Gondolkodtató melankólia

Isten azért adta nekünk az Igéjét, hogy ismerjük meg azt, amink már megvan, — az örök életet — azután járjunk a világosságában.

július 25, 2010 havi archívum

2010. július 25. C év, évközi idő, 17. vasárnap (Szent Jakab apostol) A nap liturgikus színe: zöld

A HÍVEK ÜDVÖZLÉSE UTÁN: Lelkünk tele gonddal, bajjal. Kudarc ért, gyöngék voltunk, megaláztak. Védelmező Istenünk összegyűjt minket ezen a szent helyen, ahol elmondhatjuk panaszainkat, megvalljuk botlásainkat. Az Úr meghallgat, megvéd, megerősít bennünket.

AZ ELSŐ KÖNYÖRGÉS UTÁN: A változó világban Isten az örök értékek felé vezet. Védelmezi gyönge emberségünket. Vígasztal és fölemel. Szavára hallgatva bizalom tölti el szívünket, reményünk újraéled.

FELAJÁNLÁSI KÖNYÖRGÉS UTÁN: Tudatlannak, babonásnak, maradinak neveznek bennünket, mert hiszünk Istenben. Élhetetlennek néznek, mert megtartjuk parancsait. Harag és megbántás nélkül viseljük el. A szentmiseáldozat nagy ajándékával együtt ezt ajánljuk fel Urunknak.

ÁLDOZÁSI KÖNYÖRGÉS UTÁN: Mennyei Atyánk szívesen fogadta kérő, hálaadó, dicsőítő, engesztelő áldozatunkat. Szentségeivel szüntelenül megerősít bennünket. Szavai nyomán a csüggedőben bizalom éled, a háborgó lélek itt nyugalomra talál. Vidáman, megerősödve megyünk haza. Isten hűséges. Mi is legyünk azok!

Igen fontos dologról szól a mai evangélium: az imádságról. Az imádság vallásos életünk alappillérére, amely alapvetően meghatározza Istennel való kapcsolatunkat és istenképünket is. Elmondható, hogy ahogyan és amit imádkozik egy ember, olyan az istenképe, és olyan az Istennel való személyes, vagy személytelen kapcsolata. Tehát minden, ami a Szentírásban – Isten üzenetének elsődleges forrásában elhangzik e témáról nagy fontossággal bír. Most pedig a hallott evangéliumi részben mag Jézus Krisztus tanít imádkozni és beszél az imában megszólított Atyaistenről. Ő, aki az Atyától jött, aki az emberré lett Fiú. Itt valósul meg az, amit Jézus egy másik helyen mond tanítványainak: “Barátaimnak mondalak benneteket, mert amit hallottam Atyámtól, azt mind tudtul adtam nektek.”

Az első mozzanat amit megfigyelhetünk ennél a résznél, hogy a tanítványok kérik Jézust: tanítsa meg őket imádkozni. Meglepővé válik ez a kérés, ha arra gondolunk, hogy hitüket gyakorló zsidó emberek mondják ezt, akik gyermekkoruktól kezdve egész napukat és életüket imával szentelték meg. Tehát igazán nem mondható az, hogy ezek a tanítványok előtte ne imádkoztak volna. De most meglátták, Jézus imáját, amire ráéreztek, hogy ez az igazi. Nem mintha előtte rosszul imádkoztak volna, hanem felismerték, hogy tovább kell lépniük.

Ó, ha mi is felismernénk imáink elégtelenségét és tudnánk tovább lépni idejében! Ha imáinkat nem csak monoton, egyoldalú szövegek felmondásának tekintetnénk a süket sötétségbe. Ha nem csak kéréseink, panaszaink és elképzeléseink kérvényezésének tekintenénk az egészet, elvárva, hogy Isten szó szerint úgy teljesítse, ahogy mi azt elképzeltük. Ha valóban Istenre figyelnénk, a tanítványokkal együtt mi is kérnénk: taníts minket imádkozni!

Az elmúlt hetekben néhányan újfajta imával próbálkoztunk, a szemlélődő, a teljesen Istenre figyelő imával. A résztvevőknek sokszor feledhetetlen élményeik voltak, mert engedték, hogy Isten megszólítsa őket, mert felismerték azt, hogy tulajdonképpen Isten mennyire vágyik magát közölni velünk. Ez az imádság nem egy ördöngös dolog, amely csak kiválasztottaknak szól. Ennek az imádságnak mindenki előtt álló lehetőségnek kellene lenni. De úgy érzem, hogy mi papok, sokszor kevésbé fontos dolgokra használjuk el véges emberi teljesítőképességünket. Pedig a papnak a legfontosabb, leglényegesebb feladata, hogy az embereket Istenhez vezesse, ez pedig szinte nem is történhet másként, minthogy megtanítja őket imádkozni.

Jézus oda tudott figyelni erre a legfontosabbra, leglényegesebbre: imádkozni tanította tanítványait. Az ima, melyet ő adott a Miatyánk. A Miatyánk nem azt jelenti, hogy csak ezt imádkozhatjuk, hanem hogy ezzel a lelkülettel imádkozzunk.

Ó hányszor hadarjuk el ezt a Krisztustól kapott kincset, anélkül, hogy a legkisebb módon is arra irányítanánk figyelmünket, amit mondunk. Úgy használjuk ezt az imát, mint egy zsetont, melyet be kell dobni az automatába, hagy megkapjuk amit kívánunk.

A Miatyánk után Jézus egy példabeszéddel szemlélteti, hogy milyen az az Atya, akit megszólítunk az imában, és hogy ő ezt hogyan fogadja. De vigyázni kell a példabeszéd értelmezésében, mert első pillantásra könnyen úgy értelmezhetjük ezt a példabeszédet, mintha Isten olyan mogorva valaki lenne, akit éjjel fölver a barátja néhány kenyérért, s ő morogva, kényszeredetten ad neki. Mintha Isten ilyen morgós valaki lenne, mert megzavartuk mennyi nyugalmában imánkkal.

A kép félreérthetősége abból adódik, hogy Istenről kell beszélni emberi fogalmakkal. Tudni kell, hogy Isten tulajdonságai olyanok, amelyre nincsenek pontos emberi fogalmak, mert Isten egy másik létrendbe tartozik. Minden Istenről szóló beszédnek óriási veszélye ez a félreérthetőség.

Jézus maga igazít el bennünket a példabeszéd jelentésében. Eszerint az Atya nem azonos, az éjjel álmából felébresztett, mogorva családapával. Ezt a helyzetet, az emberi hiányosságoktól megtisztítva és felnagyítva kell alkalmazni Istenre, ahogy Jézus mondja: ” Van-e köztetek olyan apa, aki követ ad fiának, mikor az kenyeret kér tőle. . Ha tehát ti, bár gonoszak vagytok, tudtok jót adni gyermekeiteknek, mennyivel inkább adja mennyei Atyátok a Szentlelket azoknak, akik kérik tőle.” Ha ti hibákkal, bűnökkel, bosszúságokkal terhelve tudtok jót tenni azokkal, akiket szerettek, akkor a mennyei Atya, aki minden embert szeret végtelenül nagyobb és hibátlan módon mennyivel inkább tud nekünk jót adni.

Utolsó mondatának egy mozzanata a leggyakoribb imafajtánknak – a kérő imának a helyes mederbe terelése. Azt mondja Jézus, hogy megadja a mennyei Atya a Szentlelket azoknak akik kérik. Itt tárul elénk teljes bizonyossággal, hogy kit kell kérnünk az imában és kit ad meg teljes biztonsággal Isten. Nem saját elgondolású kéréseink beteljesülését adja, hanem a Szentlelket. A Szentlélek Isten Lelke. Aki megkapja, aki egyesül vele Isten szemével tudja nézni az életet és a világot, és ezzel együtt Isten szívével tud kérni. Aki a Szentlélekben él, az helyes módon tud imádkozni, abban beteljesülnek Szent Pál szavai: “Gyöngeségünkben segítségünkre siet a Lélek, mert még azt sem tudjuk, hogyan kell helyesen imádkoznunk. A Lélek azonban maga jár közben értünk, szavakba nem önthető sóhajtozásokkal.”

Kedves Testvérek! Még sok mindent lehetne mondani az imádságról, de csak dadogás lenne a valósághoz. Az imádságról csak annak van igazán fogalma, aki imádkozik is. Imádkozni pedig sokféleképpen lehet, szint azt is mondhatnám, hogy ahány ember van, annyi féle imádság létezik. Csak egy a fontos: hogy valóban Isten Szentlelkére figyeljetek az imában, hogy valóban beszélgetés legyen az, amelyben Istent is hagyjátok szóhoz jutni.

Ámen.

Jakab János apostol testvére, és az első az apostolok közül, aki életét adja Krisztusért. Szeretnénk figyelni az apostolokra, és utódaikra, püspökeinkre. Imádkozzunk azért, hogy püspökeink jó pásztorként vezessék a rájuk bízottakat.

Ter 18,20-32

Azt mondta tehát az Úr: ,,Szodoma és Gomorra ellen sok a panasz és jajkiáltás, és a bűnük igen súlyos. Lemegyek hát, és megnézem, hogy megtudjam, vajon teljesen a hozzám szállt kiáltás szerint cselekedtek-e vagy sem!” Erre a férfiak megfordultak, és lementek Szodomába. Ábrahám azonban továbbra is az Úr előtt maradt. Eléje járult, és azt mondta: ,,Hát elpusztítod az igazat a gonosszal együtt? Ha ötven igaz van abban a városban, azokat is elpusztítod, s nem kegyelmezel meg annak a helynek az ötven igazért, ha van benne annyi? Távol legyen tőled, hogy ilyen dolgot cselekedj, s megöld az igazat a gonosszal együtt, s úgy járjon az igaz, mint a gonosz! Távol legyen tőled! A mindenség Bírája ne tenne igazságot?” Azt mondta erre neki az Úr: ,,Ha találok Szodoma városában ötven igazat, megkegyelmezek értük az egész helynek.” Erre Ábrahám azt válaszolta: ,,Ha már egyszer elkezdtem, hadd szóljak Uramhoz, noha por és hamu vagyok. Hátha öt híja lesz az ötven igaznak? Negyvenötért már eltörlöd az egész várost?” Erre ő azt mondta: ,,Nem törlöm el, ha találok ott negyvenötöt.” Erre ismét szólt hozzá: ,,És ha csak negyven lesz, mit teszel?” Ő azt mondta: ,,Nem sújtom a negyvenért.” ,,Kérlek — folytatta –, ne haragudj, Uram, hogy szólok: És ha csak harmincat találsz?” Azt felelte: ,,Nem teszem meg, ha találok ott harmincat.” ,,Ha már egyszer elkezdtem — mondta –, hadd szóljak Uramhoz: Hátha csak húsz lesz?” Azt mondta: ,,Nem pusztítom el a húszért”. ,,Könyörgök — folytatta –, ne haragudj, Uram, hogy még egyszer szólok: Hátha csak tíz lesz?” Erre azt mondta: ,,Nem törlöm el a tízért.”
Kol 2,12-14

Jézussal együtt eltemetkeztetek a keresztségben, és vele együtt fel is támadtatok, annak az Istennek erejébe vetett hit által, aki őt feltámasztotta halottaiból. Vele együtt titeket is, amikor halottak voltatok vétkeitek és testetek körülmetéletlensége miatt, életre keltett azáltal, hogy megbocsátotta minden vétkünket. Rendelkezéseivel az adóslevelet, mely vádolt minket és ellenünk szólt, eltörölte, eltette az útból, és a keresztre szegezte.
Lk 11,1-13

Történt egyszer, hogy valahol éppen imádkozott, és amint befejezte, tanítványai közül az egyik azt mondta neki: ,,Uram! Taníts meg minket imádkozni, ahogy János is megtanította tanítványait.” Erre azt válaszolta nekik: ,,Amikor imádkoztok, ezt mondjátok: Atyánk! Szenteltessék meg a te neved, jöjjön el a te országod! Mindennapi kenyerünket add meg nekünk naponta, és bocsásd meg a bűneinket, miképpen mi is megbocsátunk minden ellenünk vétkezőnek, és ne vígy minket kísértésbe.” Azután így szólt hozzájuk: ,,Ha közületek valamelyiknek barátja van, és az odamegy hozzá éjfélkor, s azt mondja neki: ,,Barátom! Adj nekem kölcsön három kenyeret, mert egy barátom érkezett az útról hozzánk, és nincs mit adnom neki”; a másik viszont belülről ezt feleli: ,,Ne zavarj, az ajtó már be van zárva, gyermekeim is ágyban vannak velem együtt, nem kelhetek föl, hogy adjak neked!” Mondom nektek: ha nem is kelne föl, hogy adjon neki azért, mert a barátja, mégis, alkalmatlankodása miatt fölkel, és ad neki annyit, amennyire szüksége van. Ezért mondom nektek: Kérjetek, és adni fognak nektek, keressetek, és találtok, zörgessetek, és ajtót nyitnak nektek. Mert mindaz, aki kér, kap, aki keres, talál, és a zörgetőnek ajtót nyitnak. Melyik az az apa közületek, aki, ha a fia halat kér, hal helyett kígyót ad neki? Vagy ha tojást kér, talán skorpiót nyújt neki? Ha tehát ti, bár gonoszak vagytok, tudtok jót adni gyermekeiteknek, mennyivel inkább adja a Szentlelket mennyei Atyátok azoknak, akik kérik tőle!”

2010. július 25. * Évközi 17. vasárnap

Történt egyszer, hogy Jézus éppen befejezte imádságát: Ekkor egyik
tanítványa arra kérte: “Uram, taníts meg minket imádkozni, mint ahogy
János is tanította imádkozni tanítványait.” Jézus erre így szólt hozzájuk:
“Amikor imádkoztok, ezt mondjátok:
Atyánk! Szenteltessék meg a te neved.
Jöjjön el a te országod.
Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma.
Bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk
minden ellenünk vétonek.
És ne vígy minket kísértésbe.”
Azután így folytatta: “Tegyük fel, hogy valamelyikteknek van egy barátja,
aki éjfélkor bekopog hozzá, és ezt mondja: Barátom, adj kölcsön nekem
három kenyeret! Útról érkezett egy vendégem, s nincs mivel megkínálnom. De
az kiszól: Ne zavarj engem! Az ajtó már be van zárva, én is, gyermekeim is
ágyban vagyunk. Nem tudok fölkelni, hogy adjak neked. Mondom nektek: Ha
nem is kelne fel, hogy adjon neki barátságból, eroszakossága miatt mégis
fölkel, és ad neki annyit, amennyire szüksége van.
Mondom tehát nektek: Kérjetek, és adnak nektek, keressetek és találtok,
zörgessetek, és ajtót nyitnak nektek. Mert mindaz, aki kér, kap, aki
keres, talál, és aki zörget, annak ajtót nyitnak. Van-e köztetek olyan
apa, aki követ ad fiának, mikor az kenyeret kér tole? Vagy ha halat kér,
akkor hal helyett tán kígyót ad neki? Vagy ha tojást kér, akkor talán
skorpiót nyújt neki? Ha tehát ti, bár gonoszak vagytok, tudtok jót adni
gyermekeiteknek, mennyivel inkább adja mennyei Atyátok a Szentlelket
azoknak, akik kérik tole.”
Lk 11,1-13

Elmélkedés:

Az ima ereje
Egy szegény család igaz történetével kezdem mai elmélkedésünket. A
cipészmesternek és feleségének egyetlen gyermeke született, azért nem
csoda, hogy a fiúcska volt életük legnagyobb öröme és boldogsága.
Boldogságuk azonban nem tartott sokáig, mert egy betegség következtében a
kis János három éves korában elveszítette szemevilágát és teljesen
megvakult. A szülok nem adták fel a reményt, s nagyon bíztak abban, hogy a
gyermek újra látni fog. Az egyik orvostól a másikhoz vitték, de egyik sem
tudott segíteni. Az egyik jószándékú orvos egy alkalommal azt mondta az
édesanyának, hogy az orvostudomány nem tehet semmit a gyermekért, itt már
csak az ima segíthet. Az édesanya eddig is rengeteget imádkozott fiáért,
de ettol kezdve még többet fohászkodott Istenhez a gyermek gyógyulásáért.
Így telt el hét esztendo, míg a kis János tízesztendos korában elsoáldozó
lett. Az édesanyja vezette ot az oltár elé. Kis barátaihoz hasonlóan
nagyon szerette volna látni a fehér Szentostyában rejtozo Jézust, de o nem
láthatta. A szentmise után hazafelé sétálva az édesanya sírva mesélte el
neki, hogy milyen szépen volt feldíszítve a templom az elsoáldozás
napjára, amibol a fia semmit sem láthatott. De az édesanya nem adta fel a
sok éves küzdelmet. A következo héten elindultak egy közeli
Mária-kegyhelyre. Az anya egyik kezével a fiát vezette, a másikban a
rózsafüzért tartotta, és végig együtt imádkoztak az úton. Hétköznap lévén
alig voltak a templomban, ok pedig odatérdeltek a Mária-oltár elé és
elimádkozták a szentolvasót. Amikor befejezték az imát, az édesanya
megkérdezte fiát: Látsz-e már kisfiam? De János csak szomorúan csóválta
fejét. Akkor tovább imádkozunk * mondta az édesanya, s újra elkezdték
mondani a szentolvasót. A végén ismét megkérdezte: Látsz-e már kisfiam? De
a gyerek megint csak csóválta a fejét, mert nem látott semmit. Akkor
tovább imádkozunk * szólt ismét az anya és imádkoztak tovább a
Szuzanyához. A kis János közben elaludt az oltár elott, anyja néha
felébresztette és megkérdezte: Látsz-e már kisfiam? De a válasz mindig
csak nem volt. Isten tudja, hányszor mondta el a rózsafüzért az anya,
amikor estefelé a gyerek hirtelen felkiáltott: Édesanyám, látok! Látlak
téged, látom a Szuzanyát és ezt a gyönyörü templomot! Boldogan tértek haza
a csodás gyógyulás után. A gyermekbol felnove pap lett, aki sokszor
beszélt prédikációiban saját gyógyulásáról.

A híres Mária-kegyhelyeken, Lourdes-ban és Fatimában, de sok más helyen is
a világon napjainkban is történnek csodák, csodás gyógyulások, amelyek az
imádság erejét bizonyítják. Érdemes imádkozni, érdemes kitartóan
imádkozni, mert az irgalmas Isten figyel a mi kéréseinkre, akkor is, ha
gyenge emberi szavakkal fordulunk hozzá. Miután Jézus megtanította a
legcsodálatosabb imát, amelyben a mi mennyei Atyánkhoz fordulhatunk
kéréseinkkel, arra bíztatja tanítványait és bennünket is, hogy imádkozzunk
és forduljunk bátran kéréseinkkel Istenhez! Kérjetek és adnak nektek *
mondja Jézus. Bár az imának több formája van, mint például a hálaadás, a
dicsoítés és az engesztelés, a legtöbbször talán kérni szoktunk Istentol,
amikor hozzá fordulunk imáinkkal.

Alexis Carrel, a francia származású Nobel-díjas orvos egy kollégáját
helyettesítve, súlyos betegek kísérojeként indult útnak Lourdes-ba, ahol
személyesen élte át egy halálos beteg csodás gyógyulását. A lourdes-i út
elott hitetlenkedve, kételkedve fogadta a csodák hírét, de a személyes
élmény hatására gyökeresen megváltozott a véleménye és hívo ember lett.
Élete vége felé jelent meg egy kis írása az imádságról, amelyben többek
között így vall: *Az ima a leghatalmasabb ero, amire az ember képes. Az
ima éppúgy életünk része, mint a légzés. Az ima, amelynek segítségével
akár a természeti törvények is legyozhetok, erofeszítés az ember részérol,
hogy eljusson az Istenhez és Isten végtelen erejébol erot merítsen.*
Imádkozzunk! Merítsünk erot Istenbol a mindennapok küzdelmeihez!

Befejezésül még egyetlen gondolat: bár az imádság nagyon személyes, egyéni
cselekedet, mégis nagy jelentosége van a közösségben végzett imának is. A
Jézus által tanított imában sem egyedül fordulok Istenhez, hanem közösen
fordulunk hozzá kéréseinkkel, s amikor egyedül mondom el a Miatyánkot,
akkor is egy közösségnek a tagjaként teszem. Tanuljunk meg imádkozni! Ne
várjunk arra, hogy egy komoly veszélyhelyzet vagy tragikus esemény
indítson és tanítson meg bennünket az imádkozásra! Tanuljunk imádkozni!
Horváth István Sándor

Imádság:

Urunk, Jézus, ahogyan egykor tanítványaid kértek, most mi is hozzád
fordulunk: taníts bennünket imádkozni! Te szüntelenül imádkoztál az
Atyához, hogy az o akaratát tedd, neki engedelmeskedjél és legyen erod a
tole kapott küldetés teljesítéséhez. Mi is a mennyei Atya engedelmes
gyermeki akarunk lenni, akik azért imádkozunk, hogy az o akarata a mi
életünkben is beteljesedjen. Jézusunk, vezess minket az Atyához!

25. vasárnap: ÉVKÖZI 17. VASÁRNAP (SZENT JAKAB APOSTOL, Szent Kristóf)

Ter 18,20-32; Zs 137; Kol 2,12-14; Lk 11,1-13
Vajon elpusztítod-e, Uram, az igazat a bűnössel együtt?

Ter 18,20-32

Azt mondta tehát az Úr: ,,Szodoma és Gomorra ellen sok a panasz és jajkiáltás, és a bűnük igen súlyos. Lemegyek hát, és megnézem, hogy megtudjam, vajon teljesen a hozzám szállt kiáltás szerint cselekedtek-e vagy sem!’ Erre a férfiak megfordultak, és lementek Szodomába. Ábrahám azonban továbbra is az Úr előtt maradt. Eléje járult, és azt mondta: ,,Hát elpusztítod az igazat a gonosszal együtt? Ha ötven igaz van abban a városban, azokat is elpusztítod, s nem kegyelmezel meg annak a helynek az ötven igazért, ha van benne annyi? Távol legyen tőled, hogy ilyen dolgot cselekedj, s megöld az igazat a gonosszal együtt, s úgy járjon az igaz, mint a gonosz! Távol legyen tőled! A mindenség Bírája ne tenne igazságot?’ Azt mondta erre neki az Úr: ,,Ha találok Szodoma városában ötven igazat, megkegyelmezek értük az egész helynek.’ Erre Ábrahám azt válaszolta: ,,Ha már egyszer elkezdtem, hadd szóljak Uramhoz, noha por és hamu vagyok. Hátha öt híja lesz az ötven igaznak? Negyvenötért már eltörlöd az egész várost?’ Erre ő azt mondta: ,,Nem törlöm el, ha találok ott negyvenötöt.’ Erre ismét szólt hozzá: ,,És ha csak negyven lesz, mit teszel?’ Ő azt mondta: ,,Nem sújtom a negyvenért.’ ,,Kérlek — folytatta –, ne haragudj, Uram, hogy szólok: És ha csak harmincat találsz?’ Azt felelte: ,,Nem teszem meg, ha találok ott harmincat.’ ,,Ha már egyszer elkezdtem — mondta –, hadd szóljak Uramhoz: Hátha csak húsz lesz?’ Azt mondta: ,,Nem pusztítom el a húszért’. ,,Könyörgök — folytatta –, ne haragudj, Uram, hogy még egyszer szólok: Hátha csak tíz lesz?’ Erre azt mondta: ,,Nem törlöm el a tízért.’

Zs 137

Dávidtól. Hálát adok neked, Uram, teljes szívemből, mert meghallgattad szájam szavát. Magasztallak az angyalok színe előtt, leborulok szent templomod felé; áldást mondok nevednek irgalmadért és igazságodért, mert mindenek fölött felmagasztaltad szent nevedet. Bármikor hívtalak segítségül, meghallgattál engem, és gyarapítottad az erőt lelkemben. Hálát ad neked, Uram, a föld minden királya, a te szád minden szavának hallatára, és megéneklik az Úr útjait, mert nagy az Úr dicsősége. Fölséges az Úr és rátekint az alázatosakra, de messziről megismeri a felfuvalkodottakat. Ha szorongatások között járok is, megőrzöd életemet; Ellenségeim haragjával szemben kinyújtod kezedet, és jobbod megszabadít engem. Az Úr mindezt véghezviszi értem, Uram, irgalmad örökkévaló: ne vesd meg kezed alkotásait!

Kol 2,12-14

amikor vele együtt eltemetkeztetek a keresztségben, és vele együtt fel is támadtatok, annak az Istennek erejébe vetett hit által, aki őt feltámasztotta halottaiból. Vele együtt titeket is, amikor halottak voltatok vétkeitek és testetek körülmetéletlensége miatt, életre keltett azáltal, hogy megbocsátotta minden vétkünket. Rendelkezéseivel az adóslevelet, mely vádolt minket és ellenünk szólt, eltörölte, eltette az útból, és a keresztre szegezte;

Lk 11,1-13

Történt egyszer, hogy valahol éppen imádkozott, és amint befejezte, tanítványai közül az egyik azt mondta neki: ,,Uram! Taníts meg minket imádkozni, ahogy János is megtanította tanítványait.’ Erre azt válaszolta nekik: ,,Amikor imádkoztok, ezt mondjátok: Atyánk! Szenteltessék meg a te neved, jöjjön el a te országod! Mindennapi kenyerünket add meg nekünk naponta, és bocsásd meg a bűneinket, miképpen mi is megbocsátunk minden ellenünk vétkezőnek, és ne vígy minket kísértésbe.’ Azután így szólt hozzájuk: ,,Ha közületek valamelyiknek barátja van, és az odamegy hozzá éjfélkor, s azt mondja neki: ?,,Barátom! Adj nekem kölcsön három kenyeret, mert egy barátom érkezett az útról hozzánk, és nincs mit adnom neki?”; a másik viszont belülről ezt feleli: ?,,Ne zavarj, az ajtó már be van zárva, gyermekeim is ágyban vannak velem együtt, nem kelhetek föl, hogy adjak neked!?” Mondom nektek: ha nem is kelne föl, hogy adjon neki azért, mert a barátja, mégis, alkalmatlankodása miatt fölkel, és ad neki annyit, amennyire szüksége van. Ezért mondom nektek: Kérjetek, és adni fognak nektek, keressetek, és találtok, zörgessetek, és ajtót nyitnak nektek. Mert mindaz, aki kér, kap, aki keres, talál, és a zörgetőnek ajtót nyitnak. Melyik az az apa közületek, aki, ha a fia halat kér, hal helyett kígyót ad neki? Vagy ha tojást kér, talán skorpiót nyújt neki? Ha tehát ti, bár gonoszak vagytok, tudtok jót adni gyermekeiteknek, mennyivel inkább adja a Szentlelket mennyei Atyátok azoknak, akik kérik tőle!’