Gondolkodtató melankólia

Isten azért adta nekünk az Igéjét, hogy ismerjük meg azt, amink már megvan, — az örök életet — azután járjunk a világosságában.

2010. augusztus 27. – Péntek

Abban az idoben Jézus a következo példabeszédet mondta tanítványainak: A
mennyek országa olyan, mint az a tíz szuz, akik vették lámpáikat, és
kimentek a volegény elé. Öten közülük balgák voltak, öten pedig okosak. A
balgák fogták a lámpásukat, de olajat nem vittek magukkal; az okosak
azonban korsóikban olajat is vittek lámpásaikhoz. Késett a volegény, s ok
mind elálmosodtak és elaludtak. Az éjszaka közepén egyszerre kiáltás
hangzott: ?Íme, a volegény! Menjetek eléje!? Erre a szüzek mindnyájan
fölébredtek, és felszították lámpásaikat. A balgák kérték az okosakat:
?Adjatok az olajotokból, mert lámpásaink kialvóban vannak!? Az okosak ezt
válaszolták: ?Nem lehet, nehogy nekünk is, nektek is kevés legyen. Inkább
menjetek el a kereskedokhöz, és vegyetek magatoknak!? Míg azok vásárolni
mentek, megérkezett a volegény, és akik készen voltak, bementek vele a
menyegzore; az ajtó pedig bezárult. Késobb megérkezett a többi szuz is.
Így szóltak: ?Uram, uram! Nyiss ajtót nekünk!? De o így válaszolt:
?Bizony, mondom nektek, nem ismerlek titeket!? Virrasszatok tehát, mert
nem ismeritek sem a napot, sem az órát!
Mt 25,1-13

Elmélkedés:

A mai példabeszéd a késobb érkezo volegényt várók magatartásáról szól. Ez
a tegnapinak a noi változata. Kevésbé az éberség áll a középpontban,
hiszen mind a tízen elalszanak, hanem inkább az állandó készenlét. Talán
arra utal ez, hogy az üdvösség várása nagyon is gyakorlati dolog. Nem elég
tehát megvallanunk, hogy Krisztus ?újra eljön dicsoségben?, hanem
állandóan készen kell állnunk a vele való találkozásra. Ezt a gyakorlati
várást mutatja az olaj, azaz a jócselekedetek, amelyeket a bölcsek nem
képesek átadni másoknak, bármennyire is sok van nekik. Az üdvösség várása
és elfogadása személyes felelosséggel kérdése. Sem más emberek, sem Isten
nem kényszerít bennünket. A mi törekvésünkön és jótetteinket múlik, hogy
elnyerjük-e Istennek ezt a végtelen értéku, é mindenkinek felkínált
ajándékát.
(c) Horváth István Sándor

Imádság:

Ó, Krisztus, Jó Pásztor, aki életedet adtad a nyájért, te keresésére
indultál a hegyeken és a dombokon elkószált juhnak, és megtaláltad. Miután
megtaláltad, azokra a vállakra vetted, amelyek majd a keresztfát viselik,
és magaddal hordozva visszavezetted a menny életébe.
Arra volt szükségünk, hogy Te, az Isten, felvedd testünket és meghalj,
hogy nekünk életet adj. Veled együtt meghaltunk, hogy megigazuljunk. Veled
együtt feltámadunk, veled együtt meg is dicsoülünk!

No comments yet»

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt szereti: