Gondolkodtató melankólia

Isten azért adta nekünk az Igéjét, hogy ismerjük meg azt, amink már megvan, — az örök életet — azután járjunk a világosságában.

2010. július 25. * Évközi 17. vasárnap

Történt egyszer, hogy Jézus éppen befejezte imádságát: Ekkor egyik
tanítványa arra kérte: “Uram, taníts meg minket imádkozni, mint ahogy
János is tanította imádkozni tanítványait.” Jézus erre így szólt hozzájuk:
“Amikor imádkoztok, ezt mondjátok:
Atyánk! Szenteltessék meg a te neved.
Jöjjön el a te országod.
Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma.
Bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk
minden ellenünk vétonek.
És ne vígy minket kísértésbe.”
Azután így folytatta: “Tegyük fel, hogy valamelyikteknek van egy barátja,
aki éjfélkor bekopog hozzá, és ezt mondja: Barátom, adj kölcsön nekem
három kenyeret! Útról érkezett egy vendégem, s nincs mivel megkínálnom. De
az kiszól: Ne zavarj engem! Az ajtó már be van zárva, én is, gyermekeim is
ágyban vagyunk. Nem tudok fölkelni, hogy adjak neked. Mondom nektek: Ha
nem is kelne fel, hogy adjon neki barátságból, eroszakossága miatt mégis
fölkel, és ad neki annyit, amennyire szüksége van.
Mondom tehát nektek: Kérjetek, és adnak nektek, keressetek és találtok,
zörgessetek, és ajtót nyitnak nektek. Mert mindaz, aki kér, kap, aki
keres, talál, és aki zörget, annak ajtót nyitnak. Van-e köztetek olyan
apa, aki követ ad fiának, mikor az kenyeret kér tole? Vagy ha halat kér,
akkor hal helyett tán kígyót ad neki? Vagy ha tojást kér, akkor talán
skorpiót nyújt neki? Ha tehát ti, bár gonoszak vagytok, tudtok jót adni
gyermekeiteknek, mennyivel inkább adja mennyei Atyátok a Szentlelket
azoknak, akik kérik tole.”
Lk 11,1-13

Elmélkedés:

Az ima ereje
Egy szegény család igaz történetével kezdem mai elmélkedésünket. A
cipészmesternek és feleségének egyetlen gyermeke született, azért nem
csoda, hogy a fiúcska volt életük legnagyobb öröme és boldogsága.
Boldogságuk azonban nem tartott sokáig, mert egy betegség következtében a
kis János három éves korában elveszítette szemevilágát és teljesen
megvakult. A szülok nem adták fel a reményt, s nagyon bíztak abban, hogy a
gyermek újra látni fog. Az egyik orvostól a másikhoz vitték, de egyik sem
tudott segíteni. Az egyik jószándékú orvos egy alkalommal azt mondta az
édesanyának, hogy az orvostudomány nem tehet semmit a gyermekért, itt már
csak az ima segíthet. Az édesanya eddig is rengeteget imádkozott fiáért,
de ettol kezdve még többet fohászkodott Istenhez a gyermek gyógyulásáért.
Így telt el hét esztendo, míg a kis János tízesztendos korában elsoáldozó
lett. Az édesanyja vezette ot az oltár elé. Kis barátaihoz hasonlóan
nagyon szerette volna látni a fehér Szentostyában rejtozo Jézust, de o nem
láthatta. A szentmise után hazafelé sétálva az édesanya sírva mesélte el
neki, hogy milyen szépen volt feldíszítve a templom az elsoáldozás
napjára, amibol a fia semmit sem láthatott. De az édesanya nem adta fel a
sok éves küzdelmet. A következo héten elindultak egy közeli
Mária-kegyhelyre. Az anya egyik kezével a fiát vezette, a másikban a
rózsafüzért tartotta, és végig együtt imádkoztak az úton. Hétköznap lévén
alig voltak a templomban, ok pedig odatérdeltek a Mária-oltár elé és
elimádkozták a szentolvasót. Amikor befejezték az imát, az édesanya
megkérdezte fiát: Látsz-e már kisfiam? De János csak szomorúan csóválta
fejét. Akkor tovább imádkozunk * mondta az édesanya, s újra elkezdték
mondani a szentolvasót. A végén ismét megkérdezte: Látsz-e már kisfiam? De
a gyerek megint csak csóválta a fejét, mert nem látott semmit. Akkor
tovább imádkozunk * szólt ismét az anya és imádkoztak tovább a
Szuzanyához. A kis János közben elaludt az oltár elott, anyja néha
felébresztette és megkérdezte: Látsz-e már kisfiam? De a válasz mindig
csak nem volt. Isten tudja, hányszor mondta el a rózsafüzért az anya,
amikor estefelé a gyerek hirtelen felkiáltott: Édesanyám, látok! Látlak
téged, látom a Szuzanyát és ezt a gyönyörü templomot! Boldogan tértek haza
a csodás gyógyulás után. A gyermekbol felnove pap lett, aki sokszor
beszélt prédikációiban saját gyógyulásáról.

A híres Mária-kegyhelyeken, Lourdes-ban és Fatimában, de sok más helyen is
a világon napjainkban is történnek csodák, csodás gyógyulások, amelyek az
imádság erejét bizonyítják. Érdemes imádkozni, érdemes kitartóan
imádkozni, mert az irgalmas Isten figyel a mi kéréseinkre, akkor is, ha
gyenge emberi szavakkal fordulunk hozzá. Miután Jézus megtanította a
legcsodálatosabb imát, amelyben a mi mennyei Atyánkhoz fordulhatunk
kéréseinkkel, arra bíztatja tanítványait és bennünket is, hogy imádkozzunk
és forduljunk bátran kéréseinkkel Istenhez! Kérjetek és adnak nektek *
mondja Jézus. Bár az imának több formája van, mint például a hálaadás, a
dicsoítés és az engesztelés, a legtöbbször talán kérni szoktunk Istentol,
amikor hozzá fordulunk imáinkkal.

Alexis Carrel, a francia származású Nobel-díjas orvos egy kollégáját
helyettesítve, súlyos betegek kísérojeként indult útnak Lourdes-ba, ahol
személyesen élte át egy halálos beteg csodás gyógyulását. A lourdes-i út
elott hitetlenkedve, kételkedve fogadta a csodák hírét, de a személyes
élmény hatására gyökeresen megváltozott a véleménye és hívo ember lett.
Élete vége felé jelent meg egy kis írása az imádságról, amelyben többek
között így vall: *Az ima a leghatalmasabb ero, amire az ember képes. Az
ima éppúgy életünk része, mint a légzés. Az ima, amelynek segítségével
akár a természeti törvények is legyozhetok, erofeszítés az ember részérol,
hogy eljusson az Istenhez és Isten végtelen erejébol erot merítsen.*
Imádkozzunk! Merítsünk erot Istenbol a mindennapok küzdelmeihez!

Befejezésül még egyetlen gondolat: bár az imádság nagyon személyes, egyéni
cselekedet, mégis nagy jelentosége van a közösségben végzett imának is. A
Jézus által tanított imában sem egyedül fordulok Istenhez, hanem közösen
fordulunk hozzá kéréseinkkel, s amikor egyedül mondom el a Miatyánkot,
akkor is egy közösségnek a tagjaként teszem. Tanuljunk meg imádkozni! Ne
várjunk arra, hogy egy komoly veszélyhelyzet vagy tragikus esemény
indítson és tanítson meg bennünket az imádkozásra! Tanuljunk imádkozni!
Horváth István Sándor

Imádság:

Urunk, Jézus, ahogyan egykor tanítványaid kértek, most mi is hozzád
fordulunk: taníts bennünket imádkozni! Te szüntelenül imádkoztál az
Atyához, hogy az o akaratát tedd, neki engedelmeskedjél és legyen erod a
tole kapott küldetés teljesítéséhez. Mi is a mennyei Atya engedelmes
gyermeki akarunk lenni, akik azért imádkozunk, hogy az o akarata a mi
életünkben is beteljesedjen. Jézusunk, vezess minket az Atyához!

No comments yet»

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt szereti: