Gondolkodtató melankólia

Isten azért adta nekünk az Igéjét, hogy ismerjük meg azt, amink már megvan, — az örök életet — azután járjunk a világosságában.

július 4, 2010 havi archívum

Szeretet műve – 33 napos lelkigyakorlat Máriával – 5. nap

Ötödik nap – TISZTASÁG – elszakadás minden érzékiségtől

«Ha őrködünk lelkünk ajtaján, vagyis az érzékeink felett, akkor erősen megőrizzük és nagyban növekszik annak nyugalma és tisztasága» (Keresztes Szent János).

Szentírás

(Mt 5,27-30)

Hallottátok a parancsot: Ne törj házasságot! Én pedig azt mondom nektek, hogy aki bűnös vággyal asszonyra néz, szívében már házasságtörést követ el vele.

Ezért ha jobb szemed megbotránkoztat, vájd ki és dobd el. Inkább egy tagod vesszen oda, mintsem az egész tested a kárhozatra jusson. Ha jobb kezed visz bűnbe, vágd le és dobd el! Inkább egy tagod vesszen oda, mintsem az egész tested a pokolba kerüljön.

(Mk 7,14-23)

Ismét magához szólította a népet. «Hallgassatok rám mindnyájan – mondta –, és értsétek meg: Kívülről semmi sem kerülhet be az emberbe, ami beszennyezné. Hanem ami belőle származik, az teszi az embert tisztátalanná. Ha valakinek van füle a hallásra, hallja meg!»

Amikor a tömeg elől bement a házba, tanítványai megkérdezték tőle, mi a példabeszéd értelme. Ezt felelte nekik: «Hát még ti sem értitek? Nem tudjátok, hogy ami kívülről kerül be az emberbe, nem szennyezheti be, mert nem hatol a szívébe, hanem csak a gyomrába, aztán a félreeső helyre kerül? Ezzel tisztának minősített minden ételt. De hangoztatta, hogy ami eltávozik az emberből, az teszi tisztátalanná az embert. Mert belülről, az ember szívéből származik minden gonosz gondolat, erkölcstelenség, lopás, gyilkosság, házasságtörés, kapzsiság, rosszindulat, csalás, kicsapongás, irigység, káromlás, kevélység, léhaság. Ez a sok rossz mind belülről származik, és tisztátalanná teszi az embert.

Üzenetek

(San Martino 90.12.30)

Mindörökké dicsőség az Atyának!

Miközben megáldalak titeket, ma megnyitom nektek

Szeplőtelen Szívem ajtaját,

hogy befogadjalak és óhajotok szerint

enyéimmé tegyelek titeket.

Nagy bizalommal hagyatkozzatok rám,

és én megajándékozlak titeket a szív tisztaságával,

hogy Jézussal találkozhassatok.

Én távol tartalak titeket a pokol tüzétől,

és sohasem foglak elhagyni titeket,

egészen addig, míg velem együtt

be nem léptek a Mennyországba!

Minden embernek hirdessétek ígéreteimet:

aki nekem szenteli magát, eljut az üdvösségre!

Megáldalak, és magamhoz ölellek titeket!

(San Martino 97.2.2)

Énekeljünk dicséretet az Úrnak! Gyermekeim,

ebben áll az öröm forrása: ha szeretjük Istent,

és Neki ajándékoztuk magunkat.

Szeressetek bele a (szív) tisztaságába, mindabba,

ami tiszta, és birtokolni fogjátok a világot,

és azzal az erővel, ami bennetek van, megtérítitek.

Szenteljétek magatokat Szeplőtelen Szívemnek,

és Fény lesztek a világ számára.

Újítsátok meg ezen a napon felajánlásotokat!

Drága gyermekeim, fogadjátok el Isten tervét,

amely révén életszentségetek az Ő dicsőségét szolgálja.

Örvendjetek az üdvösség eme ajánlatának,

és fogadjátok el!

Megáldalak mindnyájatokat és szeretteiteket

veletek együtt! Magamhoz ölellek titeket!

Elmélkedés

(Montforti Grignon Szent Lajos Mária)

A tökéletes Mária-tisztelet

(87. cikkely)

Számba véve gyengeségünket és gyarlóságunkat, nagyon nehéz az Istentől kapott kegyelmeket és kincseket megőriznünk: mert ezt a kincset, mely égnél és földnél értékesebb, törékeny edényben hordjuk, vagyis romlandó testben, gyenge és állhatatlan lélekben, amelyet egy semmiség megzavar és tönkretesz.

(88. cikkely)

Mert a gonosz lelkek, akik ravasz tolvajok, észrevétlenül meg akarnak lepni, hogy meglopjanak és megraboljanak. Éjjel-nappal kedvező alkalomra lesnek, ezért állandóan kerülgetnek bennünket, hogy elnyeljenek, és egy bűn által pillanat alatt mindazt a kegyelmet és érdemet elrabolják tőlünk, amit talán sok-sok éven át szereztünk. Gonoszságuk és tapasztaltságuk, cselszövésük és nagy számuk miatt ettől a nagy szerencsétlenségtől nagyon kell tartanunk, főleg, ha arra gondolunk, hogy olyan egyéneket, akik több kegyelemben részesültek, erényekben gazdagabbak voltak, gyökeresebb tapasztalatokkal bírtak és a szentségben magasabban álltak, nyomorúságosan megleptek, megraboltak és kifosztottak. A Libanonnak mennyi cédrusát, az égnek mennyi csillagát láttuk nyomorultul lehullani, fenségüket és fényüket rövid időn belül elveszíteni. Honnan ez a meglepő bukás? Nem a kegyelem hiánya miatt történt ez. Erősebbeknek és biztosabbaknak gondolták magukat, mint amilyenek valóságban voltak; képeseknek tartották magukat kincseik megőrzésére, önmagukban bíztak, és önmagukra támaszkodtak; úgy vélték, házuk eléggé biztosítva van, hogy ládáik és szekrényeik eléggé erősek arra, hogy a kegyelemnek értékes kincsét megőrizzék. Ezen észrevétlen önbizalom miatt (habár úgy vélték, egyedül Isten kegyelmére támaszkodnak) a végtelenül igazságos Úr megengedte, hogy kiraboltassanak, amennyiben saját erejükre hagyta őket.

Ó, ha ismerték volna a csodálatos ájtatosságot, melyet a következőkben megmutatok, akkor kincsüket egy hatalmas és hűséges Szűzre bízták volna, aki azt, mint tulajdonát védelmezte és megőrizte volna, sőt ezt az igazságosság által parancsolt kötelességének tekintette volna.

(89. cikkely)

A világ rendkívüli gonoszsága miatt nehéz az igazságban kitartani. A világ oly romlott, hogy a jámbor szívek, ha nem is annak szennyétől, de porától majdnem szükségszerűen bepiszkolódnak. Egyenesen a csodának egy neme, ha valaki erősen áll ebben a rohanó áradatban anélkül, hogy elsodortatnék: a háborgó tenger közepette anélkül, hogy meg ne betegednék. Szűz Mária, az egyetlen hűséges Szűz, akiben a kígyónak része nem volt.

(Krisztus követése 1/6)

A rendetlen vonzalmak

Mihelyt az emberben valami rendetlen kívánság megfogan, rögtön nyugtalan lesz. A kevély, a kapzsi soha nem nyugszik, a szegény és az alázatos szívű nagy békességben él. Az az ember, aki még magát teljesen meg nem törte, hamar kísértésbe esik, és vereséget szenved apró, alávaló dolgokban. Aki lélek szerint gyönge, még testi ember, és hajlandó arra, ami az érzékekre hat, az nehezen tud a földi vágyaktól teljesen elszakadni. Ezért aztán gyakran elszomorodik, ha ezekről lemond, könnyen bosszankodik is, ha valaki szembeszáll vele.

Ha pedig elnyerte, amire vágyódott, mindjárt furdalja a lelkiismerete, mert azt tette, amit a szenvedélye diktált, az meg nem vezet el ahhoz a békéhez, amelyre törekedett. Szívünk igazi békéjét ilyenformán azzal biztosíthatjuk, ha ellenállunk ösztönös vágyainknak, s nem azzal, ha kiszolgáljuk őket. Nincs tehát békesség a test szerint élő vagy a kívülvalókba belefeledkezett ember szívében, hanem csak a buzgó és a lélek szerint élő emberben.

(18. zsoltár 21-31)

Így viszonozza az Úr igaz voltomat.

Megjutalmazott, mert tiszta a kezem,

hiszen az Úr útjait követtem,

nem fordultam el Istenemtől.

Minden parancsát szem előtt tartottam,

Törvényét soha el nem utasítottam.

Vétek nélkül jártam színe előtt,

a bűntől távol tartottam magam.

Így viszonozza az Úr igaz voltomat,

mert látta, hogy tiszta a kezem.

Jósággal közeledsz a jóhoz,

az igazhoz igaz vagy,

a tisztával tisztán bánsz,

a hamissal azonban hamis módon.

A leigázott népnek szabadulást hozol,

a gőgös tekintetet megalázod.

Igen, te vagy világosságom, Uram,

Istenem, te megvilágosítod sötétségemet.

Veled bástyákat ostromolok,

Istenemmel falakat ugrok át.

Isten útja egyenes, az Úr szavát a tűz kipróbálta,

pajzsa Ő mindenkinek,

aki nála keres menedéket.

Katekizmus

(2532) A szív megtisztítása imádságot, a tisztaság gyakorlását, a szándék és a tekintet tisztaságát igényli.

(2518) A hatodik boldogság hirdeti: «Boldogok a tisztaszívűek, mert ők meglátják az Istent» (Mt 5,8). A «tisztaszívűek» azok, akik értelmüket és akaratukat összehangolják Isten szentségének követelményeivel, főként három területen: a szeretetben, a tisztaságban, vagyis a szexuális rendezettségben, az igazság és az igazhitűség szeretetében. Összeköttetés van a szív, a test és a hit tisztasága között.

(2519) A «tisztaszívűek» azt az ígéretet kapták, hogy színről színre meg fogják látni Istent és hasonlók lesznek Őhozzá. A szív tisztasága a látás előfeltétele. Már most lehetővé teszi, hogy Isten szerint lássunk, a másikat úgy fogadjuk, mint «felebarátot»; lehetővé teszi, hogy az emberi testet, a sajátunkat éppúgy, mint a felebarátunkét, a Szentlélek templomának és az isteni szépség egy megnyilvánulásának lássuk.

Imádság

(Romanosz Melodosz)

Részlet a „Szerzetesekhez és aszkétákhoz” c. himnuszból, és egy bűnbánati imából

Mi, akik a mai napon áthelyeztük szállásunkat

ebből az életből a lelki mennyországba,

bűnbánattal telve hozzád kiáltunk:

«Te, aki egyedül vagy irgalmas,

mentsd meg azokat, akik hozzád menekültek!

Lásd, mi mindenünket elhagytuk,

és csak hozzád vágyakozunk

és neked énekeljük: Alleluja!»

Add meg nekem a képességet,

hogy mindig rólad énekeljek,

és tiszta életemmel Téged dicsőítselek!

Segíts engem, ó Mindenható,

hogy összhang legyen tetteim és szavaim között;

bárcsak előtted énekelhetnék,

és megkapnám tőled, amire kérlek!

Add meg nekem Krisztus, te Egyetlen,

hogy tiszta imát mondjak neked,

neked, aki meg akarsz menteni minden embert.

2010. július 4. C év, évközi idő, 14. vasárnap (Portugáliai Szent Erzsébet, özvegy) A nap liturgikus színe: zöld

A név, a család és a tevékenység összeköti Árpádházi Szent Erzsébettel. Jót tenni a szegényekkel, segíteni a bajba jutottakat. Isten ma úgy gondoskodik a rászorulókról, hogy embert küld mellé, aki észreveszi gondját, baját, és igyekszik segíteni.

Portugáliai Szent Erzsébet (Izabella) Árpád-házi Szent Erzsébet unokahúga, nevét is tőle kapta. 1271-ben született Aragóniában királyi családból, anyja Jolánta volt, II. Endre magyar király leánya. Hazájában Izabellának nevezik. Már születése békét szerzett: az örömre kibékült atyja és nagyapja, akik éppen háborúban álltak egymással. 12-13 éves gyermeklányként felesége lett a portugál Dénes királynak. Két gyermeket szült.
Hősies volt a gyötrelmekben és a nehézségekben: imádkozott és jót cselekedett. Férje hűtlenségét és iszákosságát türelemmel viselte. Még törvénytelen gyermekeit is nagy szeretettel nevelte. Szeretete győzött, anélkül, hogy férje legyőzötté vált volna. A jámborság és emberszeretet mintaképe lett: betegeket gondozott, szegényeket ruházott, táplálta őket, gyakran szegény lányokat kiházasított, csakhogy megvédje őket a zülléstől. Férjét annyira megváltoztatta, hogy a néptől az “igazságos” jelzőt kapta.
Békeszerző működése hozta a legáldásosabb eredményeket. Közvetített Portugália, Kasztília, Aragónia között, békét szerzett Nápoly és Szicilia között is. Okossága és személyes varázsa hatásosabb volt mint a hadszíntér pokla.
Férje halála után javait a szegényekre hagyta és ferences harmadrendi lett. De még a zárdából is segítséget kellett nyújtani nagy problémákban. Szeretett volna békét teremteni egymás ellen háborúzni készülő fia és veje között. Ez az utazás volt utolsó útja, a békekötést már nem érte meg, lázba esett. Életereje gyorsan fogyott, már csak néhány napig élt csupán.
1336. július 4-én Estremosban hunyt el menye és fia karjaiban. A coimbrai klarissza zárdában temették el. 1612-ben sírját felbontották és testét teljes épségben találták. 1625-ben avatta szentté VIII. Orbán pápa.
Példája:
A szeretet kitartó csendessége hatékonyabb, mint a látványos “fellángolások!”

Iz 66,10-14c

Örüljetek Jeruzsálemmel, és ujjongjatok benne, mind, akik szeretitek ot! Örömmel örvendjetek vele, mind, akik gyászoltatok miatta, hogy szopjatok és jóllakjatok vigasztalásának emlojébol; hogy élvezettel szürcsöljetek dicsoségének boségébol! Mert így szól az Úr: ,,Íme, én kiárasztom rá a békességet mint folyamot, és mint megáradt patakot a nemzetek gazdagságát, és szopni fogtok; ölben hordoznak és térden ringatnak titeket. Mint akit az anyja vigasztal, úgy vigasztallak meg én titeket, és Jeruzsálemben találtok vigasztalást. Meglátjátok, és örül majd szívetek, és csontjaitok, mint a fu, sarjadoznak; megismerteti magát az Úr keze az o szolgáival, és haragja megnyilvánul ellenségein.
Gal 6,14-18

Tolem azonban távol legyen másban dicsekedni, mint a mi Urunk, Jézus Krisztus keresztjében, aki által a világ meg van feszítve számomra, és én a világnak. Mert sem a körülmetélés nem ér semmit, sem a körülmetéletlenség, csak az új teremtmény. És mindazokra, akik ezt a szabályt követik, békesség és irgalom, és Istennek Izraeljére! Ezután senki se okozzon nekem kellemetlenséget, mert Jézus jegyeit viselem testemen. A mi Urunk Jézus Krisztus kegyelme legyen lelketekkel, testvérek! Ámen.
Lk 10,1-12.17-20

Ezek után az Úr kiválasztott más hetvenkettot, és elküldte oket kettesével maga elott minden városba és helységbe, ahova menni készült. Azt mondta nekik: ,,Az aratnivaló sok, de a munkás kevés. Kérjétek azért az aratás Urát, küldjön munkásokat az aratásába. Menjetek! Íme, úgy küldelek titeket, mint bárányokat a farkasok közé. Ne vigyetek erszényt, se tarisznyát, se sarut, és az úton senkit se köszöntsetek. Ha valamelyik házba bementek, eloször ezt mondjátok: ,,Békesség e háznak!” Ha a békesség fia lakik ott, rászáll a ti békességtek; ha pedig nem, visszaszáll rátok. Maradjatok ugyanabban a házban, egyétek és igyátok, amijük van, mert méltó a munkás a maga bérére. Ne járjatok házról-házra. Ha valamelyik városba betértek, és ott befogadnak titeket, egyétek, amit elétek tesznek. Gyógyítsátok meg az ott lévo betegeket, és mondjátok nekik: ,,Elközelgett hozzátok az Isten országa.” Ha pedig egy városba betértek, és nem fogadnak be titeket, menjetek ki az utcára, és mondjátok: ,,Még a port is lerázzuk nektek, amely a ti városotokban lábainkra tapadt; tudjátok meg azonban, hogy elközelgett az Isten országa.” Mondom nektek: Szodomának könnyebb lesz a sorsa azon a napon, mint annak a városnak. Amikor a hetvenketto visszatért, örömmel mondták: ,,Uram! Még az ördögök is engedelmeskednek nekünk a te nevedben!” O azt felelte nekik: ,,Láttam a sátánt: mint a villám, úgy zuhant le az égbol. Íme, hatalmat adtam nektek, hogy kígyókon és skorpiókon járjatok, s minden ellenséges hatalmon, és semmi sem fog ártani nektek. De ne annak örüljetek, hogy a lelkek engedelmeskednek nektek, hanem annak örüljetek, hogy nevetek fel van írva a mennyben.”

2010. július 4. – Évközi 14. vasárnap

Az apostolok kiválasztása után Jézus kiválasztott más hetvenkét
tanítványt, és elküldte oket kettesével maga elott minden városba és
helységbe, ahová menni szándékozott. Így szólt hozzájuk: “Az aratnivaló
sok, de a munkás kevés. Kérjétek hát az aratás Urát, küldjön munkásokat
aratásába. Menjetek! Úgy küldelek titeket, mint bárányokat a farkasok
közé. Ne vigyetek magatokkal se erszényt, se tarisznyát, se sarut. Az úton
senkit se köszöntsetek. Ha betértek egy házba, eloször is ezt mondjátok:
Békesség e háznak! Ha békesség fia lakik ott, rászáll a ti békességtek, ha
nem, visszaszáll rátok. Maradjatok ugyanabban a házban, és azt egyétek és
igyátok, amijük van. Mert méltó a munkás a maga bérére. Ne járjatok házról
házra. Ha egy városba érkeztek, és szívesen látnak titeket, egyétek, amit
elétek adnak. Gyógyítsátok meg ott a betegeket, és hirdessétek: Elérkezett
hozzátok az Isten országa!
De ha betértek valamelyik városba, és nem látnak titeket szívesen,
menjetek ki az utcára, és mondjátok: Még a port is lerázzuk, ami
városotokban a lábunkra tapadt, de tudjátok meg: Elérkezett hozzátok az
Isten országa. Bizony mondom nektek: Szodomának könnyebb sorsa lesz azon a
napon, mint ennek a városnak.”
A hetvenkét tanítvány nagy örömmel tért vissza. “Uram – mondták -, a te
nevedre még a gonosz lelkek is engedelmeskedtek nekünk.” O így válaszolt:
“Láttam a sátánt: mint a villám, úgy bukott le az égbol. Hatalmat adtam
nektek, hogy kígyókon és skorpiókon járjatok, hogy minden ellenséges eron
úrrá legyetek: Semmi sem fog ártani nektek. Mindazonáltal ne annak
örüljetek, hogy a gonosz lelkek engedelmeskedtek nektek. Inkább annak
örüljetek, hogy nevetek föl van írva a mennyben.”
Lk 10,1-12. 17-20

Elmélkedés:

Mindannyiunk küldetése
A mai vasárnap evangéliuma Jézus tanítványaira irányítja figyelmünket,
pontosabban egy, a tizenketto apostolnál nagyobb számú tanítványi körre.
Azok az emberek, akik eddig “csak” követték Jézust és tanultak tole, most
önálló feladatot, megbízatást kapnak a Mestertol. Jogosan mondhatjuk, hogy
tanítványi életükben fordulatot jelent ez az esemény, tudniillik a
misszióra való küldés, amelyet azért érdemes szemügyre vennünk mai
elmélkedésünkben, mert mi is ugyanezt a küldetést kapjuk.

Az útnak induló tanítványok tudatában vannak annak, hogy küldöttek,
megbízottak. Nem a maguk nevében indulnak és tevékenykednek, hanem
mesterüket Jézust képviselik. Lukács evangélista leírása szerint Jézus
olyan helyekre küldi oket, “ahová menni szándékozott”, tehát ahová
személyesen akar eljutni a közeljövoben. Nem egyszeruen csak arról van itt
szó, hogy a tanítványok szállást keressenek Jézus számára, hanem hogy
elokészítsék az o érkezését. Ez a valóságos, ugyanakkor jelképes
cselekedet azt az üzenetet hordozza minden idok küldöttei számára, hogy a
feladat nem lehet más, mint Krisztus jövetelére, fogadására felkészíteni
az embereket. A mi Urunk napjainkban is szeretne eljutni, szeretne utat
találni minden emberhez. Nekünk, az o küldötteinek az a feladatunk, hogy
segítsük az o találkozását az emberekkel.

Jézus nagyon érdekes kijelentést tesz: “Menjetek! Úgy küldelek titeket,
mint bárányokat a farkasok közé” (Lk 10,3). Ez a komoly figyelmeztetés
arra utal, hogy minden jó szándékuk ellenére a tanítványok ellenséges
megnyilvánulásokkal és gyulölettel is fognak találkozni. Missziós útjuk
nem diadalmenet lesz, hanem küzdelmes munka, amely során azonban mindig
számíthatnak Isten gondoskodására és védelmére. Jézus ugyanis jó
pásztorként védelmezni fogja oket. A küldöttek Jézus békéjét, az
üdvösséget viszik, s akik elutasítják oket, azok valójában az Isten által
számukra felkínált üdvösséget, mint legfobb jót utasítják el.

Jézus útmutatásait követoen hirtelen nagyot lépünk az idoben, s rögtön
arról olvashatunk, hogy a tanítványok visszatérnek útjukról. Az
evangélista tehát nem írja le részletesen, hogy mi történt a küldöttekkel,
és a visszaérkezésük utáni beszámoló is meglehetosen szukszavú.
Tulajdonképpen csak annyit tudunk meg, hogy a tanítványok maguk is
elcsodálkoztak azon, hogy Jézus küldötteiként olyan erovel rendelkeztek,
amelynek még a gonosz lelkek sem tudtak ellenállni. Ez a tény azt jelzi,
hogy küldetésük eredményes, sikeres volt. A sikeres ördöguzések újabb
jelképes mondanivalót tartalmaznak: nem a küldöttek, hanem maga Jézus
gyozedelmeskedik az embereket fogva tartó és nekik ártó gonosz felett.

Az evangéliumi részlet utolsó szakasza a tanítványok örömére és ezen öröm
igazi okára irányítja figyelmünket. “Annak örüljetek, hogy nevetek föl van
írva a mennyben” (Lk 10,20) – mondja Jézus. Küldetésük teljesítésének
jutalma tehát az üdvösség. Ebbol azt a következtetést vonhatjuk le, hogy
miként az emberek részérol a küldöttek elutasítása az üdvösség
visszautasítását jelentette, a tanítványok részérol a küldetés nem
teljesítése azt jelenti, hogy kizárják magukat az üdvösségbol.

A misszió, a krisztusi örömhír terjesztése az Egyház egyik legfontosabb
tevékenysége, szolgálata. Ez adja a közösségek lendületét, s ez biztosítja
a közösség életerejét, növekedését. Ha egy közösség nem érzi át igazi
küldetését és küldetésének jelentoségét, menthetetlenül magába fordul,
magába zárkózik. Az a közösség viszont, amelynek éltetoje maga Krisztus, s
amelynek tagjai nem csak egymással, hanem Krisztussal is élo közösségben
vannak, sikerrel munkálkodhat a rossz visszaszorításán és az örömhír
terjesztésén a világban. Ez minden keresztény embernek és minden krisztusi
közösségnek a feladata, ez mindannyiunk küldetése.
(c) Horváth István Sándor

Imádság:

Uram, Jézus, a te küldötted vagyok, ezért mindenkor a te örömhíredet
akarom továbbadni és rólad akarok tanúságot tenni. A te szereteted és
irgalmad jele szeretnék lenni a világban, naponta gyakorolva az irgalmas
szeretet cselekedeteit. Mindent a te nevedben akarok tenni, hogy te gyozz
a rossz és a gonosz felett. Vezess engem Szentlelked által, aki indít és
megerosít engem és az egész Egyházat a missziós küldetésben!

2010. július 04.

A Szentlélek olyan, mint a kertész: munkálja a lelkünket. A Szentlélek nekünk dolgozik.

4. vasárnap: ÉVKÖZI 14. VASÁRNAP (Portugáliai Szent Erzsébet, Szent Berta)

Iz 66,10-14c; Zs 65; Gal 6,14-18; Lk 10,1-12.17-20
Folyamként árasztom városomra a békességet

Iz 66,10-14c

Örüljetek Jeruzsálemmel, és ujjongjatok benne, mind, akik szeretitek őt! Örömmel örvendjetek vele, mind, akik gyászoltatok miatta, hogy szopjatok és jóllakjatok vigasztalásának emlőjéből; hogy élvezettel szürcsöljetek dicsőségének bőségéből! Mert így szól az Úr: ,,Íme, én kiárasztom rá a békességet mint folyamot, és mint megáradt patakot a nemzetek gazdagságát, és szopni fogtok; ölben hordoznak és térden ringatnak titeket. Mint akit az anyja vigasztal, úgy vigasztallak meg én titeket, és Jeruzsálemben találtok vigasztalást. Meglátjátok, és örül majd szívetek, és csontjaitok, mint a fű, sarjadoznak; megismerteti magát az Úr keze az ő szolgáival, és haragja megnyilvánul ellenségein.

Zs 65

A karvezetőnek. Ének. Zsoltár. Ujjongjatok az Istennek, minden földek, mondjatok nevének éneket, dicsőségét dicsérve zengjétek. Mondjátok Istennek: ,,Milyen félelmetesek műveid, hatalmad nagysága miatt ellenségeid hízelegnek neked. Az egész föld imádjon és dicsérjen téged, zengjen nevednek dicséretet.’ Jöjjetek és lássátok az Úr tetteit, félelmetes, amit végbevitt az emberek fiai közt. Szárazfölddé változtatta a tengert, gyalog keltek át a folyóvízen; Örvendeztünk akkor benne. Uralkodik hatalmával örökre, szemmel tartja a nemzeteket, hogy fel ne fuvalkodjanak magukban a lázongók. Áldjátok Istenünket, ti nemzetek, hallassátok dicséretének szavát; Ő adott életet lelkünknek, és nem hagyta meginogni lábunkat. Mert próbára tettél minket, Isten, megvizsgáltál minket tűzzel, mint ahogy az ezüstöt vizsgálják. Tőrbe is vezettél, nyomorúságot tettél hátunkra. Engedted, hogy emberek gázoljanak a fejünkön, tűzön és vízen mentünk keresztül, de te kivezettél minket az enyhülésre. Égő áldozatokkal jövök házadba; Megadom neked, amiket fogadtam, amit megígért ajkam, amit szám fogadott nyomorúságomban. Kövér égőáldozatokat mutatok be neked; Jóillatú áldozatul kosokat mutatok be neked, bikákat és kecskebakokat. Ti mind, akik félitek Istent, jöjjetek, halljátok, elbeszélem, milyen nagy dolgokat cselekedett velem! Számmal hozzá kiáltoztam, nyelvemmel őt magasztaltam. Ha gonoszság lett volna szívemben, az Úr nem hallgatott volna meg. Ám Isten meghallgatott engem, figyelembe vette hangos könyörgésemet. Áldott az Isten, aki nem vetette el imámat, s nem vonta meg irgalmasságát tőlem.

Gal 6,14-18

Tőlem azonban távol legyen másban dicsekedni, mint a mi Urunk, Jézus Krisztus keresztjében, aki által a világ meg van feszítve számomra, és én a világnak. Mert sem a körülmetélés nem ér semmit, sem a körülmetéletlenség, csak az új teremtmény. És mindazokra, akik ezt a szabályt követik, békesség és irgalom, és Istennek Izraeljére! Ezután senki se okozzon nekem kellemetlenséget, mert Jézus jegyeit viselem testemen. A mi Urunk Jézus Krisztus kegyelme legyen lelketekkel, testvérek! Ámen.

Lk 10,1-12.17-20

Ezek után az Úr kiválasztott más hetvenkettőt, és elküldte őket kettesével maga előtt minden városba és helységbe, ahova menni készült. Azt mondta nekik: ,,Az aratnivaló sok, de a munkás kevés. Kérjétek azért az aratás Urát, küldjön munkásokat az aratásába. Menjetek! Íme, úgy küldelek titeket, mint bárányokat a farkasok közé. Ne vigyetek erszényt, se tarisznyát, se sarut, és az úton senkit se köszöntsetek. Ha valamelyik házba bementek, először ezt mondjátok: ?,,Békesség e háznak!?” Ha a békesség fia lakik ott, rászáll a ti békességtek; ha pedig nem, visszaszáll rátok. Maradjatok ugyanabban a házban, egyétek és igyátok, amijük van, mert méltó a munkás a maga bérére. Ne járjatok házról-házra. Ha valamelyik városba betértek, és ott befogadnak titeket, egyétek, amit elétek tesznek. Gyógyítsátok meg az ott lévő betegeket, és mondjátok nekik: ?,,Elközelgett hozzátok az Isten országa.?” Ha pedig egy városba betértek, és nem fogadnak be titeket, menjetek ki az utcára, és mondjátok: ?,,Még a port is lerázzuk nektek, amely a ti városotokban lábainkra tapadt; tudjátok meg azonban, hogy elközelgett az Isten országa.?” Mondom nektek: Szodomának könnyebb lesz a sorsa azon a napon, mint annak a városnak. Amikor a hetvenkettő visszatért, örömmel mondták: ,,Uram! Még az ördögök is engedelmeskednek nekünk a te nevedben!’ Ő azt felelte nekik: ,,Láttam a sátánt: mint a villám, úgy zuhant le az égből. Íme, hatalmat adtam nektek, hogy kígyókon és skorpiókon járjatok, s minden ellenséges hatalmon, és semmi sem fog ártani nektek. De ne annak örüljetek, hogy a lelkek engedelmeskednek nektek, hanem annak örüljetek, hogy nevetek fel van írva a mennyben.’