Gondolkodtató melankólia

Isten azért adta nekünk az Igéjét, hogy ismerjük meg azt, amink már megvan, — az örök életet — azután járjunk a világosságában.

augusztus 29, 2010 havi archívum

2010. augusztus 29. C év, évközi idő, 22. vasárnap (Keresztelő Szent János vértanúsága) A nap liturgikus színe: zöld

Keresztelő János szerepe kiemelkedik az útkészítésben, és utat mutat nekünk az igazság melletti kiállásban is, akár vérünk ontásáig.

Elmélkedés
Mk 6,17-29
Ha vannak olyan emberek a környezetünkben, akik hibáinkra, bűneinkre mernek figyelmeztetni minket, fogadjuk őket áldásként – ha sokszor nehéz is! Meg nem hallgatásukkal, elhallgattatásukkal csak a lelkiismeretünket próbáljuk altatni. Látszólag nekik ártunk – mint ahogy Heródes is megkötöztette a börtönben Keresztelő Jánost, aztán pedig lefejeztette -, de valójában a saját lelkiismeretünket tesszük tönkre. De a pusztában kiáltó szót nem lehet végleg elhallgattatni! Készítsétek az Úr útját!

Add Urunk, hogy a lelkiismeretünk ne váljon kietlen pusztasággá, ahol a Szó hiába hangzik el!

Alázatosság
Ne igen gondolj arra, ki fogja pártodat, vagy ki támad ellened, hanem azon fáradj és gondolkodjál, hogy minden dolgodban Isten legyen veled. — Legyen jó lelkiismereted, és Isten mindenben oltalmad lesz. — Mert akit Isten segíteni akar, nem árthat annak senki gonoszsága. — Ha tudsz hallgatni és tűrni, kétségkívül tapasztalod Isten segítségét. — Ő tudja idejét és módját szabadulásodnak, azért teljesen Őreá kell bíznod magadat. — Istené a segítés és minden gyalázattól való megszabadítás. — Sokszor igen hasznos az alázatosság növelésére, hogy fogyatkozásainkat mások is tudják és megdorgálják. — Mikor az ember hibáiért magát megalázza, akkor másokat is könnyen megengesztel, és kevés fáradsággal lecsillapítja, akik netalán neheztelnek reá. — Az alázatos embert oltalmazza és megszabadítja Isten; az alázatost szereti és vigasztalja; az alázatoshoz kegyesen leszáll; az alázatosnak bőven nyújtja nagy kegyelmét, és elnyomatása után felemeli dicsőségre. — Az alázatosnak kijelenti titkait, és édesdeden magához hívogatja és vonzza. — Az alázatos ember, ha gyalázzák is, csendes békében marad, mert Istenre és nem e világra támaszkodik. — Ne gondold, hogy valamennyire előrementél, ha magadat mindenkinél alábbvalónak nem tartod. (Kempis: KK, 2:2)

Ima az alázat gyakorlásáért

Lelkem békére talál, mikor Téged, Uram szolgai alakban és természetben lát oly mélyen megalázódva, hogy még apostolaid lábait is megmostad. Eszembe jutnak ekkor szavaid, melyeket mondtál, hogy engem az alázatosság gyakorlására oktass: Példát adtam nektek, hogy ti is azt tegyétek, amit én cselekedtem. A tanítvány nincs az ő mestere fölött. Ha ti ezt értitek, boldogok lesztek, ha e szerint cselekedtek. (Jn 13,15-16) Értem, Uram, szelíd és alázatos szívedből fakadó tanításodat, és kegyelmed segítségével gyakorolni akarom azt.

Meg akarom magamat alázni, alá akarom vetni akaratomat testvéreim akaratának anélkül, hogy nekik bármiben is ellentmondanék, nem is keresve, van-e joguk vagy nincs arra, hogy nekem parancsoljanak. Senkinek sem volt Veled szemben ez a joga; és Te mégis engedelmeskedtél nemcsak a Szent Szűznek és Szent Józsefnek, de még hóhéraidnak is. Most pedig a szent Ostyában még betetőzöd minden eddigi megalázódásodat. Milyen alázattal rendeled magad alá papjaidnak, óh dicsőség isteni Királya, minden különbség nélkül, akár szeretnek Téged, akár — fájdalom! — közönyösek vagy hidegek irántad. Ha akarják, siettetik, ha akarják, késleltetik a szentmiseáldozat idejét, Te mindenkor készen vagy hívásukra az égből leszállni.

Óh én Szerelmesem, a szent Ostya fehér leple alatt, mily szelíd és alázatos szívűnek látlak én Téged! Hogy engem alázatosságra taníts, nem alázhattad volna magadat mélyebbre. Szereteted viszonzásául én is utolsó akarok lenni, részt akarok venni megaláztatásaidban, hogy részem legyen Veled a mennyek országában. Arra kérlek, isteni Jézusom, küldj nekem mindannyiszor valami megaláztatást, valahányszor mások fölé akarnám emelni magamat. De Uram, Te ismered az én gyengeségemet; minden reggel elhatározom, hogy az alázatosságot gyakorolni fogom, és este mindig azt látom, hogy még oly sokszor elkövettem a kevélység hibáit. Ezt látva, a csüggedés kísért engem; de tudom, hogy a csüggedés is kevélység. Azért, én Istenem, egyedül beléd helyezem minden reményemet; Te mindent megtehetsz, alakítsd hát ki bennem ezt az erényt, amely után vágyódom. És hogy végtelen irgalmasságodtól megnyerjem ezt a kegyelmet, gyakran ismételni fogom: Szelíd és alázatosszívű Jézus, tedd szívemet a Tiedhez hasonlóvá. Amen. (Egy szent végső szavai: Kis Szent Teréz utolsó hónapjaiból [1897], 171)

+

Embert, amennyiben ember, felebarátja fölé az Úr soha nem rendel (csak helyetteséül). (Szalézi Szent Ferenc: Filótea)

+

Ember vagyok a Krisztus csépje szérűjén. Ha rossz ember, csak szalma én; ha jó vagyok, az Ő gabonája. (Szent Ágoston)

+

Alázat Nagy az alázat ereje! Isten fönsége is meghajol neki. — Az igazán alázatos, ki megaláztatást alázatra felhasználja. (Szent Bernát)

+

Azon percben, hogy Isten látja: teljesen áthat semmi voltunk tudata, lenyújtja hozzánk segítő Kezét! (Kis Szent Teréz)

+

Túl kicsik vagyunk ahhoz, hogy mindig fölébe kerekedjünk a bajoknak. Noshát, egész egyszerűen — kicsik lévén — surranjunk át alattuk. (Kis Szent Teréz)

Sir 3,17-18.20.28-29

a jótett fejében gyarapodsz majd, a szorongatás napján javadra számítják neked, és bűneid elillannak, mint a dér a melegben. Mily gonosz hírben áll, aki cserbenhagyja apját, és Istentől megátkozott, aki keseríti anyját! Minél nagyobb vagy, annál inkább alázkodjál mindenben, akkor kegyet találsz Istennél, A szív, amely két úton halad, nem ér el sikert; a gonosz szívű megbotlik rajtuk. A dacos szívnek sok a szenvedése, s a bűnös ember bűnre bűnt halmoz.
Zsid 12,18-19.22-24a

Ti ugyanis nem érinthető hegyhez járultatok, nem lángoló tűzhöz és forgószélhez, sötétséghez és fergeteghez, harsonazengéshez és szózatok hangjához. Akik ezt hallották, azért esedeztek, hogy ne szóljon hozzájuk az ige [Kiv 19,16-19; MTörv 4,11], Ti Sion hegyéhez járultatok, és az élő Isten városához, a mennyei Jeruzsálemhez, sokezernyi angyal seregéhez, az elsőszülöttek egyházához, akik fel vannak jegyezve a mennyben, és mindenki bírájához, az Istenhez, a tökéletes igazak lelkeihez, az új szövetség közvetítőjéhez, Jézushoz, és a meghintés véréhez, amely hangosabban kiált, mint Ábelé.
Lk 14,1.7-14

Történt pedig, hogy Jézus szombaton az egyik vezető farizeus házába ment étkezni, és azok figyelték őt. A meghívottaknak pedig példabeszédet mondott, mert megfigyelte, hogy hogyan válogatják az első helyeket. Ezt mondta nekik: ,,Amikor lakodalomba hívnak, ne ülj az első helyre. Mert ha nálad előkelőbbet is meghívtak, odajön az, aki téged és őt is meghívta, és azt mondja neked: ,,Add át a helyedet!” És akkor szégyenszemre az utolsó helyet kell elfoglalnod. Ha tehát meghívnak, menj, telepedj le az utolsó helyre. Akkor odajön majd az, aki meghívott, és ezt mondja neked: ,,Barátom! Menj följebb!” Így tiszteletet ébresztesz az egész vendégsereg előtt. Mert aki magát fölmagasztalja, megalázzák, és aki magát megalázza, fölmagasztalják.” Annak pedig, aki őt meghívta, ezt mondta: ,,Amikor ebédet vagy vacsorát adsz, ne a barátaidat és testvéreidet hívd meg, se a rokonaidat és gazdag szomszédaidat, akik majd téged is meghívnak és viszonozzák neked. Amikor vendégséget rendezel, hívd meg a szegényeket, bénákat, sántákat, vakokat. Így boldog leszel, mert ők nem tudják azt viszonozni neked. De amikor az igazak feltámadnak, megkapod jutalmadat.

2010. augusztus 29. – Évközi 22. vasárnap

Az egyik szombaton Jézus betért egy vezeto farizeus házába, hogy nála
étkezzék. Amikor észrevette, hogy a meghívottak válogatják az elso
helyeket, egy példabeszédet mondott nekik. “Amikor lakomára hívnak –
kezdte -, ne ülj az elso helyre, mert akadhat a hivatalosak közt nálad
elokelobb is. Ha ez megérkezik, odajön, aki meghívott titeket, és
felszólít: Add át a helyedet neki! És akkor szégyenszemre az utolsó helyet
kell elfoglalnod.
Ha tehát hivatalos vagy valahova, menj el, és foglald el az utolsó helyet,
hogy amikor a házigazda odajön, így szóljon hozzád: Barátom, menj följebb!
Milyen kitüntetés lesz ez számodra a többi vendég elott! Mert mindazt, aki
magát felmagasztalja, megalázzák, aki pedig magát megalázza, azt
felmagasztalják.”
Ekkor a házigazdához fordult: “Amikor ebédet vagy vacsorát adsz, ne hívd
meg barátaidat, se testvéreidet, se rokonaidat, se gazdag szomszédaidat,
mert azok is meghívnak és viszonozzák neked. Ha lakomát adsz, hívd meg a
szegényeket, bénákat, sántákat, vakokat. Boldog leszel, mert ok nem tudják
neked viszonozni. Te azonban az igazak feltámadásakor megkapod
jutalmadat.”
Lk 14,1. 7-14

Elmélkedés:

Vendéglátás
A jegyesoktatások alkalmával a házasságra való lelki felkészülés mellett
az egyéb elokészületekrol is el szoktam beszélgetni a fiatalokkal. Szinte
kivétel nélkül mindig szóba kerül, hogy a legnagyobb gondot a vendéglista
összeállítása jelenti számukra. Az esküvore meghívandó személyek
névsorának összeírásakor számos szempontot kell figyelembe venni, s bizony
a szülok véleményét is érdemes meghallgatni. Vigyázni kell, nehogy
kimaradjon valaki, mert abból sértodés és évekig tartó harag lehet. Fontos
szempont, hogy akik a rokonság körébol vagy az ismerosök közül korábban
meghívták a családot saját esküvojükre, oket mindenképpen illik
viszonzásként meghívni. A lakodalmas terem nagysága azonban határt szab,
mindenkit mégsem lehet meghívni, s emiatt akár szukíteni is kell a
névsort. De ki maradjon ki, s kik jöjjenek mindenképpen az ünnepre?
Szóval, nem egyszeru feladat. Szintén komoly gondot jelent az esküvo
napján a lakodalmi vigasságra érkezo vendégeknek megmutatni a helyüket. S
ha nincs, aki irányítsa a dolgot, akár kisebb veszekedések is
elfordulhatnak. A közelmúltban voltam egy lakodalomban, ahol az ifjú pár
azzal vette elejét az esetleges tülekedésnek, hogy a terítékek mellé
mindenkinek kiírták a nevét. Ez a megoldás egészen jónak tunt, bár
észrevettem, hogy egyesek cserélgetni kezdték a névtáblákat, hogy jobb
helyre kerüljenek, mint amit elore kijelöltek számukra. A megfelelo hely
biztosítása és megtalálása természetesen nem csak lakodalmakon, hanem más
rendezvényeken is gondot jelenthet.

A mai evangéliumból arra következtethetünk, hogy a probléma nem új keletu,
s már Jézus korában is elfordult. Az evangélium elso részében a mi Urunk
éppen egy olyan esetet mond el, amikor a vendégek az elso helyekre akarnak
kerülni. A történet vége aztán megszégyenülés lesz, mert a házigazda
hátrébb ülteti oket. Ezt követoen Jézus rögtön el is mondja a követendo
magatartást: legyünk szerények, s inkább az utolsó helyet válasszuk. Az
egész történetnek tulajdonképpen semmi köze sincs a vallási élethez, egy
mondat azonban egyértelmuen átemeli az elbeszélést a hétköznapi, civil
környezetbol a vallási élet világába. A mondanivalót Jézus így foglalja
össze: ?Aki magát felmagasztalja, megalázzák, aki pedig magát megalázza,
azt felmagasztalják? (Lk 14,11). Ez a szabály életünk minden területén
érvényes.

Az evangéliumi szakasz második felében egy más jellegu tanácsot ad Jézus,
amelynél még egyértelmubben kidomborodik a vallási vonatkozás. A kérdés a
következo: Kit hívjunk meg vendégségbe? Nem csupán lakodalmi mulatságba,
hanem bármilyen vendégségbe. Nagyon figyelemre méltó a kijelentés, hogy a
meghívások tervezésekor lépjünk túl a rokoni és baráti körön, s ne csak
olyanokat hívjunk, akik viszonozni tudják a vendéglátást, hanem a
szegényeket és a rászorulókat is hívjuk meg. A vendéglátás így igazán
önzetlen jócselekedetté válik. A napokban olvasni kezdtem egy újságcikket
a vendégszeretetrol. Az írás ezzel kezdodött: ?A vendégszeretet nem azt
jelenti, hogy mindenféle jöttmentet a saját otthonunkban lássunk vendégül
és ott biztosítsunk számukra szállást?. Itt rögtön abba is hagytam az
olvasást, mert nem értettem egyet a kijelentéssel. Az evangéliumban
ugyanis Jézus éppen arról beszél, hogy olyanok felé, akiket a mai
gondolkodás sajnos szerencsétlen jöttmenteknek tekint, tehát a sánták, a
bénák és vakok felé is nyilvánuljon meg a szeretetünk. A kölcsönösség
jegyében, a viszonzás reményében végzett cselekedetek legfeljebb az üzleti
életben minosíthetok hasznosnak, de vallási értelemben nem nevezhetjük
oket jócselekedeteknek. Az igazi jótetteinkért, amelyekkel Krisztusnak
segítünk, s ot látjuk vendégül, nem emberektol kapunk elismerést, hanem
mennyei jutalmat kapunk.
(c) Horváth István Sándor

Imádság:

Uram, Jézus, te sosem kerested az emberek tetszését, hanem minden
jócselekedeteddel egyedül a mennyei Atya akaratát teljesítetted. Segíts
engem abban, hogy önzetlen legyek a szeretet gyakorlásában, s felfedezzem
a viszonzás nélkül tett jóban az örömöt és a lelki növekedés lehetoségét.
Taníts meg engem arra, hogy ne keressem nagyravágyóan az elso helyeket,
hanem alázatosan teljesítsem hivatásomat ott, ahová te állítasz.

29. vasárnap: ÉVKÖZI 22. VASÁRNAP (KERESZTELŐ SZENT JÁNOS VÉRTANÚSÁGA, Szent Szabina)

Sir 3,17-18.20.28-29; Zs 67,4-11; Zsid 12,18-19.22-24a; Lk 14,1.7-14
Alázd meg magad, akkor majd kegyelmet találsz az Istennél

Sir 3,17-18.20.28-29

a jótett fejében gyarapodsz majd, a szorongatás napján javadra számítják neked, és bűneid elillannak, mint a dér a melegben. Mily gonosz hírben áll, aki cserbenhagyja apját, és Istentől megátkozott, aki keseríti anyját! Minél nagyobb vagy, annál inkább alázkodjál mindenben, akkor kegyet találsz Istennél, A szív, amely két úton halad, nem ér el sikert; a gonosz szívű megbotlik rajtuk. A dacos szívnek sok a szenvedése, s a bűnös ember bűnre bűnt halmoz.

Zs 67,4-11

Az igazak azonban örülnek és ujjonganak Isten színe előtt, s vigadoznak örömükben. Mondjatok éneket Istennek, zengjetek zsoltárt nevének, Készítsetek utat annak, aki a felhőkön érkezik: Úr az ő neve. Ujjongjatok őelőtte, aki az árvák atyja, özvegyek bírája, Isten az ő szentséges hajlékában. Isten, aki lakást ad a házban az elhagyottnak, a foglyokat kivezeti a bőségre, a lázadókat azonban a sivatagban hagyja. Isten, amikor néped élén kivonultál, amikor a sivatagon áthaladtál, megremegett a föld, csepegtek az egek, a Sínai Istenének színe előtt, Izrael Istenének színe előtt. Bőséges esőt adtál örökségednek, Isten, s ha ellankadt, te felüdítetted. Nyájad megtelepedett rajta, jóságodban, Isten, gondját viselted a szegénynek.

Zsid 12,18-19.22-24a

Ti ugyanis nem érinthető hegyhez járultatok, nem lángoló tűzhöz és forgószélhez, sötétséghez és fergeteghez, harsonazengéshez és szózatok hangjához. Akik ezt hallották, azért esedeztek, hogy ne szóljon hozzájuk az ige [Kiv 19,16-19; MTörv 4,11], Ti Sion hegyéhez járultatok, és az élő Isten városához, a mennyei Jeruzsálemhez, sokezernyi angyal seregéhez, az elsőszülöttek egyházához, akik fel vannak jegyezve a mennyben, és mindenki bírájához, az Istenhez, a tökéletes igazak lelkeihez, az új szövetség közvetítőjéhez, Jézushoz, és a meghintés véréhez, amely hangosabban kiált, mint Ábelé.

Lk 14,1.7-14

Történt pedig, hogy Jézus szombaton az egyik vezető farizeus házába ment étkezni, és azok figyelték őt. A meghívottaknak pedig példabeszédet mondott, mert megfigyelte, hogy hogyan válogatják az első helyeket. Ezt mondta nekik: ,,Amikor lakodalomba hívnak, ne ülj az első helyre. Mert ha nálad előkelőbbet is meghívtak, odajön az, aki téged és őt is meghívta, és azt mondja neked: ?,,Add át a helyedet!?” És akkor szégyenszemre az utolsó helyet kell elfoglalnod. Ha tehát meghívnak, menj, telepedj le az utolsó helyre. Akkor odajön majd az, aki meghívott, és ezt mondja neked: ?,,Barátom! Menj följebb!?” Így tiszteletet ébresztesz az egész vendégsereg előtt. Mert aki magát fölmagasztalja, megalázzák, és aki magát megalázza, fölmagasztalják.’ Annak pedig, aki őt meghívta, ezt mondta: ,,Amikor ebédet vagy vacsorát adsz, ne a barátaidat és testvéreidet hívd meg, se a rokonaidat és gazdag szomszédaidat, akik majd téged is meghívnak és viszonozzák neked. Amikor vendégséget rendezel, hívd meg a szegényeket, bénákat, sántákat, vakokat. Így boldog leszel, mert ők nem tudják azt viszonozni neked. De amikor az igazak feltámadnak, megkapod jutalmadat.