Gondolkodtató melankólia

Isten azért adta nekünk az Igéjét, hogy ismerjük meg azt, amink már megvan, — az örök életet — azután járjunk a világosságában.

július 1, 2010 havi archívum

Szeretet műve – 33 napos lelkigyakorlat Máriával – 2. nap

Második nap – BÁTORSÁG – a szív megtérése

Második nap
BÁTORSÁG
A szív megtérése

Jézus igehirdetéssel kezdte meg nyilvános működését: «Térjetek meg, és higgyetek az Evangéliumban!» (Mk 1,15). Ma mindnyájunkat szólít «a mindennapi élet konkrét körülményei közepette vagy benső indítás formája által egy fokozottabb nagylelkűségre, odaadottságra, áldozatra.» (Intimità Divina)

Szentírás

(Mk 10,46-52)

Közben Jerikóba értek. Amikor Jézus tanítványainak és nagy tömegnek a kíséretében a várost elhagyta, egy vak koldus, Timeus fia, Bartimeus ott ült az út szélén. Hallva, hogy a Názáreti Jézus közeledik, elkezdett kiáltozni: «Jézus, Dávid Fia, könyörülj rajtam!» Többen csitították, hogy hallgasson. Ő annál hangosabban kiáltotta: «Dávid Fia, könyörülj rajtam!» Jézus megállt és így szólt: «Hívjátok ide!» Odaszóltak a vaknak: «Reménykedj, gyere, téged hív!» Az ledobta köntösét, felugrott és odasietett Jézushoz. Jézus megkérdezte: «Mit tegyek veled?» «Mester – kérte a vak –, hogy lássak.» Jézus ezzel küldte el: «Menj, a hited meggyógyított.» Nyomban visszakapta látását, és vele tartott az úton.

(Mt 6,24; 12,30)

Senki sem szolgálhat két úrnak: vagy gyűlöli az egyiket, a másikat pedig szereti, vagy ragaszkodik az egyikhez, a másikat pedig megveti. Nem szolgálhattok Istennek és a Mammonnak. Aki nincs velem, az ellenem van, és aki nem gyűjt velem, az szétszór.

(Gal 5,19-24)

A test cselekedetei nyilvánvalók: kicsapongás, tisztátalanság, fajtalanság, bálványimádás, babonaság, ellenségeskedés, viszálykodás, vetélkedés, harag, veszekedés, szakadás, pártoskodás, irigykedés, gyilkosság, részegeskedés, tobzódás és ezekhez hasonlók. Mint már előbb mondtam, most ismét kijelentem: Akik ilyeneket művelnek, nem öröklik Isten országát. A Lélek gyümölcsei viszont: szeretet, öröm, békesség, türelem, kedvesség, jóság, hűség, szelídség, önmegtartóztatás. Ezek ellen nincs törvény. Akik Krisztus Jézushoz tartoznak, keresztre feszítették testüket szenvedélyeikkel és kívánságaikkal együtt.

Üzenet

(San Martino 93.3.25)

Dicsőség legyen mindörökké az Atyának!

Gyermekeim, mindazoktól, akik hallgatnak engem,

segítséget kérek, hogy Isten terve,

melyet az irgalom gondolt el, ne hiúsuljon meg.

Az idő, amely a közömbösekre várakozott,

befejezéséhez közeledik. Majd az igazságosság

térhódítása következik, amely azon lesz, hogy az

örök üdvösségre vezesse az embereket

a nagy tisztogatás által.

Még kérem tőletek a szívek megtérését,

és hogy minden gyermekem szentelje magát

Szeplőtelen Szívemnek!

Hallgassatok rám! Megáldalak titeket,

és magamhoz ölellek mindnyájatokat.

Elmélkedés

(Montforti Grignon Szent Lajos Mária)

Levél a kereszt barátaihoz.

A két párt.

(7. cikkely)

Mérlegeljétek, drága testvéreim, ezt a két pártot (Mt 6,24; Lk 16,23), akikkel nap mint nap találkoztok: Jézus Krisztus követői és a világ követői.

Szeretetreméltó Megváltónk pártja a jobb oldalon áll, és keskeny úton halad az Ég felé. Jó Mesterünk mezítláb jár az élén vértől ázott, tövissel koronázott fejjel, megkínzott testtel és nehéz kereszttel. Csak maroknyi híve követi, mégis ők a legbátrabbak. Mert a világ tolongása közepette csak kevesen hallják meg Jézus szelíd hangját. Másoknak meg nincs bátorságuk követni Őt szegénységében, fájdalmaiban, megaláztatásaiban és a többi keresztek közepette, mert az Ő szolgálatában mindezeket kivétel nélkül mindenkinek élete minden napján hordoznia kell.

(8. cikkely)

A bal oldalon halad a világ vagy ördög pártja, amely népes, pompás és csillogó, legalábbis látszatra. Az egész szép világ ott fut vele. Bár az utak szélesek és tágasak, mégis tolonganak rajta a tömegek, és egész emberáradatot sodornak magukkal. Ezek az utak virággal hintettek, arany és ezüst borítja őket, az utak mentén pedig felkínált gyönyörök és szórakozások csalogatják az embert.

(9. cikkely)

«Bátorság! – így kiáltanak egymásnak – bátorság! Ha Isten mellettünk, velünk és előttünk van, akkor ki lehet ellenünk?» (Róm 8,31). Isten, aki bennünk lakik, erősebb, mint e világ fejedelme! «A szolga nem nagyobb uránál!» (Jn 13,16; 15,20) «A mostani pillanatnyi könnyű szenvedés ugyanis a mennyei örök dicsőség túláradó mértékét szerzi meg nekünk.» (2 Kol 4,17) Kevesebb választott van, mint gondolnánk (Mt 20,16; Lk 13,23). Csak a bátrak, és akik erőt vesznek magukon, ragadják magukhoz a mennyek országát (Mt 11,12). «A versenyző is csak akkor nyeri el a babérkoszorút, ha szabályszerűen küzd.» (2 Tim 2,5) – az evangélium szabályai szerint és nem a világé szerint. Harcoljunk tehát bátran, és fussunk gyorsan, hogy célhoz érjünk, és elnyerjük a koronát!

(10. cikkely)

A világ fiai ezzel szemben a gonoszságban való gondtalan kitartásra ösztönzik magukat, és nap mint nap ezt kiáltják egymásnak:«Éljen! Minden jól megy! Csak vidáman! Isten nem tiltja meg a szórakozást, ettől még nem kárhozunk el! El az aggályoskodással! Nem fogtok meghalni!» (Ter 3,4)

(Krisztus követése 2/11).

Kevesen vannak, akik Jézus keresztjét szeretik

Sokan sürögnek Jézus körül, akik szeretik az Ő mennyei országát, kevesen, akik keresztje alá hajtják vállukat. Sokan vannak, akik vágyakoznak vigasztalására, de kevesen kérnek részt a megpróbáltatásból. Lakomájában sokan mellé ülnek, böjtjét kevesen vállalják. Arra mindenki vágyakozik, hogy vele örvendezzék, kevesen akarnak valamit szenvedni érte. Sokan követik Jézust a kenyértörésig, de kevesen isszák ki vele a szenvedés kelyhét. Sokan áldják a csodáit, kevesen követik a kereszt gyalázatáig. Sokan szeretik Jézust addig, amíg kellemetlenségük nem támad miatta. Sokan dicsérik és áldják, míg tőle vigasztalásokban részesülnek. Amint pedig elrejtőzik és egy kis időre magukra hagyja őket, vagy panaszkodni kezdenek vagy túlságosan is elhagyják magukat.

Ám akik Jézust Jézusért szeretik, és nem saját vigasztalásuk miatt, azok éppúgy áldják Őt a zaklattatásban, még ha szívük szakadna is, mint a legédesebb vigasztalás idején. És ha sosem akarná vigasztalásban részesíteni őket, akkor is mindig dicsérnék, és hálát adnának neki.

Ó, mire nem képes a Jézusra irányuló tiszta szeretet, amelybe nem vegyül semmi önérdek vagy önszeretet! Hát nem béresnek kell-e mondani mindazokat, akik folyton vigasztalást keresnek? Nem az igazolódik-e róluk, hogy inkább magukat szeretik, nem Krisztust? Hisz folyvást saját javukon, hasznukon jár eszük! Hol van olyan ember, aki ingyen akarná Istent szolgálni?

Kevés válik annyira lelki emberré, hogy mindent levessen magáról. Mert ki találna lélekben igazán szegényt, minden teremtménytől elszakadottat? Bizony messze földön becsben áll az ilyen. Ha mindenét odaadná is az ember, még semmi az, ha sanyarú bűnbánatot tart: édeskevés, ha minden tudományba beavattatott: messze jár még, ha tündöklő erényre, lángoló buzgóságra tett szert, még soknak híjával van: tudniillik egynek, ami a legeslegfontosabb. Mi az? Hogy miután mindentől elszakadt, szakadjon el magától is, egészen lépjen ki önmagából, és semmit meg ne tartson önmaga szeretetéből.

És miután mindent megtett, amiről tudta, hogy meg kell tennie, érezze úgy, hogy semmit se tett, ne vegye sokba, amit sokra lehetne tartani, hanem őszintén haszontalan szolgának hirdesse magát, amint az Igazság kívánja. Ha megteszitek mindazt, amire szól a meghagyásotok, mondjátok, haszontalan szolgák vagyunk. Így valóban szegény és lélekben mezítelen lehet, és elmondhatja a prófétával: magányos és szegény vagyok én. De senki sem gazdagabb, hatalmasabb és szabadabb annál, aki el tudja hagyni önmagát és mindenét, és vállalni tudja a legutolsó helyet.

(1. zsoltár)

Boldog ember az, aki nem indul

a gonoszok tanácsa nyomán,

aki nem jár a bűnösök útján,

és nem vegyül a csúfot űzők közé.

Aki örömét leli Isten törvényében,

és parancsairól elmélkedik nappal és éjjel.

Olyan, mint a víz partjára ültetett fa,

amely kellő időben gyümölcsöt terem

és levelei nem hervadoznak.

Siker koronázza minden tettét.

Nem így a gonoszok, egyáltalán nem!

Pelyvához hasonlók, amelyeket sodor a szél.

A bűnösök nem állnak meg az ítéletkor,

sem a gonoszok az igazak közösségében.

Isten ugyanis őrzi az igazak útját,

de a gonoszok útja pusztulásba visz.

Katekizmus

(1431) A belső bűnbánat az egész élet gyökeresen új iránya, visszafordulás teljes szívből Istenhez, a bűn elhagyása, elfordulás a rossztól, elkövetett gonosz cselekedeteink megtagadása. Ugyanakkor magában foglalja a vágyat és az elhatározást az élet megváltoztatására, reménykedve az isteni irgalmasságban és bízva az Ő kegyelmének segítségében. A szív e megtérését üdvös fájdalom és szomorúság kíséri, melyet az egyházatyák animi cruciatus-nak, a „lélek gyötrelmének” és compunctio cordis-nak, a „szív bánkódásának” neveznek.

Imádság

(Alacoque Szent Margit)

Jézusom, Szerelmem!

Vedd el tőlem mindazt, amim van,

és mindazt, ami vagyok,

és rendelkezz velem tetszésed szerint,

mert mindaz, ami az enyém,

a tiéd az maradéktalanul.

Alakíts át magadba,

hogy ezután képtelen legyek

elszakadni tőled

akár egy pillanatra is,

és hogy azonfelül semmit ne tegyek,

csak amire a te szereteted késztet.

Ámen.

2010. július 1. B év, évközi idő, 13. hét, csütörtök A nap liturgikus színe: zöld

Az emberi történelem nem más, mint a kegyelem és a bűn harca, de Isten hatalmasabb mint a bűn. Amikor Jézusnak megesett a szíve a szenvedő béna emberen, nem csak a testét gyógyította meg, hanem megbocsátotta bűneit is.

Ám 7,10-17

És Amaszja, Bétel papja, ezt az üzenetet küldte Jeroboámhoz, Izrael királyához: ,,Összeesküvést szít ellened Ámosz Izrael házában; az ország nem viselheti el mindenféle beszédjét! Azt mondja ugyanis Ámosz: ,,Kard által fog meghalni Jeroboám, és Izraelt fogságba hurcolják országából!”” Á- moszhoz pedig így szólt Amaszja: ,,Eredj innen, próféta! Fuss Júda földjére, ott edd kenyeredet, és ott prófétálj! De Bételben ne prófétálj többé, mert ez királyi szentély és a királyság temploma!” Fe- lelt erre Ámosz és mondta Amaszjának: ,,Nem vagyok én próféta, sem próféta fia; pásztor vagyok én, és vadfügét szedegetek. De az Úr meghívott engem, amikor a nyájat tereltem, és mondta nekem az Úr: ,,Menj, prófétálj népemnek, Izraelnek!” Most pedig halljad az Úr szavát: Te így szólsz: ,,Ne prófétálj Izrael ellen, és ne fakadj ki Izsák háza ellen!” Ezért így szól az Úr: ,,Feleséged a város paráznája lesz, fiaid és leányaid kard által hullanak el, földedet kötéllel felmérik, és te tisztátalan földön halsz meg, és Izraelt országából fogságba hurcolják!””
Mt 9,1-8

Ezután beszállt a bárkába, átkelt a tengeren és elment a saját városába. Ekkor íme, odahoztak hozzá egy ágyon fekvő bénát. A hitüket látva Jézus azt mondta a bénának: ,,Bízzál, fiam! Bűneid bocsánatot nyertek.” Erre íme, egyesek az írástudók közül azt mondták magukban: ,,Ez káromkodik.” Jézus látta gondolataikat és így szólt: ,,Miért gondoltok gonosz dolgokat a szívetekben? Ugyan mi könnyebb, azt mondani: ,,Bocsánatot nyertek bűneid”, vagy azt mondani: ,,Kelj föl és járj”? Hogy pedig lássátok, hogy az Emberfiának hatalma van a földön a bűnöket megbocsátani — s ekkor a bénához fordult –: Kelj föl, fogd ágyadat, és menj haza!” Az fölkelt és hazament. Amikor a tömeg látta ezt, félelem fogott el mindenkit, és dicsőítették Istent, aki ilyen hatalmat adott az embereknek.

2010. július 1. – Csütörtök

Jézus egyszer hajóba szállt, átkelt a Genezáreti-tavon, és az o városába,
Kafarnaumba érkezett. Ott egy bénát hoztak eléje hordágyon. Hitük láttára
Jézus így szólt a bénához: “Bízzál fiam! Bocsánatot nyernek buneid!”
Néhány írástudó erre azt gondolta magában: “Ez káromkodik.” Jézus
belelátott gondolataikba, és szemükre vetette: “Miért gondoltok rosszat
szívetekben? Mi könnyebb, ha azt mondom: Bocsánatot nyernek buneid!, vagy
ha azt mondom: Kelj föl, és járj!? Tudjátok meg tehát, hogy az Emberfiának
hatalma van a földön a bunök megbocsátására!” A bénához fordulva
folytatta: “Kelj föl, fogd ágyadat, és menj haza!” Az ember fölkelt és
hazament. Ennek láttára félelem fogta el a tömeget, és dicsoíteni kezdték
Istent, aki ilyen hatalmat adott az embereknek.
Mt 9,1-8

Elmélkedés:

A test és a lélek orvosaként, gyógyítójaként fellépo Jézus minden csodája
az isteni irgalmasságról tanúskodik. Az irgalom nyilvánul meg akkor,
amikor megszünteti a betegségeket, de még inkább nyilvánvaló ez a bunök
megbocsátása esetében. A betegség teher az ember számára, a szenvedés
sokak számára jelent komoly próbatételt, ezért az ember ösztönösen
szabadulna a bajtól. A lelki betegség a bunös állapot éppen ilyen teher az
ember számára, de ezt már nehezebben veszik egyesek észre. Jézusnak
hatalma, isteni ereje van ahhoz, hogy gyógyítson, és levegye az emberrol a
testi és lelki terheket. E szabadítás teszi számunkra lehetové, hogy
Istennel éljünk.
(c) Horváth István Sándor

Imádság:

Uram, gyújtsd föl bennem
a lelkek üdvözítésének szenvedélyes lángját!
Hadd legyek kész arra,
hogy ezért mindent megtegyek,
hadd tudjam a lelkek javát
minden elé helyezni,
hadd használjak fel
minden lehetséges eszközt
a hitetlenek megtéréséért és üdvözítéséért!

1. csütörtök (Szent Áron)

Ám 7,10-17; Zs 18B; Mt 9,1-8
Ezt mondta nekem az Úr: menj, és prófétálj népemnek

Ám 7,10-17

És Amaszja, Bétel papja, ezt az üzenetet küldte Jeroboámhoz, Izrael királyához: ,,Összeesküvést szít ellened Ámosz Izrael házában; az ország nem viselheti el mindenféle beszédjét! Azt mondja ugyanis Ámosz: ?,,Kard által fog meghalni Jeroboám, és Izraelt fogságba hurcolják országából!?”’ Á- moszhoz pedig így szólt Amaszja: ,,Eredj innen, próféta! Fuss Júda földjére, ott edd kenyeredet, és ott prófétálj! De Bételben ne prófétálj többé, mert ez királyi szentély és a királyság temploma!’ Fe- lelt erre Ámosz és mondta Amaszjának: ,,Nem vagyok én próféta, sem próféta fia; pásztor vagyok én, és vadfügét szedegetek. De az Úr meghívott engem, amikor a nyájat tereltem, és mondta nekem az Úr: ?,,Menj, prófétálj népemnek, Izraelnek!?” Most pedig halljad az Úr szavát: Te így szólsz: ?,,Ne prófétálj Izrael ellen, és ne fakadj ki Izsák háza ellen!?” Ezért így szól az Úr: ?,,Feleséged a város paráznája lesz, fiaid és leányaid kard által hullanak el, földedet kötéllel felmérik, és te tisztátalan földön halsz meg, és Izraelt országából fogságba hurcolják!?”’

Zs 18B

A karvezetőnek. Dávid zsoltára. Isten dicsőségét beszélik az egek, és keze művét hirdeti az égbolt. Ezt harsogja az egyik nap a másiknak, erre tanítja az egyik éj a másikat. Nem sustorgással, nem dadogással, hogy ne lehetne érteni őket: az egész földre elhat szózatuk, s a földkerekség határaira szavuk. Bennük ütötte fel a napnak sátrát, s az, mint a vőlegény, kilép nászházából, mint a hős, ujjongva indul neki útjának. Az ég egyik szélén kel föl, és útja annak másik széléig jut el, és nincs, aki melege elől elrejthetné magát. Szeplőtelen az Úr törvénye, felüdíti a lelket, az Úr rendelete megbízható, bölcsességet ad a kisdedeknek. Egyenesek az Úr végzései, vidámmá teszik a szívet, világos az Úr parancsa, felvilágosítja a szemet. Az Úr félelme tiszta, örökkön-örökké megmarad, igazak az Úr ítéletei, egytől-egyig igazságosak. Kívánatosabbak az aranynál, és megannyi drágakőnél, édesebbek a méznél, meg a csepegő lépes méznél. Szolgád meg is tartja őket, megtartásuk jutalma bőséges. Ki veszi észre a vétkeket? Tisztíts meg titkos bűneimtől, és a kevélységtől mentsd meg szolgádat, ne uralkodjék rajtam. Akkor szeplőtelen leszek, s a nagy vétektől tiszta maradok. Hadd legyen kedves előtted szám beszéde, és szívem elmélkedése mindenkor. Uram, én segítőm, én üdvözítőm!

Mt 9,1-8

Ezután beszállt a bárkába, átkelt a tengeren és elment a saját városába. Ekkor íme, odahoztak hozzá egy ágyon fekvő bénát. A hitüket látva Jézus azt mondta a bénának: ,,Bízzál, fiam! Bűneid bocsánatot nyertek.’ Erre íme, egyesek az írástudók közül azt mondták magukban: ,,Ez káromkodik.’ Jézus látta gondolataikat és így szólt: ,,Miért gondoltok gonosz dolgokat a szívetekben? Ugyan mi könnyebb, azt mondani: ?,,Bocsánatot nyertek bűneid?”, vagy azt mondani: ?,,Kelj föl és járj?”? Hogy pedig lássátok, hogy az Emberfiának hatalma van a földön a bűnöket megbocsátani — s ekkor a bénához fordult –: Kelj föl, fogd ágyadat, és menj haza!’ Az fölkelt és hazament. Amikor a tömeg látta ezt, félelem fogott el mindenkit, és dicsőítették Istent, aki ilyen hatalmat adott az embereknek.

Szeretet műve – 33 napos lelkigyakorlat Máriával – 1. nap

«Gyermekeim, milyen alapokra akarjátok fektetni életeteket? Vagy magatokért éltek, vagy pedig az Úrért.»

Első nap
SZERETET
Jézus követésére hív bennünket

Ez az élet – írja Keresztes Szent János –, ha nem Jézus követésében telik el, semmit sem ér!

Szentírás

(Mt 16,24-27)

Ezután Jézus így szólt tanítványaihoz: «Aki követni akar engem, tagadja meg magát, vegye fel keresztjét, és kövessen. Aki meg akarja menteni életét, elveszíti, aki azonban értem elveszíti, az megtalálja. Mi haszna van az embernek, ha az egész világot megszerzi is, de lelke kárát vallja? Mit is adhatna az ember cserébe a lelkéért? Eljön ugyanis az Emberfia Atyja dicsőségében, angyalai kíséretében, és megfizet mindenkinek a tettei szerint.»

Üzenetek

(San Martino 92.7.22)

Áldjuk az Atyát!

Gyermekeim, az alázatos és bűnbánó szívekre

fordítja Isten az Ő tekintetét.

Igyekezzetek, hogy leromboljátok

a szívetek mélyén fészkelő gőgöt,

és engedjétek, hogy Jézus szeretete átöleljen titeket.

Az Ő fénye általatok is borítsa be az egész világot,

hogy így a föld is, akár az ég,

telve legyen Isten dicsőségével.

Megáldalak titeket!

(San Martino 86.3.24)

Dicsértessék az Atya, a Fiú és a Szentlélek!

Drága gyermekeim! Bűnbánatot gyakorolva

éljétek meg ezt a szent időt!

Imádságotokkal semmisítsetek meg

minden megbántást, ami Istent érte!

Éljétek át Jézus gyötrelmeit!

Öleljétek át a keresztet!

Emeljétek magasba a keresztet!

Csak a Kereszt révén lesz üdvösségetek.

Jézus szeret titeket és várja, hogy viszontszeressétek.

Legyetek nagylelkűek!

Az Atya majd megjutalmaz titeket tetteitekért.

Én megáldalak titeket, és köztetek maradok.

Elmélkedés

Montforti Grignon Szent Lajos Mária:

Levél a kereszt barátaihoz

A keresztény tökéletesség útja

(13. cikkely)

Valójában az egész keresztény tökéletesség ebben áll:

1) az akaratban, hogy szentté legyen az: aki engem követni akar…

2) a megtérésben: tagadja meg magát…

3) az önmegtagadásban: vegye fel keresztjét…

4) a cselekvésben: és kövessen engem.

Ha valaki utánam akar jönni

(15. cikkely)

«Ha valaki akar…» vagyis akinek akarata igaz és őszinte, aki tehát nem hagyja, hogy természete, a szokás, az önszeretet vagy emberi szempontok határozzák meg, hanem egyedül csak a Szentlélek hathatós kegyelme, melyben nem mindenki részesül, mert a kereszt titkának igaz ismerete csak keveseknek adatik meg. «Mert nem mindenkinek adatott meg, hogy megértsék Isten Országának titkait» (Mt 13,11; Mk 4,11).

Azoknak, akik fel akarnak menni a Kálvária hegyére, és az egész világ előtt keresztre akarják szegezni magukat Jézussal, hősies, elszánt, Istenért lelkesülő emberekké kell lenniük, olyanokká, akik szembeszállnak a világgal és a pokollal, testükkel és saját akaratukkal, akik készek mindent elhagyni, mindent megtenni, és mindent elszenvedni Jézus Krisztusért. (…)

(16. cikkely)

«Ha valaki utánam» akar jönni, utánam, aki úgy megaláztam magamat, úgy tönkretettem, hogy inkább egy «féregre hasonlítok, nem emberre» (Zsolt 22,7). Csak azért jöttem a világba, hogy átöleljem a keresztet, hogy «szívem közepébe ültessem», hogy «ifjúságomtól fogva szeressem» (Bölcs 8,2). Egész életem folyamán utána vágyakoztam, hogy örömmel hordozzam, és többre becsüljem az ég és föld minden öröménél és gyönyörénél, és addig nem voltam elégedett, amíg ölelésében meg nem haltam.

Tagadja meg magát

(17. cikkely)

Ha tehát valaki engem, a Megfeszítettet követni akar, az hozzám hasonlóan csak szegénységével dicsekedjék, keresztjének megaláztatásaival, szenvedéseivel, és «tagadja meg magát». Távol legyenek a kereszt igazi barátainak társaságától azok a gőgös kereszthordozók és a világnak azok a bölcsei és azok a «nagy zsenik» és «tehetséges szellemek», akik önfejűek és felfuvalkodottak tudásuk és talentumaik miatt. Távol legyenek tőlük azok a nagy fecsegők is, akik nagy lármát csapnak és más gyümölcsöt nem is hoznak, mint az önteltség gyümölcseit. Távol legyenek tőlük azok a kevély ájtatosak, akiknek ajkáról mindig a gőgös luciferi «ami engem illet…» hangzik, és akik maguknak ezzel a gondolattal hízelegnek: «Én nem vagyok olyan, mint a többiek» (Lk 18,11), akik nem tudnak eltűrni egy szemrehányást, akik nem viselik el, ha megfeddik őket, ha megalázzák, fellázadnak, ha rájuk támadnak, védekeznek. Óvakodjatok társaságotokba felvenni azokat a túlérzékeny egyéneket, akik minden legkisebb fájdalomra reagálnak és panaszkodnak, és sosem próbálták ki a vezeklőövet vagy más vezeklő eszközt, és áhítatukat a divat szerint végzik, kifinomult és rafinált választékossággal.

Vegye föl keresztjét

(18. cikkely)

Vegye fel keresztjét! Az ő keresztjét, nem a másét; az ő keresztjét, amelyet bölcsességem az ő számára készített, szám, súly és mérték szerint; az ő keresztjét, melynek jól megfontolt szándékom szerint én magam szabtam meg négyszeres kiterjedését: vastagságát, szélességét, hosszát és mélységét. Vegye fel keresztjét, melyet én magam hasítottam ki számára abból a keresztből, melyet iránta való végtelen szeretettel vittem fel a Kálvária hegyére.

(19. cikkely)

Vegye fel keresztjét! Ne vonszolja, és ne rázza le, ne csökkentse és ne is rejtse el! Fölemelt kézzel hordozza, türelmetlenség nélkül, szomorúság és panasz nélkül, önkéntelen zúgolódás nélkül, természetes engedékenység és panasz nélkül, szégyenérzet nélkül, és nem tartva emberi tekintettől.

Vegye fel keresztjét! Helyezze a homlokára, hogy elmondhassa Szent Pállal: «Távol legyen tőlem, hogy mással dicsekedjem, mint Urunk Jézus Krisztus keresztjével» (Gal 6,14).

Hordozza vállán Jézus Krisztus példájára, hogy számára a kereszt hódításainak fegyvere és uralkodásának jogara legyen (Iz 9,6-7).

Végezetül szeretettel ültesse el szívébe, hogy égő csipkebokor váljék belőle, mely éjjel nappal a legtisztább istenszeretettől lángol, anélkül, hogy elégne (Ez 3,2).

(Krisztus követése, 1/1).

Krisztus követése és minden hiábavaló evilági igyekezetnek megvetése

Aki engem követ, nem jár sötétségben – mondja az Úr. Krisztus szava ez; arra int, hogy az Ő életét és erkölcsét kövessük, ha igazán akarunk világosságban járni, és minden szívbeli vakságtól megszabadulni. Legyen azért legkedvesebb foglalkozásunk a Jézus Krisztus életéről való elmélkedés.

Krisztus tanítása a szentek minden tanításánál különb, és akiben lélek lakik, elrejtett mannát talál benne. Mégis azt látjuk, hogy sokan – bár gyakran hallják az evangéliumot – mégsem buzdulnak fel, mert nincs bennük Krisztus lelke. Márpedig annak, aki teljesen ínyét csiklandón érteni akarja Krisztus szavát, annak azon kell lennie, hogy egész élete folyását az övéhez igazítsa.

Mi hasznod abból, hogy a Szentháromságról mélyreható vitákba bocsátkozol, ha nincs benned alázatosság, s azért nem telik benned kedve a Szentháromságnak? Bizony a mélyértelmű szavak nem tesznek szentté és igazzá: viszont az erényes élet kedvessé tesz Isten előtt. Inkább kívánom, hogy érezzem a töredelmet, mint hogy tudjam annak meghatározását. Ha betéve tudnád a Bibliát és minden bölcs jeles mondásait, Isten szeretete és kegyelme nélkül mindez hasznodra volna? Hívságok hívsága és minden hiábavalóság, csak egy ér valamit, hogy Istent szeressük, és egyedül neki szolgáljunk! Ez a bölcsesség summája: evilágot megvetve minden igyekezetünket a mennyek országára irányítani.

Hiábavaló dolog tehát veszendő gazdagságot keresni, és reményünket abba vetni. Hasonlóképpen hiábavalóság mindenáron elismerést keresni, magas polcokra kívánkozni. Hiábavaló dolog a test kívánságait követni, arra vágyakozni, amiért később keményen lakolni kell. Hiábavaló igyekezet hosszú életet óhajtani és az igaz életre kevés gondot viselni. Hiábavalóság csak a földi élettel törődni, és az eljövendőről előre nem gondoskodni. Hiábavaló azt szeretni, ami egy-kettőre elmúlik, és oda nem igyekezni, ahol örökké való öröm vár ránk.

Jusson eszedbe gyakran a közmondás: Nem elégszik meg a szem a látással, a fül sem telik be a hallással. Azon légy hát, hogy szívedet elvond a látható dolgok szeretetétől, és a nem-láthatókhoz fordulj. Mert akik érzéki természetük törvényét követik, beszennyezik lelkiismeretüket, és Isten kegyelméből kiesnek.

(20. zsoltár)

A szorongatás napján hallgasson meg téged az Úr,

oltalmazzon meg Jákob Istenének neve!

Küldjön neked szentélyéből segítséget,

és Sionból nyújtson védelmet!

Emlékezzék meg minden áldozatodról,

és találja égő áldozatodat kövérnek!

Bánjon veled szíved szerint,

és váltsa valóra minden tervedet!

Hadd örvendjünk szabadításodnak,

hadd emeljünk zászlót Istenünk nevében!

Teljesítse az Úr minden kérésedet!

Már tudom: fölkentjének az Úr győzelmet adott;

Szent egéből meghallgatta,

hatalmas jobbja megsegíti.

Ezek harci szekereikben, azok lovaikban,

mi pedig az Úr, a mi Istenünk nevében

keresünk segítséget.

Ők lehanyatlanak és elhullanak,

mi azonban fölkeltünk és állunk szilárdan.

Uram, tartsd meg a királyt,

és hallgass meg azon napon,

amelyen hozzád kiáltunk!

Katekizmus

(1694) A keresztények a keresztség által Krisztusba testesülve «meghaltak a bűnnek, de élnek az Istennek Jézus Krisztusban», így részesülve a Feltámadott életében. Krisztust követve és Hozzá kapcsolódva a keresztények törekedhetnek arra, hogy Isten követői legyenek mint szeretett gyermekek, és a szeretetben járjanak, gondolataikat, szavaikat és cselekedeteiket úgy alakítván, hogy az az érzület legyen bennük, amely Krisztus Jézusban is volt, és követik az ő példáját.

Imádság

(Romanosz Melodosz, † 560, a Mindenszentekhez szóló himnuszból)

Krisztus, Istenünk, te amilyen irgalmas vagy,

megkönnyítetted azokat a kínokat,

melyekkel a mártírok kimutatták benned való hitüket

a zsarnok uralkodók előtt.

Ahogyan nekik megadtad áldásodat,

mely áldás az elviselés erejévé változott

és az égi ismeretek gyümölcsévé,

úgy add meg nekünk is mindnyájunknak

Te, aki bővelkedsz irgalomban.

A puszta szavad követésedre indította

a Szenteket, ó Uram.

Ahogyan te megmondtad:

«Aki követni akar engem, hagyja el rokonait és szüleit»,

ők készségesen lemondtak mindenükről,

és a földi dolgoktól megfosztva

követtek Téged, az igaz utat és az élet forrását,

szilárd lélekkel hittek Tebenned,

ó, Te irgalomban gazdag Isten.