Gondolkodtató melankólia

Isten azért adta nekünk az Igéjét, hogy ismerjük meg azt, amink már megvan, — az örök életet — azután járjunk a világosságában.

július 3, 2010 havi archívum

Szeretet műve – 33 napos lelkigyakorlat Máriával

Negyedik nap – ALÁZAT – lemondani a hatalomról és az emberi dicsőségről

A Szentséges Szűz az alázat példaképe. Az ő otthonában, az alázat otthonában akart Jézus lakni, és mi is ott akarunk otthonra találni.

Szentírás

(Mt 11,25-30)

Abban az időben Jézus ezeket mondta: «Dicsőítelek, Atyám, ég és föld Ura, hogy az okosak és bölcsek elől elrejtetted ezeket, és a kicsinyeknek kinyilatkoztattad. Igen, Atyám, így tetszett neked. Atyám mindent átadott nekem, és senki sem ismeri a Fiút, csak az Atya, s az Atyát sem ismeri senki, csak a Fiú, és az, akinek a Fiú kinyilatkoztatja. Gyertek hozzám mindnyájan, akik elfáradtatok, s akik terhet hordoztok, én megkönnyítlek titeket. Vegyétek magatokra igámat, és tanuljatok tőlem, mert szelíd vagyok és alázatos szívű, s megtaláljátok lelketek nyugalmát. Az én igám édes, s az én terhem könnyű.»

(Fil 2,5-11)

Ugyanazt a lelkületet ápoljátok magatokban, amely Krisztus Jézusban volt. Ő mint Isten, az Istennel való egyenlőségéhez nem ragaszkodott mindenáron, hanem szolgai alakot öltött, kiüresítette magát, és hasonló lett az emberekhez. Megalázta magát és engedelmeskedett mindhalálig, mégpedig a kereszthalálig. Ezért Isten felmagasztalta, és olyan nevet adott neki, amely fölötte van minden névnek, hogy Jézus nevére hajoljon meg minden térd a mennyben, a földön és az alvilágban, és minden nyelv hirdesse az Atyaisten dicsőségére, hogy Jézus Krisztus az Úr.

Üzenetek

(San Martino 86.6.12)

Dicsérjük az Urat!

Gyermekeim, azt kérem tőletek, legyetek alázatosak.

Amikor imádkoztok,

legyetek olyanok, mint a gyermekek.

Semmisítsetek meg magatokban minden nagyratörést!

Semmisítsétek meg éneteket,

s akkor imátok hatékony lesz,

és ha kérni fogtok, meghallgatásra találtok,

és az Atya majd naggyá tesz titeket.

Vezetni akarlak titeket, gyermekeim.

Engedjétek vezetni magatokat! Megáldalak titeket!

(San Martino 92.7.8)

Áldjuk és dicsőítsük az Atyát!

Gyermekeim, minden óhajom megvalósulhat

alázatotokon keresztül,

Isten népének alázatán keresztül.

A családok az imával

és az alázattal fognak megmenekülni.

Minden ember megalázódva találja meg az üdvösséget.

Az egész világ az alázat aktusával lesz megmentve.

Hallgassatok rám, drága gyermekeim!

Megáldalak mindnyájatokat!

Elmélkedés

(Montforti Grignon Szent Lajos Mária)

A tökéletes Mária-tisztelet

(198. cikkely)

Az igazi hívők alávetik magukat és engedelmeskednek a Szent Szűznek, mint jó Édesanyjuknak, Jézus Krisztus példájára, aki a harminchárom évből, melyet a földön töltött, harmincat arra fordított, hogy Atyját az Istent, éppen szent Édesanyja iránti teljes és tökéletes alárendeltségével dicsőítse. Az igazi hívők engedelmeskednek neki, hűségesen követve tanácsait, mint a kis Jákob tette azt édesanyjával. Ugyanis Rebeka ezt mondta neki: «Gyermekem, kövesd tanácsaimat»; vagy mint Kánában a menyegzőre meghívottak, akiknek a Szent Szűz ezt mondta: «Tegyétek, amit mond!» Jákob, mivel édesanyjának engedelmeskedett, mintegy csoda folytán részesült az áldásban, bár természetes úton nem járt volna neki. Kánában, a menyegzőre meghívottak Jézus Krisztus első csodájában részesülhettek, mert követték a Szent Szűz tanácsát, akinek kérésére Jézus a vizet borrá változtatta. Ugyanígy mindazok, akik a századok végéig a mennyei Atya áldottjaiként élnek, és élvezni fogják az Ő csodás tetteit, mégis csak akkor fognak részesedni e kegyelmekben, ha tökéletesen engedelmeskednek Máriának. Az Ézsauk ellenben pont azért veszítik el az áldást, mert nem voltak engedelmesek a Szent Szűz iránt.

(199. cikkely)

Isten kedvelt gyermekei nagy bizalmat helyeznek a Szentséges Szűz jóságába és hatalmába, aki jóságos Édesanyjuk. Szüntelenül hozzá fordulnak segítségért, rá, mint sarkcsillagra emelve tekintetüket, hogy biztosan partot érjenek. Szívük nagy nyitottságával fedik fel előtte bánatukat és szükségleteiket, irgalmához és kedvességéhez fordulnak, hogy bűneikért általa bocsánatot nyerjenek, vagy azért, hogy keserveikben és csalódásaikban megízlelhessék anyai kedvességét.

Az ő szerető és szűzi szívébe vetik magukat, ott csodálatos módon rejtőznek el, hogy szerető szívében megtisztuljanak a legkisebb bűn-foltoktól is, és hogy ott megtalálják Jézust, aki ott rejtőzik, mint a legdicsőségesebb trónuson. Ó, micsoda boldogság! «Ne hidd azt – mondja Guerrico apát − hogy nagyobb boldogság Ábrahám ölén tartózkodni, mint Mária keblén, mert maga az Úr helyezte oda trónusát».

A gonoszok ellenben önmagukba helyezik minden bizalmukat, a disznók eledelével töltekezve, földdel táplálkozva, akár a varangyok. Ők a külsőséges, világi dolgokat szeretik, de nem élvezik Mária kedvességét, nem érzékelik azt a ráhagyatkozást, azt a bizalmat, melyet Isten kedvelt gyermekei éreznek a Szent Szűz, mint jó Édesanyjuk iránt.

(200. cikkely)

Végül Isten kedvelt gyermekei jó Édesanyjuk, a Szent Szűz útját követik, vagyis nyomdokain járva utánozzák őt, és épp ezáltal lesznek igazán boldog hívők, és magukon hordják a kiválasztottság pecsétjét, ahogy ezt a jó Anya mondja nekik: «Boldogok azok, akik útjaimon járnak», vagyis akik erényeimet követik, és az Isteni kegyelem segítségével életpéldám útjain járnak. Ők boldogok ebben a világban a kegyelem bősége miatt és azon lelki édességek miatt, amelyeket teljességemből közlök velük, és bőségesebben teszem ezt ővelük, mint azokkal, akik nem követnek ilyen közelről engem. Boldogok majd a halálban, amely szelíd és békés számukra, s amelynek pillanatában rendszerint én magam állok mellettük, hogy bevezessem őket a Menny örömébe. Végül boldogok lesznek az örökkévalóságban, mert hűséges szolgáim közül soha, akik életük folyamán erényeimet követik, senki sem veszett még el!

(Krisztus követése 3,4)

Isten jelenlétében élni

Fiam, járj-kelj igazságban előttem, és mindig őszinte szívvel keress engem. Aki előttem igazságban jár-kel, védelmet talál a gonosz támadásaitól, az igazság megszabadítja őt a kísértőktől, a bűnösök rágalmazó szavától. Ha az igazság szabaddá tesz, valóban szabad leszel, nem fogsz törődni az emberek üres szavával, beszédével.

Uram, valóban úgy van, ahogyan mondod, úgy történjék velem. Tanítson engem a te igazságod, őrizzen, védjen üdvösséges végemig! Szabadítson meg minden gonosz indulattól és rendetlen szeretettől, akkor majd Veled járok-kelek szívemnek nagy szabadságában.

Én megtanítalak téged arra, mondja az Igazság, hogy mi helyes és mi kedves előttem. Bűneidet nagy bánattal és szomorúsággal vedd fontolóra, jó tetteid miatt pedig soha se hidd valami nagynak magadat! Bizonyára bűnös vagy, sok szenvedélyre hajlandó, azokba belebonyolódott. Magadtól mindig a semmibe buknál, könnyen elesel, könnyen legyőzetel, könnyen megzavarodol, könnyen elromlasz. Semmid sincs, amivel dicsekedhetnél, de sokminden van benned, ami miatt a hitványak közé sorakozhatsz, mert még sokkal gyarlóbb vagy, mintsem magad gondolod.

Semmit se higgy tehát nagynak mindabból, amit cselekszel! Semmi sem nagy, értékes, csodálatos, semmi sem méltó az elismerésre, semmi sem magasztos, nem igazán dicsérni való, csak ami örök. Teljék tetszésed mindenek fölött az örök Igazságban, ne legyen tetszésedre soha a te alantas semmiséged. Semmitől se félj úgy, semmit se gyalázz és kerülj annyira, mint vétkeidet és bűneidet, ezeket jobban kell utálnod, mint bármi anyagi kárt. Némelyek nem járnak őszintén előttem, hanem valamiféle kíváncsiságtól és önhittségtől vezetve be akarnak hatolni titkaimba, és Isten mélységét-magasságát kutatják, közben elhanyagolván önmagukat és saját üdvösségüket. Ezek gyakran nagy kísértések közé sodródnak, bűnökbe esnek, mert gőgjük és kíváncsiságuk miatt szembefordulok velük.

Félj Isten ítéletétől, rettegj a Mindenható haragjától! Ne vitasd a Fölséges műveit, hanem a saját bűneidet vizsgálgasd, hogy mekkorát vétettél, s mennyi jót elmulasztottál. Némelyek áhítatukat csak könyvekhez kapcsolják, mások képekhez, ismét mások külső jelekhez és cselekményekhez. Némelyek ajkukon hordoznak engem, de szívükben kevés van belőlem. De vannak olyanok is, akik megvilágosult értelemmel, megtisztult érzésvilággal mindig az örökkévalókra áhítoznak. Földi dolgokról nehezükre esik beszélgetni, a természet parancsolta teendőket bánkódva teszik. Ezek megérzik, mit szól nekik az igazság Lelke, mert az tanítja őket arra, hogy a földieket lenézzék, a világot semmibe vegyék, és éjjel-nappal a mennybe kívánkozzanak.

(84. zsoltár)

Mily kedves a te hajlékod, Seregek Ura!

Lelkem vágyakozva eped az Úr udvarába;

lelkem és testem sóvárog az élő Isten után.

A veréb is otthont talál magának,

és a fecske fészket, hogy kicsinyeit oda rejthesse,

oltárodnál, Seregek Ura, Istenem és Királyom!

Boldogok, akik házadban laknak,

Téged örökké magasztalnak.

Boldog az ember, akinek ereje benned gyökerezik,

és akinek szíve zarándokútra készül.

Ha végigvonul a Baka-völgyön át,

az a források völgyévé változik,

a korai eső áldás bőségébe öltözteti.

Egyre magasabbra emelkednek,

és a Sionon Isten jelenik meg nekik.

Seregek Ura, hallgasd meg imámat,

Jákob Istene, fordítsd felém füled irgalmasan!

Isten, védőpajzsunk, tekints le,

lásd meg fölkented arcát!

Jobb egy nap a te csarnokodban,

mint ezer nap tetőled távol.

Inkább álljak az Isten háza küszöbén,

mint hogy lakjam a bűnösök hajlékában!

Mivel Isten nap és védőpajzs,

Ő dicsőséget ad és kegyelmet.

Nem tagad meg semmi jót azoktól,

akik tiszta szívvel élnek.

Seregek Ura, boldog, aki benned bízik!

Katekizmus

(525) Jézus egy istálló alázatosságában született, szegény családban; az esemény első tanúi egyszerű pásztorok voltak. Ebben a szegénységben ragyog föl az Ég dicsősége. Az Egyház nem fárad bele ezen éjszaka dicsőségének megéneklésébe.

(526) Istenhez képest «gyermekké lenni» az Országba történő belépés föltétele; ehhez meg kell alázkodni, kicsivé kell válni; sőt «újra kell születni» (Jn 3,7), Istenből kell születni, hogy valaki Isten fiává legyen. A születés misztériuma teljesedik bennünk, amikor Krisztus «formálódik» bennünk. Jézus születése e «csodálatos cserének» misztériuma.

(725) … és mindig az alázatosak az elsők, akik Őt elfogadják: a pásztorok, a háromkirályok, Simeon és Anna, a kánai jegyesek és az első tanítványok.

Imádság

(Kis Szent Teréz)

Imádság az alázat elnyeréséért

Jézus! Jézusom, midőn vándorként a földön jártál, azt mondtad: «Tanuljatok tőlem, mert szelíd és alázatos szívű vagyok és nyugalmat talál lelketek» (Mt 11,29).

Ó, te az egek hatalmas Uralkodója, igen, az én lelkem megpihen abban, midőn emberi testbe öltözötten szolgaként lehajolni lát, hogy megmossad apostolaid lábát. Ekkor eszembe jutnak szavaid, melyekkel az alázat gyakorlására tanítottál engem: «Példát adtam nektek, hogy amit én tettem, ti is tegyétek meg. Bizony, bizony, mondom nektek: Nem nagyobb a szolga uránál, sem a küldött annál, aki küldte. Ha ezt megértitek, és tetteitekben ehhez igazodtok, boldogok lesztek. (Jn 13,15-17).» Megértem ezeket a szavaidat, Uram, melyek a te szelíd és alázatos szívedből származnak, és kegyelmed segítségével gyakorolni akarom őket.

Alázattal akarok meghajolni, és akaratomat alávetni nővértársaim akaratának, anélkül, hogy bármiben is ellenkeznék velük, vagy azt kutatnám, van-e vagy nincs joguk hozzá, hogy nekem parancsoljanak. Ó, Kedvesem, senkinek sem volt ilyen hatalma fölötted, és te mégis engedelmeskedtél nem csupán a Szent Szűznek és Szent Józsefnek, hanem még a hóhéraidnak is. Most pedig a Szent Ostyában látom betetézni ezt a te megsemmisülésedet. Micsoda alázat az, dicsőség Királya, amellyel minden papodnak aláveted magad, tekintet nélkül arra, akik szeretnek, vagy – Uram bocsáss! – akik langyosak, vagy hidegek irántad szolgálatukban. Hívásukra Te leszállsz az Égből; ők akár siettetik akár késleltetik az Áldozat időpontját: te mindig készen állsz!

Ó, én Szerelmem, mennyire szelídnek és alázatosnak tűnsz nekem a hófehér Ostya színe alatt! Ennél jobban már nem tudod magad lealacsonyítani, hogy megtaníts engem az alázatra! Hogy szeretetedre válaszoljak, én is azt akarom óhajtani, hogy nővértársaim mindig az utolsó helyre tegyenek engem, és őszintén meg akarok győződni felőle, hogy ez az a hely, amely méltó hozzám.

Arra kérlek, Jézusom, hogy mindannyiszor küldj nekem egy megaláztatást, valahányszor mások fölé akarok emelkedni!

Tudom, Istenem, hogy te megalázod a kevély lelket, de örökké tartó örömet adsz annak, aki magát megalázza. Ezért én az utolsó sorban akarok állni, hogy megosszam veled megaláztatásaidat, hogy «részem legyen veled» (Jn 13,8) Isten országában.

Te azonban, Uram, ismered gyengeségemet: minden reggel elhatározom, hogy gyakorolom az alázatot, és az est beálltával beismerem, hogy ismételten bukásokat könyvelhetek el a gőgöt illetően. Ennek látása arra kísért, hogy elveszítsem bátorságomat, de azt is megértem, hogy ez is a gőg hatására történik. Ezért hát egyedül beléd akarom vetni minden bizalmamat, mivel Te mindent megtehetsz; arra kérlek hát, méltóztass rá, hogy lelkemben megszülessék az erény, amelyet óhajtok. Hogy végtelen irgalmadtól elnyerjem ezt a kegyelmet, gyakran ismételgetem majd neked:

«Szelíd és alázatos szívű Jézus, alakítsd szívemet a Te Szent szíved szerint!»

2010. július 3. Szent Tamás apostol A nap liturgikus színe: piros

Hiszem, ha látom! Milyen sokan gondolkodnak ma is így. Tamás kételye inkább így fogalmazható meg: bárcsak igaz lenne, de nem tudom elhinni. Ha kétely támad is szívünkben, Tamás megtanít arra, hogy kitartsunk az Egyház közösségében, ezzel Jézus közelében maradjunk. Ő majd megadja nekünk a bizonyosságot.

Hitetlenkedve fogadta Jézus feltámadásának hírét. De maga az Üdvözítő győzte meg arról, hogy valóságos testben támadt fel, és Tamás apostol így vallotta meg az Egyház húsvéti hitét: “Én Uram, én Istenem!” Életéről nem tudunk semmi biztosat azon kívül, amiről az evangélium hírt ad. A hagyomány szerint India népeinek hirdette az evangéliumot. Edesszában a VI. századtól kezdve július 3-án emlékeznek meg holttestének átviteléről.

Hívek könyörgése:

# Formálj belőlünk igazi családot, növeszd az egyházat mint csírát Isten országává! Hallgass meg, Urunk!
# Az apostolutódok Szent Tamás apostol hitét és alázatát követve legyenek buzgó vezetőink! Hallgass meg, Urunk!
# Légy a mi tanítónk és jó barátunk, és add, hogy buzgó hittel boruljunk térdre mégis előtted, amikor belegondolunk, hogy nemcsak tanítónk és jó barátunk, hanem Urunk és Istenünk is vagy! Hallgass meg, Urunk!
# Krisztusunk, tartsd össze ezt a kis helyi egyházat, légy te a szegletköve, hogy belőle is kinőjön az Úr szent temploma! Hallgass meg, Urunk!
# Járjon át minket a Szentlélek! Formáljon belőlünk, az egész közösségből és papjából igazi hajlékot Istennek! Hallgass meg, Urunk!

Ef 2,19-22

Így tehát most már nem vagytok idegenek és jövevények, hanem a szentek polgártársai és Isten házanépe, az apostolok és próféták alapjára rakott épület, melynek szegletköve maga Krisztus Jézus. Benne illeszkedik egybe az egész építmény, és az Úr szent templomává növekszik. Ti is benne épültök egybe Isten lakóhelyévé a Lélekben.
Jn 20,24-29

Tamás pedig, egy a tizenkettő közül, akit Ikernek hívnak, nem volt velük, amikor eljött Jézus. A többi tanítvány elmondta neki: ,,Láttuk az Urat!” Ő azonban így szólt: ,,Hacsak nem látom kezén a szegek nyomát, és ujjamat a szegek helyére nem teszem, és kezemet az oldalára nem helyezem, én nem hiszem!” Nyolc nap múlva ismét együtt voltak a tanítványai, és Tamás is velük volt. Jézus eljött a zárt ajtón át, megállt középen, és így szólt: ,,Békesség nektek!” Azután azt mondta Tamásnak: ,,Tedd ide ujjadat és nézd a kezeimet; nyújtsd ki kezedet és tedd az oldalamra, és ne légy hitetlen, hanem hívő!” Tamás azt felelte: ,,Én Uram és én Istenem!” Jézus erre azt mondta neki: ,,Mivel láttál engem, hittél. Boldogok, akik nem láttak, és mégis hittek.”

2010. július 03.

A Szentlélek nélkül olyanok vagyunk, mint az utca köve… Végy egy követ az egyik kezedbe, másikba meg vízzel telt szivacsot: szorítsd meg mindkettőt. A kőből semmi sem jön, a szivacs meg bőven ontja a vizet. A szivacs a lélek, amelyet betölt a harmadik isteni személy, a kő meg a hideg és kemény szív, ahol nem lakik a Szentlélek.

2010. július 3. – Szombat, Szent Tamás apostol

Húsvétvasárnap este a tizenketto közül az egyik, Tamás, vagy melléknevén
Iker, nem volt velük, amikor Jézus megjelent nekik. Késobb a tanítványok
elmondták neki: “Láttuk az Urat.” De o így szólt: “Hacsak nem látom kezén
a szegek nyomát, ha nem érintem ujjaimat a szegek helyéhez, és nem
tapintom meg kezemmel oldalát, én nem hiszem!”
Nyolc nap múlva ismét együtt voltak a tanítványok. Tamás is ott volt
velük. Ekkor újra megjelent Jézus, bár az ajtó zárva volt. Belépett és
köszöntötte oket: “Békesség nektek!” Tamásnak pedig ezt mondta: “Nyújtsd
ide az ujjadat és nézd a kezemet! Nyújtsd ki a kezedet és érintsd meg
oldalamat! Ne légy hitetlen, hanem hívot” Tamás így válaszolt: “Én Uram,
én Istenem!” Jézus ezt mondta neki: “Most már hiszel, Tamás, mert láttál
engem. Boldogok, akik nem láttak, és mégis hisznek!”
Jn 20,24-29

Elmélkedés:

A hitetlenség több dologban is felismerheto. Hitetlenségnek nevezzük, ha
valaki tagadja Isten létezését vagy a világgal és az emberekkel való
kapcsolatát. Hitetlenség az is, ha valaki elutasítja Krisztust, a
megváltót, vagy nem hisz az o istenségében. De hitetlenség az is, ha
valaki nem ismeri fel az isteni szót, a neki szóló üzenetet vagy nem
engedelmeskedik annak. A hitetlenséggel az ember kizárja életébol az
Istent, a szeretetet és elutasítja az üdvösséget. Ezzel a hit elfogadást
jelent. Elfogadni Istent, s mindazt, amit o ad nekünk, az életet, a
gondoskodást, a szeretetet, a megbocsátást, az üdvösséget, ez a hit. A ma
ünnepelt Tamás apostolhoz hasonlóan mindannyian lehetoséget kapunk a
hitre. Lehetoséget kapunk arra, hogy higgyünk Istenben, az o jóságában és
üdvözíto szándékában. Boldogok vagyunk, ha megkapjuk, s elfogadjuk a hit
adományát.
(c) Horváth István Sándor

Imádság:

Apostolok karában élsz,
vakító fény ragyog körül,
Tamás, fogadd jóságosán
téged dicséro énekünk.

A fényes égi székeken
Krisztus szerelme ad helyet,
te is szeretsz, és vágyva vágysz
Uraddal együtt halni meg.

Gyötör szerelmed szent heve,
s beszélnek bár testvéreid,
biztosságot kívánsz: az Úr
sebét hogy érintsd, látva lásd.

Fénylo örömre gyulsz legott,
hogy látod Krisztus nagy kegyét,
Uradnak vallód hittel ot,
s imádja boldog, hu szíved.

Látás nekünk nem adatott:
hitünk most toled fog tüzet,
eros lesz, s égig szárnyaló,
az Úr szívét keresni száll.

Krisztusnak áldás, tisztelet,
s imádra adja meg nekünk:
hitünk bár botlik még sokat,
lássuk meg színrol színre ot. Ámen.

3. szombat: SZENT TAMÁS APOSTOL (ünnep)

Ef 2,19-22; Zs 116; Jn 20,24-29
Apostolokra és prófétákra alapozott épület vagytok

Ef 2,19-22

Így tehát most már nem vagytok idegenek és jövevények, hanem a szentek polgártársai és Isten házanépe, az apostolok és próféták alapjára rakott épület, melynek szegletköve maga Krisztus Jézus. Benne illeszkedik egybe az egész építmény, és az Úr szent templomává növekszik. Ti is benne épültök egybe Isten lakóhelyévé a Lélekben.

Zs 116

ALLELUJA! Dicsérjétek az Urat minden népek, dicsérjétek őt minden nemzetek! Mert megerősíttetett mirajtunk az ő irgalma, és jósága örökre megmarad!

Jn 20,24-29

Tamás pedig, egy a tizenkettő közül, akit Ikernek hívnak, nem volt velük, amikor eljött Jézus. A többi tanítvány elmondta neki: ,,Láttuk az Urat!’ Ő azonban így szólt: ,,Hacsak nem látom kezén a szegek nyomát, és ujjamat a szegek helyére nem teszem, és kezemet az oldalára nem helyezem, én nem hiszem!’ Nyolc nap múlva ismét együtt voltak a tanítványai, és Tamás is velük volt. Jézus eljött a zárt ajtón át, megállt középen, és így szólt: ,,Békesség nektek!’ Azután azt mondta Tamásnak: ,,Tedd ide ujjadat és nézd a kezeimet; nyújtsd ki kezedet és tedd az oldalamra, és ne légy hitetlen, hanem hívő!’ Tamás azt felelte: ,,Én Uram és én Istenem!’ Jézus erre azt mondta neki: ,,Mivel láttál engem, hittél. Boldogok, akik nem láttak, és mégis hittek.’