Gondolkodtató melankólia

Isten azért adta nekünk az Igéjét, hogy ismerjük meg azt, amink már megvan, — az örök életet — azután járjunk a világosságában.

Szeretet műve – 33 napos lelkigyakorlat Máriával – 7. nap

Hetedik nap – ISTENFÉLELEM – az Ő jelenlétének a tudatosítása (Ez az utolsó nap, amit itt közlünk. A további napok anyaga megtalálható a letölthető anyagok között, egyben.)

«Amikor a lélek elérkezik az istenfélelem lelkületének tökéletes birtoklására, akkor a szeretet lelkületét is tökéletesen birtokolja, mert ez az istenfélelem gyermeki félelem, és a gyermeknek ez a tökéletes istenfélelme az atya iránti tökéletes szeretetből származik.» (Keresztes Szent János)

Szentírás

(Sir 1,11-18; 2,10-11-15-18)

Az Úr félelme tisztesség, dicsőség, csupa vidámság és ünnepi koszorú.

Az Úrnak félelme üdíti a szívet, ujjongó örömet ad és hosszú életet.

Jó véget ér, aki tiszteli az Urat, halálának napján irigykedve nézik.

A bölcsesség kezdete az Úr félelme, már anyjuk méhében megkapják a hűek. Az emberi szívekben biztos alapra lelt, szilárdan fog állni utódaikban is.

A bölcsesség teljessége az Úr félelme, gyümölcsei egész megittasítanak.

Megtölti házukat csupa drágasággal, szép alkotásaival a csűrük megtelik.

A legfőbb bölcsesség az Úr félelme, békét és egészséget teremt maga körül.

Isten látta és megmérte a bölcsességet. A bölcsesség gyökere az Úr félelme, ágai pedig napok sokasága.

Nézzétek a letűnt nemzedékek sorát: melyik szégyenült meg, ha Istenben bízott? Az állhatatosak közül kit hagyott el? És kinek a feje fölött nézett el, ha hívta?

Mert jóságos Isten és fölötte irgalmas, megbocsátja a bűnt, és segít a balsorsban.

Akik az Urat félik, hallgatnak szavára, és az útjain járnak, akik Őt szeretik.

Akik félik az Urat, keresik a kedvét, és akik szeretik, törvényében élnek.

Akik az Urat félik, kitárják szívüket, és rábízzák magukat igaz alázattal.

Vessük magunkat Isten karjaiba, ne kerüljünk az emberek kezébe, mert amilyen nagy Ő, éppoly nagy irgalma.

Üzenet

(San Martino 86.4.24)

Dicsérjük együtt az Atyát!

Gyermekeim, legyetek képesek rá,

hogy Istent tegyétek az első helyre

minden dologban, minden gondolatotokban;

minden cselekedetben legyen ott Isten,

és egész életetekben legyen ott Isten!

Csak így tudjátok majd megvalósítani

azt a feladatot, ami rátok lett bízva.

Ti csak ily módon fogjátok megtalálni

az életszentség útját. Mielőtt megszólalnátok,

nyíljatok meg a hallgatásra! Ő szólni fog hozzátok.

Ha hallgattok rám, nagy dolgok várnak majd rátok.

Megáldalak titeket!

Elmélkedés

(Montforti Grignon Szent Lajos Mária)

Levél a kereszt barátaihoz – bármit elszenvedni

Isten tekintete

Figyeljétek Isten tekintetét! Úgy tekint le Isten a Mennyből e föld gyermekeire, mint egy hatalmas király, aki egy nagy torony magasából tetszéssel szemléli katonáit a csata forgatagában, bátorítja és dicséri őket. Kire irányul tekintete? Királyokra és császárokra, akik trónjukon ülnek? Biztosan letekint rájuk is, de gyakran csak megvetéssel. Éles tekintete látja a hatalmas seregek nagy győzelmeit, nagy emberek tetteit, gazdag fejedelmek kincseit és drágaköveit, vagyis mindent, ami az emberek szemében nagynak tűnik, de amit az emberek fontosnak és elérendőnek tartanak, Isten szemében az gyakran utálat tárgya.

Akkor hát mire tekint Isten, tetszéssel és örömmel? Miről számoltatja be még az angyalokat és az ördögöket is? Arról az emberről, aki Istenért harcol a pénz csábító hatalmával szemben, a világgal és a pokollal szemben, sőt még önmagával szemben is, az olyan emberről, aki örömmel hordozza keresztjét. «Nem láttad a földön azt a nagy csodát, amit az egész mennyország álmélkodva szemlél?» − kérdezi az Úr a sátánt. «Szemügyre vetted szolgámat, Jóbot, aki értem szenved?» (Jób 2,3).

Isten keze

(56. cikkely)

Figyeljétek a hatalmas Úr kezét, amellyel minden bennünket ért csapást elrendel vagy megenged, a legnagyobbtól a legkisebbig. Ugyanaz a kéz, amely egy csatában százezer emberre lesújtott, engedi meg azt, hogy leessen a fáról a levél és fejetekről a hajszál. Az a kéz, amely Jóbot oly keményen sújtotta, titeket gyengéden érint meg egy kis bajjal, amely titeket ér. Ugyanazzal a kézzel teremt nappalt és éjszakát, világosságot és sötétséget, kellemeset és kellemetlent. Megengedi a bűnöket, amelyeket mások követnek el azért, hogy titeket megsértsenek, még ha nem akarta is a gonoszságukat, tettüket mégis megengedte. Ha tehát egy Simeit látnátok magatok előtt, aki szidalmaz titeket, és mint Dávid királyt, kövekkel dobál meg, akkor ezt gondoljátok magatokban: «Ne álljunk bosszút, hagyjuk rá, mert az Úr engedte meg, hogy így cselekedjék velünk. Tudom, hogy minden lehetséges szidalomra rászolgáltam, és Isten most joggal büntet. Állj meg karom, és ne üss; uralkodj magadon nyelvem, és ne szólj semmit! Ez az ember, aki sértőn beszél vagy cselekszik velem, Isten küldötte, az Ő irgalmassága nevében áll elő, hogy jóságosan megbüntessen engem. Ne hívjuk ki Isten igazságosságát azzal, hogy bosszújának jogát el akarjuk tulajdonítani, ne vessük meg irgalmasságát azáltal, hogy szeretetteljes csapásainak ellenszegülünk, sokkal inkább tartsunk tőle, mert különben még az örökkévalóságra halasztja szigorú igazságosságának bosszúját.»

Nézzétek mint tart titeket a mindenható és végtelenül bölcs Isten egyik keze, míg a másik lesújt rátok: az egyikkel elpusztít, a másikkal életre kelt, megaláz és fölemel; karjával elér életetek egyik végétől a másikig; gyöngéden, mert nem engedi meg, hogy erőtökön fölül kísértsenek és gyötörjenek titeket; erősen, mert hatalmas kegyelmével támogat titeket, amely kegyelem a kísértéstek és szomorúságotok erejének és időtartamának felel meg. Hatalmas karja, a Szentlélek szavai szerint, oltalmatok lesz, ha a szakadék szélén álltok, kísérőtök lesz az úton, ha eltévedtek, árnyék lesz a hőségben, mely kínoz titeket, védelem lesz az esőben, mely átnedvesít, ruha a hidegben, mely dermeszt, kocsi a fáradtság idején, mely elerőtlenít, segítségetek a kellemetlenségek közepette, amelyek érnek titeket. Támaszotok lesz a csúszós ösvényeken és kikötőtök a viharban, amely halállal és romlással fenyeget titeket.

(Krisztus követése 3,36)

Semmit sem számít az emberek ítélete

Fiam, gyökereztesd szívedet erősen az Úrba, és ne félj az emberek ítéletétől, ha lelkiismereted igaznak, ártatlannak jelent ki. Jó és víg dolog így szenvedni, nehezére sem eshetik annak, aki igazán alázatos, és inkább Istenben bízik, mint önmagában. Sokan sokfélét beszélnek, nagyon nem kell hát adni rájuk. Mindenkinek eleget tenni úgy sem lehet. Lám, Szent Pál igyekezett azon, hogy mindenkinek tessék az Úrban, és mindenkinek mindene lett, de közben mégis legkisebb gondja volt, hogy az emberek hogyan ítélnek róla.

Eleget fáradott mások épülésén, üdvösségén, amennyire rajta állt, tőle telt, de hogy olykor-olykor mások megítéljék, megvessék, el nem kerülhette. Azért mindent Istenre hagyott, aki mindent átlát, és a hamisan szólók, a hívságos, hazug gondolatokat hánytorgatók, a kedvük szerint mindent össze-vissza beszélők ellen türelemmel és alázatosan védekezett. Mégis válaszolt nekik, hogy hallgatása miatt a gyöngék meg ne botránkozzanak.

Ki vagy te, hogy halandó embertől félsz? Ma van, holnap már nem lesz sehol. Istentől félj, akkor emberek rettentése meg nem ijeszt. Mit árthat neked bárki szavával, rágalmaival? Inkább magának árt, mint teneked, Isten ítélete utoléri, akárki is. Te Istenen tartsd a tekinteted, ne viaskodjál vénasszonyhoz illő szavakkal! Ha most úgy látszik is, hogy legyőztek, megszégyenültél, érdemtelen, emiatt ne háborogj, türelmetlenséggel dicsőséged meg ne fogyaszd, inkább hozzám emeld szemedet az Égbe, Én elég hatalmas vagyok ahhoz, hogy minden szégyenből és gyalázatból kimentselek, meg is fizetek mindenkinek az érdeme szerint.

(34. zsoltár)

Dicsőítem az Urat minden időben,

dicsérete ajkamon marad mindig.

Lelkem az Úrban dicsekedjék,

hadd hallják meg a szegények és örvendezzenek.

Velem együtt magasztaljátok az Urat,

áldjuk a nevét mindannyian!

Kerestem az Urat, és Ő meghallgatott,

kimentett engem minden bajból

Nézzetek rá és öröm tölti el lelketek

és arcotokat nem érheti szégyen.

Lám, egy szegény kiáltott és az Úr meghallgatta,

minden szorongatásból kiszabadította.

Az Úr angyala védőfalat emel,

és körülveszi az igazat, hogy oltalmazza.

Ízleljétek és lássátok,

mily jóságos az Úr!

Boldog az ember, aki hozzá menekül.

Féljétek az Urat, ti szentjei,

akik Őt félik, nem szenvednek hiányt.

A fiatal oroszlán nyomorog és koplal,

de akik az Urat keresik, nem szűkölködnek.

Gyertek, fiaim, és hallgassatok rám,

az Úr félelmére tanítalak titeket.

Ki az, aki élni akar? Ki kíván sok évet,

hogy élvezze a boldogságot?

Őrizd nyelvedet a gonoszságtól,

s ajkadat az álnok beszédtől!

Hagyd el a rosszat és válaszd a jót,

keresd a békét és járj a nyomában!

Az Úr szeme az igazakra tekint,

füle meghallja kiáltásukat.

De arcát elfordítja a gonoszoktól,

s eltörli emléküket a földön.

Az igazak kiáltottak és az Úr meghallotta,

megmentette őket minden bajtól.

A megtört szívűekhez közel van az Úr,

a bánatos lelkűt meggyógyítja.

Sokféle szenvedést ismer meg az igaz,

de az Úr mindből kiszabadítja.

Megőrzi minden tagját,

hogy egy se zúzódjék szét.

A gonoszság halálba sodorja a bűnösöket,

és akik gyűlölik az igazat, megbűnhődnek érte.

A hűségeseknek az Úr megmenti lelkét,

aki hozzá menekül, azt nem érheti kár.

Katekizmus

(2090) Amikor Isten kinyilatkoztatja magát és meghívja az embert, az ember a saját erejével képtelen tökéletesen válaszolni az isteni szeretetre. Remélnie kell, hogy Isten megadja neki a képességet, mellyel viszonozni tudja szeretetét és a szeretet parancsainak megfelelően tud cselekedni. A remény az isteni áldásnak és Isten boldog látásának bizakodó várása; félelem is, attól, hogy megbántja Isten szeretetét és kiváltja büntetését.

(2144) Az Isten Neve iránti tisztelet azt a tiszteletet fejezi ki, ami Isten misztériumát és a névben kifejezett szent valóságot illeti. A szent iránti érzék a vallásosság erényéhez tartozik: «Vajon a félelem és a szentség érzése keresztény érzés, vagy sem? Efelől senki nem kételkedhet értelmesen. Ezek az érzések ébrednének bennünk, csak még erősebben, ha meglátnánk Isten fenségét. Ezeket éreznénk, ha tapasztalnánk jelenlétét. Amilyen mértékben hisszük, hogy Isten jelen van, olyan mértékben fognak el bennünket ezek az érzések. Ha semmi ilyesmit nem érzünk, azt jelenti, hogy nem fogjuk föl, nem hisszük, hogy Ő jelen van.» (J. H. Newman).

Imádság

(Kis Szent Teréz)

Habár Te, Uram, sok kegyelmet nyújtasz nekünk, és szereteted nagyszerű zálogát, mégsem lehetünk olyan biztosak magunk felől, hogy ne félnénk attól, hogy visszaesünk.

Mi mást tehetünk hát, ha nem azt, hogy hozzád fordulunk, és kérlelünk Téged, hogy ellenségeink ne vigyenek minket kísértésbe?

Ha nyíltan megtámadnának minket, segítségeddel könnyen megszabadulhatnánk tőlük.

De miképpen leplezzük le kelepcéiket? Ó, Istenem, mekkora szükségünk van a Te segítségedre!

Uram, mondj nekünk néhány szót, amely fényt és biztonságot hoz nekünk!

Jó Mesterünk, méltóztass minket megtanítani valami megoldásra, hogy védve legyünk az annyira veszélyes háborúság támadásaitól!

Lám, megvan a gyógyszer, amit te magad tanítottál nekünk: A szeretet és istenfélelem!

Mialatt a szeretet arra ösztönöz, hogy lépteinket meggyorsítsuk, az istenfélelem óvatosságra indít, hogy lépteinket el ne vétsük, és így el ne essünk.

Reklámok

No comments yet»

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: