Gondolkodtató melankólia

Isten azért adta nekünk az Igéjét, hogy ismerjük meg azt, amink már megvan, — az örök életet — azután járjunk a világosságában.

2010. július 18. – Évközi 16. vasárnap

Abban az idoben: Jézus és tanítványai betértek az egyik faluba. Egy Márta
nevu asszony befogadta ot házába. Ennek novére, Mária odaült az Úr
lábához, és hallgatta szavait.
Márta meg sürgött-forgott a sok házi dologban. Egyszer csak megállt: “Uram
– méltatlankodott -, nem törodöl vele, hogy novérem egyedül hagy
szolgálni? Szólj neki, hogy segítsen nekem.”
Az Úr azonban így válaszolt: “Márta, Márta, te sok mindennel törodöl, és
téged sok minden nyugtalanít, pedig csak egy a szükséges. Mária a jobbik
részt választotta. Nem is veszíti el soha.”
Lk 10,38-42

Elmélkedés:

Az egy szükséges
Nyaranta mindig szívesen megyek a hittanosokkal táborozni, és persze ok is
örömmel várják ezeket az alkalmakat. Az egyik esztendoben a táborozás elso
napjának reggelén a csoportok vezetoivel beosztottuk, hogy aznap melyik
csoport milyen munkában segít: kik mennek majd bevásárolni, melyik csapat
végzi a takarítást, kik segítenek a konyhában, kik készülnek fel az esti
tábortuz vidám musorára és kik végzik a miseszolgálatot, amelybe a
ministrálás mellett az is beletartozott, hogy az evangélium történetét a
gyerekek eljátszották a többieknek. Elsoként a miseszolgáló csoportot
szerettem volna kiválasztani, de önként jelentkezo híján jobbnak láttam a
végére hagyni. Másodikként azt kérdeztem, hogy kinek a csoportja akar a
konyhában segíteni a terítésnél és a mosogatásnál? Pár másodpercre
elgondolkoztak, aztán hirtelen három kéz is a magasba lendült. Még magam
is meglepodtem, hogy ennyire népszeru volna a konyhai munka? De hamar
kiderült tévedésem, mert azonnal mondták, hogy ok inkább az elozore, azaz
a miseszolgálatra jelentkeznek, mert mégiscsak könnyebb. Így történt, hogy
a tábor további napjain mindig a misével kapcsolatos feladatokra sikerült
elsoként megtalálni a felelos csoportot.

Az imént hallott evangéliumban választásról, Márta és Mária önkéntes
választásáról volt szó. Miközben Márta a házukba betéro Jézus
megvendégelésérol, ellátásáról gondoskodik minden erejével, a testvére,
Mária a tanító Jézust hallgatja. Kettejük különbözo viselkedése hamar
kisebb vita forrásává válik. Márta szóvá teszi Jézusnak testvére
tétlenségét, s azt várja, azt kéri, hogy Jézus figyelmeztesse Máriát. O
azonban nem ad igazat Mártának, hanem inkább a szavaira, a tanítására
figyelo Máriát dicséri meg. A szöveg értelmezésénél érdemes óvatosnak
lennünk, nehogy félreértsük annak mondanivalóját! Ilyen téves értelmezés
volna, ha kijelentenénk: Jézus elutasítja, kevésbé értékeli a felebaráti
szeretetbol fakadó cselekedeteket, s azokat teljesen feleslegesnek tartja.
De az is Jézus szavainak helytelen értelmezése volna, ha azt gondolnánk,
hogy arra bátorít minket, hogy ne tegyünk semmit, csak hallgassuk ot
állandóan.

Lényeges, hogy a jelen történet az irgalmas szamaritánusról szóló
példabeszédet követi Szent Lukács evangéliumában, amelyet az elmúlt
vasárnap hallottunk. A példabeszédben a mi Urunk azt tanítja, hogy az
üdvösséghez szükséges a felebaráti szeretet gyakorlása. Márta és Mária
elbeszélése éppen ezt egészíti ki azzal, hogy az aktivitás mellett
mennyire fontos, hogy a tanítvány idonként odaüljön Jézus lábához és
hallgassa ot. Sot, Jézus közvetlen jelenlétében elobbre való az o
hallgatása, mintsem a lázas munkavégzés és tevékenykedés.

Márta a becsületesen, lelkiismeretesen dolgozók számára lehet példa, Mária
pedig az Istenre figyelok, a lelki életet elonyben részesítok példája, de
mégse mondjuk azt, hogy nekünk egyiket vagy a másikat kell követnünk.
Sokkal inkább arról lehet szó, hogy mindkét jellemvonás megtalálható
mindannyiunkban, és életünkben meg kell találnunk a kétféle viselkedésnek,
azaz a munkának és a lelki életnek az egyensúlyát. Úgy van ez, mint a
nyári hittanos táborokban nálunk: nem ugyanazok mosogatnak egész héten és
nem ugyanaz a csoport szolgálhat a szentmisén, hanem a hét folyamán
mindenkinek kijut mindkettobol és a többi feladatból is.

Mai elmélkedésünk befejezéséül néhány tanulságot szeretnék még
megfogalmazni:
Ne méltatlankodjunk mindennapi teendoink végzése közben! Ne kelletlenül,
hanem szívesen dolgozzunk, s tekintsük munkánkat szolgálatnak!
Jusson idonk Istenre és a lelki életre!
Hiába fáradozunk azon, hogy minden jót megadjunk Jézusnak például
embertársaink szolgálatával, ha közben nem fogadjuk el azt, amit o ad
nekünk: az örök élet tanítását!
Az egyetlen szükséges számunkra az üdvösség, az örök élet! Ha ezt
elveszítjük, akkor mindent elveszítünk, bármiért is fáradoztunk
életünkben!
Ahogyan egykor Márta és Mária házába, úgy a mi házunkba is betér, a mi
életünkbe is belép Jézus. Fogadjuk, hallgassuk ot szívesen!
(c) Horváth István Sándor

Imádság:

Uram, Jézus, miként egykor beléptél Márta és Mária házába, térj be az én
házamba is, ahol megosztom veled életemet. Tudom, hogy úgy nyerhetem el az
üdvösséget, ha életemet embertársaim szolgálatába állítom és közben
szüntelenül rád figyelek. Segíts engem, hogy mindig tudjam, mit kell
tennem, mikor kell dolgoznom fáradhatatlanul és mikor elcsendesedve
imádkoznom. Márta dolgos kezeivel szeretnék tevékenykedni és Mária
szívével szeretnélek téged hallgatni, hogy megtaláljam és soha el ne
veszítsem az egy szükségeset.

No comments yet»

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt szereti: