Gondolkodtató melankólia

Isten azért adta nekünk az Igéjét, hogy ismerjük meg azt, amink már megvan, — az örök életet — azután járjunk a világosságában.

július 22, 2010 havi archívum

2010. július 22. Szent Mária Magdolna A nap liturgikus színe: fehér

Nagyon szeretett, mert sok bűne megbocsáttatott. Mária Magdolna szereti Jézust, bár még nem érti teljesen ki is ő. A feltámadottal való találkozása megerősíti őt a szeretetben, és arra indítja, hogy elmondja a többieknek is a találkozást. Erősítsük meg Isten iránti szeretetünket, és beszéljünk bátran róla mi is.

Mária Magdolna Jézushoz való ragaszkodása, Jézus iránti szeretete példa számunkra. Krisztus szeretete sürget minket. Válaszolnunk kell erre a szeretetre. Szeretetünk válasza a bűnbánat a Szentmise elején.

Mária Magdolna bűnbánó galileai nő volt. Jézustól nyert bűnbocsánatot, és attól fogva az Üdvözítő hűséges tanítványa lett. Ott állt a keresztfa alatt is. Húsvét hajnalán ő lett “az apostolok apostola”, mert ő vitte meg nekik a feltámadás örömhírét. Tisztelete főként a XII. században terjedt el a nyugati egyházban.

1. Köszönjük földi életedet, Jézusunk! Milyen jó téged emberként szeretni, tudva mégis, hogy annyival több is vagy nálunk! Hogy Szent Magdolnától hűséges, kitartó szeretet tanuljunk! Hallgass meg, Urunk!
2. Szabadíts meg minket is minden tőled elválasztó tényezőtől! Ajándékozz meg az igazi bűnbánat kegyelmével! Hallgass meg, Urunk!
3. Szenteld meg a szeretetet, és növeld szeretetünket! Hogy emberi értelemben vett szeretetünk agapévá növekedjék: szeretetté, ahogyan Te szeretsz! Hallgass meg, Urunk!
4. Adj esélyt egyházunknak a növekedésre abban is, hogy a föltámadás jó hírét komolyabban vegye akkor is, ha nők által üzened az apostolutódoknak! Hallgass meg, Urunk!
5. Hogy munkatársnőidet, akiket a férfiakhoz hasonlóan Te hívtál meg, méltányolják és elfogadják ma is mindenütt az Egyházban! Hallgass meg, Urunk!
6. Hadd növekedjünk ma mindnyájan a többiek, a másfélék, a másként gondolkodók elfogadásában! Hogy mindenkit a Te szemeddel nézzünk, és próbáljunk megszeretni! Hallgass meg, Urunk!

Én 3,1-4a

Fekvőhelyemen éjjelente kerestem, akit szeret a lelkem. Kerestem, de nem találtam. ,,Felkelek, járom a várost, az utcáit és tereit, keresem, akit szeret a lelkem!” Kerestem, de nem találtam. Ott jártak a várost járó őrök. ,,Láttátok-e, akit szeret a lelkem?” Alighogy elhagytam őket, megleltem, akit szeret a lelkem, megragadtam, el nem engedem, amíg be nem viszem anyám házába, édes szülőm kamrájába.
2Kor 5,14-17

Krisztus szeretete sürget minket. Azt gondoljuk ugyanis, hogy ha egy meghalt mindenkiért, akkor valamennyien meghaltak; és azért halt meg mindenkiért, hogy akik élnek, már ne önmaguknak éljenek, hanem annak, aki értük meghalt és feltámadt. Mi tehát mostantól fogva senkit sem ismerünk test szerint. És ha Krisztust test szerint ismertük is, most már nem úgy ismerjük. Ezért aki Krisztusban van, új teremtmény; a régiek elmúltak, s íme, újak keletkeztek.
Jn 20,1-2.11-18

Mária Magdolna a hét első napján kora reggel, amikor még sötét volt, a sírhoz ment, és látta, hogy a kő el van mozdítva a sírbolttól. Elfutott tehát, elment Simon Péterhez és a másik tanítványhoz, akit Jézus szeretett, és azt mondta nekik: ,,Elvitték az Urat a sírból, és nem tudjuk, hová tették!” Mária pedig kinn állt a sírnál, és sírt. Amint sírdogált, lehajolt a sírboltba. Két angyalt látott fehér ruhában ülni, az egyiket fejtől, a másikat lábtól, ahol Jézus teste feküdt. Azok megkérdezték tőle: ,,Asszony, miért sírsz?” Ő azt felelte nekik: ,,Elvitték az én Uramat, és nem tudom hová tették!” Ahogy ezt kimondta, hátrafordult, és látta Jézust, hogy ott áll, de nem tudta, hogy Jézus az. Jézus megkérdezte tőle: ,,Asszony, miért sírsz? Kit keresel?” Ő pedig, azt gondolva, hogy a kertész az, ezt felelte neki: ,,Uram, ha te vitted el őt, mondd meg nekem, hová tetted, és én elviszem!” Ekkor Jézus megszólította őt: ,,Mária!” Erre ő megfordult, és héberül így szólt: ,,Rabbóní!”, ami azt jelenti: Mester. Jézus azonban így szólt: ,,Ne tarts fel engem, mert még nem mentem fel az Atyához, hanem menj el a testvéreimhez, és mondd meg nekik: Fölmegyek az én Atyámhoz és a ti Atyátokhoz, az én Istenemhez és a ti Istenetekhez.” Mária Magdolna elment, és hírül vitte a tanítványoknak: ,,Láttam az Urat!”, és hogy ezeket mondta neki.

2010. július 22. – Csütörtök, Szent Mária Magdolna

A hét elso napján, (Húsvétvasárnap) kora reggel, amikor még sötét volt,
Mária Magdolna kiment Jézus sírjához. Odaérve látta, hogy a követ
elmozdították a sírtól. Amint ott sírdogált, betekintett a sziklasírba, és
ahol Jézus holtteste feküdt, két, fehér ruhába öltözött angyalt látott.
Ott ültek, az egyik a fejnél, a másik a lábnál. Így szóltak hozzá:
“Asszony, miért sírsz?” “Mert elvitték az én Uramat – felelte -, és nem
tudom, hová tették.” Ezzel hátrafordult, és íme, Jézus állt elotte. Nézte,
de nem ismerte föl, hogy o az. Jézus megkérdezte: “Asszony, miért sírsz?
Kit keresel?” Mária Magdolna azt hitte, hogy a kertész az, és így
válaszolt: “Uram, ha te vitted el, mondd meg, hová tetted, hogy magammal
vihessem.” Jézus erre megszólította: “Mária!” Mária felkiáltott:
“Rabbóni!” vagyis “Mester”! “Ne tartóztass! – felelte Jézus. Még nem
mentem föl az Atyához. Te most menj testvéreimhez, és vigyél hírt nekik!
Fölmegyek az én Atyámhoz és a ti Atyátokhoz, az én Istenemhez és a ti
Istenetekhez.” Mária Magdolna elsietett. Hírül vitte a tanítványoknak:
“Láttam az Urat.” – És elmondta, amit az Úr üzent.
Jn 20,1. 11-18

Elmélkedés:

A szentírás tanúsága szerint Mária Magdolna volt az elso, aki Jézus
feltámadásának hajnalán az Úr sírjához ment, s o találkozhatott elsoként a
Feltámadottal. Jézus és Mária Magdolna párbeszédébol megérthetjük a
feltámadás lényegét: Jézus visszatér az Atyához, akitol eljött emberi
világunkba. Nem egyszeruen azért támad fel, hogy néhány alkalommal
megmutassa magát az embereknek, hanem, hogy visszatérjen a mennyei
Atyához, megmutatva az utat, amelyen mi is a mennybe juthatunk. Ha
megtanulunk nyitott szívvel járni és hittel szemlélni a világot, s ha
megtanuljuk felismerni és értékelni akár a legkisebb jót is, amivel
találkozunk, akkor észre fogjuk venni Jézust, aki naponta hozzánk lép és
megszólít minket, mint egykor Mária Magdolnát.
(c) Horváth István Sándor

Imádság:

Mikor nyugtalan voltam, csillapítottad gyötrelmeimet.
Mikor fáradt voltam, Te adtál pihenést.
Mikor egyedül voltam, szeretetet hoztál.
Mikor beteg voltam, gondoskodtál rólam.
Mikor megsértettek, Te segítettél.
Mikor idosödtem, mosolyt varázsoltál arcomra.
Mikor gondjaim voltak, megosztottam veled és segítettél.
Mikor boldog voltam, örömömben is részt vettél.
Boldog Kalkuttai Teréz

22. csütörtök: SZENT MÁRIA MAGDOLNA

Én 3,1-4a vagy 2Kor 5,14-17 Zs 62 Jn 20,1-2.11-18
Megkeresem, akit lelkemből szeretek

Én 3,1-4a

Fekvőhelyemen éjjelente kerestem, akit szeret a lelkem. Kerestem, de nem találtam. ,,Felkelek, járom a várost, az utcáit és tereit, keresem, akit szeret a lelkem!’ Kerestem, de nem találtam. Ott jártak a várost járó őrök. ,,Láttátok-e, akit szeret a lelkem?’ Alighogy elhagytam őket, megleltem, akit szeret a lelkem, megragadtam, el nem engedem, amíg be nem viszem anyám házába, édes szülőm kamrájába.

vagy

2Kor 5,14-17

Krisztus szeretete sürget minket. Azt gondoljuk ugyanis, hogy ha egy meghalt mindenkiért, akkor valamennyien meghaltak; és azért halt meg mindenkiért, hogy akik élnek, már ne önmaguknak éljenek, hanem annak, aki értük meghalt és feltámadt. Mi tehát mostantól fogva senkit sem ismerünk test szerint. És ha Krisztust test szerint ismertük is, most már nem úgy ismerjük. Ezért aki Krisztusban van, új teremtmény; a régiek elmúltak, s íme, újak keletkeztek.

Zs 62

Dávid zsoltára, amikor Júda sivatagjában tartózkodott. Isten, én Istenem, pirkadatkor már előtted virrasztok. rád szomjazik a lelkem, utánad sóvárog a testem, puszta, úttalan, víztelen vidéken. Bárcsak megjelenhetnék előtted a szent helyen, és láthatnám hatalmadat és dicsőségedet! Hisz irgalmad jobb, mint az élet, ajkam téged dicsér. Áldani akarlak, amíg csak élek, és nevedben emelem fel kezemet. Szinte zsírral és kövérséggel telik el a lelkem, ujjong az ajkam és dicsér a szám. Ha reggelenként rólad elmélkedem, rád gondolok fekvőhelyemen. Hisz te megsegítettél engem, és szárnyad árnyékában örvendezhetem. Lelkem tehozzád tapad, és jobbod erősen tart engem. Akik pedig meg akarják rontani életemet, lesüllyednek a föld mélységeibe, kard hatalmába kerülnek, sakálok osztályrésze lesznek. Örvendezik akkor majd a király Istenben; Akik rá esküsznek, diadalmaskodnak valamennyien, mert elnémul a szája azoknak, akik gonoszat beszélnek.

Jn 20,1-2.11-18

Mária Magdolna a hét első napján kora reggel, amikor még sötét volt, a sírhoz ment, és látta, hogy a kő el van mozdítva a sírbolttól. Elfutott tehát, elment Simon Péterhez és a másik tanítványhoz, akit Jézus szeretett, és azt mondta nekik: ,,Elvitték az Urat a sírból, és nem tudjuk, hová tették!’ Mária pedig kinn állt a sírnál, és sírt. Amint sírdogált, lehajolt a sírboltba. Két angyalt látott fehér ruhában ülni, az egyiket fejtől, a másikat lábtól, ahol Jézus teste feküdt. Azok megkérdezték tőle: ,,Asszony, miért sírsz?’ Ő azt felelte nekik: ,,Elvitték az én Uramat, és nem tudom hová tették!’ Ahogy ezt kimondta, hátrafordult, és látta Jézust, hogy ott áll, de nem tudta, hogy Jézus az. Jézus megkérdezte tőle: ,,Asszony, miért sírsz? Kit keresel?’ Ő pedig, azt gondolva, hogy a kertész az, ezt felelte neki: ,,Uram, ha te vitted el őt, mondd meg nekem, hová tetted, és én elviszem!’ Ekkor Jézus megszólította őt: ,,Mária!’ Erre ő megfordult, és héberül így szólt: ,,Rabbóní!’, ami azt jelenti: Mester. Jézus azonban így szólt: ,,Ne tarts fel engem, mert még nem mentem fel az Atyához, hanem menj el a testvéreimhez, és mondd meg nekik: Fölmegyek az én Atyámhoz és a ti Atyátokhoz, az én Istenemhez és a ti Istenetekhez.’ Mária Magdolna elment, és hírül vitte a tanítványoknak: ,,Láttam az Urat!’, és hogy ezeket mondta neki.