Gondolkodtató melankólia

Isten azért adta nekünk az Igéjét, hogy ismerjük meg azt, amink már megvan, — az örök életet — azután járjunk a világosságában.

július 21, 2010 havi archívum

2010. július 21. B év, évközi idő, 16. hét, szerda (Brindisi Szent Lőrinc áldozópap, egyháztanító) A nap liturgikus színe: zöld

Lőrinc a fáradhatatlan vándorprédikátor, aki a jótanács és az erősség Lelkével bátorítja a keresztényeket az állhatatosságra. Állhatatos szeretetünkkel mutathatjuk meg Isten dicsőségét a világban.

1559-ben született Brindisiben. 16 éves korában kapucinus lett. Velencében és Páduában tanult. A Szentírás iránti szeretet valóságos szenvedélyévé lett. 1582-ben szentelték pappá. Nemsokára már nagyon ismert szónok és a papnövendékeknek teológiát tanított. Három éven át volt rendfőnök. Irodalmi műveit és egész tudását az Egyház szolgálatába állította. Sok munkát írt a hit megvilágosítására. Szigorúság, bölcsesség, az Eukarisztia és Mária iránti szeretet voltak jellemző vonásai. Mint állandó és eredményes igehirdető bejárta Európát. 1610-ben Székesfehérvár visszafoglalásakor ő lelkesítette a török ellen harcoló keresztény katonákat. Lisszabonban halt meg 1619-ben.

Jer 1,1.4-10

Jeremiásnak, Hilkija fiának a szavai, aki abból a papi családból származott, amely a Benjamin földjén levő Anatotban lakott. Így szólt hozzám az Úr: “Mielőtt megalkottalak anyád méhében, már ismertelek; mielőtt megszülettél volna, fölszenteltelek, és prófétául rendeltelek a nemzetek javára.” Erre azt mondtam: “Jaj, Uram Isten! Nézd, nem tudok én beszélni, hiszen még ifjú vagyok.” De az Úr így válaszolt: “Ne mondd azt, hogy ifjú vagyok, hanem menj el azokhoz, akikhez küldelek, és mondd el nekik mind, amit parancsolok. Ne félj tőlük, mert veled vagyok, és megoltalmazlak – az Úr mondja ezt neked.” Akkor az Úr kinyújtotta kezét, megérintette ajkamat és így szólt hozzám: “Nézd, ajkadra adom szavaimat, ma nemzetek és országok fölé állítalak, hogy gyomlálj és rombolj, pusztíts és szétszórj, építs és ültess.”
Mt 13,1-9

Egyik nap Jézus kiment a házból és leült a tó partján. Nagy tömeg gyűlt köréje, ezért beszállt egy bárkába és leült, a tömeg pedig a parton maradt. Ekkor példabeszédekben sok mindenre tanította őket, mondván: “Íme, kiment a magvető vetni. Amint vetett, némely szem az útszélre esett. Jöttek az égi madarak és fölcsipegették. Más mag köves talajba hullott, ahol nem volt neki elég föld. Gyorsan kikelt, mert nem volt mélyen a földben. Amikor azonban forrón tűzött a nap, elszáradt, mert nem volt gyökere. Ismét más szúrós bogáncsok közé esett. Amikor a bogáncsok felnőttek, elfojtották. A többi jó földbe hullott s termést hozott, az egyik százszorosat, a másik hatvanszorosat, a harmadik meg harmincszorosat. Akinek füle van, hallja meg!”

2010. július 21. – Szerda

Abban az idoben:
Jézus elment hazulról és leült a Genezáreti-tó partján. Hatalmas tömeg
gyult össze, ezért beült egy csónakba, a tömeg pedig ott állt a parton.
Ekkor példabeszédekben sok mindenre oktatta oket: “Íme, kiment a magveto
vetni. Amint vetett, némely szem az útszélre esett. Jöttek az ég madarai,
és ezeket mind megették. Némely szem kövek közé esett, ahol nem volt elég
termoföld. Ezek hamar kikeltek, hisz nem volt mély a föld. Majd amikor a
nap fölkelt és forrón tuzött, kiégtek, mert nem volt gyökerük. Voltak
szemek, amelyek tövisek közé estek, és amikor noni kezdtek, a tövisek
elfojtották oket. De a többi szem jó földbe hullott, és termést hozott: az
egyik százszorosat, a másik hatvanszorosat, a harmadik harmincszorosat.
Akinek füle van a hallásra, hallja meg!”
Mt 13,1-9

Elmélkedés:

Isten országának növekedése, az Egyház fejlodése jelentosen függ attól,
hogy milyen talajra hull az emberi lelkekben az igazság tanítása. Isten
országának termést kell érlelnie, állandóan növekednie kell, s nem állhat
meg a fejlodésben. Ne várjunk gyors, hirtelen történo lelki növekedést se
önmagunkban, se másokban, hiszen mindennek megvan a maga természetes
rendje. A kitartó, huséges, de esetleg lassúbb fejlodés sokszor többnek
bizonyul a hirtelen lelkesedésnél, amely hamar véget érhet. Isten szava
nem mindig a legideálisabb körülmények között növekszik, hanem sokszor ki
van téve a viszontagságoknak és a viharoknak. De még a nehéz körülmények
között is, a világi gondok szabad földjében is képesek vagyunk boséges
termést hozni.
(c) Horváth István Sándor

Imádság:

Te, Uram, aki kívül vagy az idon,
csak mosolyogsz, amikor látod,
hogyan viaskodunk mi vele.
Jól tudod, mit csinálsz.
Nem követsz el hibát,
akkor sem követtél el,
amikor kiosztottad az idot az embereknek.
Mindenkinek adtál idot, hogy kiszámíthassa,
mit is akarsz vele.
Igen, van idom, Uram.
Minden ido az enyém, amit nekem adtál:
életemnek évei,
éveimnek napjai,
napjaimnak órái.
Az én dolgom csupán,
hogy nyugodtan és tisztán töltsem;
hogy megtöltsem úgy, ahogyan Te kívánod
hogy engedelmeskedjem Neked,
aki a vizet borrá változtathatod,
mint egykor Kánában tetted…
Uram, többé már nem idot kérek Toled,
hogy ezt vagy azt tehessem.
Csak kegyelmet kérek Toled,
hogy a nékem adott idoben
azt tegyem, amit Te akarsz.
Michel Quist

21. szerda (Brindisi Szent Lőrinc)

Jer 1,1.4-10; Zs 70; Mt 13,1-9
Mielőtt a világra jöttél, magamnak választottalak

Jer 1,1.4-10

Jeremiásnak, Helkija fiának az igéi, aki az Anatótban, Benjamin földjén élő papok közül való volt. Így hangzott az Úr igéje hozzám: ,,Mielőtt megformáltalak az anyaméhben, ismertelek, és mielőtt kijöttél anyád méhéből, megszenteltelek; prófétául rendeltelek a nemzetek számára.’ Erre így szóltam: ,,Jaj, Uram, Isten! Íme, nem tudok én beszélni, hiszen gyermek vagyok!’ De ezt mondta nekem az Úr: ,,Ne mondd azt: ?,,Gyermek vagyok?”, hanem menj el, ahová csak küldelek, és mondd el mindazt, amit parancsolok neked! Ne félj tőlük, mert én veled vagyok, hogy megmentselek!’ — mondta az Úr. Majd kinyújtotta kezét az Úr, hozzáérintette a számhoz, és így szólt hozzám az Úr: ,,Íme, szádba adtam igéimet! Nézd, a mai napon a nemzetek és a királyságok fölé rendeltelek, hogy gyomlálj és irts, hogy pusztíts és rombolj, hogy építs és ültess!’

Zs 70

Uram, tebenned remélek, soha meg ne szégyenüljek! Igazságodban szabadíts meg, és ments meg engem. hajlítsd hozzám füledet és nyújts segítséget! Légy oltalmam sziklája, és erős váram, hogy megszabadíts engem, mert te vagy az én erősségem és menedékem! Istenem, szabadíts meg a bűnös kezéből, s a törvényszegő és a gonosz kezéből! Hisz te vagy az én reménységem, Uram; Te vagy, Uram, ifjúkorom óta bizodalmam. Születésem óta rád támaszkodom, anyám méhétől te vagy oltalmazóm; Szüntelenül rólad szól dicséretem. Szinte csodája lettem sokaknak, mert te erős segítőm vagy. Teljék meg szám dicséreteddel, egész nap fenségeddel! Ne vess el engem vénségem idején, amikor erőm megfogyatkozik, ne hagyj el engem! Mert ellenségeim ellenem beszélnek, s akik életemre leselkednek, együtt tanakodnak. Így szólnak: ,,Isten elhagyta, vegyétek űzőbe, fogjátok meg, hisz nincs, aki megszabadítsa!’ Isten, ne távozz el tőlem; Én Istenem, siess segítségemre! Jussanak szégyenbe, pusztuljanak életem ellneségei. Borítsa szégyen és gyalázat azokat, akik nekem rosszat akarnak! Én azonban mindenkor reménykedem, és szüntelen dicsérlek téged. Egész nap jótéteményeidet és igazságosságodat hirdeti szám, bár elsorolni sem tudom. Hirdetem az Úr hatalmas tetteit, Uram, csak igazságodról elmélkedem. Isten, te ifjúkorom óta oktattál engem; Mindmáig hirdetem csodáidat. Öregségemre s aggkoromra se hagyj magamra, Isten, hogy hirdethessem az egész jövendő nemzedéknek karod erejét. Hatalmadat, és igazságodat, amely égig ér, Isten, aki nagy dolgokat cselekedtél: Isten, ki hasonló hozzád? Milyen sok nehéz szorongatást engedtél megérnem, de aztán ismét életet adtál nekem, s a föld mélységeiből újra visszahoztál engem. Hozzám fordulsz, naggyá teszel és megvigasztalsz engem. Magasztalom is hűségedet hárfával, Istenem, hárfával zengek neked éneket, Izrael Szentje. Örvendezik majd ajkam, ha neked énekelek, és lelkem, amelyet megmentesz; Nyelvem is egész nap hirdeti igazságodat, mert zavarba és szégyenbe jutnak, akik rosszat akarnak nekem.

Mt 13,1-9

Azon a napon Jézus kiment a házból és leült a tenger mellett. Nagy tömeg gyűlt össze körülötte. Beszállt egy bárkába, leült, az egész tömeg pedig a parton állt. Sok mindent elmondott nekik példabeszédekben: ,,Íme, kiment a magvető vetni. Amint vetette a magot, némelyik mag az útfélre esett. Jöttek a madarak és fölszedegették. Más magok köves helyre estek, ahol nem volt sok földjük. Hamar kikeltek, mert nem voltak mélyen a földben. De amikor a nap felkelt, megperzselődtek, s mivel nem volt gyökerük, elszáradtak. Néhány másik a tövisek közé esett. A tövisek felnőttek és elfojtották őket. Végül más magok a jó földbe hullottak. Ezek termést hoztak, az egyik százszorosat, a másik hatvanszorosat, ismét másik harmincszorosat. Akinek van füle, hallja meg!’