkért, akik közelebb vitték népünket Krisztushoz.
A Kaposvári és a Debrecen-Nyíregyházi egyházmegye ma ünnepli védőszentjét, Szent László királyt.
SZENT LÁSZLÓ 1046 táján született Lengyelországban, apja a számkivetésben élő Béla magyar herceg, anyja Rizika (Richeza, Rikiza) lengyel királylány volt.
Már 4-5 éves korában hazakerült Magyarországra és a tiszántúli Bihar várában nevelkedett. Nagyon vallásos anyjától kapta mély hitét, és alázatát. Apjától kiváló lovagi képzést kapott, amit később Kázmér lengyel király udvarában mélyített el igazán. 1061-ben tért vissza ismét, de hamarosan vissza kellett menekülnie Lengyelországba. 1064-ben bátyjával Gézával tért vissza, hogy a lázadó Salamonnal harcban leszámoljon.
A püspökök békítése után ismét Biharban uralkodott az ország keleti harmadában. A pogány besenyők ellen sikeresen harcolt, katonái csodákat beszéltek hősiességéről. Békét sikerült kivívnia a besenyőkkel és a kunokkal szemben 1085-ben, 1091-ben és 1092-ben. Ünnepelt hősként fogadta el 1077-ben a királyi trónt, folytatta Szent István útját.
Legyőzte a pogány kunokat, megkeresztelte és letelepítette őket. Seregei vitézül harcoltak vele együtt, legendák fonódtak köré. (Tordai hasadék, Szent László pénze, füve, forrásfakasztás, stb.) A háborúskodás számára keserű teher volt. Az országban is rendet teremtett, szigorú törvényeket hozott. Létrehozta a zágrábi püspökséget, a kalocsai érseket Bácsra költöztette, az erdélyi érseket Gyulafehérvárra, a biharit pedig Nagyváradra. Megalapította a Szent Jobb-apátságot a Szent Jobb őrzésére. Leánya, Szent Piroska, Iréné néven bizánci császárné lett.
1083-ban Szent István, Szent Imre és Szent Gellért szenté avatását szorgalmazta. Szentül élt, nagylelkű volt, keresztes hadjáratot is akart indítani, azonban ez nem valósulhatott meg. 1092-ben Szabolcs városában zsinatot tartott. 1095. július 29-én meghalt Nyitra mellett. Földi maradványait előbb a somogyvári monostorba, majd a nagyváradi székesegyházban temették el. Sírjánál csodák történtek, legendák keringtek csodálatos közreműködéséről csatákban. Ügyét kivizsgálva 1192. június 27-én III. Celesztin pápa követe (Gergely bíboros) Váradon szentté avatta.
A Debrecen-Nyiregyházi, valamint a Kaposvári egyházmegyéknek: Szent László király, az egyházmegye védőszentje. Főünnep ez a nap számukra.
Példája:
Szent László ma is segítőnk, kérjük őt népünkért!
1Kir 19,16b.19-21
Jéhut, Námsi fiát pedig kend fel Izrael királyává, Elizeust, az ábelmehulai Sáfát fiát pedig kend fel prófétává a te helyedbe. Elindult tehát onnan Illés és ráakadt Elizeusra, Sáfát fiára, aki éppen szántatott tizenkét iga marhával, s maga is egyike volt azoknak, akik a tizenkét iga marhával szántottak. Erre Illés odament hozzá, s rávetette palástját. Ő tüstént otthagyta a barmokat, s utána futott Illésnek, s azt mondta: ,,Hadd csókoljam meg, kérlek, apámat s anyámat, s aztán majd követlek.” Ő azt mondta neki: ,,Eredj csak és térj vissza, mert ami az én dolgom volt, megtettem veled.” Miután visszatért tőle, vett egy iga marhát, levágta, a marhák ekéjével megfőzte a húst, odaadta a népnek, hogy egyenek, aztán felkelt, elment, s követte Illést, s a szolgája lett.
Gal 5,1.13-18
Erre a szabadságra tett szabaddá minket Krisztus. Legyetek tehát állhatatosak, és ne vegyétek magatokra ismét a szolgaság igáját. Mert ti szabadságra vagytok hivatva, testvérek, csak a szabadság ne legyen kibúvó a testnek, hanem szeretetben szolgáljatok egymásnak! Mert az egész törvény egy mondatban teljesedik be, mégpedig ebben: ,,Szeresd felebarátodat, mint önmagadat” [Lev 19,18]. De ha egymást marjátok és faljátok, vigyázzatok, hogy egymást el ne emésszétek! Azt mondom tehát: Lélek szerint járjatok, és ne teljesítsétek a test kívánságait! Mert a test a Lélek ellen vágyakozik, a Lélek pedig a test ellen; ezek ugyanis egymással ellenkeznek, hogy ne azt tegyétek, amit szeretnétek. Ha a Lélek vezet titeket, nem vagytok a törvény alatt.
Lk 9,51-62
Történt pedig, hogy amikor közeledtek felvételének napjai, elhatározta, hogy Jeruzsálembe megy. Követeket küldött maga előtt, akik el is indultak, és a szamaritánusok egyik helységébe érkeztek, hogy szállást készítsenek neki. Azok azonban nem fogadták be, mert Jeruzsálembe szándékozott menni. Ennek láttára tanítványai, Jakab és János ezt mondták: ,,Uram! Akarod-e, hogy kérjük, szálljon le tűz az égből, és eméssze meg őket?” De ő hozzájuk fordulva megfeddte őket, és elmentek egy másik faluba. Amint mentek az úton, valaki azt mondta neki: ,,Követlek téged, bárhová mész!” Jézus azt felelte neki: ,,A rókáknak odujuk van, az ég madarainak pedig fészkük, az Emberfiának azonban nincs hová lehajtania a fejét.” Egy másiknak ezt mondta: ,,Kövess engem!” Az így felelt: ,,Uram! Engedd meg, hogy előbb elmenjek, és eltemessem apámat!” Jézus ezt válaszolta neki: ,,Hagyd a holtakra, hadd temessék el halottaikat; te pedig menj, hirdesd az Isten országát!” Egy másik is szólt neki: ,,Uram! követlek; de engedd meg, hogy előbb búcsút vegyek házam népétől!” Jézus azt felelte neki: ,,Aki kezét az ekére teszi és hátra tekint, nem alkalmas az Isten országára.”
2010. június 27. – Évközi 13. vasárnap
Amikor már közel voltak Jézus szenvedésének és megdicsoülésének napjai,
elhatározta, hogy Jeruzsálembe megy. Követeket küldött maga elott. Ezek
elindultak, betértek a szamaritánusok egyik falujába, hogy szállást
készítsenek neki. De azok nem fogadták be Jézust, mert Jeruzsálembe
tartott. Ennek láttán a tanítványok, Jakab és János felháborodtak: “Uram,
akarod-e, hogy lehívjuk az égbol a villámot, hadd pusztítsa el oket?” De o
hozzájuk fordult, és megfeddte oket: “Nem tudjátok, hogy milyen lelkület
van bennetek. Az Emberfia nem azért jött, hogy az embereket elpusztítsa,
hanem hogy megmentse.” Ezután másik faluba mentek.
Történt pedig, hogy útközben valaki így szólt hozzá: “Követlek, bárhová
mégy.” Jézus így válaszolt: “A rókának van odúja, az ég madarainak fészke,
de az Emberfiának nincs hová fejét lehajtania.”
Egy másikat Jézus szólított fel: “Kövess engem!” Az így válaszolt: “Uram,
engedd meg, hogy elobb elmenjek és eltemessem apámat.” “Hagyd a holtakra,
hadd temessék el halottaikat – mondta neki -, te pedig menj, és hirdesd az
Isten országát.”
Egy harmadik ezt mondta neki: “Uram, követlek téged, de engedd meg, hogy
elobb elbúcsúzzam a családomtól.” Jézus így válaszolt: “Aki kezét az eke
szarvára tette, és mégis hátratekint, nem alkalmas az Isten országára.”
Lk 9,51-62
Elmélkedés:
Légy készen az indulásra!
A napokban érdekes összeállítást olvastam arról, hogy mire tanít bennünket
Noé elbeszélése. Emlékszünk rá, hogy o volt az a bibliai ember, aki nem
sokkal a világ teremtése és a bun elszaporodása után Isten parancsára
bárkát épített, s a hatalmas vízözönt családjával és az állatokkal ezen
vízi jármuben vészelte át. Ilyen megállapítások voltak többet között a
történettel kapcsolatban. Ne maradj le a hajóról! Tervezz elore és akkor
építs, amikor még nem esik az eso! A bárkát egy amator, a Titanicot profik
építették, mégis az elso vízen maradt, a második pedig elsüllyedt mindjárt
az elso útján. Az általam legszellemesebbnek tartott kijelentés pedig így
hangzik: Tartsd magad mindig jó kondiban, mert lehet, hogy már 60 éves is
leszel, amikor valaki egy igazán nagy feladattal bíz meg!
A mai vasárnap evangéliumához kapcsolódóan ezt mondhatjuk: Légy mindig
készenlétben, mert sosem tudhatod, mikor hív Jézus a követésére vagy egy
új feladatra! Az evangéliumi részben három rövid találkozásról, három
párbeszédrol hallottunk. A három jelenetet a Jézus követés köti össze.
Ketten maguk jelentkeznek, egyet pedig Jézus szólít meg. Ismerkedjünk meg
ezekkel az emberekkel, akiknek természetesen nem a neve, nem is az
életkora vagy családi származása a lényeges, hanem a szívük szándéka.
Ezen, tehát a bennük élo szándékon múlik ugyanis, hogy elindulnak-e Jézus
nyomában vagy sem. E három találkozás pontos irányelveket tartalmaz
számunkra azzal kapcsolatban, hogy mire is vállalkozik, aki Jézus követoje
lesz.
Az elso személy határozottan és magabiztosan lép Jézus elé és kijelenti:
“Követlek, bárhová mégy.” E magabiztos viselkedés arra utal, hogy az
illeto elszánt és kész mindenáron követni Jézust. A követésnek azonban
nagy ára van, talán nagyobb, mint amit elképzelt. A veszélyek talán még
annál is nagyobbak, mint amit gondolt. Sorsa még annál is nehezebb lesz,
mint amit sejt. Jézus figyelmeztetése neki és napjaink magabiztos
embereinek egyaránt szól: “A rókának van odúja, az ég madarainak fészke,
de az Emberfiának nincs hová fejét lehajtania”, a tanítványnak tehát
mindenben vállalnia kell mestere sorsát. Jézus mintha kissé lehutené a
lelkesedot, s próbára akarja tenni, vajon valóban tudja-e, hogy mire
vállalkozik. Napjainkba persze nincs vagy alig van szükség a túlzottan
lelkesedok buzgóságának csillapítására, hiszen oly kevés fiatal van, aki
ennyire céltudatosan döntene arról, hogy életét Jézus szolgálatába
állítja.
A történet további részében Jézus szólít meg valakit, s arra kéri, hogy
kövesse. Új életre hívja meg ot, új feladattal bízza meg, új lehetoséget
kínál neki. De ez az ember mégis a régi dolgaihoz kötodik. A régi életéhez
és személyes kapcsolataihoz fuzo kötelezettségek terhelik, amelyek könnyen
megakadályozhatják abban, hogy szabad szívvel elinduljon a Jézus által
mutatott új úton. Vajon képes-e felszámolni múltját? Képes-e elszakadni
régi életétol? Képes-e megszabadulni “holt terheitol”, hogy élo
lendülettel induljon neki az új feladatnak?
Az elbeszélés harmadik jelenetében ismét önkéntesen áll egy személy Jézus
elé. Ot a családi kötelék késlelteti, húzza visszafelé. Nehéz számára az
elszakadás a családtól, a biztonságot nyújtó otthontól, tehát, mindattól,
ami eddigi életében meghatározó volt. Még visszafelé tekintene, mert nem
érzi át annak jelentoségét, hogy aki nagy útra indul, nagy feladatot
vállal, annak csak elore, az elérendo cél felé szabad néznie.
A három találkozás közös jellemzoje, hogy az evangéliumi leírásból nem
tudjuk meg, hogy miként döntenek. Az elso személynél nem derül, ki hogy
vállalja-e a hontalanságot, az állandó úton levést. A másodiknál sem derül
ki, hogy hazatér-e elvégezni a temetést vagy elindul-e azonnal Jézus után.
S a harmadik esetben sem tudjuk meg, hogy a búcsúzás vagy a követés a
fontosabb. Mindhárom esetben nyitott marad a kérdés, s ezzel Szent Lukács
evangélistának az lehetett a szándéka, hogy az olvasókat, azaz minket
hozzon döntési helyzetbe. Vajon én mit tennék ilyen élethelyzetben?
Kifogásokat keresnék? Meghátrálnék? Visszafelé indulnék? Csillapodna,
megszunne lelkesedésem? Vagy kész vagyok-e még nagyobb határozottsággal
indulni? Készen állok-e az azonnali, késlekedés nélküli indulásra? Kész
vagyok-e Jézusnak adni egész életem?
(c) Horváth István Sándor
Imádság:
Uram, Jézus! Készen állok arra, hogy tétovázás nélkül induljak és
kövesselek téged! Tudom, hogy mennyire nehéz lesz ez út számomra, de
vállalom, mert ez vezet holt múltamból a jövo felé, az élet felé, az
üdvösség felé. Nem tart vissza semmi. Nem hátráltathat semmi. Nem
akadályozhat semmi. Te vagy számomra az út és te vagy a cél! Te légy
vezetom az örök élet felé!
27. vasárnap: ÉVKÖZI 13. VASÁRNAP (SZENT LÁSZLÓ KIRÁLY)
1Kir 19,16b.19-21; Zs 15; Gal 5,1.13-18; Lk 9,51-62
Hadd csókoljam meg apámat és anyámat, azután követlek
1Kir 19,16b.19-21
Jéhut, Námsi fiát pedig kend fel Izrael királyává, Elizeust, az ábelmehulai Sáfát fiát pedig kend fel prófétává a te helyedbe. Elindult tehát onnan Illés és ráakadt Elizeusra, Sáfát fiára, aki éppen szántatott tizenkét iga marhával, s maga is egyike volt azoknak, akik a tizenkét iga marhával szántottak. Erre Illés odament hozzá, s rávetette palástját. Ő tüstént otthagyta a barmokat, s utána futott Illésnek, s azt mondta: ,,Hadd csókoljam meg, kérlek, apámat s anyámat, s aztán majd követlek.’ Ő azt mondta neki: ,,Eredj csak és térj vissza, mert ami az én dolgom volt, megtettem veled.’ Miután visszatért tőle, vett egy iga marhát, levágta, a marhák ekéjével megfőzte a húst, odaadta a népnek, hogy egyenek, aztán felkelt, elment, s követte Illést, s a szolgája lett.
Zs 15
Miktám, Dávidtól. Óvj meg engem, Uram, mert tebenned van reményem! Mondom az Úrnak: ,,Te vagy az én Istenem, nagyobb javam nincsen nálad.’ A szentekben, a jeles férfiakban, akik a földön vannak, bennük van minden gyönyörűségem. Sok gyötrődése van azoknak, akik más istenek után futkosnak. Nem veszek részt véres áldozataikban, nevüket sem veszem ajkamra. Az Úr az én örökségem és kelyhem osztályrésze: te adod vissza örökségemet. A mérőzsinór pompás részt juttatott nekem, valóban pompás nekem az én örökségem. Áldom az Urat, aki értelmet adott nekem, veséim még éjjel is figyelmeztetnek engem. Szüntelenül az Úr van szemem előtt, meg nem ingok, hisz ő áll jobbomon. Ezért örvend a szívem és ujjong a nyelvem, sőt testem is reménységben pihen: Mert nem hagyod az alvilágban lelkemet, s nem engeded, hogy szented romlást lásson. Megmutatod nekem az élet útját, az öröm teljességét színed előtt, és a gyönyörűséget jobbodon mindörökké.
Gal 5,1.13-18
Erre a szabadságra tett szabaddá minket Krisztus. Legyetek tehát állhatatosak, és ne vegyétek magatokra ismét a szolgaság igáját. Mert ti szabadságra vagytok hivatva, testvérek, csak a szabadság ne legyen kibúvó a testnek, hanem szeretetben szolgáljatok egymásnak! Mert az egész törvény egy mondatban teljesedik be, mégpedig ebben: ,,Szeresd felebarátodat, mint önmagadat’ [Lev 19,18]. De ha egymást marjátok és faljátok, vigyázzatok, hogy egymást el ne emésszétek! Azt mondom tehát: Lélek szerint járjatok, és ne teljesítsétek a test kívánságait! Mert a test a Lélek ellen vágyakozik, a Lélek pedig a test ellen; ezek ugyanis egymással ellenkeznek, hogy ne azt tegyétek, amit szeretnétek. Ha a Lélek vezet titeket, nem vagytok a törvény alatt.
Lk 9,51-62
Történt pedig, hogy amikor közeledtek felvételének napjai, elhatározta, hogy Jeruzsálembe megy. Követeket küldött maga előtt, akik el is indultak, és a szamaritánusok egyik helységébe érkeztek, hogy szállást készítsenek neki. Azok azonban nem fogadták be, mert Jeruzsálembe szándékozott menni. Ennek láttára tanítványai, Jakab és János ezt mondták: ,,Uram! Akarod-e, hogy kérjük, szálljon le tűz az égből, és eméssze meg őket?’ De ő hozzájuk fordulva megfeddte őket, és elmentek egy másik faluba. Amint mentek az úton, valaki azt mondta neki: ,,Követlek téged, bárhová mész!’ Jézus azt felelte neki: ,,A rókáknak odujuk van, az ég madarainak pedig fészkük, az Emberfiának azonban nincs hová lehajtania a fejét.’ Egy másiknak ezt mondta: ,,Kövess engem!’ Az így felelt: ,,Uram! Engedd meg, hogy előbb elmenjek, és eltemessem apámat!’ Jézus ezt válaszolta neki: ,,Hagyd a holtakra, hadd temessék el halottaikat; te pedig menj, hirdesd az Isten országát!’ Egy másik is szólt neki: ,,Uram! követlek; de engedd meg, hogy előbb búcsút vegyek házam népétől!’ Jézus azt felelte neki: ,,Aki kezét az ekére teszi és hátra tekint, nem alkalmas az Isten országára.’
Gondolkodtató melankólia 