Gondolkodtató melankólia

Isten azért adta nekünk az Igéjét, hogy ismerjük meg azt, amink már megvan, — az örök életet — azután járjunk a világosságában.

2010. július 21. – Szerda

Abban az idoben:
Jézus elment hazulról és leült a Genezáreti-tó partján. Hatalmas tömeg
gyult össze, ezért beült egy csónakba, a tömeg pedig ott állt a parton.
Ekkor példabeszédekben sok mindenre oktatta oket: “Íme, kiment a magveto
vetni. Amint vetett, némely szem az útszélre esett. Jöttek az ég madarai,
és ezeket mind megették. Némely szem kövek közé esett, ahol nem volt elég
termoföld. Ezek hamar kikeltek, hisz nem volt mély a föld. Majd amikor a
nap fölkelt és forrón tuzött, kiégtek, mert nem volt gyökerük. Voltak
szemek, amelyek tövisek közé estek, és amikor noni kezdtek, a tövisek
elfojtották oket. De a többi szem jó földbe hullott, és termést hozott: az
egyik százszorosat, a másik hatvanszorosat, a harmadik harmincszorosat.
Akinek füle van a hallásra, hallja meg!”
Mt 13,1-9

Elmélkedés:

Isten országának növekedése, az Egyház fejlodése jelentosen függ attól,
hogy milyen talajra hull az emberi lelkekben az igazság tanítása. Isten
országának termést kell érlelnie, állandóan növekednie kell, s nem állhat
meg a fejlodésben. Ne várjunk gyors, hirtelen történo lelki növekedést se
önmagunkban, se másokban, hiszen mindennek megvan a maga természetes
rendje. A kitartó, huséges, de esetleg lassúbb fejlodés sokszor többnek
bizonyul a hirtelen lelkesedésnél, amely hamar véget érhet. Isten szava
nem mindig a legideálisabb körülmények között növekszik, hanem sokszor ki
van téve a viszontagságoknak és a viharoknak. De még a nehéz körülmények
között is, a világi gondok szabad földjében is képesek vagyunk boséges
termést hozni.
(c) Horváth István Sándor

Imádság:

Te, Uram, aki kívül vagy az idon,
csak mosolyogsz, amikor látod,
hogyan viaskodunk mi vele.
Jól tudod, mit csinálsz.
Nem követsz el hibát,
akkor sem követtél el,
amikor kiosztottad az idot az embereknek.
Mindenkinek adtál idot, hogy kiszámíthassa,
mit is akarsz vele.
Igen, van idom, Uram.
Minden ido az enyém, amit nekem adtál:
életemnek évei,
éveimnek napjai,
napjaimnak órái.
Az én dolgom csupán,
hogy nyugodtan és tisztán töltsem;
hogy megtöltsem úgy, ahogyan Te kívánod
hogy engedelmeskedjem Neked,
aki a vizet borrá változtathatod,
mint egykor Kánában tetted…
Uram, többé már nem idot kérek Toled,
hogy ezt vagy azt tehessem.
Csak kegyelmet kérek Toled,
hogy a nékem adott idoben
azt tegyem, amit Te akarsz.
Michel Quist

No comments yet»

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt szereti: