Gondolkodtató melankólia

Isten azért adta nekünk az Igéjét, hogy ismerjük meg azt, amink már megvan, — az örök életet — azután járjunk a világosságában.

Szeretet műve – 33 napos lelkigyakorlat Máriával – 3. nap

Harmadik nap – BÖLCSESSÉG – távol tartani magunkat a világ szellemétől

Csak akkor, amikor nem engedünk többé a világ szellemének, csak akkor, amikor Jézust helyezzük akaratunk és ítélkezésünk helyére, csak akkor nyílik meg számunkra a benső élet, a kegyelmi élet.

Szentírás

(Mt 6,19-21; 25-33)

Ne gyűjtsetek magatoknak kincset a földön, ahol moly rágja és rozsda marja, s ahol betörnek és ellopják a tolvajok. A mennyben gyűjtsetek kincset, ahol nem rágja moly, és nem marja rozsda, és ahol nem törnek be, és nem lopják el a tolvajok. Ahol a kincsed, ott a szíved is.

Azt mondom nektek: Ne aggódjatok életetek miatt, hogy mit esztek, vagy mit isztok, sem testetek miatt, hogy mibe öltöztök. Nem több az élet az eledelnél és a test a ruhánál? Nézzétek az ég madarait! Nem vetnek, nem aratnak, csűrbe sem gyűjtenek – mennyei Atyátok táplálja őket. Nem értek-e többet ti náluk? Ugyan ki toldhatja meg életét csak egy könyöknyivel is, ha aggodalmaskodik? Nézzétek a mezők liliomait, hogyan nőnek: nem fáradoznak, nem szőnek-fonnak, mégis, mondom nektek, még Salamon sem volt dicsősége teljében úgy felöltözve, mint egy ezek közül. Ha a mezei virágot, amely ma virít, holnap a kemencébe kerül, így öltözteti Isten, akkor titeket, kishitűek, nem sokkal inkább? Ne aggodalmaskodjatok tehát, és ne kérdezgessétek: Mit eszünk, mit iszunk? Vagy: mit veszünk magunkra? Ezeket a pogányok keresik. Mennyei Atyátok tudja, hogy ezekre szükségetek van. Ezért ti elsősorban az Isten országát és annak igazságát keressétek, és ezeket mind megkapjátok hozzá.

Üzenet

(San Martino 90.11.7)

Imádkozzunk együtt!

Gyermekeim, tegyétek kinccsé azt, amit mondok:

szavam fény gyanánt világítson nektek!

A megtérésnek ebben az idejében siessetek az Úr elé!

Vetkőzzetek ki a ti bölcsességetekből;

öltözzetek alázatba és újra csak alázatba,

hogy az Úr nektek ajándékozhassa az Ő bölcsességét.

Őrködjetek gyermekeitek fölött,

Isten tekintetének oltalma alatt!

Mindnyájan szenteljétek magatokat Szeplőtelen Szívemnek: én megígérem nektek oltalmamat!

Megáldalak mindnyájatokat, szeretteiteket, családotokat!

Elmélkedés

(Montforti Grignon Szent Lajos Mária)

Az örök Bölcsesség szeretete – Eszközök az Isteni Bölcsesség elnyerésére: minden irányú önmegtartóztatás.

(194. cikkely)

A Szentlélek szerint nem azoknál található meg a Bölcsesség, akik kényelmesen élnek, és akik szenvedélyük és érzékeik minden kívánságát kielégítik. «Mert aki test szerint él, nem lehet kedves Isten előtt: a test vágyódása Isten ellen van.» (Róm 8,8; 8,7)

Mindazok, akik Krisztushoz, az emberré lett Bölcsességhez tartoznak, megfeszítik testüket kívánságaival együtt (Gal 5,24), testükben folyton folyvást viselik Krisztus szenvedését (2 Kor 4,10). Állandóan erőszakot vesznek magukon (Mt 11,12), mindennap vállalják keresztjüket (Lk 9,23) és végül meghaltak és eltemetkeztek Jézus Krisztusba (Róm 6,8.4).

Íme néhány szó a Szentlélektől. Ezek a napnál is világosabban megmutatják, hogy a megtestesült Bölcsesség: Jézus Krisztus elnyerésére mennyire szükség van az önmegtagadásra, a világról és magunkról való lemondásra.

Az önmegtagadás milyensége

(196. cikkely)

Ha a Bölcsesség valakit részesít önmagában, akkor nem fél önmegtagadást kíván, nem néhány napra szóló lemondást, hanem egy minden irányú és állandó önmegtagadást, amely határozott, de mértéktartó.

(197. cikkely)

Hogy elérjük a Bölcsességet, először is ennek a világnak a javairól kell lemondanunk, ahogy azt az apostolok, majd az első keresztények tették, és teszik ma a szerzetesek. Ez a leggyorsabb és a legbiztosabb eszköz a Bölcsesség elnyerésére. Vagy legalább a szívünket kell a javaktól elszakítani: úgy legyenek birtokunkban, mintha nem lennének. Ne törjük magunkat a megszerzésükért, és ne nyugtalanítson, hogyan őrizzük meg őket, és ne panaszkodjunk vagy türelmetlenkedjünk, ha elveszítjük őket. De ennek a megvalósítása nagyon nehéz dolog.

(198. cikkely)

Ne állítsuk magunk elé a világ fiainak viselkedését példaképül, sem ruházkodásunkban, sem lakásunkban, sem étkezésünkben, sem szokásainkban, sem az életünk más területén! «Ne hasonuljatok a világhoz» (Róm 12,2). Ez szükségesebb gyakorlat, mintsem gondolnánk!

(199. cikkely)

Nem szabad hinnünk a világ hamis alapelveinek, sem pedig követni őket! Ne úgy gondolkozzunk, beszéljünk és cselekedjünk, mint a világ fiai! Elveik annyira különböznek az Örök Bölcsesség tanításától, mint az éjszaka a nappaltól, vagy a halál az élettől. Jól vizsgáljátok meg érzelmeiket és szavaikat: milyen rosszul gondolkodnak és beszélnek ezek a világi emberek a legnagyobb igazságokról. Az igaz, hogy nem nyíltan hazudnak, hanem hazugságaikat az igazság látszatába burkolják. Úgy vélik, nem hazudnak, pedig épp ellenkezőleg történik. Többnyire nem nyíltan pártolják a bűnt, hanem úgy tesznek, mintha az jó és tisztességes dolog volna, vagy esetleg csak közömbös és következmények nélküli. A világ megtanulta az ördögtől a köpönyegforgatást, amellyel a bűn és a hazugság utálatosságát betakarják. Ebben rejlik a gonoszságuk is, amelyről Szent János evangélista így beszél: «Az egész világ a gonosz hatalma alatt van.» (1Jn 5,19)

(Krisztus követése 3/31)

Minden teremtett jótól el kell szakadnunk, hogy a Teremtőt megtaláljuk.

Uram, bizony még nagyobb kegyelemre van szükségem, hogy eljussak odáig, ahol már sem ember, sem egyéb teremtmény akadályt nem vethet elém. Mert amíg bármi is tartóztat, hozzád szabadon nem szárnyalhatok. Szabadon akart szárnyat bontani, aki ezt mondta: Ki ad nekem szárnyakat, mint a galambnak, hogy elrepüljek, és megnyugvást találjak? Mi háborítatlanabb a tiszta szándéknál, és mi szabadabb annál, aki semmi után nem vágyakozik a földön. Az a dolgunk hát, hogy túlemelkedjünk minden teremtményen, és önmagunktól is tökéletesen elszakadjunk, aztán megálljunk elragadtatott lélekkel, és meglássuk végre, hogy Te mindennek teremtője vagy, és semmi sem fogható tehozzád. Amíg valaki minden teremtménytől szabaddá nem teszi magát, nem tud akadály nélkül Istenhez törekedni. Azért olyan kevés az elmélkedésben otthonos ember, mert kevesen tudnak a mulandóktól, a teremtményektől teljesen elszakadni.

Nagy kegyelem szükséges ehhez, hogy az fölemelje, és önmaga meghaladására képessé tegye a lelket. És ha az ember lélekben föl nem emelkedik, és minden teremtménytől elszakadva Istennel egészen nem egyesül, bármit tud, bármi kincse van, nem sokra megy vele. Sokáig kicsiny marad, és földre tapodtatik, aki az egy végtelen örök jón kívül valamit nagyra becsül. Ami nem Isten, az semmi, és semminek kell tartani. Nagy különbség van a kegyelemtől megvilágosított, imádságos lelkű ember bölcsessége meg a tanult és szorgalmas deák tudománya közt. Sokkal nemesebb az a tudás, amelyik onnan felülről Isten kegyelméből való, annál, amelyet az emberi ész erőfeszítésével lehet megszerezni.

Sokan vannak, akik szeretnének az elmélkedő életben otthonosak lenni, de nem igyekeznek gyakorolni, ami ahhoz szükséges. Nagy buktató, hogy megállnak a jeleknél és az érzékelhetőnél, nem jutnak el a teljes önmegtagadásig. Nem tudom, mi dolog ez, mely lélek vezet minket, és mit is akarunk tulajdonképpen, mi, akik lelki emberek hírében állunk, hogy akkora fáradsággal és még nagyobb törődéssel keressük a múlandó és semmitérő dolgokat, belső ügyeinkről pedig alig gondolkodunk, és akkor sem egészen összeszedetten.

Jaj bizony, alighogy egy kissé összeszedjük magunkat, máris kifelé figyelünk, cselekedeteinket kemény számvetéssel latra nem vetjük. Nem ügyelünk rá, merre irányulnak vágyaink, nem siratjuk, mily mocskosak vagyunk. Bizony, minden test rossz útra tért, azért támadt a vízözön. Mivel tehát nagyon megromlott szívünk vágyakozása, abból szükségszerűen következik, hogy a belső erő ellankadásának jeleként cselekedeteink is megromlottak, hiszen azokra vágyaink indítanak. Tiszta szívből származik a jó élet gyümölcse.

Azt tudakoljuk, ki mit tett, de azt már nem mérlegeljük olyan szorgalmasan, milyen lélektől vezetve tette. Tudni akarjuk, erős-e, gazdag-e, szép-e, ügyes-e, tud-e írni, énekelni, jó munkás ember-e; arról semmit sem szólunk, hogy lélekben szegény-e, türelmes, szelíd, imádságos lelkű, belső életet élő ember-e. A természet az ember külső teljesítményeire épít, a kegyelem a belső emberhez fordul. Az gyakran csalódik, ez Istenben reménykedik, hogy meg ne tévedjen.

(63. zsoltár 1-9)

Isten, te vagy az én Istenem, virrasztva kereslek.

Terád szomjas a lelkem, testem utánad eped,

mint a puszta kiaszott földje.

Szentélyedben hadd jelenjek meg előtted,

hogy lássam hatalmad és dicsőséged.

Mert irgalmad többet ér, mint az élet,

hadd magasztaljon ezért ajkam!

Neked mondok áldást, amíg csak élek,

a Te nevedben tárom imára kezemet.

Mint dús lakomával, teljék be lelkem,

ajkam ujjongjon, szám dicsőítsen téged.

Még fekvőhelyemen is rád gondolok,

hajnalig rólad elmélkedem,

mivel védelmezőm lettél,

és szárnyaid oltalmában örvendezem.

Lelkem szorosan átölel téged,

és a jobbod szilárdan tart engem.

Katekizmus

(2002) Isten szabad kezdeményezése az ember szabad válaszát igényli; mert Isten az embert a maga képmására teremtette, és a szabadsággal együtt hatalmat adott neki arra, hogy Őt megismerje és szeresse. A lélek csak szabadon lép a szeretet közösségébe. Isten közvetlenül érinti meg és indítja az ember szívét. Az emberbe oltotta az igazság és a jóság vágyát, melyet egyedül Ő tud beteljesíteni. Az «örök élet» ígéretei minden reményt fölülmúló módon megfelelnek ennek a vágyakozásnak…

Imádság

(Charles de Foucauld)

Atyám, rád bízom magam,

rendelkezz velem tetszésed szerint.

Bármit teszel velem, megköszönöm neked.

Mindenre készen vagyok, mindent elfogadok.

Ha a te akaratod teljesül bennem

és minden teremtményedben,

akkor többet nem kívánok, Istenem!

Kezeidbe ajánlom a lelkemet!

Szívem minden szeretetével neked adom, Istenem,

mert szeretlek téged, és szeretetem arra késztet,

hogy rád bízzam magam, szent kezeidbe,

mérték nélkül, teljes bizalommal,

mert Atyám vagy nekem!

(Flüei Szent Miklós)

Ó, Istenem és Mesterem, fogadj el engem teljesen!

Ó, Istenem és Mesterem, szakíts el tőlem mindent,

ami tőled elválaszt engem!

Ó, Istenem és Mesterem, add meg nekem mindazt,

ami hozzád vonz engem!

No comments yet»

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt szereti: