Gondolkodtató melankólia

Isten azért adta nekünk az Igéjét, hogy ismerjük meg azt, amink már megvan, — az örök életet — azután járjunk a világosságában.

július 17, 2010 havi archívum

2010. július 17. B év, évközi idő, 15. hét, szombat (Szent Zoerard András és Benedek remeték) A nap liturgikus színe: zöld

Isten gondoskodik népéről. Ezt tapasztalja meg a választott nép a kivonulásban és a honfoglalásban, ezt fedezi fel Jézus csodáiban az őt hallgató nép, és ezt szeretnénk mi is napról napra észrevenni saját életünkben.

Jézus az Isten választottja, az Isten Fia. Ő a mérce életemben. Ami tőle eltér, az hiábavalóság. Jézus nyomában szeretnénk járni.

Istenhez menni. Kilépni a mindennapok forgatagából, elcsendesedni. A remeték különös módon élik meg ezt az elvonulást a magányban. Nekünk is meg kell találnunk életünkben a csendnek a helyét és idejét, hogy Jézus felüdíthessen és megerősíthessen minket.
A remeteség távol áll a mai embertől. A remete elvonulva a világtól egyedül Istennek él. Pedig mindannyiunknak szüksége van valamilyen szinten remeteségre. Városban pusztai magányod, fogalmaz Carlo Caretto. Szeretnénk megtalálni a csend helyét lehetőségét életünkben, hogy meghalljuk Isten szavát, és aszerint cselekedjünk.

Lengyel származású magyarországi remeték. András másik neve Zoerard (Szórád). A XI. században Szent István uralkodása alatt jöttek Magyarországra, s a Nyitra melletti Zoborhegyi bencés apátság tagjai lettek. A monostor apátja engedélyével a Zoborhegy egyik barlangjában remete életet kezdtek, majd a nagyobb magány után vágyódva a Vág folyó melletti Szkalkára mentek, ahol András meghalt. Benedek még három évig remetéskedett itt egyedül, amikor rablók megölték és a Vág vizébe dobták. Nyitrán Szent Emmerán vértanú templomában temették el, András holtteste mellé. Szent László király idején, 1083. július 17-én avatták őket szentté.

Mik 2,1-5

Jaj azoknak, akik hiábavalóságot terveznek, és gonoszat forralnak fekvőhelyükön; akik hajnalhasadtával végrehajtják gonosz terveiket, mert kezüknek hatalmában van. A szántóföldeket megkívánják és erőszakkal elveszik, a házakat elrabolják; erőszakosan bánnak a férfivel és háznépével, a gazdával és birtokával. Ezért így szól az Úr: ,,Íme, én erre a nemzetségre veszedelmet hozok, melyből nem vonjátok ki majd nyakatokat; és nem jártok majd fennhéjázva, mert felette gonosz idő lesz ez! Azon a napon majd példázatot költenek rólatok, és siratóéneket, amely így szól: ,,Teljesen ki vagyunk fosztva, népem osztályrésze gazdát cserél, senki nem adja vissza, mezőink a fosztogatók zsákmányai lettek.” Ezért nem lesz senkid sem, aki kötéllel osztályrészt mérjen ki neked az Úr gyülekezetében.”
Mt 12,14-21

A farizeusok pedig kimentek és tanácskozni kezdtek ellene, hogy hogyan veszítsék el őt. Jézus tudta ezt, ezért eltávozott onnan. Nagy tömeg követte őt, és ő mindegyiküket meggyógyította, de figyelmeztette őket, hogy ne árulják el őt, hogy beteljesedjék az ige, amit Izajás próféta mondott: ,,Íme, a szolgám, akit választottam, a kedvencem, akiben lelkem tetszését találta. Rá adom a Lelkemet, és ő ítéletet hirdet a nemzeteknek. Nem vitázik és nem kiált, senki sem hallja a tereken a hangját. A megroppant nádszálat nem töri össze, a pislákoló mécsbelet nem oltja el, míg győzelemre nem viszi az ítéletet. Az ő nevében reménykednek a nemzetek [Iz 42,1-4].

2010. július 17. – Szombat

A félkezére béna ember szombatnapon történt meggyógyítása után a
farizeusok kivonultak a zsinagógából, és maguk között arról tanakodtak,
hogyan okozhatnák Jézus vesztét. Jézus tudta ezt, ezért eltávozott onnét.
Sokan azonban utána mentek, és o valamennyiüket meggyógyította, de
megtiltotta nekik, hogy nyíltan beszéljenek róla. Így beteljesedett Izajás
próféta jövendölése:
“Ez az én szolgám, akit kiválasztottam,
szeretett fiam, akiben kedvem telik.
Kiárasztom rá lelkemet,
és ítéletet hirdet a nemzeteknek.
Nem vitatkozik, és nem kiabál;
szavát sem hallják a tereken.
A megroppant nádszálat nem töri el,
a pislákoló mécsbelet nem oltja ki,
míg csak gyozelemre nem viszi az igazságot.
Az o nevében bíznak a nemzetek.”
Mt 12,14-21

Elmélkedés:

A farizeusokban azért támad ellenérzés Jézus iránt, mert a bénakezu ember
meggyógyítása szombaton történt, s e jócselekedetet munkaként értékelték.
A nép viszont mit sem törodik ezzel, sot, egyre többet járulnak Jézushoz a
gyógyulás reményében. O azt kéri a meggyógyítottaktól, hogy ne beszéljenek
az esetekrol és ne híreszteljék azokat. Vajon miért kéri tolük e
titoktartást? Egyrészt az lehet a kérés hátterében, hogy Jézus nem akar
nyílt összetuzésbe keveredni a farizeusokkal és a vallási vezetokkel, s
nem akarja még inkább önmaga ellen hangolni oket. De az is indokolhatja
kérését, hogy nem szeretne hivalkodni cselekedetével és nem akar feltunést
kelteni a nép körében. Jobban szeretné ugyanis, ha elsosorban tanítására
és nem csupán a csodákra figyelnének az emberek. Emellett természetesen az
is igaz, hogy a prófétai jövendölések beteljesedését mutatkozik meg Jézus
tetteiben és személyében, ahogyan ezt Máté evangélista magyarázza.
(c) Horváth István Sándor

Imádság:

Istenünk, Ura a világegyetemnek, nyomorúságunk ellenére jóságodban tégy
minket méltóvá erre az órára. Add, hogy tettetés nélkül, oszintén egyek
legyünk egymással, kössön minket össze a béke és a szeretet. Szilárdítsd
meg egységünket isteni tudásod megszentelo tevékenységével, Fiad, egyetlen
Urunk Jézus Krisztus, az Üdvözíto segítségével. Legyen tied az áldás és a
dicséret a Szentlélekkel, a jóság élteto Lelkével együtt.

17. szombat (Szent Zoerárd(Szórád)-András és Benedek zoborhegyi remeték)

Mik 2,1-5; Zs 9B; Mt 12,14-21
Jaj azoknak, akik álnokságot és gaztetteket terveznek

Mik 2,1-5

Jaj azoknak, akik hiábavalóságot terveznek, és gonoszat forralnak fekvőhelyükön; akik hajnalhasadtával végrehajtják gonosz terveiket, mert kezüknek hatalmában van. A szántóföldeket megkívánják és erőszakkal elveszik, a házakat elrabolják; erőszakosan bánnak a férfivel és háznépével, a gazdával és birtokával. Ezért így szól az Úr: ,,Íme, én erre a nemzetségre veszedelmet hozok, melyből nem vonjátok ki majd nyakatokat; és nem jártok majd fennhéjázva, mert felette gonosz idő lesz ez! Azon a napon majd példázatot költenek rólatok, és siratóéneket, amely így szól: ?,,Teljesen ki vagyunk fosztva, népem osztályrésze gazdát cserél, senki nem adja vissza, mezőink a fosztogatók zsákmányai lettek.?” Ezért nem lesz senkid sem, aki kötéllel osztályrészt mérjen ki neked az Úr gyülekezetében.’

Zs 9B

A karvezetőnek. A ,,Mút labbén’ dallama szerint. Dávid zsoltára. Uram, teljes szívemből dicsérlek, hirdetem minden csodatettedet. Örvendezem és ujjongok benned, zsoltárral dicsőítem, ó Fölséges, nevedet! Mert ellenségeim meghátráltak, színed előtt meginogtak s elpusztultak. Mert fölkaroltad peremet és ügyemet, aki igazságosan ítélsz, trónodra ültél. Megdorgáltad a nemzeteket, elpusztítottad az istentelent, nevüket eltörölted mindörökre. Ellenségeim csatát vesztettek, eltűntek, romba döntötted városaikat, velük együtt tűnt el emlékük is. Íme az Úr mindörökké trónol, ítéletre készen tartja trónusát. Megítéli igazsággal a föld kerekségét, méltányosan ítéli meg a népeket. Az Úr lesz az elnyomott menedéke, szorongatásai között alkalmas időben segítője. Bízzanak is benned, akik megismerték neved, mert a téged keresőket nem hagyod el, Uram. Zengjetek az Úrnak, aki a Sionon lakik, tetteit hirdessétek a nemzetek között. Mert megemlékezett róluk, aki számon kéri a vért, nem feledte el a szegények szavát. Könyörülj rajtam, Uram, nézd, szorongatnak ellenségeim! De te fölemelsz a halál kapuiból engem, hogy hirdessem teljes dicséretedet, Sion leányának kapuiban ujjongjak szabadításodon. A nemzetek beestek a maguk ásta verembe, a tőrben, amelyet elrejtettek, saját lábuk akadt meg. Megnyilatkozott az Úr, ítéletet tartott, saját keze művein fennakadt a gonosz. Az alvilágba térnek a vétkesek, minden nemzet, amely megfeledkezett Istenről! Mert nem marad örökre elfeledve a szegény, nem vész el végleg a szegények reménye. Kelj fel, Uram! Ember ne legyen elbizakodott, színed előtt ítéletre kerüljenek a nemzetek. Bocsáss rájuk, Uram, rettegést, hadd tudják meg a nemzetek, hogy csak emberek! Miért maradsz, Uram, oly távol tőlem? Miért rejtőzködsz a szükség és szorongatás idején? A gonosz kevélykedik, üldözi a szegényt; Fogják meg őket saját kigondolt terveik! Hisz dicsekszik lelke kívánságaival a gonosz, és magára mond áldást a fösvény. Elbizakodottságában megveti az Urat a gonosz, ,,Nem keresi; nincs Isten!’ Egyre csak ezt forgatja fejében. Útjai szerencsések minden időben. Túl magasak neki ítéleteid, mind megveti ellenségeit. Mert így szól szívében: ,,Én nem ingok meg, baj nélkül maradok nemzedékről nemzedékre.’ Szája csupa átok, erőszak, álnokság, nyelve alatt fájdalom és gonoszság. Lesben áll az utakon, titokban öli meg az ártatlant. Szeme a szegényt kémleli, mint barlangjában az oroszlán, leskelődik rejtekén. Leskelődik, hogy a szegényt megragadja, elragadja a szegényt, hálójába fogva. Ráront lelapulva, és a nyomorultak csak hullanak karja erejétől. Mert így szól szívében: ,,Megfeledkezett róluk Isten! Elfordította arcát, és nem látja többé őket!’ Kelj föl, Uram, Isten! Emeld föl kezed, ne feledd el a szegényeket! Miért gúnyolja a gonosz az Istent? Miért mondja szívében: ,,Nem kéred számon.’ Láttad ezt, hiszen te figyeled a kínt s a gyötrelmet, juttasd tehát kezeidbe őket! Terád bízta magát a szegény, az árvának te lettél a segítője. Törd össze a bűnös és a gonosz karját; keresheted majd gonosztettüket, de nem találod. Király az Úr örökkön-örökké, kipusztultak országából a pogányok. A szegények kívánságát meghallgattad, Uram. Megerősítetted szívüket és rájuk figyel füled, hogy az árvának és az elnyomottnak igazságot tégy, hogy ne hozzon többé rettegést a földből való ember.

Mt 12,14-21

A farizeusok pedig kimentek és tanácskozni kezdtek ellene, hogy hogyan veszítsék el őt. Jézus tudta ezt, ezért eltávozott onnan. Nagy tömeg követte őt, és ő mindegyiküket meggyógyította, de figyelmeztette őket, hogy ne árulják el őt, hogy beteljesedjék az ige, amit Izajás próféta mondott: ,,Íme, a szolgám, akit választottam, a kedvencem, akiben lelkem tetszését találta. Rá adom a Lelkemet, és ő ítéletet hirdet a nemzeteknek. Nem vitázik és nem kiált, senki sem hallja a tereken a hangját. A megroppant nádszálat nem töri össze, a pislákoló mécsbelet nem oltja el, míg győzelemre nem viszi az ítéletet. Az ő nevében reménykednek a nemzetek [Iz 42,1-4].