Gondolkodtató melankólia

Isten azért adta nekünk az Igéjét, hogy ismerjük meg azt, amink már megvan, — az örök életet — azután járjunk a világosságában.

augusztus, 2010 havi archívum

2010. augusztus 31. B év, évközi idő, 22. hét, kedd A nap liturgikus színe: zöld

Isten arra hívta az embert, hogy tevékeny életével bekapcsolódjon a teremtés művébe. Éppen ezért az alkotó munka Isten munkatársaivá emel bennünket. Ha becsülettel végezzük munkánkat, ezzel Istenről tehetünk tanúságot a világban.

Tisztátalan lélektől megszállott ember Jézus ellen kiabál. Mégpedig szemtől-szembe. Nem is akármit. – Ha nekünk ilyen “szépeket” mondanának, mit is válaszolnánk!? És Jézus? Kedvesen és határozottan szól: Némulj el és menj ki belőle!

Világunk annyi Isten káromlója, ha általunk találkozna Jézussal! Ha engednénk, hogy a találkozáskor kikiabálja magát! Ha mégis szelídek maradnánk! Ha belül imádkoznánk értük! Ha Jézus általunk szólna és mi is pont azt mondanánk, amit épp ekkor Jézus akar általunk üzenni.

Megkeresztelteknek, nekünk, csak a saját hívő kisközösségeinkhez van “hivatásunk”? Csak ott vagyunk igazán “otthon”. Mennyi ember várja, hogy általunk Jézussal találkozva “SZABADDÁ” váljon.

A készület, amely földi életünket jellemzi, teljes szakítást jelent a gonosz lélekkel. Mint a világosság fiainak, minden cselekedetünkkel az egyenességet, igazlelkűséget kell sugároznunk. A sátán állandó kísértése és zaklatása ellen imádságainkkal kérjük a kegyelmi segítséget.

Buzgón ismételjük a Zsoltáros szavait a szentmise Kezdőénekében:
Könyörülj rajtam, Uram;
Látod: egész nap Hozzád kiáltok!
mert Te, Uram, jóságos vagy és szelíd,
és nagyirgalmú azokhoz, akik Hozzád kiáltanak.

1Kor 2,10b-16

Nekünk azonban kinyilatkoztatta Isten a Lélek által; mert a Lélek mindent kikutat, még az Isten mélységeit is. Mert ki ismeri az emberek közül az ember benső dolgait, ha nem az ember lelke, amely benne van? Éppúgy Isten benső dolgait sem ismeri senki, csak Isten Lelke. Mi azonban nem a világ lelkét kaptuk, hanem azt a Lelket, amely Istentől van, hogy megismerjük, amit Isten nekünk ajándékozott. Ezt hirdetjük is, de nem az emberi bölcsesség által, hanem a Lélek által tanított szavakkal, lelkiekhez lelkieket mérve. Az érzéki ember azonban nem fogja fel, ami az Isten Lelkéé, mert oktalanság az számára, és nem tudja megérteni, hiszen lelki módon kell azt megítélni. A lelki ember pedig mindent megítél, őt azonban senki sem ítéli meg. Mert ki ismeri az Úr gondolatait, hogy oktathatná őt? [Iz 40,13] Bennünk pedig Krisztus gondolatai vannak.
Lk 4,31-37

Azután lement Kafarnaumba, Galilea városába, és ott tanította őket szombaton. Csodálkoztak a tanításán, mert a beszéde hatalommal teljes volt. Volt a zsinagógában egy ember, akiben tisztátalan gonosz szellem lakott. Ez hangosan felkiáltott: ,,Hagyj békén! Mi közünk hozzád, Názáreti Jézus? Azért jöttél, hogy elveszíts minket? Tudom, ki vagy: az Isten Szentje.” Jézus azonban megparancsolta neki: ,,Némulj el, és menj ki belőle!” Az ördög pedig középre dobta az embert, kiment belőle, és semmit sem ártott neki. Mindenkit félelem szállt meg, és egymás között így beszélgettek: ,,Milyen beszéd ez? Hatalommal és erővel parancsol a tisztátalan lelkeknek, és azok kimennek?” És a híre elterjedt a környék minden helyén.

2010. augusztus 31. – Kedd

Jézus egyszer lement Kafarnaumba, Galilea egyik városába, és szombaton ott
tanított. Tanítása ámulatba ejtett mindenkit, mert szavának hatalma volt.
Volt ott a zsinagógában egy tisztátalan lélektol megszállt ember, aki így
kiáltozott: El innen! Mi dolgunk veled, názáreti Jézus? Azért jöttél, hogy
elveszíts minket? Tudom, ki vagy: az Isten Szentje. Jézus ráparancsolt:
Némulj el, és menj ki belole! Erre az ördög a földre sújtotta az embert,
és kiment belole, anélkül, hogy bajt okozott volna neki. Csodálkozás fogta
el valamennyiüket, és egymás közt ezt mondogatták: Mi ez? Akkora
hatalommal és erovel parancsol a tisztátalan lelkeknek, hogy kimennek a
megszállottakból. Ennek híre elterjedt az egész környéken.
Lk 4,31-37

Elmélkedés:

A tisztátalan lélek által megszállt ember gyógyításának történetét azzal
vezeti be az evangélista, hogy azért hallgatták az emberek nagy
lelkesedéssel Jézust, mert “szavának hatalma volt”. Jézus más esetekben
oly erovel érintette meg az embereket, hogy azok képesek voltak eddigi
életüket teljesen megváltoztatni. Akiket megszólított, hogy kövessék ot,
azonnal indultak. Máskor nem csupán egyes személyeket, hanem hatalmas
tömegeket volt képes megigézni a jézusi tanítás. Ellenfelei pedig sokszor
nem voltak képesek ellentmondani neki, amikor vitákban akarták próbára
tenni. Számos esetben olvashatunk arról is az evangéliumban, hogy
bármilyen cselekedet nélkül, egyszeru szavakkal tudott Jézus gyógyítani. A
jézusi szó ereje most egy emberbol kiuzi a gonosz lelket, újabb
bizonyítékát adva annak, hogy még ok sem képesen szembeszállni Jézussal.
Milyen hatást vált ki Jézus szava bennem, aki naponta hallgatom ot?
(c) Horváth István Sándor

Imádság:

Örök Szentháromság, aki fényesség vagy,
add, hogy lelkem részesedjék
a te világosságodban!
Te, aki tuz vagy,
részesíts magaddal a tuzben,
s ebben a tuzben egyesítsd akaratomat a tieddel.
Te, aki bölcsesség vagy,
add meg lelkemnek azt a bölcsességet,
hogy fel tudja ismerni
és meg tudja különböztetni a te igazságodat.
Te, aki ero vagy, adj lelkemnek erot;
legyen annyira eros, hogy se a gonoszlélek,
se teremtmény ne tudja megfosztani erosségétol.

2010. augusztus 31.

Ha már meg vagyunk fosztva a szentségi áldozástól, legalább pótoljuk, amennyire lehet, lelki áldozással. Ezt minden pillanatban végezhetjük, hiszen úgyis állandóan vágyakoznunk kell a jó Isten látogatása után.

31. kedd

1Kor 2,10b-16; Zs 144; Lk 4,31-37
A Lélek mindent átlát, még Isten mélységeit is

1Kor 2,10b-16

Nekünk azonban kinyilatkoztatta Isten a Lélek által; mert a Lélek mindent kikutat, még az Isten mélységeit is. Mert ki ismeri az emberek közül az ember benső dolgait, ha nem az ember lelke, amely benne van? Éppúgy Isten benső dolgait sem ismeri senki, csak Isten Lelke. Mi azonban nem a világ lelkét kaptuk, hanem azt a Lelket, amely Istentől van, hogy megismerjük, amit Isten nekünk ajándékozott. Ezt hirdetjük is, de nem az emberi bölcsesség által, hanem a Lélek által tanított szavakkal, lelkiekhez lelkieket mérve. Az érzéki ember azonban nem fogja fel, ami az Isten Lelkéé, mert oktalanság az számára, és nem tudja megérteni, hiszen lelki módon kell azt megítélni. A lelki ember pedig mindent megítél, őt azonban senki sem ítéli meg. Mert ki ismeri az Úr gondolatait, hogy oktathatná őt? [Iz 40,13] Bennünk pedig Krisztus gondolatai vannak.

Zs 144

Dicséret. Dávidtól. Magasztallak téged, Istenem, királyom, s áldom nevedet örökkön örökké. Áldalak téged mindennap, és dicsérem nevedet örökkön örökké. Nagy az Úr és méltó a dicséretre, nagysága fölfoghatatlan. Nemzedék nemzedéknek dicséri alkotásaidat és hirdeti hatalmadat. Elmondják szentséged fölséges dicsőségét, elbeszélik csodáidat. Elmondják félelmetes erődet, és hirdetik nagyságodat. Megemlékeznek túláradó jóságodról, igazságodat ujjongva ünneplik. Irgalmas az Úr és könyörületes, hosszantűrő és nagyirgalmú. Jó az Úr mindenkihez, és könyörületes minden teremtményéhez. Magasztaljon téged, Uram, minden műved, és áldjanak szentjeid. Országod dicsőségét hirdessék és beszéljék el hatalmadat, hogy megismertessék az emberek fiaival hatalmadat, és országodnak fölséges dicsőségét. A te országod örökké tartó ország, és uralmad nemzedékről nemzedékre fönnáll. Hűséges az Úr minden igéjében, és szentséges minden tettében. Fölemel az Úr mindenkit, aki elesik, és minden elnyomottat fölsegít. Mindeneknek szemei tebenned bíznak, Úristen, mert te adsz nekik eledelt. Alkalmas időben. megnyitod kezedet, és betöltesz minden élőt áldásoddal. Igazságos az Úr minden útjában, és szent minden művében. Közel van az Úr mindazokhoz, akik segítségül hívják, akik segítségül hívják őt igazságban. Teljesíti akaratát azoknak, akik őt félik, meghallgatja könyörgésüket és megszabadítja őket. Megőrzi az Úr mindazokat, akik őt szeretik, de elpusztítja mind a bűnösöket. Hirdesse szám az Úr dicséretét, és minden élő áldja szent nevét örökkön-örökké.

Lk 4,31-37

Azután lement Kafarnaumba, Galilea városába, és ott tanította őket szombaton. Csodálkoztak a tanításán, mert a beszéde hatalommal teljes volt. Volt a zsinagógában egy ember, akiben tisztátalan gonosz szellem lakott. Ez hangosan felkiáltott: ,,Hagyj békén! Mi közünk hozzád, Názáreti Jézus? Azért jöttél, hogy elveszíts minket? Tudom, ki vagy: az Isten Szentje.’ Jézus azonban megparancsolta neki: ,,Némulj el, és menj ki belőle!’ Az ördög pedig középre dobta az embert, kiment belőle, és semmit sem ártott neki. Mindenkit félelem szállt meg, és egymás között így beszélgettek: ,,Milyen beszéd ez? Hatalommal és erővel parancsol a tisztátalan lelkeknek, és azok kimennek?’ És a híre elterjedt a környék minden helyén.

2010. augusztus 30.

A jó Isten igenis szereti, ha alkalmatlankodunk neki.

2010. augusztus 29.

Ó, mily nagy az ember! Úgy szeretette Isten az embert, hogy nem akarta az állatok hasonlóságára teremteni, hanem saját képére és hasonlóságára teremtette.

2010. augusztus 28.

Legyen bennünk Szent Ágoston szeretete, aki ujjongott magában, amikor erényes embert látott: „Legalább ő kárpótolja Istent, az én kevés szeretetemért.”