Gondolkodtató melankólia

Isten azért adta nekünk az Igéjét, hogy ismerjük meg azt, amink már megvan, — az örök életet — azután járjunk a világosságában.

2010. augusztus 28. – Szombat

Abban az idoben Jézus a következo példabeszédet mondta tanítványainak: Egy
ember egyszer idegenbe készült, ezért összehívta szolgáit, és rájuk bízta
vagyonát. Az egyiknek öt talentumot adott, a másiknak kettot, a
harmadiknak pedig egyet, kinek-kinek rátermettsége szerint, aztán útra
kelt. Aki öt talentumot kapott, menten elkezdett vele kereskedni, és másik
ötöt nyert rajta. Ugyanígy az is, aki kettot kapott, másik kettot
szerzett. Az pedig, aki csak egyet kapott, elment, ásott egy gödröt, és
elrejtette a földbe urának ezüstjét.

Hosszú ido elteltével megjött a szolgák ura, és számadást tartott velük.
Jött az, aki öt talentumot kapott: hozott másik ötöt is, és így szólt:
“Uram, öt talentumot adtál nekem, nézd, másik ötöt nyertem rajta.” Az úr
így válaszolt: “Jól van, te derék és huséges szolga! A kevésben hu voltál,
sokat bízok rád: Menj be urad örömébe!” Jött az is, aki két talentumot
kapott, és így szólt: “Uram, két talentumot adtál nekem, nézd, másik
kettot nyertem rajta.” Az úr így válaszolt: “Jól van, te derék és huséges
szolga! A kevésben hu voltál, sokat bízok rád: Menj be urad örömébe!”
Végül jött az is, aki csak egy talentumot kapott. Így szólt: “Uram!
Tudtam, hogy kemény ember vagy, ott is aratsz, ahová nem vetettél, és
onnan is szüretelsz, ahová nem ültettél. Félelmemben elmentem hát és
elástam a földbe a talentumodat. Nézd, ami a tied, visszaadom neked!”
Válaszul az úr ezt mondta neki: “Te gonosz és lusta szolga! Ha tudtad,
hogy aratok ott is, ahová nem vetettem, és szüretelek onnan is, ahová nem
ültettem, ezüstjeimet a pénzváltóknak kellett volna adnod, hogy ha
megjövök, kamatostul kapjam vissza! Vegyétek csak el tole a talentumot és
adjátok oda annak, akinek tíz talentuma van! Mert akinek van, annak még
adnak, hogy bovelkedjék: és akinek nincs, attól még azt is elveszik, amije
van! Ezt a hasznavehetetlen szolgát pedig vessétek ki a külso sötétségre!
Ott sírás lesz és fogcsikorgatás!”
Mt 25,14-30

Elmélkedés:

A szolgákról és a szüzekrol szóló beszédek az Úr megérkezésének idejére
vonatkoznak, míg a talentumokról szóló példabeszéd a megelozo idoszakról,
s magáról az ítéletrol. Az Úr a szolgákra, ránk bízza javait, képességeket
és adottságokat kapunk tole, amelyet helyesen és akarata szerint kell
felhasználnunk. Nem elég a megorzés minimalizmusa, hanem a tettrekészség,
a cselekvés egyre többet hoz ki abból, amit az Úr neki juttatott. Ebbol a
példázatból is kiderül, hogy nem egyformák, hanem különbözoek az emberi
adottságok. Mégsem kell senkinek a másikhoz hasonlítania magát, nem kell
irigykedni, hanem mindenkinek a magáéval kell gazdálkodnia. A kevéssel is
úgy kell bánni, hogy több legyen, s lehessen látni a fejlodést. A nagyobb
képességek viszont nagyobb felelosséget is kívánnak.
(c) Horváth István Sándor

Imádság:

Uram, nincs üdvösségem, csak tebenned;
ha te nem leszel nyugalmam,
nem gyógyul meg gyöngeségem.
Istenem, légy védelmezom,
biztos menedék, hogy megszabaduljak!

No comments yet»

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt szereti: