Gondolkodtató melankólia

Isten azért adta nekünk az Igéjét, hogy ismerjük meg azt, amink már megvan, — az örök életet — azután járjunk a világosságában.

július 27, 2010 havi archívum

2010. július 27. B év, évközi idő, 17. hét, kedd (Szent Charbell Makhlouf áldozópap) A nap liturgikus színe: zöld

A bűnbánat az az eszköz, amely az Atya országába vezet bennünket, hogy ragyoghassunk mennyei Atyánk fényével. Naponta, minden Szentmisénket bűnbánattal kezdjük, és jó lenne naponta bűnbánattal zárni a napunkat.

Manapság is láthatunk olyan búzamezőt, amelynek belsejében gyom növekszik. Ha ki akarnám szedni, sokkal több búzát taposnék el. A jó és a rossz jelen van a világunkban. De hogyan küzdjünk a rossz ellen. Egyáltalán vannak-e eszközeink?
A példabeszédből nem a tétlenséget, hanem az Isten türelmét olvasom ki. Ad még lehetőséget.
Vajon mennyire tudom meghallani napról napra Isten szavát. Mennyire találom meg a helyes módot a másikon való segítésnek. Még ha veszni látszana is, még ha többnek látszanék a konkoly, mint a búza, akkor is Jeremiás szavaival fohászkodhatunk: A Te nevedért ne vess el minket, emlékezzél meg rólunk.

Jer 14,17-22

Mondd nekik ezt az igét: Szemem könnyet hullat éjjel-nappal, és nem csillapodik, mert nagy töréssel tört össze népem szűz leánya, nagyon fájó sebbel. Ha kimegyek a mezőre, íme, karddal megöltek vannak ott, és ha bemegyek a városba, íme, éhségtől elgyengültek. Bizony, próféta is, pap is elvándoroltak olyan országba, melyet nem ismertek.” Vajon végleg elvetetted Júdát, vagy Siont megutálta lelked? Miért vertél meg minket úgy, hogy nincs számunkra gyógyulás? Békességre vártunk, de nincs semmi jó; és a gyógyulás idejére, de íme, rettenet! Elismerjük, Uram, gonoszságunkat, atyáink bűnét, hogy vétkeztünk ellened. Ne vesd el neved miatt, ne gyalázd meg dicsőséged trónját! Emlékezz, ne bontsd fel szövetségedet velünk! Vannak-e a nemzetek bálványai közt esőt adók? Vagy az egek adnak-e záporesőket? Nemde te vagy az Úr, a mi Istenünk, és terád várunk? Mert te alkottad mindezeket.
Mt 13,36-43

Akkor otthagyta a tömeget és hazament. Tanítványai odamentek hozzá és azt mondták: ,,Magyarázd meg nekünk a példabeszédet a szántóföldben lévő konkolyról!” Ő azt felelte nekik: ,,Az, aki a jó magot veti, az az Emberfia. A szántóföld a világ, a jó mag az ország fiai, a konkoly pedig a gonosz fiai. Az ellenség, aki elvetette, az ördög, az aratás a világ vége, az aratók pedig az angyalok. Ahogy a konkolyt összeszedik és tűzben elégetik, úgy lesz a világ végén is: az Emberfia elküldi angyalait, azok összeszednek az ő országában minden botrányt, és azokat, akik törvénytelenséget cselekszenek, és bedobják őket a tüzes kemencébe. Lesz majd ott sírás és fogcsikorgatás. Akkor az igazak ragyogni fognak Atyjuk országában, mint a nap. Akinek füle van, hallja meg!

2010. július 27.

Isten olyan jó, hogy az ellene elkövetett sértésekre mit sem adva, szinte akaratunk ellenére bevisz minket a Paradicsomba. Olyan, mint az anya, aki a szakadék fölött karjában viszi át gyermekét. Teljesen azzal van elfoglalva, hogy elkerülje a veszélyt, miközben gyermeke szüntelenül karmolja és bántalmazza.

2010. július 27. – Kedd

Egy alkalommal, amikor Jézus befejezte tanítását, elbocsátotta a sokaságot
és hazatért. Otthon azt kérték t?le tanítványai: “Magyarázd meg nekünk a
szántóföldr?l és a konkolyról szóló példabeszédet!” Kérésükre így
magyarázta meg: “Aki a jó magot veti, az az Emberfia. A szántóföld ez a
világ. A jó mag az Isten országának a fiai, a konkoly pedig a gonoszság
fiai. Az ellenség, aki elvetette a konkolyt, az ördög. Az aratás a világ
vége, az aratók pedig az angyalok. Ahogyan aratáskor összeszedik a
konkolyt és elégetik, úgy lesz a világ végén is. Az Emberfia elküldi
angyalait, azok összeszednek országából minden botrányt és minden
gonosztev?t, és tüzes kemencébe vetik. Ott majd sírás és fogcsikorgatás
lesz. Akkor az igazak ragyognak majd Atyjuk országában, mint a nap. Akinek
füle van, hallja meg!”
Mt 13,36-43

Elmélkedés:

Az evangéliumokban csak ritkán fordul elo, hogy Jézus megmagyarázza
egy-egy példabeszédét. A beszédek többsége önmagáért beszél, könnyu
megérteni, hiszen a mindennapi élet és munka témáiból merít. Amikor
azonban Jézus magyarázatot fuz az elhangzottakhoz, akkor ezzel
nyomatékosabban szólítja fel a hallgatóságot, hogy választ adjon vagy
válasszon.
S ezt a válaszadást nem lehet, s nem is érdemes kikerülni, hiszen
mindenkit személyesen érint. A búzáról és a konkolyról szóló beszéd
magyarázatából kiderül, hogy a világban a jó és a rossz egyaránt jelen
van. Kezdetben sokszor nehéz megkülönböztetni oket, amely a választást
nehezíti számunkra. Egy ido után azonban kiderül a különbség, s nekünk
állást kell foglalnunk, hogy vajon jó búzaként vagy haszontalan
gyomnövényként akarunk-e élni. Személyes döntésünktol függ, hogy az utolsó
ítéletkor elnyerjük-e az üdvösséget. Ezek a példabeszédek rólunk szólnak.
? Horváth István Sándor

Imádság:

Szentséges Isten, Te olyan világosságban lakozol, amelyre senki el nem
juthat, csak Fiad, Jézus Krisztus szeretetén keresztül, s Te ezt a
szeretetet jóságos kegyelmedben kiárasztottad emberiségünkre. Már a világ
teremtése elott szerettél bennünket, szegény embereket, s örök szereteted
által megmentettél bennünket haragodtól, a halál és a pokol hatalmától. S
most ezt a szeretetet Jézus Krisztus, a te Fiad által mutatod meg nekünk
tuzláng Lelkedben, hogy kérjük ot, s Te megadod nekünk. Én szegény,
méltatlan ember, tudom, hogy nem vagyok rá érdemes. Mivel azonban
szeretetedet kinyilatkoztattad hozzád tért emberségünkben, s magadhoz
hívod vele a szegény tékozló bunöst, testünkbe öltöztél vele, hogy
megváltsd a buntol és üdvözítsd, ahogyan szavad tanítja.

27. kedd (Makhlüf Szent Szabelliusz)

Jer 14,17-22; Zs 78; Mt 13,36-43
Ne bontsd fel, Urunk, a velünk kötött szövetséget!

Jer 14,17-22

Mondd nekik ezt az igét: Szemem könnyet hullat éjjel-nappal, és nem csillapodik, mert nagy töréssel tört össze népem szűz leánya, nagyon fájó sebbel. Ha kimegyek a mezőre, íme, karddal megöltek vannak ott, és ha bemegyek a városba, íme, éhségtől elgyengültek. Bizony, próféta is, pap is elvándoroltak olyan országba, melyet nem ismertek.’ Vajon végleg elvetetted Júdát, vagy Siont megutálta lelked? Miért vertél meg minket úgy, hogy nincs számunkra gyógyulás? Békességre vártunk, de nincs semmi jó; és a gyógyulás idejére, de íme, rettenet! Elismerjük, Uram, gonoszságunkat, atyáink bűnét, hogy vétkeztünk ellened. Ne vesd el neved miatt, ne gyalázd meg dicsőséged trónját! Emlékezz, ne bontsd fel szövetségedet velünk! Vannak-e a nemzetek bálványai közt esőt adók? Vagy az egek adnak-e záporesőket? Nemde te vagy az Úr, a mi Istenünk, és terád várunk? Mert te alkottad mindezeket.

Zs 78

Ászáf zsoltára. Isten, pogányok szállták meg örökségedet, megfertőzték szentséges templomodat, romhalmazzá tették Jeruzsálemet. Szolgáid holttestét odavetették eledelül az ég madarainak, szentjeid húsát a föld vadjainak. Úgy ontották vérüket Jeruzsálem körül, akárcsak a vizet, és nem akadt, aki eltemette volna őket. Gyalázattá lettünk szomszédaink előtt, nevetséggé s csúfsággá azok előtt, akik körülöttünk laknak. Meddig még, Uram? Örökké tart haragod? Meddig lobog még bosszúságod, mint a tűz? A pogányokra öntsd haragodat, akik nem ismernek téged, s azokra az országokra, amelyek nem hívják segítségül nevedet. Hiszen felfalják Jákobot, és elpusztítják lakóhelyét! Ne emlékezzél meg atyáink gonoszságáról, siessen elénk irgalmasságod, mert nagyon nyomorultak lettünk. Segíts rajtunk, szabadító Istenünk neved dicsőségéért és ments meg minket, Bocsásd meg bűneinket a te nevedért! Miért mondják a pogányok között: ,,Hol van az ő Istenük?’ Legyen nyilvánvaló a pogányokon szemünk láttára szolgáid kiontott vérének megbosszulása. Jusson színed elé a bilincsbe vertek jajszava; Hatalmas karoddal tartsd életben a halálra szántakat. Öntsd vissza hétszeresen szomszédaink ölébe, ellened szórt szidalmaikat, Uram. Mi azonban, a te néped és legelőd juhai, hadd áldjunk téged örökké, és hadd hirdessük dicséretedet nemzedékről nemzedékre!

Mt 13,36-43

Akkor otthagyta a tömeget és hazament. Tanítványai odamentek hozzá és azt mondták: ,,Magyarázd meg nekünk a példabeszédet a szántóföldben lévő konkolyról!’ Ő azt felelte nekik: ,,Az, aki a jó magot veti, az az Emberfia. A szántóföld a világ, a jó mag az ország fiai, a konkoly pedig a gonosz fiai. Az ellenség, aki elvetette, az ördög, az aratás a világ vége, az aratók pedig az angyalok. Ahogy a konkolyt összeszedik és tűzben elégetik, úgy lesz a világ végén is: az Emberfia elküldi angyalait, azok összeszednek az ő országában minden botrányt, és azokat, akik törvénytelenséget cselekszenek, és bedobják őket a tüzes kemencébe. Lesz majd ott sírás és fogcsikorgatás. Akkor az igazak ragyogni fognak Atyjuk országában, mint a nap. Akinek füle van, hallja meg!

2010. július 26.

Azt mondja a világ, hogy nagyon nehéz üdvözülni, pedig valójában nincs ennél könnyebb: megtartani Isten és az Egyház parancsait, kerülni a hét főbűnt, vagy ha úgy tetszik, megtenni a jót és kerülni a rosszat: ennyi az egész.

2010. július 25.

Amikor az erő és a világosság Istene vezeti az embert, nem tévedhet el!

2010. július 24.

A kereszténynek előkelő hivatala van: nagyúrként kell parancsolnia szolgáinak. Szolgáink a gondolataink.

2010. július 23.

Valahányszor lemondunk a magunk akaratáról, hogy valaki másénak engedelmeskedjünk, ha ez nem ütközik Isten törvényébe, nagy érdemeket szerzünk, amelyek egyedül Isten előtt ismeretesek.

2010. július 22.

A hal talán a fákat és a rétet keresi? Nem, hanem a mély vizeket. A madár talán a föld foglya? Ugye, nem, hanem felszáll a levegőbe! És az ember, aki arra van teremtve, hogy szeresse, birtokolja, magába zárja Istent, vajon mit kezd erőivel, amelyeket erre a célra kapott?…

2010. július 21.

A világ fiai szomorúak, ha van keresztjük, a jó keresztények meg szomorúak, ha nincs. A keresztény úgy ál a keresztek között, mint hal a vízben.