Gondolkodtató melankólia

Isten azért adta nekünk az Igéjét, hogy ismerjük meg azt, amink már megvan, — az örök életet — azután járjunk a világosságában.

augusztus 1, 2010 havi archívum

2010. augusztus 1. – Évközi 18. vasárnap

Abban az idoben valaki odalépett Jézushoz a tömegbol és megszólította:
Mester, mondd meg testvéremnek, hogy ossza meg velem az örökséget. De o
elutasította: Ember, ki hatalmazott fel rá, hogy bírótok legyek és
elosszam örökségeteket? Majd a néphez fordult: Vigyázzatok és óvakodjatok
minden kapzsiságtól, mert nem a vagyonban való bovelkedéstol függ az ember
élete.
Példabeszédet is mondott nekik: Egy gazdag embernek boséges termést hozott
a földje. Így okoskodott magában: Mit tegyek? Nincs hová gyujtsem a
termésemet. Tudom már, mit teszek: lebontom csureimet és nagyobbakat
építek, oda gyujtöm majd a termést és minden vagyonomat. Aztán majd
elégedetten mondom magamnak: Ember, van annyid, hogy sok évig elég!
Pihenj, egyél, igyál, s élj jól! – Ám az Isten így szól hozzá: Esztelen,
még az éjjel visszakérik toled lelkedet. Amit gyujtöttél, kire marad? –
Így jár az, aki vagyont halmoz fel magának ahelyett, hogy az Istenben
gazdagodnék.
Lk 12,13-21

Elmélkedés:

Esztelen!
Gazdagságra áhítozó és a vagyont esztelenül halmozó emberekre bizonyára
minden településen lehetne konkrét személyt megnevezni példaként, ezért a
személyeskedést elkerülendo inkább a magyar irodalomból vegyünk egy
példát. Gárdonyi Géza egyik novellájában olvashatunk egy gazdáról, aki a
feleségével együtt a vásárból hazafelé indul. Útközben nagy zivatar
szakadt rájuk, ezért behúzódtak egy barlangba, s arról kezdtek el
beszélgetni, hogy miközben egyik ember térdig áll a pénzben, a másikat a
jó Isten szegénységgel sújtotta, s ok maguk is a szegények közé tartoznak.
Nagyon megörültek, amikor a barlang hátsó részében mindenféle régi kardot
és puskát találtak. A vas holmik értékesítésébol szép kis pénzt reméltek,
ezért telerakták zsákjaikat. Már éppen végeztek, amikor a földbol réz
gyertyatartók fordultak ki. Gyorsan kiszórták a vas holmikat a zsákokból,
s megpakolták a réz dolgokkal. Munkájukkal végezvén egy régi pajzs alatt
mindenféle ezüst kincseket találtak, s ha már ekkora szerencséjük van,
akkor a réz helyett inkább bizony az ezüstöt viszik haza. Kipakolták újra
a zsákokat és minden erejüket megfeszítve két kezükkel kaparták ki a
földbol az értékes ezüst dolgokat. De a nagy munkának alig értek volna a
végére, amikor meg arany holmikat találtak. Mivel nem akartak semmit
otthagyni, ezért nyolc zsákot teleraktak arannyal meg ezüsttel. Már reggel
lett, amikor az asszony figyelmeztetése ellenére a telhetetlen ember
egyszerre akarta az összes kincset hazavinni, de a zsákok roppant súlya
alatt a földre zuhant, valami megszakadt benne. Az asszony nem vitt
egyebet haza, csak az urát a hátán, aki harmadnapra a temetobe került.
Hiába gondolták az elején, hogy rájuk mosolygott a szerencse, a történet
vége tragédia lett.

De térjünk vissza a bibliai példához! A mai evangéliumban Jézus egy
telhetetlen emberrol mond példabeszédet. A példa elmondására az ad
alkalmat számára, hogy valaki örökösödési kérdésben fordul hozzá. Mivel
Jézus azt érzi, hogy a kérés hátterében a vagyonszerzés, a kapzsiság, a
telhetetlenség áll, ezért nem vállalja a döntobíró szerepét. Ezt követoen
beszél arról az oktalan emberrol, aki esztelenségében úgy gondolja, hogy a
nagy gazdagság majd megadja neki élete boldogságát. Gondolkodásmódja
elárulja, hogy milyen életet képzel el magának: Pihenj, egyél, igyál, s
élj jól! Mindened megvan! Figyeljük meg, hogy ez az ember önmagával
beszél, egyedül tervez, és egyedül hoz döntést. Terveibol hiányzik az
Isten és nem gondol embertársaira sem. Mennyire ellenkezik ez a
gondolkodásmód attól, amit Jézus ajánl az o követoinek! Az eddig
kirekesztett Isten azonban belép az életébe és meghiúsítja terveit. Isten
ugyanis minden embert számon fog kérni élete végén, hogy mire használta a
birtokába került anyagi javakat. S ezt a számonkérést egyetlen gazdag sem
kerülheti el.

Nem a vagyonban való bovelkedéstol függ az ember élete – szól Jézus
figyelmeztetése, de ez nem jut el sokakhoz. Foként a fiatalok gondolják
azt, hogy életük boldogságához, a gondtalan szórakozáshoz elengedhetetlen,
hogy sok pénzük legyen. Egy huszonéves fiatal mondja a következot: Mindig
tetszett a filmekben szereplo gazdagok életmódja. Siker, pénz, drága autók
és hatalmas házak. Arról álmodom, hogy egyszer én is így éljek! Jézus ezt
mondja neki: Esztelen! Egy másik ember így gondolkozik: Meg kell találnom
életem nagy lehetoségét, hogy gazdag legyek! Nem ismerek akadályokat és
nehézségeket, hanem megszerzek mindent, amire csak vágyom! Jézus neki is
ezt mondja: Esztelen!

Az evangélium végén Jézus azt ajánlja, hogy az Istenben való gazdagodásra
törekedjünk. Mit jelenthet ez a talányos mondás? Talán azt, hogy hiába van
valakinek rengeteg pénze, valójában végtelenül szegény, ha a lelki
értékeket semminek tekinti. Hiába gondolja valaki gazdagnak magát, ha
közben nincs szüksége Istenre. Hiába nézegeti valaki a kincseit, ha a
gazdagság elvakítja és nem látja meg a szükséget szenvedoket. A kérdés
mindenki számára ugyanaz: miben bízunk? Az anyagi javakban vagy Isten
gondviselésében?
(c) Horváth István Sándor

Imádság:

Urunk, Jézusunk, ments meg bennünket attól, hogy elforduljunk toled,
megfeledkezzünk gondviselésedrol és a lelki értékekrol, amelyeket neked
köszönhetünk. Ments meg minket attól, hogy szívünkön eluralkodjon a
kapzsiság, a telhetetlenség és a gazdagodás féktelen vágya! Taníts minket
egyszeruségre és szegénységre, hogy mindig elégedettel legyünk azzal, amit
Te ad nekünk! Jézusunk, te légy szívünk gazdagsága!