Gondolkodtató melankólia

Isten azért adta nekünk az Igéjét, hogy ismerjük meg azt, amink már megvan, — az örök életet — azután járjunk a világosságában.

július 12, 2010 havi archívum

2010. július 12. B év, évközi idő, 15. hét, hétfő A nap liturgikus színe: zöld

“Ne gondoljátok, hogy békét jöttem hozni a földre. Nem békét jöttem hozni, hanem kardot.” (Mt 10,34)

Amikor Máté evangéliumát olvasom, mindvégig arra gondolok: “kemény szavak ezek; ugyan ki értheti?!” Pedig, ha egy kissé odafigyelünk nem is olyan érhetetlen. Nem élünk a legbékésebb világban. Nem csak kard, hanem már atombomba is akad bőven. Az emberiség megmutatta destruktív hatalmát: véresebb századot, mint az elköszönő XX. század, nem igen találni a történelem hasábjain. De Jézus nem áll meg ennél a kifejezésénél, hanem továbbfűzi gondolatait: “Az embernek a tulajdon családja lesz az ellensége”. Egyre aláaknázottabb területre érünk. Nem elég a kard, íme itt van a tulajdon családunkkal folytatott “ellenségeskedés”. Nem egészen népszerű gondolatok. Jézusnak semmi esélye nem volt a “karrierhez”. Ha karrierista lett volna, nem mondott volna “ilyeneket”. Ugyanis az ember bármit eltűr, de azt már nem, hogy nagyszerű álmodozásából megzavarják és felverjék. Jézus, ugyanis, itt épp azt fejtegeti, hogy ha elfogadjuk önmagunkat, saját alapbeállításunkat, ha vállunkra vesszük saját keresztünket (Mt 10,38), vagyis vállaljuk egyénné válásunk fáradságos kálváriáját (C. G. Jung), akkor joggal számíthatunk a társadalom ellenállására. Isten többször is tudtunkra adja, hogy nevünkön szólít”. Nem egy rajongó és demagóg tömeget akar saját népeként, amelyet könnyű félrevezetni és még
könnyebb becsapni (“Újholdjaitokat és zarándoklataitokat egész szívemből gyűlölöm, terhemre lettek. Már belefáradtam, hogy elviseljem őket” – Iz. 1,14). Inkább önmeggyőződésre alapozott hitre hívja fel
figyelmünket, melyről tetteink árulkodnak (“Tanuljatok meg jót tenni: keressétek az igazságot, segítsétek az elnyomottakat, szolgáltassatok igazságot” – Iz. 1,17).

Iz 1,11-17

,,Minek nekem véresáldozataitok sokasága? — mondja az Úr. — Elegem van kosáldozatokból és a hízott állatok hájából; bikák, bárányok és bakok vérében nem lelem kedvemet. Mikor eljöttök, hogy megjelenjetek színem előtt, ki kívánta ezt tőletek, hogy így tapossátok udvaraimat? Ne mutassatok be többé hazug ételáldozatot! A tömjénfüst utálat számomra, az újhold, a szombat s az ünnepi összejövetel; nem tűröm a bűnt és az ünnepi gyülekezetet. Újholdjaitokat és ünnepeiteket gyűlölöm, terhemre lettek, belefáradtam, hogy elviseljem. Amikor kinyújtjátok kezeteket, eltakarom szememet előletek; akármennyit is imádkoztok, nem hallgatom meg, mert kezetek csupa vér. Mosakodjatok meg, tisztítsátok meg magatokat, távolítsátok el gonosz tetteiteket szemem elől! Hagyjatok fel azzal, hogy rosszat cselekedtek, tanuljatok jót tenni! Keressétek a jogot, siessetek segítségére az elnyomottnak, szolgáltassatok igazságot az árvának, védelmezzétek az özvegyet!
Mt 10,34-11,1

Ne gondoljátok, hogy békét hozni jöttem a földre. Nem azért jöttem hogy békét hozzak, hanem kardot. Azért jöttem, hogy szembeállítsam az embert apjával, a lányt anyjával, és a menyet anyósával: saját házanépe lesz az ember ellensége [Mik 7,6]. Aki jobban szereti apját vagy anyját, mint engem, nem méltó hozzám. Aki jobban szereti fiát vagy lányát mint engem, nem méltó hozzám. Aki nem veszi föl keresztjét és nem követ engem, nem méltó hozzám. Aki megtalálta életét, elveszíti azt, és aki elvesztette az életét énértem, megtalálja azt. Aki befogad titeket, engem fogad be, és aki engem befogad, azt fogadja be, aki küldött engem. Aki befogad egy prófétát, mert próféta, az a próféta jutalmát kapja. Aki befogad egy igazat, mert igaz, az az igaz jutalmát kapja. És aki inni ad akár csak egy pohár friss vizet is egynek e legkisebbek közül, mert a tanítványom, bizony, mondom nektek: nem veszíti el jutalmát.” Történt pedig, hogy amikor Jézus befejezte tizenkét tanítványának oktatását, elment onnan, hogy tanítson és prédikáljon a városaikban.

2010. július 12. – Hétfo

Abban az idoben Jézus így szólt apostolaihoz: Ne gondoljátok, hogy azért
jöttem a földre, hogy békét hozzak! Nem azért jöttem, hogy békét hozzak,
hanem hogy kardot. Azért jöttem, hogy szembeállítsam a fiút apjával, a
leányt anyjával és a menyet anyósával. Saját háza népe lesz az ember
ellensége. Aki atyját vagy anyját jobban szereti, mint engem, az nem méltó
hozzám. Aki fiát vagy leányát jobban szereti, mint engem, az nem méltó
hozzám. Aki nem veszi föl keresztjét, és nem követ engem, az nem méltó
hozzám. Aki meg akarja találni életét, elveszíti azt; de aki érettem
elveszíti életét, megtalálja azt. Aki titeket befogad, engem fogad be; aki
pedig engem befogad, azt fogadja be, aki engem küldött. Aki prófétát fogad
be azért, mert próféta, az a próféta jutalmát kapja. Aki igaz embert fogad
be azért, mert igaz ember, az az igaznak jutalmában részesül. Aki pedig
csak egy pohár friss vizet is ad inni egynek a legkisebbek közül, mert az
az én tanítványom, bizony, mondom nektek: nem marad el a jutalma. Amikor
Jézus befejezte tizenkét tanítványa oktatását, továbbindult, hogy
tanítson, és hirdesse Isten országának örömhírét a környékbeli városokban.
Mt 10,34-11,1

Elmélkedés:

A mai evangélium elso felében Jézus meglehetosen furcsa dolgokat mond
küldetésérol, amikor arról beszél, hogy “kardot hozott a földre” és
szembenállást. Hogyan kell értenünk e kijelentéseket.
Arról van szó, hogy Jézus megjelenése megoszlást kelt az emberek körében,
hiszen egyesek hittel elfogadják, mások viszont elutasítják ot és
tanítását. Jézus eljövetelének és igehirdetésének a “mellékhatása”, a
következménye a békétlenség, a szembenállás és a küzdelem a Krisztusban
hívok illetve nem hívok között. A szembenállás csak akkor szunhetne meg,
ha a krisztushívo feladná huségét vagy valamennyien megtérnének a Jézussal
szembefordulók.
Az evangélium második része a huséges tanítványok ismérveit sorolja fel.
Jézus követése elszántságot kíván az embertol, hogy minden földi dologról
lemondva Isten és az o Országának elnyerése legyen az elso helyen.
(c) Horváth István Sándor

Imádság:

Úr Jézus Krisztus, igaz Isten és igaz ember, Szent és nagy Isten,
halhatatlan Isten, könyörülj rajtunk és az egész emberiségen! Tisztíts meg
bennünket buneinktol és gyarlóságainktól drága szent véred által, hogy a
te szeretetedben és a te békédben éljünk most, és mindörökké!
Labre Szent Benedek

12. hétfő (Gualberti Szent János)

Iz 1,11-17; Zs 49; Mt 10,34 – 11,1
Mossátok tisztára magatokat, ne tegyetek többé rosszat!

Iz 1,11-17

,,Minek nekem véresáldozataitok sokasága? — mondja az Úr. — Elegem van kosáldozatokból és a hízott állatok hájából; bikák, bárányok és bakok vérében nem lelem kedvemet. Mikor eljöttök, hogy megjelenjetek színem előtt, ki kívánta ezt tőletek, hogy így tapossátok udvaraimat? Ne mutassatok be többé hazug ételáldozatot! A tömjénfüst utálat számomra, az újhold, a szombat s az ünnepi összejövetel; nem tűröm a bűnt és az ünnepi gyülekezetet. Újholdjaitokat és ünnepeiteket gyűlölöm, terhemre lettek, belefáradtam, hogy elviseljem. Amikor kinyújtjátok kezeteket, eltakarom szememet előletek; akármennyit is imádkoztok, nem hallgatom meg, mert kezetek csupa vér. Mosakodjatok meg, tisztítsátok meg magatokat, távolítsátok el gonosz tetteiteket szemem elől! Hagyjatok fel azzal, hogy rosszat cselekedtek, tanuljatok jót tenni! Keressétek a jogot, siessetek segítségére az elnyomottnak, szolgáltassatok igazságot az árvának, védelmezzétek az özvegyet!

Zs 49

Ászáf zsoltára. Szól az Úr, az istenek Istene, és szólítja a földet napkelettől napnyugatig. Felragyog Sionból ékes szépséggel az Isten. Jön íme, Isten, íme, jön a mi Istenünk és nem hallgat: színe előtt emésztő tűz, körülötte hatalmas förgeteg. Szólítja onnan felülről az eget s a földet, hogy népe fölött ítélkezzék: ,,Gyűjtsétek elém szentjeimet, akik az áldozatban szövetségre léptek velem.’ Igazságát hirdetik az egek, mert Isten tart ítéletet. ,,Halljad én népem, hadd beszéljek, Izrael, hadd tegyek bizonyságot ellened: Én Isten, a te Istened vagyok. Nem áldozataidért perelek veled, hisz égő áldozataid folyton előttem vannak. Nem veszek el házadból fiatal bikákat, sem nyájaidból kecskebakokat. Mert enyém az erdő minden vadja, az állatok ezrei a hegyekben. Ismerem az ég minden madarát, és ami csak mozog a mezőn, az enyém. Ha éheznék, nem kellene neked szólnom, mert enyém a földkereksége, s mindaz, ami betölti. Eszem-e én a bikák húsát, iszom-e én a kecskebakok vérét? Dicséretet mutass be áldozatul Istennek, és teljesítsd fogadalmaidat a Fölségesnek; Hívj segítségül a szorongatás napján: megmentelek, és te dicsérni fogsz engem.’ A bűnöshöz azonban így szól az Isten: ,,Miért beszélsz te parancsolataimról, s miért veszed szádra szövetségemet? Hiszen te gyűlölöd a fegyelmet, és hátad mögé veted szavaimat. Ha tolvajt láttál, vele tartottál, házasságtörőkkel közösködtél. Szád gonoszságot árasztott, és nyelved csalárdságot szőtt. Leültél és testvéred ellen beszéltél, és gáncsot vetettél anyád fia elé. Így cselekedtél, s mivel én hallgattam, azt hitted, hogy olyan vagyok, mint te. Pedig perbeszállok veled és mindezt felhozom ellened. Értsétek meg ezt ti, akik megfeledkeztek Istenről, nehogy védtelenek legyetek, amikor elragadlak titeket! Aki a dicséret áldozatát mutatja be, az tisztel engem, és aki bűntelenül jár az úton, annak mutatom meg Isten üdvösségét.’

Mt 10,34 – 11,1

Ne gondoljátok, hogy békét hozni jöttem a földre. Nem azért jöttem hogy békét hozzak, hanem kardot. Azért jöttem, hogy szembeállítsam az embert apjával, a lányt anyjával, és a menyet anyósával: saját házanépe lesz az ember ellensége [Mik 7,6]. Aki jobban szereti apját vagy anyját, mint engem, nem méltó hozzám. Aki jobban szereti fiát vagy lányát mint engem, nem méltó hozzám. Aki nem veszi föl keresztjét és nem követ engem, nem méltó hozzám. Aki megtalálta életét, elveszíti azt, és aki elvesztette az életét énértem, megtalálja azt. Aki befogad titeket, engem fogad be, és aki engem befogad, azt fogadja be, aki küldött engem. Aki befogad egy prófétát, mert próféta, az a próféta jutalmát kapja. Aki befogad egy igazat, mert igaz, az az igaz jutalmát kapja. És aki inni ad akár csak egy pohár friss vizet is egynek e legkisebbek közül, mert a tanítványom, bizony, mondom nektek: nem veszíti el jutalmát.’ Történt pedig, hogy amikor Jézus befejezte tizenkét tanítványának oktatását, elment onnan, hogy tanítson és prédikáljon a városaikban.