Gondolkodtató melankólia
Isten azért adta nekünk az Igéjét, hogy ismerjük meg azt, amink már megvan, — az örök életet — azután járjunk a világosságában.augusztus 19, 2010 havi archívum
2010. augusztus 19. Szent Bernát apát, egyháztanító A nap liturgikus színe: fehér
A mézajkú mesternek is nevezik, csodaszép írásai miatt. Élete példájával az erények útján vezette társait. Isten erejében bízva szolgálta a béke és az egység helyreállítását. Isten házáért, az egyházért való buzgóság lobogott lelkében. Ezt a lelkesedést szeretnénk eltanulni tőle.
1090-ben született a franciaországi Dijon közelében. Vallásos nevelésben részesült, 21 éves korában a Citeaux-i kolostorba ment, innét a ciszterci elnevezés. 1115 június 25-én Szent István apát Bernátot Clairvaux-ba küldte és ott élt, mint apát, haláláig, 1153 augusztus 20-ig. A szerzetesi és papi életforma vezető alakja volt. Fejedelmek és királyok tanácsadója, sőt maga a pápa is többször kikérte tanácsát. Ragyogó szónoki tehetségét tükrözi az a 300 beszéd, amely megmaradt. Ezen kívül 12 kisebb-nagyobb terjedelmű munka és 531 levél bizonyítja mély lelkiségét, rendkívüli bölcsességét és elmélyült tudását. Lelki életét saját szavai jellemzik: “Az istenszeretet mértéke a mérték nélküli szeretet” 1174-ben III. Sándor pápa avatta szentté, 1830-ban VIII. Pius egyháztanítóvá tette.
B év, évközi idő, 20. hét, csütörtök
Ez 36,23-28
Szentté teszem nagy nevemet, amelyet gyalázat ért a nemzetek között, amelyet meggyaláztak közöttük, hogy megtudják a nemzetek, hogy én vagyok az Úr, mondja a seregek Ura, amikor megmutatom szentségemet köztetek az ő szemük láttára. Mert kiviszlek titeket a nemzetek közül és összegyűjtelek minden országból, és elvezetlek saját országotokba. Tiszta vizet hintek rátok, és megtisztultok minden szennyetektől, és minden bálványotoktól megtisztítalak titeket. Új szívet adok nektek, és új lelket adok belétek; elveszem testetekből a kőszívet, és hússzívet adok nektek. Az én lelkemet adom majd belétek, és gondoskodom róla, hogy parancsaim szerint járjatok, és törvényeimet megtartsátok és megcselekedjétek. Azon a földön laktok majd, amelyet atyáitoknak adtam, és ti az én népem lesztek, én pedig a ti Istenetek leszek.
Mt 22,1-14
Ezután Jézus újra beszélni kezdett, és ismét példabeszédekben szólt hozzájuk: ,,Hasonló a mennyek országa egy királyhoz, aki menyegzőt készített fiának. Elküldte szolgáit, hogy hívják el a meghívottakat a menyegzőre, de azok nem akartak eljönni. Ekkor más szolgákat küldött ezekkel a szavakkal: ,,Mondjátok meg a meghívottaknak: Íme, a lakomát elkészítettem, ökreimet és hizlalt állataimat levágtam, minden készen van. Jöjjetek a menyegzőre. De azok nem törődtek vele. Elmentek, egyik a földjére, a másik az üzlete után, a többiek pedig megragadták a szolgáit, gyalázatokkal illették és megölték. Haragra gerjedt erre a király, s elküldte hadseregét. A gyilkosokat elpusztította, a városukat pedig felégette. Azután azt mondta a szolgáinak: ,,A menyegző ugyan kész, de a meghívottak nem voltak rá méltók. Menjetek hát ki a bekötő utakra, s akit csak találtok, hívjátok a menyegzőre.” A szolgák kimentek az utakra és összegyűjtöttek mindenkit, akit csak találtak, gonoszokat és jókat egyaránt, s a menyegzős ház megtelt vendégekkel. Amikor a király bement, hogy megnézze az asztalnál ülőket, észrevett ott egy embert, aki nem volt menyegzős ruhába öltözve. Azt mondta neki: ,,Barátom, hogyan jöttél be ide menyegzős ruha nélkül?” Az nem szólt semmit. Erre a király azt mondta a felszolgálóknak: ,,Kötözzétek meg kezét-lábát és dobjátok ki őt a külső sötétségre. Lesz majd ott sírás és fogcsikorgatás! Mert sokan vannak a meghívottak, de kevesen a választottak.”
2010. augusztus 19. – Csütörtök
Abban az idoben Jézus ismét példabeszédekben szólt a fopapokhoz és a nép
véneihez: A mennyek országa olyan, mint amikor egy király menyegzot
rendezett a fiának. Elküldte szolgáit, hogy szóljanak a meghívottaknak,
jöjjenek a menyegzore. Ok azonban nem akartak jönni. Erre más szolgákat
küldött: Mondjátok meg a meghívottaknak: Íme, a lakomát elkészítettem.
Ökreim és hizlalt állataim leöltem. Minden készen áll, jöjjetek a
menyegzore! De azok mindezzel mit sem törodve szétszéledtek: az egyik a
földjére ment, a másik az üzlete után nézett. A többiek pedig a szolgáknak
estek: összeverték, sot meg is ölték oket. A király nagy haragra lobbant.
Elküldte seregeit, és felkoncoltatta a gyilkosokat, városukat pedig
felégette. Azután így szólt a szolgákhoz: A menyegzo kész, de a
meghívottak nem voltak rá méltók. Menjetek hát ki az útkeresztezodésekre,
és akit csak találtok, hívjátok el a menyegzore! A szolgák kimentek az
utakra és összeszedtek mindenkit, akit csak találtak, gonoszokat és jókat
egyaránt. A lakodalmas ház megtelt vendégekkel.
Amikor a király bejött, hogy megszemlélje a vendégeket, meglátott köztük
egy embert, aki nem volt menyegzos ruhába öltözve. Megszólította: Barátom,
hogy jöhettél be ide, ha nincs menyegzos ruhád? De az csak hallgatott.
Erre a király megparancsolta a szolgáknak: Kezét-lábát kötözzétek meg, és
dobjátok ki a külso sötétségre! Ott sírás lesz és fogcsikorgatás! Sokan
vannak a meghívottak, de kevesen a választottak!
Mt 22,1-14
Elmélkedés:
A mai evangélium példabeszéde is az üdvösségrol szól, ugyanúgy, mint a
tegnapi. Isten minden embert meghív az örök üdvösségre, de vannak olyanok,
akik számára az evilági dolgaik fontosabbak. Tudják, hogy ok is
meghívottak, de kifogásokat keresnek vagy egy késobbi alkalomra várnak.
Így aztán helyettük olyanok fognak majd eljutni az üdvösségre, akikre ok
nem is gondolnak.
Jézus korában igazi örömhír volt, hogy a szegények és a nincstelenek is
részesülhetnek a lelki javakból. Ma is pontosan így van ez. Bárki eljuthat
az üdvösségre, aki megorzi lelkének fehér menyegzos ruháját. Törekedjünk
járni az üdvösség szuk ösvényén, mert nem mindenki juthat be a mennyország
szuk kapuján.
(c) Horváth István Sándor
Imádság:
Legyen, Uram, a te kegyelmed rajtunk, amint tebenned bíztunk!
Áldott vagy te, Urunk, taníts meg minket a te igazságaidra!
Áldott vagy te, Uralkodó, oktass bennünket a te igazságaidra!
Áldott vagy te, Szent, világosíts meg minket a te igazságaiddal!
Uram, a te kegyelmed örök, kezeid munkáit meg ne vesd!
Téged illet a dicséret, téged illet az ének.
Téged illet a dicsoség, Atya, és Fiú és Szentlélek, most és mindenkor és
örökkön-örökké. Ámen.
19. csütörtök: SZENT BERNÁT (Eudes Szent János, Tolomei Szent Bernát)
Ez 36,23-28; Zs 50; Mt 22,1-14
Új szívet adok nektek, és új lelket adok belétek
Ez 36,23-28
Szentté teszem nagy nevemet, amelyet gyalázat ért a nemzetek között, amelyet meggyaláztak közöttük, hogy megtudják a nemzetek, hogy én vagyok az Úr, mondja a seregek Ura, amikor megmutatom szentségemet köztetek az ő szemük láttára. Mert kiviszlek titeket a nemzetek közül és összegyűjtelek minden országból, és elvezetlek saját országotokba. Tiszta vizet hintek rátok, és megtisztultok minden szennyetektől, és minden bálványotoktól megtisztítalak titeket. Új szívet adok nektek, és új lelket adok belétek; elveszem testetekből a kőszívet, és hússzívet adok nektek. Az én lelkemet adom majd belétek, és gondoskodom róla, hogy parancsaim szerint járjatok, és törvényeimet megtartsátok és megcselekedjétek. Azon a földön laktok majd, amelyet atyáitoknak adtam, és ti az én népem lesztek, én pedig a ti Istenetek leszek.
Zs 50
A karvezetőnek. Dávid zsoltára, amikor Nátán próféta eléje járult, miután ő Batsebával vétkezett. Könyörülj rajtam, Isten, irgalmad szerint, könyörületességed szerint töröld el gonoszságomat! Moss egészen tisztára vétkemtől, bűnömtől tisztíts meg engem! Mert elismerem gonoszságomat, és bűnöm előttem van szüntelen. Ellened vétkeztem, egyedül ellened, s azt cselekedtem, ami előtted gonosz, hogy igaznak bizonyulj beszédedben, és igzságos a te ítéletedben. Íme, gonoszságban fogantattam, és bűnökben fogant engem az én anyám. Íme, te a szív igazságát szereted; bölcsességedet titokban kinyilatkoztattad nekem. Hints meg engem izsóppal és megtisztulok, moss meg engem és a hónál fehérebb leszek! Add, hogy örömet és vidámságot halljak, hadd ujjongjanak csontjaim, amelyeket összetörtél! Fordítsd el bűneimtől arcodat, töröld el minden gonoszságomat! Tiszta szívet teremts bennem, Isten, s az erős lelket újítsd meg bensőmben! Színed elől ne vess el engem, szent lelkedet ne vond meg tőlem! Add vissza nekem üdvösséged örömét, és készséges lélekkel erősíts meg engem! Hadd tanítsam útjaidra a bűnösöket, hogy hozzád térjenek az istentelenek! Szabadíts meg a vértől, Isten, szabadító Istenem, hogy nyelvem ujjongva hirdesse igazságodat! Uram, nyisd meg ajkamat, hadd hirdesse szám dicséretedet! Hiszen nem kedveled a véres áldozatot, ha égő áldozatot hozok, nem tetszik neked. A töredelmes lélek áldozat Istennek, a töredelmes, alázatos szívet, Isten, nem veted meg. Tégy jót, Uram, jóságodban Sionnal, hogy felépüljenek Jeruzsálem falai. Akkor majd kedvedet leled az igaz áldozatban, ajándékokban, egészen elégő áldozatokban; Akkor majd fiatal bikákat tesznek oltárodra.
Mt 22,1-14
Ezután Jézus újra beszélni kezdett, és ismét példabeszédekben szólt hozzájuk: ,,Hasonló a mennyek országa egy királyhoz, aki menyegzőt készített fiának. Elküldte szolgáit, hogy hívják el a meghívottakat a menyegzőre, de azok nem akartak eljönni. Ekkor más szolgákat küldött ezekkel a szavakkal: ,,Mondjátok meg a meghívottaknak: Íme, a lakomát elkészítettem, ökreimet és hizlalt állataimat levágtam, minden készen van. Jöjjetek a menyegzőre. De azok nem törődtek vele. Elmentek, egyik a földjére, a másik az üzlete után, a többiek pedig megragadták a szolgáit, gyalázatokkal illették és megölték. Haragra gerjedt erre a király, s elküldte hadseregét. A gyilkosokat elpusztította, a városukat pedig felégette. Azután azt mondta a szolgáinak: ,,A menyegző ugyan kész, de a meghívottak nem voltak rá méltók. Menjetek hát ki a bekötő utakra, s akit csak találtok, hívjátok a menyegzőre.’ A szolgák kimentek az utakra és összegyűjtöttek mindenkit, akit csak találtak, gonoszokat és jókat egyaránt, s a menyegzős ház megtelt vendégekkel. Amikor a király bement, hogy megnézze az asztalnál ülőket, észrevett ott egy embert, aki nem volt menyegzős ruhába öltözve. Azt mondta neki: ,,Barátom, hogyan jöttél be ide menyegzős ruha nélkül?’ Az nem szólt semmit. Erre a király azt mondta a felszolgálóknak: ,,Kötözzétek meg kezét-lábát és dobjátok ki őt a külső sötétségre. Lesz majd ott sírás és fogcsikorgatás! Mert sokan vannak a meghívottak, de kevesen a választottak.’
Gondolkodtató melankólia 