Gondolkodtató melankólia

Isten azért adta nekünk az Igéjét, hogy ismerjük meg azt, amink már megvan, — az örök életet — azután járjunk a világosságában.

Szeretet műve – 33 napos lelkigyakorlat Máriával – 6. nap

Hatodik nap – LELKI SZEGÉNYSÉG – a lelki gyermekség

«Az, aki igényt tart arra, hogy a teremtmények figyelembe vegyék, az, aki ragaszkodik saját akaratához, a saját elgondolásaihoz vagy nagyon szereti a függetlenséget, az, aki Istenben lelki élvezetet és vigasztalást keres, az nem tartozik a lelkileg szegényekhez, hanem gazdag birtokosa önmagának.» (Intimità Divina)

Szentírás

(1 Kor 1,20-30)

Hol marad a bölcs? Hol az írástudó? Hol az e világi tudás szószólója? Nem megmutatta Isten, hogy a világ bölcsessége balgaság? Mivel a világ a maga bölcsességével nem ismerte fel Istent isteni bölcsességében, úgy tetszett Istennek, hogy balgaságnak látszó igehirdetéssel üdvözítse a hívőket. A zsidók csodajeleket kívánnak, a görögök bölcsességet követelnek, mi azonban a megfeszített Krisztust hirdetjük. Ő a zsidóknak ugyan botrány, a pogányoknak meg balgaság, a meghívottaknak azonban, akár zsidók, akár görögök: Krisztus Isten ereje és Isten bölcsessége. Hiszen Istennek a «balgasága» bölcsebb az embereknél, és Istennek a «gyöngesége» erősebb az embereknél.

Gondoljatok csak meghívásotokra, testvérek! Nem sokan vannak köztetek olyanok, akik a világ szerint bölcsek, nem sok a hatalmas, nem sok az előkelő. Isten azonban azt választotta ki, ami a világ szemében balga, hogy megszégyenítse a bölcseket, s azt választotta ki, ami a világ előtt gyönge, hogy megszégyenítse az erőseket, s ami a világ előtt alacsonyrendű és lenézett, azt választotta ki Isten, a semminek látszókat, hogy megsemmisítse azokat, akik valaminek látszanak. Így senki sem dicsekedhet Isten előtt. Általa van nektek életetek Krisztus Jézusban, aki Istentől bölcsességünkké és megváltásunkká lett.

(Jer 17,5-10)

Ezt mondja az Úr: Átkozott az az ember, aki emberben bízik, aki halandóra támaszkodik, és szíve elfordul az Úrtól. Olyan lesz, mint a cserje a pusztában: Ha valami jó jön, semmit sem lát belőle, hanem a kiaszott sivatagban tanyázik, sós és lakhatatlan földön.

Áldott az az ember, aki az Úrban bízik, akinek az Úrban van a reménye. Olyan lesz, mint a víz mellé ültetett fa, amely gyökereit egészen a folyóig ereszti. Ha jön a hőség, nem kell félnie, lombja mindig zöldellni fog. Szárazság idején nem kell aggódnia, akkor sem szűnik meg gyümölcsöt teremni.

Csalárdabb az emberi szív mindennél, és tele van gonoszsággal. Ki lát bele titkos rejtekeibe?

Én az Úr, aki a szíveket vizsgálom, és próbának vetem alá a veséket, hogy megfizessek kinek-kinek életmódja és tettei szerint.

Üzenet

(San Martino 98.11.1)

Együtt áldjuk az Atyát!

Gyermekeim, erre az órára és

erre a napra szólnak mostani szavaim:

azok számára, akiknek szándékában áll,

hogy Művemet szolgálják;

arra szolgálnak, hogy megszentelődjetek;

az egyszerű lelkek számára,

akik nyitottak a Szeretet óhajaira;

a lélekben szegények számára,

akik úgy érzik, minden kegyelemre

szükségük van;

alázatos lelkek számára, akik mindig készek

arra, hogy leszálljanak a saját és mások

lelkének mélységeibe;

a bensőséges lelkek számára, akik

minden felületességet elutasítanak, minden

engedékenységet önmagukkal és a világgal;

azon lelkek számára, akik elkötelezték magukat

a hit és az életszentség útján, hogy a legnagyobb

dicsőséget adják meg Istennek,

és a legvalódibb segítséget a felebarátnak;

azok számára, akik családként élik meg

Művemhez tartozásukat:

ezek számára szólnak szavaim a dicsőségnek e napján.

Én bátorítalak titeket, drága gyermekeim,

hogy a nehézségek közepette is folytassátok,

hogy az én Művem kiemelkedjék és

a figyelem középpontjába kerüljön ebben a

gonoszság mocsarává vált világban.

Mindazok, akik hallgatnak rám,

eljutnak az életszentségre. Megáldalak titeket!

Elmélkedés

(Montforti Grignon Szent Lajos Mária)

A tökéletes Mária-tisztelet

(73.cikkely)

Így hát mi mindannyian Jézus Krisztushoz kell, hogy tartozzunk, hogy szolgáljuk Őt, de nem béresek módjára, hanem a szeretet rabszolgáiként, akik nagy szeretettől indíttatva felajánlják magukat szolgálatára rabszolgák módjára, csupán azon tisztelettől vezetve, hogy hozzá tartozzanak. Mielőtt megkereszteltek, mi az ördög rabszolgái voltunk, a keresztséggel Jézus Krisztus rabszolgái lettünk.

(74.cikkely)

Az, amit Jézus Krisztusra vonatkozóan mondok, azt a Szent Szűzre is vonatkoztatom, akit Ő kiválasztott, hogy életének, halálának, dicsőségének és hatalmának elválaszthatatlan társa legyen az Égben és a földön, a kegyelem folytán megadta neki azokat a jogokat és kiváltságokat, melyeket Jézus Krisztus természeténél fogva birtokol. A Szentek mondják: «Mindaz, ami Istennél természete szerint méltányos, az Máriára vonatkozóan a kegyelem révén lesz méltányos, oly módon, ahogy ők mondják, miután mindkettőjük akarata és hatalma azonos, ezért mindkettőjük alattvalói, szolgái és rabszolgái is azonosak.

(75. cikkely)

A Szentek érzései és sok kiváló ember szerint tehát, lehetséges az, hogy a Szentséges Szűz rabszolgáinak hívjuk magunkat és azok legyünk szeretetből, hogy így annál tökéletesebben legyünk rabszolgái Jézus Krisztusnak. A Szentséges Szűz az az eszköz, akit Jézus Krisztus arra választott ki, hogy általa jöjjön el közénk, és ugyanígy annak is eszköze, hogy az ő révén menjünk Őhozzá. Ő ugyanis nem olyan, mint a többi teremtmények, akik midőn magukhoz édesgetnek minket, eltávolíthatnának Istentől, ahelyett, hogy segítenének minket abban, hogy rátaláljunk. Mária legerősebb vágya az, hogy Jézus Krisztushoz fűzzön minket, az ő Fiához; a Fiú legerősebb vágya pedig az, hogy rajta keresztül jussunk Szentséges Édesanyjához. Ez megtiszteltetés számára és tetszésére van, ahogy az lenne egy király számára, ha attól vezettetve, hogy őt minél tökéletesebben szolgáljuk, a királynő rabszolgáivá lennénk. Ezért mondják az Egyházatyák, Szent Bonaventura, hogy a Szent Szűz az út, amely által a mi Urunkhoz eljutunk: «Őhozzá közelíteni annyi, mint rálépni az útra, ami Krisztushoz visz.»

(Krisztus követése 3/43)

Az üres világi bölcsesség ellen

Fiam, ne sokat adj az emberek tetszetős és éles elméjű kijelentéseire! Mert nem beszéd az Isten országa, hanem erő. Figyelj az én szavaimra, amelyek fölgyújtják a szívet és megvilágosítják az elmét, töredelemre indítanak, és sokféle vigasztalást hoznak. Sohase olvass azért valamit, hogy tanultabbnak vagy bölcsebbnek látszódjál. A vétkes hajlamok irtogatásán munkálkodjál, mert az több hasznodra lesz, mint a sok súlyos kérdés megoldásában való jártasság.

Ha sokat olvasol, és sokat tudsz is, mindig az első principiumhoz kell visszatérned. Én vagyok az, aki tudományra tanítom az embert, és a kisdedeknek tündöklőbb értelmet adok, mint az a tanítás, ami emberektől való. Akihez én szólok, az egy-kettőre bölcs lesz, és lélekben sokat fog gyarapodni. Jaj azoknak, akik sok haszontalanságot tudakolnak az emberektől, de keveset törődnek azzal, hogyan szolgálhatnak engem. Eljön majd az idő, amikor megjelenik Krisztus, a mesterek mestere, az angyalok Ura, és mindenkit kikérdez, vagyis mindenkinek megvizsgálja a lelkiismeretét. Akkor majd át- meg átvilágítja Jeruzsálemet, és föltárulnak a sötétség rejtekei, elnémulnak a mentegetőző ajkak.

Én vagyok, aki egy szempillantásban fölemelem az alázatos lelket, hogy az örök igazságot jobban átértse, mint ha tíz esztendőt tanult volna az iskolákban. Én szavak zengése nélkül tanítok, véleményeket egymásba nem bonyolítok, elismerésben föl nem fuvalkodom, érveket nem latolgatok. Én megtanítalak arra, hogy megvesd, ami földi, keveselld, ami most van, az örökkévalót keresd, az örökkévalót tudd, kerüld az elismerést, viseld el a botránkozást, belém vesd minden reményedet, semmit se kívánj kívülem, és buzgó szívvel, mindennél jobban engem szeress.

Egy valaki, aki engem nagyon szeretett, igen tudóssá vált az isteni dolgokban, és csodálatosan beszélt. Több hasznát látta annak, hogy mindent elhagyott, mint annak látta volna, ha a tudományban műveli magát. De némelyeknek mindenki előtt nyilvánvaló dolgokról szólok, másoknak kiválasztott titkokról, van, akinek jelekben és árnyékokban, gyöngéden jelenek meg, mások előtt eláradó világosságban nyilatkoztatom ki titkaimat. A könyvekben egy a szó, de nem mindenkit egyformán okosít meg. Mert belül én munkálkodom, a tanító, az igazság, a szív vizsgálója és a gondolatok megfejtője, a tettek sugalmazója, s én annyit adok mindenkinek, amennyit méltányosnak ítélek.

(103. zsoltár)

Áldjad lelkem, az Urat,

és egész bensőm dicsérje szent nevét!

Áldjad lelkem, az Urat,

és ne feledd, mennyi jót tett veled!

Megbocsátja minden bűnödet,

és meggyógyítja minden gyengeséged.

Megmenti életed a pusztulástól,

kegyelemmel és irgalommal koszorúz.

Életed eltölti javakkal,

mint a sasé, megújul ifjúságod.

Igazságos tetteket visz végbe az Úr,

az elnyomottnak igazságot szolgáltat.

Útjait kinyilvánította Mózesnek,

a tetteit Izrael fiainak.

Az Úr irgalmas és könyörületes,

szelíd a haragban és gazdag az irgalomban.

Nem perel untalan, haragja nem tart örökké.

Nem bűneink szerint bánik velünk, és nem

vétkeink szerint fizet vissza.

Mert amilyen magas az ég a föld felett,

olyan nagy irgalma az igazak iránt.

Amilyen távol van napkelet napnyugattól,

olyan messze veti el tőlünk bűneinket.

Ahogy az apa megkönyörül fiain,

úgy könyörül az Úr azokon, akik Őt félik.

Tudja jól, milyen az alkatunk,

tudja, hogy a porból származunk.

Az ember napjai a fűhöz hasonlók,

virul, mint a mező virága,

de egy kis szellő s már vége van:

A hely is elfeledte, ahol addig állt.

Ám az Úr kegyelme mindörökre az igazakkal van,

és igazságossága fiaik fiaival.

Azokkal, akik hívek szövetségéhez,

akik vigyáznak, hogy törvényei szerint éljenek.

Az Úr az égben készítette el trónját,

királyi hatalma parancsol a mindenségnek.

Áldjátok az Urat, angyalai mind,

ti hatalmasok, kik teljesítitek parancsait,

és lesitek a szavát.

Áldjátok az Urat, égi seregek, mind,

ti szolgái, akik teljesítitek akaratát!

Áldjátok az Urat, művei, mind,

uralmának minden helyén!

Lelkem, áldjad az Urat!

Katekizmus

(2546) «Boldogok a lelki szegények» (Mt 5,3). A boldogságok kinyilatkoztatják a boldogság és a kegyelem, a szépség és a béke rendjét. Jézus dicséri a szegények örömét, akik már magukénak mondhatják a mennyek országát. Nekem úgy tűnik, hogy az Ige «lelki szegénységnek» nevezi a lélek önkéntes alázatosságát, és ennek példájaként az Apostol Isten szegénységét állítja elénk, amikor azt mondja: «Ő, jóllehet gazdag, értünk szegénnyé lett» (2 Kor 8,9).

(2547) Az Úr jajt kiált a gazdagokra, mert ők a javak bőségében megtalálják vigasztalásukat (Lk 6,24). «A gőgösök tehát óhajtják és szeretik a földi országokat: a lélekben szegények azonban boldogok, mert övék a mennyek országa.» A mennyei Atya gondviselésére hagyatkozás megszabadítja az embert a holnap miatti aggódástól. Az Istenbe vetett bizalom fölkészít a szegények boldogságára. Ők majd látni fogják Istent.

Imádság

(Szent Ágoston)

Ó Uram, fontolóra akarom venni létemet: Mit érdemeltem meg, én bűnös? Én, aki Téged megvetettelek? Semmi mást, mint a büntetést, semmi más nem lebeg szemem előtt, mint az örök kárhozat. Jól látom azt, amit megérdemeltem, és azt, amit Te adtál nekem ingyen és bérmentve. Nekem bűnösnek bocsánat adatott, megadatott a megigazulás, megadatott a szeretet, vagyis az Isteni Szeretet, amellyel minden jótettet elvégezhetek, és ráadásul Te az örök életet adod nekem, nekem adod az angyalok társaságát, és mindezt az irgalom hatására teszed.

Ó, hogy sohase dicsekedjem a saját érdemeimmel, mert azok maguk is a te ajándékaid!

Istenem, én Irgalmasságom!

Add meg nekem, hogy leszálljak szívem mélyére, és megvalljam neked: semmim sincs, ami neked tetszésedre lehetne, annak kivételével, amit tőled kaptam! Amit magaménak mondhatok, az mind utálatos előtted! Ha a birtokomban lévő javakra gondolok, mi az, amit ne úgy kaptam volna? És ha úgy kaptam azokat, miért dicsekednék vele, mintha nem úgy kaptam volna?… Magamtól csak annyira tellett, hogy elvesszek, és most sem volnék képes rád találni, ha Te, aki teremtettél, nem keresnél engem!

(B. Folignoi Angela)

Ó, Jézusom, a Te első társad a földön az önként vállalt szegénység volt, egy folyamatos, tökéletes, teljes szegénység. Te minden földi dologban szegényen akartál élni. E világ mulandó dolgaiból nem akartál mást, csak a végső szűkölködést, ínséggel, éhezéssel és szomjúsággal, hideget és meleget, sok fáradalmat, kemény életet és puritán egyszerűséget. Rokonaidtól, barátoktól és minden evilági vonzalomtól is megfosztva akartál élni. Végül önmagadtól is megfosztottad magad; hatalmadtól és bölcsességedtől is, és megfosztottad magad dicsőségedtől. Te teremtetlen és emberré lett Isten, Te megtestesült és szenvedni képes Isten! Úgy akartál megmutatkozni és élni előttünk, mint egy szegény, hatalom nélküli, véges ember, aki az utolsó helyet igényli csak, dicsőség nélkül, minden emberi okoskodást félretéve.

Ó, te megvetett szegénység! Ó, te e világban élő minden rendű és rangú ember által száműzött szegénység! Boldog az az ember, aki bűnbánó életében a te társaságoddal dicsekedhet, attól fogva, hogy Te, ó Krisztus társaddá akartad tenni, hogy tanításod eszköze legyen.

No comments yet»

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt szereti: