Gondolkodtató melankólia

Isten azért adta nekünk az Igéjét, hogy ismerjük meg azt, amink már megvan, — az örök életet — azután járjunk a világosságában.

július 13, 2010 havi archívum

2010. július 13. B év, évközi idő, 15. hét, kedd (Szent Henrik) A nap liturgikus színe: zöld

Henrik bajor herceg 973-ban született, Szent István királyunk sógora volt. Szent Imre az ő nevét kapta a keresztségben. Német királlyá választották. A pápa 1014-ben római császárrá koronázta. Egész élete összefonódott az egyház életével. Minden erejével támogatta az egyházi reformokat, a szerzetesrendeket. Igen sokat áldozott a templomok építésére. Több püspökséget alapított. Az általa épített bambergi székesegyházban van eltemetve. III. Jenő pápa 1146-ban iktatta a szentek sorába.

Iz 7,1-9

Történt pedig Ácháznak, Júda királyának napjaiban, aki Jótámnak, Uzija fiának volt a fia, hogy felvonult Rászin, Szíria királya, és Pekach, Remalja fia, Izrael királya Jeruzsálem ellen, hogy ostrom alá fogja; de nem tudták bevenni. Amikor eljutott a hír Dávid házához: ,,Szíria Efraimban táborozik”, megremegett a király szíve és népének szíve, mint ahogy megremegnek az erdő fái a széltől. Akkor azt mondta az Úr Izajásnak: ,,Menj ki Ácház elé, te és fiad, Seár-Jasúb, a Felső-tó vízvezetékének végéhez, a Ruhamosók mezejéhez vezető útra, és mondd neki: Vigyázz, maradj nyugton! Ne félj, szíved ne szorongjon ettől a két füstölgő, üszkös fadarabtól, Rászintól és Szíriától, Remalja fiának heves haragja miatt, mert gonosz tervet szőtt ellened Szíria, Efraim és Remalja fia, mondván: ,,Vonuljunk fel Júda ellen, félemlítsük meg, hódítsuk meg magunknak, és tegyük királlyá benne Tábeél fiát!”” Így szól az Úristen: ,,Ez nem következik be, és nem történik meg! Mert Damaszkusz csak Szíriának a feje, Rászin pedig Damaszkusznak a feje! Még hatvanöt esztendő, és összeomlik Efraim, s nem lesz többé nép! Szamaria csak Efraimnak a feje, Remalja fia pedig Szamariának a feje! Ha nem hisztek, bizony, nem maradtok fenn!”
Mt 11,20-24

Azután a városokat, amelyekben a legtöbb csodája történt, korholni kezdte, mert nem tértek meg: ,,Jaj neked, Korozain! Jaj neked Betszaida! Mert ha a csodák, amelyek bennetek történtek, Tíruszban és Szidonban történtek volna, már régen bűnbánatot tartottak volna, zsákruhában és hamuban. De mondom nektek: Tírusznak és Szidonnak tűrhetőbb sorsa lesz az ítélet napján, mint nektek. És te Kafarnaum! Talán az égig emelkedsz? Alászállsz majd az alvilágba! [Iz 14,13.15] Mert ha a csodák, amelyek benned történtek, Szodomában történtek volna, megmaradtak volna mind a mai napig. De mondom nektek: Szodoma földjének tűrhetőbb sorsa lesz az ítélet napján, mint neked.”

2010. július 13. – Kedd

Jézus egyszer így korholta azokat a városokat, amelyekben a legtöbb csodát
tette, és mégsem tartottak bunbánatot: Jaj, neked, Korozain! Jaj, neked,
Betszaida! Ha Tiruszban és Szidonban történtek volna azok a csodák,
amelyek nálatok történtek, már régen bunbánatot tartottak volna,
szorzsákba öltözve és hamuba ülve. Mondom nektek: Tirusz és Szidon
városának turhetobb sorsa lesz az ítélet napján, mint nektek. És te,
Kafarnaum! Azt hiszed, az égig emelkedel? A pokolba süllyedsz. Ha
Szodomában történtek volna a nálatok történt csodák, mind a mai napig
fennállna. Azt mondom nektek: Szodoma földjének turhetobb sorsa lesz az
utolsó ítélet napján, mint neked, Kafarnaum.
Mt 11,20-24

Elmélkedés:

Jézus figyelmeztetései és felszólítása a bunbánatra az említett
városoknak, pontosabban azok lakóinak szólnak. Ha ugyanis nem tartanak
bunbánatot, a végso idokben ítéletre számíthatnak. A többi városok
lakóihoz hasonlóan ok is bizonyára szívesen fogadták, amikor betegeiket
meggyógyította Jézus, de azt már kevésbé hallgatták szívesen, amikor
megtérésükrol volt szó. A bunbánat Jézus igehirdetésének központi témája.
Ezzel kezdi nyilvános muködését a nép körében, s késobb is többször
hirdeti: “Térjetek meg és higgyetek az evangéliumban”. A missziós útra
induló apostoloknak is azt köti lelkére, hogy a megtérést hirdessék
mindenkinek. Vajon mi meghalljuk-e a mi Urunk bunbánatra szólító szavát?
(c) Horváth István Sándor

Imádság:

Én csak szegény bunös vagyok, Uram,
de mihelyt szólítalak,
kegyelmeddel és irgalmaddal
egészen elárasztasz engem.
Legnagyobb boldogságomról mondanék le,
ha nem törekednék arra,
hogy mindig csodálatos
jelenlétedben éljek! Ámen.
Kolumbusz Kristóf

13. kedd (Szent Henrik, Szent Sára)

Iz 7,1-9; Zs 47; Mt 11,20-24
Ha nem hisztek, nem maradtok meg!

Iz 7,1-9

Történt pedig Ácháznak, Júda királyának napjaiban, aki Jótámnak, Uzija fiának volt a fia, hogy felvonult Rászin, Szíria királya, és Pekach, Remalja fia, Izrael királya Jeruzsálem ellen, hogy ostrom alá fogja; de nem tudták bevenni. Amikor eljutott a hír Dávid házához: ,,Szíria Efraimban táborozik’, megremegett a király szíve és népének szíve, mint ahogy megremegnek az erdő fái a széltől. Akkor azt mondta az Úr Izajásnak: ,,Menj ki Ácház elé, te és fiad, Seár-Jasúb, a Felső-tó vízvezetékének végéhez, a Ruhamosók mezejéhez vezető útra, és mondd neki: Vigyázz, maradj nyugton! Ne félj, szíved ne szorongjon ettől a két füstölgő, üszkös fadarabtól, Rászintól és Szíriától, Remalja fiának heves haragja miatt, mert gonosz tervet szőtt ellened Szíria, Efraim és Remalja fia, mondván: ?,,Vonuljunk fel Júda ellen, félemlítsük meg, hódítsuk meg magunknak, és tegyük királlyá benne Tábeél fiát!?”’ Így szól az Úristen: ,,Ez nem következik be, és nem történik meg! Mert Damaszkusz csak Szíriának a feje, Rászin pedig Damaszkusznak a feje! Még hatvanöt esztendő, és összeomlik Efraim, s nem lesz többé nép! Szamaria csak Efraimnak a feje, Remalja fia pedig Szamariának a feje! Ha nem hisztek, bizony, nem maradtok fenn!’

Zs 47

Ének. Kóré fiainak zsoltára. Nagy az Úr, minden dicséretre méltó Istenünk városában. Pompás magaslat az ő szent hegye, gyönyörűsége az egész földnek. Sion hegye messzi észak, a nagy király városa. Házaiban úgy ismerik Istent, mint menedéket. Mert íme, a föld királyai összegyűltek és egyesültek. De ahogy meglátták, ámulatba estek, Megrémültek, megremegtek; Rettegés fogta el őket ott, s a vajúdó asszonyéhoz hasonló gyötrelem. Hatalmas széllel összetörted a társisi hajókat. Amint hallottuk, magunk is láttuk, hogy a seregek Urának városát, a mi Istenünknek városát örökre alapította Isten! Megemlékezünk irgalmadról, ó Isten, templomod belsejében. Mint ahogy híred, ó Isten, dicséreted is betölti a föld határait; Jobbod igazsággal teljes. Örvendezik Sion hegye, s Júda leányai ujjongva örülnek ítéleteidnek, Uram. Járjátok körül Siont, nézzétek meg, számláljátok meg tornyait! Tekintsétek meg erődítéseit, járjátok be házait, hogy elmondhassátok a jövendő nemzedéknek! Valóban ő az Isten, a mi Istenünk örökké, mindörökkön-örökké, ő vezet minket mindörökké!

Mt 11,20-24

Azután a városokat, amelyekben a legtöbb csodája történt, korholni kezdte, mert nem tértek meg: ,,Jaj neked, Korozain! Jaj neked Betszaida! Mert ha a csodák, amelyek bennetek történtek, Tíruszban és Szidonban történtek volna, már régen bűnbánatot tartottak volna, zsákruhában és hamuban. De mondom nektek: Tírusznak és Szidonnak tűrhetőbb sorsa lesz az ítélet napján, mint nektek. És te Kafarnaum! Talán az égig emelkedsz? Alászállsz majd az alvilágba! [Iz 14,13.15] Mert ha a csodák, amelyek benned történtek, Szodomában történtek volna, megmaradtak volna mind a mai napig. De mondom nektek: Szodoma földjének tűrhetőbb sorsa lesz az ítélet napján, mint neked.’