Gondolkodtató melankólia

Isten azért adta nekünk az Igéjét, hogy ismerjük meg azt, amink már megvan, — az örök életet — azután járjunk a világosságában.

augusztus 15, 2010 havi archívum

2010. augusztus 15. Szűz Mária mennybevétele (Nagyboldogasszony) (Szent Tarzíciusz) A nap liturgikus színe: fehér

A legfiatalabb dogma Máriáról, de maga az ünnep igen ősi. Szent István király is Nagyboldogasszony ünnepén halt meg. Mária, mint mindannyiunk édesanyja közbenjár értünk fiánál, imádságra, bűnbánatra hív mindannyiunkat.
Szűz Mária, Jézus anyja, Istenanya. Jézusra való tekintettel Isten megóvta őt a bűntől, és élete végén testestül-lelkestül a mennybe vitte. Az egyház ősi hitét 1950-ben tette XII. Pius pápa kötelező hittétellé. Mária, égi édesanyánk, Jézus közeléből segít életünk küzdelmeiben.

Ma az Egyház a Boldogságos Szűz Mária mennybevitelét ünnepli, amit a magyar népnyelv egyszerűen csak Nagyboldogasszonynak nevez. Azt a hitigazságot, dogmát ünnepli ma az Egyház, hogy a Boldogságos Szűz Mária halála után nem úgy halt meg, mint akárki közülünk. Az ő testét nem érte romlás, hanem a mennyei dicsőségbe testestől-lelkestől felvétetett, s a mindenható Isten a mindenség királynéjává tette. A rózsafüzér titkai közül a dicsőséges ezen két titkát ünnepli az Egyház: ki téged Szent Szűz a mennybe fölvett; s a másik: Ki téged Szent Szűz a mennyben megkoronázott.
Ezt a hitigazságot dogmaként vallja az Egyház, vagyis olyan hitigazságként, ami biztos hitigazság a kinyilatkoztatásban. Abban a tanításban, amit nekünk az Isten megmondott, amit minden katolikus kereszténynek vallania kell, ha katolikusnak tartja magát. Ezért fontos, hogy minél jobban megértsük ezt a dogmát, mely tulajdonképpen az utolsó az eddig kihirdetett dogmák sorában: XII. Piusz pápa hirdette ki 1950-ben, s azóta nem hirdettek ki új dogmát.
A Nagyboldogasszony hittitkának jobb megértéséhez adja kezünkbe az Egyház a mai napon az imént hallott evangéliumi szakaszt, amely Mária Erzsébetnél tett látogatásáról szól. Azon túl, amit a Szentírás olvasásakor ebből a szakaszból megismerünk, még számtalan más jelentés húzódik meg. Mert a Szentírásban szinte semmi sincs véletlenül leírva, főleg az Újszövetségben nem, ami már az Ószövetségre épít. Tehát az evangéliumi szöveg egy elsődleges jelentésen túl hordoz magában egy mélyebb, másodlagos jelentést is.
Erzsébet így köszönti Máriát: “Hogyan lehet, hogy uramnak anyja látogat el hozzám?” Ehhez hasonló felkiáltás már hangzott el az Ószövetségben. Akkor, amikor Dávid Jeruzsálembe akarta vitetni a frigyládát, mely a szövetség tábláit tartalmazta, s egy zsidó számára az Isten jelenlétének mindennél elevenebb jelképe volt. Mielőtt a frigyládát Dávid Jeruzsálembe vitette volna, megrendült e titok előtt, s így szólt: “Hogyan jöhet hozzám az Úr ládája?” Íme, ezen ószövetségi előkép alapján az egyházatyák már a kereszténység első századaiban Máriát az Úr frigyládájának nevezték. Mária az Isten jelenlétének frigyládája, a szíve alatt megtestesült Ige által.
Az ószövetségi frigyláda nagy tiszteletben részesült. Nem érinthette akárki, s amikor a már kőből épült Templomban volt, nem láthatta akárki. Oly magasztos és szent dolog volt, hogy amikor a frigyládát Jeruzsálembe vitték, s egy ember méltatlanul megérintette azt, azon nyomban meghalt. Amikor pedig Krisztus idejében már nem volt a Templomban a frigyláda – mert a történelem viharaiban nyoma veszett – akkor még annak helyét is úgy tisztelték a Templom Szentek Szentjének nevezett legbelső termében, hogy oda csak egyszer egy évben léphetett be a főpap.
Az Isten jelenlétének ez a hordozója – a frigyláda ilyen magasztos és szent volt. Hát akkor mennyire volt szent Mária, aki az Isten valódi jelenlétét hordozta, aki Isten valódi jelenlétét hordozta szíve alatt! De micsoda alázatosság ez Isten és Mária részéről: most már nemcsak a kiváltságosok láthatják, közeledhetnek hozzá, s nem kell szörnyethalnia annak, aki megérinti ezt a frigyládát. S az igazi frigyláda nem csak Erzsébethez megy el, hanem hozzánk is eljön, s elhozza legszentebb magzatát.
De ahogyan az ószövetségi frigyláda is csak hordozója volt a benne lévő szövetségi tábláknak, úgy Mária is csak hordozója az Isten Fiának. Nem az ő érdeme az, hogy ez így történt, hanem egyedül Isten kegyemének köszönheti mindezt. De ez nem kisebbíti Mária érdemeit sem, mert ahogyan megénekelte a Magnificatban: “Ezentúl boldognak hirdet minden nemzedék.” Valóban boldog vagy Mária, ó áldott frigyládája az Úrnak! Mert meghallottad az Isten szavát és hittél is annak. Nemcsak anyja voltál Jézus Krisztusnak, hanem tanítványa is – mégpedig a leghűségesebb tanítványa.
De nem csak Mária teste volt ilyen magasztos – amely hordozta az örök Igét, s amely ezért testestől-lelkestől fölvétetett a mennybe -, mert a mi testünk sem alábbvalóbb. Mi is egyfajta frigyládái vagyunk az Úr jelenlétének. Azért, mert minden ember Isten képére és hasonlatosságára lett teremtve. Amikor a szentáldozásban magát az Úr Krisztust vesszük magunkhoz, mi is az örök Ige hordozóivá leszünk. Azért is vagyunk az Úr frigyládái, mert minden megkeresztelt, megbérmált ember a Szentlélek temploma, ahogy Szent Pál apostol mondja. Láthatjátok tehát, hogy az egész szentháromságos Isten jelen van testünkben: az Atya megteremti testünket, a Fiú lakást vesz benne a szentáldozásban, a Szentlélek pedig templomot.
Nagy titok ez, és sajnos az emberek többségének már nem sokat jelent ez. Igazából mi sem tudnánk mit kezdeni vele, ha nem volna olyan példaképünk, mint Mária, aki már eljutott a megdicsőülés állapotába. Nemcsak lelke, hanem teste is megdicsőült Jézus Krisztus után, aki feltámadásával elsőként dicsőítette meg az emberi testet, s felvitte a Szentháromság szeretetközösségébe.
Mária tehát példaképünk abban, hogy hogyan viszonyuljunk testünkhöz, s abban, hogy mi fog történni ezzel a testtel Krisztus második dicsőséges eljövetelekor, a feltámadáskor. De ami fontosabb: nem csak testünk sorsát mutatja meg Mária, hanem azt is, hogy hogyan kell élnünk, hogy erre a megdicsőülésre eljussunk. Hiszen, mint mondottam, nem csak anyja, hanem leghűségesebb tanítványa is volt Jézusnak Mária. Emlékezzetek arra, hogy pünkösdkor ott találjuk az apostolok között, amint együtt imádkozik velük. Az Egyház tanítása vallja, hogy Mária azóta is imádkozik velünk és értünk Istennél a dicsőségben: az Egyház anyja lett, különleges közbenjárónk Istennél.
Mária hite, szeretete és Krisztussal való tökéletes egysége legyen példakép számotokra. Ahogyan ő hordozta Krisztus, s volt Isten engedelmes szolgálóleánya, s ahogyan ő volt a leghűségesebb tanítvány, úgy nekünk is példát véve róla Krisztus hordozókká és hűséges tanítványokká kell lennünk. Mert ez a hiteles kereszténység, ez példaértékű a környezetünk számára, amely távol kerül Istentől: ez a csendes példaadás.
Íme, ez a mai ünnep üzenete, erre tanít bennünket a ma ünnepelt hittitok. Ezért imádkozzunk, hogy méltók legyünk erre a nagy ajándékra és példaképre, Máriára. Hogy mi is krisztushordozókká váljunk és hűséges tanítványok maradjunk az élet minden vihara közepette is.

Szent Tarziciusz († 257)
Az Oltáriszentség vértanúja
A kereszténység terjedését a pogányok nem nézték jó szemmel. Rómában több száz embert vetettek börtönbe a hitük miatt. Hívő testvéreik nem hagyták el őket. Ahogy a beteghez, úgy a rabokhoz is igyekeztek eljuttatni Krisztus Testét. A börtönökbe azonban nehezen jutottak be a felnőttek, ezért oda gyerekek vitték el az Oltáriszentséget. Közéjük tartozott Tarzíciusz, aki fiatal volt és elég ügyes ahhoz, hogy bejusson a börtönökbe, és megáldoztassa a keresztényeket. A püspök ruhából készült tarsolyba tette az Oltáriszentséget, a tarsolyt pedig Tarzíciusz nyakába akasztotta, aki örvendezve indult útjára. Már majdnem a börtön bejáratához érkezett, ahol engedélyt kellett kérnie, hogy ismerőseit, barátait meglátogassa, amikor néhány fiú játszani hívta. Tarzíciusz nemet mondott, erre elé álltak és rángatni kezdték. Ő attól félt, hogy letépik róla az Oltáriszentséget rejtő tarsolyt, ezért kezét a mellére szorította. Egyre jobban támadták. Biztosan ő is keresztény – kiabálták. Vegyük el, amit a ruhája alatt rejteget! Az egész csapat a hősiesen védekező fiúra támadt. Tarzíciusz látta, hogy az Eukarisztiát nem tudja kimenteni a pogány társai kezéből, gyorsan magához vette Jézus Testét, hogy azok meg ne gyalázhassák. Erre a fiúk még inkább megvadultak. Megetted a kincsedet? Majd kiverjük belőled! Ütötték, verték őt. A nagy kiabálásra az őrség egyik tagja közéjük rohant és szétválasztotta őket. A fiúk elrohantak, csak Tarzíciusz maradt a küzdelem helyszínén. Alig volt benne élet. A katona mellé térdelt. Azonnal megismerte, hiszen titokban ő is abba a közösségbe járt. Hol van az, akit magaddal hoztál? – kérdezte. Velem van, a szívemben – suttogta a fiú és meghalt. Vértanúsága a hagyomány szerint 257. augusztus 15-én történt. Szent Tarzíciusz a ministránsok védőszentje.

Deo Gratias! Ministráltam, az ég és föld királyának szolgáltam. Sok kegyelmet kaptam Uram. Légy velem édes jó Istenem otthon, utcán és minden helyen, hogy érted élve és halva, érted apostolkodva az örök életet elnyerjem. Amen. Szent Tarzíciusz ministránsok védőszentje könyörögj érettünk!

Szent Tarzíciusz

Salgó János Krisztus tanúi a történelemben

Forrás: http://www.communio.hu/ppek/konyvek/krttor01.txt

4. SZENT TARZICIUSZ. Titkos rejtekhelyen folyt a mise. Aki itt jelen volt, az tudta, hogy életét teszi kockára. Arcukon nem látszott konok elszántság, inkább a hitbôl élôk lelki derűje. A szentmisén az oltár körüli szolgálatot egy fiatalember, Tarziciusz látja el. Fegyelmezetten, áhítatosan csinálja, mint aki tudja, hogy Isten szolgálja. A szentmise befejezôdött, minden jelenlevô magához vette az Erôsek Kenyerét. Bármelyiküket bármikor letartóztathatják hitéért. Máris sokan vannak börtönben. Azokat is meg kell erôsíteni. Ki viszi el nekik az Eukarisztiát? Tarziciusz vállalkozik rá, ez a feladat örömmel tölti el. Útközben pogány fiatalok állították meg. Ô erre meggyorsította lépteit, hogy elkerülje ôket. Összeszedett viselkedése gyanút keltett. — Valamit visz a ruhája alatt — mondotta az egyik. — Mutasd meg, mit viszel! — faggatta a másik. — Biztosan valami keresztény titkot visz — szólt valaki. — Vegyük el tôle! Nekiestek, ráncigálták, földre teperték, de ô keményen védte ,,kincsét”. Mire elkergették a suhancokat, már késô volt. A sok ütésbe, rúgásba, taposásba belehalt. A Szentséget azonban nem engedte meggyalázni (257). Az ôskeresztények NEMCSAK VÉRÜKKEL tanúskodtak Krisztus mellett, hanem egymáson segítettek, semmiféle elônyért nem ártottak senkinek, munkájukat becsületesen végezték, még ha rabszolgák voltak is, nem szórakoztak oly módon, mely hitükkel ellenkezett. ÉS MA? — Ugyanúgy kell Jézus mellett tanúskodni!
KISLEXIKON A vértanúk vére keresztények magva. — Ez a mondás onnan ered, hogy akkoriban sokan tértek meg a keresztény vértanúk hôsies helytállása láttán. A római cirkuszok. — A nézôk szórakoztatására embereknek kellett életre-halálra viaskodniok egymással vagy vadállatokkal. A keresztény vértanúk nem védekeztek kínzóikkal és a vadállatokkal szemben.

Jel 11,19a; 12,1-6a.10

Ekkor megnyílt Isten temploma az égben, és láthatóvá lett a szövetség szekrénye a templomában [1 Kir 8,6]; villámok, zúgás, földrengés és nagy jégeső támadt [Kiv 19,16G; 9,24].
Ekkor nagy jel tűnt fel az égen: egy asszony, akinek öltözete a nap volt, lába alatt a hold, és a fején tizenkét csillagból álló korona. Mivel áldott állapotban volt, vajúdva, a szüléstől gyötrődve kiáltozott. Aztán egy másik jel tűnt fel az égen: íme, egy nagy, tűzvörös sárkány, amelynek hét feje és tíz szarva volt [Dán 7,7], és a hét fején hét királyi korona. A farka lesöpörte az ég csillagainak harmadrészét, és a földre sodorta őket [Dán 8,10]. A sárkány a vajúdó asszony elé állt, hogy amint megszül, elnyelje fiát. Az fiúgyermeket szült, aki vasvesszővel fogja kormányozni az összes nemzetet [Iz 66,7; Zsolt 2,9G]. De elragadták a fiát, és Isten trónjához vitték. Az asszony pedig a pusztaságba menekült, ahol Istentől elkészített helye volt, hogy ott táplálják őt ezerkétszázhatvan napig. Ekkor nagy hangot hallottam az égben, amely így szólt: ,,Most lett a mi Istenünké az üdvösség, az erő és a királyság, a hatalom pedig az ő Krisztusáé, mert letaszították testvéreink vádlóját, aki éjjel-nappal vádat emelt ellenük Istenünk előtt.
1Kor 15,20-26

Krisztus azonban feltámadt halottaiból, mint az elszenderültek zsengéje. Mert amint egy ember által lett a halál, úgy egy ember által lett a halottak feltámadása is. Amint ugyanis Ádámban mindnyájan meghalnak, úgy Krisztusban mindnyájan életre fognak kelni. Mindenki a maga rendje szerint: elsőként Krisztus; azután azok, akik Krisztuséi, az ő eljövetelekor. Azután jön a vég, amikor majd átadja az uralmat az Istennek és Atyának, miután megsemmisített minden fejedelemséget, minden hatalmasságot és erőt. Mert addig kell neki uralkodnia, amíg ellenségeit mind a lába alá nem veti [Zsolt 110,1]. Mint utolsó ellenséget, a halált semmisíti meg.
Lk 1,39-56

Mária pedig útra kelt azokban a napokban, és sietve elment a hegyek közé, Júda városába. Bement Zakariás házába, és köszöntötte Erzsébetet. És történt, hogy amint Erzsébet meghallotta Mária köszöntését, felujjongott méhében a magzat, és Erzsébet eltelt Szentlélekkel. Hangosan felkiáltott: Áldott vagy te az asszonyok között, és áldott a te méhednek gyümölcse! De hogyan történhet velem az, hogy az én Uramnak anyja jön hozzám? Mert íme, amint fülemben felhangzott köszöntésed szava, felujjongott a magzat méhemben. És boldog vagy te, aki hittél, mert be fog teljesedni, amit az Úr mondott neked. Mária erre így szólt: Magasztalja lelkem az Urat, és szívem ujjong megváltó Istenemben [Hab 3,18], mert tekintetre méltatta szolgálója alázatosságát [1 Sám 1,11]. Íme, mostantól fogva boldognak hirdet engem minden nemzedék [Ter 30,13], mert nagy dolgot cselekedett velem a Hatalmas [MTörv 10,21], és Szent az ő Neve [Zsolt 111,9]. Irgalma nemzedékről nemzedékre azokra száll, akik őt félik [Zsolt 103,13.17]. Hatalmas dolgokat művelt karja erejével, szétszórta a gondolataiban kevélykedőket [Zsolt 89,11]. Hatalmasokat levetett a trónról, és kicsinyeket felemelt [Zsolt 147,6]. Éhezőket betöltött jókkal, és üresen bocsátott el gazdagokat [Zsolt 107,9]. Felkarolta Izraelt, az ő szolgáját, megemlékezve irgalmasságáról [Iz 41,8-9; Zsolt 98,3], amint megmondta atyáinknak, Ábrahámnak és utódainak mindörökre [Ter 17,7]. És Mária nála maradt mintegy három hónapig, azután hazatért.

2010. augusztus 15. – Vasárnap, Szuz Mária mennybevétele (Nagyboldogasszony)

Azokban a napokban Mária útra kelt, és a hegyek közé, Júda egyik városába
sietett. Belépett Zakariás házába, és köszöntötte Erzsébetet. Amikor
Erzsébet meghallotta Mária köszöntését, szíve alatt megmozdult a magzat,
és a Szentlélek betöltötte Erzsébetet. Hangos szóval így kiáltott: Áldott
vagy te az asszonyok között, és áldott a te méhednek gyümölcse? De hogyan
lehet az, hogy Uramnak anyja látogat el hozzám? Mert íme, amikor fülembe
csendült köszöntésed szava, örvendezve felujjongott méhemben a magzat!
Boldog, aki hitt annak beteljesedésében, amit az Úr mondott neki!
Mária megszólalt:
Magasztalja lelkem az Urat,
és szívem ujjong megváltó Istenemben!
Mert tekintetre méltatta alázatos szolgálóleányát,
lám, ezentúl boldognak hirdet engem minden nemzedék.
Nagy dolgokat muvelt velem a Hatalmas, szentséges az o neve!
Irgalma nemzedékrol nemzedékre száll, mindazokra, akik félik ot.
Nagyszeru dolgot tett karja ereje,
széjjelszórta mind a gogös szívueket.
Lesöpörte trónjukról a hatalmasokat,
és felmagasztalta az alázatosakat.
Az éhezoket elhalmozta minden jóval,
de a gazdagokat elküldte üres kézzel.
Felkarolta gyermekét, Izraelt,
megemlékezve irgalmasságáról,
amint atyáinknak megígérte:
Ábrahámnak és utódainak mindörökre!
Mária ott maradt még körülbelül három hónapig, azután visszatért az
otthonába.
Lk 1,39-56

Elmélkedés:

Mire jutnánk nélküled?
A kórházakkal kapcsolatban a legtöbbünknek kellemetlen élmények jutnak az
eszébe. Ezzel így van Eszter is, akirol még nem meséltem, bár a neve
ismerosen csenghet. Szóval, Eszternek sem szép emlékek jutnak az eszébe,
ha megemlítik neki a kórházat, s ennek több oka is van. Egy alkalommal
például akkor járt kórházban, amikor a testvére egy komoly vírusos
fertozést kapott és hetekig volt ott, s rossz érzése akkor sem
csillapodott, amikor egészségesen jöhetett haza. Még rosszabb emlék volt
számára, hogy a kórházban látta utoljára dédmamáját, aki 95 évesen halt
meg. Amikor pedig Eszternek kellett egy kis baleset okozta agyrázkódás
miatt néhány napig megfigyelésen lennie a kórházban, bármennyire is voltak
kedvesek hozzá az ápolónovérek, véglegesen besorolta a kórházat a nem
szimpatikus helyek közé. Mindezek után teljesen értheto, hogy mekkora volt
a 12 esztendos lány aggodalma és félelme, amikor édesanyjának kellett
kórházba mennie. A család örömteli esemény elé nézett: a negyedik gyermek
születését várták. Eszter is örült, hogy újabb kistestvére lesz, de sehogy
sem tudott megbarátkozni a gondolattal, hogy éppen egy kórházban kell
megszületnie. Természetesen minden nap bementek az édesanyához látogatóba.
Egy ilyen látogatás alkalmával történt, hogy már éppen búcsúztak, az
anyuka mindhárom gyermeke homlokára kis keresztet rajzolt, és lelkükre
kötötte, hogy vigyázzanak magukra. A gyerekek kicsit fájó szívvel léptek
ki a kórterembol édesapjukkal együtt, amikor Eszter, aki nagyon féltette
édesanyját a kórház miatt, gyorsan visszaszaladt hozzá, megölelte és ezt
mondta neki: Te is vigyázz magadra, anya, mert nélküled mit csinálnánk?
Ilyen a gyermeki aggodalom és ragaszkodás az édesanyához!

A mai napon ilyen gyermeki ragaszkodással és nagy bizalommal sietünk Jézus
édesanyja és a mi égi édesanyánk elé: Vigyázz reánk az égbol, ó Szuzanya,
mert nélküled mit csinálnánk? Oltalmazz bennünket mindennapi nehézségeink
közepette, mert mit tehetnénk a te segítséged nélkül? Tekint ránk az égbol
és segíts megtalálnunk az utat, amelyen mi is a mennybe juthatunk!

Ma, Mária mennybevételének ünnepe van, s magyar egyházi nyelvben
Nagyboldogasszonynak nevezzük ezt a napot. XII. Piusz pápa egyházunk sok
évszázados hitére alapozva 1950-ben A legbokezubb Isten (Munificentissimus
Deus) kezdetu apostoli rendelkezésében hirdette ki Mária mennybevételének
hittételét, amely szerint a mindenható Isten azzal dicsoítette meg az
Istenanyát, hogy földi életpályája befejezte után testével, lelkével
felvette ot a mennyei dicsoségbe. Jézus földi édesanyja tehát eljutott a
mennyországba, hogy mindannyiunk égi édesanyja legyen.

Mivel a szentírásban nem találunk olyan részt, amelyben Mária életének
végérol lenne szó, ezért a szentmise evangéliuma nem is szólhat errol. Az
ünnepi evangéliumban Mária Erzsébetnél tett látogatásáról hallottunk. Két
leendo édesanya találkozik. Erzsébet magasztos szavakkal köszönti Máriát,
s köszöntésébol megtudjuk, hogy felismeri az ot meglátogató személyben a
Megváltó édesanyját. Ezt követoen Mária mond magasztaló imát, amelynek
elso részében egészen személyes hangon köszöni meg, hogy gyermeki
születik, majd pedig mintegy az egész emberiség nevében mond hálát Isten
üdvözíto tetteiért, amelyek közül a legfontosabb egyértelmuen Isten
Fiának, Jézusnak a világrajövetele. Mária csodálatos imájának minden
kijelentése megérne egy külön prédikációt, de most csak kettot emeljünk
ki.

Elsoként az isteni irgalmasságra figyeljünk, amelyet Mária kétszer is
megemlít. Irgalma nemzedékrol nemzedékre száll, mindazokra, akik félik ot
– mondja Mária, majd pedig: Felkarolta gyermekét, Izraelt, megemlékezve
irgalmasságáról. Máriának nincs szüksége az isteni irgalomra, mint
megbocsátásra, hiszen o Isten kegyelmének köszönhetoen mentes volt a
bunöktol, nekünk azonban igenis szükségünk van az Isten megbocsátó
irgalmára. Mária imája tehát azt a vigasztalást nyújtja nekünk, akik néha
vagy talán sokszor is a bun útjára tévedünk, hogy mindig számíthatunk
Isten irgalmára. Irgalmasság nélkül, Isten megbocsátása nélkül aligha
nyerhetnénk el az üdvösséget.

Másodszor figyeljünk fel a Szuzanya hálaadó imájában arra, hogy Isten nem
a hatalmasok vagy a gazdagokat veszi pártfogásába, hanem az alázatosakat
és a szegényeket. Jézus nem ígért senkinek, sem édesanyjának, sem
tanítványainak, de nekünk sem kényelmes életet. De azt megígérte, hogy a
mennybe juthatunk, ha alázatosan tudjuk kérni Isten irgalmát és a
nehézségek ellenére is kitartunk mellette. Mutasson nekünk utat és
segítsen minket mennybe felvett Szuzanya, hogy élethivatásukat teljesítve
mi is mennyország dicsoségébe jussunk!
(c) Horváth István Sándor

Imádság:

Uram, Istenem, te fogantatása pillanatától kezdve megóvtad Mária lelkét a
bunöktol és földi élete befejeztével megóvtad testét a romlástól.
Irgalmasságodban bízva fohászkodom hozzád: segíts, hogy le tudjam gyozni a
rosszat magamban, s elhagyjam a bunös élet útját! A te kegyelmeddel képes
vagyok szüntelenül a menny felé törekedni, ahová Jézus édesanyja eljutott.
O oltalmazzon anyai szeretettel az égbol, hogy hivatásomat beteljesítve
eléd állhassak a mennyben, ahol irgalmas szeretettel te vársz minden
embert és engem, Istenem!

2010. augusztus 15.

Azt gondolom, hogy a Szent Szűznek csak a világ végén lesz nyugta, mert amíg a világ tart, mindenfelé hívják őt… A Szent Szűz olyan, mint egy sokgyermekes édesanya. Folyton azzal van elfoglalva, hogy egyiktől a másikhoz menjen.

15. vasárnap: SZŰZ MÁRIA MENNYBEVÉTELE(NAGYBOLDOGASSZONY) (főünnep) (Szent Tarzíciusz)

Jel 11,19a; 12,1-6a.10; Zs 44; 1Kor 15,20-26; Lk 1,39-56
Az égen nagy jel tűnt fel: egy asszony, kinek öltözete a nap

Jel 11,19a

Ekkor megnyílt Isten temploma az égben, és láthatóvá lett a szövetség szekrénye a templomában [1 Kir 8,6]; villámok, zúgás, földrengés és nagy jégeső támadt [Kiv 19,16G; 9,24].

12,1-6a.10

Ekkor nagy jel tűnt fel az égen: egy asszony, akinek öltözete a nap volt, lába alatt a hold, és a fején tizenkét csillagból álló korona. Mivel áldott állapotban volt, vajúdva, a szüléstől gyötrődve kiáltozott. Aztán egy másik jel tűnt fel az égen: íme, egy nagy, tűzvörös sárkány, amelynek hét feje és tíz szarva volt [Dán 7,7], és a hét fején hét királyi korona. A farka lesöpörte az ég csillagainak harmadrészét, és a földre sodorta őket [Dán 8,10]. A sárkány a vajúdó asszony elé állt, hogy amint megszül, elnyelje fiát. Az fiúgyermeket szült, aki vasvesszővel fogja kormányozni az összes nemzetet [Iz 66,7; Zsolt 2,9G]. De elragadták a fiát, és Isten trónjához vitték. Az asszony pedig a pusztaságba menekült, ahol Istentől elkészített helye volt, hogy ott táplálják őt ezerkétszázhatvan napig. Ekkor nagy hangot hallottam az égben, amely így szólt: ,,Most lett a mi Istenünké az üdvösség, az erő és a királyság, a hatalom pedig az ő Krisztusáé, mert letaszították testvéreink vádlóját, aki éjjel-nappal vádat emelt ellenük Istenünk előtt.

Zs 44

A karvezetőnek. A ,,Liliomok’ szerint. Kóré fiaitól. Maszkíl. Szerelmes ének. Szívem ünnepi szózattól árad, a királynak zengem dalomat. Nyelvem, mint a gyorsíró vesszeje. Ékesebb vagy az emberek fiainál, kedvesség ömlik el ajkadon, azért áldott meg téged örökre az Isten. Kösd fel derekadra kardodat, te hős, dicsőségedet és ékességedet. Kelj útra ékességedben és haladj diadallal a hűségért, a szelídségért és az igazságért. Csodákra tanítson jobb kezed: hegyes nyilaid népeket terítenek le eléd a király ellenségeinek szívébe hatolnak. Királyi trónod, Isten, örökké áll, kormánypálcád az igazság pálcája. Szereted az igazságot, gyűlölöd a gonoszságot, azért kent fel téged Isten, a te Istened, az öröm olajával, társaid felett. Mirha, áloé és kasszia árad ruháidból, elefántcsont-palotákból hárfa gyönyörködtet. Királyleányok vannak díszes udvarodban; jobbodon a királyné áll, Ofír aranyától ékesen. Halljad, leányom, figyelj, hajtsd ide füledet, feledd el népedet és atyád házát. Íme, a király kívánja szépségedet. Hiszen ő a te urad, hódolj előtte. Ajándékkal esdik majd tekintetedet Tírusz leányai, s valamennyien a nép gazdagjai. Belül csupa szépség a király leánya, kívül arannyal átszőtt ruha takarja. Hímzett öltözetben vezetik a királyhoz, szűz társnői követik, hozzád vezetik őket. Örvendezve, ujjongással bevezetik őket, bevonulnak a király házába. Atyáid helyébe fiaid születnek, az egész világ fejedelmeivé teszed őket. Megemlékezem nevedről mindenkor, nemzedékről-nemzedékre, s dicsérni fognak érte a népek mindenkor és örökkön-örökké.

1Kor 15,20-26

Krisztus azonban feltámadt halottaiból, mint az elszenderültek zsengéje. Mert amint egy ember által lett a halál, úgy egy ember által lett a halottak feltámadása is. Amint ugyanis Ádámban mindnyájan meghalnak, úgy Krisztusban mindnyájan életre fognak kelni. Mindenki a maga rendje szerint: elsőként Krisztus; azután azok, akik Krisztuséi, az ő eljövetelekor. Azután jön a vég, amikor majd átadja az uralmat az Istennek és Atyának, miután megsemmisített minden fejedelemséget, minden hatalmasságot és erőt. Mert addig kell neki uralkodnia, amíg ellenségeit mind a lába alá nem veti [Zsolt 110,1]. Mint utolsó ellenséget, a halált semmisíti meg.

Lk 1,39-56

Mária pedig útra kelt azokban a napokban, és sietve elment a hegyek közé, Júda városába. Bement Zakariás házába, és köszöntötte Erzsébetet. És történt, hogy amint Erzsébet meghallotta Mária köszöntését, felujjongott méhében a magzat, és Erzsébet eltelt Szentlélekkel. Hangosan felkiáltott: ,,Áldott vagy te az asszonyok között, és áldott a te méhednek gyümölcse! De hogyan történhet velem az, hogy az én Uramnak anyja jön hozzám? Mert íme, amint fülemben felhangzott köszöntésed szava, felujjongott a magzat méhemben. És boldog vagy te, aki hittél, mert be fog teljesedni, amit az Úr mondott neked.’ Mária erre így szólt: ,,Magasztalja lelkem az Urat, és szívem ujjong megváltó Istenemben [Hab 3,18], mert tekintetre méltatta szolgálója alázatosságát [1 Sám 1,11]. Íme, mostantól fogva boldognak hirdet engem minden nemzedék [Ter 30,13], mert nagy dolgot cselekedett velem a Hatalmas [MTörv 10,21], és Szent az ő Neve [Zsolt 111,9]. Irgalma nemzedékről nemzedékre azokra száll, akik őt félik [Zsolt 103,13.17]. Hatalmas dolgokat művelt karja erejével, szétszórta a gondolataiban kevélykedőket [Zsolt 89,11]. Hatalmasokat levetett a trónról, és kicsinyeket felemelt [Zsolt 147,6]. Éhezőket betöltött jókkal, és üresen bocsátott el gazdagokat [Zsolt 107,9]. Felkarolta Izraelt, az ő szolgáját, megemlékezve irgalmasságáról [Iz 41,8-9; Zsolt 98,3], amint megmondta atyáinknak, Ábrahámnak és utódainak mindörökre’ [Ter 17,7]. És Mária nála maradt mintegy három hónapig, azután hazatért.

2010. augusztus 14.

Nézd csak az embert! Gyötri, hajszolja magát, feltűnést kelt, úr akar lenni mindenki fölött, azt hiszi, hogy ő valaki; szinte odakiáltja a Napnak: „Hordd el magad, majd én világítok helyetted.” Egyszer ez a kevély ember összeomlik egy marék hamuvá, amelyet elsodor a víz, patakon-folyón át, egészen a tengerig…

2010. augusztus 13.

Aki súlyos bűn állapotában van, az mindig szomorú. Hiába csinosítja magát, mégis unatkozik, semmi sem tetszik neki… Viszont, aki békében él a jó Istennel, az mindig megelégedett, mindig vidám. Szép élet, és szép halál!…

2010. augusztus 12.

Olyan a kereszt az ég felé vezető úton, mint szép kőhíd a patak fölött, hogy át lehessen kelni. Azok a keresztények, akik nem szenvednek, csak gyenge, törékeny fahídon kelnek át, amely minden pillanatban leszakadással fenyeget lábuk alatt.